Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
Káli László
  2018-04-28 16:29:44, szombat
 
  Káli László

Egyszerűen

Szeretlek.
Csak így, egyszerűen.
Mindenféle
hasonlatok, képek,
és rímek nélkül.
Tudom, megérted
így is. Mert végül
nem a szó a fontos.
Hanem ami legbelül,
mindvégig ott lapul,
kimondatlanul.
Ahogyan a víznek
senki sem mondja,
anélkül is tudja:
lefele kell folynia.
Ahogyan a parazsat
izzítja a fuvallat.
Oly természetes éppen,
miként szeretlek Téged.
S ahogyan a tengerek
hullámai mindig
a parthoz sietnek,
éppen úgy igyekszem
én Hozzád, Kedvesem!
Szeretlek.
Csak így. Egyszerűen.
De túl mindenen.
Tűzön és vízen.
Így érdemes.
Így hiszem.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2018-02-11 11:34:52, vasárnap
 
  Káli László

Százezer

Százezer éve szeretlek, és szeretlek
még százezer évig!

kifordult szemed sarkából a Világ
könnyeid gyöngyfüzére

Tenyerembe temetem el gyönyörû
arcod és minden egyes értem
nőtt barázdát. Belőled emelek oltárt,
templomot, sáncot. Talán így
megóvsz majd gonosz önmagamtól,
leszel sorsvonalam, míg élek.
Égig érő kazlakba raktuk álmainkat,
tetejébe boldogságunk.
Súlya alatt rogyott térdre álom-létünk,
térden csúszva, százezer
sebből vérezve azt játsszuk, élünk.


Harangzúgás hangod hallom hajnalban,
ha madárdal zeng a fák közt
integető Napsugárban fényed látom...
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2018-02-11 09:27:25, vasárnap
 
 
Káli László (Captnemo)

Érintés nélkül

Távolról úgy látszott, mintha az égbolt simulna
a hegyek hátára, lábait a völgy ölelné magához.
A Nap bár elbújt a hegygerincen alvó fák közé,
búcsú sugaraiból ezerszínû, csodaszép palástot
terített a Földre. Ott álltunk, Te meg én, néztük
a távolt, miközben vállunkra terítette szárnyait
az este. Álltunk csendben egymás mellett, nem
érintettél, én se Téged. Most pihentek vágyaink.
Csak lelkünk simult egybe, álmaink ölelkeztek
a végtelenben, túl minden határon. Lábunk alól
az út messzire futott kanyarogva. Át a völgyön,
túl a hegyek csipkézte látóhatáron, s bizonnyal
egy másik völgyön s hegyeken át a végtelenbe
talán. Hiszen a hegyek után mindig síkság jön,
s aztán megint hegyek, végül végtelen tengerek.
Akárcsak létünk. Bánatra öröm, s aztán könny.
Távoli kis templom harangjának hangjait hozta
az esti szellő felénk. Különös dallamot zenélt!
E dallam épphogy hozzánk ért, futott is tovább,
a dombon át, s nekünk megint a csend beszélt.
Egy pillanat volt csupán ez az egész. És mégis,
mintha mindöröktől s mindörökkön tartott volna.
Talán csak a vágyak s az álmok jártak bennünk
násztáncot, s vált időtlenné tegnap, ma, holnap.
Mintha mind örökké élne s mindörökké tartana
így bennünket a létbe, s mindig így állnánk ott,
egybesimulva egymás mellett, mint miképpen
ott távol, égbolt simul a kéklő hegyek hátához.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2018-02-09 11:16:04, péntek
 
  Káli László

Éjszakákon át

A nappalokat jól bírom, az éjszaka az fáj, bizony!
Hiányodról mesél az ágy, a fal, a csend, és minden
zaj, a fény és a sötét! Nem jön álom a szememre,
a simogatás itt lapul árván a tenyeremben, hiszen
rég volt már, amikor ujjaim bőrödön húztak
hosszú barázdát. Azóta görcsösen markolja kezem
a kor feslő fonalát, és csak arra várok, hogy majd egyszer
az álmok szárnyat bontanak a való életben, és akkor
tenyeredbe hajtom fejem, s Te rám simítod puhán
a boldogság bársony palástját. Megtörik az ezer éves
átok, és a sötétet felváltja az örökös fény! Csupán
ennyi kell hozzá. Te, semmi más. Csak ennyit kérek.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2018-02-06 09:24:00, kedd
 
  Káli László (Captnemo)

Ha én Isten lennék

És a hetedik napon hátra dőlt az Isten, és nagyon
elégedetten nézte, amit teremtett az elmúlt héten.
Aztán minden átmenet nélkül felállt ültőhelyéből,
és egy laza mozdulattal, hátat fordított, unott arccal.
Azóta csak hébe-hóba, ránéz, ha épp úgy van dolga.
Inkább a csillagokat figyeli. Nincs gondja, jó is neki.
No, én nem ilyen Isten lennék! Ha bármit teremtenék,
soha nem hagynám magára, bárki szabad prédájára.
Ha megteremteném a földet, folyót, hegyet, völgyet,
és minden állatot, kiadva az ukászt, hogy sokasodjatok,
az embert is megalkotnám. Saját képem rátestálnám,
s néki adnám az Édent. Aztán várnám, asszonyt kérjen.
Oktalan ember lenne, a tudás gyümölcséből nem enne!
Akkor álmot bocsátanék rá, és kitépném egy bordáját.
Nő lenne a férfi bordából, kit elrejtenék jól a párjától.
Aztán mondanám neki, van társad, meg kell keresni!
És ha felkerekedne, hogy a párját valamiképp meglelje,
én nem fordulnék el tőle. Az égből néznék a szenvedőre,
amint kétségek között, megmozgat követ, minden rögöt,
hogy rátalálna a bordára, sosem látott szép asszonyára.
Meg se hallanám ha a hiánytól sóhaj törne a torkából
az égre! Elvégre, megkapta. S hogy nem így akarta?
Azt, ki az égben lakik, azt ez már nem igen zavarja!
Ily gonosz Isten lennék, amikor szerelmet teremtenék.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2017-09-25 11:46:00, hétfő
 
  Káli László

Eltévedt út

Szerintem valahogy mindig
eltévedt az út. Hiszen
azt azért mégsem hiszem,
hogy mindig csak én vétettem
el (biztos léptekkel) a jó irányt!
- Azt a régit: csak úgy, torony iránt!-
Pedig mennyi jó keresztút!
- Ami sehonnét sehová fut-
tévedt rajtam keresztül...
mély nyomokat szántva
lelkem szürke porába.
Vagy hát az is meglehet,
hogy mégiscsak én voltam,
aki egyhelyben futottam,
míg végül sehová jutottam.
- eltévedt, elvetélt, elvétett úttalan
utakon lépteid minduntalan
s mindhiába kutatom...
- elveszett lépteid azokon
a sosem volt, eltévedt utakon.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2017-08-09 07:47:37, szerda
 
  Káli László

Százezer

Százezer éve szeretlek, és szeretlek
még százezer évig!

kifordult szemed sarkából a Világ
könnyeid gyöngyfüzére

Tenyerembe temetem el gyönyörű
arcod és minden egyes értem
nőtt barázdát. Belőled emelek oltárt,
templomot, sáncot. Talán így
megóvsz majd gonosz önmagamtól,
leszel sorsvonalam, míg élek.
Égig érő kazlakba raktuk álmainkat,
tetejébe boldogságunk.
Súlya alatt rogyott térdre álom-létünk,
térden csúszva, százezer
sebből vérezve azt játsszuk, élünk.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2017-08-03 08:19:19, csütörtök
 
  Káli László

Aznap...

Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
és éreztem, ahogyan szíved dobolta az ütemet.
Aztán hosszan megcsókoltalak, és szemedben
láttam a Napot, s Te halkan súgtad fülembe:
Szeretlek. És bár rám rogyott az ég, mégis
könnyű voltam, és repültem, boldogan, fenn
a magasban, fel, a felhőtlen kékségben, mert
boldog voltam. Boldog, mint talán senki sem
a Világon ebben a pillanatban. Hiszen enyém
a Mindenség! Minden, mi szép, és jó, a közel
s a távol, hegy, bérc, csörgő patak, erdő, mező,
föld s az ég...! Enyém? Nem. Bár engem ölel,
engem szeret, az enyém mégsem lehet sohasem!
Mint a legszebb virág a réten... Nem enyém,
nem tied, senkié. Enyém csak a pillanat, mint
az illata a virágnak. De ez örökké bennem él.
Aznap lehalkították suttogásukat a lombok...
És a kis padon, a vállamon pihentél, miként
pihegő galamb. És úgy öleltél, mint aki soha
nem enged el, s én úgy öleltelek, mint az ér
fonja át a szívemet. A fűszálak táncoltak talán,
vagy a Világ forgott sebesebben? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy szerettem volna, ha akkor
megáll forogni a Világ, s maradsz a vállamon.


 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2017-06-12 07:57:50, hétfő
 
  Káli László

Rólad-Neked

Ma egy verset készültem írni Neked Kedvesem!
Arra gondoltam, hogy beleírom a világ minden
csodáját, minden rezdülését, és hogy ami szép
csak van, és lehet. Rájöttem, egyszerű, hiszen
csak Téged kell, hogy megírjalak! Nem versben,
de dalban, örömódában, templomi énekben.
De nincs hangom, nincs az a hangjegy, mellyel
elmondhatnám, hogy milyen vagy Te, és még
azt, amit bennem zenélsz: Mennyire szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
Káli László
  2017-05-18 08:28:51, csütörtök
 
  Káli László

Tudod, Kedves

Tudod, Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod, Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem, hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.
 
 
0 komment , kategória:  Káli László  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 33 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 1371 db bejegyzés
Összes: 7939 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2910
  • e Hét: 5096
  • e Hónap: 56153
  • e Év: 355907
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.