Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Szuhanics Albert
  2017-02-11 14:33:53, szombat
 
 
Szuhanics Albert

Hangtalan szenvedéllyel

Tenyeredbe simul a csönd,
téged hangok nélkül köszönt,
bársony szárnya szellőt libbent,
béke ajka mosolyt hint bent.

Déltengerek víztükrére
vásznat feszít égre nézve,
nem zizzen a pálma ága,
csókot hint hold lábnyomára.

Az én csendem a te csended,
belső hangod szólni enged,
meghallod -e álombárkán,
ringatózva csillag-árván?

Mint északnak sarki fénye,
táncra perdülsz fényzenére,
varázslatos a te táncod,
hűs lépteid lepkeálmok.

A te csended, a mi csendünk,
évek szállanak felettünk,
s én hangtalan szenvedéllyel
átölellek minden éjjel...
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-12-25 12:58:05, vasárnap
 
  Szuhanics Albert

Könnybe lábadt szerelem

Egyetlenegy kérdés kínoz,
kételkedő érzemény.
"Szeret e még a kedvesem?"
Halk szellőtől kérdem én.

Megmondhatná a nagy folyó,
enyém e még az a lány,
akinek száz virág nyílik
áldott léptei nyomán?

Kérdjem én a hajnal ajkát,
súgja meg e titkot még?
De ha mégis néma marad,
ki mondja meg, tán az ég?

A mennydörgés, felhők ormán
lehet nemet mond nekem,
s villámokkal sújt le engem
egy elmúló szerelem.

Vagy talán az éjszakába
kiáltja egy csúf madár,
elmúlt már az ő szerelme,
abban bízni... jaj de kár!"

Ám meglehet a fényes nap
majd világgá kürtöli,
én vagyok a boldogsága,
soha nem kell más neki!

Mégis az lenne a legjobb,
Hogyha tőle hallanám,
gyönyörűszép kedvesemnek,
tisztán csengő, halk szaván...

"Örökké szeretlek téged,
ne bántson e gondolat,
amely kételyt ébreszt benned,
én vigyázom sorsodat!"

Ugye így lesz! Ugye szeretsz?
Láthatod csillog szemem,
már tudom mily édes érzés
a könnybe lábadt szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-11-02 10:08:06, szerda
 
  Szuhanics Albert

Halottaknak napja jön el

Őszirózsák, krizantémok
vigyétek a híreket,
a holtaknak üzenjük ma
mi szeretünk titeket!
Bár testetek lenn a sírban
mindörökre megpihen,
s a föld pora jótékonyan
ölébe zár odalenn...
A lelketek égi honban
Istenünknél él tovább,
emléketek úgy őrizzük,
mint csillagfény éj honát.
Halottaknak napja jön el,
kicsiny gyertyák, mécsesek
élő lángja szerte lobog,
mi gyújtottuk értetek!
Mert szívünkben éltek velünk
amíg sírba nem szállunk,
a szeretet őrzi tovább,
álmaitok s az álmunk...
A temető fényben úszik,
nincs ennél szebb alkalom,
minden mécses értetek gyúl
ezen a csodás napon!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-09-03 07:51:07, szombat
 
  Szuhanics Albert:

Lelkünk tükre...

Emlékszel még?
Még emlékszem!
A múlt - elmúlt,
Megelégszem...

Te is látod,
Száll az idő...
Jobban jár,
Ki búfeledő!

Emlékezzünk,
Minden szépre!
Vadvirágra,
Tiszta égre..,

Langy esőre,
Pirkadatra,
Délidőben
Haranghangra..,

Szerelemre,
Az elsőre..,
Születésre,
Esküvőre..!

Emlékszel még?
Még emlékszem!
Lelkébe zárt
Engem két szem...

Mert a szemünk
Lelkünk tükre,
Emlékőrző
Mindörökre...

Emlékszel még?
Még emlékszem!
Nem feledek
Ezer éven..!

Évezredes
Szépségeket...,
Reád nézve
Emlékezek...

Emlékszel még?
Még emlékszem!
Emlékmezőn
Legelészem...

Minden fűszál
Minden virág,
A régmúltból
Hozzám kiált..!

Szemeidnek
Tükörében,
Visszadereng
Ezer évem..!

Emlékszel még?
Emlékezem...
Állandóan
Csak ezt teszem..!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-07-25 09:43:46, hétfő
 
  Szuhanics Albert

KÜLDTEM AZ ŐSZNEK EGY FALEVELET

Küldtem az ősznek egy falevelet,
vártam a hideg, bús szeleket,
szárnyukon szállott az üzenetem,
ráírtam, miért az őszt szeretem.

Csókkal pecsételt a sárga levél,
köszönet az igaz szerelemért,
szeptember vége elhozta nekem,
az én hű párom, a szerelmesem.

Szeptember, őszidő, találkozás,
életre szóló csodákat ád,
álmokat szőttünk, mi kéz a kézben,
azóta az őszt tavasznak érzem.

Kaptam az ősztől sok falevelet,
a piros titkos válasz lehet,
szívforma-alak az üzenet,
mert minden szerelmest szívből szeret!

Már őszbe fordul lassan hajunk,
mégis lélekben ifjak vagyunk,
nyár után jő ősz, s mint új tavasz,
kitárt karokkal elénk szalad...
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-07-12 15:44:00, kedd
 
  Szuhanics Albert.

Titok...

A végtelenbe révedek,
mért szeretlek tégedet?
Titok...

E kérdésre a válaszom,
ezt megmondani nem tudom!
Titok...

Ha ésszel kéne értenem,
nem fogja fel az értelem...
Titok...

A szemedből kiolvasom,
miért szeretsz oly nagyon...
Titok...

Csak vágyó szívünk érti még,
mért vagy enyém és én tiéd...
Titok...

Miért dobban mindig érted?
hisz szívedben te is érzed...
Titok...
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-06-08 10:25:24, szerda
 
  Szuhanics Albert

Amikor szívedet kitárod...

Nem sírok, mondod te keményen,
ha túl vagy már minden reményen,
lásd, erős a lelked teneked,
de azért pár csepp könny lepereg...

Nem sírsz te boldogság-mámoron,
amikor túl vagy az álmokon,
mondanád büszkén és keményen,
ám tudd meg, könnyezni nem szégyen!

Könnycseppek szemedben csillognak,
lelkedből valamit kilopnak,
amit te rejtegetsz, drágakő,
könnycseppé lágyítja az idő.

Oly tisztán, mint ki fény-kristályt ad,
lelkedben maradj meg kislánynak,
ne bánd ha könnyeid potyognak,
lásd, erős férfiak zokognak!

Könnyektől lesz könnyebb a lelked,
cseppjei bánatot terelnek,
elviszik, elveszik gondjaid,
öntözvén viruló álmaid.

Gyere és zokogj a vállamon,
bánatod, panaszod elbírom.
Könnyebb lesz a lelked, meglátod,
amikor szívedet kitárod...
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-06-06 09:50:30, hétfő
 
  Szuhanics Albert : ÉRINTÉS

Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.
Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni,csak előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot...
Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!
Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Az útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Az erősebb szenved, okosabb enged...
Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Hogy segítő erő legyen kezemben!
Taníts még engem, hogyan lehessen,
Új reményt adni csüggedésemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni,és hajlani jóra.
Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-06-02 11:56:31, csütörtök
 
  Szuhanics Albert:

A szellő szerelme...


Ha én nyári szellő lennék,
olykor szemtelenkedgetnék.
Csiklandoznám orcácskádat,
emelgetném kis szoknyádat.

Hajad kócolgatnám neked,
ébresztgetném figyelmedet.
Szeretnélek, becéznélek;
légy az enyém, érted élek!

Cirógatnám ajkad neked,
imába foglalnám a neved.
Simogatnám kecses nyakad,
borzongatnám ajakadat.

Neved ragyogna a mennyben,
megformázott fellegekben.
Addig terelgetném őket,
alkotnának köszöntőket!

Ha hazatérsz, nyári éjjel,
ablakodat tárjad széjjel!
Nehogy olykor kint rekedjek,
keservemben kínt epedjek!

Ha én nyári szelő lennék,
imádkoznék, rimánkodnék!
A jó Isten csodát tegyen,
a szellőből - ember legyen!

Aki ott lehet szobádban,
hosszú, téli éjszakában.
Összebújván forrón veled,
s mindig foghatja a kezed!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
Szuhanics Albert
  2016-06-01 19:29:31, szerda
 
  Szuhanics Albert:

Az örök visszatérés...


Ó mondd hová fut el a gyors idő?
Ki gyermek volt, ma már mind nagyszülő.
Nekünk egykor még nagymamánk dalolt,
S úgy éreznénk, talán csak tegnap volt...

Ó mondd hová röppent ifjú korunk?
Őszül hajunk, közel van alkonyunk.
Egy pillanat, egy halk sóhaj csupán,
S már elrohant az ifjúság, a nyár...

Ó látod e, a csók mily illanó?
A vágy tüze virágként hervadó.
Ha könnyek közt emlékként törne ránk,
Vissza lesünk múlt boldogság iránt!

Ó tudd meg azt, már nincsen visszaút!
A mi időnk a végtelenbe fut...
Hamar jön el utolsó sóhajunk,
Szürkéből lesz hófehér hajunk...

Ó hidd el azt, vén angyalok leszünk!
Remeg kezünk, s az égbe felmegyünk.
Ott vár reánk, az új tavaszi fény,
S megifjodunk a mennyben te meg én.

Virágszőnyeg és friss tavaszi szél...
Vár majd reánk egy titkos új remény.
Fogod kezem, oly boldogok leszünk,
Édenkertben mi együtt ébredünk!

Ó mondd hová szalad a gyors idő?
Emlékekből mily álmot hoz elő!
Még úgy érzed, napod leáldozott,
S múlt jelen új jövőt hozott!
 
 
0 komment , kategória:  Szuhanics Albert  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 274 db bejegyzés
e év: 571 db bejegyzés
Összes: 3706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 449
  • e Hét: 449
  • e Hónap: 33894
  • e Év: 60687
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.