Belépés
gizellalapu.blog.xfree.hu
Ha megjelenik a szeretet, eltűnnek a határok. lapu gizella
1944.12.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
nagy miklosne marika BARATNOM KOSZONOM!
  2014-06-03 12:16:53, kedd
 
 
Kedves Barátaim!
Nemsoká itt a Pünkősd, ezúton kívánok jó egészséget és vidám napot!






Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,

Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélekl



Túrmezei Erzsébet - Pünkösd után

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!

Aztán - boldog pünkösd utánba érni!
S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten.
pünkösd után - bátor tanúvá lenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni.
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!
Szeretettel Marika




 
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
nagy miklosne marika BARATNOM KOSZONOM!
  2014-06-02 22:02:37, hétfő
 
  SEBEK SÁNDOR

A NŐ

Ki az ki kinyitja , ha csukva a szemed ?

Ki az ki megmutatja a szépet ,

ha észre sem veszed ?

Ki az ki felnevel , ki elcsábít ,

aggódik érted ,

majd gondoz a bajodban

ha megtalálod őt ?

Ki a világ legszebb virágszála ?

Hát a Nő !






Antóni Sándor : Nőnapi Köszöntő



Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,




Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.


Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,




De szívből tudunk mindezért szeretni,


Köszönet és hála nektek mindenért,




A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.




Életünkben göröngyös út is vezet,


Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet.




Szeretettel és hálával tartozunk néktek,


Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek.




Mellettünk vagytok egy életen át,


Hűségünket, szeretetünket, nyújtjuk cserébe érte át.




Életünkben a leghűségesebb társunk,




Bár merre is jártok mindig hazavárunk.


Nélkületek az élet semmit sem érne,




Mint tenger vize, mi partot sose érne.


Szeretünk titeket egy életen át,




Kik szívet és életet adtatok cserébe át.




Mint napsugár az életünket ragyogja át,


Veletek vagyunk az élet viharán.




Köszöntünk hát titeket meleg szívvel,


Az életben soha el nem múló szeretettel.




Zsenge virágillat harmatozza lelketek,


Hogy a sors viharában is boldogok legyetek.




Kívánunk sok erőt, egészséget,






Minden évben szerencséket.


Szemetekben könny sose legyen,




Napjaitok vendége az öröm legyen.


Nőnap alkalmából minden jót kívánunk,




Mi férfiak szívünkbe örökre titeket zártunk


>[kephttp://lysa.qwqw.hu/tarhely/lysa/kepek/00001964_galambok_rozsaval.png]"


Kosztolányi Dezső : Nők

Nem kamasz-szerelem kis hevületében

beszélek.

Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól

vallok,

nők, rokonaim.

Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,

mint senki más,

s szeretlek is benneteket.

Zavarosak, mint én,

termékenyek, mint én,

zavaros források, melyekből aranyat mostam,

igazi aranyat.

Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,

de igazabbak

a meddő gondolatnál,

a büszke hazugnál,

a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.

Hová is futhatnék én,

kócos fejemmel,

költészetemmel,

rettenetesen cikázó tétovaságommal,

ha nem volnátok ti,

megértők, megbocsátók,

elvtelen szentek,

jámbor pogányok,

bizonytalan jók,

valóság hű sáfárjai.

Ha varrtok, vagy vajat mértek,

kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,

s hócipőben topogtok, kecsesen,

de balogul is, mint az albatroszok,

fölkacagok az örömtől, hogy vagytok,

és én is vagyok mellettetek.

Hozzátok kötözött engem a végzet,

örökkévalóan,

köldökzsinórral, azután a vágyak

eleven kötelével,

hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,

s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.

Nem egy, hanem mindegyik.

Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,

mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.

Mindegyik anyám.




Szuhanics Albert: Nőnapi köszöntő



Lágy szellők hangját hallgatom

a nőnapon, a nőnapon.

most néhány szót kell mondanom,

ez alkalom, ez alkalom...



Mert nincs annál szebb álomkép,

úgy gondolom, úgy gondolom.

Ha kezünk fogja női kéz,

ezt jól tudom, ezt jól tudom...



Ők a férfi örök társa,

nagyon-nagyon, nagyon-nagyon.

Testünk, lelkünk tükörmása,

minden napon, minden napon...



Élet nélkülük nem lenne,

semmi olyan, semmi olyan.

Elhullnánk a végtelenbe

otthontalan, otthontalan...



Nem ismernénk soha szépet,

oly édesen, oly édesen.

Szív szerelmet, boldog éltet,

mi sohasem, mi sohasem...



Nőinket sosem feledjük,

bizony-bizony, bizony-bizony...

S nem csak nőnapon szeretjük,

nagyon-nagyon, nagyon-nagyon!



Szeretettel Marika
 
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
Nagy Miklósné Marika KOSZONOM!!
  2014-02-19 18:29:14, szerda
 
  Kedves Barátaim! Köszönöm a leveleiteket Jó egészséget kívánok Marika










Ezt a kis szívet én készítettem.







Már nagyon várom a tavaszt, az én hóvirágom ilyen.







Itt szépen süt a nap







PUSZI



 
 
2 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
Nagy Miklósné Marika KOSZONOM!!
  2014-02-13 22:58:26, csütörtök
 
  Kedves Barátnőim!










Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret





Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,


hisz szeretik.


Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,


hiszen szeret.


Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia


kell, éppen mert szeret.


Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia


kell, éppen mert szeretik.


Van, akinek számára a szerelem


határos a gyűlölettel.


Van, akinek számára a szerelem


határos a szeretettel.


De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti


a szeretettel,


s nem érti, hogy mások feleletül a


gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.


Van, aki úgy szeret, mint az országútra


tévedt nyúl,


amely a fénycsóvák csapdájába esett.


Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi


azt, amit szeret.


Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,


amelyre bombáit ledobja.


Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők


útját vezeti a levegőben.


Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,


hogy megszopja az éhező kisgyerek.


Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába


nyelő amőba.


Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke


a lángot.


Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.


Van, aki önmagát szereti másban,


s van, aki önmagában azt a másikat,


akivé maga is válik általa.





























bbvbv


Szeretettel Marika


 
 
1 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
NAGY MIKLOSNE MARIKATOl KOSZONOM*
  2014-02-09 06:53:41, vasárnap
 
  Kedves BARÁTNŐM!
Köszönöm a szép üdvözleteket.
Kivánok kellemes hétvégét,Az idő elég kellemes,az évszakhoz képest.
Szeretettel puszillak,Marika.










Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!
Puszi Marika
 
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
NAGY MIKLOSNE MARIKATOl KOSZONOM*
  2014-01-10 08:31:53, péntek
 
  Kedves Gizike!

>kep]http://image.hotdog.hu/user/Arabella4/magazin/323087BUEK-2014.jpg"








Eldöcögött már az ó-év szekere, Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele. Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve, Búját-baját felejtsük el örökre. Asztalunkon mindig legyen friss kenyér, Jó anyámnak mosoly legyen két szemén. S a Jó Isten, kit félünk és imádunk, Áldja meg két szent kezével családunk.









Csillagszóró csillogása, pezsgős üveg durranása keltse fel szívedben a boldogságot, az én szívem már felébredt, küldöm is az sms-t! Boldog Új Évet Kívánok Sok Szeretettel Marika





 
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
Nincs Cím
  2014-01-10 08:29:42, péntek
 
  -  
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
Nagy Miklósné Marika KOSZONOM!!
  2013-12-27 02:41:50, péntek
 
  Karácsony, fényhedt karácsony.
Jobb lenne lenni máshol.
Ott ahol közel és távol,
Édesanyám, szíved a jászol.
Bella István










A karácsony egy keresztény ünnep amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta.




















Karácsony igaz története

WASS ALBERT

Most, hogy elcsendesült körülöttünk a világ és ragyog a betlehemi csillag, hadd mondom el nektek az én történetemet. A nagy titok történetét. Lehet, hogy utoljára vagyunk így együtt a karácsonyi csillag alatt. Ezért hát nagyon is ideje, hogy továbbadjam nektek ezt
a históriát. A karácsony igaz történetét.
Nem a Mikulás és a vörösorrú rénszarvas agyoncsépelt meséjét akarom elmondani.
Még csak nem is a pásztorokról és a kisded Jézusról szólót. Ennek a történetnek a kezdete
mindezeknél messzebbre nyúlik vissza. Visszanyúlik abba a korba, amikor Isten megteremtette a világot, és látta, hogy "nagyon jó minden, amit alkotott".
Isten megformálta az embert, belehelyezte őt ebbe a jó világba, és mindeneket az ő
gondjaira bízott. És az ember boldog volt. Szíve csordultig megtelt örömmel, mert szerette a világot, amit Isten teremtett.

Aztán valami történt.

A Biblia szerint az Éden kertjében elbújva volt valahol egy kígyó. És volt egy bizonyos
tiltott gyümölcs is, amely nemcsak a jónak, de a gonosznak tudását is őrizte.
Az embernek, aki ezt a sok ezer éves múltba tűnő bibliai történetet leírta, lehetett
valami fogalma a történtekről, csakhogy szavakkal nem tudta jól kifejezni, ezért allegória
segítségével írta le. Az ember mindig allegóriát használ, mikor képtelen valamit rendesen
megfogalmazni. A jelképes ábrázolás pedig gyakran félrevezető tud lenni.
Egy biztos: beszélő kígyó nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. És nem volt
semmiféle titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a gonosznak tudása, mivelhogy Isten nem teremtett gonoszt.
Valójában az történt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondolásai önmagáról, melyek távol álltak Istentől és távol álltak a számára teremtett világtól. Ezek az elképzelések aztán rendre kiterebélyesedtek benne, s ezekből, az ő bensőjében, épített magának egy
különálló és láthatatlan világot. Álmok és ábrándok világát. Egy világot, amely már kezdett hihetőbb lenni számára, mint az a másik, melyet Isten teremtett. Hogy haragvó angyal űzte ki lángpallosával az embert a Paradicsomkertből, az csak mese volt, amit lelki szükségből, a maga igazolására talált ki. Az ember saját akaratából került ki onnan. Ha az allegóriák útját akarjuk járni, azt mondhatjuk: Isten világából az első emberi találmány, egy sokfokú létra segítségével került ki, melyet a maga világában együtt kalapált össze embertársaival, álmokból és ábrándokból. Kikerült hát a hajdani Édenből, és a visszavezető utat azóta sem képes megtalálni.
Káin és Ábel álmodta a föld színére az első versengést, és ez a verseny irigységet,
gyűlölködést és gyilkosságot szült. És attól az időtől fogva az ember nem tudta jónak és
szépnek látni a világot. Gonosznak és veszélyesnek látta. És minél inkább elhitte, hogy
gonosz és veszélyes, annál veszélyesebb és gonoszabb lett körülötte a világ. Azután, az idő múltával, már képtelen volt meglátni Isten alkotását. Csak a maga világát látta, amely telve volt gyűlölettel és szenvedéssel, igazságtalansággal, betegséggel és mindannak a hiányával, amire pedig oly nagyon vágyott. Reménytelennek tűnő lelkiállapotában fegyvereket talált fel, amelyek egyre hatékonyabban tudtak ölni. Betegségeket, melyek meg tudták hosszabbítani a szenvedést. Oltalmazó pajzsokat talált ki a maga kiagyalta fegyverek ellenében és gyógyszereket a maga előidézte betegségek kezelésére, és az ember ezt a gonosz tudást továbbadta, nemzedékről nemzedékre. Minden nemzedék hozzátett valamit ehhez a "tudományhoz", mígnem abból a gonosznak olyan hatalmas és olyan bonyolult birodalma alakult ki — körbezárva az emberiséget minden irányból — , hogy a nagyon is létező Isten már nem látszott többnek, mint álomnak, távoli és valószínűtlen álomnak.
Csak valahol az ember lelkének legmélyén volt még egy gyönge kis pislákoló fény. Mint
távoli emléke valami tisztának, valami magasztosnak, valami szépnek. Valami szomorú
vágyódás az elvesztett Éden után, tétova reménye a rég elfeledett, meleg és tiszta fény
visszatértének. A fénynek, amelyben úgy láthatná a dolgokat, amilyenek azok valójában, és nem kéne tapogatózva keresgéljen a sötét homályában, hogy megragadjon valamit, ami nem is létezik.
Itt és amott, jéghideg téli éjszakákon nehány ember fáklyákat gyújtott és a csillagvilágos szabad ég alatt fenyőfákhoz kötözte azokat, figyelve a feltörő lángokat. És azokból a lángokból ábránd született, új vágyálom. Kevéske remény volt rá, hogy ez az álom
valósággá váljon, mégis sokat jelentett, csak rágondolni is. Az emberek kezdték ezt az álmot megünnepelni. A sötétségen aratott győzelem vágyálmát. A meleg felülkerekedését a hideg fölött. A tavasz diadalát a tél fölött. És nemcsak a természet önmagán vett győzelmét, hanem az ember diadalát is, amit a maga szívén belül vívott ki, abban a kegyetlen és sötét világban, amit maga-magának fölépített. Ez volt valójában karácsony kibimbózása. Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára. Isten azért elhatározta, hogy küld az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet, amit megérthet. Jelet, amit követhet. Jelzést, ami visszavezetheti őt a jóság és szépség világába.
Az üzenetet Jézus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni
akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében. Innentől fogva már
ismerheted jól a történetet. A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának
fényes csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerű pásztorokhoz.
Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet? Mert ők a természet ölén éltek, Isten
teremtett világában. A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket városok kőfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi élet sok hiábavaló küzdelme. "NAGY ÖRÖM JÓ HÍRÉT HOZZUK NÉKTEK! — mondták Isten angyalai a pásztoroknak. A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és megérezték az üzenet jelentését. Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki született. Valaki, akinek küldetése a világ megmentése kell legyen. A pásztorok, izgatottságukban és örömükben, megjövendölt Üdvözítőjüknek a legpompásabb nevet adták, ami csak szegényes szókincsükből futotta: "ÚJSZÜLÖTT KIRÁLY" -nak nevezték Őt. Nehányan, bölcsek, ugyancsak fölismerték a csillagot és beszámoltak róla uralkodójuknak. Elmagyarázták, hogy a különös csillag megjelenése jel, amely valakinek a születését jelzi. Valakiét, aki minden eddigi uralkodónál nagyobb lesz a földön. Nevet is adtak az ismeretlennek a maguk tudása szerint, mondván: Ő lesz a "KIRÁLYOK KIRÁLYA". A karácsonyi történet további részleteit mindenki ismeri. A pásztorok követték a csillagot és megtalálták a kisded Jézust egy jászolban. Megcsodálták Őt. A történetnek erre a részére vonatkozólag írásos bizonyítékaink vannak. Nincs viszont bizonyítékunk sem a három királyok és a bölcsek megjelenésére, sem az ajándékokra, amiket feltehetően hoztak. Úgy tűnik, hogy ezekkel a részletekkel később kerekítette ki a történetet rajongó emberek túlfűtött képzelete. Az egyetlen uralkodói tett, amiről tényleges bizonyítékunk van, a zsidók királyáé, aki akkoriban a Római Birodalom vazallusa volt, és aki megparancsolta, hogy az ország minden újszülött kisdedét meg kell ölni. Ebből is világosan kitűnik, hogy bár szóbeszéd tárgya volt uralkodó politikai körökben, valójában senki sem tudta a helyet, ahol a KIRÁLYOK KIRÁLYA megszületett. Senki emberfia, kivéve a pásztorokat.
József és Mária elmenekültek Egyiptomba és nyolc évig éltek ott száműzetésben. Majd,
amikor visszatértek a szülőföldjükre, félrevonult zárkózottságban élték az életüket, kerülve, hogy a világ figyelmét kicsit is magukra vonják. A karácsonyi üzenet emléke azonban még akkor is tovább élt. Az emberek még mindig suttogtak az Üdvözítőről, aki azon az éjszakán megszületett nékik, és aki egy napon majd megszabadítja őket elnyomóiktól. Vágyaikban úgy jelent meg ez az új Üdvözítő, mint egy új Sámson, vagy egy új Dávid, ki a rendíthetetlen harcos erejével és rátermettségével jön majd, és kiverve az ellenséget felszabadítja az országot a római iga alól. Később aztán, mikor Jézust szemtől szembe láthatták és megtudták, hogy Ő azért jött, hogy békességet hozzon a földre, nem pedig háborúságot, tanácstalanok és csalódottak voltak.
A tömegek nem akarták Őt azzal az Üdvözítővel azonosítani, akiről a próféták beszéltek.
Azok, akik látták Őt beteget gyógyítani, varázslónak mondták, azok pedig, akik hallották
szólni, Keresztelő Jánosnak vagy valami hajdani prófétának gondolták. Csak igen-igen
kevesek voltak, akik felismerték benne azt, aki Ő valójában volt.
Az egyházi vezetők szembefordultak vele, mert az Ő tanításai ellentmondásban voltak
vallásuk elfogadott tantételeivel. A társadalom politikai vezetői ellene fordultak, mert Ő
elvetette a lázadás kirobbantásának gondolatát. Végül megölték, mert Ő nem az volt, akit vártak.
Megölték Jézust, az embert, testében, de a Megváltót, az isteni üzenetet, melyet Jézus
hozott, mégsem tudták megölni. Itt maradt az üzenet, bár csak nagyon kevesen értették meg és kevesek tudtak róla. Ezeket a keveseket hívták apostoloknak és tanítványoknak, akik szétszéledtek a világban és kezdték magyarázni az örömhírt a népeknek, mindnek a maga nyelvén. De csak az egyszerű emberek értették meg, a tanulatlan, természettel együtt élő emberek. A többiek, akik városokban laktak és álbölcsességek elméleteihez kötötték magukat, az üzenetben próbáltak olyan bonyolult valamit találni, ami egyszerűen nem volt benne.
Az új vallás, amely Jézus élete és tanításai nyomán felépült, a kereszténység nevet kapta, és követői a szegények és elnyomottak voltak. Ez szította föl Rómában a zendülést, mely a birodalom összeomlásához vezetett. Ez szolgált alapul új birodalmak építéséhez.
Ahogy az idő múlt, tanult emberek, akik a tanítást mégsem értették egészen, Jézus
emlékezete nyomán felállítottak egy teljes, új tantétel-gyűjteményt. Az évszázadok során
ezer és ezer embert sanyargattak, kínoztak és öltek meg Jézus nevében, úgymond "a
kereszténység javára". A Jézus nevével alapított új egyház nem értette meg az örömhírt sem. Az ember túlságosan mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyre-egyre rútabbá tették. A zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott a csúfság. Ezek a téveszmék egyre több betegséget, egyre több nyomort, egyre több bűnt eredményeztek. A bűn, nyomorúság és betegség pedig a föld arcát megint tovább csúfította. Az emberiség ördögi körbe keveredett. Alulról, az összezavart, emberalkotta elméletek mélyéből csak nagy néha ragyogott föl egy gyönge kis fénysugár a világosságból, mit Jézus hozott el közénk, hogy meglelhessük a visszavezető utat Isten igazi világába. Ezek a feltünedező, egymástól távoli kicsi fények aztán, ha halványan is, de mégiscsak kirajzolták az embercsinálta sötétségen átvezető ösvényt.
"SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!"
Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer
éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult
elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.
És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető, mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az üzenetet általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.
Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól.
Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség rakott a szemed elé. A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte szemüveget. Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette. Amilyen az valójában.
Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a
szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az ember magaalkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett szemüveg világa. Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvető törvényében. A szeretet törvényében.
Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint
a ható erő különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a
szeretet. A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.
Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy
emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.
Ez a család, kedveseim, kicsi homokszem csak a világban. De ha ti fel tudjátok fogni a
karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind
elkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, és segít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly
embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan — mindez így együtt a
világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem.
Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad. Mikor majd úgy látjátok, hogy a világ elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.
Veletek leszek mindig ennek a karácsonynak az emlékezetében.

( Wass Albert 1969 karácsonyára külön kis füzetben megjelentetett angol nyelvű írása,
a "the True Story of Christmas" első ízben olvasható magyarul. Fordította: Simó József )
Kellemes ünnepeket!
 
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
Nagy Miklósné Marika KOSZONOM!!
  2013-12-14 21:14:07, szombat
 
  Kedves Gizike!Kellemes kjsarácsony várást kívánok ,Mariika









 
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
Nagy Miklósné Marika KOSZONOM!!
  2013-12-01 18:00:53, vasárnap
 
 
















Turmezei Erzsébet - Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!








SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN ! - Marika






 
 
0 komment , kategória:  Z NAGY MIKLOSNE MARIKA   
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 22 db bejegyzés
Összes: 71502 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 434
  • e Hét: 1328
  • e Hónap: 4887
  • e Év: 607023
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.