Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Nagy Ilona
  2017-09-27 12:17:43, szerda
 
  Pirospipacs - Nagy Ilona

Átlépett percek...
:
Az árnyék a fénnyel egyszer csak összeér,
egymásba simulnak, mint két nyitott tenyér,
egyetlen pillanat mit lophatnak csupán,
egyik sem maradhat, hát elválnak sután,

a holnap is megvárja a mai napot,
de rögtön elhagyja, mint szürke tegnapot,
a szél meg csak éppen érinti a fákat,
aztán tovarohan - mint akire várnak,

együtt is mehetnénk - de sosem sikerül -,
hajszolva élünk és gyorsabb is egyedül,
hajtűkanyar előtt nem lépünk a fékre,
északnak evezünk, pedig vágyunk délre...

Maradni lenne jó! Sodor az életünk,
rohanva szeretünk és tovasietünk,

aztán visszavágyunk átlépett perceket,
mint őszi levelek tavaszi kerteket.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-09-01 09:41:08, péntek
 
  Nagy Ilona

Hol a percnek párja...

A vén folyó mennyi titkot őriz...
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat... csendesen.

Kenderszínű, vén Tiszának hátán,
napsugarak, apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz... egy sziromtutajon.

Öreg tölgyek hűvös árnyékában,
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh' mit láttak nyári éjszakákban...
mert én ma, már csendben titkolom.

S a Holtágnak, földig omló fái,
fűzfafüggöny, békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái...
vízre hajló, milliónyi ág.

Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom...
gondolatom most is hozzád tart.

Néma víznek lassú mormolása,
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort... többé nem lelem.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-04-13 10:29:00, csütörtök
 
 
Nagy Ilona

Ölembe lopta...

Ölembe lopta magát a csend,
és némán peregnek ujjaim,
künn már szürkületre vált a rend
a fák umbra-barna ágain.

Porvirágokat sodor a szél,
titkokat boncol a félhomály,
az ablakon kottahang zenél,
s bogár-sötétbe fordul a táj.

Tán sántít a szó, és torz a kép,
mit leírni bizony nem lehet,
hisz nem értheted mért fájt a rég,
s hogyan visz tovább, a nélküled.

Lámpások gyúlnak a házsoron,
idebenn nyugalom hangja cseng,
ajkamra apró mosoly oson,
ölembe lopta magát a csend.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-04-04 14:08:44, kedd
 
  Nagy Ilona

Peregszem

Néha úgy folyik át a kezemen az idő,
ahogy homokszem szökik a szitaszöveten,
nem látom hol a volt és merre a jövő,
figyelem a távolt, de már nem követem.

Látod, elvesztek a régen-volt hitek,
a tegnap elaludt, a holnap messze még,
a nincsből nem adhatok - nem kell senkinek -
és a van oly ritka, amilyen távoli a rég...

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-03-16 09:59:17, csütörtök
 
  Nagy Ilona

Csend ül...

Mondani akartam, hogy ébredt a nap,
sugárban lopózott lombos fák alatt,
és a langyos eső csendben csengetett,
levelekre pottyant, kicsit reszketett,

s azt is, hogy a rigó magányosan várt,
aztán padra ugrott, nagy körökben járt,
s hogy az orgonákon megcsillant a csepp,
és a gyöngyvirágnak sok testvére lett,

és a víz hozott egy édes illatot,
de a kopasz ágon galamb gubbasztott...
Mondani akartam. De most nem tudom,
mert épp ez a nagy csend ül a vállamon...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-03-16 09:50:31, csütörtök
 
  Nagy Ilona

Lelkedben szőtt...

A boldogság nem kék-madár
mi elhullajtja tollait,
nem is sziget és nem határ,
tenger sem mossa partjait.
Egy lelkedben szőtt gyöngyfonál,
sziklát repesztő csöppnyi ér,
valahol ott kezdődik el
amikor tíz ujj összeér...
és nem tovább, csak addig él,
míg ég-hideg a föld-meleggel
az óceánnál egybekél...

- a boldogság egy firka tán,
mit buta szíved odafest,
pókhálógyöngy az est falán,
csalós, csillogós semmi ez -
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-03-15 08:28:26, szerda
 
  Nagy Ilona

Jégvirág

Bezárta bimbóit hangtalan,
csillogott fehéren, hamvasan,
nem volt illatos, kábító...
csak gyolcsfehér, mint a hó.

Vakított mint a gleccserek,
egyre nőtt, mint a kisgyerek,
megrajzolt apró bokrokat,
csipkézett álomszép fodrokat.

Gyengéden nyitotta szirmait,
üvegre karcolva titkait...
leolvadt némán, csendesen,
s eltűnt a téllel... teljesen.

Ha egyszer mégis visszatér,
megismered, mert cinkfehér,
nem volt más, csak egy jégvirág,
de benne volt a fél világ.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-02-25 10:36:38, szombat
 
  Nagy Ilona

Üvegcsend...

Szürkére váltott a kék az égen,
hangtalan vitte a felleget,
csak néha bukott át fényfehéren
egy-egy sugár, de megrekedt,

s most színezem, mintha tinta lennék,
csipkéket festek a cseppeken.
s az esőfüggönynek üvegcsendjét,
lelkem csengőjén csengetem.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-02-24 07:40:48, péntek
 
  Nagy Ilona

Boldoggá hazudva...

Most sem kérdezett, de mondtam-mondtam:
Nézd, szép a tó! - pedig csak tócsa volt -
a szürkeségbe szivárványt hazudtam,
hogy arcára lopjak egy csöpp mosolyt.
Átsétáltunk a rózsakerten
- elszáradt bimbók, sziromszemét -
lelkét puha gyolcsba tekertem,
hogy ne tépje bánata szerteszét.
Így járok régóta a másik felemmel,
pro és kontra - nippek és kórlapok -
a múltat színezem át a jelennel,
s a szomorúbbnak gyakorta hazudok...
Megvagyunk. Unottabb, s vidámabbik énem;
és ha a fáradtabb nemet kapott,
- mielőtt újból csüggedni érzem -
megint egy hatalmas igent rajzolok,
és a két fél - nem lehet két irány -
így lesz egésszé, összefonódva
- mint a tűzfalon tekergő vén lián -
egyetlen önmagam; boldoggá hazudva...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
Nagy Ilona
  2017-02-23 12:17:19, csütörtök
 
  Nagy Ilona

Porcelánszív...

Az én szívem kósza, parti szél,
sasként szárnyal, aztán földet ér,
s úgy beleroppan, mint az a hó,
mit megtaposott egy földlakó.
Olykor pedig lenge, mint a nád,
- susogását hogyha hallanád -,
csönddallam ez, édesbús meleg,
de kottáját ki értheti meg...
Az én szívem bújós, rózsalonc,
fészekmeleg - mégis volt kolonc -,
viharverte, kopott nagykabát,
szeretetet mégis adna rád.
Hisz amikor lángol, ritka kincs
- van amije van, de nincs mi nincs -,
parazsában izzó csöndszirom,
leheletnyi csók egy papíron.
Törékeny valami, csipketánc,
bizony van már rajta némi ránc,
elfogadó lett, s nem törtet ő,
de porcelánszív, s még törhető...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 214 db bejegyzés
e év: 3065 db bejegyzés
Összes: 6200 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2385
  • e Hét: 10268
  • e Hónap: 51639
  • e Év: 651660
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.