Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
Galyasi Miklós: A Légy meséje. 
  2017-06-30 06:30:49, péntek
 
  Galyasi Miklós:

A Légy meséje. 


Valahol repülőgép szárnya zizeg 
piciny motor zúg 
diadalmasan mintha a Gaurisankar 
csúcsát nyergelné 
megül egy kockacukron 
a decemberi légy. 

Átvészelte az őszt 
társai hulláját messzi kerülte 
duruzsol a meleg szobában 
szemtelenül szembenéz velem most 
és megszólal a légy. 
"Látod ! 
A legyek elhullanak a dérrel 
én mégis élek 
mert én nem tartozom a legyekhez 
én 
a Légy vagyok 
aki nem száll mézes fogóra 
nem iszik mérges vizet 
és kikerüli a csapót. 
Én nem úgy születtem, mint a többi, 
én egyszerre csak voltam 
hamarabb 
mint te elneveztél engem 
korábban mint a könyveid 
régebben mint a történelmed. 
Én csiptem meg Tut Anch Amon orrát 
a kőtáblákra is ráröpültem 
csiklandoztam mágusok kopasz fejét 
belekukkantottam az alchimisták tégelyébe 
végigsétáltam Pompadur tortáján 
ültem jakobinus sapkán 
nem rezdültem meg, mikor a mozsarak szóltak 
végigmásztam a két testamentum betűin 
és az ősz pap szakállán 
tizennyolcéves halott katona ajkán pihentem 
akit ti küldtetek az orosz havakra 
rászálltam száműzött királyok kenyerére 
belezümmögtem a parlamentek vitáiba 
ittam éhes gyermekek sós könnyéből 
és most kockacukrodra 
az istállóból jövök. 

Én vagyok a Légy 
aki nem tartozom a legyek közé 
aki képpé válik agyadban 
ha mások kimondják nevét 
én vagyok az erősebb 
a mindig áttelelő 
szemtelen dongó 
decemberi légy ". 

Elszállt. 
Csak zúgását hallom 
aztán azt sem 
és úgy rémlik 
hogy most 
valahol Mandsuriában 
pilótájával 
lezuhant 
egy gépmadár. 

Hódmezővásárhely, 1931. 

szephalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: Szánom az embert
  2016-10-28 08:07:23, péntek
 
  Galyasi Miklós:

Szánom az embert


Szavát füleltem a suttogó nádnak.
A magam lelkében idéztem a vihart.
Színét loptam rétnek, szivárványnak,
Sugarak húrján pengettem a dalt.

Jó szót - jó szóért de sokszor cseréltem,
S égő szemmel néztem távozók után.
Szívért szívet, csókért csókot adtam,
Álltam ügyesek közt árván és sután.

Csatát csitítottam, békességet víttam,
S tudtam, vetésemen más gazda arat.
A roskadozó házamba behívtam,
S ápoltam a dermedt vándormadarar.

Megjártam már a csodatevő Lourdest
És bölcsek kövén csiszoltam a tollam.
Vérem adtam, legyen tisztább tintám.
A más szennyesét könnyeimben mostam.

Ízleltem, néztem, símogattam mindent.
Mit öt tolvaj érzékem a világba lelt,
A lelkem mégis kifosztott kamra
S szánom az embert, a reménytelent.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: Ölelj szorosan
  2016-06-17 12:13:56, péntek
 
  Galyasi Miklós:

Ölelj szorosan

Szikla légy, melyhez horgonyozva
Orkánban is biztos a hajó.
Átlátszó mint egy tiszta szem,
Mint mély hegyek között a tó.

Gyors patak, tüzes napsugár,
Fölleg, mi puha gyolcsként simogat.
Ballagj mellettem, ha fáradok,
Röpülj ha kell, mint a gondolat.

Ha megéhezem, válj kenyérré, borrá,
Álmok riadjanak nyugtalan testedben.
Ha alhatnám, mint viola-illat,
Vagy harangszó, tűnj el esti csendben.

Ölelj szorosan, mint apró fészek
Öleli a búvó verebet.
Égbolt legyél, ha szárnyal a sas,
Tág, mint a lelkiismeret.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: Nem ismersz kedves
  2016-01-10 10:56:36, vasárnap
 
  Galyasi Miklós:

Nem ismersz kedves


Hát nem igazán ismersz kedves,
Nem tudod, hogy én vagyok az ember
Jelzők nélkül, virágok híján.
Egy piros szív s egy fehér december.

Az ember vagyok. Nem a tiéd
és magamnak sem vagyok birtoka.
Vagyok a törvény játékszere,
Fölényes tudás, ósdi babona.

Kacagás vagyok ajkad szélén,
Könny, mit szemedből sajtol a bánat.
Zúgó vihar fák koronáján...
A felhő, ki sírva néz utánad.

Vagyok a jóság szelleme benned
Ereidben veszett, vörös méreg.
Királysas a levegőégben
Alattomos, hullarabló féreg.

A csend vagyok? Békesség csendje.
Én vagyok a villám csattogása.
Szánalom. Bűntudat. Egyre megy -
Léted őse, léted folytatása.

Hát igazán nem ismersz kedves.
Én vagyok Te. Egy és oszthatatlan.
Akinek érzel, mind én vagyok -
Eltűnök térben, időben, szavakban.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasí Miklós: Egy a renddel
  2015-09-20 05:48:04, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: Csak az eső…
  2015-09-16 03:15:54, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: Végrendelet
  2015-07-30 18:57:56, csütörtök
 
  Gallyasi Miklós:

Végrendelet

Levél feleségemhez. Dnyepropetrovszk 1941.

Tudod párom, az ember halandó
S az orosz síkon rettentő a tél.
Porszem vagyunk az idő kezében
S ilyenkor jobb, ha senki sem henyél.

Megírom hát egy-két nehéz sorban
Mit egyről-másról el kell mondanom,
Rólunk, másokról, pár gondolatban -
Rövid lesz ez is, mint minden dalom.

Születtem a jóra, jószándékból
A magyar föld bélyeges fiának.
Sokat mertem és nagyot akartam
Lengő nyelve a mérleg karjának.

Jó volt, vagy rossz, erről ne essék szó,
Nem magamnak, mindig másnak éltem,
Mert volt miből, azért adtam soknak,
S mert nem kellett, hát keveset kértem.

Adósod, Párom Neked maradtam.
Meg édesanyámnak, senki másnak.
S azt a keveset, mit Tőletek kértem,
Kifizettem másért, áldomásnak.

Ami jó szót kaptam, Te add vissza,
S amit még várnék, Rád hagyom,
A hit, amellyel az Emberben hittem,
Nekem már nem kell, mind Neked adom.

Az ifjaknak, akik most indulnak
Arrafelé, amiről én szóltam
Mondd, hogy a toll az igazi mester,
Amelynek én szerelmese voltam.

Mondd, hogy a legszebb nyelve a világnak
S legkülönb népe a magyar,
Bitang, aki nem dolgozik érte,
Vagy munkájáért jutalmat akar.

A holnappal sohasem törődtem,
Jel, vagy emlékezés nem kell nekem.
Szobrom lesz a Te karosszék lelked,
Melyben a lelkem puhán megpihen.

Ne sírj soha. Érted is zokogtak
Az igazakért ejtett könnyeim,
S ha szomorú vagy édes Párom,
Simogasd meg néha könyveim.

Ha hiányzom olykor jóbarátok közt,
Néha-néha essék szó rólam,
Csókold meg az Édesanyámat
S érezd meg, hogy a fia voltam.

Két sírt hagytam hazai rögben:
Apámét, húgomét, - Rád hagyom,
Mikor a nap búcsúzkodni készül
Állj meg ott egy csöndes alkonyon.

Testálni valóm más egyéb nincsen,
Neked hagyom a Tiszán a nyarat,
A napot, a lágyrajzú felhőket,
Minden virágot és minden madarat.

Tudod Párom, az ember halandó
S az orosz síkon rettentő a tél,
Ha vakot vetne a sorsom kockája
Helyettem szóljon ím ez a levél.


 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: Ritka az öröm
  2015-01-19 06:21:12, hétfő
 
  Galyasi Miklós:

Ritka az öröm


Ritka az öröm, mint galambvér rubint,
Aranyba foglalt drága diadém.
Hirhedt drágakő, mely bűnt és vért feledve,
Babonás múltját mélyen eltemetve
Ragyog egy asszony sápadt kebelén.

Hűtlen az öröm, akár egy nagy gyermek,
Aki kacag szétdúlt otthonán.
Mint szerencse-kártyáit keverve,
Vagy meztelen - pamlagán heverve -
Pénzét számoló kurtizán.

Kevés az öröm, mint szűken mért kenyér
A szegényember üres asztalán.
Mint korgó gyomorba bíztató ige,
Mint a reménység ingatag hite,
Csupa holnap, csupa majd, talán.

Ritka az öröm, mint a jóság,
Pusztítja minden, mint tavasz a telet.
Ha néha-néha társadul szegődik
S dél sugaraként szemedbe vetődik,
Dobj oda érte művet, életet.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: István király
  2014-08-22 06:48:19, péntek
 
  Galyasi Miklós:

István király


Isván király míved mire végzi?
Országlásban nem elég a szándék.
Magyarokat varázsod igézi,
S minden varázs átkozott ajándék.

Régi Róma nyelvén sikkadt el a nyelvünk.
Igriceink sváb regéket mondanak.
Idegenek csinálják a tervünk,
Kiket tettél a nyakunkba gondnak.

Dunamenti szabad, erős ország.
István! Látod, ugyan mivé váltunk?
Rabszolgák és hősök szerepet cseréltek,
Szolgák szabadsága a mi szabadságunk.

István király látogasd meg néped,
Vajk módjára: régi szóval szólva.
Adj új törvényt! - hogy ismerjünk téged,-
Öreg késsel somfabotra róva.

Ezer éven a vér vízzé válott
Hét vezérek kik ontottak egybe;
Ezer éven a szó levegővé málott
Kit fogadtak messzi Etelközbe.

Mohos kőből rakjál újra oltárt.
Napistenhez küldj költőt követnek.
Küldj engem... s testemmel tetejézd a máglyát,
S váltsa meg a vérem a mi véreinket.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Galyasi Miklós: Quo vadis
  2014-08-12 05:39:43, kedd
 
  Galyasi Miklós:

Quo vadis


Ki érti meg a zengő-zsongó vágyat,
Mely a lélek húrját vedesi, vadul,
Ki fejti meg, hogy álmatlan éjen
Zsarátnok-tenger szívünkben mért gyúl...?

Ki érzi át a Jaj marcangoló kínját,
Ürömmel töltött bús Örömöket,
Az élet nagy Kálváriájának
Keresztjéről hulló vércseppeket...?

Hogy mi az oka a gyűlöletnek,
Miért végtelen a szerelem,
Fájdalmában miért kacag a szív,
Örömében miért sír a szem...?

És elröppen időnk a kutatásban...
Viruló tavasz - zord télbe megy át.
Létünk titka megfejthetetlen maradt!
Hiába szenvedtél, Krisztus...Golgothát!
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 39 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 218 db bejegyzés
e év: 1884 db bejegyzés
Összes: 28317 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4651
  • e Hét: 41677
  • e Hónap: 136512
  • e Év: 989055
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.