Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Millei Lajos
  2017-06-05 13:36:07, hétfő
 
  Millei Lajos

Ugy eljössz ?

Talán mellém szegül végre a szerethető holnap,
és karmoló jajgatását száz gyászhangú akkordnak
egy varázsóhajjal örömszonátává írja át,
melyben felélednek a tetszhalott harsonák,
s míg hárfák búgnak reményt egy hitetlen fülnek,
miközben a vonósok életre hegedülnek
ezer bennem szunnyadó Csipkerózsika álmot,
én a holnapom szeretetszolgájává válok.
Látod, zöldre fest a makacs-hitű kikelet
minden ráncos, barnára vedlett ágat,
mosolyzáporral öntöz meg sivatagos szíveket,
s virágruhába öltözteti az eddig pőre fákat.
Fény-meleg hitbe csomagol minden elszórt magot,
élni akar az Élet. Ezt Te magad is láthatod.
Millió sípot fúj madárszájakba a simogató szél,
hogy elhitesse velünk, ő már a holnapról zenél,
ha bársonyfuvallata körbe leng egy kinyíló virágot,
gyere, olvadjon tenyerembe a kezed,
ringassunk együtt egy csecsemővilágot.
Mossuk le bőréről a rászáradt vétkeket,
etessük reménnyel, hisz efféle étkeket
eddig még nem terített elé a Sors ördögkeze,
szépre éhes hitünk legyen az istene.
Ha mellettem tudhatlak, felnő a holnapunk,
szeretetmorzsákból mi nap mint nap jóllakunk.
Tavaszarcod fényétől a magányos éjszaka
dolgavégezetlenül tipeg majd haza.
Csak érezzem orromban a nyárillatú bőrödet,
őszre sárgult vágyam a vergődő reményeket
akkor nem veti oda koncnak a közelgő tél elé,
gyere, induljunk el bátran a holnapunk felé.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-04-03 10:34:09, hétfő
 
  Millei Lajos

Vigyázok rád

Kifésülöm az életedből a tegnapok fájdalmát, vigyazok rad
konok-hegyű tűmmel megfoltozom,
vigaszcérnával összevarrom szakadt lélekruhád.
Jövőízű tiszta vízben áztatom napokon át,
hogy elvegye a múltad sókönnyes, megkeserült,
remény-nélküli, dohos szagát.
Majd életféltő két kezemmel kimosom én,
s míg mosolyhabok énekelnek a víz tetején,
a szivárványszínű mosóporom varázslását
már nem szennyezi be kívülről érkező vád,
mert fénylő hitem erejével vigyázok Rád.
Megszáradni napfonatú kötélre rakom,
s míg létem szele óvón csókolja jövődet
a bársonyba bújt esti alkonyon,
én párás szemű vasalóval várom a száradást,
és kigőzölöm életedet. Nem lesz több szakadás.
Kisvirágú szép szirmokkal díszítem ruhád,
és irigykedhet akkor a gonosz külvilág,
mert igaz-élű mosolyra ébred majd a szád,
hisz melletted leszek mindig, s úgy vigyázok Rád.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-03-30 08:03:28, csütörtök
 
  Millei Lajos:

Párnámba zárt szavak...

A síró felhők mögött mindig süt a Nap,
ám esténként mikor elnémul szavad,
a felhők bús könnyeit elnézve,
még úgy bújnék szavad melegébe.

Ölbe veszem akkor minden elhalt hangod,
a csilingelő csengőt, s a bánatos harangot,
felidézem magamban bársonykacagásod,
és a sokat sejtető cinkos hallgatásod.

Magammal viszem én ágyam melegébe,
belesúgom lágyan párnám tollfülébe,
hogy vágyszavaidnak selyem-szép igazát
tőlem el ne vegye az irigy külvilág.

Így bújunk mi ketten esténként az ágyba,
én és a szavaid, mit megőriz a párna.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-03-17 07:17:13, péntek
 
  Millei Lajos

Mennyit ér egy ölelés?

Nyíló tavaszi vágy most minden gondolatom,
mégis egy ölelésért mind- mind odaadom.
Megválok a rozsdástól, eldobom a fényeset,
ha kaphatok érte két átölelő kezet.

E két kéz bársonyát bús bőrömre veretem,
hogy akkor is érezzem, ha éppen nincs velem.
Ne mossa rólam le, se eső, se dúló vihar,
ez legyen a ruhám, mely pőreséget takar.

Vagy selyemfény legyen durva, daróc testemen,
érző, bódult kábulat, mit nem vetek le este sem.
Sejtek sodró sorsában suttogó simogatás,
mi megmarad a felszínen, miközben a mélyre ás.

Ünnep legyen hétköznap, vasárnapi csoda,
mit átélhetek naponta: királyi lakoma,
hol úgy dúskál a gyönyörben a szegény legény,
mint vakok közt a félszemű, ki tudja milyen a fény.

Egy ölelésért eladom házam és hazám is,
átúszom az Óceánt, kiiszom a kanálist.
Ha ölnöm kell, hát ölök én, csak kapjam jussomat,
s öleljen meg végre az, kit a sors nekem tartogat.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-01-24 06:22:33, kedd
 
  Millei Lajos

Könnyező eszmék

Magányba zárt kedvemre gúnyosan
rálegyint a hajnal,
beteljesületlen vágyaim sorát
körbe veszi fallal.
Fénytéglákból rakja körém a kerítést,
csak itt-ott hagy időnként
szánalomból lőrést.
A szándékomra épült vár, míg kifelé világít:
az udvara sötét. Rabként szenved benne
meg nem élt álmom vénülő szelleme.
Sírva haldoklik ott száz meg száz kérés,
elszánt, vad fogadkozás,
mámorító érzés.
S mi eddig lakhelye volt tettnek és erőnek,
sorsfordító akaratnak,
csillogó jövőnek,
most erőtlenül gubbaszt a sötét romokban,
jajgatva sírdogál,
búsul a sarokban.
Úgy szeretnék már végre egyszer
magamhoz simulni!
Szikkadt, kivénhedt lelkemnek harsogó
ébresztőt fújni,
de a szándék és akarat, tettek hiányában,
csak tétován tapogat.
Nem lát a világban!
Rideg sírkővé válok majd
a temető földjében,
a természet gondosan betakar,
s én megbújok ölében.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-01-23 07:15:46, hétfő
 
  Millei Lajos

Vágyszárnyaim erejével

A suttogásom nem jut el hozzád,
jaj, hiába is erőlködöm én,
s még mielőtt a füled átkoznád,
vagy jajongnál a létünk peremén,
a szélzúgással üzenem Neked,
hogy hamarosan megfogom kezed.

Lehet, hogy néha félve,
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én,
az élet kék egén.

Az tettvágyamnak póráza már nincs,
vén, rozsdaette lánca elszakadt,
szárnyam alatt a légtér immár kincs,
hát repítse e büszke szárnyakat,
szivárvánnyal festem az égre fel,
ha útra kelsz, úgy meg is érkezel.

Lehet, hogy néha félve,
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én,
az élet kék egén.

Csak várd a sólymod, tárd szét a karod,
fehér selymet tűzz ki a kapura,
ne némuljon el soha sóhajod,
jő még fény az égiháborúra,
a habfelhőkbe vésem be neved,
és hamarosan megfogom kezed.

Lehet, hogy néha félve,
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én,
az élet kék egén.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-01-21 08:32:47, szombat
 
  Millei Lajos

Egyre nő az árnyék

Esteledik. A meztelen fák fázós ágairól
unottan csöpög le a szürkület,
s ahogy elnézem mindennapos,
egyhangúan begyakorolt művüket,
elkap a torokszorító rémület.
A megszokás rám teríti kopott köpenyét,
s bár még kibújik alóla a folyton változó lét,
pajkos, incselkedően kacsintó szemét
már egyre jobban befedi e köpeny,
mely szemfödő egy halódó életen.
Rabláncra verve sír fel egy életút,
vágyódó szárnyakkal verdes a térben,
s míg béklyóktól kap ő naponta randevút,
satnyulnak a szárnyak egy álmodott fényben.
A lehetőségek ablakát rozsdás vasfüggöny takarja,
hitkönnyes reménykendővel tisztogatom folyvást,
és csökönyösre nőtt akaratkörmöm kaparja
a barnára érett rozsdafoltokat,
de jaj, hiába minden mozdulat,
a bezártság érzete megmarad.
Naponta álmodok illatos meséket,
s ezer színnel festek minden szürke képet,
mégsem érzem orromban a vágyott illatot,
és szivárványszíneket csak zárt szemhéjjal láthatok...
...Fulladó gondolataimnak mentsvár a kezed,
biztató májusi szellő, arcomra simuló lélegzeted.
Mit bánom én, ha ellep, befed a szürkeség,
nem érdekel, ha kormos szemmel néz le rám az ég,
nem fáj, ha satnyuló szárnyam soha többé nem repül,
hisz összeért a lelkünk, már nem vagyok egyedül.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-01-05 09:39:19, csütörtök
 
  Millei Lajos

Az örök körforgás rabságában

Kövér reménnyel fekszik el subáján az éjszaka.
A sértődött félhomály veszi a kalapját,
és felhúzott vállakkal megy haza.
Itt hagyja a pázsitot csókoló harmatot,
a daltól búgó madárszájakat,
s az alkonyra ásított illatot.
Sötétre árvult virágok közt sóhajt fel a szél,
búsulnak selyemkendőjén a könnycseppfoltok,
s míg ő az elmúlás kottájából zenél,
a törékeny pillanat jajongva szédül
a perc ismétlődő halálába.
A természet ezt hagyta reményül,
hisz folyvást járó lába sohasem pihen,
s miközben szól egy végtelenített requiem,
új életek virágoznak az eltűnő semmiben.

Ijedt szívhanggal, vándorszárnyú tekinteted keresem.
Simogatást váró hittel dorombol a bőröd,
amint bársony kezedet éri el kezem.
A tegnapi tűzvészben pusztuló ölelés
hozsannás feltámadásra vár,
s míg végigfut bennünk egy újszülött remegés,
vágyunk felizzó, vad körpályán jár.
Éledő lámpafény kötényén jár táncot az árnyékunk,
s míg a leköszönő félhomály vendégei voltunk,
ezernyi apró pusztulás dőlt bele a sírjába,
hogy teret adjon az életre születőknek,
és a jövendőt lélegzők kínokkal
bugyolált álmába küldje a temetkezőket.
Milyen hiszékeny is az elme, ha ösztönből szeret,
és örök időkre tárol el halódó emlékképeket.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-12-30 12:35:50, péntek
 
  Millei Lajos

Örökkön várlak

Nincs semmi baj, Kedves, indulj csak utadon,
majd elkísér óvón vigyázó tudatom.
Míg Te dolgozol, én versekkel múlatom
a rám zuhant időt, és friss reménnyel itatom
a szomjazó álmokat.
Már nem szórok átkokat,
csak csendben ölöm a perceket,
amíg Te távol vagy,
bár türelmetlenség hempereg
a hazavárók bús kapujában.
Én örökké várlak a mában,
s ha el is vérzett a céltalan tegnap,
a holnap reményéért oda nem adlak,
mert folyvást ma kellesz nekem,
s koldusként kikönyörgött kenyerem
falánk gyomromat nem táplálja,
hogy jóllakottan haljon halált
a kereszten kínlódó, hazaváró álma.

Nincs semmi baj, menned kell, elhiszem,
de féltésből a lelkedet ellopom, elviszem,
hogy ne legyen teher majd napközben,
s józanság éljen a szemedben.
Majd megkapod, tied lesz estére,
ígérem, vigyázok fényére.
Puha leheletből rakok köré falat,
hogy védje a gondoskodó pillanat,
s betakarom pillangók szárnyával,
amelyek már rebbenni se akarnak,
s ahogy cirógatják szándékom vágyával
pihegő, megbújó lelkedet,
a közénk szorult távolság
végső pusztulásában megremeg.

Nincs semmi baj, menned kell, jól tudom,
s míg sírva osztoznak elcsókolt csókjukon
a térdeplő emlékek,
én a szemedbe nézek,
hogy lássam benne a szerethető jövőt,
és dacos hittel teszem el a zsebkendőt.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-12-13 11:28:21, kedd
 
  Millei Lajos

Ugye eljössz ?

Talán mellém szegül végre a szerethető holnap,
és karmoló jajgatását száz gyászhangú akkordnak
egy varázsóhajjal örömszonátává írja át,
melyben felélednek a tetszhalott harsonák,
s míg hárfák búgnak reményt egy hitetlen fülnek,
miközben a vonósok életre hegedülnek
ezer bennem szunnyadó Csipkerózsika álmot,
én a holnapom szeretetszolgájává válok.
Látod, zöldre fest a makacs-hitű kikelet
minden ráncos, barnára vedlett ágat,
mosolyzáporral öntöz meg sivatagos szíveket,
s virágruhába öltözteti az eddig pőre fákat.
Fény-meleg hitbe csomagol minden elszórt magot,
élni akar az Élet. Ezt Te magad is láthatod.
Millió sípot fúj madárszájakba a simogató szél,
hogy elhitesse velünk, ő már a holnapról zenél,
ha bársonyfuvallata körbe leng egy kinyíló virágot,
gyere, olvadjon tenyerembe a kezed,
ringassunk együtt egy csecsemővilágot.
Mossuk le bőréről a rászáradt vétkeket,
etessük reménnyel, hisz efféle étkeket
eddig még nem terített elé a Sors ördögkeze,
szépre éhes hitünk legyen az istene.
Ha mellettem tudhatlak, felnő a holnapunk,
szeretetmorzsákból mi nap mint nap jóllakunk.
Tavaszarcod fényétől a magányos éjszaka
dolgavégezetlenül tipeg majd haza.
Csak érezzem orromban a nyárillatú bőrödet,
őszre sárgult vágyam a vergődő reményeket
akkor nem veti oda koncnak a közelgő tél elé,
gyere, induljunk el bátran a holnapunk felé.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 216 db bejegyzés
e év: 1676 db bejegyzés
Összes: 4811 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1708
  • e Hét: 10117
  • e Hónap: 57940
  • e Év: 284005
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.