Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Millei Lajos
  2017-01-24 06:22:33, kedd
 
  Millei Lajos

Könnyező eszmék

Magányba zárt kedvemre gúnyosan
rálegyint a hajnal,
beteljesületlen vágyaim sorát
körbe veszi fallal.
Fénytéglákból rakja körém a kerítést,
csak itt-ott hagy időnként
szánalomból lőrést.
A szándékomra épült vár, míg kifelé világít:
az udvara sötét. Rabként szenved benne
meg nem élt álmom vénülő szelleme.
Sírva haldoklik ott száz meg száz kérés,
elszánt, vad fogadkozás,
mámorító érzés.
S mi eddig lakhelye volt tettnek és erőnek,
sorsfordító akaratnak,
csillogó jövőnek,
most erőtlenül gubbaszt a sötét romokban,
jajgatva sírdogál,
búsul a sarokban.
Úgy szeretnék már végre egyszer
magamhoz simulni!
Szikkadt, kivénhedt lelkemnek harsogó
ébresztőt fújni,
de a szándék és akarat, tettek hiányában,
csak tétován tapogat.
Nem lát a világban!
Rideg sírkővé válok majd
a temető földjében,
a természet gondosan betakar,
s én megbújok ölében.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-01-23 07:15:46, hétfő
 
  Millei Lajos

Vágyszárnyaim erejével

A suttogásom nem jut el hozzád,
jaj, hiába is erőlködöm én,
s még mielőtt a füled átkoznád,
vagy jajongnál a létünk peremén,
a szélzúgással üzenem Neked,
hogy hamarosan megfogom kezed.

Lehet, hogy néha félve,
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én,
az élet kék egén.

Az tettvágyamnak póráza már nincs,
vén, rozsdaette lánca elszakadt,
szárnyam alatt a légtér immár kincs,
hát repítse e büszke szárnyakat,
szivárvánnyal festem az égre fel,
ha útra kelsz, úgy meg is érkezel.

Lehet, hogy néha félve,
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én,
az élet kék egén.

Csak várd a sólymod, tárd szét a karod,
fehér selymet tűzz ki a kapura,
ne némuljon el soha sóhajod,
jő még fény az égiháborúra,
a habfelhőkbe vésem be neved,
és hamarosan megfogom kezed.

Lehet, hogy néha félve,
és vissza-visszanézve,
de feléd szállok én,
az élet kék egén.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-01-21 08:32:47, szombat
 
  Millei Lajos

Egyre nő az árnyék

Esteledik. A meztelen fák fázós ágairól
unottan csöpög le a szürkület,
s ahogy elnézem mindennapos,
egyhangúan begyakorolt művüket,
elkap a torokszorító rémület.
A megszokás rám teríti kopott köpenyét,
s bár még kibújik alóla a folyton változó lét,
pajkos, incselkedően kacsintó szemét
már egyre jobban befedi e köpeny,
mely szemfödő egy halódó életen.
Rabláncra verve sír fel egy életút,
vágyódó szárnyakkal verdes a térben,
s míg béklyóktól kap ő naponta randevút,
satnyulnak a szárnyak egy álmodott fényben.
A lehetőségek ablakát rozsdás vasfüggöny takarja,
hitkönnyes reménykendővel tisztogatom folyvást,
és csökönyösre nőtt akaratkörmöm kaparja
a barnára érett rozsdafoltokat,
de jaj, hiába minden mozdulat,
a bezártság érzete megmarad.
Naponta álmodok illatos meséket,
s ezer színnel festek minden szürke képet,
mégsem érzem orromban a vágyott illatot,
és szivárványszíneket csak zárt szemhéjjal láthatok...
...Fulladó gondolataimnak mentsvár a kezed,
biztató májusi szellő, arcomra simuló lélegzeted.
Mit bánom én, ha ellep, befed a szürkeség,
nem érdekel, ha kormos szemmel néz le rám az ég,
nem fáj, ha satnyuló szárnyam soha többé nem repül,
hisz összeért a lelkünk, már nem vagyok egyedül.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2017-01-05 09:39:19, csütörtök
 
  Millei Lajos

Az örök körforgás rabságában

Kövér reménnyel fekszik el subáján az éjszaka.
A sértődött félhomály veszi a kalapját,
és felhúzott vállakkal megy haza.
Itt hagyja a pázsitot csókoló harmatot,
a daltól búgó madárszájakat,
s az alkonyra ásított illatot.
Sötétre árvult virágok közt sóhajt fel a szél,
búsulnak selyemkendőjén a könnycseppfoltok,
s míg ő az elmúlás kottájából zenél,
a törékeny pillanat jajongva szédül
a perc ismétlődő halálába.
A természet ezt hagyta reményül,
hisz folyvást járó lába sohasem pihen,
s miközben szól egy végtelenített requiem,
új életek virágoznak az eltűnő semmiben.

Ijedt szívhanggal, vándorszárnyú tekinteted keresem.
Simogatást váró hittel dorombol a bőröd,
amint bársony kezedet éri el kezem.
A tegnapi tűzvészben pusztuló ölelés
hozsannás feltámadásra vár,
s míg végigfut bennünk egy újszülött remegés,
vágyunk felizzó, vad körpályán jár.
Éledő lámpafény kötényén jár táncot az árnyékunk,
s míg a leköszönő félhomály vendégei voltunk,
ezernyi apró pusztulás dőlt bele a sírjába,
hogy teret adjon az életre születőknek,
és a jövendőt lélegzők kínokkal
bugyolált álmába küldje a temetkezőket.
Milyen hiszékeny is az elme, ha ösztönből szeret,
és örök időkre tárol el halódó emlékképeket.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-12-30 12:35:50, péntek
 
  Millei Lajos

Örökkön várlak

Nincs semmi baj, Kedves, indulj csak utadon,
majd elkísér óvón vigyázó tudatom.
Míg Te dolgozol, én versekkel múlatom
a rám zuhant időt, és friss reménnyel itatom
a szomjazó álmokat.
Már nem szórok átkokat,
csak csendben ölöm a perceket,
amíg Te távol vagy,
bár türelmetlenség hempereg
a hazavárók bús kapujában.
Én örökké várlak a mában,
s ha el is vérzett a céltalan tegnap,
a holnap reményéért oda nem adlak,
mert folyvást ma kellesz nekem,
s koldusként kikönyörgött kenyerem
falánk gyomromat nem táplálja,
hogy jóllakottan haljon halált
a kereszten kínlódó, hazaváró álma.

Nincs semmi baj, menned kell, elhiszem,
de féltésből a lelkedet ellopom, elviszem,
hogy ne legyen teher majd napközben,
s józanság éljen a szemedben.
Majd megkapod, tied lesz estére,
ígérem, vigyázok fényére.
Puha leheletből rakok köré falat,
hogy védje a gondoskodó pillanat,
s betakarom pillangók szárnyával,
amelyek már rebbenni se akarnak,
s ahogy cirógatják szándékom vágyával
pihegő, megbújó lelkedet,
a közénk szorult távolság
végső pusztulásában megremeg.

Nincs semmi baj, menned kell, jól tudom,
s míg sírva osztoznak elcsókolt csókjukon
a térdeplő emlékek,
én a szemedbe nézek,
hogy lássam benne a szerethető jövőt,
és dacos hittel teszem el a zsebkendőt.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-12-13 11:28:21, kedd
 
  Millei Lajos

Ugye eljössz ?

Talán mellém szegül végre a szerethető holnap,
és karmoló jajgatását száz gyászhangú akkordnak
egy varázsóhajjal örömszonátává írja át,
melyben felélednek a tetszhalott harsonák,
s míg hárfák búgnak reményt egy hitetlen fülnek,
miközben a vonósok életre hegedülnek
ezer bennem szunnyadó Csipkerózsika álmot,
én a holnapom szeretetszolgájává válok.
Látod, zöldre fest a makacs-hitű kikelet
minden ráncos, barnára vedlett ágat,
mosolyzáporral öntöz meg sivatagos szíveket,
s virágruhába öltözteti az eddig pőre fákat.
Fény-meleg hitbe csomagol minden elszórt magot,
élni akar az Élet. Ezt Te magad is láthatod.
Millió sípot fúj madárszájakba a simogató szél,
hogy elhitesse velünk, ő már a holnapról zenél,
ha bársonyfuvallata körbe leng egy kinyíló virágot,
gyere, olvadjon tenyerembe a kezed,
ringassunk együtt egy csecsemővilágot.
Mossuk le bőréről a rászáradt vétkeket,
etessük reménnyel, hisz efféle étkeket
eddig még nem terített elé a Sors ördögkeze,
szépre éhes hitünk legyen az istene.
Ha mellettem tudhatlak, felnő a holnapunk,
szeretetmorzsákból mi nap mint nap jóllakunk.
Tavaszarcod fényétől a magányos éjszaka
dolgavégezetlenül tipeg majd haza.
Csak érezzem orromban a nyárillatú bőrödet,
őszre sárgult vágyam a vergődő reményeket
akkor nem veti oda koncnak a közelgő tél elé,
gyere, induljunk el bátran a holnapunk felé.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-12-12 11:23:20, hétfő
 
  Millei Lajos

Gyolcsomként fedj

Rezzenéstelen, belenyugvó némasággal
öleli feketére ápolt, gondoskodó karjával
a szuszogni vágyó éj a szunnyadó tájat.
Pára sehol sincs már, az a hajnalimádat
elengedhetetlen kelléke,
bár a tegnapi morc köd csipkeszegélye,
s vízfoltos lábnyoma itt-ott még elfekszik
a szárazzá szánalmasodott fűcsomók fején,
s míg ő reménytelenül az elmúlással veszekszik,
a megalkuvás fehér zászlaját kitűzöm helyette én.
A Sors öntelt, önelégült mosollyal pihenteti
fáradhatatlan kezét a mulandóság pulzáló verőerén,
így csak állok szótlanul és elrévedek a hervadás
kifinomultan természetes, ütemes lélegzetvételén.
Mint parányi, szégyenlős akarat bolyong a sóhajom
a patakparti fák ágai között, és meleget keresve,
csodásan megélt, izgató álmokat lesve
elmém elém vetíti pírtűz vérében égő arcodat,
fülembe csiklandozza a muzsikaízű hangodat,
mert hiába kaszál virágzást a halálétvágyú alkonyat,
ha elhullajtja közben az életre vágyódó magokat.
Ó, mennyire akarom féltő kezemmel ringatni a léted,
mennyire hordoznám kereszted, mely összenyom Téged.
Vállamra veszem, cipelem, töröm előtted
a kitaposatlan, járatlan utat,
hogy béküljön bennem az önmaró bűntudat,
mert volt idő, amikor nem virágozhattam érted,
amikor bánatfelhők falták fel fényed.
Van olyan érzés, melynek fáj a szorítása,
mégis veszettül akarjuk, kiköveteljük,
mert nyílt sebként vérzik fájdalmas hiánya.
Legyél hát kötszerem, ha vérezni készülök,
legyél Te balzsam,
terülj szét bőrömön, feszülj rá halkan,
s ha hevülten felnyögök fájdalmamban,
kezed melegével nyugtasd a lelkem.
Nincs be nem teljesült vágy, ha Te érintesz engem.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-12-11 14:11:26, vasárnap
 
  Millei Lajos

Lelkem tükrében

Nézz a szemembe, ha fázik a lelked,
ha mogorván kél a tettre-kész hajnal,
a vén estét is velem ünnepeld meg
hitgyertyánk lángjától lobogó hajjal.
Nézz a szemembe, s majd mosolyogsz újra,
álmok vajúdnak a pillarács alatt,
nézz a szemembe, s az álmokhoz bújva,
engedd, hogy öleljen meg a pillanat.
Csak nézz a szemembe, mást nem is kérek,
a békémet látod úgyis meg benne,
megértést, otthont, meleg menedéket,
biztonságpalástot szemfénnyel fedve.
Csak nézz a szemembe, s felzeng a lélek,
mintha az Élet harsonása lenne.
...
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-11-21 09:48:50, hétfő
 
  Millei Lajos

Mennyit ér...

Mennyit ér a szó, mely, ha elhagyja az ajkat,
a betűk tengerében fodroz forradalmat,
s e magabiztos hangok védő érvelése
fáradni kész vénám megújult érverése.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér az ajak, melyből kibújik a szó,
hogy belepje tudatom, mint puha takaró,
és szétnyíló szirmai intenek csendesen,
oly jó ez így, élhetünk békésen, rendesen.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér a lepedőn a sértett gyűrődés,
mit álmodban elfordulva ér a feledés,
hogy hozzám bújj, átölelj, és új erőt adva
éji homályból, hajnalt hints a holnapokra.
Ki tudja mennyit ér?

Mennyit ér féltő kezed bársony érintése,
amely fuldokló vággyal csüng az ölelésbe,
és rásimítja hűen hitetlen bőrömre:
én itt vagyok melletted, most és mindörökre.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér óvó szemed biztató mosolya,
amely kékségét nem hagyja fakulni soha,
s ha rám nézel őszintén, tekintetünk dalol,
mint szerelmes szerenád az éjben, valahol.
Ki tudja, mennyit ér?

Mennyit ér napjainknak békés simulása,
mely időt álló vággyal fut az elmúlásba,
számon tartva mindig a megmaradt perceket,
örömmel halmoz el, mint önfeledt gyermeket.
Én tudom, mennyit ér.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
Millei Lajos
  2016-09-25 11:04:47, vasárnap
 
  Millei Lajos

Belőlem ki nem szakadhatsz

Én folyvást csak kínokra eszmélek fel,
verő szívemből kicsúsznak a csodák,
hisz hiányoddal fekszem, s ébredek fel,
míg zárulnak sorra az álomszobák.

A hajnalfényben kínt ketyeg az óra,
ha a vén tudat lustálkodva ásít,
s álmos kézzel int rá az indulóra,
hogy pihenjen napestig, elalvásig.

A szemérmes szem tágra nyílni nem mer,
a belső térnek lágyabb még a fénye,
s míg illúziót emészt a zord reggel,
a valóságnak elszáll a reménye.

Messze vagy Te, s bár önmagamban tudlak,
a dolgos Élet emel közénk falat,
ám ha vágyaink a falhoz simulnak,
kitárva vár ránk ott egy lélekablak.

Az ablakpárkány konok gránitjába
vasakaratom véste bele neved,
por lepi, marja idő, de hiába,
hisz én örökre odarejtettelek.
 
 
0 komment , kategória:  Millei Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 602 db bejegyzés
Összes: 3737 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 950
  • e Hét: 5056
  • e Hónap: 950
  • e Év: 65294
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.