Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
x
  2013-12-01 17:51:21, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-20 07:42:36

Hermann Hesse - Olykor-olykor


OLYKOR-OLYKOR

Olykor, midőn egy kis madár csivog,
vagy, amidőn a szél zizeg a lombban,
vagy egy kutya vonít egy távoli tanyán:
tűnődve üldögélek, némán, hosszan.

Lelkem a multba röppen, visszaszáll,
ahol valaha, néhány ezer éve
még testvérkém volt és hozzám hasonló
a kis madár s a szellő zizegése.

És a lelkemből fa lesz hirtelen,
és állat és felhőszirom, szemernyi.
Átváltozik s oly idegen, ha visszatér.
Ezt-azt kérdez. De jaj, nem tudok mit felelni.

Fordította : Végh György




 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
x
  2013-07-29 11:22:36, hétfő
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-01-08 12:11:08



Hermann Hesse
Mulandóság

Életem - száraz ág -
hullatja levelét.
Ó, túltarka világ,
torkig vagyunk, elég,
torkig laktunk mi itt
étkeddel, italoddal!
Ami ma még virít,
holnapra hol van ?
Holnapra szél zörög
már barna síromon,
a kisgyerek fölött
anyja áll, mint egykoron.
Csak e szem még rám tekintsen,
csillagom e szem,
múlhat minden - múlik minden,
múlik úgyis szívesen.
Nincs más, csak az örök anya,
ki ideküldött,
s játszi kezével írja a
tűnedező légbe nevünket.

Somlyó György fordítása





 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
x
  2013-02-03 09:52:15, vasárnap
 
  Hermann Hesse: Csavargószállás


Ó, milyen különös dolog,
hogy éjszaka a kis patak
víze halkan továbbcsobog
juharfák hűs árnya alatt,

s hogy illatként a holdvilág
a háztetők fölött lebeg,
s hűvös , homályos légen át
szállnak a könnyű fellegek!

Mindez nem süllyedt föld alá,
de ha egy éjjel megpihen
s továbbmegy, nem gondol reá
közülünk többé senki sem.

S évek múlva eszünkbe jut
álmunkban majd a kis patak,
látjuk a háztetőt s kaput,
amilyen volt, s ahogy marad.

Mint otthonunk dereng, habár
épp csak ledőlt a jövevény
az idegen ház fekhelyén,
hol s merre volt, nem tudja már.

Ó, milyen különös dolog,
hogy éjszaka a kis patak
víze halkan továbbcsobog
juharfák hűs árnya alatt!

/Ford.: Kálnoky László/



 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
x
  2012-01-16 11:16:45, hétfő
 
  Hermann Hesse: Éjszakai út


Leszáll az éj, az út kihalt,
oldalt, álmos hullámveréssel.
a vízár lomha sodra tart
szembe a hangtalan sötéttel.

Mély medrében oly zsémbesen,
oly bosszúsan zúg s háborog,
mintha nyugodna szívesen,
s én ugyanoly fáradt vagyok.

Megyünk, bánatos utazók,
éjjel, idegen tájakon,
kitartón s nem hallatva szót,
kettesben, de hová vajon?

/Ford.: Kálnoky László/



 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
h
  2011-10-18 19:16:14, kedd
 
  Hesse, Hermann: Könyvek és boldogság (Bücher in Hungarian)

Bücher (German)
Alle Bücher dieser Welt

Bringen dir kein Glück,

Doch sie weisen dich geheim

In dich selbst zurück.



Dort ist alles, was du brauchst,

Sonne, Stern und Mond,

Denn das Licht, danach du frugst,

In dir selber wohnt.



Weisheit, die du lang gesucht

In den Bücherein,

Leuchtet jetzt aus jedem Blatt —

Denn nun ist sie dein.



Könyvek és boldogság (Hungarian)
Számtalan sok bár a könyv,

Nem tesz boldoggá,

Ám bölcsen vezetnek ők,

S magadra találsz.



Mindent meglelsz, mit kívánsz,

Vár csillag, Nap s Hold,

Észnek fénye, mire vágysz,

Benned gyúl ki ott.



Mély tudást, mit keresél,

Könyvtárban találsz,

Gyújt mindegyik lapja fényt,

S boldog bölccsé válsz.





Szalki Bernáth Attila






Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-18 11:07:37

Könyvek (Hungarian)
Az embert boldoggá tenni e világ

összes könyve sem tudja,

titkon ezek terelnek mégis

bennünket vissza önmagunkba.



Itt megtalálunk mindent, ami kell:

Napot, Holdat és csillagot,

hiszen a fény, ami után törekszünk,

bennünk magunkban ragyog.



A bölcsesség, amit oly sokáig

a könyvtárakban kerestünk,

minden lapról felfénylik most, hogy

azok egyek lettek velünk.

Kálnoky László


 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
h
  2011-10-18 19:12:21, kedd
 
  Hesse, Hermann: Késő őszi vándor (Wanderer im Spätherbst in Hungarian)

Wanderer im Spätherbst (German)
Durch kahlen Waldes Astgeflecht

Sinkt weiß aus grauen Lüften erster Schnee

Und sinkt und sinkt. Wie ward die Welt so stumm!

Kein Blatt das rauscht, kein Vogel im Gezweig,

Nur Weiß und Grau und Stille, Stille.



Der Wandrer auch, der grün und bunte Monde

Durchwanderte mit Laute und Gesang,

Ist stumm geworden und der Freude müd,

Des Wanderns müd, der Lieder müd.

Ihn schauert, aus den kühlen grauen Höhn

Weht Schlaf ihn an, und leise sinkt

Und sinkt der Schnee...



Noch spricht aus fernem Frühling her

Und hingewelktem Sommerglück Erinnerung

Mit blaß verwehenden Bildern:

Kirschblütenblätter schleiernd durch ein Blau,

Ein holdes lichtes Blau -

Mit zartem Flügelzittern hängt am Halm

Ein junger Falter braun und gold -

Aus laulicht feuchter Sommerwaldnacht

Sehnsüchtig langgezognes Vogellied...

Der Wandrer nickt den lieben Bildern zu:



Wie war das schön! Und manches flattert noch

aus jenem Einstmals auf, glänzt und erlischt:

Ein dunkelsüßer Blick aus Liebesaugen -

Ein Nachtgewitter, Blitz und Sturm im Schilf -

Ein Flötenlied aus fremdem Abendfenster -

Ein greller Häherschrei im Morgenwald...



Es sinkt und sinkt der Schnee. Der Wandrer

Lauscht Vogelruf und Flöte nach.

Den einst erklungenen, herzbewegenden:

O schöne Welt, wie bist du so verstummt!

Unhörbar geht er hin durchs weiche Weiss

Der Heimat zu, der langvergessnen,

Die jetzt mit sanften Zwange ruft,

Dem Tale zu, dem Erlenbach,

Dem Markt, dem alten Vaterhaus,

Der Efeumauer, hinter der die Mutter,

Der Vater und die Ahnen ruhn.



Kein Blatt das rauscht, kein Vogel im Gezweig...


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-10-18 11:40:55

Késő őszi vándor (Hungarian)
Lombtalan erdő ágfonadékán

A szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,

És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!

Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.



A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottak

Zajt ütve járni, dalolni,

Elnémult, fáradt az örömre,

Fáradt, hogy továbbinduljon, fáradt a dalhoz is.

Megborzong, a hűvös, szürke magasságból

Álom lehel rá, csöndben ereszkedik alá,

És hull és hull a hó...



A messzi tavaszból s a hervadt nyári boldogságból

Még emlék üzen

Fakón tovasuhanó képekkel:

A cseresznyevirág szirmai a kékségen átderengnek,

Kegyes, fénylő kékség -

Barna és aranyszínű, fiatal pillangó

Szárnya alig láthatón rezeg, ahogy kapaszkodik a szárba -

Az erdőn a langyos fényű, nedves nyáréjszakából

Vágyakozva, hosszan dalol egy madár...

A vándor búcsút int a képnek:



Hogy lehetett oly szép! És néhány dolog még fel-fellobban

A hajdani időkből, ragyog, majd kialszik:

Szerető szemek mély-édes pillantása -

Éji vihar, villám és orkán a nádasban -

Az est távoli ablakából furulyaszó -

Mátyásmadár kiáltása reggel...



Hull és hull a hó. A vándor

Még utánafordul a madárnak, furulyának,

Daluk egykor megindította szívét:

Ó, szépséges világ, hogy némultál így el!

Hangtalan kel át a puha fehérségen

Otthona felé, melyet elfeledett,

Most lágyan vonja magához, hívja

A völgybe, Erlen patakjához,

A piactérre, a régi szülőház elé,

A borostyánnal benőtt falhoz, mely mögött édesanyja,

Apja és az ősök nyugosznak.



Levél se zördül, madár se rezzen az ágak között...

Schein Gábor


 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
h
  2011-10-18 19:08:54, kedd
 
  Hesse, Hermann: A béke elé (Dem Frieden entgegen in Hungarian)

Dem Frieden entgegen (German)
Aus Haßtraum und Blutrausch

Erwachend, blind noch und taub

Vom Blitz und tödlichen Lärm des Krieges,

Alles Grauenhafte gewohnt,

Lassen von ihren Waffen,

Von ihrem furchtbaren Tagwerk

Die ermüdeten Krieger



"Friede" tönt es

Wie aus Märchen, aus Kinderträumen her.

"Friede". Und kaum zu freuen

Wagt sich das Herz, ihm sind näher die Tränen.

Arme Menschen sind wir,

So des Guten wie des Bösen fähig,

Tiere und Götter. Wie drückt das Weh,

Drückt die Scham uns heut zu Boden.



Aber wir hoffen. Und in der Brust

Lebt uns glühende Ahnung

Von den Wundern der Liebe.

Brüder! Uns steht zum Geiste,

Steht zur Liebe die Heimkehr

Und zu allen verlorenen

Paradiesen die Pforte offen.



Wollet! Hoffet! Liebet!

Und die Erde gehört euch wieder.



A béke elé (Hungarian)
Gyűlölet álmából és vérözönből

ocsudva, vakon és siketen még

a háború mennykövétől és halálos zsivajától,

megszokva minden iszonyt,

szabadulnak fegyvereiktől,

rettentő napi dolgaiktól

a fáradt harcosok.



,,Béke!" mintha mesékből,

gyermekálmainkból csengne a szó.

,,Béke!" S mégis alig mer

örülni a szív, közelebb van a könnyhöz.

Szegény emberek mi,

jóra, rosszra egyként hajlamosak,

állatok és istenek! Hogy a földre teper ma

minket a kín meg a szégyen!



De remélünk. És a szivünkben

lángoló sejtelem él

a szerelem csodáiról.

Testvérek! nyitva az út

szellemhez és szerelemhez,

s az ajtó minden elveszett

paradicsomokhoz előttünk.



Akarj! Remélj ! Szeress!

S a tiéd lesz újra a föld.

Somlyó György


 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
h
  2011-10-18 19:05:07, kedd
 
  Hesse, Hermann: Késő őszi vándor (Wanderer im Spätherbst in Hungarian)

Wanderer im Spätherbst (German)
Durch kahlen Waldes Astgeflecht

Sinkt weiß aus grauen Lüften erster Schnee

Und sinkt und sinkt. Wie ward die Welt so stumm!

Kein Blatt das rauscht, kein Vogel im Gezweig,

Nur Weiß und Grau und Stille, Stille.



Der Wandrer auch, der grün und bunte Monde

Durchwanderte mit Laute und Gesang,

Ist stumm geworden und der Freude müd,

Des Wanderns müd, der Lieder müd.

Ihn schauert, aus den kühlen grauen Höhn

Weht Schlaf ihn an, und leise sinkt

Und sinkt der Schnee...



Noch spricht aus fernem Frühling her

Und hingewelktem Sommerglück Erinnerung

Mit blaß verwehenden Bildern:

Kirschblütenblätter schleiernd durch ein Blau,

Ein holdes lichtes Blau -

Mit zartem Flügelzittern hängt am Halm

Ein junger Falter braun und gold -

Aus laulicht feuchter Sommerwaldnacht

Sehnsüchtig langgezognes Vogellied...

Der Wandrer nickt den lieben Bildern zu:



Wie war das schön! Und manches flattert noch

aus jenem Einstmals auf, glänzt und erlischt:

Ein dunkelsüßer Blick aus Liebesaugen -

Ein Nachtgewitter, Blitz und Sturm im Schilf -

Ein Flötenlied aus fremdem Abendfenster -

Ein greller Häherschrei im Morgenwald...



Es sinkt und sinkt der Schnee. Der Wandrer

Lauscht Vogelruf und Flöte nach.

Den einst erklungenen, herzbewegenden:

O schöne Welt, wie bist du so verstummt!

Unhörbar geht er hin durchs weiche Weiss

Der Heimat zu, der langvergessnen,

Die jetzt mit sanften Zwange ruft,

Dem Tale zu, dem Erlenbach,

Dem Markt, dem alten Vaterhaus,

Der Efeumauer, hinter der die Mutter,

Der Vater und die Ahnen ruhn.



Kein Blatt das rauscht, kein Vogel im Gezweig...



Késő őszi vándor (Hungarian)
Lombtalan erdő ágfonadékán

A szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,

És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!

Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.



A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottak

Zajt ütve járni, dalolni,

Elnémult, fáradt az örömre,

Fáradt, hogy továbbinduljon, fáradt a dalhoz is.

Megborzong, a hűvös, szürke magasságból

Álom lehel rá, csöndben ereszkedik alá,

És hull és hull a hó...



A messzi tavaszból s a hervadt nyári boldogságból

Még emlék üzen

Fakón tovasuhanó képekkel:

A cseresznyevirág szirmai a kékségen átderengnek,

Kegyes, fénylő kékség -

Barna és aranyszínű, fiatal pillangó

Szárnya alig láthatón rezeg, ahogy kapaszkodik a szárba -

Az erdőn a langyos fényű, nedves nyáréjszakából

Vágyakozva, hosszan dalol egy madár...

A vándor búcsút int a képnek:



Hogy lehetett oly szép! És néhány dolog még fel-fellobban

A hajdani időkből, ragyog, majd kialszik:

Szerető szemek mély-édes pillantása -

Éji vihar, villám és orkán a nádasban -

Az est távoli ablakából furulyaszó -

Mátyásmadár kiáltása reggel...



Hull és hull a hó. A vándor

Még utánafordul a madárnak, furulyának,

Daluk egykor megindította szívét:

Ó, szépséges világ, hogy némultál így el!

Hangtalan kel át a puha fehérségen

Otthona felé, melyet elfeledett,

Most lágyan vonja magához, hívja

A völgybe, Erlen patakjához,

A piactérre, a régi szülőház elé,

A borostyánnal benőtt falhoz, mely mögött édesanyja,

Apja és az ősök nyugosznak.



Levél se zördül, madár se rezzen az ágak között...

Schein Gábor


 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
h
  2011-10-18 19:03:04, kedd
 
  Hesse, Hermann: Három szólamú muzsika (Dreistimmige Musik in Hungarian)

Dreistimmige Musik (German)
Eine Stimme singt in der Nacht,

Nacht, die ihr bange macht,

Singt ihre Angst, ihren Mut;

Singen bezwingt die Nacht,

Singen ist gut.



Eine zweite hebt an und geht mit,

Hält mit der anderen Schritt,

Gibt ihr Antwort und lacht,

Weil zu zwein in der Nacht

Singen ihr Freude macht.



Dritte Stimme fällt ein,

Tanzt und schreitet im Reihn

Mit in der Nacht. Und die drei

Werden zu Sternenschein

Und Zauberei.



Fangen sich, lassen sich,

Meiden sich, fassen sich,

Weil Singen in der Nacht

Liebe weckt, Freude macht,

Zaubern ein Sternenzelt,

Drin eins das andre hält,

Zeigen sich, verstecken sich,

Trösten sich, necken sich ...



Nacht wär und Angst die Welt

Ohne dich, ohne mich, ohne dich.



Három szólamú muzsika (Hungarian)
Egy hang dalolni kezd

az éjben, mely ijeszt,

dallama szárnyaló;

az éj lesz, aki veszt,

dalolni jó.



Most egy második hang kezd bele,

s lépést tart ővele,

nevet, s felel neki,

mert kettesben vidám

az éji dal is ám.



Majd éjből, homályból

harmadik hang táncol

hozzájuk. S hármuk dala most

csillagfényt varázsol,

csodálatost.



Fogódznak, szétválnak,

kar-karban sétálnak,

mert éji dal kelt fel

szerelmet jókedvvel,

mennysátrat bűvölnek,

benn együtt hűsölnek,

kilesnek, elbújnak,

sohasem búsulnak...



Éj lenne s rémület

nélküled, nélkülem, nélküled.

Kálnoky, László


 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
h
  2011-10-18 19:01:17, kedd
 
  Hesse, Hermann: Tovatűnő ifjúság (Jugendflucht in Hungarian)

Jugendflucht (German)
Der müde Sommer senkt das Haupt

Und schaut sein falbes Bild im See.

Ich wandle müde und bestaubt

Im Schatten der Allee.



Durch Pappeln geht ein zager Wind,

Der Himmel hinter mir ist rot,

Und vor mir Abendängste sind

- Und Dämmerung - und Tod.



Ich wandle müde und bestaubt,

Und hinter mir bleibt zögernd stehn

Die Jugend, neigt das schöne Haupt

Und will nicht fürder mit mir gehn.



Tovatűnő ifjúság (Hungarian)
A fáradt nyár lehajtja szép fejét,

fakó képe ott úszik a tavon -

fáradtan ballagok, árnyam sötét

fák árnya közt vonszolgatom.



Félénk szél fúj, borzong a nyárfasor,

az ég mögöttem bíbor-lángban áll -

előttem meg lassan ott bandukol

az alkony, a félelem s a halál.



Fáradtan ballagok, árnyam sötét,

s hátam mögött megáll az Ifjuság,

áll tétován, lehajtva szép fejét,

és többé már nem jön velem tovább.

Végh György




Te hűtlen ifjúság... (Hungarian)
Elmúl a nyár, fáradt fejét,

Fakult képét ringatja tó.

Porban, nyűtten lépve lelém

Az árnyt adó fasort.



Jegenyéken szél alig leng,

Mögöttem ég, Nap pírban áll,

S agyamban félszen feldereng

Az alkonyat - s halál.



Fasorban nyűtten lépek én,

S mögöttem hűtlen lett, megállt

Az ifjúság, és nincs remény,

Nem akar vélem jönni már.


Szalki Bernáth Attila





Tűnő fiatalság (Hungarian)
A sápadt nyár a tó felett

lehajtja fáradt homlokát.

Fáradtan, porosan megyek

a hűs sétányon át.



Nyírfák közt félénk szél szalad.

Mögöttem az ég lángban áll,

előttem fojtó alkonyat

s hanyatlás — és halál.



Fáradtan, porosan megyek,

mögöttem áll a tétova

ifjúság, arca csüggeteg,

s nem jön velem többé soha.

Kálnoky, László


 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6754
  • e Hét: 42277
  • e Hónap: 273421
  • e Év: 1064285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.