Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Adonyi Nagy Mária: Első kívánság
  2015-07-15 07:28:56, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Vers
  2015-04-04 05:50:11, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Monológ
  2014-05-22 09:22:59, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Nefelejcs
  2014-04-24 13:46:58, csütörtök
 
  Adonyi Nagy Mária:

Nefelejcs

1.

A nefelejcs illata felbuzog kék sugarakban -
ameddig ellátni, kásás lüktetés a levegő,
a megkeményedett illatok, olajok fala
tél és nyár között,
a függőlegesen dermedő víz az égtájak között;
mögüle, mint forgó sötét üvegek mögül
feltűnnek néha, akiket ismertem, láttam:
anyám, kétrét görnyedve a rettenetes súly alatt,
gyermek kukucskál, férfiak néznek
tűnő szobákból valahová -
aztán az én arcom is a körforgásban,
aztán az sem, csak a kék pára nehéz kavargása
csak az idő az üresen búgó olajütőkben.

2.

Felejtünk bizony, nefelejcs,
felejtünk és emlékezünk -
naponta elfelejtjük a havak kékjét,
a céltalanul szabad futások kékjét,
szemünkben az ég és a tenger lassú szárnycsapásait,
és felejtésünkben ott úszkál valahol
egy érthetetlen sziromlevél,
és emlékezetünkben leszakadt
sirályok húrja a földig.

3.

A liliom tejüveg körtéi
tiszta időben elvilágítanak Atlantiszig.

4.

Ilyenkor a menta hűvöse vár rám,
igazol valameddig a ragyogás előtt,
s beülhetek az árnyékába,
bár tudom, nem tehet semmit, semmiről -

5.

Majd felzúgnak az apró légcsavarok a szaglószervekben,
kiragadnak a nefelejcs és menta kékezüst hálóiból,
a zegzugos olaj falai közül valami más térbe,
hol futni lehet, át a tejfehér tengeren,
lassú, könnyed futással a kinagyított levegőben,
beérni a remegő alkonyi kupába,
mint az olaj, miként a sűrű bor,
mely szétfolyhat, akármerre.

6.

Végig a fényes partokon
lengő menyasszonyok suhogtak ilyenkor a fehér szélben,
a megkeményedett illatok fürtjei között
hajlongtak a liliom-menyasszonyok,
leheveredtek a hófehér fűbe,
és kupákat kínáltak a napsütésben,
s a mézédes bor végigpergett a csuklón,
lecsorgott a hó tölcsérein a menták tövébe,
oda, hol most vagyok,
újraszülve, indítva a futásba lökő árnyakat.

7.

Miért hát e kavargó halványkék láva
s a csonttá fehérítő napsütés?
Miért ez a futás Atlantisztól
a liliom szomorú tölcséréig
az olaj illó tűi közt?

8.

Öregedő, síró anyám nem tud engem
még egyszer megszülni, bármilyen távolra
húzok a menta sűrű illatában,
nem tud engem megszülni,
ha beleveszek egy pici sziromlevélbe,
s a nefelecs-pikkelyes égről nézem,
mint tartja leejtett kezében
az elszállt olaj csupasz ágait.
 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Hullámok
  2011-12-07 21:46:47, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Menekülés
  2011-08-29 15:23:01, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Béke
  2010-11-21 17:18:38, vasárnap
 
  Adonyi Nagy Mária:

Béke


Hol volt hol nem volt
egyszer a béke
madárlátott táj fészkelt a tenyerébe
öregek súgtak félve riadtak
meghaltak
s újra feltámadtak
fém villant elhullás nehéz fénye
a gyilkolóan szép búzavetésbe
férfiak léptek nyugodt meg zaklatottak
s egyről beszéltek amíg hallgattak
és odakígyóztak a semmiből
latyakos tengelyroppantó utak
baljós topogó körben
tettesnek vágynak
tükörnek szemtanúnak -
áldozatin félelmes némán
semmibe kúszott a tört sereg
megfoghatatlan messzi kör
szorult engedett szorult engedett
nyugodt meg zaklatott férfiak léptek
s egyről hallgattak amíg beszéltek
fém villant elhullás nehéz fénye
a gyilkolóan szép búzavetésbe

öregek súgtak félve riadtak
feltámadtak
s újra meghaltak
furcsa madár fészkelt a tenyerébe
hol volt hol nem volt
egyszer a béke
 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Madarak
  2010-11-19 20:31:49, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adony Nagy Mária: Ősz
  2010-11-18 19:32:38, csütörtök
 
  Adony Nagy Mária:

Ősz


Hozunk egyre hozunk magunkba
idegen leveleket a széllel
és ki tudná a szemünk mit akar
befogni egyetlen nyilallással
és mért tűnnek el tömör határok
a semmibe visszalépdelő nyárral
Az egyensúlyban egyetlen apró nyílás
foszló derű és készülő megnyugvás
Itt valami beleárvul az őszbe
valami észrevétlen üresedne
kifakulnának a napkarikák
ha tudnád . . .
és ha tudnám hogy ezzel
én vagyok aki utoljára szentel
őszi szavakat hulló szerelemnek
szél vidd el - szél hozd meg

Üres a leheletnyi tér
egy bukó levél beleér
s elérhetetlenséggel telítődnek
halkuló szűnő keringések
 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
Adonyi Nagy Mária: Teremtés
  2010-11-16 19:40:13, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Adonyi Nagy M  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 248 db bejegyzés
e év: 1914 db bejegyzés
Összes: 28347 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4220
  • e Hét: 18702
  • e Hónap: 157434
  • e Év: 1009977
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.