Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
Nagy Ferenc: Egy korty a Tisza vizéből
  2017-07-07 06:46:09, péntek
 
  Nagy Ferenc:

Egy korty a Tisza vizéből

- Amerikai magyar gyermekeknek. -


Édesanyám, a tanító bácsi
Olyan szépen beszélt egy hazáról.
Azt mondta, hogy te az éd'sapámmal
Jöttetek a szőke Tisza tájról.

Azt is mondta a teacherünk - édes,
Hogy aki a Tisza vizét issza,
Az hiába jön Amerikába,
Mert vágyik a szíve vissza-vissza.

Édesanyám, én oly szomjas vagyok,
Úgy szeretnék egy korty vizet inni.
Egy kortyot a szőke Tisza-vízből,
Hát hogyha az oda tudna, vinni?

Szeretnék ott iskolába járni,
Kis tarisznyám nyakamba akasztnám . . .
Mert hát én is magyar gyermek vagyok,
Nékem is van édes magyar hazám.

Tudod-e mit, édesanyám, lelkem?
Én levelet írok nagymamának . . .
Hogy küldjön egy korsó Tisza-vizet
A távolban élő unokának.

Azt felviszem magyar iskolánkba.
Sok kis társam a vizet megissza.
És a szívünk szép Magyarországba,
Új kontriból vágyik vissza-vissza.

( Amerika.)
Teacher = tanító.
Uj kontri = uj haza.

honszeretet 1922. március 20.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Nihil: Finale.
  2017-07-05 08:02:31, szerda
 
  Nihil:

Finale.


Ajkamon csókod, szíved verését érzem
pihegő kebled két halma rnegett . . .
S aggódó kétely kínkarma, lángja
mégis reám csap, űzi, zilálja
testemben az izzó ideget, eret . . .

Kutató szemmel lelkedbe törnék;
súgod enyém vagy, csókolsz . , de látom:
ajkadon bűnös remegések élnek
és a míg két karod átfeszűl rajfam,
lelked odadobtad titkos gondolatban,
támadó, mámoros, idegen kéjnek.

Mintha csak tested, a fehér, a hamvas
szoborszilhűje vón csak enyém
s a lelked, a szíved álmodó láza
reszketve gyönyörben, szerelmet szikrázva
támadó, idegen új Istent imádna.

Csókos szép szerelmünk mintha szállna, fogyna,
hamvában hamvad el a régi tűz . . .
Parazsas erőben ég a véred láza,
lángokra vágyol újult lobogásra . . .
Újult nagy szerelmek vihara űz!

Érzem: ámítsz míg csókoló ajkad
ajkamra vonva kéjt mutatsz nekem,
bódult agyadban izzó álmok forrnak,
s az egybeforró hosszú-hosszú csóknak,
kéjét ha érzed is; de nem - velem!

Az én nyaram úgy-e letűnt előtted?
Fakó, nagy búsulásom miért is értenéd?
Tiéd a ma, az ifjúság, az élet,
kopott, vén szürke, mit keresnék véled . . .
Mikor a Mámor, az Élet int feléd?

A Jövendő 1911.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Ortutay Gyula: Egyszerű vallomás.
  2017-06-16 07:19:02, péntek
 
  Ortutay Gyula:

Egyszerű vallomás.


A hegyekről már lecsúszott a síma jég,
s a hídlábak jajgatva ágaskodnak:
fagyos hideg szorítja gyönge oszlopuk.
Part mentén, békés fűzek ágain
hasal a karcsú, könnyű hó,
a füst egyenesen száll az ég felé,
a hold meg tegnap este óta
kegyetlen fénnyel tündököl.
Az ég is mozdulatlan, halványkék üveg,
és nincs ököl, mely bátoran bezúzná.
Csak csönd és nem jön többé mozdulat.
Közel a parthoz már a rés befagy,
amelyen át az öngyilkos zuhant
a zöld Tiszába -
éppenhogy vékonyabb a jég - de lásd, fagyott.
A kalapja egy hóbuckára ferdült,
s most némán néz a hófehér világra,
mint kesernyés, éji varjú,
mint komikus, sötétlő végzet.

Csönd. Fagyott. Hideg, fehér a tájék,
s az Isten se vár talán tavaszt.

Napkelet 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Zilahy Károly: Annyi sorscsapás közt . . .
  2017-05-31 08:03:02, szerda
 
  Zilahy Károly:

Annyi sorscsapás közt . . .


Annyi sorscsapás közt változatlan arcom,
És szívem nyugodt a sodró ár alatt;
Hisz míg a folyam bősz habja zúg forogva,
A fenék alant oly csendes, hallgatag.

S mint a vizfenéket mélyre mossa a hab,
És vág itt is, ott is hosszú árkokat:
Ró sötét barázdát homlokomra a bú,
S gyógyithatlan a seb, mit szivembe' hagy.

Ámde érzem, e szív mégsem a folyamnak
Örök-mozdulatlan, gyáva feneke:
Tengernek mélyén tüzvetö-hegy ő, mely
Ha kitör, az ég és föld megrendül beole.

. . . És a mi szép, midőn a tengermélyi vulkán
Fölveti tüzével a hullámokat,
És mire lesimul a riadt hab, ö már
Szétszakadva feleszik csöndes ár alatt.


Hölgyfutár 1867. Március 1.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Szöllősy Nina: A kert utolsó rózsája.
  2017-05-03 08:52:16, szerda
 
  Szöllősy Nina:

A kert utolsó rózsája.


Legutolsó vagy a kertben;
Kedves virág, rózsaszál;
Elhervadtak mind körülted,
Csak egyedül maradtál! . . .

Elszállottak a madarak ,
A harmat sem üdit már,
Megfagy az a falevélen
S nem enyhít a napsugár.

A virágok ezreiből
Csak te virulsz egyedül,
A kis méh sem donog többé,
A munkára nem hevül.

S mintha magányodban sírnál,
Lehajolsz a föld felé,
Mintha kedves illatod ott
Testvéridet keresné !

Hogy ne busongj magányodban,
Jer , keblemre veszlek én !
Lesz itt üdítő harmat is ,
Szemeimből peregvén ! . . .

És a napsugár helyett ad
Az én szívem meleget,
És ha hervadsz, nem egyedül,
Együtt hervadok veled.

Hölgyfutár_1862.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Pestényi Gizella: Láttad-e az Istent?
  2017-04-29 08:42:48, szombat
 
  Pestényi Gizella:

Láttad-e az Istent?


Láttál e már kis madárkát
Tavasszal örülve,
Mikor trillázva repül fel,
Fel az azúr égre?

Láttál nyíló rózsabimbót
A naptól feselve,
Mikor halkan harmat hull rá,
S kitárul a kelyhe ?

Láttál csergő patakocskát
Sietni a völgybe,
Hol hű szeretője várja,
Titkon, elepedve?

Láttál e már kicsi méhet
Szállni a virágra.
Szerelmesen rátapadni
Mézet szívni, vágyva?

Láttál szerelmes, fehér lányt
Várni kedvesére,
Kezét, kél liliom szárat
Szorítni szivére?

Láttál erdőt ezüst fényben,
Hallottad a csendet?
Néma, tiszta áhítattal
Megtelt e a lelked ?

Te lángoló szép Szerelem,
Patak, erdő, minden.
Szépség, fiatalság, Élet,
Benned van az Isten.

botond_1926.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Tőrös Boriska: Üzenet haza . . .
  2017-04-28 07:47:16, péntek
 
  Tőrös Boriska:

Üzenet haza . . .


Tudom, napról napra
Nehezebben éltek.
Tudom, a gondokkal
Alig-alig fértek.
Én itten jól élek,
Csak a lelkem néma . .
Az anyám sírjához
kimentek-e néha?

Tudom, hogy nincs fátok
És üres a kamra,
kertünk virágait
Befödte zúzmara.
Itt minden ugy ragyog,
De a szivem néma,
Az anyám sírjához
kimentek-e néha ?

Nekem jól megy sorom,
Van vig mulatságom.
A más arcán az én
Mosolyomat látom.
Olyan zajos éltem,
Mégis lelkem néma:
Az anyám sírjához
Menjetek ki néha.

uj_tavasz_1925.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Apáthy Elek: Mért homályosul el…
  2017-03-31 08:44:14, péntek
 
  Apáthy Elek:

Mért homályosul el...


Mért homályosul el a nap, mért nem ragyog mindég?
Mért az öröm sziveinkben olyan ritka vendég?
- Alig villan meg egy sugár, boldogság sugára,
Már is búfelhőbe borul a sziv láthatára.

Mért nincs mindig kies tavasz, mért nincs mindig rózsa?
Mely kinyilnék, ha érintné hajnal édes csókja!
- Elhervasztja a forró nyár a sok szép virágot,
Melyeket az ifju, élte szép tavaszán ápolt.

Elsötétül a természet, ha lehunyt a nap már,
Csak a messze hegyormokon ragyog egy két sugár.
- Elborul a sziv határa, ha lehunyt hő napja:
A szerelem, melytől szivünk üdvforrását kapja.

És ha minden tovaillant, minden, mit szerettünk:
Egy sugár a boldogságból ragyog még felettünk.
E sugár a jövő élet világitó fénye:
A szivnek elhalni soha nem tudó reménye!

Vasárnapi Ujság 1860.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Puskás István: Uram, legyen meg a Te akaratod.
  2016-08-04 08:41:22, csütörtök
 
  Puskás István:

Uram, legyen meg a Te akaratod.

Uram, legyen meg a Te akaratod
De hajh - nagyon, nagyon gyengék vagyunk,
Úgy szeretjük, amit szeretünk,
Úgy akarjuk, amit akarunk.

Úgy vágyjuk, ami a mienk volt.
Ami most mind a másé Uram.
Csak önámítás, ha Imádkozunk,
Hogy úgy legyen, ahogy írva van.

Ahogy akartad. Te akartad így ?
Jaj bűnös és lázadás a szó.
A harang is félre kong a vészben,
Kongó sírása még sem lázadó.

Lázadó szavunk ha százszor is bűnös
S imám pogány, ha felszegem fejem;
Még sem tudom mondani Uram,
Ha így akartad, akkor úgy tegyen.

uj_élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
Molli Erzsébet: Finis.
  2016-08-03 04:24:50, szerda
 
  Molli Erzsébet:

Finis.

Ódon lágy karszékedben
sötét alkonyok gyönyör-tüze
nem talál régi helyemen,
Fáradt alakod nem kíséri
riadtan rebbenő szemem;
lelkem sátorzó csöndjét
nem feszítem ki többé föléd,
nem glóriázlak Isteni fénnyel,
nem szórom rád enyhe kézzel
a hűs, permetes magányt.
Nem leszek többé balga,
szívemmel védő,
anyásan szerető,
sírig kísérő szeretőd.

(Kecskemét)
Széphalom 1927.
 
 
0 komment , kategória:  Egykék...  
     1/21 oldal   Bejegyzések száma: 200 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 198 db bejegyzés
e év: 1864 db bejegyzés
Összes: 28297 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6387
  • e Hét: 30015
  • e Hónap: 124850
  • e Év: 977393
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.