Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
x
  2011-10-31 14:05:01, hétfő
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-18 10:46:36

Fazekas Anna -

Őzanyó

Aprócska házban, völgy ölén,
öreg anyóka éldegél.
Nyuszik, gidák, dalos rigók,
jól ismerik a házikót.

És ismerik a fák, hegyek,
a Mátrán úszó fellegek,
a lepke, pinty, kakukkmadár,
az őzcsalád, mely arra jár.

Szelíd, kezes kis őzikék
keresik meg a nénikét,
kit, kedveskedve, réges-rég
csak Őzanyónak hív a nép.

Anyót az első napsugár
serény munkában látja már:
csuporra, tálra pettyeket,
virágos ágat festeget.

Ecsetje fürgén föl-le jár,
csapongva, mint a vadmadár.
Csak akkor nyugszik, nem siet,
ha ráborul a szürkület.

Az út felől, a kert alatt
vidám gyerekcsapat szalad,
és réten termett nagy nyaláb
kakukkfű, zsálya, szarkaláb,

Törökszegfű meg kankalin
virít a lányok karjain.
Anyóé mind e sok virág.
Topognak pettyes őzgidák,

ugrál a Bodri és ugat,
Cili cicus velük mulat,
zsivajjal hegy-völgy megtelik,
és játszadoznak estelig.

De télen - hogy miképp esett? -
hiába várt vendégeket.
Elmúlt egy hét a más után,
és nem zörgettek ajtaján.

Hó ült a bokron, bérceken,
a lágyan lejtő réteken,
bükk ágbogán, tölgyágakon,
csikart a fagy, mint vaskarom.

Nyulacska rítt a fák mögött,
a félsz szívébe költözött,
s a kék patakban gyors halak
cikáztak jégpáncél alatt.

Odvába bújt a rőt evet,
süvöltő széltől rettegett.
Avarsubában gyík aludt,
ordas kerülte a falut.

Elnémult minden kis rigó,
csak hullott, hullott, hullt a hó,
s a cserjésben az őzikék
kutatták őszi fű ízét.

Riadtan, félve, éhesen
barangolnak a réteken,
szelíd szemükben bús panasz:
"Miért vagy messze, szép tavasz?"

Erdőirtásból éjszaka
favágók érkeztek haza,
s beszóltak néne ablakán:
"Anyó, segíts nyuszin, gidán!"

Most tégy csodát, jó Őzanyó!
Kötésig ér, s még hull a hó.
Se fű, se ág, se lomb, se mag,
csak jég, csak hó, csak néma fagy

borít mezőket, réteket.
Kis őzikéid éhesek.
A tél kegyetlen, és ha győz,
éhen veszik a nyúl, az őz.

A csöndes éj lassan telik,
anyóka virraszt reggelig.
Szemernyit sem vár, nem pihen,
tanácsházára úgy megyen.

"Az őzikék... jó emberek!
elpusztulnak... segítsetek!
Az ember gyenge, ámde sok
csodát tehet, ha összefog."

Anyó szemében könny ragyog,
bólintnak a tanácstagok,
és másnap, újév reggelén,
a hegyre indul lány, legény.

Fejszét, szöget, szerszámokat
cipel buzgón a kis csapat,
s mire az ég bealkonyul,
nem éhezik se őz, se nyúl.


 
 
0 komment , kategória:  Fazakas Anna 1.  
F Anna
  2010-11-20 20:24:06, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............ ... 2011-02-18 10:46:36

Fazekas Anna: Az édes és a mostoha lány

Kék hegyeken is túl, hol volt, hol nem, egyszer,
kicsi leányával élt egy özvegyember.
Szomszédjukban meg egy özvegyasszony lakott,
kapzsi volt s fejében csúf tervet forgatott.
Ha átment a lányka egy kis fáért, sóért,
de inkább anyai, simogató szóért,
- Te lány - biztatta - mondd meg apádnak,
vegyen feleségül, én jól tartanálak.
Tejbe, vajba, mézbe fürdetnélek téged,
az én lányom lenne az édes testvéred. -

Úgy is lett. Az asszonyt elvette a gazda.
Felesége a lányt folyvást dolgoztatta.
Hanem a sajátját becézte, kímélte,
miért dolgozzék, ha van ingyen cselédje?
Még az ételt, italt is sajnálta tőle.
- Minek ennyi kenyér ilyen kis bendőbe?
Nem ruházlak - mondta - de nem is etetlek,
keresd meg ezentúl másutt kenyeredet.
Indulj el szolgálni, élj a magad lábán,
ne rövidítsd meg az én egyetlen lánykám! -

Ment a kicsi leány hátán motyójával,
találkozott útban egy vén körtefával.
Szegény fa tövissel, hernyóval volt tele,
más se tisztogatta, csak a vihar szele.
- Te kedves leányka, állj meg kicsi lelkem -
szólott a körtefa - takaríts meg engem.
Jó tetted helyébe jót várjál galambom,
tisztítsd meg ágaim tövistől, hernyótól . -
- Szívesen megteszem - szólott a leányka,
ügyesen felmászott a vén körtefára:
tövis bárhogy szúrta, félt nézni hernyóra,
az öreg körtefát megtakarította.

Amint befejezte, ment, mendegélt tovább.
Útközben talált egy magános almafát.
Tele volt tövissel, hernyóval az ága:
- Takaríts meg engem - szólt a fa - te lányka. -
Tövis bárhogy szúrta, félt nézni hernyóra,
az öreg almafát megtakarította.

Ment tovább, mendegélt. Az úton keresztbe
állt egy kidőlt-bedőlt falú vén kemence.
Vastagon feküdt a hamu, belsejébe.
- Takaríts meg! Jóért jót várhatsz cserébe! -
kérlelte szép szóval az öreg kemence
és amire kérte, a lány megtette.

Megint ment, mendegélt, csak rótta az utat.
Útjában talált egy rozzant falú kutat.
Szegény kút piszkos volt, iszapos és sáros:
- Tisztíts meg galambom! - szólt a leánykához.
- Ne sajnáld a munkát, takarítsd a vizet,
meglásd egyszer a kút tiszta vízzel fizet. -

Megtette szívesen a kút kívánságát,
ment tovább s talált egy törtlábú cicácskát.
- Patakvízbe estem, eltörött a lábom,
segíts rajtam kislány, bizony meghálálom! -
Kismacskát a lányka két karjába vette,
piros szalagjával lábát bekötötte.
Így mentek kettecskén, de aztán megálltak:
útjukban egy kóbor kutyára találtak.
- Farkasok megtéptek, farkasok kergettek,
majd agyon hajszoltak, véresre sebeztek.
Éhes vagyok szörnyen, adjál innom, ennem,
meghálálom egyszer, meglásd kicsi lelkem! -
Megmosdatta szépen, etette, itatta,
aztán cicájával az utat folytatta.

Ment tovább, mendegélt, csöndesen ballagott,
egy öregasszonnyal közben találkozott.
Ráköszönt illendőn a kicsi leányka.
Tudjátok-e kire? Vasorrú bábára.
Kétrőfös orrával a földet seperte.
- Szolgálatba hozzám - szólott - kislány jössz-e?
- Elmegyek szívesen - felelte a lányka
s három esztendeig a banyát szolgálta.
De a három év csak három napig tartott.
Szorgosan gondozta a kígyót, varangyot,
a banya fiait: nem is egyet- százat
a derék leányka jó szívvel dajkálgat.
És a lány szóval sem bántotta ezalatt
a banya békáit s a kígyófiakat.

Harmadik nap este így szólott a bába:
- Letelt a szolgálat, kifizetlek lányka. -
Kimentek a rétre, a patak partjára,
sípolt a vénasszony, s ott termett két láda.
Egyik arany láda, másik kopott fa volt.
- No - szólt a vasorrú - melyiket választod? -
Lányka vállán ült az aprócska macska
és fülébe súgta melyiket válassza.
Hiába biztatta a banya a lánykát,
nem a fényeset kérte, csak az ócska ládát.
- Ejnye-ejnye - rázta csúf fejét a bába -
ne az ócskát válaszd, szebb az arany láda!
De a kislányt erre biztatta a macska.
Intett a vasorrú: vigye, ha akarja!
De ha előbb nyitja a ládát baj éri,
csak otthon bontsa fel, másképp jaj lesz néki!
- Jól van - szólt és köszönt s indult a lányka,
ládával, cicával, haza, falujába.

Mentek, megszomjaztak, tovább mendegéltek,
útjukban a kúthoz lassan odaértek.
Csillogott a kútvíz, mint a hegyi kristály,
üdén, mint a harmat, mint a szűzhó, tisztán.
Közelebb megy a lány, csodálkozva látja:
aranypohár termett a kút kávájára.
- Igyál jó leányka, tiéd a pohár is -
szólt a kút. Köszönték s indultak máris.

Mentek tovább, mentek s útjukban találták
az öreg kemencét, benne friss pogácsát.
Mondta a kemence: - Te kedves leányka,
tiéd a sütemény, tiéd a pogácsa.
Egyetek, s a többit tedd be a kötődbe! -
Jóllaktak. A kislány szépen megköszönte.
Kicsi cicájával lassan mendegéltek,
nemsokára a vén almafához értek.
Gyümölccsel volt tele valamennyi ága,
de nem ért fel hozzá a kicsi leányka.
Szólt a fa: - Ez legyen jótetted jutalma! -
Lehajtotta ágát. - Vedd, tiéd az alma! -
Kötőjét megszedte a kislány almával,
ment, ment s találkozott a vén körtefával.
Édes gyümölcsével ez is megkínálta,
ágát meghajtotta, s szakasztott a lányka.

A nagy körtefától kőhajításnyira,
vad farkas vonított, fogát vicsorítva.
De amint a csikasz kerülgetni kezdte,
ott termett a kutya, üldözőbe vette
és el is kergette. Köszönte a lányka.
Ment tovább, s hazaért kicsi falujába.
Házukon a kakas a kapufélfára
felszállott s kiáltott: - Megjött a leányka!
Kukuriku, megjött egy ócska ládával,
kukuriku, bizony, tarka cicájával! -

Rohan a mostoha, beviszi a ládát,
ragyogó fényesség tölti meg a házát.
Mert a láda belül csupa arany holmi!
A rossz asszony alig győzött csodálkozni.
Méregbe gurult a zsugori mostoha:
- Most az édes lányom megy szolgálni oda,
ahol ennyi kincset kereshet egy lányka,
legyen annak is ily gazdag hozománya! -

El is indult, csak ment a mostoha lánya,
az alma- s körtefát útjában találta.
Tövissel, hernyóval volt mindkettő telve,
de nem nyúlt a fákhoz, mérgesen nyelvelte:
- Dehogy takarítlak! Tán ha bolond lennék!
Ily piszkos munkát magamra mért vennék?
Nem szolgálni megyek! Várom a szerencsét! -
Útjában meglelte előbb a kemencét,
azután a kutat. De minden hiába!
Szikra részvét sem volt a gonosz leányba.
- Otthon sem dolgoztam - gőgösen feleselt -
itt sem piszkíthatom össze a kezemet. -

Ment tovább, mendegélt, lépését cifrázva,
jószerencsét várva, a mostoha lánya.
Hallja: a patakban nyivákol a macska,
sír-rí keservesen szegény istenadta.
De a szívtelen lány gorombán kiáltott:
- Hogy nyúlnék egy koszos, csavargó macskához? -
Kutyával is így tett, rá se hederített,
szegény, fáradt párán dehogy is segített.
Három esztendőre elszegődött nyomba,
hanem a kígyókat, békákat kínozta,
többet rúgta őket, mint ahogy etette,
a banya fiait szívtelenül verte.
Mikor befejezte már a szolgálatot,
a bába a lánynak arany ládát adott.
- Nesze - mondta - itt van szolgálatod bére,
de ne nyisd ki előbb, hanem csak estére,
ahogy hazaértél, különben jaj neked!
Kíváncsi se legyél, jóhelyt tartsd az eszed! -

Örült a gonosz lány az arany ládának,
ahogy testvére örült az ócskának.
Boldogan a kincset hóna alá fogta,
de hogy megköszönje, volt legkisebb gondja.
Terhével szuszogva rótta csak az utat,
szomjasan bandukolt. Meglátta a kutat.
De hiába! a kút szomját nem oltotta,
nem volt abban jó víz, csak iszap, pocsolya.
Éhes lett. Meglátta az öreg kemencét,
örült, hogy meglelte újból a szerencsét.

Csiklandozta orrát frissen sült pogácsa,
bizony, fájt a foga a meleg kalácsra.
Hirtelen belenyúlt, de az megsütötte,
csupa hólyag lett a leány keze tőle.
Mit volt mit tennie? Ballagott hát tovább.
Meglelte az alma-, aztán a körtefát.
Pirosan mosolygott a körte, az alma,
de nem szakíthatott, az ágak magasba
emelkedtek s néztek haraggal a lányra,
s hogy mászna a fára, tövis megszurkálja.
Éhes volt, meg szomjas, szörnyen fájt a lába.
Végtére hazaért kicsi falujába.
Házukon a kakas a kapufélfára
felszállott s kiáltott: - Megjött a leányka!
Kukuriku megjött! Mi van a karjába?
Kukuriku, bizony, egy szép arany láda! -

Rohan a mostoha, öleli a lányát,
viszi a szobába, kibontja a ládát.
Hanem visszahőköl a zsugori asszony:
kicsi kígyók, békák másznak elő abból.
Mérges lett az asszony az édes lányára.
- Hát szolgálatnak csak ennyi az ára?

Nem arany, csak béka, kígyó a te béred?
Miért nem azt hoztál, amit a testvéred?! -
Kapta a porolót, majd a seprőt vette,
házából a leányt dühvel kikergette,
kívánta ,hogy lánya változzék békává,
szégyenében el is bujdosott világgá.

A derék leányka és az özvegyember
magukra maradtak a temérdek kinccsel.
Örültek egymásnak, tán még ma is élnek,
igaz boldogságban - vége a mesének.


 
 
0 komment , kategória:  Fazakas Anna 1.  
F Anna
  2010-03-18 16:54:17, csütörtök
 
  Fazekas Anna: Szüret

Megérett a szőlő
arany gerezdje,
puttonnyal lányok
mennek szüretre.

Kopasz már a tőke,
csordultig a kád,
piros faparázson
sütnek szalonnát.

Mézillatú musttal
teli a pohár,
vidám nótaszótól
hangos a határ.



 
 
0 komment , kategória:  Fazakas Anna 1.  
F Anna
  2010-03-18 15:44:55, csütörtök
 
 




Béd Józsefné küldte az IWIW-en...... ........... ........... ........... .......2013. április 11. 18:11




Fazekas Anna: Húsvéti vers





Kásás lett a hótakaró,

olvadozik, szörcsög a hó,

beisszák a szomjas rögök,

szellő jár a tar fák között.





Ám a pocs-pocs, vizes földbül,

hóvirág-szár kél, kizöldül,

bokrok ágán bársony barka,

közeledik Húsvét napja.





Készül hímes, piros tojás,

megkezdődik a locsolás.

Húsvét hétfőn egész nap,

aki öntöz, tojást kap.





 
 
0 komment , kategória:  Fazakas Anna 1.  
F Anna
  2010-02-02 21:02:23, kedd
 
  Fazekas Anna: Mit eszik a bohóc?

Éhes volt a bohócom,
felfalta húsz gombócom.
Annyit evett meg belőle -
félreállt a hasa tőle.

Aztán gondolt egy nagyot -
Kukutyinba utazott.
Gyanítom, hogy ott mit keres,
tompa késsel zabot hegyez,
ám lehet, hogy mint tavaly,
hét vödör jeget aszal,
vagy kanállal meregeti
tengerből a sós vizet ki.

 
 
0 komment , kategória:  Fazakas Anna 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2539
  • e Hét: 7665
  • e Hónap: 36758
  • e Év: 2511942
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.