Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Hollósy Tóth Klára
  2017-11-09 09:06:22, csütörtök
 
  Hollósy Tóth Klára

Elhiszed-e nekem?

Velem vagy még, bár már tűnt ragyogással,
megteremt egy folyton újuló erő,
újraszül téged nem lankadó vággyal,
gyengéd szerelemmel varázsol elő.

Átlebegsz hozzám száz, büszke sugárban,
szétáradsz, elomolsz, mint lenge szél,
érkezel a perc titkos áramában,
átsugárzol, mint kék-tiszta, messzi fény.

Mely aranyat csurrant és szívembe ér,
friss erőt ad, és mégis andalít,
versekké bűvöl bennem a szenvedély,
majd rám teríti valód hiányait.

Fölém hajolsz, mint régen, vallasz nekem,
az őriző csendben még megtalállak,
nem soká maradsz, elillansz hirtelen,
mi elkezdődött tart még, s újra támad.

...de veszve minden, szökik a szerelem,
lazítja láncát a túl sok szenvedés,
de így is vagy! - mondd, elhiszed-e nekem,
e hit a minden, a többi veszteség!?
 
 
0 komment , kategória:  Hollósi Tóth Klára  
Hollósi Tóth Klára
  2017-03-08 07:49:25, szerda
 
  Hollósy Tóth Klára

Kiútkeresés...

Alkonyodik. Pihenni tér a nap,
elege volt neki is a mából,
mereng magában, mereng hosszasan,
mit teljesített feladatából.

Az ember küzd, fárad minduntalan,
akadállyal, kudarccal szembesül,
aztán megcsalatva, bizonytalan
búsul magában értelmetlenül.

Magányosan bolyong, kivert ebül,
saját magából keres kiutat,
de mit sem ér az ember egyedül,
lába alól elfogynak az utak.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósi Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára
  2016-12-15 11:33:50, csütörtök
 
  Hollósy Tóth Klára

Csillagfényes este

Az éjszakában hallgatag árnyak,
csillagfénybe szőtt, hűvös, halk magány
kopogtat fel a lélek ajtaján,
messziről hangod érkezik: várlak.

Hárfaszó száll, az emléked árad,
örömre simogat a vallomás,
de melyikünk őriz majd legtovább?
Járom útját a pillanatvarázsnak.

Te mesélsz: merre járok és jártam,
álmodozom, szárnyalok veled,
távoli derengés a kósza vágyban,
érzem újra az érzéseidet.

Fájdalmat rejt az emlékezet,
az ember a voltakon elmereng,
felidézi a tekintetedet,
mert a szíve mélyén még szeret.

Te voltál a létezés csodája,
amelynek voltát ma is rengetem,
otthon érzem magam vadonában,
melyben most is te vagy a Végtelen.

Minden vagy: a remény, a halk magány,
melyben újra egy vagyok veled,
de féltelek, egy apró moccanás,
s a varázs eltűnik csendesen veled.

Tünékeny tünemény dajkált kicsit,
találkára hívott a szerelem,
feledni vágyta baljós jeleit,
elképzelte magát a képzelet.

A fákon újra a bú fellege ül,
üres lett minden, csendes, elhagyott,
bagoly huhog, kóbor szél hegedül,
keresi a voltat, a tegnapot.
 
 
0 komment , kategória:  Hollósi Tóth Klára  
Hollósy Tóth Klára
  2016-12-11 14:06:35, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára

Kegyelem

szonettkoszorú

I.

Érkezés

A pillanatnak sokszor célja van,
magába márt, ringat, mint a tenger,
furcsa dolog ez, elmondhatatlan,
nem fél, pedig maga van az ember.
Megérkezik, s azt sem tudom, honnan,
oly fényesek, élesek a jelek,
azt érzem, hogy onnan jött, ahonnan
egyszer talán vissza is térhetek.

Kellemes érzés, édes oltalom,
elillan tőle minden bánatom,
rám mosolyog kedvesen és dicsőn.
Érzem parányi, emberi voltom,
némán is megért, nem is kell szólnom,
átlép mindenen, téren és időn.


II.

Látomás

Átlép mindenen, téren és időn,
Istentől áldott, tiszta és csodás,
nyugalmat áraszt, érzem, amidőn
ragyog köröttem, mint egy látomás.
Színe óarany, fénylő, amidőn,
érzés születik, a hálálkodás,
érkezik titkon, szótlanul midőn
Ő maga már a fénylő csillogás.

Hihetetlen tudom ez az egész,
de igaz, nem ál, és nem tévedés,
látható és mégis anyagtalan.

S vélem, csupán látomás világa,
mely lelkemet álmodón bejárja,
lehet, a többi perc sem céltalan.


III.

Kontaktus

Lehet, a többi perc sem céltalan,
de ez bátorodva nő az óta,
úgy ragyog rám e fény, mint mennyarany,
fénylény, mely fenn lokálpatrióta.
Furcsa, hogy látom, s mégis arctalan,
olyan, mint valami űrpilóta,
ki itt lenn lesz látható általam,
mintha a napnak lenne utóda.

Pontosan navigál, el nem téved,
általa békét érzek, bőséget,
és érzékelni tudnám az időt...
Van létünkben sok olyan pillanat,
mely számunkra valamit tartogat,
ám, mely néha van, teljesen kitölt.


IV.

Csend magam

Ám, mely néha van, teljesen kitölt,
csodálom létem elvont csodáit,
mint mikor ember párnájára dőlt,
mereng létén még ébren sokáig.
S a kelő nap ébreszti a csendből,
de ő álmába még visszavágyik,
de az óra kegyetlen csörömpöl,
nem dajkálhatja már ideáit.
E gyengéd csoda, lenni lelkesít,
súlytalan, könnyed, fénylő és szelíd,
mint moll-akkordú szólam, súlytalan.
S biztos, valami küldetése van,
lehet, hangulat fény, mely hangtalan,
ha elidőzöm szépen csend-magam.


V.

Tiszta fény

Ha elidőzöm szépen csend-magam,
ez az áldás érint, e múlékony,
értem, tudom mit mond, és hangtalan,
lehet lidérc csak, vagy könnyű démon.
Áramló öröm ölel parttalan,
e száguldó foton, ajándékom,
ha jön boldog lesz a boldogtalan,
s mintha érinteni lenne célom.

Oly kellemes ez a kedves vendég,
ha akarná, rögtön vele mennék,
hisz fényidőn át tán értem szökött.
Jó lenne hinni, elvisz, nem hagy itt,
lehet e hitem ósdi és avítt,
váratlan lep meg ég és föld között.


VI.

Bűvöli a rögöt

Váratlan lep meg ég és föld között,
fájdalmakat űz, tiszta és szelíd,
azt hihetném a menny leköltözött,
és végleg nálam telepszik meg, itt.
Mintha lennék innen elköltözött,
e fénylény tán magával egyesít,
égi lénnyé bűvöli a rögöt,
és magával otthonába repít.
Önmagát osztja, mint lámpa fényét,
s elválaszt tőle több ezer fényév,
s arany színek isszák az árnyakat.
Lehet, az Isten alkalmazottja,
áldását reám általa osztja,
különös békét, halk nyugalmat ad.


VII.

Erőt ad

Különös békét, halk nyugalmat ad,
mint egy film, vagy árnyék a falon,
lehet az is, csak én vagyok magam,
és látomásom is csak álmodom.
Mégis, mintha kísérné utamat,
ha képzelem is, vagy csak álmodom,
elmereng mindezen a gondolat,
ó Kegyelem, kérlek, ne vedd zokon!

Úgy dalol a fénylény, mint egy angyal,
és bevon mindent fénylő arannyal,
korlátom rombolja le, börtönöm.
De az a baj, pillanatra marad,
jó lenne tudni közben, mit akar,
az összekötő, rég érzett öröm.


VIII.

Akár a gyermek

Az összekötő, rég érzett öröm
szeretetteljes, akár a gyermek,
fénnyel táplál, míg gondokat töröl,
mint váratlan érkező szerelmek.
Érezteti, hogy van hozzá közöm,
nem mondja, csak tudatja: szeretlek,
s én hozzá lelkem boldogan kötöm,
s rettegem, vége lesz e szerepnek.

Mintha Isten maga lenne velem,
az arany fény szelídül hirtelen,
mint puha fénylő, átlátszó viasz.
Lényemen, s lelkemen átragyog,
repes a szívem, fontos lény vagyok,
jóleső, fénylő, tiszta és igaz.


IX.

A legszentebb vigasz

Jóleső, fénylő, tiszta és igaz,
örömöt kölcsönöz, könnyűséget,
szívet-lelket melengető vigasz,
érzem erejét, a mindenséget.
S fényében a misztikus titkokat,
hihetetlen, de a teljességet,
ismer engem, nem kérdezi, ki vagy,
árasztja felém a melegséget.

Hozzám sem ér, mégis körülölel,
érzem szeretetét már testközel,
s arról faggatom némán, hogy ki vagy?
Némaság a válasz, más semmise,
szertartásos, mint egy latin mise,
mert isteni, a legszentebb vigasz.


X. Kontaktus

Mert isteni, a legszentebb vigasz,
fény ölel, minta a rózsaarcú nap,
lehet angyal, vagy mágneses vihar,
csenddé csitult, mint tört tükördarab.
Magához ölel, melenget, maraszt,
mint tavasszal az a titkos erő,
mely olyan, mint a mennyei malaszt,
meleg üzenet, és csodatevő.
Nem tudom mi ez, csak hogy jó nagyon,
elengedni többé nem akarom,
jó, hogy itt van, belefeledkezem.
Elmondhatatlan, furcsa ez érzés,
mint a szerelem, édes kísértés,
érkezik, s kontaktust teremt velem.


XI.

Az égi nagykövet

Érkezik, s kontaktust teremt velem,
színarany meleg, fényteliérzés,
fel sem fogja emberi értelem,
mily szűz- tiszta, nincs benne kísértés.
Megszentelő, isteni rejtelem,
mely képes változtatni sorsomon,
nála nélkül nem vagyok senki sem,
megoldja minden bajom és gondom.
Nem tudom ki Ő és honnan jöhet,
az összekötő égi nagykövet,
fénylő, meleg, titkos, messzi varázs.
E furcsa érzés magával ragad,
sohasem érzett, áldott hangulat,
Ő a titok, az Elragadtatás.


XII.

Isteni fény

Ő a titok, az elragadtatás,
ajándék, kölcsön a Mindenségtől.
Meg-meglátogat, fel-felsziporkáz,
tán belőlem, az emberi mélyből.
Valami édes, néma suttogás,
mely nem áll másból, égi tüneményből,
körülvesz, ölel, mikor rám talál,
és hírt hoz az örök menedékből.

Méltó vagyok hozzá, hiszen átfog,
úgy érzem ilyenkor, mint egy látnok,
ha képzeli, milyen a mennyország.
Néma, és tudom, érzem, mit akar,
mikor ölel Pazar karjaival,
a mindentől Elvonatkoztatás.


XIII.

A sejtelem

A mindentől Elvonatkoztatás,
jött először tízéves koromba,
sejtelmesen suttogott, mint a fák,
utamra szép csendesen hajolva.
Nappal volt, tán alig csak délután,
furcsa, akkor sem jöttem zavarba,
lehet, kicsit meglepődtem talán,
fényesség volt, s benne az Úr hangja.
Jött, hitet adott, hogy erővel töltsön,
azóta is visszajáróm e földön,
Őrangyalom tán, s vigaszt hoz nekem.
Nem mondtam el, nem tud senki róla,
hogy lelkem titkos látogatója
maga az üdv, maga a Kegyelem.


XIV.

Mennyei postás

Maga az Üdv, maga a Kegyelem,
létemet átszikráztató varázs,
e végtelen szeretet lényegem,
hinni nem merem, akár szent Tamás.
Mintha az erő lenne énvelem,
egy küldönc Ő, a mennyei postás,
olyan, mint szó, mely itt van nyelvemen,
de nem jön elő, s nincsen megoldás.
Nem kérdem, érzem, ez a Kegyelem,
és azt sem, hogy mit akar énvelem,
ittléte tudatos, nem céltalan.
Köszönet érte a Teremtőnek,
a látogatások ismétlődnek,
a pillanatnak sokszor célja van.


XV.
mesterszonett


A pillanatnak sokszor célja van,
átlép mindenen, téren és időn,
lehet, a többi perc sem céltalan,
ám, mely néha van, teljesen kitölt.
Ha elidőzöm szépen csend-magam,
váratlan lep meg ég és föld között,
különös békém nem varázstalan,
de szerfölött összekötő öröm.
Olyan jóleső, tiszta és igaz,
mert isteni, a legszentebb vigasz,
érkezik, s kontaktust teremt velem.
A Titok Ő, az elragadtatás,
a mindentől elvonatkoztatás,
maga az Üdv, maga a Kegyelem.






 
 
0 komment , kategória:  Hollósi Tóth Klára  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 3053 db bejegyzés
Összes: 6188 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1875
  • e Hét: 7202
  • e Hónap: 48573
  • e Év: 648594
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.