Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
Wass Albert
  2018-06-01 08:00:08, péntek
 
  Wass Albert

A könnycsepp álmodott


- Vártam reád már ezredévek óta! -

A világ teremtésétől kerestelek!

- Május volt, és megcsókolták egymást. Eztán telt az idő.
Aranyszínűre csodálkoztak a fák, nosztalgiás szelek suhogtak,

és a mezőkön nem volt több virág.
Magában járt a leány a sárga őszi úton,

és lába nyomán sírt a rőt avar.
Szeméből elindult egy csillogó kis könnycsepp,

végigszaladt az arcán

és a földre hullt.
A faleveleken végigpergett, a föld hajszálerein lassan leszivárgott,

amíg egy margaréta gyökeréhez ért. Ott megpihent.
A leány lehajtott fejjel ment tovább az erdőn.

S a könnycsepp álmodott.

Tavasz osont az alvó fák között s a margaréta kicsi gyökerében

fellüktetett az élet.
Fények nyíltak be a föld szívébe, és tündér-gyorsan kitavaszodott.
A margaréta nőtt.
És egy pompás estén, fülemilék éneke mellett,

kinyitotta első fehér virágát.
Egy fiú s egy leány jöttek az úton.
A fiú lehajolt, s letépte a virágot.
A leánynak adta.
Ott álltak egymással szemben.
- Vártam reád már ezredévek óta! -

A világ teremtésétől kerestelek!

- Szemükből ragyogott a március...
A kicsi könnycsepp nem álmodott tovább.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2018-05-25 07:39:08, péntek
 
  Wass Albert

Hajnali séta

Láttam:
az ég felettem genciána-kék,
és az első érkező sugár
a bükkös-erdő sudarára lép,
és éreztem, hogy dobban a szívem,
s avarra-lépő vágyra lelkesül.
Akit kerestem, nem találtam:
hát elindultam egyedül.
Hanem mikor a bükkerdőbe értem
s megláttam a sok nevető madárt:
csapongó kedvem őszi búra vált.
Akkor megláttam: hullnak már a lombok,
s peregnek halkan: mindjárt itt az ősz,
és árva leszek én is, mint a dombok.
Rigó rebbent a csillogó gyepen,
s amerre mentem: könnyes volt a hajnal,
és harmatos volt mind a két szemem.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2018-04-27 08:45:18, péntek
 
  Wass Albert

Nekünk mi marad?

Ha majd lehull az utolsó levél,
mely fogva tartott még egy kis nyarat:
nekünk mi marad?

Ha majd a dombot hómező takarja,
temető lesz a tölgy-erdők avarja,
s halottá némúl minden vadpatak?

A tél kacagva szórja a szelet,
vándormadár lesz minden boldogságunk,
és enyhülést többé hiába várunk,
mert jaj, akkor majd sírni sem lehet!

Ha elszáll, majd a legutolsó álom,
amelyben hittünk még egy kis nyarat,
s a napsugár is messze költözött:
reménytelen, nagy hómezők fölött
nekünk mi marad?
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2018-02-20 09:38:49, kedd
 
  Wass Albert

Veletek maradok

Ha majd feljön a nap, hogy többé nem találtok
azért ne búsuljatok én itt leszek még.
Megtalálhattok majd a lemenő napban
és esti röptében vízimadaraknak,
lappantyú rikoltó, párhívó szavában
s távoli hangjában egy méla bagolynak.
Itt leszek mindég, őrt állva erdők csöndje fölött
s álmotok vigyázva.

Mikor vágytok velem együtt lenni,
csak ki az erdőre menjetek
s álljatok meg valahol útnak oldalában
s figyeljetek.
Puha susogásában a fáknak
engem hallotok majd,
amint kutyáimmal átsétálunk
lepergő évek örök vadászmezőin.

Örvendjetek virágnak, lepkének, madárnak,
egy halvány kis csillagnak az ég peremén
s hagyjátok, hogy az est megannyi árnya
gyengéden magához vonjon kebelén.

Mosolyogjatok csak
és én majd visszamosolygok rátok
az örökkévalóságból.


...
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2017-12-21 12:27:57, csütörtök
 
  Wass Albert

Nem voltál velem

Nem voltál velem,
pedig oly szépen jött az este:
szelíden, mint a szerelem.

Fütyörésző szél indult esti útra.
Legényesen. Kék hegy-leányok várták.
Nótás aratók jöttek a mezőkről,
és a szívükből messzire dobálták
a vidámságot és az életet.

De nem voltál velem... s az arcokon
hiába simult ma minden redő:
a dombon szürke ködruhában állt
s komoran hallgatott a temető.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2017-11-24 08:35:10, péntek
 
  Wass Albert

Templomi csöndben

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgyben,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Tél.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2017-09-25 11:28:26, hétfő
 
  Wass Albert

Reád gondoltam

Reád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék szemedben
Pajkos sugárban ég az alkonyat).
Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja
A dombok alján csendülő patak,
Neked adnám mosolyomat, ha volna,
Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak.
De ritmusod, bár messziről is, érzem,
S a gondolat míg messze száll veled,
A ritmus bennem versvirággá serken,
Hogy megtalálja tiszta lelkedet.
...
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2017-08-30 13:06:15, szerda
 
  Wass Albert

A völgyek vándora

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,

gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint...
De útja völgy, jaj völgy maradt megint
Legyen kellemes és meghitt a mai napod.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2017-08-28 19:53:12, hétfő
 
  Wass Albert

Hulló levelek

Jártál-e már bükkerdőben akkor,
amikor több madár már nem dalolt,
mikor a hervadás már ráhajolt?
Mikor a messze-szálló nyár nyomán
rejtőzködő szelek osontak át,
s halált susogtak: dér-fehér Halált?
A lelkemen is olyan minden álom,
mint bükkerdőn a névtelen varázs,
mikor deresre sápadt már az ősz,
és hervadás jött, őszi hervadás.
És néha szél jön: könnyes, hallgatag,
nyomán a Csend ijedve megremeg...
aztán valami belefáj nagyon...
és aztán hullanak a levelek.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Wass Albert
  2017-07-23 08:20:43, vasárnap
 
  Wass Albert

Halál

Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 59 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 208 db bejegyzés
e év: 1677 db bejegyzés
Összes: 8245 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 94
  • e Hét: 7492
  • e Hónap: 34764
  • e Év: 413605
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.