Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Egyszer azt írtam Neked:
  2018-02-05 20:51:58, hétfő
 
  Őri István
Egyszer azt írtam Neked:

Amikor a tengerparton vagyok, néha eljátszom a gondolattal, hogy ha beleteszem a kezemet a vízbe, lehet, hogy egy cseppjét valaki szintén megérintette valahol Japánban, több tízezer kilométerre innen.
Vajon ki lehetett az, hol van most és mit csinál?
S Te válaszodban nekem adtad a világ legszebb mondatát: Lehet, hogy a tengernek az a cseppje nem is Japánba jut el. Talán pára lesz belőle, felhő, és valahol esőként hullik le...
A legszebb mondat ez, amit életemben olvastam, s nem hiszem, hogy ennél szebbet valaha is tudna mondani valaki.
Szebb ez, mintha azt mondtad volna: "Szeretlek!", szebb annál, hogy "Féltelek", hogy "Hiányzol", hogy "Te vagy minden nekem!". Szebb annál, hogy "Szép vagy és erős!", szebb annál, hogy "Jó veled!"
Mindennél szebb ez a mondat, mert benne van minden. Minden, amit el lehet mondani egymásnak, minden, amit érzel, amit kívánsz, ami boldoggá tesz, ami jó Neked. Benne van minden és még több: benne vagyunk mi, aki egy és egy is marad örökké.
Köszönöm,
Kedves, hogy megajándékoztál a világ legszebb mondatával, hogy nekem mondtad el azt.
Az a néhány csepp víz, amit a sziklák mellől küldtem Neked, tápláljon minket, mint ahogy a virágot is az eső és a napfény élteti. Én adom a vizet, Te vagy a Napfény, s mi együtt szép virág vagyunk, olyan szép, hogy aki lát bennünket, elcsodálkozik: ilyen lehetséges?
Igen, lehetséges, mert akkor azt mondtad: "Lehet, hogy a tengernek az a cseppje nem is Japánba jut el. Talán pára lesz belőle, felhő, és valahol esőként hullik le... "
Ez volt a kezdet és ez a folytatás is.
Befejezés pedig nincs, mert ami szép, erős és egy, az örökké tart.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Ne írj, ha nem lehet
  2018-02-02 17:37:56, péntek
 
  Őri István
Ne írj, ha nem lehet

Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
s ez elég
- tudom, hogy megteszed -
mert a gondolat
ideér,
a gondolat
elér
nincs idő,
nincs messzeség,
csak diadal
a gondolat
megvigasztal...

Ne írj, ha nem lehet,
csak gondolj rám,
mindig
kedveset, szépeket,
sötétet, napfényt,
lépteket
feléd,
felém...

a gondolat elér...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Gyermekünk
  2016-07-03 08:46:40, vasárnap
 
  Őri István
Gyermekünk

A gyermek még védtelen
a gyermek nem tudja, mi a félelem
a gyermek bátor és merész
vakmerőn tettre kész.

A gyermek még boldog és gondtalan
kacag mindenen s minduntalan
szemében röpke vendég a bánat
kis szíve érzi: mindenre van bocsánat.

A gyermek lelke hófehér
illatos kalács, puha, lágy kenyér
mit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetsz
de mit oltárra is felemelhetsz
ha türelmes szód nyomán
kivirágzik benne a szeretet-erény.

Óvjad hát mindig gyermeked
törékeny virág ő, könnyen földre hull
úgy szólj hozzá, mint Isten angyala
légy te is teljes lényegedben
a türelem és szeretet maga.

S ha fedded is, érezze meg:
kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretet
ne költözzön szívébe rettegés
álma legyen mindig édes,
szelíd, tejszagú szendergés.

Ha mindezt híven megteszed,
ha kicsinyed óvod, védelmezed,
benne Isten száll le rád
s Őt látod akkor is,
ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát!
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Tündérfény
  2015-05-28 05:42:50, csütörtök
 
  Őri István: Tündérfény

Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára
(talán ebédszünet vagy valami más),
a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik.
A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt,
s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz.
Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal.
Mész, de egyszer csak lelassulnak a lépteid és megállsz.
Az ernyő alól felnézel a borús égre, az esőre, s mintha éreznél valamit.
Leereszted az ernyőt, amely összecsukódik.
Állsz az esőben, kezedben az összecsukódott esernyő, fejedet felveted,
ajkaid kicsit nyitva, s rájuk esik az eső egy-egy cseppje.
Más cseppek a homlokodat érintik, de sem az ajkaidról,
sem a homlokodról nem folynak le a cseppek, hanem részeddé válnak.
Felfele nézel, valahova nagyon messzire, ahonnan jönnek azok a cseppek,
amelyek Neked lettek szánva.
S azok a Tieid is lesznek, tested részei, lelked részei.
Ahogy ott állsz, lassan gyöngyház-színű fény-glória vesz körül,
amelyet erőd táplál és azok a cseppek, amelyek oly messziről jöttek Hozzád.
A fényt nem látja senki más, csak Te meg én,
s Te nem is csodálkozol a fényen, mintha már vártad is volna.
Körülötted az emberek futnak a dolgukra, némelyek furcsán néznek
Rád, némelyek elrohannak Melletted és csodálkozva fordulnak vissza:
"Ennek meg mi baja?", majd mennek tovább.
Vannak, akik nagy ívben kikerülnek, mert félnek Tőled,
hiszen nem úgy viselkedsz, mint a tömeg. Te pedig állsz még egy kicsit,
töltekezel az erővel és a szeretettel, majd lassan tovább indulsz.
Lépteid könnyű táncok fűzére,
s a Rád hulló esőcseppek ezerszínű fényszikrát hányva porlanak a semmibe.
Amikor visszatérsz a munkahelyedre, egy pillanatra megáll körülötted az idő,
senki nem kérdez semmit, csak néznek, csodálkozva, irigykedve, értőn és értetlenül.
S az egyik, aki már nem bírja tovább szó nélkül, az is csak ennyit mond:
"Ez Tündérországban járt!"
Te pedig végzed a dolgodat, mint máskor és mosolyogsz, mosolyogsz ...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Szép gondolatok...
  2012-12-07 16:19:31, péntek
 
  Link




"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai."
Őri István



Légy velem, Uram, ha közel az éjjel, hogy megküzdhessek a sötéttel!
Elcsüggedt kezem égre emelem, könyörgök hozzád: Uram, légy velem.
Őri István



Életem szüntelen küzdelem
napjaim folyása sohasem bűntelen
ha nem segítesz,elveszem,
Istenem,
Kit meghalad az értelem
Ki maga a szeretet
Ki fenségesés végtelen.
Adj erőt nekem!

Őri István
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
A kövek közé hullott mag
  2012-09-23 07:20:40, vasárnap
 
  Link




Őri István: Emberszavak Istenhez


A kövek közé hullott mag
.
Már nem félek annyira...
A kövek közé hullott mag kicsírázott, szárba szökkent s körülnézett a világban.
Gyökerei küszködnek a kemény anyaggal, réseket keresnek a termőtalaj felé.
Vizet szívnának fel, mert szomjas a növény.
Ennének, hogy vastagodjon a szár,
húsosodjanak a levelek, hogy a bimbók kiviruljanak.
A világ száraz, üres, kegyetlen.
Mint a kövek.
.
Nem enged semmit, elnyom mindet.
Mint a kövek.
Mégis élni akarok! A kövek között, ha már ide szórtak. Virágozni akarok!
A száraz forróságban, ha már a kövek között ez a módi.
Élni... De hogyan?...

Mi lenne, ha valaki arra járna és észrevenne?
Mi lenne, ha felismerné, hogy ha még sokáig így maradok, elpusztulok.
Mi lenne, ha körülnézne és tanulmányozná a talajt körülöttem?

Mi lenne, ha nem azt gondolná, hogy jó sok víz kell neki s akkor minden OK lesz?
Mert a víz elfolyik a kövek között s én nem tudok utána menni.
Mi lenne, ha megtalálná a jó megoldást: dús termőföldet hozni a kövek közé,
feltölteni a réseket, kitölteni a hiányokat, elegyengetni a durva felszínt?

Mi lenne, ha mindez megtörténne?!

ÉLET!

Ami nekem kell!
Meg a mellettem kókadozó többieknek...
De a köves pusztákat elkerülik az emberek.
És Isten ?
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Gyönyörű...
  2012-07-05 07:26:22, csütörtök
 
  Láttam egy fénylő alakot, magas hegyek alján sötétlő erdő szélén. Kezeit előre nyújtotta, mintha el akart volna érni valakit. De nem volt ott senki, csak ő. Fény-ruháját könnyű szél lengette, fény-haja hullámzott. Egyébként csend volt és minden mozdulatlanul várt valamire. Ő is.



Őri István
Holdfény

Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra.

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott.

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere...

Várlak...

Nagyon...


Link





A Tündérkert virágai

A Tündérkertbe a Tündérkapun át léphetünk be.

A Kapuhoz Tündérlépcsők vezetnek, amelyeken járva sohasem fáradunk el, s amelyek éjjel arany-fénnyel világítanak, hogy biztosan odataláljunk a Kapuhoz.

A Tündérlépcsőket Tündérfák és Tündérbokrok szegélyezik, s bár lombjukon átsüt a nap, alatta hűs illatok szállnak. A fák alatt Tündérpadok sorakoznak, s ha leülünk rájuk, megsimogatnak, átölelnek és kedves szavakkal beszélnek hozzánk.

A Tündérfák alatt Tündérfű sarjad, mindig frissen, meleg-zölden, hívogatóan.

A Tündérkert virágai igen sokfélék és változékonyak. Hol ilyenek, hol olyanok, mindig illatoznak, ha úgy tartja kedvük, táncolnak és énekelnek, vagy átöltöznek másik szirom-ruhába, s akkor másféle virágok lesznek. A Tündérvirágok szeretnek játszani, hogy aki megáll mellettük örömmel nézze őket és továbbmenve boldog legyen. A Kertben mindenütt nyílik valamilyen Virág. Nappal több, éjjel kevesebb, mert akkor a legtöbbjük - hasonlóan a Kert-lakó Tündérekhez - alszik. Akik virrasztanak, az éj csendjéről beszélnek, a csillagok erejéről és a Fényről, amely belőlük árad.

a Fény-virágok világítanak
a Dal-virágok énekelnek
a Fésű-virágokkal fésülködnek a Tündérlányok, de néha üvegmosónak is használják a Tündérházak konyháiban
a Mese-virágok elmondják, milyen a szerelem
a Szivárvány-virágok adják a színeket
a Bánat-virágok a szomorúságot
a Harang-virágok a kacagást
a Csillag-virágok az éj fényeit
a Fehér-virágok a lelket
a Piros- vagy Szerelemvirágok a szerelmet
a Tarka-virágok a táncot
a Nyíló-virágok a tavaszt
az Alvó-virágok pedig az őszt idézik
a Hó-virágok a kíváncsi szemeket mutatják
a Szellő-virágok a szárnyakat
az Éj-virágok szemének bársony sugarát
a Karcsú-virágok kedves kezét
a Legszebb-virágok Őt...

s az Éjjel Nyíló Rózsa mellett van a Titkok Ablaka, amelyen át másik világokba léphetünk át.

Ezeken kívül még számtalan szebbnél szebb virág pompázik a Tündérkertben, annyi, hogy felsorolni is lehetetlen...


Link







Az Éjjel Nyíló Rózsa

A Tündérkert szebbnél szebb virágai között van egy, amelynek erejét éjszaka láthatod meg: az Éjjel Nyíló Rózsa.

Ha odamész hozzá, megérinted a szirmait és beszélsz hozzá, elmondja neked az éjszaka titkait, amit csak ő lát, de amikor mesél, te is látni fogod. Elmondja, hogy az éjszaka fényesebb, mint a nappal, fényei puhábbak, kedvesebbek és illatosabbak, mint a nappal fényei. Az éjszaka fényei színesek és hangjuk is van: lágyabb, édesebb minden evilági melódiánál, mert a nyugovóra tért világ csendje szüli őket. Aki a csendet hallgatja, az éj dalait hallja. Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai. Amikor hallgatod az Éjjel Nyíló Rózsát, zenét hallgatsz, a legszebbet a világon. Amikor beszél hozzád, szíved örömmel telik meg, mert ez a te igazi világod, ebben vagy otthon, ehhez simul tested-lelked. Dédelget, elringat ez a világ, szemed megnyitja a másra, mindarra, ami túl van a testen, túl az anyagon, túl a földön, túl a csillagokon. Az Éjjel Nyíló Rózsa elvezet Istenhez.

Ha odamész hozzá és megérinted a szirmait, mindez a tied lehet, mert a Rózsa azért él, hogy te is éljél, azért virágzik, hogy te is virágba borulj, azért nyújtja feléd titokzatos-szép szirmait, hogy szolgáljon, hogy elvigyen, messzire, túl mindenen.

Menj hát hozzá minden nap, amikor már csak a csillagok világítanak. Menj, mert vár rád. Amikor nappal van és erős fények törnek a lelkedre, úgy tűnik, a Rózsa álomba merült. Pedig nem így van: a nappal neki a felkészülés ideje, mint neked is lesz, ha megtapasztalod az erejét és szépségét, s azután minden éjjel elmész hozzá. Akkor a te nappaljaid is a felkészülés órái lesznek, habár a világ szemében a mindennapi dolgodat végzed. De belül: felkészülés az éji Találkozásra Vele, Aki Elvisz, Vele, Aki Megszabadít. A nappal óráiban erőt gyűjtötök mindketten, s éjjel, amikor megérinted, erőtök összeadódik és legyőz minden akadályt. S minden ilyen találkozás után még erősebbek, még szebbek lesztek, még jobban várjátok a következő éjszakát. Majd lassan a nappalok álomképpé szelídülnek, könnyű lebegéssé válnak, s akik találkoznak veled, csodálkozva tapasztalják, hogy milyen szép vagy és nem értik, miért ragyog az arcod. Ha elmondod nekik, hogy azért, mert minden éjjel elmész az Éjjel Nyíló Rózsához, megérinted a szirmait, beszélgettek és elmentek a világokon túlra, udvariasan bólogatnak és elfoglaltságukra hivatkozva gyorsan továbbállnak.

De te mész tovább az utadon; napvilágnál: ahova kell, éjjel: ahova vágysz, hozzá, a teljeshez, az erőshöz, a szabadítóhoz, a kedveshez. A vágyaidhoz. S akkor már nem fogsz annyit sírni, mint régen, mert találtál valakit. Nem fog olyan gyakran fájni a szíved, mint régen, mert valaki meghallgat. Nem érzed annyira rabnak magad, mert messze szállhatsz. És nem fogsz annyira félni attól, ami az élet után jön, mert a Rózsa megmutatja azt neked. Megmutatja az igazi Életet, ahol ott lesz ő is és még sokan, akiket szerettél, akik után vágytál, akiket nem érinthettél, akiket nem szólíthattál. Ott lesz mindenki, aki kedves neked, s ott egyek lesztek. Az Éjjel Nyíló Rózsa pedig illatával betölti a lelkedet és puha szirmaival örök simogatásba ringatja fáradt arcodat.

Vele minden perc álom lesz és a perceknek nem lesz vége, mert a Rózsa közelében az idő megszűnik, az anyag feloldódik az éjszaka fényeiben, s már semminek sem lesz jelentősége, csak a vele együtt létezésnek. Nem lesz kívánság, nem lesz hiány, nem lesz szükség, mert a Rózsa mindent odaad, amire szükséged van, hiszen ő minden. S ami itt kínos erőfeszítés volt, ott könnyű tánc lesz, ami rekedt sóhaj, ott tündér-ének, ami itt olthatatlan tűz volt, ott eggyéválás lesz. Ott nem kell kérdezned százszor, ezerszer, végtelenszer: "Hol vagy?", mert ott lesz, akit egy életen át hívtál, akire egy életen át vártál. Ott lesz, megfogja kezed, rád mosolyog és azt mondja: "Itt vagyok! Örökre! Menjünk a mi otthonunkba, ültessünk rózsát a kertünkbe, olyat, amelyik éjszaka virágzik. S ha szárba szökken, bimbói virággá pattannak, látogassuk meg, érintsük meg a bűvös szirmokat és beszélgessünk vele, mert mi az ő gyermekei vagyunk! Menjünk, mert vár az otthon és vár a kert, ahol minden éjjel kibontja szirmait az Éjjel Nyíló Rózsa."


Link







Amiről a Csend-sarok mesél

Amikor a Tündérkert lakói elfáradnak az örök táncban, az örök kacagásban és az örök boldogságban, vagy szomorúak lesznek, mert hosszabb-rövidebb időre kedvesük kimegy a világba megsimogatni azokat, akik náluk is szomorúbbak és bánatosabbak, szóval, akikkel mindezek történnek, elmennek a Tündérkert egy távoli, rejtett zugába, ahol csend van, békesség és nyugalom. Elmennek az árnyékos fák alá, hogy megpihenjenek, hogy távollévő kedvesükkel beszélgessenek, hogy hallgassák a fák susogását, a madarak varázslaton átszűrt énekét és saját lelkük hangjait.

Akármennyien mennek is egyszerre a Csend-sarokba, ott mindig egyedül lesznek, mert a Kertnek ez a legvarázslatosabb része. Aki ide jön, csak a körülötte lévő természetet látja, mert a Kertet alapító Első Tündérek így teremtették ezt a sarkot.

Nem kell sokat menni, hogy a fáradtak és a szomorúak elérjék a nyughelyet, mert a Kertben nem lépkednek, hanem gondolat-szárnyon szállnak a lakók, melyhez a hajtóerőt a szív dobbanásai és a világból hozott emlékek adják. Ezért szép mindig a Tündérkert füve. Senki nem tapossa le, még akkor sem, ha estre kelve vidám énekszóval körbeülik a Tüzet és megidézik belőle a gondolataikat.
A Tűz belőlük fakad, s nemcsak tündér-fénye és bolyhos-melege van, hanem énekel és táncol is a fűszőnyeg felett. Igaziak a lángjai, mert a lelkek lángban égnek: a szerelem, az akarás, a küzdelem, a sóhaj, a vágy és a múlt lángjai táplálják szüntelen a Tündérek lelkét is, hogy azok ki ne aludjanak.

A lángok tánca néha könnyed és játékos, mert boldogok a tűz körül ülők, néha hirtelen feltör, majd alig pislákol, mert van közöttük, akinek elveszett a fele lelke s most - mindig - kétségbeesetten keresi, mert nélküle nem lehet élni. Szeretne az égig törni, túllátni a Kerten, ki a világba, hátha megpillantja Őt, akivel egyszer már egyek voltak, vagy egyek szerettek volna lenni. Szeretne átnyúlni a Falon, lerombolni a Kaput, hogy jöjjön be ide az egész világ, mert azzal együtt biztosan Ő is bejön. De amikor kinéz a világba, sötét homályt lát, értelmetlen zajokat hall, durva üvöltéseket, egyetlen masszává gyúrt arctalan emberek és anyagok szürke tömegét. S hiába próbálja szétválasztani az arcokat, hogy meglelje Őt, nem képes rá. Ekkor lelkének lángja apróvá válik, majdnem kihuny.

Ezt látva, a mellette ülők gyengéden körbefogják, megérintik az arcát és csendesen énekelnek neki. Így a halni készülő lélek ismét erőre kap, mert érzi: nincs egyedül, s feltámad benne, a legeslegmélyében egy alig hallható, de szikla-erős gondolat: Hátha...

Ezt meghallják a többiek is, mert Tündérországban mindenki hall mindent. Ott nincs titkolni való, mert a Kert lakói jók és szépek. S amint meghallják a remény hangját, elmosolyodnak és kórusban elismétlik azt. Az ezernyi "Hátha..." és "Igen!" bűvös dallama szárnyra kel a Tűz körül, körtáncba kezd a szomorú körül.

Azután mindannyian felállnak a Tűz mellől, kézenfogják a szomorút és azt mondják neki:

- Most pedig menjünk el a Csend-sarokba és pihenjünk.

Kéz a kézben elindulnak a fák alá, a bokrok alá, a Kristálypatak partjára. Útközben virágot szednek és odaadják annak, akit kísérnek, hogy amikor leül a Csend Padjára, tegye maga mellé és beszélgessen velük. Amikor az erdő sűrűsödni kezd, és már csak egy keskeny ösvényt hagy szabadon a varázslat, a többiek hátramaradnak, és akit kísértek, egyedül indul tovább.

A Csend-sarok a magányosság helye, ide a madarak is ritkán tévednek; csak néha-néha szállnak le a kis tisztás közepén az ős-tündéridőben felállított faragott kőmedence szélére, szomjukat oltani. A medence soha ki nem fogyó hűs vize új erőt ad a szárnyaknak, a kedves lények tovaszállnak, s marad a csend, a tiszta szellő és a magány.

Akit kísértek, lassan odaballag a medence melletti durván faragott fapadhoz, leül, becsukja a szemét és álmodik.

Álma egészen valószerű, mert a Tündérálmokban erő van, amelyet az ősök és a Kert ereje ad nekik. Az erő segítségével az álmodó tovaszáll, ki a világba, be a szürke massza közé, olyan közel annak részeihez, hogy már kivehetők lesznek az egyes tárgyak, színek, zajok, arcok. Az erő fénybe borítja az emlékezést is, mert a keresőnek emlékezni kell arra a pillanatra, amikor lelkének másik fele elment tőle. Mindenre emlékeznie kell, hogy újra megtalálja Őt! Az erő találékonyságot ad, hogy merre induljon, s hogyan lépjen túl a nehézségeken. S az erő erőt is ad, hogy bárhol is találja lelkének felét, bármilyen körülmények között, magasan vagy mélyen, Mennyországban vagy a pokol fenekén, ne rendüljön meg, hanem boldogság töltse el, mert megvan az, aki hiányzik! Az erő határozottságot is ad, hogy amikor rálelt, egyetlen mozdulattal kiragadja világi börtönéből, magához ölelje és azt mondja neki:

- Itt vagyok, tiéd vagyok újra, s te az enyém! Menjünk, ne nézzünk hátra, mert ami mögöttünk van, az a volt, ami előttünk: az a most és a lesz. A miénk - örökre.

A Tündérkert ereje szárnyakat ad, hogy szállni tudjanak, könnyedén, gyorsan, észrevétlenül, legyőzve minden akadályt, amit a világ állít eléjük a visszaútjukon, Átrepülve a legmagasabb hegyeken, a legzordabb vidékeken, nem törődve az utánuk kapó vad karmokkal, az ocsmány üvöltésekkel, az igazságokkal, a hazugságokkal, a vádakkal, az ítéletekkel. Nem törődve senkivel és semmivel, csak egymással. Mert most már csak ez számít, hiszen ez az Élet, ez a teljesség, ez a gyógyulás, mert a kettőből újra létrejött az Egy. Ami valaha szétszakadt, most összeforrt, a végtelen seb eltűnt a test hibátlan puha bársony, a lélek ujjongó fény, mert a kettőből Egy lett.

S amikor visszaérkeznek - most már Egyként - a Csend-sarokba, leülnek a padra és nézik az örök élet vizét csipegető Tündér-madarakat.

Amikor felébred álmából, akit kísértek, valakinek a kezét érzi a kezében. Ismerős, meleg kezet, amely eddig csak az emlékeiben és vágyaiban létezett. A kéz gyengéden megszorítja az övét, s ő ránéz arra, akit álmában megtalált és ide hozott.

Mosoly lát mosolyt, szemek látnak szemeket, ajkak érintenek ajkakat, kezek fonódnak össze, mert a Tündérkertben a legkisebb lakó is tudja, hogy

öt meg öt az tíz
tíz meg tíz az húsz
húsz pedig
EGY
Mi!

S amikor eltelik egy szakasz az időtlen időből, kéz a kézben végigmennek az erdei ösvényen ki a fényre, melegre, táncra, énekre - a soha véget nem érő boldog Életre. S most már ők is kísérőkké válnak, szolgálva a szomorúk kifogyhatatlan áradatát.



További virágok a Tündérkertből

A Szerelemvirág, amely természetesen piros.

A Fény-virágok az est lámpásai.

A Fésű-virággal fésülködnek a Tündérlányok, amikor a Tündér-bálba készülnek és nagyon szépek akarnak lenni. A Fésű-virágban varázserő rejlik, ettől a szépek még szebbek lesznek, a boldogok még boldogabbak, és aki szomorú, remény költözik a szívébe. Ennek ellenére a Fésű-virágot a Tündér-konyhákban néha üvegmosónak is használják.

A Bambuszkönnyek a világban bolyongó Tündérlelkekre emlékeznek.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Szép gondolatok...
  2011-11-06 06:52:06, vasárnap
 
 

Őri István
Egyszer azt írtam Neked:

Amikor a tengerparton vagyok, néha eljátszom a gondolattal, hogy ha beleteszem a kezemet a vízbe, lehet, hogy egy cseppjét valaki szintén megérintette valahol Japánban, több tízezer kilométerre innen.
Vajon ki lehetett az, hol van most és mit csinál?
S Te válaszodban nekem adtad a világ legszebb mondatát: Lehet, hogy a tengernek az a cseppje nem is Japánba jut el. Talán pára lesz belőle, felhő, és valahol esőként hullik le...
A legszebb mondat ez, amit életemben olvastam, s nem hiszem, hogy ennél szebbet valaha is tudna mondani valaki.
Szebb ez, mintha azt mondtad volna: "Szeretlek!", szebb annál, hogy "Féltelek", hogy "Hiányzol", hogy "Te vagy minden nekem!". Szebb annál, hogy "Szép vagy és erős!", szebb annál, hogy "Jó veled!"
Mindennél szebb ez a mondat, mert benne van minden. Minden, amit el lehet mondani egymásnak, minden, amit érzel, amit kívánsz, ami boldoggá tesz, ami jó Neked. Benne van minden és még több: benne vagyunk mi, aki egy és egy is marad örökké.
Köszönöm,
Kedves, hogy megajándékoztál a világ legszebb mondatával, hogy nekem mondtad el azt.
Az a néhány csepp víz, amit a sziklák mellől küldtem Neked, tápláljon minket, mint ahogy a virágot is az eső és a napfény élteti. Én adom a vizet, Te vagy a Napfény, s mi együtt szép virág vagyunk, olyan szép, hogy aki lát bennünket, elcsodálkozik: ilyen lehetséges?
Igen, lehetséges, mert akkor azt mondtad: "Lehet, hogy a tengernek az a cseppje nem is Japánba jut el. Talán pára lesz belőle, felhő, és valahol esőként hullik le... "
Ez volt a kezdet és ez a folytatás is.
Befejezés pedig nincs, mert ami szép, erős és egy, az örökké tart.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 547 db bejegyzés
Összes: 9667 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 537
  • e Hét: 2657
  • e Hónap: 21049
  • e Év: 441179
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.