Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Albert Samain
  2012-01-26 12:58:26, csütörtök
 
  ALBERT SAMAIN versei :

.......



...... ..............



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ..............



.....




CÍMEK....FORDÍTÓ NEVE....HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

Az infánsnő kertjében - Fordította: Tóth Árpád__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Bacchánsnő - Fordította - Tóth Árpád__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Cleopátra - Fordította -Kosztolányi Dezső__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Csöndes őszi nap - Fordította -Kosztolányi Dezső__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ilda - Fordította: Tóth Árpád__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Meghitt muzsika - Fordította: Tóth Árpád______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Nyári órák - Fordította -Kosztolányi Dezső__________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Pantheismus - Fordította: Tóth Árpád______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Takarodó - Fordította - Tóth Árpád______________(#)- Gizella Lapu
Tavaszi est - Fordította: Tóth Árpád______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Zene mellé - Fordította: Tóth Árpád______________(#)- Juhászné Szunyogh Mária



Gyűjtők névsora :

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2012-01-25 04:41:25, szerda
 
  Nyári órák
szerző: Albert Samain, fordító: Kosztolányi Dezső

Rezes hold. - Illat-miriád.
A csillag reszket, mint a mécses
dómok homályán; minden édes,
bársonyban alszik a virág.

Suhannak fojtó illatok
süket kertek lankatag éjén
és a porfír-medence mélyén
a víz homályosan jajog.

Árny sem mozdul köröskörül,
csak egy bíborlik, a te szájad,
s mint fáklyaláng, vörös körül.

Pusztán te vagy kemény, komor,
mint ősi-régi sírbejárat
előtt egy végzetes szobor.

 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2012-01-15 04:55:18, vasárnap
 
  Csöndes őszi nap
szerző: Albert Samain, fordító: Kosztolányi Dezső

Lassan megyünk, előttünk a komondor,
a régi úton járunk nesztelen,
a sápadt ősz vérzik a réteken,
és gyászruhás nők jönnek olykor-olykor.

A levegő pang álmosan, nyugodtan,
akár a börtön s kórház udvarán
és óra jöttén egy-egy halavány
arany gally az alvó gyepágyra koppan.

Közöttünk jár a Csönd... Akik hazudnak,
vidáman csapnak a nagy élet-útnak,
s a kikötőbe nem hallják a szent dalt,

de ma este a fák oly búsan állnak,
szivünkre leng a múlt, a régi árnyak,
s róluk beszélünk most a végtelen-halk

tájon, mint egy gyerekről, aki meghalt.


 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2012-01-14 09:41:25, szombat
 
  Cleopátra
szerző: Albert Samain, fordító: Kosztolányi Dezső

Nagy csöndbe tornyának párkánykövére dűl,
s míg ég a füstölő, hódítva, szertelen
és pántlikás, kékes hajfurtje szétterül,
szivébe tengerként dagad a Szerelem.

Lilás szemhéj alól bámul, vad kéjt lehell,
elfogja a párnák ölén az ájulat;
nehéz arany láncot himbál a gyenge mell,
s lágy arca unalmat, lázas gyönyört mutat.

A szobrokon leng a nap rózsabúcsuja,
a bársony-árnyú est varázsos és buja,
és hogy a krokodil a nagy folyóba rí,

görcstől vonaglanak fehérlő ujjai,
borzong s magát puhán a vágynak adja át,
és érzi már, egy kéz zilálja a haját.

2

Az éj a Níluson lomhán száll szerteszét...
Látják a csillagok térdelni ottan őt,
sápadtan küldi el a félő szolganőt,
s rongyokra tépdesi fényes király-mezét.

Tornácán megfeszül, őrjöngve hentereg,
érett-gyümölcs-testén a vágy fuvalma száll,
mezítlenül fetreng! mint a tüzes nadály,
s isszák lehelletét a perzselő szelek.

Égő szemekkel néz és azt akarja ma,
hogy illatozza be a földet hús-szaga.
Ez a sötét virág, az égő kéjszirom,

s a Szfinx — körötte az unalmas, nagy fövény ─
égő tüzet érez reves gránitkövén,
s halk reszketés fut át a végtelen sikon.



 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2011-12-14 20:30:06, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-01-08 12:11:08


Albert Samain - Takarodó

Térj meg ma, halk hajós, tűnt éveid vizére,
S hunyt szemmel olykor tétlen fúrd légbe eveződ!
A Múlt parkja felől egyre görnyedezőbb
Lelked lágy szél legyinti, s szelíden inti térdre...

Most, szívedben, kopár s járt útjaitól félre,
Keresd, hol fejfák dőlnek, a füves, bús mezőt,
Figyeld setét legét, a múltról neszezőt,
S hervadt kis holtjaid szívéhez csókkal érj te...

S gondolj... szemekre gondolj, mik lelkedig nyilaztak,
S az órákra, melyekre, mint zengő húrra, gazdag
Szerelmed aranykörme simult, s vont halk vonót...

Ó, köznap esték csöndes, bús ötvöse, hasítsd ma
Emlékeid ékkövekké, és finoman csiszold,
S belőlük antik gyűrűt formálj szép ujjaidra...

Tóth Árpád fordítása



 
 
4 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2011-12-13 21:36:50, kedd
 
  Meghitt muzsika
szerző: Albert Samain, fordító: Tóth Árpád

Arany keretben
Alig rebben
Álmosan ingva, az órainga.

S révedezünk mi,
Tévedezünk mi,
Csend csodataván, céltalan ringva.

Zongora-húr zsong,
Aléltan búsong
A végső akkord, s egyre lágyabb

S lelkünkre hullván
- Enyhe hullám -
bomló gyürűkben bánattá bágyad.

A tikkadt szőnyegen
Bús-betegen
Egy megtört rózsa, a halált várja

S halkan kél s dússá
S isteni bússá
Nő bennünk is a halál vágya.

S nézd, ott az ágy van,
S emeli lágyan,
Mint ünnepi sátrat, mennyezetét

S nagy, komor teste
Olyan ma este
Mint egy mélázó isten és setét:

Csókjainkról mereng -
Míg remegve leng
A légben párfömöd, a szűz-buján kevert:

Ó, rontó ital üdve!
Fínoman szűrve
Virágból, mely öled hevén hevert!

Áttetszőn fénylik
Szemed s örvénylik
Mélabús mélye, zöld szakadék

S mélyén beteg zsarát
Rezgeti sugarát
Halódva s példázva a bús szenvedélyt.

Így jó! - veled!
Mindent feled
A szív: időt, bút, kínokat, szeretve!

Ujjamon át,
Míg szorítva fon át,
Csorduljon szerelmem minden kis eredbe!

Így, így egekbe
Lágyan lebegve!
A kaján és csúf föld semmivé lett!

Így, mit se tudva,
Révbe se futva,
Ó egyetlen és muzsikás Élet!

Ne szólj, ne szólj!
Vagy legyen oly
Halk szód, mint a szív titkos óhaja,

Mely úgy hal el,
Mint hópehely-
Párnán egy angyal égi sóhaja...


 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2011-12-13 21:35:15, kedd
 
  Az infánsnő kertjében
szerző: Albert Samain, fordító: Tóth Árpád

Lelkem spanyol királylány, csillog nehéz ruhája
S vén várában királyi magánya úgy ragyog
A nagy bús tükrök mélyén, akár egy elhagyott
Öböl vizén viszfénylik az ottfelejtett gálya.

Karszéke lába mellett, elnyúlva, lomha-szépen
Skót agarak hevernek, szemükben méla tűz,
S ha olykor int az úrnő, a két eb vadat űz,
Szimbolum-vadakat, Vágy s Álom erdejében.

Kedvenc apródja is van, ennek a neve: Nemrég,
Úrnőjének felolvas, zsongító verset, halkan,
S Ő, tulipán kezében, így várja, mozdulatlan,
Hogy a szók titkos lelkük lekében kileheljék.

S körűl királyi parkja pompázik és tenyészik,
Márványok és medencék s korlát, oszlopsoros,
S lelke a csodarejtő távlatoktól boros
Míg tekintete búsan látkörén elenyészik.

Így él, lemondva, csöndben: nem riad hangos szóra,
Jól tudja: ez a fátum, mért volna hát a harc?
Csak néha vet hullámot ős, bús gúnnyal, az arc,
Ha szánalom fuvall rá, mint lassu szél a tóra.

Így él, lemondva, csöndben: és immár nem zokog,
Csak néha még busabb, álmában hogyha látja,
Örök hazugság-szirten hogy hullt szét Armadája
S reményei, miket temetnek mély habok.

Csak súlyos bíború estén sohajt, ha nézi
A fal kopott aranyján némely Van Dyck-i arckép
Ó pompáját: keskeny kezet, halavány arcélt,
Mely mély bársonyban búsong s trónok álmát idézi.

Aranyos, régi bűv-kép így néha gyásza kínját
Szétszórja s bánata gyors víziókba csap:
Dús sugárkéve éri - dicsőség? vagy a nap? -
S fölgyújtja lelke mélyén a gőg minden rubínját.

De rögtön, szomorún, mosollyal hűti lázát
S rettegve a tömeg vasas, komor zaját,
Távolból hallja csak, mint tenger moraját
S búsabb lesz ajka zárja, melyet titkára rázárt.

Szeme sápadt vize nem rezzen soha már,
Itt a Holt városok fátylas nemtője űl -
S át nesztelen ajtókon s termein, egyedűl,
Titkos szók bús révültje, halkan suhanva jár.

Hiú szökőkút szökken s hull, vízesésre válva -
S Ő, tulipán kezében, ablaknál áll s ragyog
A Múlt tükrei mélyén, akár egy elhagyott
Öböl vizén viszfénylik az ottfelejtett gálya.

Lelkem spanyol királylány, csillog nehéz ruhája.
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2011-12-12 17:28:24, hétfő
 
  Bacchánsnő
szerző: Albert Samain, fordító: Tóth Árpád

Szerelmem győzhetetlen. És szerelmem kegyetlen.
Van, - tudom, - szív olyan, mint a harmat s a hó;
De engem, meztelent, a Kéj mindenható
Talpa tipor s ragály lakik az én szivemben.

Lágy az én ajakam és az én csípőm érett;
Mint a lusta nagy gyümölcs, emlőm halkan lelankad;
S mint csóktanyák vak tükrén vén karcolások vannak,
Testemen harapások emléksebei égnek.

Így, már fanyar szépséggel, készítek új igákat,
S már omlatag derékkal, de örök daccal, győzök,
Hisz, ha nyakam lehajtom, bőrömbe mérgeződött
ezernyi szerelem édes illata árad.

Szikkadt szivembe nincs már csak hamu s törmelékek;
De hogyha vérem zajdul: im egy királyi férfi!
Megreszketek s egyetlen pillantása úgy éri
Bensőm, mint roppant villám, mely lesujt és eléget.

Nagyúr, avagy paraszt, körűlkarolja vágyam,
S egyszerűn - mert a nyafka édelgést megvetem -
Tapadó ajkamat fogára temetem
S lázas kezeim vonják, hol vár széles, nagy ágyam.

Ó láz, aranyvihar, kapj el s hamvassz el engem;
Hisz aztán szívem úgyis csak üszkös rongy marad,
Az ébredés, mit őrült, szilaj kéjem arat,
Csak ez: ocsúdni tompán és zsibbatag merengnem.

S merengek: vége hát: jaj se zeng, könny se hull ma,
Tág karikái völgyén szemem lustán pihen:
Oh, ki mondhatja meg: setét mélyeiben
Ki nyugszik temetetlen, hány átokverte hulla?...

Oh, nincsen egyeben: csak ez a kéj-robot.
A tűnő perc szivemben nem hagy, csak ravatalt,
Hol a tegnapi láz?... oh, hol a kifacsart
Gyümölcs íze, ha héját hátad mögé dobod?

Föl hát, vágyam, komor kés, a szíveket metéld,
Hogy akit csókom ér, köztük egy se legyen,
Ki tüzes ágyamon, lázas-reszketegen
Ne érezné a nyilt sír hideg lehelletét!

Jöjj, láz, te véghetetlen, mit inaszakadtán bír
Csak túlélni a test, míg ujra, fájva, gerjed;
Oh szakadatlan csókok, oh szakító gyötrelmek,
Így lettem halavány én és mindörökre mártír.

Tudom, e szenvedélyt hiába ostoroznám;
Józanság és szemérem, hogy szállna szembe véle?
Ha roppant szava zeng, mind elcsitúlnak, félve,
Mint a sivatag éjjel, ha bömböl az oroszlán.

Oh, örök vízió, mely setéten igéz:
Hogy egyszer majd Halál s Kéj, két ősi vér-rokon,
Testemnél, víni készen, pompázó alkonyon,
Találkozik s szemük véresen összenéz!...

Mindegy. Utamnak végét akármely végzet lesse,
Megyek, büszkén; s csillagzó fényben, bibor teremben
Jószagom hadd virúljon, kacagásom hadd zengjen
S szemem mezítelen kináljon kéjt!... De este

Olykor, a fülledt ágyon, két árva, bús karom
Vonaglik... s átráng rajtam a csömör csüggedése,
Üres szivembe kong az óra zord ütése;
S levetném a kéj súlyát, mint igát a barom.

Érzékeim pihennek, meghajszolt párducok...
De meglapuló csendjük kész már az új rohamra,
S már hallom is, jaj, hallom, ugat a messzi falka,
És talpra szökkenek s bomlott hajam lobog!

Oh, futni!... be elfutnék, hajolni hűs kútfőre,
Vagy nézni föl az égre, mint kicsi gyerekek...
Az égre!... Ám Apolló ott nyilat ereget,
A szép és gőgös isten, s a nyilak tűzesője

Megőrjít s földre döf s dühöm az égbe marna!
De trünján süketen s vakon a Végzet űl;
S lelkem, kéjre itélve és menthetetlenűl
Sír, és hogy ne is lásson, szemeit eltakarja.

De most csitulj szivem... Fel! flóták s rézdobok!
A fáklyák véres lángot löknek az éjbe szét;
Déli szél langyos szája szítja csípőm tüzét,
S az árnyba lent közelgő lovak lába dobog...

Balsors reá, ki most gyanútlan ott üget lenn!
Félmeztelen kihajlok a nagy, fekete ajtón,
S úgy hívom - mint halódó, ha inni kér - sohajtón...
Már jő! Balsors reá, mert része lesz kegyemben!

Szerelmem győzhetetlen! És szerelmem kegyetlen!


 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2010-07-03 13:25:26, szombat
 
  Pantheismus
szerző: Albert Samain, fordító: Tóth Árpád

Óh július! mikor a rózsa dél tüzétül
Csattan, és szaggató szesz a lég, mert benne láng van,
Óh, inni azt, míg láz gyúl minden kis porcikánkban,
S a részeg szív a dolgok izzó sodrába szédül!

Óh, látni, száz alakban, mily egy a Lét s mint szépül,
S a Szerelem, mely mint az Igazság, oly ruhátlan,
Ujjára mint csavarja, a ragyogóra, lágyan
Az Ok s Cél régi láncát, játékos arany ékül!

Óh, át tüzes mezőkön, míg büszke főnkre hő csap,
Lépdelni méltósággal, mint istenittas főpap,
A Földön, melyben milljom atom-szív hevesen ver!

Érezni, hogy a vérünk dús napfényszínű áram,
S a vakító lég kéjén, a gőg ájulatában
Felfogni, megremegve, mily dicső lény az Ember!


 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
Albert S
  2010-07-03 13:23:05, szombat
 
  Ilda
szerző: Albert Samain, fordító: Tóth Árpád

Olyan volt, mint egy norvég szeptember-reggel, halvány,
És mint delejes Észak, úgy vonzott, oly szelíden,
Összhangba békülőn halkúlt körűlte minden
Mint lépések zaja, a süppedt hóba halván.

Mi tette, mily varázs, hogy e bús fiatal lány
Arcáról már fenséggel, melyben póz s kényszer nincsen,
Kezdettől fogva, halkan, holtak szépsége intsen?
Ha jött, szentségtörés lett a zaj a vígak ajkán.

Búja volt szenvedélye, szemei nagy taván
Csendes tünődés bolygott evezve tétován,
Titkot ivott magába minden, amihez ért.

S így - szelid ujja játszván aláomló hajával -
Ijedten elhaló, szemérmes sóhajával
A hallgatás kéjének élt.
 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 680
  • e Hét: 680
  • e Hónap: 91780
  • e Év: 1787665
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.