Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Albert S
  2010-01-04 09:42:39, hétfő
 
  ........



Albert Samain - Tavaszi est

Koratavaszi esték: titkolt és félvesejtett
Szerelmek... szelid szélben kibomló puha selymek...
Csiklándó légi ujjak... titokzatos tömjének...
Kicsordult égi kelyhe egy angyal szép kezének...
Oh, milyen vágy teszi, mily szívriasztó zajlás,
Hogy most a nők csípőjén oly epedő a hajlás?
Rózsásarany az alkony s a lég örömtől telt el,
S a város is, ma este, dalol miként a tenger.
A félig nyilt ajtójú parkban még fénylenek
Az áprilisi friss fák s köztük zöld por remeg.
Munkásnépét haza most engedi a műhely,
S kong sorba lomha léptük s oly szeliden merül fel
Zord homlokuk az árnyban, mintha, hol bús szenny csorgott,

Lágy Veronika-kéz törülné le a kormot.
A hétnek vége már s vidáman az est hűsét
Harangszó zengi át, mert holnap itt a húsvét!
Oh, vén gót tornyok öblén reszkető agg harangszó,
Ódon, katolikus korok mélyéről hangzó,
Zeng-bong s bensőnkben is, szelíden véle-rezgvén,
Valami régi csontzsong, áhítatos, keresztyén.
De már, bús fátylai alatt is szép mosolygó,
Az Éj, a pogány papnő jő s már az arany bolygó,
A hold, a mély azúron rajzolva fínom ívet
Mind magasabbra leng, s egyre tisztább s szelídebb.
Egy perc, s az égő város egyszerre elcsitul,
Azt mondanád, reá most lágy asszonykéz simul.
Lassan minden zaj elhal és minden szín kiég,
Áll az esti varázslat: és minden csupa kék!
Ó, perc, feledhetetlen, mikor a tömeglélek
Megérzi, hogy a tűnt nap egy kis tovatűnt élet...
A szíven át most kósza vágy lágy hulláma illan,
Míg az árnyban kocsik lámpás-csillaga csillan.
Oh, tavasz-esték: halk szél, heve könnyű sohajnak.
Édes szemek!... Szelíd kéz!... Epedve nyíló ajkak!...

S a Szerelem, rózsával fogai közt, hanyag
Bájjal, földre lecsúszó köpenyben, hallgatag
A folyó korlátjára könyököl puha-resten,
És fátylas szép szemével, kegyetlen ifjú isten,
Míg arany tegezébe nyúl, mely nyillal tele,
Rámosolyog az Éjre, s az egyetért vele....

Fordította: Tóth Árpád

Link


-----------------------------------------------------------


 
 
0 komment , kategória:  Albert Samain  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2533
  • e Hét: 16266
  • e Hónap: 96142
  • e Év: 2107238
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.