Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Szabó Irén
  2017-02-21 06:20:03, kedd
 
  Szabó Irén

Ébredj...

Látod-e az arcom,
Mikor belül vívom harcom?
Mikor egy könnycsepp legördül rajta,
s a bánatot ajkam hiába titkolja?

Hallod-e a hangomon,
mikor gombócba akad torkomon?
Érzed-e a kezem érintésén
simogatásának remegését?

Látod-e a gyermeked mosolyát?
Hallod-e első önfeledt sikolyát?
Kedvesednek hívó szavát?
Érzed-e anyád kezének ráncát?

Érzed-e még a kéz és a szív melegét?
Hallod-e vihar előtt a madarak csendjét?
Ismered-e a mosatlan gyümölcs ízét?
Meghallod-e még a szépnek is hírét?
És télvégén a Nyitnikék sürgető énekét?

Meglátod-e a kelő nap tompa sugarát?
Vagy a lenyugvónak csodás színpalettáját?
A hold fényes tányérja körül a szivárvány karikát?
S ahogy a csírázó mag lerúgja földtakaróját?

S aztán tavasszal a sasnak kitárt, hatalmas szárnyát?
A nyulat, az őzet, a fecskét, s a fácánt?
A pipacstengert és a villanykarón a gólyát?
Az új világot, mit a te kezed pólyált?

Látod-e a rejtélyes nyári égboltot?
A csillagképek rajzolta sziporkázó albumot?
Hallod-e a fenyőn a szél susogását?
Érzed-e az erdőn a vadorgona illatát?
Látod-e, ahogy az őszi alma begyűjti pirosát?
S a nap magára húzza bolyhos bárányfelhő paplanát?

Észre veszed-e a falevelet,
Melyen a ,,nagy egész" üzen neked?
Látod-e az őszi fényben a pillangók táncát?
A harmatcseppet az ökörnyálon és a fű szálán?

Hallod-e a tábortűz pattogását,
Ahogy az égre küldi szikracsillagát?
Érzed-e a nedves, meleg föld illatát?
Ahogy bátorítón, védelmezőn ölel át?

Érzed-e, ahogy a hűs víz simogat?
Mikor a patakban alázattal mossa a lábadat?
Vagy hópehelyként, nyári záporként borogat,
S kisimítja homlokodon a ráncokat.

Érzed-e a fenyő illatát, ha jön a karácsony?
Látod-e a lobogó tűz fényét a kihűlő parázson?
Beengeded-e a napfényt légzáró ablakodon?
Hagyod-e, hogy életed barázdát húzzon arcodon?

Látod-e, mikor a természet felölti hófehér, szűzi ruháját?
Mikor tél úrfi eljön, hogy megkérje párját?
Hallod-e mikor jégcsap orgonáján a szél elhúzza nótáját?
S látod-e, ahogy a nap sugaraival bearanyozza zúzmara oltárát?

Vagy becsukod ajtód és ablakod,
Legfeljebb a tv-t vagy a számítógépedet bekapcsolod.
Nem látod, nem hallod a körülötted lévő világot,
S benne nem hallod meg saját sikolyod,
De kicsalogatni magad nem hagyod,
Bent nyomorúságod tovább álmodod.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Irén  
Szabó irén
  2016-05-12 10:31:23, csütörtök
 
  Szabó Irén: Látomás

Karonfogva sétálok Veled,
egy szép tavaszi virágszőnyeg felett.
Pillanatra elengedem a kezed,
lehajolok, hogy egy virágot
letépjek Neked,
de mikor átnyújtanám,
nem találom, csak hűlt helyed.
S ahogy riadt tekintetem körbehordozom,
egy ajtót látok becsapódni a horizonton.
Megtorpanok: No, most mit tegyek?
Aztán vegyes érzelmekkel teli ugyan,
de mégis utánad eredek.
Szinte észrevétlenül nyomom le a kilincset.
Nem látok mást bent a sötétben,
csak a szomorúan csillogó szemed,
finom ujjaid, ahogy szorítanak
egy láthatatlan kezet,
és, hogy karjaid közt
a ,,semmit" öleled.
Körülötted jégvirágok fagyos pompája,
és egy láthatatlan, halott világ
hűvös és nyirkos homálya.
Nesztelenül mögéd lépek,
és puhán -féltőn átölellek,
s akkor az egyik jégcsap girland
lassan olvadni kezd,
s a lágyan hömpölygő vízcseppek
öledben formálnak egy jégszívet.
Óvatosan magamhoz ölellek,
mire könnyes tekinteted
lassan rám emeled.
Térdeplő helyedről felsegítelek,
s gyengéden az ajtó felé vezetlek.
Te rám támaszkodsz,
de magaddal hozod a jégszívedet.
Odakint fény fogad és meleg,
S Te próbálod előle elrejteni jégszívedet,
Ám az gyorsan vízzé válik,
Felhígítva könnyeidet.
A akkor az enyhe pajkos szellő
lábad elé sodor egy pipacsokból font
piros koszorú szívet,
melynek látványától könnyed
patakokban megered,
s ahogy végigcsorog az arcodon,
testeden és lábaidon át a meleg földre,
gyökeret ereszt,
és legott gyönyörű
fehér margarétákat növeszt..
Te lehajolsz értük, csokorba szeded,
koszorút fonsz belőle,
és gondosan a fejemre helyezed.
A pipacs-szívet a belső zsebedbe rejted,
majd mosolyogva felém nyújtod kezed.
A hangod halk, és picit még remeg,
mikor megszólalsz: Indulhatunk, Kedves!
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Irén  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 256 db bejegyzés
e év: 1137 db bejegyzés
Összes: 4272 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 621
  • e Hét: 8015
  • e Hónap: 46417
  • e Év: 167153
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.