Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Kovács Daniela
  2018-04-23 12:44:21, hétfő
 
  Kovács Daniela

A szerelem olyan


A szerelem olyan, mint a tiszta csend,
mely megigéz, majd csordultig betölt,
és ha józanságra parancsol a rend,
Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.

A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj,
fél-delíriumban csókol, becézget, imád,
majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,
őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen,
hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny,
de önmagát tagadni a szív képtelen,
még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,
egy puszta érintéstől lángokba borít
kiismerhetetlen, akár Isten titka
ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-04-22 13:09:18, vasárnap
 
  Kovács Daniela

Vértvajúdó legenda


Vad reccsenésre riadtam fel az éjjel.
Talán egy korhadt léc szakadt ki sorsomból,
mint hídból a pillér, mit az idő érlel.
Én nem tudom, mi volt... de a másvilágról
Te integettél, Apám.
S ekkor, először talán
nem mosolyogtam vissza. Térszakadékon,
múlt-folyókon, lázálmon, sorsközönyön át
futottam feléd. Ó, te Árny, te Csalékony,
hát azt hiszed, gyermeked mindent megbocsát?

Lopva szöktél el, mint huszonhárom éve.
Hiányod mély barázdát vájt bennem csontig.
Vér sípolt tüdőmből... Az Ég szerelmére,
Apu, nélküled a világ összeomlik,
örök némaságba fagy.
Élet sincs, ahol nem vagy.
Éjjelenként álmaim átokkal vernek,
mosolyogsz várván, hogy visszamosolyogjak.
Azt hiszed, hogy a röpke tíz másodpercek
a nappalokon át is ragyogni fognak?

Egyszer kihúztalak már a vég torkából,
s Te húszévnyi jövőt ígértél cserébe,
de csak annyi jutott a kisírt csodákból,
mint csaló Júdásnak. Harminc ezüstérme.
Se-színű szavak, tervek
ma földszagot lehelnek.
Megloptál! A falánk rög gyomrát tömted meg,
jóllakattad meleg, boldog álmaimmal.
Miért fontál eskükből hosszú kötelet,
hogy lásd, amint jelenem húsába irdal?

Jöjj, szórj sebeimre égő nátriumot!
Ezerbűnű vagyok. Ítélj, verj meg érte.
Most nem keresem meg a parányi zugot,
mely régen oltár volt esti vezeklésre.
Gyere, ne ácsorogj ott,
mint vérig sértett halott!
Kóstold meg a kínkeservet, kijózanít.
Vajon lesz-e így is mosolyogni kedved,
ha büszke melledbe dacom kése szakít!
Hallod, Apu? Könyörgök... Fel kell ébredned...

Megremeg az éj kékje, halkan nyög a föld,
a tébolyító iszony is csitulni kezd,
de árnyad után kapva szívem fölüvölt
még egyszer, utolszor... majd simul a csendhez.
Száll, száll a sűrű pára
sorsom új hajnalára.
A valóság ím fény-szárnyait kibontja,
és feleszmélek... élek. Ha nélküled is.
Ostoba lelkű, ki mérgét végighordja,
hagyva, hogy feleméssze akár a pestis.


...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-03-23 09:13:19, péntek
 
  Kovács Daniela

Légvárlakók

Ma napszálltakor hazafelé menet
a szántók fölött még barna volt a csönd,
vad erők vették ûzőbe a szelet,
s zord füst takarta a Napot odafönt.

Mázsás teher feküdte meg a lelkem,
s az egyre csak dagadt, egyre csak dagadt,
porig sújtott, amidőn elképzeltem,
hogy összetört jövőnk sír talpam alatt.

Az emberi hit sziklát repeszt, ha kell,
és mi mégis két ábránd közt rekedtünk,
gyûjtött útravalónk velünk porlad el,
míg mezőre hajtjuk harci szekerünk.

Csak eltévedni maradt némi erőnk,
s keservvel hizlalni félelmeinket,
de majd ha csönd feszít, s fogy a levegőnk,
mit hagyunk hátra a gyermekeinknek?
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-03-22 15:21:14, csütörtök
 
  Kovács Daniela

Ma virrasztok

A táj oly csüggedt, könnyszagú, komor,
régi örömét benőtte a gaz,
hol rügyet bontott nemrég a tavasz,
ott most a kín két térdére omol.

Nem ringat a szél se pipacsmezőt,
sem érő vetést, se búzaföldet,
a néma csönd ekéire görnyed,
s onnan lesi a jajgató erdőt.

Odanézek én is, s a bú fölönt.
A fûrész foga újabb berket rág,
zokogva hull a földre minden ág.
Rég látott szemem ilyen vér-özönt.

A szégyen, s a düh villáma fúr át,
s följajdul a ríni tudó lélek.
Holtan terül elébem az Élet.
Az EMBER ölt a tájra gyászruhát.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-02-26 09:16:58, hétfő
 
  Kovács Daniela

Mondd, megérte?

Most, hogy hervadni kezd a múlt,
s a mezítelen perc ruháját vesztette,
hogy hozzád méltatlanul az élénk kifakult,
összegyűlt csönd között kérdezem, megérte?

Most, hogy érett, heves fájdalom
hasítja át a szelíd párbeszéded
hajlongva eléd, mint napsütötte lomb
kérdezem féltőn, gondolod, megérte?

Most, hogy hosszú ébrenlétedet
folyton megzavarja álmaid lidérce,
hogy a jövőből félénk kétség lett
csüggedt komorsággal kérdezem, megérte?

Most, hogy négy égtáj felé sikolt
az eddig versben kívánkozó lélek,
kétségbeesetten, minden ébredéskor
lopva írt sorokban kérdezem, megérte?

Most, hogy dühöd morajló vihara
valaha megélt idők közt ver éket,
szívemnél súlyosabb suttogott szavakkal
egy tűzben veled égve kérdezem, megérte?

Most, hogy már csak én maradtam,
én, ki fájó küzdelmed megértve
semmibe veszett régi akarattal
évődőn kérdezem, biztos, hogy megérte?
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-02-11 09:30:33, vasárnap
 
  Kovács Daniela

Csak támolygok árván

Ma úgy virágzik szívemben a csönd,
akárcsak az őszi rózsafakadás,
s míg fülemben kriptád hallgatása csöng
a ligetben az árnyak kergetik egymást.
A párkányra omlok, Téged hívogatlak,
mígnem szívem, gyásztól holtra fárad
nézd, páracsipkéktől bánatos az ablak,
s én belerajzollak a szomorú homálynak.
Nagyon fájsz! Ám kínomat nem oltja
sem emlék, sem álom, sem élet, sem várás.
Csak támolygok árván, mint fények éji foltja,
és szokom a pokol hamujában járást.

...
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-02-07 09:35:34, szerda
 
  Kovács Daniela

Nem volt még...

Nem volt még lélek olyan hitehagyott,
nem ringott még a sors szikár kebelén
annyi árva, szegény, bús kitagadott,
mint ma, e komor szeretet-ünnepén.

Nem volt még annyi megszakadt szívín,
unni való álság koldus vásárokon,
s nem fojtogatott még az esthajnali kín
annyi zokogást, mint most, karácsonykor.

S nem gyötört még annyi fájó, tompa gond
emberálmot - vígságot hazudván,
régen ez az új álmok hava volt,
ma vajúdó vágy sóhajt úri javak után.

Mégis mennyi talmi kincs, mennyi silányság
födi be a varázst, a valódit itt bent,
ily szeretetre éhes nem volt még a világ
azóta, hogy zsibvásáron árusítják Istent.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-01-23 11:19:41, kedd
 
  Kovács Daniela

Kettőnk közül

Ha arcodba mélyülnek a fáradt sóhajok,
s néma könnyeid mozdulatlanok,
szívedbe váj a mostoha sors karma,
a magas Ég felé mindkét karod tartva
jusson eszedbe, hogy hull a lélek vére,
de ha felfigyelsz szíved énekére,
tudni fogod; lehetsz gyönge, törpe,
belemerülhetsz a sötétbe, ködbe,
s ha netán térdig elkopott a lábad,
míg számtalan, rögös utadat bejártad,
és mindkét talpad véres, merő seb:
kettőtök közül Te vagy erősebb!

Legyen benned hit és szilárd akarat!
Nincs lehetetlen a szabad ég alatt.
Nézd csak meg a hitbe merülőnek
kudarca sincs, hisz súlya vész a kőnek,
takarhat kezével kínt, tövist, sebet,
de ajkai közül áldott dal ered.
Mikor azt hinnéd, minden hiába,
sóhajts egy nagyot, s kiálts a világra,
hogyha egész völgyed nagy köd fekszi meg,
kettőtök közül Te vagy erősebb.

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2018-01-20 12:14:21, szombat
 
  Kovács Daniela

Jelenés

Hangodra riadtam fel. Oly élő volt,
mint szobám falán a bomló csipke-hab,
mint a fércelt felhők rongyai alatt
bánatába dermedt ezüsthajú Hold.

Régóta várlak, ájtatosan, híven,
mint, ki nélküled elvész mindörökre,
s hogy maradhassak fényedhez kötözve,
mélyembe csallak, s rád csukom a szívem.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
Kovács Daniela
  2017-10-16 08:07:18, hétfő
 
  Kovács Daniela

Titokban még mindig ...

Vén térdére borul a szomorú est
fáradt pilláimon hullik szálakra
a tovatűnő percek a csönddel beszélnek,
majd lepihennek együtt a nyirkos járdára.

Tapinthatóvá válik a nyár haldoklása
kezemnek árnya is egyre hidegebb
az alkony szívének halkuló dobbanása
egyre szürkébb felhők között hever.
Hervad a kert a vén liget alatt
és duplán fájnak a nyomasztó gondok
egyre hűvösebbek a hosszú éjszakák
titokban még mindig a nyárról álmodok!
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Daniela  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 189 db bejegyzés
e év: 1658 db bejegyzés
Összes: 8226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1017
  • e Hét: 4025
  • e Hónap: 31297
  • e Év: 410138
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.