Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Vörösbegy, alighogy virrad,
  2012-10-02 07:37:35, kedd
 
 

Emily Bronte
Vörösbegy, alighogy virrad

Vörösbegy, alighogy virrad,
vad, érzékeny éneked
nyirkos, hideg szürkeségben
elűzi a mérgemet.

Szívem most nem ég lobogva,
szemem könnyezőbb,
örök bánat homlokomra
írja az időt.

Nem reménytől hajótörött
a lélek csendje bent:
a méretlen magány az ok,
kihűlt remény, vágy, megkopott,
as vak, novemberi csend.

Mitől riad? Egy kisgyerek
apja házától messze járt,
s vad holdfényben párnája lett
a lény nem lakta, puszta láp.

Hallottam, s te is, akkoron,
édes szeráf : neked dalolt;
s mintha nyomor üvöltene,
nekem sírt az a vad zene
1837. február
(Gergely Ágnes fordítása)




Emily Bronte
Erdők, zordan ne nézzetek

Erdők, zordan ne nézzetek;
fák, szomorú kísértetek,
rázván rideg égbe szegény fejetek,
csúffá ily csúfosan ne tegyetek.

(Tandori Dezső fordítása)




Link








Emily Bronte
Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat

Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat,
éjfél és holdfény, és csillagos és;
sötét, de az üdvragyogás vele-olvad,
föld lüktet egekbe, egek lehajolna,
börtönre vetett lelkünk szabadulhat,
béklyóit, rácsát most törheti szét.

Rengetegek nagy hangjukat adják
az éltető szélnek, hegyoldalakon;
folyók ujjongva partjuk hasogatják,
völgyeken útjuk gátja-se szabják,
dúlt víz szánt, őrjöngeti habját,
S hátrahagy mindent holt-sivatagon.

Fénnyel és méllyel, s áradva-kihalva,
változva, míg nem lesz éjfélre dél;
égzengve, vagy mint sóhaj-zene halkja,
árny árnyra röppen, egymást tovahajtja,
zord terét villám villámra tagadja,
gyorsan jön mind, sebes tűnt-helye kél.
1836. december 13.
(Tandori Dezső fordítása)




Emily Bronte
Mondd, mosolygó kisleány

Mondd, mosolygó kisleány,
mit jelent a múlt neked?
"Szelíd, halk őszi éjszakán
gyászosan felnyögő szelet."

Mit ér a jelen óra itt?
"A rügyes-zöld ágakat,
hol a madárfiú próbálkozik,
mielőtt szárnyra kap."

S mi a jövő, kis boldogom?
"Tenger a felhőtlen napon;
hatalmas, tündöklő vizen
elnyújtózik a végtelen."

(Gergely Ágnes fordítása)

Link




Emily Bronte:
A remény

Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szivű lény,
sorsom dőltét figyelé.

Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!

Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.

Hamis volt s kérlelhetetlen,
amidőn már csupa rom
volt a vágyam, vert a kedvem,
s sírt a Bú is sorsomon:

a Remény - bár vad kínomra
balzsam lett volna szava -
égbe szállt szárnyát kibontva,
s nem láttam többé soha!

/Ford.: Tótfalusi István/



Emily Bronte
Sorok

A lágy, felhőtlen szita lég
s a dús, aranyló-zöld vidék,
milyet csak Ádám láthatott:
e föld s ez égbolt nyugtatott.

Heverve fűben, álmodón
idéztem tűnt gyermekkorom,
s a kedves emlék enyhített
fájdalmat, gyászt, nyers képzetet.

De vajon az ő vad, sirvár
homloka mögött e sugár
keltett-e suttogást a múlt
ködéből, s édes álmokat,
vagy örömöt, mely megfakult,
s a messzeségben elmaradt?


E zord ember, mint annyian,
volt kisfiú is, gondtalan,
s gyermekként átérezte még,
mily magasztos a nyári ég.

Oly sok vihar tépázta hát,
hogy meghitt, régi otthonát
feledte volna teljesen,
s már nem kísért emléke sem?

Nem látja az anyját, amint
öleléssel bocsátja el
kis drágáját, hogy odakint
estig játsszék a többivel?

S feledte a virágokat,
melyeket apró ujjai
téptek, ha jött az alkonyat,
anyja haját díszíteni?

Szél csókolta arcát. Keze
rózsákkal játszott. Titkon azt
lestem, lelkében ébred-e
szelíd töprengés, szent malaszt?

Tárt ablakunk előtt buja
park zöldellt, szikrázott az ég,
s a sűrű erdő zengte a
végtelen összhang énekét.

Ő ült némán. Mi benne dúlt,
a vihar lassan elcsitult,
s lelkét, mint csendes tengerár,
a megnyugvás uralta már.

Közel léptem: sötét szeme
ha most szent könnyet ejtene!
Talán a bűntudat segít
széttépni vétke láncait...

Tán épp ez óra hozza meg
győzelmét a pokol felett,
s a menny leszáll egy lélekért,
mely oltalmába visszatért.

Figyeltem észrevétlenül:
a szépséggel körös-körül
- tekintetén jól láttam én -
mit sem törődött e szegény.

Ó, bűn közt előbb sorvad el
a szív, mint csapás alatt,
kihűl a leglágyabb kebel,
a mélyén csak jég és hó marad.
1939. április 28.
(Csengery Kristóf fordítása)

Link


 
 
0 komment , kategória:  Emily Bronte  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 487 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 51227
  • e Év: 357717
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.