Elmúlik óra, perc,
tegnapért nem tehetsz,
s nem tudod holnapod
megéred-e.
A világ múlandó
az ember halandó,
csak tűnő árnyék itt
az élete.
Most is egy múló év
határán állunk,
titokkal teljes új
év int felénk.
Ám Urunk tudja jól,
örömből-bánatból
mit bírunk, annyit ad
nap-nap elénk.
Induljunk boldogan,
Krisztusnak célja van
vérén megváltott új
életünkkel.
Velünk jár, vándorol,
ha lábunk elbotol,
fölemel, átkarol,
nem veszünk el.
Új évnek útjára
hit által lépünk,
Megváltónk lábnyomán
haladhatunk.
Nem ijeszt lét-vihar,
vére véd, eltakar,
míg véget ér földi
vándorutunk!
Életem, mint -nyűtt hegedű-
életút szélén hevert,
mivel a gonosz rabtartó,
kihasznált és földre vert!
Égi művész jött a földre,
az út szélén rám talált,
kezébe vett, letörölte
rólam, bűneim porát.
Megváltóm az égi Művész,
nem hiába fáradott,
elnyűtt hegedű-életem,
új hangszerré változott.
Keze nyomán csoda történt:
új dalt zeng a hegedű.
Nem csendül fel azon többé
régi dallam: keserű.
Jézusról tesz bizonyságot
-hálából- kis hangszerem,
ám a mennyben, csak Őnéki
zeng örökké, énekem!
Váratlan nagy események
híre terjed, Föld felett.
Terrorista, robbantások,
oltanak ki, életet!
Megváltónk is, hasonlóan,
megjelenhet bármikor,
félelmében bele rendül
az ember: e Földi por.
Jézus hogyha megjelenne,
víg esemény közepén,
mulatozók víg szívében,
lehet, meg hűlne a vér.
Tivornyázó fiatalok,
arcára hullna a fény,
meglátná a szíve szennyét,
víg leány, és víg legény.
Megváltónk is, váratlan jön,
mint dicső Fejedelem,
övéit magához veszi,
nem marad itt, senki sem.
Fényes angyalsereg élén,
Atyjához szárnyal velünk,
megterített asztaláról,
mennyei mannát eszünk.
Ámde aki csak testnek élt,
megvetve, Isten szavát,
önvádoló gyötrő kínja,
örökké tart, odaát.
Drága lékek: még nem késő!
Ha Jézust, befogadod,
nem sötét éj, fény hona lesz,
dicső örök, otthonod.
xMagazin
Offline
