Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
A lélek rezdülései
  2012-10-22 07:17:29, hétfő
 
  Baczó Zsolt
A lélek rezdülései

a fájdalom...

... könnyek tiszta forrása: áldás - szent katlan,
égi lámpás, melynek tisztítótüzében
a lelkek újjászületnek -
társa a szeretetnek...

a szeretet...

... lelked őre, az Élet ajándéka:
tiszta hit - szárnyakat ad, egekbe repít -
mindig és mindent megbocsájt:
az egyetlen, ami túléli
a Halált...

Forrás: Lélek Fény

Link




Baczó Zsolt
Reggel

Az éjjel eső esett.
Elmosta az utcáról a port, a szemetet.
Most csend van. Még alszik a város.
A nedves ágak közt néhány szürke madár dalol.
Verebek, azt hiszem. De lehet, hogy angyalok.




Baczó Zsolt
Ismered az évek vonulását?

Gyönyörködtél valaha a lemenő Napban,
érezted, hogy a gyönyör mögött valami szörnyű lappang
anélkül, hogy tudnád mi az?
Láttál-e fát mely elszáradt,
melynek ezer élete van mégis belefáradt?
Utáltad-e valaha a tavaszt, ki mindennek új életet ad,
egyedül téged hagy meg aggastyánnak?
Érezted-e, hogy egy nappal több van mögötted,
hogy egy nappal kevesebb maradt előtted,
amikor a fejed a párnára fekteted
és rájössz, hogy semmit sem csináltál aznap?
Néztél már tükörbe úgy, hogy tudtad
holnap talán több lesz egy újabb ránccal
mert ma is több van egyel mint tegnap?
Ismered az évek vonulását,
érzed-e a mulandóság ráncát?

Akkor biztosan szomorú vagy...


Link





Baczó Zsolt
Hangok

hangok a fejemben
nem hagynak nyugodni
kísért a múlt
üldöz a holnap
fáj a ma

csalóka álomkép
csalóka álomkép
nem valódi
csalóka álomkép

hagyjatok!

nem vagyok őrült!

tegnapok zaja
holnapok csalóka fénye
hiába döngetitek
koponyám falát

hagyjatok magamra!

fájnak a zajok
fájnak a képek
fáj minden egyes gondolat
üres agyamnak csábító csendje
oly csábító

nem vagyok őrült!
hagyjatok!



Baczó Zsolt
Élni

Figyelni...
hallgatni a szelet,
nézni ahogy a nap csendesen lemegy,
a lemenő napban titkokat keresni,
megszámlálni a rengeteg sok csillagot,
kergetni a rohanó patakot,
végemúlhatatlan türelemmel
lesni ahogy nőnek a fűszálak,
szomorúan hallgatni ahogy elhaló
sóhajok a magas égig elszállnak,
álmodni, újjászületni, élni...




Link






Baczó Zsolt
Csend van

A fekete égen ezernyi csillag ragyog
s ezer csillag közt mégis egyedül vagyok.
A távolban egy gyerek felzokog
de el is hallgat mindjárt,
a csend elnyomja hangját.
Neszel a csend, figyel és vár...
A csendet hallgatom és
vele együtt várok.
Hogy mit nem tudom még.
Az életet talán,
talán a halált.
Talán az új napot
vagy egy jobb holnapot...

Jobbat? Mi az, hogy jobb?
E szót nem ismerem, nem is rémlik.
Mocsokban születtem, sárban éltem eddig!

Jobb világról csak a szelek szólnak,
ők siratják csak a múltat,
múlt világát mi sárba omlott,
semmivé lett, szertefoszlott...

Más volt egykor, jobb volt, lesz is, talán...
Más is kell, hogy legyen e földön
bajon, kínon s nyavalyán
kívül! Tudom... hiszem.
Hiszen erről regél minden omlott
falnak romja,
mind ezt mondja
ezernyi aranyba csavart
holttest romlott csontja...
mondja, mondja de senki sem figyel...

Csak én.

Olyan ez nekem mint egy idegen regény:
a romok hangját, csontot, hamut nem értem meg,
a szél nem beszéli nyelvemet...

A csendet hallgatom hát és várom,
hogy szememre hulljon az álom,
hogy megálmodjam a múltat vagy ami lesz,
hogy megálmodjam az életet...



Baczó Zsolt
Az elmúlás szele

Az erdő legöregebb fájának
ráncos, kacskaringós ága
golyót kapott.

Meg sem rezzent bele,
csupáncsak egy levelet hullajtott.
Bár lehet azt is a szél fújta el.

Az elmúlás szele...



Baczó Zsolt
Álomvilág

Álomvilág ez a világ,
mit még álmomban sem láttam,
a megtestesült csoda,
csodaszép!

Itt egy mosoly nem egy mosoly
csupán, maga a napsugár mely
észrevétlenül arcodhoz ér,
és füledbe súgja: remélj!

Egy könnycsepp: maga a világ...
s a világ... egyetlen szó csak,
hogy rímeljen a virággal
melynek szivárványszín illata
egy dallam, mi oly édesen
kavarog agyamban...




Link





Baczó Zsolt
A hegy

És néha, ha csend van, a hegy mesél,
az öreg a hegyet nézi,
naphosszat nézi
és hallgatja a csendet,
néha mordul egyet
és bólogat fejével
és szeme örül
a ráncok mögül.

Olyankor áldott a magány.

És aztán jön a tél.
Mikor a fák alusznak,
mikor alszik a hegy is,
mikor az ember igazán egyedül marad,
mikor semmi nincs, mikor emlékek vannak
s az emlékek fájnak.

Akkor fáj a magány.




 
 
0 komment , kategória:   Baczó Zsolt versei Poet.hu  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 487 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 51227
  • e Év: 357717
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.