Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Reichard Piroska
  2017-05-22 07:47:22, hétfő
 
  Reichard Piroska

Életjáték

Vágyak labdáit hajítom előre,
aztán utánuk szaladok magam:
csalóka kedvvel az életet játszva
hadd feledjem, hogy minden céltalan.

Szines labdáit a céltalan vágynak
egyik napból a másikba vetem,
hogy míg ragyognak fent a napsugárban,
tovább álmodhassam az életem.

Nehéz labdáját a vágytalan vágynak
egyre messzebbre dobhatom talán,
míg egy utolsó, merész hajítással
átröpítem majd az élet falán.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichard Piroska
  2017-05-22 07:24:22, hétfő
 
  Reichard Piroska

Napok, napok

Eljött megint a tegnapesti szél,
az ég kékje megint gyöngyszínre olvadt:
megint egy éj, megint egy hosszú éj
s mögötte vár megint egy hosszú holnap.

Harangszó búcsuztatja a napot,
zokogva kong: hiába volt, hiába,
napok, napok, egyforma tegnapok
belemúlnak borúló éjszakába.

Napok, napok, egyforma gyöngyszemek,
fáradt kezemből egyenként kihullnak,
arra sem vágyom már, hogy pár szemet
még felfűzhessek emlékkoszorúnak.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichard Piroska
  2017-05-18 08:26:06, csütörtök
 
  Reichard Piroska

Nyári éj

Álomszerű fényét hinti a hold - - -
varázslatos csöndbe merült a berek,
a kósza szél is álomra hajolt,
fű szála se ing, levél se remeg,
mozdulatlanul állnak a fák - - -

Most minden küzdés, élet elpihent,
most meghalt az öröm és a bánat,
csak illat van és hő, holdfény és csend
és mozdulatlan nagy néma árnyak
s szikrázó csillaggal hintve az ég - - -

Állok az álmodó nagy fák alatt
nehéz csöndű, kábító éjszakában
s elhagy minden emberi gondolat,
úgy érzem: gyökeret ver a lábam
s a fák sejtelmes álmát álmodom - - -
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichard Piroska
  2017-05-17 07:06:45, szerda
 
  Reichard Piroska

Két élet

Az évek jöttek és az évek szálltak,
gyermekmesék titkos álmokká váltak.
Szavak fakadtak, s nem volt aki értse,
virágok nyíltak s nem volt, aki féltse,
mosolyt és könnyet mennyit pazaroltunk
és mindég, mindenütt egyedül voltunk,
én itt - te ott.

Az évek jönnek és az évek szállnak,
remények tűnnek, álmok visszajárnak,
szemünk szomorúbban néz a távolba,
s a hangunk mintha egyre halkabb volna,
és egyre hazugabb lesz a nevetésünk,
de azért élünk, azért mégis élünk,
én itt - te ott.

S majd évek jönnek, és majd évek szállnak,
barna hajszálak galambőszre válnak,
a nagy árnyékok még nagyobbra nőnek:
útja sötét az egyedül menőnek,
útja hosszú annak, kit nem vár semmi,
de egyszer majd fogunk mi is pihenni:
én itt - te ott.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichard Piroska
  2017-05-15 07:12:07, hétfő
 
  Reichard Piroska

Nyári éj

Álomszerű fényét hinti a hold - - -
varázslatos csöndbe merült a berek,
a kósza szél is álomra hajolt,
fű szála se ing, levél se remeg,
mozdulatlanul állnak a fák - - -

Most minden küzdés, élet elpihent,
most meghalt az öröm és a bánat,
csak illat van és hő, holdfény és csend
és mozdulatlan nagy néma árnyak
s szikrázó csillaggal hintve az ég - - -

Állok az álmodó nagy fák alatt
nehéz csöndű, kábító éjszakában
s elhagy minden emberi gondolat,
úgy érzem: gyökeret ver a lábam
s a fák sejtelmes álmát álmodom - - -
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichardt Piroska
  2017-01-15 13:06:26, vasárnap
 
  Reichard Piroska

Sóhaj

Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam elfeledni
s mint örök vándor, ki megérkezett,
mult éveim súlyát levetni;
sorsomból életedbe térni,
onnan tovább sohase menni,
külön, magamnak nem is élni,
csak a szemedben, mosolyodban,
a melletted múló napokban;
a jóságodban megpihenni,
megfürödni tisztaságodban
s melegségedbe betemetni
szegény magános fázó életem.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichardt Piroska
  2017-01-14 11:19:16, szombat
 
  Reichard Piroska

Találkozás

Egy arc, amelyet régen eltemettél,
kettősen eltemettél: messze temetőn
s szivedbe mélyen;
egy arc, amely csak könnyes álmaidban jár még vissza
S álmatlanul vivódó könnyes éjen;
az arc, amelyet sohasem feledtél,
az arc, amelyre egykor epedőn
fiatal szived a legelső tiszta
ábrándját glóriává szőtte; mely mint csillag,
úgy kisért sötét életeden végig,
mint temetőn madárdal, virágillat;
mondd, hogy lehet, hogy annyi év után
fáradt szived döbbenve feldobog,
mert az a régi szempár néz ismét feléd,
mondd, mit jelent, hogy szived felzokog?
csupán az élet fáradt körforgása
a régi arcnak ez az újult mása
vagy magános sápadt alkonyok
bánatja kápráztatja csak eléd?

Vagy sorsodban áll irva ez a homlok
ez az a szempár, mely lelkedbe láthat,
a kéz, mely sirodig vezet hiven;
örök a törvény, mi akkor megbomlott
és élted köre teljessé nem válhat,
mig az a sziv sziveden nem pihen.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichard Piroska
  2016-11-10 07:08:25, csütörtök
 
  Reichard Piroska

Őszi üdvözlet

Borulj rá enyhe őszi napsugár,
ragyogd körül szomorú homlokát,
ha elmélyedve egymagába jár.

Hulljatok elé arany levelek,
őszi virágok nyiljatok neki,
tudom, hogy titeket ő is szeret.

Lágyan simogasd zúgó őszi szél,
szivében úgy is az örök vihar
reménytelen enyészetről beszél.

Ti mélyülő őszi alkonyatok,
magános lelkek gyilkos rémei,
legyetek hozzája irgalmasok.

És ti végtelen őszi éjjelek,
ha nagyon fájna néki a magány:
álmába szőjetek be engemet. . .
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichard Piroska
  2016-09-19 06:21:53, hétfő
 
  Reichard Piroska

Vallomás

Neved kimondtam s köröttünk a kert
sötétebb lett és illatosabb;
a jázmin, amit szakítottál,
fehérebb, csillagosabb.

Kéz-kézbe mentünk és most nézem:
kezem halovány és illatos;
szemembe néztél s a szemem most
sötét és csillagos.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
Reichard Piroska
  2016-09-15 09:18:22, csütörtök
 
  Reichard Piroska

Silhouette

Fehér lapon szeszélyes tintafolt.
Nézem.
(Mért nézem?)
Egyszerre rámnéz.
A széle merészen
meghúzott arcél;
s feketén a feketébe
megrebben a szem,
ajka rámmosolyog
s haja dús keretében
az arc él.

Nézem merőn.
Halántékomban
a pillanat szédült öröme.
S a szivem egyre hangosabban
dobban.

S már húnyva a mély szem,
a gőgös ajak
bús ive zárva;
s mint fényjel az éjben,
kilobban,
elmerül
feketén a feketében
az arc minden vonala.
Hova tűnt? S honnan jött?
Könnyes szemem káprázata volt?
Üzenet árva
alkonyat csöndjén?
Nézem, hasztalan nézem:
előttem hallgatag
fehér lapon szeszélyes tintafolt.

Nyugat, 1928/1. szám
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 273 db bejegyzés
e év: 1429 db bejegyzés
Összes: 4564 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1926
  • e Hét: 1926
  • e Hónap: 46802
  • e Év: 219038
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.