Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Elejtettem a könnyeimet
  2013-01-07 07:24:57, hétfő
 
  Ruder Jana:
Elejtettem a könnyeimet


Valahol elejtettem a könnyeimet
álmokat cipelek mezőkön hegyeken -
nem áll meg a forgó kerék,
csak lassul,
s ahogy a tavasz arcába hull
fénylő haja a Napnak,
a hóvirág harangja
bókol az új tavasznak -
lépteimet gyorsítom
sietek, forog a kerék-
nincsen itt sehol, de sehol a fék
messzire sem látok jól már.
de tudom, szalad a nyár..
s halad- az ősz felé .....
levelek hullanak a tél lába elé
erőtlen mosolya a napnak
már nem simogat
jégvirágok illata hívogat,
várok még...
utamat járnom kell...
elejtett könnyeimet keresgetem..
szétmálló álmaimat még kicsit cipelem...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Ruder Jana  
Mese a tarka pillangóról...
  2013-01-05 14:13:01, szombat
 
  Ruder Jana
Mese a tarka pillangóról...

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy tarka pillangó.

A pillangó egyik szárnya megsérült, amikor megszületett. Ahogy nőtt növekedett, s kezdte megismerni a világot,lassan elfeledkezett a sérült szárnyáról, s boldogan repkedett a virágok között. Szép sárga és vörös rózsákra, liliomokra, színpompás nyári orgonákra. Egy napon egy vörös rózsa szirmán pihent, amikor a rózsa a kelyheibe szorította, és a legvörösebb szirmával szinte megégette a kis pillangó, amúgy is sérült szárnyát..., amikor kiszabadult, visszarepült a pillangóházba, ahol hosszú ideig gyógyítgatta sebeit. Az ablakokat sem nyitotta ki, a virágokra sem volt kíváncsi. Szomorú volt. Így éldegélt, csak messziről figyelte a lepketársakat, amint boldogan repkedtek. Félt, nem mert újra a virágok közé menni. Történt egyszer, hogy a kertben az emberek ünnepeltek. Szép zene szólt, erre figyelt fel a kis tarka pillangó. Kinyitotta a lepkeház ablakát, de még csak egy kis résnyire, úgy hallgatta a zenét. Amint így szemlélődött, egy kék rózsát pillantott meg a sok tarka virág között. A rózsa egészen más volt, mit a többi virág. Szirmainak kéksége és egyedi illata arra sarkalta a kis pillangót, hogy nyissa ki a lepkeház ablakát egészen. Minden nap kicsit többet nyitott ki belőle, s rózsa is egyre többször nézett a pillangóház felé...

Szinte hívta, hogy repüljön hozzá. Egy szép napsütéses reggelen a kis tarka pillangó kirepült újra...egyenesen a kék rózsához. Heteken át minden nap megtette ezt az utat, mert a kék rózsa hívta...s ringatta a szirmain . Bármilyen rossz is volt az idő, ők ketten minden nap egy kis időt együtt töltöttek. A pillangó más virágra nem repült többé, csak a kék rózsát szerette. A többi virágot észre sem vette, ahogy azt sem, hogy minden nap egy kicsit több lett a szárnyain a kék szín. Lassan elvesztette eredeti tarkaságát, miközben a rózsára figyelt. A kék rózsa azonban már más pillangók után vágyott, megunta a kis lepkét, már nem várta, nem hívta, s nem ringatta...

Szirmai egyre hűvösebbé váltak, napról napra kevesebb időt töltöttek együtt, mert érezte a kis pillangó, a kék rózsa hűvösödő, távolságtartó sóhajtását. Amikor a szárnya szinte teljesen kék lett, megértette, hogy a rózsának már nincsen szüksége rá.

A tarka virágok azonban egyre erőteljesebben hívták, de már nem akart a virágok közé repülni. Lepkeházának ablakát újra bezárta, s csak egy kicsi rést hagyott rajta, hogy ne legyen sötétben. Figyelte kékké vált szárnyait, nézte, ahogy a kék összes árnyalata megpihen rajta. Nem volt szomorú, de tudta, hogy ez a lepke már nem az a pillangó, aki valaha volt...

Egy napon harangszóra lett figyelmes. Kikukucskált az ablakon és látta, hogy egy különlegesen szép virág nyílt ki a kertben. Egy hófehér harangvirág. Csendesen húzódott meg a kert egyik sarkában. Fejét lehajtotta, mint aki sír...

A kékké vált pillangó elindult, hogy közelebbről is megfigyelhesse. Az égen sötét felhők gyülekeztek és megeredt az eső. Nagy, erőteljes cseppekben zúdult a földre... A kis pillangó nem jutott el a különleges, hófehér harangvirághoz. Az eső nagyon átáztatta a gyenge szárnyakat. A kertben levő virágok figyelték, ahogyan lassan lemosódik róla a kék szín...

A harangvirág pedig a nap felé emelte fejét...

- Kérlek süss fel... szárítsd meg a kis pillangó szárnyát, hadd éljen még..., most, amikor visszakapta az esőtől az igazi színét. Újra a régi lehet...

A Nap pedig rámosolygott a szerény , de jó lelkű harangvirágra...s gyógyító meleg sugarait a pillangóra irányította...
 
 
0 komment , kategória:  Ruder Jana  
Ugye holnap...
  2013-01-05 14:10:23, szombat
 
  Ruder Jana
Ugye holnap...

Összegömbölyödött holdsugár
reszkető madarakat néz-

nem érti, ilyen hidegben
hol mutogathat a kéz,
mely magot szórna s diót..
az ember csak magára figyel
durrogtat, s várja a dáridót.

Apró teremtményekre
dermedt csillagok vigyáznak.
Az emberek pezsgőt bontanak
hangos fényeket kreálnak,
a kis szárnyas pislogni sem mer...
kicsi szíve is hangosan ver...

"ugye holnap, majd eszedbe jutok,
ablakodba valamit nekem is teszel...
s meglátod egész évben
sokkal boldogabb leszel.."
2008.12.31
 
 
0 komment , kategória:  Ruder Jana  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 59 db bejegyzés
e év: 326 db bejegyzés
Összes: 8851 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2273
  • e Hét: 7380
  • e Hónap: 42746
  • e Év: 218597
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.