Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
Ayám intése
  2018-05-21 17:46:22, hétfő
 
 


Pósa Lajos:
.........Anyám intése


"El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!"


 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Anyám intése
  2018-05-13 16:51:51, vasárnap
 
 

"
Pósa Lajos:
...... ...... Anyám intése


El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!"

 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Emlékezés nagyanyámra
  2018-05-05 07:49:08, szombat
 
 


Pósa Lajos:
........ EMLÉKEZÉS NAGYANYÁMRA

Nem tud úgy szeretni a világon senki,
Mint a hogy ő tudott engemet szeretni.
Akármit kívántam: megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta vóna.

Mikor odahaza iskolába jártam:
Rangosabb egy gyerek nem igen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhában járjon.

Nekem volt a legszebb iskolás tarisznyám,
Nekem volt a legszebb magas sarkú csizmám.
S úgy kitisztogatta, kifényesitgette,
Hogy magát a vak is megláthatta benne.

Milyen tulipántos, czifra szűrben jártam!
A király fia is hordhatta vón bátran,
Nyakravalóm rojtos, olyan volt, hogy rája
Még a rekt'ramnak is elállt szeme-szája.

Ha felöltöztetett s rendbe hozott szépen:
A kapun kikísért, megcsókolta képem.
S úgy nézett utánam, gyönyörködött bennem,
Ha az iskolába rátartian mentem.

Tarisznyám ellátta mindenféle jóval:
Czukorral, czipóval, mogyoró-, dióval.
Mikor haza mentem: hogy örült, ha bátran
"Mind közönségesen" jónapot kívántam.

S mikor a vásárra elment Rimaszécsbe,
A czakói hegyig ballagtam elébe.
Ott vártam, és ha már messziről meglátott:
Szedte kosarából a sok jó kalácsot.

Hozott mézes lovat, kardot, szívet, órát,
Szép árvalányhajat, piros pesti rózsát,
Süvöltőt, dorombot, czifra képes könyvet,
Nevető szemében drága örömkönnyet.

Az volt minden vágya, földi kívánsága,
Hogy kitanulhassak a papi pályára.
Ha ő ezt megérné: milyen boldog lenne!
A temetőben is jobban megpihenne.

El is vittek aztán messze egy városba,
Hol elvakította szemem a nagy pompa;
De mikor ott hagytak csókolva, ölelve:
Mintha egy kést dobtak volna a szívembe!

Én aztán tanultam, a hogy csak telt tőlem,
Hogy jó papi ember váljék majd belőlem.
A professzorok meg egyre dicsérgettek...
Szegény jó nagyanyám, hogy örvendett ennek!

Mikor haza mentem a vakáczióra:
Hogy füröszté arczom záporkönnybe, csókba!
Nem törődött akkor senkivel se mással,
Szépen bánt velem, mint a hímes tojással.

Hogy kitudakozta: jól megy-e a dolgom?
Hát a gazdasszonyom, hogy' viseli gondom?
S ha panaszolkodtam, hogy küldöz a boltba:
Hogy szidta, hogy küldte a tüzes pokolba!

Nem győzte elégszer azt se elbeszélni,
Hogy az ablakomon szeretne benézni,
Mikor nem is tudom, mikor nem is sejtem,
Látná: mit csinálok; megláthatna engem.

Mikor aztán ütött a válás órája:
Szívét ellepte a keserűség árja;
S mindig ez volt vége hosszú búcsújának:
"Az isten áldjon meg, többet soh'se látlak!"

Hanem azért minden ünnepkor meglátott;
Sütte a jó túrós és mákos kalácsot.
Míg végre csakugyan igaza lett egyszer...
Jól elbúcsúztatta tőlem is a mester.

Most az a szív, melynél egyse lángolt hőbben,
Künn porladozik a hideg temetőben.
Áldja meg az isten a haló porát is!
Altató dalt zengjen sírján a madár is!

(Pósa Lajos: Dalok, Regék....kötet, Szeged,1884.)
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Az élet elszáll...
  2018-05-02 18:56:20, szerda
 
 


Pósa Lajos:
........Az élet elszáll...



Az élet elszáll, mint a gondolat -
Akaszd a szegre minden gondodat!
Arany betükkel ird kapud fölé:
Az elveszett percz mind az ördögé!
Idő iramlik... visz, sodor, ragad
Tarka szivárványt, rózsabokrokat,
Rajongó lelked ábrándképeit,
Ifjuságodnak barna fürtjeit.
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok: igyunk egy nagyot!

Az élet elszáll, mint a gondolat -
Kösd bokrétába a virágokat!
Szép kedvesednek add szived szerint,
Boldog szeméből a menny üdve int.
És hogyha megcsal: - hűség: délibáb -
Akkor se búsulj! Ilyen a világ!
Gombház, barátom! Vigye a tatár!
Uj kedvesednek ujabb csókja vár.
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok: igyunk egy nagyot!

Az élet elszáll, mint a gondolat -
Szemeld ki, válaszd meg barátodat!
Barát? Üres név, röpke, csillanó,
Futó homokba firkált puszta szó.
Vig dalos ajku vándorló madár,
Lombhervadáskor napkeletre jár,
Ott ringatózik pálmaágakon,
Tavaszt lehellő tündértájakon.
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok: igyunk egy nagyot!

Az élet elszáll, mint a gondolat -
Poéta, vágd a falho' lantodat!
Minek az a vers, a rimpengetés?
Nem többet ér-e, ha szép a vetés!
Hirnév, dicsőség nem ad kenyeret,
Hideg szobádnak enyhe meleget.
Dobd el fejedről azt a koszorút!
Végy egy kabátot! Fogd meg a gyalút!
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok: igyunk egy nagyot!

Az élet elszáll, mint a gondolat -
Csak bölcsen intézd földi sorsodat!
Tanulj hajolni!... a kézcsók sem árt.
Úgy! Lépvesszővel fogják a madárt.
Ha kell: vidám légy; ha kell: szomorú...
Tudd mindig: a szél honnan s merre fú.
Elved, hited ne légyen büszke sas,
Toronytetőn csak forgó érczkakas.
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok: igyunk egy nagyot!

Az élet elszáll, mint a gondolat -
Bizd másra a nagy honfihangokat!
Hadd szónokoljon tapsvihar között!
Hadd tündököljön a tömeg fölött!
Ne irigyeld! Oh, inkább szánd azért!
Holnap letépik róla a babért.
Sárral dobálják uton-utfelen -
Fönséges is vagy, népem, nemzetem!
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok: igyunk egy nagyot!

Az élet elszáll, mint a gondolat -
Fényes nyitott könyv az égboltozat.
Örök nagy eszmék fenn a csillagok,
De én azért lenn sárba' ballagok,
Csak élj! Ne fürkészd a lét titkait!
Nincs kalaúzod, ki eligazit!
Elméd világa esti fénybogár,
Homályt borit rá minden kis sugár.
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok: igyunk egy nagyot!

Az élet elszáll, mint a gondolat -
Egyszer csak ott vagy lenn a föld alatt.
Teremhet aztán a tő gazdagon,
Dal, zene szólhat néma hantodon,
Mosolyghat a lány bűvös-édesen:
Nem tudja szived. Porlad csendesen.
Talán akad, ki egy-két könnyet ejt,
De én tudom jól: hamar elfelejt.
- Hallgassatok rám! Én ma pap vagyok.
Bort prédikálok, igyunk egy nagyot!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Emlékezés nagymamámra
  2018-03-12 10:09:12, hétfő
 
 


Pósa Lajos
...... .....Emlékezés nagymamámra


Nem tud úgy szeretni a világon senki,
Mint ahogy ő tudott engemet szeretni.
Akármit Kívántam: megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta vóna.


Mikor odahaza iskolába jártam:
Rangosabb egy gyereke nem igen volt nálam.
El nem türte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Nekem volt a legszebb iskolás tarisznyám,
Nekem volt a legszebb magas sarkú csizmám,
S úgy kisubiczkolta, kifényesítgette,
Hogy magát a vak is megláthatta benne.

Milyen tulipántos, cifra szürbe jártam!
A király fia is hordhatta vón bátran.
Nyakravalóm, lajbim olyan volt, hogy rája
Még a rekt'ramnak is elállt szeme-szája.

Ha felöltöztetett, rendbe hozott szépen:
A kapun kikisért, s megcsókolta képem.
S úgy nézett utánam, gyönyörködött bennem,
Ha az iskolába rátartian mentem.

Tarisznyám ellátta mindenféle jóval:
Krumplival, kenyérrel, édes mogyoróval.
Ha kenyeret sütött: kétszer volt a früstök?
Ángyomasszonytól egy túrüs lepényt küldött.

Mikor haza mentem: hogy örült, ha bátran
Mindközönségesen jó napot kívántam:
Az ételféléknek, hogyha volt is vendég,
A szinét, a javát nekem adta mindég.

Mikor a vásárra elment Rimaszécsbe:
A czakói hegyig ballagtam elébe.
Ott vártam, és ha már messziról meglátott:
Szedte kosarából a sok jó kalácsot.

Hozott mézes lovat, kardot, szívet, órát,
Szép árvalányhajt, piros pesti rózsát,
Süvöltőt, dorombot, czifra képes könyvet,
Nevető szemében drága örömkönnyet.

Az volt minden vágya, földi kívánsága,
Hogy kitanulhassak a papi pályára.
Ha ő ezt megérne: milyen boldog lenne!
A temetőben is jobban megpihenne.

El is vittek aztán messze, egy városba,
Hol elvakította szemem a nagy pompa:
De mikor ott hagytak csókolva, ölelve:
Mintha egy kést döftek volna a szívembe!

És aztán tanultam, ahogy csak telt tőlem,
Hogy jó papi ember váljék majd belőlem.
A professzorok meg egyre dicsérgettek...
Szegény jó nagyanyám, hogy örvendett ennek!

Mikor hazamentem a vakáczióra:
Hogy füröszté arczom záporkönnybe, csókba!
Nem törődött akkor senkivel se mással,
Szépen bánt velem, mint a hímes tojással.

Hogy kitudakozta: jól megy-e dolgom?
Hát a gazdasszonyom hogy viseli gondom?
S ha panaszkodtam, hogy küldöz a boltba:
Hogy szidta, hogy küldte a tüzes pokolba!

Nem győzte elégszer azt se elbeszélni,
Hogy az ablakomon szeretne benézni,
Mikor nem is tudom, mikor nem is sejtem,
Látná: mit csinálok? megláthatna engem.

Mikor aztán ütött a válás órája:
Szívét ellepte a keserűség árja;
S mindig e volt vége hosszi bucsujának:
,,Az isten áldjon meg, többet soh'se látlak!"

Hanem azért minden ünnepkor meglátott;
Sütte a jó túrós és mákos kalácsot.
Míg végre csakigyan igaza lett egyszer...
Jól elbucsuztatta tőlem is a mester.

Most az a szív, melynél egyse lángolt hőbben,
Künn porladozik a hideg temetőben.
Áldja meg az isten a haló porát is!
Áltató dalt zengjen sírján a madár is!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Muskátli
  2017-05-03 14:24:34, szerda
 
 


Pósa Lajos :
Muskátli

Falu végén fehér kis ház,
Fecske madár, gyer oda!
Százszorta szebb, majd meglátod,
Mint a legszebb palota.
Ott lakik az édesanyám,
De szeretném már látni!
Ablakába' három cserép,
Három bokor muskátli.

Én Istenem, áldó kezed
Tartsd azon a kis házon!
Eresz alatt villás farkú
Vidám fecske tanyázzon!
Csókolgassa a födelét
Zöld leveles akácfa,
Ablakába' nyiladozzék
A muskátli virága!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
A lepke...
  2017-05-03 12:41:27, szerda
 
 


Pósa Lajos:
...... ......A lepke ....

Egy lepke szállt el ablakom alatt
Csapongva könnyű, tarka szárnyain.
Lelkemben sóhajt egy bús gondolat:
Így tűnnek el mind aranyálmaim!
Jöjj vissza lepke. Lengj szemem előtt,
Virágtalan kis ablakom alatt
Hadd álmodozzam át a múlt időt!
Jöjj vissza, vissza! Ó, hadd lássalak!

Eltűnt, elillant, vágyó lelkemet
Viszi magával. Csalja messzire,
Hol a nagy tölgyes erdő integet,
S fölcsillan a bérc gyöngyöző vize.
Leszáll a völgyben egy kis faluban.
Csapongó kedvvel ringatja magát...
Pillangó-űző lelkem boldogan
Keresgeti egy szebb világ nyomát.

Ó édes emlék! Gyönge lábnyomok!
Gyermekcipellő apró nyomai!
Hiába szórt be a sívó homok,
Rátok találnak ajkam csókjai.
Szép tarka lepkém elvezet oda,
Szárnyával illet nyomot nyom után,
Csendül a méla fűzfa síp szava...
Csákós lovas kél vesszőparipán.

Ó édes emlék! Kinn a kis padon
Szülém mesélget akácok alatt.
Fejem ölébe hajtva hallgatom
Végig repülve tündértájakat.
Tavaszkoromnak aranyálmai,
Boruljatok le néha-néha rám!
Hadd higgyem hogy tudok még szállani,
Hogy keblén ringat az én jó anyám.
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Szeresd ezt a földet
  2017-02-03 10:06:10, péntek
 
 

Pósa Lajos :
...... ........Szeresd ezt a földet

Szeresd ezt a földet,
Ahol bölcsőd ringott,
Hol először tűztél
A süveged mellé
Rózsát, rozmaringot.

Mosolya, illata
Sírodba kísérjen. . .
Magyar föld szülötte
Lótuszért, pálmáért
Hazát ne cseréljen!

Tán derűsebb, kékebb
Másutt a menny boltja:
Sugarait a Nap
Nagyobb verőfénnyel,
Pazarabbul ontja.

A Hold is, csillag is
Szebb talán az égen. . .
Magyar föld szülötte
Ragyogóbb csillagért
Hazát ne cseréljen!

Ne hallgass a tenger
Gyöngytermő habjára,
Visszasír füledbe
A honi pataknak
Hívó csobogása.

Hallod álmodban is:
Föl-fölsír az éjben. . .
Magyar föld szülötte
Gyöngytermő tengerért
Hazát ne cseréljen!

S ha verejtékednek
Nincs is annyi haszna:
Ne nyisd ajkad mindjárt
Édes hazád ellen
Keserű panaszra.

Légy boldogabb itthon
Soványabb kenyéren. . .
Magyar föld szülötte
Kövérebb falatért
Hazát ne cseréljen!

Ne nézd ezt a földet
Csak kenyérmezőnek!
Magasztosítsd honná,
Hol porló őseink
Dicső álmot szőnek;

Hol ezer év beszél
Dalban és mesében. . .
Magyar föld szülötte
Hontalan világért
Hazát ne cseréljen!

Oly kevesen vagyunk
Magunkra hagyatva
Ezt a keveset is
Szétszórja, elsöpri
A sors zivatarja.

Ki szedi majd össze
A nagy forgószélben?
Magyar föld szülötte
Legyen bérci szikla!
Hazát ne cseréljen!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
A magyar nyelv
  2017-02-03 10:03:51, péntek
 
 
Pósa Lajos
A magyar nyelv

Nincsen szebb nyelv a magyar nyelvnél,
Lágyan csendül hangja,
Mint a messze rónaságon
A puszták harangja.
Álmodó madárnak
Édes sóhajtása,
Rengő rózsaleveleknek
Szelíd suttogása.
Bűvös-bájos a magyar szó,
Szépen szóló muzsikaszó.

Nincsen szebb nyelv a magyar nyelvnél,
Büszkék legyünk rája!
Fölharsan, mint a viharnak
Zúgó harsonája.
Zeng a bérczek ormán
Felhőkkel beszélve,
Fönséges nagy siralmában
Fölkiált az égre,
Könnyet szór a csillagokra,
Keservinket panaszolja.

Nincsen szebb nyelv a magyar nyelvnél,
Cseng szabadon, bátran,
Mint a hősnek kardja csattog
Villámló csatákban,
Ezredévnek őre,
Szabadság védője,
Benne van a magyar nemzet
Múltja és jövője.
Csengj, te szép kard, láng-lövelve,
Ősapáink drága nyelve!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Versek
  2017-02-03 10:00:31, péntek
 
 
Pósa Lajos
Magyar vagyok

Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!



Pósa Lajos
VERJE MEG AZ ISTEN!

Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.

Szabadságunk fáját
Fosztja, - fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.

Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.

Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája,

Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínü lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.

Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdászerü két kezének
Tüzes ostorával!






Pósa Lajos
A HAZÁÉRT

Isten, ki szemedet mindig nyitva tartod,
Még a féregtől se fordítod el arcod,
Látod a jövendőt csakúgy, mint a múltat,
Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat,
Nemzetek sorsát intézed egedbűl,
Vezeted napfényen, árnyékon keresztül:
Függjön tekinteted a mi szép hazánkon,
Minden porszemére tőled áldás szálljon!

Te tudod legjobban: drága föld ez nékünk,
Minden talpalatját megáztatta vérünk.
Őseink porából fakad itt a fűszál,
Végig a levegőn az ő sóhajuk száll.
Századok keservét hordozza a szellő,
Honfigyász az égen a fekete felhő,
Tisza, Duna, Sajó könnyeinkből támadt -
Óh nagy Isten, áldd meg a mi szép hazánkat!

Hamvaikat őrizd, kik a honért haltak,
Parancsolj, Uram, az égi madaraknak:
Hadd menjenek széjjel, szóljanak mindnyájan
Sírjaikon szerte a magyar hazában.
Adj nekik pihenést, üdvözítő álmot,
Legyen csontjaiknak nyugodalma áldott!
Kegyeletes utód szórja be virággal
S tanuljon a portól századokon által.

Áldd meg, kik javát munkálják a honnak,
Hírnevén, örömén híven fáradoznak!
Gyújts lelkükben erős, tündöklő világot!
Lehelj a szívükbe olthatatlan lángot!
Hadd mutassa e két égő fáklya fénye:
Hol van a haladás nemzeti ösvénye.
És ha megtalálták: útjokat ne fedd el!
Igazítsd a célhoz szent segedelemmel!

Add, hogy virágozzék békén Magyarország,
Ragyogja be földjét az arany szabadság.
Hegyei közt boldog népnek dala zengjen,
Messze róna síkján sárga kalász rengjen.
Sátoros erdőben szapora vad járjon,
Ízes hal cikázzék gyöngyöző hullámon.
Mesterség, művészet, tudomány fejlődjék,
Szálljon a hazára koszorú, dicsőség!

És ha vész fenyeget, harsona megharsan:
Kardjaink élére szállj zúgó viharban!
Csapj le, mint a villám, ellenség hadára!
Ne érezze sarkát szép hazánk határa!
Szállj, mint eleven tűz, lobogással égve,
Honszerelem gyanánt mindnyájunk szívébe!
Bátoríts, vezérelj tartós diadalra!
Szabadság Istene, vigyázz a magyarra!






Pósa Lajos
SZERESD EZT A FÖLDET!

Szeresd ezt a földet,
Ahol bölcsőd ringott,
Hol először tűztél
A süveged mellé
Rózsát, rozmaringot.

Mosolya, illata
Sírodba kísérjen. . .
Magyar föld szülötte
Lótuszért, pálmáért
Hazát ne cseréljen!

Tán derűsebb, kékebb
Másutt a menny boltja:
Sugarait a Nap
Nagyobb verőfénnyel,
Pazarabbul ontja.

A Hold is, csillag is
Szebb talán az égen. . .
Magyar föld szülötte
Ragyogóbb csillagért
Hazát ne cseréljen!

Ne hallgass a tenger
Gyöngytermő habjára,
Visszasír füledbe
A honi pataknak
Hívó csobogása.

Hallod álmodban is:
Föl-fölsír az éjben. . .
Magyar föld szülötte
Gyöngytermő tengerért
Hazát ne cseréljen!

S ha verejtékednek
Nincs is annyi haszna:
Ne nyisd ajkad mindjárt
Édes hazád ellen
Keserű panaszra.

Légy boldogabb itthon
Soványabb kenyéren. . .
Magyar föld szülötte
Kövérebb falatért
Hazát ne cseréljen!

Ne nézd ezt a földet
Csak kenyérmezőnek!
Magasztosítsd honná,
Hol porló őseink
Dicső álmot szőnek;

Hol ezer év beszél
Dalban és mesében. . .
Magyar föld szülötte
Hontalan világért
Hazát ne cseréljen!

Oly kevesen vagyunk
Magunkra hagyatva
Ezt a keveset is
Szétszórja, elsöpri
A sors zivatarja.

Ki szedi majd össze
A nagy forgószélben?
Magyar föld szülötte
Legyen bérci szikla!
Hazát ne cseréljen!


Pósa Lajos
A JÖVENDŐ

Forrongva forr felhők közt a jövendő,
Új hősök és új korszakok születnek.
Göngyölgessük ki szívünk mélyiből
Szent lobogóját honszeretetnek.

Álljon alá mind, akinek bölcsőjét
Magyar földön termett fából faragták!
Álljon alá, kinek kenyéradó
Kalászait honi szellők ringatják!

Magyar dalok lengessék szárnyait!
Magyar érzés ölelje át!
Szeressük egymást mind testvérekül,
Együtt s egyformán a hazát!

Széttöredezve és egymást gyűlölve
Mindnyájan gyengébbek vagyunk;
Szívünk egy cél felé dobogjon,
Egy célra gondoljon agyunk.

Ha millió meg millió kar
Fonódik egybe szép hazánk körül:
Földetrázó, villámrontó viharban
Megállunk, rendületlenül
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 42 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 131 db bejegyzés
Összes: 5412 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 10818
  • e Hónap: 67157
  • e Év: 314436
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.