Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
A szerelem erejével
  2013-02-01 23:51:04, péntek
 
  Leé József
A szerelem erejével

Reszketsz.
Gyere, bújj ide az esernyőm alá,
ez megvéd majd a rád szakadó fergetegtől.
Karolj belém, s meglásd, ha nem eresztesz
úgy leszek rabod, hogy leghívebb őriződ is leszek.
Fogadd el azt, mit nyújtani tudok neked:
gyengeségem, gyávaságom, és szürkeségemet.

Csak az én gyengeségem
képes sziklákat porszemmé alázva elgördíteni utadból.
Csak az én gyávaságom
mer érted szembeszállni bármilyen veszéllyel.
Csak az én szürkeségem
fetheti át ezernyi színnel
a hétköznapok kifakult fényeit életedben.

Ne kérdezd,
hogy honnan a hitem, erőm, s önbizalmam.
Magam sem értem. Kaptam.
Egyszer - nem is oly régen volt még - szemedbe néztem,
s szemed tükrében észrevettem
vacogó kis lelkem riadt rebbenését.
De nem hagytál magamra, kirekesztetten.
Egy mosolyod elég volt, s lásd: más lettem.

Valami történt
ami fontos, rejtélyes, érthetetlen
mégis szükségszerű. Egyszeri, megismételhetetlen.
Most gyere, bújj az esernyőm alá. Karolj belém,
s én - önként - lépteimet a tiédhez igazítom.
Induljunk el együtt a Tejúton.
Már kiköveztem.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Leé József  
Örök romantika
  2013-02-01 23:48:03, péntek
 
  Leé József
Örök romantika

Az óra bölcs.
Még helyben áll, egy jelre vár,
csak mutató, mi körbe jár.
Gazdája a titokzatos,
soha nem látott nagy talány.
Ő ujját tartja pulzusán.

A vén Föld fásultan forog.
- nem nagy dolog,
látott ilyet százszámra tán;
a holdfény is a régi, bár
sarlója éle megkopott,
felhők mögött rekedtek mind
az égi csillagok.

Az ágyon álmatlan szív dobog:
jaj istenem, hát elhagyott!
Hogy éljem túl az éjszakát,
hogy érjem meg a holnapot?

Az óra bölcs.
Most egyre jár, hisz tudja már:
csak mutató, mi jelre vár.
Gazdája a titokzatos,
soha nem látott nagy palást
elhozza majd a gyógyulást.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Leé József  
Szép a világ
  2013-02-01 23:44:45, péntek
 
  Leé József
Szép a világ

Hegyek homlokán a bérc, a messzeség,
a csúcsok fölött átkéklő büszke ég,
a patakkal elfutó pillanat, a nyár,
– kiálló gyökérbe botló napsugár.
Lombok között a fészekalj – csacsogás,
a szárnyassá pelyhező tág térre ocsúdás,
őz lábnyom, bokrok tövén az ösvény rejteke,
szívdobbanás, élet-csend, a tölgyek éneke.

Hegyek homlokán a bánat ráncai,
az őszi ég, köd-felhők, permettel teli,
a patakra rákövült, időtlen csobogás,
az elhagyott fészek, a kiröppent szárnyalás.
A fagy rágta ösvény, vaddisznó lábnyomok,
ágreccsenés, hó-csönd, az eltévedt szél dohog.
Fatönkön napsugár – a fény, mint balta él,
s az ember él. Kivár. Bölcsen nyarat remél.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Leé József  
Könyörgés
  2013-02-01 23:41:59, péntek
 
  Leé József
Könyörgés

Ne nézz, ne nézz így rám
– ha itt az óra,
Krisztus néz így az épp feltámadóra!

Csak veled lehetek egyedül önmagam,
mert nélküled, egyedül már nem vagyok senki.
Ki oly soká magamban voltam, boldogan,
már magamban sem tudnék nélküled lenni.

Kötözz meg! Oldj fel! Tarts vissza! Eressz!
Bújdosom előled. Keress meg, szeress!
Magába fordult, önző lelkemet
vakard fel, mint egy viszkető sebet!

Tégy rá írt, gyolcsot! Szavad a balzsam:
mondd el felette a látók varázsszavát!
S ha mégis, egyre a múlt vére csorogna,
csaló voltam, ki becsapta önmagát.

Ne nézz, ne nézz így rám,
– ha itt az óra,
Krisztus néz így az épp elkárhozóra!

Link



 
 
0 komment , kategória:  Leé József  
Pacsirtasirató
  2013-02-01 23:39:25, péntek
 
  Leé József
Pacsirtasirató

Délibáb csupán, mi más is lehetne?
Már nem tudtam többé a szememnek hinni:
a forró aszfalt reszkető ködén
fiatal, szőke lány sietett felém.
A lomha lépcső restellt talpához érni.
Repült a lány. Én álltam ámultam, bután
az olvadó aszfaltba gyökerezve.

Maga az ifjúság jött vele felém
tán húsz évnyi hetyke, s romlatlan üdeséggel,
Búzavirágkék szemét rám emelte,
elhagyott falum idézte eszembe:
mezők nyár-illatát, pacsirta röptét az égen,
s a buszmegálló a nagyváros szívében
úszott velem az idők tengerén.

Csak álltam némán. A szívem örült titokban.
Majd önfeledt, s boldog lovagja voltam
míg szüntelen szólt, kérdezett, csacsogott,
bizalmas barátságba fogadott.
Csoda történt akkor velem, vagy még sem?
Csak fátyolfelhők gyűltek fenn az égen
meghozva az enyhülést, feloldozást.
Magányom földre hullt, mint rossz, kopott palást.

Az addig várva várt busz kéretlen érkezett.
Forrón, otrombán, zörögve és szuszogva.
Hint kalózhajó a déli tengeren
jámbor s gyanútlan utazókra,
úgy csapott le rám, hogy kincsem elrabolja.
Néztem, amint felszáll. Engem nem vitt a lábam.
A varázslat elmúlt. Maradt a valóság
a rekkenő nyárban.

Kis pacsirtám, örökre ég veled!
Én nem tudok már utánad szállani.
Jó volt érezni közelségedet.
Akaratlan ütött lelkemen sebet
röptödnek éve, víg dalod.
Múlt ifjúság emléke úgy sajog –
és semmi sem tudja meggyógyítani.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Leé József  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 73 db bejegyzés
e év: 492 db bejegyzés
Összes: 9016 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1591
  • e Hét: 12571
  • e Hónap: 62795
  • e Év: 369285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.