Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Friedrich Schiller
  2012-01-15 15:16:42, vasárnap
 
  FRIEDRICH SCHILLER versei :

.......



...... ..............



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ..............





CÍMEK....FORDÍTÓ NEVE....HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

A nő méltósága - Fordította - _____(#)- Gombás Imrénéné
Az örömhöz - Fordította - Jankovich Ferenc _____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az örömhöz - Fordította -Rónay György _____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az örömhöz - Fordította - Turcsány Péter_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az új évszázad kezdetén - Fordította - Kálnoky László_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az új évszázad kezdetén - Fordította - Vargha Gyula_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Emmához - Fordította - Baranyi Ferenc_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Emmának - Fordította - Reviczky Gyula_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Példázatok és talányok-részlet- - Fordította - Jékely Zoltán_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Remény - Fordította - Dsida Jenő_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária





...... ........... ........... ........... ........... .......Németül

An die Freude - Az örömhöz_____(#)- Juhászné Szunyogh Mária




- Fordította - _____(#)- Juhászné Szunyogh Mária




Gyűjtők névsora :

Gombás Imrénéné
Juhászné Szunyogh Mária



...... ........Link -

 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Schiller 1.  
x
  2012-01-10 19:40:55, kedd
 
  Az új évszázad kezdetén
szerző: Friedrich Schiller, fordító: Vargha Gyula

1800

Oh nemes barátom! hol találhat
A szabadság s béke menhelyet ?
Zivatarban alkonyult a század,
S vérben kél az új, fejünk felett.

Országoknak kapcsa mind kitágul,
Régi formák összeomlanak;
És nem áll a harcz dühének gátul,
Oczeán, se Níl, se Rajna-hab.

Két hatalmas nemzet kelt birokra,
Koczkán a világ uralma függ,
S a szigonyt és villámot suhogva
Rázza népigázó vas-kezük.

Aranyat mér nékik minden ország,
És mint Brennus, durva kor fia,
Súlyos kardját dobja a jogosság
Mérlegébe most a franczia.

Flottáját a britt kinyújtja messze,
Mint polyp-kart, hogy mint ön-lakát
A világtól zárral elrekeszsze
Amphitrite szabad birtokát;

Es egész a déli sark nem ismert
Csillagihoz tör merész nyomot;
Minden partot s szigetet fel is lel —
Kivéve a paradicsomot.
Hasztalan keresnél, világszerte,
Oly hazát, hol díszlik egyre még
A szabadság örökzöldű kertje,
S virul ifjan az emberiség.

Végtelennek látszik a világ, lám
A hajózás alig méri fel;
Mégis roppant, mérhetetlen hátán
Nincsen tíz boldog számára hely.

Szíved szentélyébe vond magad hát,
Az életnek tolongásibul:
Álomhonban van csupán szabadság
És a Szép csak a dalban virul.


Jegyzet: A most bucsúzó XIX. század kezdetén Schiller valószínűleg Göthéhez irta ezt a költeményt. Ezzel a ,,nemes barát"-tal vonult ő a franczia forradalom és a napóleoni háborúk által fölzaklatott való világból az eszmék fényes, örök derűvel mosolygó országába.

Vargha Gyula.


Friedrich Schiller

Az új évszázad kezdetén

Ó, nemes barátom, hol találhat
a szabadság s béke menhelyet?
Zivatarral búcsúzott e század,
itt az új, s gyilkosság nyitja meg.

Régi formák dőlnek, s szétszakítva
birodalmak köteléke már.
Háború dúl, s nem tarthatja vissza
Rajna, Nílus-isten, tengerár.

Birtokára éhezik a Földnek
két hatalmas nemzet, s összeront:
minden nép szabadságára törnek,
csóválnak villámot és szigonyt.

Tartományok aranyát akarják,
és mint Brennus, barbár kor fia,
az igazság mérlegére kardját
hetykén veti rá a francia.

Míg a brit polipként nyújtogatja
flottáit az óceánon át,
s kapzsin, mint saját házát, lakatra
zárná Amphitríté nagy honát.

Déli pólusig tör fékevesztve,
s lát nem ismert csillagképeket;
nincs sziget, part, mit föl nem fedezne,
csak az Édent nem találja meg.

Földabrosz mezői sem mutatják,
merre van a boldogság hona,
hol örökzöld liget a szabadság
s emberfajtánk szép virágkora.

Mit hajó alig tud átkutatni,
végtelen világot lát szemed,
s mérhetetlen háta egy tucatnyi
boldog embernek sem ad helyet.

A szív csöndes szentélyébe fuss hát
a világból, mely forrong vadul.
Egy szabad hon van csak: Álomország;
és a szépség csak dalban virul.

Kálnoky László



 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Schiller 1.  
Friedrich Sc
  2011-11-28 05:02:22, hétfő
 
  Remény
szerző: Friedrich Schiller, fordító: Dsida Jenő

Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
Ez álom minden emberé:
Lihegve tör a földi tábor
Egy felragyogó cél felé!
A föld tavaszra, télre válik -
Az ember remél mindhalálig.

Remény az út, a cél, a pálya.
A gyermek hűen él vele,
Remény az ifjú délibábja,
Remény az aggnak élete:
Ha fáradt teste sírba űzi,
Reménységét a sírra tűzi.

S ez nem valami lázas eszme
Bomlott agyvelők éjjelén;
A lélek harsog messze, messze:
Nagyobbért, szebbért élek én! -
S amit a lélek hangja hirdet,
Az nem csalhat meg soha minket!

 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Schiller 1.  
Friedrich Sc
  2010-12-08 03:48:44, szerda
 
  Friedrich Schiller
Példázatok és talányok

(részlet)

Gyöngyökből épült csillogó híd,
Fent-lent, a szürke tó felett,
Egy pillanatban alkotódik
S magassága fellebeg.

Roppant hajók, órjás vitorlák
Vonulnak át íve alatt,
Maga terűt még sose próbált,
S ha közelítsz, tovább halad.

Vízből szülemlett és elillan,
Mihelyt az ár leapadott.
Mondd hát, e híd hol s merre is van,
S ily remekbe ki szabta volt?
*
Gyöngéd alapozású kép ez,
Magától kap fényt, ragyogást.
Óránként változásra képes,
S mindíg egész, mindég csodás.
A legszükebb helyen megfér s nincs
Az övénél kisebb keret,
S minden nagyságot, mely megérint,
E képen át ismerni meg.

(Jékely Zoltán fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Schiller 1.  
Friedrich Sc
  2010-07-30 11:47:27, péntek
 
  FRIEDRICH SCHILLER
(1759-1805)




Friedrich Schiller
Emmához

Messze túnő szürke ködkép
már a boldogság nekem,
csak egy csillagon időz még
sóvárgó tekintetem,
ám e játszi látomás
csillagfény csak, semmi más.

Ó, ha hosszú, síri álom
éjszakája szállna rád:
könnyel úgy borítna gyászom,
hogy szívemben élj tovább -
ám te tündökölsz, te nem
vagy halott, csak énnekem.

Édest éhező szerelmünk
Emma, végetérhetett?
S ami így, örökre eltűnt:
szerelem volt, azt hiszed?
Égi láng-e, mondd, amely
földi módon hamvad el?

Baranyi Ferenc fordítása




Emmának
szerző: Friedrich Schiller, fordító: Reviczky Gyula

Messze, messze, ködhomályba
Látom eltűnt üdvemet,
Csak egy emlék fénysugára
Hívogat még engemet;
De miként a csillagok,
Sötét éjen át ragyog.

A halál, e hosszú álom,
Ha lezárná szemedet,
Megőrizne mindenáron
Téged az emlékezet.
De körűled fény vagyon,
S élsz, de másnak, angyalom.

A szerelem üdve, vágya,
Emma, mondd, elmúlhat-e.
Van-e múltja és halála;
Emma mondjad, ó, van-e?
S fénye, égi lángja, ó!
Kihül-é mint földi jó?...

 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Schiller 1.  
Friedrich Sc
  2010-04-09 09:44:55, péntek
 
  Gombás Imrénéné küldte az IWIW-en...... ........... .............#6454 . 2012 . március 8.

Friedrich Schiller:

A nő méltósága

Tiszteld a nőket! ők szővik és fonják
Földi sorsunkba a mennyei rózsát,
Szövik a szerelem hű kötelét.
Rajtuk a báj szűzi fátyola lengve,
S élteti szent kezük egyre
A nemes érzelem tiszta tüzét.

Szűkek a vad férfivérnek
A valóság gátjai,
Lelke csak a szenvedélyek
Tengerére szállna ki,
Egyre messzebb űzi szomja,
Szíve nyugtát nem leli,
Messze bolygó csillagokba
Csalják álma képei.

Ámde varázsosan úgy megigézik:
A szökevényt a jelenbe vezérlik
Visszaterelve szemükkel a nők,
Itt a honuk: megbújva szerényen,
Élnek a szükkörü otthon ölében,
A természet hű lányai ők.

Küzdelemre lett a férfi,
Zord erővel zúzva jár,
Vad haraggal tud csak élni,
Nyugtot, enyhet nem talál;
Mit teremtett összedúlja,
Vágya sodra egyre nő,
Mint ahogy kisarjadt újra
A levágott hidrafő.

Hirre, babérra a nő sose vágyott,
Ő csak a percről szakaszt le virágot,
Táplálja szorgosan és szeretőn,
S dúsabb, szabadabb, bár kőbe zártabb,
Mint az, a képzelet és a tudás nagy
Titkai közt s egein lebegőn.

Csak magának él a férfi,
Nyers és büszke, keble jég,
Szívvel nem tud érni,
S elveszíti édenét;
Lelket lelken nem cserélhet,
Boldog könnyre nem fakad,
Zord zsívét a harcos élet
Zordonabbra edzi csak.

Ám, ahogy éri zefir puha ujja,
Zeng az eolhárfának a húrja:
A szelid asszonyi szív is olyan;
Sajdul a lelke, ha látja a kínok
Gyász-jelenéseit, és szeme csillog
Mennyei gyönggyel harmatosan.

Birtokán a férfinépnek
Az erősebb joga áll:
Kardot ránt a szíta érvnek,
És a perzsa szolga már.
Nyers haraggal összecsapva
dúlnak a vad ösztönök,
S úr ott Erisz durva hangja,
Honnan Kharisz elszökött.

Ám szelid arcuk esdő mosolyával
Jönnek a nők az erény jogarával,
Hamvad elöttük a láng, a viszály;
S minden erő, noha dúlt dühe váltig,
Nyájasan engedelemre juhászik,
És ami széthúzott, egybetalál



 
 
0 komment , kategória:  Friedrich Schiller 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2133
  • e Hét: 7259
  • e Hónap: 36352
  • e Év: 2511536
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.