Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Giosuè C
  2012-01-15 14:21:38, vasárnap
 
 



Giosue Carducci - Congedo

Fior tricolore,
Tramontano le stelle in mezzo al mare
E si spengono i canti entro il mio core.

Link






Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2011- 03-03 17:04:09


Giosue Carducci - Búcsú

Háromszínű virág,
a csillagok tengerbe alkonyulnak,
s elnémult szívem nem dalol tovább.

Baranyi Ferenc fordítása









Giosué Carducci - Búcsú

Ó halvány orgona!
A csillagok a tengerárba hullnak
S kihül szivem, a dalnak otthona.

Fordította - Kosztolányi Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Giosué Carducci   
Giosue C
  2011-03-03 17:16:27, csütörtök
 
  --------------------------------------------------------------------------------- -




-----------------------------------------------------------------------

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ... 2011-03-03 16:54:55





Giosué Carducci - Himnusz a sátánhoz

Lét roppant Ősoka,
Anyag és Lélek,
Érzék és Értelem,
téged idézlek -

téged, míg bor ragyog
telt poharakban,
úgy mint a lélek ég
szembogarakban -

téged, míg mosolyos
földnek s egeknek
szerelmes szavai
összerezegnek,

s bércekről remegő
nász-titkos ünnep
zúdul a síkra, s az
foganva lüktet -

téged idéz merész
dalom, zihálva
tör hozzád, lakomák
Sátán-királya!

Vesd el a füstölőt,
te pap, s ne kántálj!
A Sátán - nem, papom -
meg sose hátrál!

Szent Mihály pallosát,
lásd, rozsda rágja,
a bűvöst; s lezuhan
űri homályba

az arkangyal, a hű,
szárnyametélten!
A villám jégbefagy
Jahve kezében!

Halálszín mennykövek,
hunyt égitestek;
egek boltozatán
angyalok esnek!

A sosem aluvó
anyagba válva
- dolgok királya ő,
formák királya -,

ő, Sátán, él csupán!
S ha villan éjszem:
ő az úr lobbanó
sötét tüzében,

mely vagy lankadt-riadt,
s megbújva illan,
vagy éles-nedvesen
csábítva csillan.

Ő villódzik a víg
borvérű fürtön,
hogy a röpke gyönyör
hamar ne tűnjön,

mely múló napjaink
kínját juházza,
üdíti életünk,
serkent a vágyra!

Ó, Sátán, te dalolsz,
te élsz szavamban,
ha számból kiszakad
istent tagadva:

rongy pápák istenét,
s véres királyét;
elméken, égi tűz,
átrengesz, átégsz!

Adonis, Agramaini,
Astarte - Sátán:
éltél már, s hirdetett
kép, vers és márvány,

midőn a ión derűs
levegőégre
üdvvel suhant Venus
Anadiomene.

Libanon lombjai
érted remegve
zsongtak, szent Ciprus új,
tisztult szerelme;

s érted tomboltak a
dalok s a táncok,
s köréd fehér szüzek
fonták a láncot

Edom pálmásain
megittasulván,
hol illatos, fehér
s porló a hullám.

Mit ért, hogy Jézus úr
barbár-keményen,
ocsmány "úrvacsorán"
gerjedt dühében

"szentelt" üszköt vetett
templomaidra,
argoszi jeleket
földre taszítva?

Kunyhójába fogad,
számkivetettet,
S lar-istenei közt
el nem feledhet

a nép, míg anyaméh
zsondulva terhes,
s elbódítod, tüzes
isten s szerelmes,

a sápadt Gond-banyát
(örök nyűg, átok),
hogy fölápoljad e
kóros világot.

Az alchimista zord,
merev szeméből,
s a mágus bölcs-makacs
tekintetéből

te sütsz át klastromok
vén, renyhe rácsán,
s kelsz új-tüzű tavasz -
egekre, Sátán!

Gyáva, bús Abélard,
futván előled
kísértő, Thebaiban
lelt menedéket,

de rátalálsz hamar,
javát akarván,
Sátán - s már téged áld
Héloise karján;

a durva szőrcsuha
hiába marja,
Maro s Flaccus dalát
mormolja ajka

Dávid-zsoltár, sirám,
s könny közt; s ragyogva
- rózsás delphoi báj -,
a te dalodra

az ónszín szerzetes-
hadból eébe
libben Licoris és
libben Glicére!

S még letűnt szebb idők
sok más alakja
a virrasztó odút
nyüzsögve lakja.

Hej, Livius lapjain
életre kelnek
tribunok, konzulok,
népgerjedelmek,

s a latin büszkeség
mámora téged
a Capitolium
ormára késztet.

S a szó nyers máglyatűz
hamvába nem halt:
Wycliffe s Husz jósszava,
halld, újra zeng, halld!

Serkentő szózata
fölzúg a mennynek:
a század megújul,
a kor betellett!

És már-már megremeg
korona mitra:
a klastrom forrong már,
kapuja nyitva,

s kilép s küzd s harsog: ő
- vállán a stóla -
forradalom maga,
Savonarola.

Csuháját elveti
Luther: e jelben
vesd el béklyód te is,
emberi szellem.

Szikrázz, villogj, tüzelj,
repesve szállván ;
fel, ébredj fel, anyag:
győzött a Sátán!

Egy zord, gyönyörű szörny
fékvesztve, döngőn
ront át a tengeren,
ront át a földön:

mint vulkán füstköpő,
s dörögve forrong;
a síkot elnyeli,
s áthág az ormon,

átleng a szurdokon,
s rejtőzve-bújva
bukik új odúba,
az alagútba,

majd kitör, s szilajon,
parttól a partig
mint forgószél suhog,
sikolt s morajlik,

mint forgószél suhog,
tártívű szárnyán:
ő jár köztünk, ó nép,
a nagy, a Sátán:

jótéteményeit
hozza kezében,
zugról zugra vonul
a lángszekéren.

Sátán, forradalom,
ó üdv neked, te
igazság ereje
és győzedelme!

Tömjén-áldozatok
szent neved áldják:
legyőzted a papok
nagy Jehováját!

Fordította - Majtényi Zoltán

Link


---------------------------------------------------------------------------





Giosue Carducci - Alpesi dél

A jéghegyen, a szürke és közömbös
sziklán, hol a fehér fény izzva kél,
keményen ül, körötte égszín köntös,
és hallgat és trónol a néma Dél.

Az áthevült fenyő - szellő se rebben -
sasokról álmodik s fején köd ül.
És lenn a citeránál édesebben
kis ér cseveg a vén kövek körül.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


--------------------------------------------------------------------------





Giosue Carducci - Téli éjszaka

Előre! A sötét tél zúgva tombol,
a tengerparton tündököl a hó,
csikorog-omlik a lágy takaró:
és halvány pára lesz a sóhajomból.

Mély hallgatás. Merev felhők között ül
a hold, bámulva a fehér síkot,
egy vén fenyő árnyéka látszik ott,
hogy görcsösen a szörnyű földre görbül,

mint a halálért síró néma vágyak.
Vedd vérem, ó Köd, Fagy, tüzét fogyaszd
és oltsd el ezt a háborgó tavaszt.

A megtört gondolat halálra bágyad.
Felordítok: Ó tél! Ó éjszaka!,
mondd, mit csinál lenn a holtak hada?

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


--------------------------------------------------------------------------------- --------


Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...........2011- 01-03 09:20:54

...... .....



Giosué Carducci: Beszélgetés a fákkal

Én nem szeretlek, tölgy, kevély erősség,
mert lombjaiddal büszkén fogod át
városdúlók vérmocskos homlokát,
s legyezgeted a harcok szörnyű hősét.

És nem szeretlek, meddő-bús babérfa,
mert télen is nősz jéghegyek fölött
s uralkodók tar homlokát födöd,
ha fürtjük az időknek martaléka.

De szeretlek szőlő, lágy venyigéje,
édes gerezd tanyája, kedv igéje,
bor anyja, áldott búfeledtető.

S téged leginkább, ó sötét fenyő,
mert deszkáidból készül az utolsó,
a legnyugalmasabb ágy, a koporsó.

Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


--------------------------------------------------------------------------------- -

Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-01-08 12:11:08

...... ..........



Giosue Carducci - Ó éj

Sötét palástod mélyein elillan
A bánatom, a könnyeim szelíden:
Ó Éj, csak a te édes karjaidban
Csitul el árva, békétlen szívem.

Nyugalmat adsz és tiszta-tiszta békét,
Lankadt lelkem kegyesen öntözöd.
Letéped a bús eszme régi fékét
S száguldhat az ég és a föld között.

Ó istenasszony. Éj; én nem tudom mi
Hív most aludni, feledni, nyugodni,
Haragcsitító, bú-feledtető.

Megnyugszom benned, mint a csecsemő,
Ki sírva alszik el, mindent feledvén,
Öreg nagyanyja ráncos, barna kebelén.

Kosztolányi Dezső fordítása

Link


--------------------------------------------------------------------------





Giosue Carducci - Az ökör

Szeretlek, ó, szelíd ökör! Belőled
erő és béke száll, nyugodt, komor.
Ha nézed a szabad, kövér mezőket,
úgy állsz, akár egy zordon ércszobor.

Nyugodtan a nehéz igára hajlasz,
a barna szántót fürgén követed,
ha ösztökél, némán forog nyugalmas,
panasztalan, elégedett szemed.

Fekete orrodból gőzölve lebben
lehelleted, s vígan ujjong az égnek,
bőgésed, ez a csendes himnusz-ének.

És zöld, nyugodt, tág és komoly szemedben
békém sugárzik, édesen merengve
az isteni mezők zöld, tiszta csendje.
Fordította - Kosztolányi Dezső

Link


--------------------------------------------------------------------


 
 
10 komment , kategória:  Giosué Carducci   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 579
  • e Hét: 11425
  • e Hónap: 40518
  • e Év: 2515702
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.