Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Cha
  2012-02-02 21:04:40, csütörtök
 
  ......



Adelbert von Chamisso - Aus der Beeringsstraße in

Die Lieder, die mir unter Schmerz und Lust
Aus jugendlichem Busen sich befreit,
Nachklangen wohl, ich bin es mir bewußt,
In Derer Herzen, denen sie geweiht;
Sei still, mein Herz, und trage den Verlust,
Sie klangen, sie verhallten in der Zeit;
Mein Lieben und mein Leben sind verhallt
Mit meinen Liedern, um mich ist es kalt.

Das Leben hat, der Tod hat mich beraubt,
Es fallen Freunde, sterben von mir ab,
Es senkt sich tief und tiefer schon mein Haupt,
Ich setze träumend weiter meinen Stab,
Und wanke, müder, als wohl mancher glaubt,
Entgegen meinem Ziele, meinem Grab.
Es giebt des Kornes wenig, viel der Spreu:
Ich pflückte Blumen, sammelte nur Heu.

Das that ich sonst, das thu' ich annoch heute,
Ich pflücke Blumen und ich sammle Heu;
Botanisiren nennen das die Leute,
Und anders es zu nennen trag' ich Scheu;
So schweift das Menschenkind nach trockner Beute
Das Leben und die Welt hindurch, die Reu'
Ereilet ihn, und, wie er rückwärts schaut,
Der Abend sinkt, das Haar ist schon ergraut.

So, Bruder, schaudert's mich auf irrer Bahn,
Wann düstre Nebel ruh'n auf trübem Meer;
Beeis'te Felsen ruf' ich liebend an,
Die kalten Massen wiederhallen leer;
Ich bin in Sprach' und Leben ja der Mann,
Der jede Sylbe wäget falsch und schwer;
Ich kehre heim, so wie ich ausgegangen,
Ein Kind, vom greisen Alter schon umfangen.

Wann erst der Palme luft'ge Krone wieder
In tiefer Bläue schlankgetragen ruht,
Aus heit'rer Höh' die mächt'ge Sonne nieder
Zur wonn'gen Erde schaut in reiner Gluth,
Dann schmiegen sich durchwärmt die starren Glieder
Und minder schwer zum Herzen fließt das Blut,
Dann möchten auch die düstern Träume weichen
Und ich die Hand dir sonder Klage reichen.

Link


...... .........Link -




Adelbert von Chamisso - A Bering-szorosban

A dalok, melyek búban és örömben
ifjú szívemből szálltak szabadon,
visszhangot vertek, elszakadva tőlem,
a szívben, melyhez szóltak, jól tudom;
zengő szavak, elzengtek az időben;
légy néma, lélek, ne sírj károdon! -
Szerelmem, életem, mind oda rég már,
elszállt dalommal. Fázom, és a tél vár.

Élet s halál egyformán megraboltak,
barátok hulltak sírba, s oly korán;
fejem már mélyre, mind mélyebbre horgad,
s csak baktatok botommal tétován
és botladozva, fáradtságom oly nagy,
amerre sírom célja vár reám.
Zsákmányom - pelyva, s oly kevés a mag.
Virágot szedtem, s csak szénám maradt.

Ez volt a sorsom, ez sorsom ma is még:
virágot gyűjtök, s csak szénám marad.
,,Botanizálás" - mondja rá a köznép,
és másként úgy is hívják: gyáva vagy.
Így kóborol az ember egyre, kincsét
hajszolva mindig újabb ég alatt,
s társa a bánat. Vissza-visszaréved:
lehull az estem s feje csupa dér lett.

Így borzongok, látjátok, tört derékkal,
ha köd borong a bosszús tengeren;
panaszaimtól visszhangzik a jégfal,
s megfagy hangom a dermedt szirteken;
ha szólok is, szavam rekedt, sötét jaj;
zátonyra futott félszeg életem;
úgy térek haza, ahogy útra egykor:
gyermek, akit fojtogat az öregkor.

Ha újra pálmák szellős koronája
virul majd rám egy kékebb ég alatt,
s egy dúsabb földre izzón néz alá a
vidám magasból a királyi nap,
fölenged dermedt tagjaim fagyása,
s a vér szívembe fürgébben szalad: -
eloszlik akkor e kietlen álom,
s karom feléd panasztalan kitárom.

Fordította - Rónay György


...... .........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Adalbert von Chamisso  
Ch
  2012-02-01 13:51:16, szerda
 
  ...... ........... ............



Adelbert von Chamisso - Die alte Waschfrau

Du siehst geschäftig bei dem Linnen
Die Alte dort in weißem Haar,
Die rüstigste der Wäscherinnen
Im sechsundsiebenzigsten Jahr.
So hat sie stets mit sauerm Schweiß
Ihr Brot in Ehr' und Zucht gegessen,
Und ausgefüllt mit treuem Fleiß
Den Kreis, den Gott ihr zugemessen.

Sie hat in ihren jungen Tagen
Geliebt, gehofft und sich vermählt;
Sie hat des Weibes Loos getragen,
Die Sorgen haben nicht gefehlt;
Sie hat den kranken Mann gepflegt;
Sie hat drei Kinder ihm geboren;
Sie hat ihn in das Grab gelegt,
Und Glaub' und Hoffnung nicht verloren.

Da galt's die Kinder zu ernähren;
Sie griff es an mit heiterm Muth,
Sie zog sie auf in Zucht und Ehren,
Der Fleiß, die Ordnung sind ihr Gut.
Zu suchen ihren Unterhalt
Entließ sie segnend ihre Lieben,
So stand sie nun allein und alt,
Ihr war ihr heit'rer Muth geblieben.

Sie hat gespart und hat gesonnen
Und Flachs gekauft und Nachts gewacht,
Den Flachs zu feinem Garn gesponnen
Das Garn dem Weber hingebracht;
Der hat's gewebt zu Leinewand;
Die Scheere brauchte sie, die Nadel,
Und nähte sich mit eig'ner Hand
Ihr Sterbehemde sonder Tadel.

Ihr Hemd, ihr Sterbehemd, sie schätzt es,
Verwahrt's im Schrein am Ehrenplatz;
Es ist ihr Erstes und ihr Letztes,
Ihr Kleinod, ihr ersparter Schatz.
Sie legt es an, des Herren Wort
Am Sonntag früh sich einzuprägen,
Dann legt sie's wohlgefällig fort,
Bis sie darin zur Ruh' sie legen.

Und ich, an meinem Abend, wollte,
Ich hätte, diesem Weibe gleich,
Erfüllt, was ich erfüllen sollte
In meinen Grenzen und Bereich;
Ich wollt', ich hätte so gewußt
Am Kelch des Lebens mich zu laben,
Und könnt' am Ende gleiche Lust
An meinem Sterbehemde haben.

Link


...... .........Link -




Adelbert von Chamisso - Az öreg mosónő

Szennyes ruhák halmára görnyed,
látod. - A haja hófehér,
hetvenhat éves. Fürge, könnyed,
kedélye most is kincset ér.
Pedig kenyere súlyos ára
napestig tartó munka volt.
Nehéz keresztet vitt a válla,
s e súly alatt meg nem hajolt.

Fiatal volt. Remélt. Szerették.
És férjhez ment, mint ifjú lány.
Békén hordta asszonykeresztjét,
gondokban sose volt hiány -
férje beteg lett. Ő felette
virrasztott. Három gyermekét
világra hozta. Eltemette
urát, de szive még remélt.

Három kis gyermekét nevelte,
el nem feledte a mosolyt,
mindig derült volt tiszta lelke,
rend s szorgalom jelképe volt.
Kenyér-keresni, útnak indult
három fia. Ő ittmaradt
egyszál maga. Hajára dér hullt,
vénült, de kedve friss maradt.

Kis fillérkéit félretette,
lent vett belőlük, tiszta lent,
orsóra fonta, megszövette
vászonnak. Aztán sem pihent,
szabott és öltött sok-sok éjjel:
illőn fogadja, hogyha jő
halála. Két serény kezével
halotti ingét varrta ő.

Gyönyörködik a drága kincsben,
szekrénykéjének díszhelyén
őrizgeti, hisz többje sincsen:
a vászoning s a jóremény.
A templomban az Úr igéjét
hallgatja benne ünnepen,
elrakja aztán. Hosszú éjét
ha jönni érzi: meglegyen.

Bár elmondhatnám véle én is
éltemnek csöndes estelén:
sokszor nehéz volt, ámde mégis,
mit kellett, elvégeztem én.
Mondhatnám bár: az élet nékem
vigaszt adott, s ha elbocsát,
halotti inget öltve szépen
várom az enyhítő halált.

Fordította - Rab Zsuzsa


...... .........Link -




Adelbert von Chamisso - A vén mosónő

Chamisso után

Nézzétek ott a munka mellett
Ama fehér haju anyót.
A mosónők közt legerősebb
És hetvenéves már az ott.
Ilyen keserves veritékkel
Kereste mindig kenyerét,
Betöltve a kört hű iparral,
Mit isten számára kimért.

Mint ifju ő is szeretett, és
Remélt, aztán férjhez mene.
Viselte női sorsa terhét
Gondokkal, bajokkal tele.
Férjének három magzatot szült,
Ápolta hiven betegét.
És eltemette tisztességgel.
És tovább hitt, tovább remélt.

Aztán nevelte a fiúkat;
Jó kedvvel tette ezt nagyon,
Becsületben és fegyelemben;
Örökségük rend, szorgalom.
Aztán megáldva elbocsájtá,
Hogy kenyeret keressenek.
Igy agg korára egyedül lőn,
Csupán jókedvét tartva meg.

Gondos takargató volt; lent vett,
S átvirrasztván sok éjszakát,
A lent finom fonallá fonta,
Úgy a takácsnak adta át.
Megszőtte az vászonnak, ő meg
Forgatva tűjét, ollaját,
Megvarrta szépen önkezével
A tisztes koporsóruhát!

Ezt a ruhát nagy becsben tartja,
Szekrényében, első helyen.
Ez első és utolsó kincse,
Egyetlen éke idelenn.
Felölti minden ünnep reggel,
Ebben hallgatja a misét.
Azután újra beakasztja...
Hogy benne majdan kivigyék.

Oh!... vajha éltem alkonyáig,
Miként e tisztes agg anya,
Megtegyem azt, mit tennem kellend,
Mi tisztem és gondom vala.
Vajh annyi kedvvel ürítném ki
Mint ő, az élet poharát,
S nézhetném egykedvűn, miként ő,
Előre a halottruhát!

Fordította - Vajda János


...... .........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Adalbert von Chamisso  
Ch
  2010-10-27 16:16:48, szerda
 
  ...... ......



Adelbert von Chamisso - Das Schloss Boncourt

Ich träum' als Kind mich zurücke,
Und schütt'le mein greises Haupt;
Wie sucht ihr mich heim, ihr Bilder,
Die lang' ich vergessen geglaubt?

Hoch ragt aus schatt'gen Gehegen
Ein schimmerndes Schloß hervor,
Ich kenne die Thürme, die Zinnen,
Die steinerne Brücke, das Thor.

Es schauen vom Wappenschilde
Die Löwen so traulich mich an,
Ich grüße die alten Bekannten,
Und eile den Burghof hinan.

Dort liegt die Sphinx am Brunnen,
Dort grünt der Feigenbaum,
Dort, hinter diesen Fenstern,
Verträumt' ich den ersten Traum.

Ich tret' in die Burgkapelle
Und suche des Ahnherrn Grab,
Dort ist's, dort hängt vom pfeiler
Das alte Gewaffen herab.

Noch lesen umflort die Augen
Die Züge der Inschrift nicht,
Wie hell durch die bunten Scheiben
Das Licht darüber auch bricht.

So stehst du, o Schloß meiner Väter,
Mir treu und fest in dem Sinn,
Und bist von der Erde verschwunden,
Der Pflug geht über dich hin.

Sei fruchtbar, o theurer Boden,
Ich segne dich mild und gerührt,
Und segn' ihn zwiefach, wer immer
Den Pflug nun über dich führt.

Ich aber will auf mich raffen,
Mein Saitenspiel in der Hand,
Die Weiten der Erde durchschweifen,
Und singen von Land zu Land.

Link


...... .........Link -




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ...... 2011-03-21 09:04:36

Adelbert von Chamisso - Boncourt kastélya

Gyermekkorom álma kisért ma,
s én ingatom ősz fejemet;
múlt képe, való-e, hogy élsz még?
Rég holtnak hittelek.

Derengve sötét fasorából
egy kastély csillan elém:
bástyák, kapu, tornyok, kőhíd:
ó mindezt ismerem én!

Meghitten a címer-oroszlán
köszönt a kapu felett;
üdvözlöm a várbeli népet
s az udvarba sietek.

Ott fekszik a szfinx a kútnál,
ott zöldellik fügefám,
ott, túl az ablakon, első
szép álmaim álmodám.

Betérek a kápolnába,
ükapám sírját keresem;
itt nyugszik; barnul a rozsda
fölötte a fegyvereken.

Káprázik a szem, kibetűzni
még gyönge síriratát,
bár fény ring rajta, beszökve
az ablakok ívein át.

Így őríz híven, erősen,
apáim vára, szívem,
noha rég leomolt a falad már,
s eke szánt termeiden.

Hozz, drága talaj, dús termést,
s áldás kísérje nyarad,
és kétszer is azt, aki rajtad
ekéje nyomán halad.

Míg én a szívemet ajzom,
és lantomat ragadom;
bejárom a messzi világot
és zengem szerte dalom.

Fordította - Rónay György


...... .........Link -




Adelbert von Chamisso - Boncourt kastélya

Újra gyermeknek álmodom magam,
és ősz fejemet szomorún csóválom:
Hej, sok-sok régi elmosódott kép,
mit kerestek még itt, ezen a tájon?

Az árnyas-lombú, sötét ősi parkból
fehér-vonalú kastély ívelődik;
ismerősök a lépcsők, meg a tornyok,
az őrablak, a kapu és a kőhid.

A címerképről barátságosan
pislognak felém a kőoroszlánok. -
Köszöntöm a sok régi ismerőst,
s a várudvaron lassan átsétálok.

Ott van a Szfinx, a kutak faragása,
ott zöldell még a fügefának lombja -
nini, emitt az ablakok mögött
merültem első, igazi álmomba.

Meglátogatom fent a várkápolnát,
sírját sok bátor, büszke hóditónak.
Látom: a merev oszlopok során
acél-veretű fegyverzetek lógnak.

Könnyfátylas szemem hiába betűzget:
a felírásból nem látszik már semmi,
pedig a színes üvegeken át
a nap sugara ide tér pihenni.

Hű váram, mindig feléd repülök,
ha szárnyaim a nap terhét lerázták,
bár elpusztított zord, kemény idő,
és fölötted az eke vont barázdát.

Könnyesen mondom: drága, szent talaj,
őseim vára, légy ezerszer áldva,
és legyen áldott ezerszer az is,
aki földjét ma romod fölött szántja.

Azután komor, nagy határozással
útnak indulok, lanttal a kezemben,
bebolyongom a föld-kerek szinét,
és halk, szomorú dalaimat zengem.

Fordította - Dsida Jenő


...... .........Link -



 
 
0 komment , kategória:  Adalbert von Chamisso  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 579
  • e Hét: 11425
  • e Hónap: 40518
  • e Év: 2515702
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.