Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Fövényi Sándor
  2018-02-05 11:00:48, hétfő
 
  Fövényi Sándor

Réges-régen ballada

régen, mikor még senkim sem volt az égben,
gyerekként azt hittem, örökké így marad,
míg apám el nem ment a piros flanelingében,
hogy mindig őt lássam, ha leszáll az alkonyat,
sietett, a kertben nem zárta el a vízcsapot,
ezért majdnem megfulladtak a tulipánok,
kitárva hagyott a házon minden ablakot,
hogy hallja, ha széken állva utánakiáltok,
én sosem voltam őszinte gyermek,
pedig vertek bottal, aláztak szavakkal,
csupán a külvárosi tűzfalak neveltek,
üres szívet véstem rájuk vakolatdarabbal,
néha loptam, raboltam, csak épp` nem öltem,
túl vagyok rácson, bánaton, börtönön,
aludtam hegytetőn, lila-párás völgyben,
hol a harmattól hideg tóvá mélyült köldököm,
semmim sincs, kezemben egy göcsörtös fa ága,
és anyámtól örökölt gyönyörű gőgös szemem,
bennük szomorúság, meg a vándorlás vágya,
de maradok, e darabka föld a mindenem,
én nem járom be a hat világot, mint a költő,
bár falusi kocsmák gyomrában felzokogok,
olyan vagyok, akár dombok oldalán a szőlő,
ha nem csókol napfény, bogos tőkémen rohadok,
mert sokszor eső siratja rongyos nagykabátom,
melyre legszebb szeretőm varrt tarka foltokat,
és apám ingéből bontott színes cérnaszálból
az égre vörös vásznat horgol már az alkonyat.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2018-01-26 08:39:14, péntek
 
  Fövényi Sándor

Hol vagy?

Mondd, hol vagy Te, ki mindig szavaiddal itattál,
ha szám a némaságtól sivataggá vált,
már szólnék hozzád, de félek,
csendem homokdűnéi betemettek,
és a szél szétfolyó vászonba csavarta tested.

Tudom, szemed kút lett a romos vályogházak között,
mélyéből a vándorok emlékeinket merítik fel,
és csodálkoznak, hogy szomjukat nem oltja,
hanem izzó parázsként égeti torkuk,
hiszen minden éjjel beléd hullnak a legszebb csillagok.

Én majd út leszek, amiről azt hiszik, hozzád vezet,
de csak a lila alkonyatból álmodok sikoltozó oázist,
és a pásztortüzeknél rettegve mesélnek labirintusomról,
hogy az égbe ér, aki rám lép,
de ez is illúzió, lebegő délibáb a sárga dombok fölött.

Ha majd mindenki elfelejt, remélem, megtalállak,
akkor újból emberré válok,
őrjöngve, ujjaim húsig tépve tükrödig ások,
és ismét megitathatsz, de most nem kell szólnod,
csak fogadj be csillagjaid közé.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2018-01-11 10:11:31, csütörtök
 
  Fövényi Sándor

Szanálás

Majd
ha végleg összeomlik alattunk hitvesi ágyunk,
és a bontásra ítélt házból csak a falak maradnak,
az ablakokon befúvó szél a törmelékben matat
kibontva az úságpapírokba csomagolt nippeket,
a nagymama sárga ronggyá fakult csipketerítőit.
Apád bólogató kutyája kicsavart nyakkal hever,
amit gúnyból hagytál itt, hogy torzómként lássam:
akkor én az udvarra hordott keserű emlékek
között kutatva hallgatom, a tépett szélű tapéták
száraz nyelvükkel hogyan lefetyelnek egy másik időt.
És mint valami elaggott guberáló, rájövök,
hogy tán` semmit sem érdemes magammal vinnem,
már csak az elmaradt ölelkezéseinkről sohasem
készített képeket keresem egyre eszelősebben
törött fiókok, tátongó szekrények ásító mélyén
a puha port tapogatva, ami valamikor én voltam.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2017-11-04 12:25:59, szombat
 
  Fövényi Sándor .

Ne fogja átkom...

E vers legyen
valahogy más.
Nem kellenek rímek,
legyen halk suttogás.

Ne íródjanak
óriás szavak.
Legyen lágy rianás,
olvadó patak.

E vers legyen
néma mint a virág.
Lehunyt szem írja,
ne értse világ.

Érintse azt,
ki megölte álmom.
A telet hozót
ám ne fogja átkom.

E vers legyen
csak gondolat, mely többé nem gyötör.
Jöjj hát új tavasz.
Jöjj hát új gyönyör.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2017-11-03 08:23:48, péntek
 
  Fövényi Sándor

Hol vagy?

Mondd, hol vagy Te, ki mindig szavaiddal itattál,
ha szám a némaságtól sivataggá vált,
már szólnék hozzád, de félek,
csendem homokdűnéi betemettek,
és a szél szétfolyó vászonba csavarta tested.

Tudom, szemed kút lett a romos vályogházak között,
mélyéből a vándorok emlékeinket merítik fel,
és csodálkoznak, hogy szomjukat nem oltja,
hanem izzó parázsként égeti torkuk,
hiszen minden éjjel beléd hullnak a legszebb csillagok.

Én majd út leszek, amiről azt hiszik, hozzád vezet,
de csak a lila alkonyatból álmodok sikoltozó oázist,
és a pásztortüzeknél rettegve mesélnek labirintusomról,
hogy az égbe ér, aki rám lép,
de ez is illúzió, lebegő délibáb a sárga dombok fölött.

Ha majd mindenki elfelejt, remélem, megtalállak,
akkor újból emberré válok,
őrjöngve, ujjaim húsig tépve tükrödig ások,
és ismét megitathatsz, de most nem kell szólnod,
csak fogadj be csillagjaid közé.
Bejegyezte: daphnedátum: szombat, január 22, 2011
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2017-10-12 12:17:46, csütörtök
 
  Fövényi Sándor

Bűn

Én vagyok a Bűn, a láthatatlan,
húrtalan hegedűn szótlan vonó.
Kihunyt parázson fortyogó katlan,
rövid kötélen hosszan lázadó.
Ólmozott kocka, kacagó arany,
ingujjba csúsztatott cinkelt lapok.
Állítmány nélküli részeg alany,
sárban fetrengő üres mondatok.
Kitűzött fehér gyolcs hulla hegyen,
béke, mit szél becézget aljason.
Rejtett hiúság, hogy kemény legyen
az ellágyult hús a hideg vason.
Őrjöngő Isten eretnek álma,
eltitkolt vágya a hűtlen lotyó.
Az igazság szikla bársonyára,
égből lepottyant halott hírhozó.
Kidöntött rönkön elárvult kender,
röhögő megváltás fejsze fokán.
Rémülten emberbőrbe bújt ember,
ordító csend a végső szó jogán.
Farok nélküli mosolygó kígyó,
torkán akadt utolsó áldozat.
Vagyok a Bűn, az immár látható,
levedlett vég, a csonka kárhozat.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2017-10-09 13:43:57, hétfő
 
  Fövényi sándor

Szeress

Még várlak a csendes esti szelekkel,
az asztalra borulva, előttem üres borospohár.
Mint cserebogár, lámpa fényétől ütötten
cigarettám füstje, bolondul körbe-körbe száll.
Nyár van, de lehet, hogy ősz öleli a fákat,
valamiért színes mintákat látok az árnyakon.
Összecsúszva a zöld és a sárga,
s e tarka bohócruhába',
szájcsókra beoson az éj az ablakon.
Cigánymeggy ízű ajka, oly fanyar mélyvörös,
ócska szajha ki szétmarja, s így vérködös
lesz valahol messze szememben az égalja.

Még várlak a csendes esti szelekkel,
lehet hiába, mintha ezt súgná mámorom.
Most sorsomon karcos homok szalad,
betemet, hogy ne lássalak, miként vak kéz,
ha fűzfavesszőből kosarat gyötör,
és felsejlik benne az a rettegett gyönyör,
mert tudja, bölcsőt font fejemnek,
azoknak a kopogó, megfejthetetlen rejtjeleknek,
miről majd azt mondják eső, s közben
vergődő torzóm mohón elnyelő álom,
hát ez vagyok, szeress a véremből csókolt piedesztálon.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2017-07-03 07:33:19, hétfő
 
  Fövényi Sándor

Hogy mondjam el

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanásoktól lüktető szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.
A könyved leszek, amelyből olvasol,
sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád.
Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló
szememtől megolvad minden jégszilánk.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.
Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő
lélegzetem, ami megfagy a rideg vason.
Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem,
szíjas szőlővenyigék lilás tüze.
Törött játékom, mert szétzúzta a félelem,
röpke életem, mely érted küzdene.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint égnek az őszi est,
mikor a pillanat hideg lobbanás.
Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres,
buja bűnöm, ha éhesen rámtalálsz.
És fekete mosolyom cserepes ajkamon,
a semmit csókoló édes gyűlölet.
Feledett ébredések hűvös hajnalokon,
halálom, a leszálló ólmos szürkület.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2017-02-11 11:09:35, szombat
 
  Fövényi Sándor

Esténként

Este, mikor itthon minden fény elül
A magányom titkon hozzád menekül.
Oson.
Tudja, hogy lopni megy,
nesztelenül.
Nem csap zajt.
Nem akar bajt,
Csak szerelmet, esztelenül.

Később, mikor visszatér hozzám,
tépve, elesve:
Mi újra összebújunk, tovább keresve.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
Fövényi Sándor
  2016-12-07 12:12:11, szerda
 
  Fövényi Sándor

Esténként

Este, mikor itthon minden fény elül
A magányom titkon hozzád menekül.
Oson.
Tudja, hogy lopni megy,
nesztelenül.
Nem csap zajt.
Nem akar bajt,
Csak szerelmet, esztelenül.

Később, mikor visszatér hozzám,
tépve, elesve:
Mi újra összebújunk, tovább keresve.
 
 
0 komment , kategória:  Fövényi Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 1998 db bejegyzés
Összes: 8566 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 616
  • e Hét: 616
  • e Hónap: 30658
  • e Év: 460634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.