Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
Komáromi János
  2017-07-04 10:17:19, kedd
 
  Komáromi János

Akkor majd...

Amikor majd a fák levelei közül
langy szellő ereszkedik a mezőre
és csintalan mosollyal vesz
virágillatot magához,
hogy méltó ajándékot hintsen
karcsú alakod köré...

Akkor majd a szemedben
emlékek csillannak fel
és látni vélsz majd
egy rég volt kedves arcot,
egy szelíd mosolyt,
két derűs, csillogó szemet...

Akkor majd felderül tekinteted
egy felhőtlen pillanatra
és halvány, diaszerű képek
futnak át előtted
s míg könnyed mozdulattal
hajad igazítod,
hajszálaid között
megcsillan a messziről,
hozzád hódolni érkezett napsugár..

Akkor majd szíved mélyén
megmozdul valami régi szép érzés,
valami meleg, simogató, szelíd szeretet.
Olyan, mint a teremtő erő,
mint a lágyan hullámzó óceán-bölcső,
mint a levegő kék végtelenje,
mint a gondolat áradó mélysége,
mint a szerelem....

Akkor majd én is ott leszek Veled.
Leülök melléd és homlokom
kezed bársonyára hajtom.
Bódító csókok emlékét ébresztem
régi érzésektől égő ajkadon.
Simogatás leszek múltat idéző
már csak néha vágy-piros arcodon.

Akkor majd tested megremeg,
mint amikor finoman érintettem bőröd
és boldog voltam, ahogyan boldog
a forró sivatag homokján haldokló vándor,
amikor hűs víz érinti ajkait.
Mint amikor kívántalak magamba olvasztani,
valami élő elegyet alkotni testeddel
és lelked részévé válva élni tovább, benned...

Akkor majd érzel újra, érzed,
amint testedbe bújva létezem,
és amikor majd csendben leszáll
az árnyakat idéző alkony és elmossa
képzeletben melletted ülő alakom
és felállva lámpát gyújtasz, még lelkedben
utánam nézel és csókot küldesz, ahogy rég...
és csókod akkor is elér hozzám, akkor is
megtalál bár örök lesz már a létből font határ
ami közted és köztem áll...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-07-04 10:09:32, kedd
 
  Komáromi János

Lehet...

Lehet
már álmodtál rólam
lehet
már kerested a boldogságot,
de most sem tudod
hol van
lehet
én vagyok a cél
lehet
álmod célba ér
lehet
én vagyok az út
lehet
hogy bejönnél hozzám,
de nem találsz
kaput
lehet
már várod
a megújulást
lehet
hogy engem vársz
lehet
hogy valaki mást
lehet
minden úgy,
ahogy akarod
lehet
másként is
ha elfutni hagyod
a perceket,
az életet,
a végtelen időt
lehet
nem hiszel magadnak
lehet
nem engedsz utat
a gondolatnak
lehet
a vágyakat
csapdának érzed
lehet
semmivé lesz
sok boldog éved
lehet
minden érzést
tagadni
lehet
minden hited
meghalni
hagyni
lehet
örömöt színlelni
és csendben elvérezni
lehet
a jövődet
a múltadba eltemetni
lehet
sírni
ha elfogytak
a könnyek
lehet
kiáltani
hogy ne halld
a csöndet
lehet...
mindent lehet...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-06-20 08:39:59, kedd
 
  Komáromi János

Most én

ereszkedj elém s ne nézz most rám
szerelmes szavakat nem súg a szám

kemény vagyok és büszke is nagyon
hogy szabad légy én nem hagyhatom

tested féktelen vágyaim szolgálja
amit parancsolok csak azt kívánja

enyém minden perced és gondolatod
nincs is saját vágyad és akaratod

most én vagyok csupán ami létezik
az Urad aki jutalmaz és ítélkezik

most ez a perc ez csak rólam szól
elrabollak tegnaptól és holnaptól

velem törődj külön ne is létezzél
mindig is csupán miattam léteztél

most rabom vagy hiszen így akarom
most nem oltalmazni fog két karom

ösztöneink irányítanak már csupán
vágyunk nem kiállt józan ész után

őrült szenvedélyt játszunk ketten
értem szolgálj szenvedj helyettem

a ,,most" mindörökké tartson velem
örök rabom légy úgy légy kedvesem

ha már teljesíted minden akaratom
cserébe végtelen boldogságod adom
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-06-11 06:09:19, vasárnap
 
  Komáromi János

ágyamra ledőlt

tiszta-fényű holdsugár
ágyamra ledőlt egyik este
elveszett álmait
hűvös párnámon kereste

mit talált ott, nem tudom
mintha elmosolyodott volna
égi ragyogása
mintha derűsebb lett volna

soká nem maradhatott
vitték csillagos szövedékek
jég-fényébe bújtak
forró éji-szenvedélyek

most is vissza-visszatér
megbújik kicsit az ágyamon
felgyűri takaróm
hozzám simul és én hagyom
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-05-27 11:48:13, szombat
 
  Komáromi János

...a neveddel alszom el

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-05-25 10:51:35, csütörtök
 
  Komáromi János

Lépdelve

ott lépdeltél mellettem
egyszerre fogyott az út
elfeledtünk akkor minden
békét és minden háborút

a csend fogta össze
lóbálódzó két kezünk
semmit sem tudtunk arról
hogy mennyire szeretünk

vad árnyait távol tartotta tőlünk
a lomhán ébredő este
bennünk talán felkelő-Napos
hajnali önmagát kereste

kicsit előre hajtottam a fejem
oldalról néztem csak Rád
közben elmosódott köröttünk
a létező-valóság határ

nevettél olykor valamin
mit mondhattam Neked?
felragyogott ilyenkor
csillagként fénylett a szemed

kezem megmozdult néha
lágyan simogatni akart
erőszakkal kellett visszafognom
a meg-meginduló kart

a város alattunk csillogott
ezer pontja reszketve fénylett
az időből fölénk szőtt fátyol alatt
lassan sötét lett

egyszerre álltunk meg
és egymásra néztünk
szavakat nem mondtunk
talán mind a ketten féltünk

nem volt csók és semmi más
és nem voltak szavak
mindennél többet ért akkor
hogy a karomban tartalak
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-05-24 12:08:22, szerda
 
  Komáromi János

hol, hová

hol van a fekete
és hol a fehér?
hol a valóság
ha már minden véget ér?

van még ezer út
és van még néhány remény
van még száz ígéret
és néhány költemény

hová lesz a suhanó idő?
hová lesz a szemek ragyogása?
hová tűnik az érintés
a tekintet simogatása?

kell még álom
és kellenek a szép szavak
kell még a tűz
és kell még a mozdulat

a sors köpenye
fejemre borul
csak megyek
előre konokul

valaki hív
valami vezet
előre nyújtott ujjaim
keresnek egy kezet

csukva a szem
és nyitva a lélek
amikor érzek
csak akkor élek

hol van a nappal
és hová lett az éjszaka?
már alig jut hozzám
a szív halk szava

ami álom volt
most messze tűnt
ártatlanul követtem el
minden bűnt

állok mos előtted
látod?
állok és várok
egy jobb világot
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-05-02 07:47:44, kedd
 
  Komáromi János

Marék homok

egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél

az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél

mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok

a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező

tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-04-17 17:05:19, hétfő
 
  Komáromi János

Ne mondj semmit ...

Ha erre jársz
és sírni látsz,
ne mondj semmit,
hisz nem tudod mi bánt.

Ha földön fekszem
s Te rám találsz,
ne mondj semmit,
nem tudod mi fáj.

Ha szárnyszegetten
melletted zuhanok alá,
ne mondj semmit,
csak menj tovább.

Ha szívedbe nézel
és megtalálsz,
ne mondj semmit,
csak várj reám.

 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-04-14 11:26:43, péntek
 
  Komáromi János

Perceink

éjperceit a szűken mért időnek
szétszórni oly könnyű
s míg hajnal fénye
szemünkbe néz álmokat keresve
ránk talál
a felismerés keserve
hogy ez az idő
is hiába volt miénk
nem értettük
hogyan kéne és miképp
pedig mindig megtalált
a délután hite
és az est bizonysága is
hogy másként lesz most
másként megint...
másként lesz...
már ma!
hasztalan nem múlik majd
a sötét
emlékeket gyűjtünk
és nem adjuk egy csókért
az üdvösséget
de hiába kérjük magunktól
az önmegtartóztatást
nem tudjuk megtagadni soha
a szárnyalást
a pillanatnyi repülés örömét
amit senki nem ért igazán
ha nincs...
még mi sem
de nincs senki sem
aki boldog lehetne nélküle
mert amíg tart nem is számít semmi
megszűnik a vágy
és megszűnik az álom
megszűnik a van
és a lenni
csak az a fehér lebegés marad
az a fékevesztett mozdulatlan öröm
a fénnyé válás érzése
amikor az ember minden érzéke
ugyan azt éli át
amit leírni
megfogni
meglátni
meghallani nem tud
csak érezni
csak biztosnak lenni
csak ennyi...
csak a Minden
de ha vége
ugyan ki érti mi volt
és miért volt jó
nem értjük és intjük magunk
legközelebb jobb
ha józanok maradunk
és hasznosan töltjük
szűken mért időnk
minden kis szeletét
adjuk oda a lehetért
ezt a megfoghatatlan Semmit
az értelem legyen úr
és ne az ösztön
de belül mindig tudjuk
hogy ha újra feltámad a vágy
akkor újra elveszik a józanság
és ismét megtaláljuk
valódi önmagunk
és tudjuk
hogy valójában azok vagyunk
akikről nem tudjuk mi hajtja őket
és hová tartanak
mikor érkeznek
és meddig vannak úton
szám nélküli biléta lebeg
a vágyainkhoz kapott kulcson
néha minden zárat kinyit
máskor egyikbe sem illik
szomorúan állunk az ajtók előtt
és nem látjuk
hogy mind nyitva van
és mindegyik mögött önmagunk
hát nem mindegy
hogy ott vagy itt vagyunk?
és amikor ostobán tárt lelkünkből
szétfolyt már
minden nekünk mért idő
akkor nézzünk előre
de nem a jövőbe
a múltba látunk majd
emlékek
tanulságok
eldobott órák
szűkre-szabott álmok
és fogadalmak
hogyha újra kezdhetnénk...
és észre sem vesszük
már indul is újra a kör
és majd ismét meggyötör
hogy ugyanazokat a hibákat
követjük el újra meg újra
számtalan életből sem tanulva
körforgásunk rabság
és éljük egyforma életeink
mint órán a mutatók
csak körbe-körbe
folyton ismétlődve
Örökkön-örökre
...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 43 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 167 db bejegyzés
e év: 2205 db bejegyzés
Összes: 5340 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1255
  • e Hét: 1255
  • e Hónap: 54414
  • e Év: 430912
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.