Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
Komáromi János
  2017-02-21 07:08:41, kedd
 
  Komáromi János

Nem lehet félig

semmit sem ér
ha félig vagy csak áldozat
el kell égned egészen
át kell élned
feltétel nélküli
odaadó alázatodat
túl minden szenvedésen
sötétségből szülni meg
a megváltó fényt
szigorú rendben lelni meg
a bilincstelen szabadságot
bensőd legmélyéről szakadjon fel a sóhaj
járja át egész tested
és jusson el a lelkedig

semmit sem ér
ha félig adod át magad
el kell dobnod mindent mi óv
elhagyni minden lelki menedéked
ne legyen hová húzódnod
ne legyen már semmid
amit megtagadhatnál
védtelenül állj elém
és várj
várd hogy én döntsek arról
milyen legyen az öröm
milyen legyen a szárnyalás
hogy hová és meddig repülj
ne félj
nem hagylak egyedül

semmit sem ér
ha félig hiszel csak nekem
el kell pusztítanod
minden kétségedet
minden kérdésedre választ én adok
ahogy rád nézek
ahogy érintelek
tudnod kell
a Minden én vagyok
nem létezhetsz most máshogy
csak ahogy én akarom
nem lehet más oltalmad és büntetésed
csak a két karom
ha teljesen egyé válsz velem
csak akkor tudod meg mi a szerelem

semmit sem ér
ha félig vagy csak az enyém
teljesen akarlak
nélkülem már csak félig élj
minden gondolatod én vagyok
minden vágyadat én adom
minden tettedet én vezetem
minden szavadat nekem mondod
minden lélegzeted engem éltet
minden sóhajod felém száll
minden könnyed értem hullik
minden élvezeted az én gyönyöröm

...és mégis
...ezután is
Te maradsz a Mindenem


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-02-21 06:21:36, kedd
 
  Komáromi János

Ne mondj semmit ...

Ha erre jársz
és sírni látsz,
ne mondj semmit,
hisz nem tudod mi bánt.

Ha földön fekszem
s Te rám találsz,
ne mondj semmit,
nem tudod mi fáj.

Ha szárnyszegetten
melletted zuhanok alá,
ne mondj semmit,
csak menj tovább.

Ha szívedbe nézel
és megtalálsz,
ne mondj semmit,
csak várj reám.
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-02-17 09:24:10, péntek
 
  Komáromi János:

Vágyam a Vágyad

hajadba túrok és keményen markolom
szemeidben a Vágy tüzeit lobbantom

érzed ahogy perzsel?
kipirul tőle a bőröd
duzzad az ajkad...
füledbe súgom a vágyam
hogy a testedben "halljad"

csókolsz mert a csókodat kívánom
ível a tested mert én csodálom

érzed a kezem?
beleborzong a bőröd
nyílik a szád...
engedelmes tested játék karjaimban
égő-vörös vágyat rajzolok Rád

már nem a gyengéd érintést kívánod
a vad és kegyetlen szenvedélyt várod

érzed ahogy semmivé válsz?
elszakadsz önmagadtól...
könnyű felhőként lebeg a tested
most megérted végre
hogy ezt az érzést kerested

nincs már akaratod
ahogy én akarom Te is úgy akarod

nincs más vágyad mint engem szolgálni
nincs más boldogság mint boldognak látni

bármit tehetek már
hiszen most Veled vagyok
bármit kívánhatok
Te meg nem tagadod

bennem élsz csupán
csak velem létezel
nem fájdalom
és nem alázat amit élvezel

nem értheti más
csak mi és a Létezés maga
ha van Lélek
ez az együttlét a hajnala
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-01-28 12:57:57, szombat
 
  Komáromi János

Közös már...

mikor vörös csíkokat fest az égre
a bársonyujjú alkonyat
és édes, kéjes csók hívogat
akkor, mint a bokrok mélyén
megbúvó madarak
egymáshoz simul a testünk
lélekben felmelegszünk
mert ebben a hideg világban
lassul a mozdulat
és alig ver már a szív
most vérkörein egymásba omolnak
és izzón kivirulnak a
lázba borult artériák

mikor partra futó hullámokon
táncol a sárga-léptű napsugár
és magadba-záró ölelésed rám talál
akkor, mint a hegyek bújnak
a mélyben össze
úgy tűnik egymásba
külön valónk
mert ebben a
tűzzel pusztító világban
még él a szerelem

most lélegzetünk összekeveredik
és egymás szavait mondjuk
közös a nyelv
az ajak
közös a kéz
a mozdulat
közös a létezés
és örökké közös már a halál
ami minden ölelésben rám talál
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-01-12 08:20:47, csütörtök
 
 
Komáromi János

sétáljunk...

sétáljunk el a világ pereméig
- remélem elkísérsz oda -
nem vár ott semmi talán
nem vár ránk semmilyen csoda

andalgós-könnyű sétánk után
majd leülünk kicsit pihenni
lelógatjuk lábunkat a peremről
nem kell semmire figyelni

ülünk majd jólesőn egymáshoz bújva
ott érezlek a karjaim között
ölelésedtől olyan leszek mint máskor:
boldogságba öltözött

ha már elég volt a világvégéből
akkor sétálva visszatérhetünk
egymás mellett lépkedve csendben
a mindennapokba visszaérkezünk
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2017-01-11 09:05:44, szerda
 
  Komáromi János

...mert létezel...

Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.

Más vágyak gyúlnak
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.

Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben
újra az alvadt vér.

Már ébren álmodom
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.

...mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
...mert volt aki megállt
és lehajolt értem.

...mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
...mert érinteni vélem
bársonyos kezed.

...mert...mert...
...és miért még?...
...kérdezel...

...mert létezel!
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2016-11-02 10:32:48, szerda
 
  Komáromi János

Legyél...

légy semmi
légy minden
légy vágy, ha
más már nincsen

csak csend légy
vad éjszaka
csak némaság
az éj szava

ölelés legyél
mámorító
érintés legyél
bátorító

mélység legyél
elnyelő
gondolat légy
teremtő

légy valóság
légy az álmom
légy az életem
légy halálom


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2016-10-22 10:22:34, szombat
 
  Komáromi János

Kedves!

Kedves!
ha álmaink között most hideg szél rohan
Te azért ne hidd el, hogy már vége van
és ha aszott arcú is most minden éjszaka
ne gondold, hogy a szerelem többé, már nem talál haza

Kedves!
ha szirom-bársony érintéseket
most nem is teremnek a merevvé ridegült mosolyok
azért azt ne hidd, hogy a hajnalok
reszketeg csendjében nem Rád gondolok

Kedves!
ha már néha csak létem foszlott szélű árnyéka vagyok
és erőm mind elszórtam tévelygő utakon
azt soha ne hidd, hogy botladozva, ezerszer összetörve
nem a boldogság hozzád vezető ösvényét kutatom

Kedves!
ha széltől űzött felhőként tűnnek is el
tán-igaz-sem-volt óráink, perceink
ugye azt mégsem hiszed, hogy semmi nem marad
és páraként oszlanak szét legszebb érzéseink

Kedves!
ha vársz még rám valahol, mint tolvaj a pillanatra
és remegő őzként félve-vágyod érintésem újra, önfeladva
akkor joggal hiheted, hogy nem veszett el semmi
mert mindenféle jövőben csak közösen lehet létezni
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2016-08-23 07:20:32, kedd
 
  Komáromi János

séták - gondolatok a végtelenig és vissza

sétákat őriznek fák sápadt levelei
erdők könnyét sírják a ködszagú reggelek
tavak mélyén selymes gyönyör rejtőzik
homokos partokat üdvözlik a tengerek

sziklák ezer éles repedéséből
fehér és piros virágok fakadnak
gyökereik hegyek húsába vágnak
míg szirmaik az égre kacagnak

szivárvány születik felhők
izzadt, duzzadó cseppjein...

lábaim süppednek lazán a homokba
míg magamban lépkedek
a világ vagyok Én
és én vagyok a Világ
állok az idők kezdetén
és látom, amint minden véget ér
körbe fordul a lét
kezemben tartom a Végtelent
leülök a Semmi peremén
és ledobom minden vétkemet
elveszett már minden álmom
miért is voltak nem tudom
bennem cseng minden dalom
és én kint halkan dúdolom
a homályból előtűnnek a fák
rezzennek a levelek
felnőnek a hegyek
mélyülnek a tavak
csengenek a szavak
hívnak a mozdulatok
fájnak az érzések
éled minden, amiről azt hittem
már rég elmaradt
előre kellene lépnem
vagy dőlnöm legalább
de nem mozdulok
makacs létem megaláz
hátat fordítok végzetemnek
sétám folytatom tovább...

...falevelek peregnek
rajtuk zizegnek lépteim

a szél arcomba sodorja hajamat
meglendítem, felrántom a fejemet
és mint a rakoncátlan tincsek
talán én is meglelem majd a helyemet

ringatózva lépkedek az előtűnő árnyak között
utat nyit nekem a csendes esti homály
bánat rögöket rugdosok magam előtt
s közben halkan dúdolom... talán... talán...
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Komáromi János
  2016-08-18 10:30:58, csütörtök
 
  Komáromi János

Bőrömbe rejtett érintések

megálltam az éjszakában
csillagok fénye rám borult
arcomra csorgott Hold ezüst-vére
árnyékom a földre hullt

hűvös csenddé dermedt az éj
képekbe fagyott a pillanat
felemelt karjaim között
meghalt minden mozdulat

lüktetett a sötétlő világ
szétáramlott benne vérem
fülembe suttogtak elvesző szavak
benne voltál a zúgó szélben

magányos fa volt a testem
viharok tépdesték ágaim
leveleim csábító szellőknek adtam
törzsem perzselték égő vágyaim

...és zokogni kezdtek bennem
minden fájdalmat felidéztek
az elhazudva őrizgetett
bőrömbe rejtett érintések
 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 28 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 225 db bejegyzés
e év: 522 db bejegyzés
Összes: 3657 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 864
  • e Hét: 2867
  • e Hónap: 28303
  • e Év: 55096
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.