|
 1/88 oldal 
|
Bejegyzések száma: 879
|
|
|
|
|
|
2021-09-19 10:52:16, vasárnap
|
| |
| |
A nyár lassan tovaszáll
A nyár lassan tovaszáll. A hajnal már csípős, délben még tűz a nap, de este egyre korábban bújik el a dombok alatt.
A szélben kavargó falevelek tánca jelzi már, itt toporog az ősz a nyakunkon, simogató sálat tekerve ránk.
Előkerül a pulcsi, kabát, a bögrébe tea csordogál, finom zamata jelzi, a nyár lassan tovaszáll.
Gyere ősz, várunk Téged, hozzál sok pirosat, sárgát, bordót, szőlővel teli hordót. Hozzál hűvös szellőt, forró csokit, gesztenyét, diót, meleg takarót.
Gyere ősz, várunk Rád, és a nyár lassan tovaszáll.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-09-03 21:38:14, péntek
|
| |
| |
'Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
mikor utolsót csillan még a fény,
mikor a falevelek az ágról
utolsó mosolyt küldenek felénk,
s az őszi lombhullásban még egyszer,
kezünk vágyódva összeér.
Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,
nincs igazabb ragyogás, mint mikor
már minden menni készül, s amikor
nem vársz semmi jóra már, hirtelen
áttör a fény az őszi fákon, s hull
szívedre, nyári napsugár.'
Juhász Magda: Nyárutó
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-08-31 11:20:37, kedd
|
| |
| |
Garai Gábor: A nyár utolsó napja volt
A nyár utolsó napja volt.
Reggel a harmat megült a mezőkön.
A beton-medence vízén
könnyű arany levelek ringatóztak;
úgy úsztak ott, mint tálban a kihűlt
húsleves felszínén a zsír fagyos karikái.
De még fűtött a nap teljes erővel,
és fényesen lángolt az út előttünk.
Ideges madarak villantak el fölöttünk.
De mi csak mentünk, hegyen-völgyön át:
aznap minden sorompó nyitva állt.
És csípős hűvösével hívogatott a tölgyes:
az irtáson kerék-nyomok vezettek
a sűrűségbe, a tüskés bozótba,
hol a lombok árnyéka barna sátrat
emelt, s a földet évelő avar irhája födte be.
Valami fészekből egy madártoll leszállt,-
meddig őrzi vajon a búcsúzó
tekinteteknek perzselő nyomát?!
S a szeszélyes völgyeken átcikáztunk,
mint a szarvasok;
fegyverek hörögtek
az erdő-mélyben,
nyargaltunk tovább,
s szabad röptünket csak a szél követte.
Aztán ölébe vett a kert.
Gallyak görcsös ujjával etetett;
gyöngéden adta szánkba
hamvas szilváit, szőlő-szemeit.
Aztán karonfogott a kanyargó folyó,
s míg józan csobogással hazavezetett,
megringatta vízén a távozó napot:
Fölizzottak még egyszer az utak,
piros tűz-függöny terült egy kazalra;
messze a víz-szivattyúk behúzták szárnyukat
már az alkonyat szélcsöndjét habarva.
Egy jegenye árnya még ráhajolt
az ellobbant gyönyörtől följajduló mezőre.
A nyár utolsó napja volt.
Jövő nyárig, hogy élek meg belőle!
1967. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/88 oldal
|
Bejegyzések száma: 879
|
|
|
|
2022. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
249 db bejegyzés |
| e év: |
1633 db bejegyzés |
| Összes: |
65400 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 774
- e Hét: 30900
- e Hónap: 114809
- e Év: 489625
|
|
|
Offline
