"Emberek jönnek feléd a múltból, tekintetek érnek, szavak zsongnak. És mérhetetlenül vágyódsz oda vissza, ahonnan a sors elszakított. Fáj, tudom. Lelked eltépett gyökérszálai véreznek ilyenkor. És ez a fájdalom gyakorta visszatér."
/Wass Albert
,,... így hiába tiport sorsunk sáros ingoványba,
égig emelt vérünk összetartozása."
Anyám szegénysége sokszor fájdított,
mert tudtam, csekély az, mit néki nyújthatok,
hisz a sors szűken mérte azon kincsemet,
amitől az életünk kiteljesedett.
De anyám sosem volt elégedetlen,
hisz megtanulta már szenvedésében,
hogy mit sem ér a pénz, a fényes csillogás,
ha tagadásba fullad az összetartozás.
Mi szegények voltunk, mégis boldogok,
mert a szeretet szívünkben új reményt nyitott,
így hiába tiport sorsunk sáros ingoványba,
égig emelt vérünk összetartozása.
xMagazin
Online
