Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Örömkönnycsepp
  2017-06-03 05:51:22, szombat
 
  Balázs Sándor
Örömkönnycsepp

Csíkban jártam gyalogszerrel
Minap, szerre' jöttem-mentem,
Kíváncsi szem odatekint,
Honnan neki, valaki int.
Szeretem az újat, szépet,
Régit, mit sok vihar tépett,
Szorgos-ember-kéznek nyomát,
Benne élő szép hagyományt.
Bandukoltam, nézegettem,
Kiskanyarban lépegettem.
Öreg templom köszönt reám:
Imádkozni begyere ám!
Meglepett szám épp csak nyitom,
Tátva marad, be sem csukom,
Szó se, hang se, berekedek,
Lábamból gyökeret verek..
Ott, előttem, olyan látvány!
Emberszem még nem látott tán.
Égi csoda, nem délibáb
A látomás nem lehet más.
Ölben hozták az angyalok.
Ébren vagyok, vagy álmodok?
Ámulatból döbbenetbe
Estem, mikor körbe mentem.
Deszkatemplom állt e helyben,
Régbe-nyúló nagy kehelyben.
Szentelt földje sokat látott,
Történelem, vihar szántott.
Az ősi föld újat termett,
Regös magyar-jurta termet.
Hajlékot a Jóistennek,
Menedéket Embereknek.
Ahogy épül, ahogy szépül,
Látó szem is beleszédül.
,,Csodatemplom", ahogy ott áll,
Maga már egy szentelt oltár.

Kettős tornya, tíz kapuja,
Kápráztató, igaz csoda.
Úr szeméből földre csöppent,
Igazgyöngy, egy örömkönnycsepp.
 
 
0 komment , kategória:  Székelyföld  
Székelyföldön...
  2016-03-14 08:08:56, hétfő
 
 


Forrás: Csendpillanat blog

Forró Hajnalkának hívnak, Erdélyben élek, PHAEDRA és Pamlerva néven is publikálok néhány internetes oldalon. Megérint a Világ szava, de megpróbálok őszintén beszélni érzéseimről: elfogadással,úgy,ahogyan Isten összekötött valamikor Sorsommal.


Itt más színű a zöld

"Ezen a vidéken hatalmasra nőnek az árnyak, a fenyők zöldebbek, mint máshol,
csillagokat szül az éj és az emberek hisznek egy balladában.

Ott fönn a tetőn "kettétört szálfák" helyett kopjafák magasodnak.
Fölszabott földrögön
lelkiismeretet fércel a Ma
nem hallik más
csak falvak suttogása...
Ez már az élők földje.
Valamikor halomnyi szenvedés túrta,taszította e helyet.
Sorsot tanított.
Egymást vezessük a kitaposott úton...
Mi ébresztettük fel a hajnalt
és "csakazértis" kergettük a szelet,
hogy lepattanjon lelkünkről
egy abroncs,mely messze küldött
minket.

A múlt éjnek szórt pernyéit lesz , aki összegyűjtse..."

Phaedra




Link



Saját fotó


Link



Saját fotó



Link



Saját fotó
 
 
0 komment , kategória:  Székelyföld  
Nincs Cím
  2013-05-19 19:42:29, vasárnap
 
  Ezeréves határ

Link



Forrás: Wikipédia

Leírás
English: Hungary's board before Trianon, near Gyimesbükk, Transilvany
Magyar: Magyarország határa Trianon előtt, Gyimesbükk mellett
Dátum 2010.
Forrás A feltöltő saját munkája
Szerző Szabi237




Link



Forrás: Wikipédia

Leírás
English: The Rákóczi fortress, near Gyimesbükk (Ghimeş-Făget)
Magyar: A Rákóczi-vár Gyimesbükk mellett.
Dátum 2010.
Forrás A feltöltő saját munkája
Szerző Szabi237




A gyimesbükki Rákóczi-vár Gyimesbükk és Palánka között, a Tatros folyó völgyében, a történelmi magyar országhatárnál található.


Története:

Bethlen Gábor építtette 1626 körül. Fő szerepe a völgyben futó kereskedelmi út és a határ ellenőrzése, az áruforgalom vámolása volt - védelmi szempontból nem volt jelentős, bár az időnként Moldva felől betörő fosztogató tatároktól védeni kellett az országot. Első neve Ghemes vára volt, amit feltételezések szerint a területen akkoriban élő gímszarvasokról kapott. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. A mádéfalvi veszedelem után az osztrák csapatok is megerősítették, a lehetőségekhez képest bővítették. Helyszűke miatt csak néhány kisebb helyiség volt benne. Nagyrészt helyi sziklákból, kisebbrészt téglából épült. 1773. júniusában II. József is meglátogatta a várat.

A vár a Kőorr-hegycsúcs Antalok sorka nevű hegygerinc-nyúlványára épült, mely a Tatros völgyébe érve meredeken ér véget. A vár és az út közötti szintkülönbség kb. 30 méter volt, ezért várépítéskor feljárót építettek ide, amelyet később fatetővel fedtek le. 1677-ben a közeli Csíkszépvíz harmincad-összeírásában a következőképp szerepel a vár:


"Békés időkben Ghemes váránál mindig ketten strázsálnak, vagy pedig ahogyan a helyzet megköveteli. Azok akik beállnak őrnek egy évig kötelesek a vámnál szolgálni a parancsnokság alatt. Ezen személyek az ország adóján kívül minden más kötelezettség alól fel vannak mentve."





Leírás
A gyimesbükki Rákóczi-vár és határátkelőhely 19. századi metszeten.
Forrás
Magyar Elektronikus Könyvtár [1]
Dátum
Szerző
Kelety Gusztáv
Engedély
Lejárt a 70 év, nem jogvédett, így a MEK is engedélyezi az utánközlést




Orbán Balázs a következőképp írt a várról és a határátkelőről:

A kőcsúcstól éles sziklagerinc nyúlik le egészen a Tatros völgyéig, ennek - a völgyet összeszorító - magas meredek előfokán van egy szép fekvésű erőd (Blockhaus), mely feltehetőleg a régi Gyimes vára helyén fekszik, s annak romjaiból épült.

Ezen erődhöz 134 lépdes fedett folyosó vezet oly meredeken, hogy gyalog is nagy fáradsággal lehet oda fel jutni, s mégis1789-ben fel- és lelovagolt azon egy Lacz András nevü székely huszár.

A túl oldalon szintén erőditett előfok szökel elő; ezek annyira elzárják a völgyet, hogy a Tatrosnak alig marad keskeny sziklaszegélyezte mederhely. A vámhivatal épületei és a szerény kis kápolna ezen baloldali előhegy oldalának egy mélyületében vannak elrejtve. Ezen hadtanilag igen erős, könnyen védhető pont igen festői képet ád, mint azt mellékelt rajzunk mutatja.

Egy karózat (pallisade) zárja át a leirt, s a mellékelt képben bemutatott erődök közt, a Tatros szük völgymedrét; ezen gyenge kertelésen túl már Moldova határa kezdődik, ronda vámépületeivel, lomha határőreivel, uj Dacia nyomoruságos voltának szembeszökő képét mutatván fel. Az oláh vámnál megszünik az Erdély felől eddig jövő csinált út, a közlekedés csak lóháton s ökörszekerekkel folytatható tovább, és ez igy van nem csak itt, hanem minden szorosainknál a tömösi vám kivételével. Uthiány tehát oka annak, hogy ezen szoroson igen csekély kereskedelmi mozgalom van, pedig hajdan e szoros egyike volt jártabb, sőt hadjáratokra is használt szorosainknak. 1467-ben itt küldötte be Mátyás király seregének egy részét a pártot ütött Moldova ellen. Csíkot dúló tatárok gyakran ütöttek itt be, s nem egyszer vivatott ott a honvédelemnek elszánt hősies harcza. Az 1816-17-ki éhségkor az ezen vonalon behozott gabona menté meg Csíkot és a Székelyföld nagy részét az éhségtől.


A vár a 19. század közepéig volt használatban, amíg meg nem épültek a határkapuk, vámhivatali épületek és a határőr laktanyák. 1894-ben Magyarország és Románia új vasútvonal építését határozták el, mely a gyimesek völgyében lépi át a határt. A Csíkszereda-Gyimesbükk-vasútvonal megépítése szükségessé tette két bevágás elkészítését: az egyik a falu fölötti dombot és a rajta álló temetőt érintette, míg a másik a várhegyet. A vasút a Gyimesbükk elhagyása után a vár tövében átlépi a Tatros folyót, elhalad a 30. számú vasúti őrház mellett (mely a MÁV legkeletibb őrháza lett) és utána néhány méterrel átlépi a határt. Ezután újabb hídon kel át a Tatros fölött - de már a román oldalon. A várhegy alatt 15 méternyi bevágást kellett végezni a vonal elvezetéséhez, amelynek során a régi feljárót elbontották, és új, meredekebb, 95 fokból álló lépcsősort építettek. A vasútvonal a magyar oldalon 1897. október 18-án nyílt meg. A román fél 2 év késéssel, 1899. április 5-én készült el a vasútépítéssel, ekkor indult meg a határforgalom.

A trianoni békeszerződés után a határátkelőhely megszűnt, csak a II. bécsi döntés (1940 ősze) után került vissza a magyar határ ide a világháború végéig.

A 20. század során a vár feltárása, helyreállítása elmaradt, falai erőteljesen pusztulnak. Turisták által szabadon, ingyenesen látogatható.





Link



Forrás: Wikipédia
Bözödújfalu (románul: Bezidu Nou, németül: Neudorf) elpusztult falu Romániában, Maros megyében. A falu a romániai falurombolás jelképévé vált: 1988-ban elárasztották egy új víztározó építésekor. Közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozott.





Bige Szabolcs Csaba: Falu a víz alatt

Ha valaki manapság Erdőszentgyörgyre látogat, a helybeliek mint különleges attrakciót említik a ,,tavat". Néhány kilométerre a falutól - bocsánat: a várostól - a Küsmöd patakát hatalmas földgát zárja el. A gát mögött keletkezett a tó. Lehet a partján kirándulni, sátorozni, a tóban pecázni, csónakázni. És nagy mulatságokat rendezni. Senkit nem zavar.

Legfeljebb az árnyakat. A tó fenekén alvó települést, Bözödújfalut. Péchi Simon késői híveinek emlékét. Egy, a világon egyedül álló kultúrtörténeti relikvia iszapba süllyedt temetőjét, a vízbe roskadt házakat, templomokat.
Háromszáz év viharai, nyomora, üldöztetése nem tudta elpusztítani, és most víztükör borítja a helyet, ahol egymás mellett, egymásra utaltan éltek öt felekezet hívei. A gyakoribb családnevek is árulkodtak valamelyest a hovatartozásról: Ács, Boros, Máthé, Lupuj, Farkas, Rózencz, Geréb, Bartha, Kovács, Szombatfalvi, Csupor, Györfi, Jakabfi, Kutasi, Lovász, Nagy, Papp, Tós, Sallós, Sükösd, Újfalvi, Volf, Zári, valamint Isztujka, Máté, Balázs, Rostás, Demeter cigányok.
Tetten lehet érni a nevekben az ősi családok, a beköltözöttek és a felvett nevek eredetét. Külön érdekes a Lupuj és Farkas nevek viszonya. A Lupuj a román lupu szóból ered, amely farkast jelent. Behozott jobbágyok leszármazottai, római katolikusok, elmagyarosodott románok. A Farkasok hasonló származásúak, de megőrizték ortodox hitüket, miközben a nevüket magyarosították. Bár az utóbbi időben Fărcaş-nak írják. A Rózencz, Lovász, Kovács, Csupor, Volf, Ács nevűek zsidók, a székely szombatosok leszármazottai. A Geréb, Bartha, Szombatfalvi, Jakabfi, Újfalvi családok pedig székely kisnemesek utódai. Református és unitárius hívek is voltak közöttük. Bözödi parókia szórványaként folytatták hitéletüket.
Az egymás mellett élést a közös sors, a különállást a szokások és az egyedi kultúra konzerválta.
Mikor orvosként Erdőszentgyörgyre kerültem, akkor ismertem meg a falut s az embereket. Az ellátandó területhez tartozott. Később még házat is vettem ott. Akkor körülbelül 600 lakosa volt, és ebből volt 3 vagy 4 román (feleségek), 40 cigány, a többi magyar. A felekezeti megoszlás pedig így nézett ki: római katolikus 300, unitárius 160, református 90, izraelita 40, ortodox 10.
Az a negyven izraelita tulajdonképpen zsidózó vagy szombatos jelzővel illethető. A XIX. század végén a nyilvántartásban száznál többen szerepeltek, például 1869-ben 137, 1890-ben 157 személyt jegyez a statisztika. Kicsiny magja egy négyszáz éve szárba szökkent hitnek. A reformáció megteremtette vallási türelem hozta létre, és a türelmetlenség sorvasztotta el.
A tordai országgyűlés 1568-ban kimondja szó szerint: ,,...ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, ...és nem engedtetik meg az senkinek, hogy senkit fogsággal, avagy helyéből való priválással fenyegessön az tanításért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallásból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon."
Néhány évre rá a tiltások kereszttüzébe kerültek a hitújítók. Bethlen Gábor fejedelem már így utasít: ,,hogyha kik publice vagy privátim akár tanítók, akár egyéb rendek a recepta religiókon kívül való sectákban találtatnak, most és ennek utána is minden kedvezés nélkül büntetődjenek mind személyökben s mind javokban."
Ennek az lett a következménye, hogy azok a főurak, birtokosok, akik az új hit követőivé szegődtek, most visszatértek valamelyik hivatalos egyház (recepta religió) kebelébe, legtöbbször a római katolikusba. Ilyenkor a hozzájuk tartozó falvak népe is követte urukat. Hiszen ő tartotta a papokat! ,,Cuius regio, eius religio", azaz: akié a föld, azé a vallás.
Az engedmények, tiltások, üldöztetések zűrzavarában, hitüket megőrizve, Bözödújfalu szombatosai magukra maradtak. Átkeresztelkedni nem akartak, papot, prédikátort nem kaptak, és hitüket mégis makacsul tovább gyakorolták, székely módra. Templomuk nem volt, otthon imádkoztak. Titokban. Színleg keresztények voltak, de titokban szombatos hitüket gyakorolták. Péchi Simon imádságos könyvének másolatait használták. Kézzel írták a másolatokat. A kiegyezés utáni szabadabban fújó szelek alkalmat adtak, hogy szombatosságuk a zsidó felekezethez tartozva hivatalos formát kapjon. A kultuszminiszter, Eötvös József szabad utat adott. Ez sem ment könnyen, és mire évtizedek tapasztalatával gazdagodva nyíltan gyakorolhatták volna vallásukat, jött Hitler elmebajos terrorja. A katolikus plébános, Ráduly István mentette meg őket a haláltábortól. Lóra ült, és belovagolt Marosvásárhelyre anyakönyvi kivonatokkal, levéltári bizonyítékokkal felszerelve, igazolva a bözödújfaluiak székely, magyar eredetét.
És most még az emlékük is a víz alatt. Anyagi és szellemi téren egyaránt. A feledés iszapja is egyre vastagabb...
Én magam jól emlékszem minden utcára, házra. Ha lehunyom a szememet, megjelennek előttem a falu képei. Látom a nyolc ortodox számára épült templomot. Illetve épülőben levőt. A harmincas években kezdték a munkálatokat, de a templomot túl nagyra méretezték, és az anyagi források kimerültek. Mementóként állottak a falak, a félig felhúzott tornyok, a tető nélküli templomhajó. Szállóige lett belőle: a megesett leányra mondták a környéken, ,,úgy járt, mint a bözödújfalui román templom, felcsinálták, s úgy hagyták."
Látom a katolikus templomot is vasárnap reggel. Fekete kendős idősebb, tarka kendős fiatalabb asszonyok igyekeznek a szentmisére, s az ajtó előtt megigazgatják kendőjüket, kabátjukat, hogy méltóképpen léphessenek be Isten házába.
Látom a kora reggel munkába sietőket. Szerszámaik a vállukon, kenyér meg egyéb a tarisznyában, korondi korsóban ivóvíz. Vagy az autóbuszhoz menőket, akiket a közeli gyárak, műhelyek várnak.
Látom a tanító urat a tanító nénivel együtt, ahogy az iskola kapujában várják az érkezőket, meg a zsibongó gyerekhadat, ahogy tódulnak befelé a két osztályterembe. Négyosztályos iskola, két tanteremmel. A gyerekek szorgalmára nincs panasz, a tanító házaspár értően terelgeti kis nyáját a tudás izgalmas magaslatai felé. Még a cigány gyermekek is szívesen járnak iskolába. A tanító úr aggódva kérdezi, hogy mi a baj, ha beteg van az osztályban. Emlékszem egy béna lábú cigányfiúcskára, akit kerékpárral hoztak fel az iskolába minden reggel nagyobb testvérei. Ne maradjon el kortársaitól.
Látom télen a havas utakat, ahol lovas szánokkal hozzák a tűzrevalót. Erdőre fáért télen kell menni, mert akkor lehet a fagyos földön a kitermelés helyét könnyen megközelíteni, és mert akkor ér rá a falusi ember. Ilyenkor szünetel a mezei munka. Kora reggel mennek ki az erdész által kijelölt területre. A kivágásra szánt fák már ki vannak jelölve. Azt ki szabad vágni. Mást nem is lehet, mert az erdész sasszeme észreveszi. Nem is néz a földre, csak a fák koronáját figyeli. ,,Innen kivágtak egy fát, keresd csak meg a csonkját!" - szól a kísérőjének. Nincs előtte titok az erdőben.
Látom Volf Zsuzsa nénit, amint a beteg fiáért aggódva jön az orvosi szobába - Geréb tekintetes úréknál volt a tisztaszobában berendezve -, látom továbbá Lovász Pepi nénit, ahogy a díszes tálalóból kiveszi a teasüteményt, és az asztalra teszi, poharat vesz elő, és édes borral kínál: ,,kóser, most küldték a rokonok".
Látom a kis falusi boltot, ahova az esti buszra várva behúzódtunk a szeles, havas idő elől. ,,Jöjjön - hívott félre a boltos bácsi - van egy kis vad pénzem, a feleségem nem tud róla, igyunk egy kis sört." (Végül is nem ittunk, mert megérkezett az autóbusz.) Az utódját is látom, aki - miután ő nyugdíjba ment - követte a boltban... Tragikusan végezte az ,,utód". Valami kis hiánya volt a boltban, és attól való félelmében, hogy felelősségre vonják, öngyilkos lett. A sors kegyetlen fintora, hogy a záró leltár alkalmával nem találtak semmilyen hiányt.
És látom a duzzadó vizet, az otthonukhoz az utolsókig ragaszkodó embereket, a házukat szomorú szemmel bontókat, az összeomló falakat...
Emlékezem.
Aztán én is körbejárom a tavat, vallatva a megmaradt köveket, sövénymaradványokat: itt ez lakott, ott az, a kút ott kinek is állt az udvarán? Mígnem egy gyerekhang visszarángat a jelenbe: ,,Bácsi, adjon egy kis pénzt, csak egy lejt!" ,,Kié vagy?" ,,A Demeter Gizié." Csecsemő volt még Gizi, amikor a falu eltűnt. A magasabb helyeken megmaradt néhány házat lakják a túlélők.
Mára már a templomtorony maradéka is beleveszett a tó vizébe...

Bige Szabolcs Csaba

 
 
1 komment , kategória:  Székelyföld  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 487 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 51227
  • e Év: 357717
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.