Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Erdős Renée
  2017-07-15 07:21:12, szombat
 
  Erdős Renée

Álom

Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes.
És nagy sugárzó tollazatom.
S leszálltam csúcsára egy jegenyének
- Erős, magányos bús madár -
S pihentem azon.

Karjaim voltak, vakító fehérek,
Zománcos pihe födte be őket.
Fejemről a fürtök szálltak a szélnek,
S ágai közt az ős jegenyének
Nagy hirtelen elhallgatott az ének.

S rikoltó hangom belesírt az éjbe
Hívogatón, félelmesen
És nem felelt rá senki sem.
Gyötört szerelmes epedésnek láza
S a nagy természet társat nem adott.

Hová fekete szárnyam lecsapott,
Ott volt a halál vad, szomorú násza.
Minden leégett, minden megfagyott,
Hová sima, hideg kezem ért
S szemeim égő pillantása.

És mégis vártam. S nem vártam sokáig.
Lassú szárnyveréssel jött - lassan - a másik.
Nekem méltó, nagy, gyönyörű társam,
Akit kívántam, akire vártam.
Jött, jött felém s leszállt a fa alatt.

S én szóltam hozzá: "Jer föl, ide várlak!"
Ő szólni akart - szava elakadt -
S nem rebbentek a fáradt, lomha szárnyak.
Nagysokára szólt. Nehéz volt megértnem:
"Ha akarsz engem, szállj le ide értem,
Én nem tudok fölebb, fáradt vagyok!"

"De én szeretni itt fönn akarok.
Szomszédságában felhőnek, viharnak.
A port útálom, a fekete földet!
Az én vágyaim a magasba törnek.
Csókom az ég hallja!
Vigye szerteszét a hegyek visszhangja,
Ölelésem lássa a csillag, a nap!
Égessenek össze forró sugarak,
Míg ajkam ajkadra tapasztom.
A fonnyadt, a szürke haraszton
Szeressen a gyík, a vakond
Örök homályban, örök remegésben,
Én, ég madara, az ég közelében."

Szólt újra, s hangja olyan búsan csengett:
"Teneked könnyű, fiatal vagy, bátor!
Jössz egy erős, szabad világból
S csupa hit, csupa fényesség a lelked.
Engem megtörtek. Engem kiraboltak
Apró madarak, könnyű dallal -
Kilopták szárnyamból a legragyogóbb tollat
S tovább szálltak ledér kacajjal.

Mit tudtam, hogy te vagy
S hogy eljössz egyszer értem!
Azt hittem: úgy kell élnem, ahogy éltem.
És rosszul éltem, látod.
Mire te jöttél, nem szeretem többé
Sem magamat, sem a világot!"

Elhallgatott. S e hallgatás
Fájóbb volt minden bús beszédnél.
Fájóbb a síró őszi szélnél,
Mely sírok fölött rohan át.
Oly bús volt, hogy dacos fejem
Lehajtva sírtam - együtt véle.
S kihamvadt vérem szenvedélye,
S nem kellett többé szerelem...

S a nagy, rejtelmes éjszakában
Ott álltunk ketten egymásnak teremtve
S egymástól távol...
Idegenül egész világtól
S egymásnak mindörökre veszve.
Nem volt mienk se föld, se ég -
A titokzatos messzeség
Nem hintett ránk egyetlen sugarat.
S hogy jött a hajnal: csiripelve keltek
Köröttünk apró, tarka madarak.
Mi akkor is szótlan tűnődve álltunk.
Az Isten tudja mire vártunk -
Én a fa csúcsán, ő a fa alatt...
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée
  2017-07-10 15:35:44, hétfő
 
  Erdős Renée

Jer idegenbe

Jer idegenbe, keressünk egy kunyhót,
Kicsinyke kunyhót, szalmafödelest.
Te végy kapát és ásót a kezedbe
Én a tűzhelynél keresek helyet.

Csak hadd csurogjon rólad a veríték,
Csak hadd marja a konyhafüst szemem.
Boldog leszek, ha foltos rokolyában
Ringathatom majd síró gyermekem.

Boldog leszek, ha esti pihenőre
Ölembe hajtod elfáradt fejed,
Ha eléd tálalom majd vacsorádat,
A fehér tejet, barna kenyeret.

Ha dolgoznom kell reggeltől napestig,
És dolgozom majd édes-örömest -
Jer idegenbe, keressünk egy kunyhót,
Kicsinyke kunyhót, szalmafödelest.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée
  2016-07-28 13:51:44, csütörtök
 
  Erdős Renée

Gyónás

Nem vagyok szüntelen kegyes...
Krisztus az Ő sápadt kezét
Gyakran leveszi homlokomról,
Mert nem vagyok rá érdemes

Van sok kegyetlen, rossz napom
Amikor Tőle elmegyek.
Mikor vívódva, sírva küzdve
Ezerszer is megtagadom.

A nagy romok közt odafenn
Egy fényes, tavaszi napon,
Egy pogány oltárra találtam...
És íme, ez történt velem.

Vágyódva hajoltam fölé.
Dionysos menete volt.
Rohantak a bomlott maenádok
S én halkan szóltam: Evoé!


S mintha a táncosok közül
Egy fölemelte volna rám
Thyrsusát, hogy vele megüssön...
Csend és napfény köröskörül.

És lehajtottam a fejem
Egész testemben remegőn,
És végig csapott rajtam forrón
A pogány régi szerelem.

Szédülten, mint ki bort ivott.
Mentem tovább. A nap sütött,
És a fehér kövek nevettek,
És sok bogárka csillogott.

Lehet, hogy én elkárhozom
S a mennyországba nem jutok.
Ó, minden vétkem, minden vétkem
Kivirul e nagy tavaszon.

A régi Róma lelke ez,
mely így a lelkemhez suhan,
A régi Róma tavaszából
Egy sugár engemet keres.

S bennem hogy égnek a dalok...
Pedig jön a husvét, a gyász...
S jön Ő a sötét kereszttel...
Ó milyen nyomorult vagyok!
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée
  2016-07-23 14:26:48, szombat
 
  Erdős Renée

A fekete pillangó

A fekete pillangó két kiterjesztett szárnnyal
Rászállt homlokomra. És íme, jöttek, jöttek
Rég eltemetett gondok,
Nagy ifjúságos lázak, színesek és bolondok -
És a homlokom égett...
A fekete pillangó rászállt két szememre -
És íme, izzón jöttek bíboros látomások:
Egy kert, szökőkutakkal és rejtett lugasokkal
S benne az Idolino megelevenült szobra.
Színe bronz, de hőséges. Élő, sudár, húsz éves.
S álma a diadalmas, a mindentudó asszony...
És a szemeim égtek. -
A fekete pillangó játékos lebbenéssel
Rászállt az ajkamra.
És íme, csókok jöttek, új, nagy, asszonyi csókok,
Titkos kasból kiröppent méhek, nagyszomjú rablók,
S zümmögve és zenélve, hízelkedő fullánkkal
Ellepték meleg ajkát az eleven szobornak.
És az ajkam égett...
A fekete pillangó viharos szárnyveréssel
Körülcikázott engem - és íme, lángban álltam!
Soha ily meddő lángot, ily vigasztalan fénylőt!
Mint elfeledett fáklya, mely túlélte az éjjelt
És a napfény kelésén, szégyenlős lobogással
Fáradtan esik össze: úgy roskadtam magamba.
S az önvádtól gyötörve, magamat ostorozva
Kiáltottam: Halál, szán meg és olts el engem!...
A fekete pillangó fejem fölött cikázott...
Bús volt az alkonyat. Csillagok lomhán keltek,
Köröttem a kutak fáradtan énekeltek -
A kertet megtöltötték lappangó puha árnyak,
S föllobbant mámora a meleg éjszakának,
A föld sóhaja érzett s a tenger remegése -
És a tenger fölött, egekig érő szárnnyal
Ott lebegett sötéten a fekete pillangó.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée
  2016-07-23 12:39:34, szombat
 
  Erdős Renée

Nem tanultam félni

Nem tanultam félni halványk ísértettől.
Suhanó árnyéktól, se szótól, se tettől.
Nem tanultam félni zivatartól, vésztől.
Sem csalódástól, sem a szenvedéstől.
Nem tanultam félni. Ha tán rosszat tettem:
Érte megbűnhődtem, érte megszenvedtem.
Dölyfös voltam? Fejem a porig alázták.
Bizakodó? Hitem százszor meggyalázták.
Reményem zöld bokrát megtépték, szaggatták.
Rajta a sok tüsét mind énnekem hagyták.
Nem tanultam félni, megremegni gyáván
Vad ár robogásán, borús ég villámán.
Ha örömre vágytam: nem sokáig vártam.
Mindjárt az enyém volt, mihelyt megkívántam.
Sokszor cserben hagyott ábránd is, remény is.
Erősen akarni tudtam azért mégis.
Nem tanultam félni. Akit a lelkemben
Bálvánnyá avattam, istenné emeltem,
Annak koronáját szentségtörő kézzel
Gúnyolódva törtem száz darabba széjjel.
S mert nem tudok élni káprázatok nélkül,
Mert a hazugságba lelkem beleszédül:
Kopott bálvány helyét odaadtam másnak,
Épp olyanfakónak, épp olyan hitványnak.
S mint valami bábot, mosolyogva néztem
Milyen büszkén ül meg a királyi székben.
*
Nem tanultam félni. Mégis van oly percem,
Ismeretlen tüzek, rejtelmesen égők,
Pirosan villámlók, titkosan kísértők
Támadnak fel bennem.
Lélegzetem elhal. Minden tagom dermed,
Érthetetlen vágyak vad tábora kerget,
Pihenni nem enged.
Ilyenkor úgy érzem: sem földön, sem égen -
Önmagamban hordom legfőbb ellenségem.
Rejtett indulatok emésztő lázában,
Fojtott szenvedélyek vad viharzásában.
Nem tanultam félni, de ilyenkor érzem,
Rab vagyok egy titkos nagy erő kezében.
Futó perc hozhat rám kárhozatot, vétket,
Istenem, vigyázz rám! Önmagamtól védj meg!
Csak magamtól félek...
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée
  2016-06-14 09:04:30, kedd
 
  Erdős Renée:

Egyszer megnyugszom...

Egyszer megnyugszom és erős leszek
S majd könnytelenül járom az utat.
És tűz, víz, nap, zivatar közepett
Vidáman hordom vándorbatyumat.

Egyszer majd elrepülnek álmaim,
Mint könnyű felhők a vihar után
S zaklatott éjek látomásain
Szendergő lelkem föl nem sír talán.

Szívem falán egyszer majd rést nyitok,
Mert makacsul véd múlt emlékeket.
S kiszórok onnan minden lim-lomot,
Fakó babér - és rózsalevelet.

Egyszer majd olyan egyedül
leszek,
Hogy elfelejtek időt és napot.
S a lét szárnyán czikázom csüggeteg,
Miként az űrben bolygó csillagok.

S távol lesz tőlem: múlt, jövő, jelen -
Távol a zaklató álmok, a vágy -
S a nagy éjben kialszom hirtelen,
Mint egy ismeretlen, fáradt világ.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Erdős Renée
  2016-05-24 07:46:38, kedd
 
  Erdős Renée: Álom

Nekem szárnyam volt, villámlóan kékes.
És nagy sugárzó tollazatom.
S leszálltam csúcsára egy jegenyének
- Erős, magányos bús madár -
S pihentem azon.

Karjaim voltak, vakító fehérek,
Zománcos pihe födte be őket.
Fejemről a fürtök szálltak a szélnek,
S ágai közt az ős jegenyének
Nagy hirtelen elhallgatott az ének.

S rikoltó hangom belesírt az éjbe
Hívogatón, félelmesen
És nem felelt rá senki sem.
Gyötört szerelmes epedésnek láza
S a nagy természet társat nem adott.

Hová fekete szárnyam lecsapott,
Ott volt a halál vad, szomorú násza.
Minden leégett, minden megfagyott,
Hová sima, hideg kezem ért
S szemeim égő pillantása.

És mégis vártam. S nem vártam sokáig.
Lassú szárnyveréssel jött - lassan - a másik.
Nekem méltó, nagy, gyönyörű társam,
Akit kívántam, akire vártam.
Jött, jött felém s leszállt a fa alatt.

S én szóltam hozzá: "Jer föl, ide várlak!"
Ő szólni akart - szava elakadt -
S nem rebbentek a fáradt, lomha szárnyak.
Nagysokára szólt. Nehéz volt megértnem:
"Ha akarsz engem, szállj le ide értem,
Én nem tudok fölebb, fáradt vagyok!"

"De én szeretni itt fönn akarok.
Szomszédságában felhőnek, viharnak.
A port útálom, a fekete földet!
Az én vágyaim a magasba törnek.
Csókom az ég hallja!
Vigye szerteszét a hegyek visszhangja,
Ölelésem lássa a csillag, a nap!
Égessenek össze forró sugarak,
Míg ajkam ajkadra tapasztom.
A fonnyadt, a szürke haraszton
Szeressen a gyík, a vakond
Örök homályban, örök remegésben,
Én, ég madara, az ég közelében."

Szólt újra, s hangja olyan búsan csengett:
"Teneked könnyű, fiatal vagy, bátor!
Jössz egy erős, szabad világból
S csupa hit, csupa fényesség a lelked.
Engem megtörtek. Engem kiraboltak
Apró madarak, könnyű dallal -
Kilopták szárnyamból a legragyogóbb tollat
S tovább szálltak ledér kacajjal.

Mit tudtam, hogy te vagy
S hogy eljössz egyszer értem!
Azt hittem: úgy kell élnem, ahogy éltem.
És rosszul éltem, látod.
Mire te jöttél, nem szeretem többé
Sem magamat, sem a világot!"

Elhallgatott. S e hallgatás
Fájóbb volt minden bús beszédnél.
Fájóbb a síró őszi szélnél,
Mely sírok fölött rohan át.
Oly bús volt, hogy dacos fejem
Lehajtva sírtam - együtt véle.
S kihamvadt vérem szenvedélye,
S nem kellett többé szerelem...

S a nagy, rejtelmes éjszakában
Ott álltunk ketten egymásnak teremtve
S egymástól távol...
Idegenül egész világtól
S egymásnak mindörökre veszve.
Nem volt mienk se föld, se ég -
A titokzatos messzeség
Nem hintett ránk egyetlen sugarat.
S hogy jött a hajnal: csiripelve keltek
Köröttünk apró, tarka madarak.
Mi akkor is szótlan tűnődve álltunk.
Az Isten tudja mire vártunk -
Én a fa csúcsán, ő a fa alatt...
...
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 167 db bejegyzés
e év: 2205 db bejegyzés
Összes: 5340 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 820
  • e Hét: 24316
  • e Hónap: 52294
  • e Év: 428792
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.