Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
P.Pálffy Julianna
  2017-02-22 12:21:56, szerda
 
  P. Pálffy Julianna

Megjelöltél

Megjelöltél, titkon fonod körém az álmokat,
mámorító csendben, súlytalan ködfátyolként kúszik,
rezzen egy gondolat
- érintésedre vágyom -
tűzbe lobban egy emlék, s én kitörölhetetlenül
- magamra tetoválom.

Hiányzik a mosolyod, lágy íve a szádnak,
kimondatlan szavaidra most, hópihék szállnak.

Lassú, álmos percekkel hadakozik a hajnal,
szaggatja égi köntösét, halványkék táncot lejt
mosolygó arccal
- én könnyekkel ébredek -
tövismadárként, tövissel a szívemben ma is
- öntörvénnyel szeretek.

Hiányzik a mosolyod, lágy íve a szádnak,
kimondatlan szavaidra most, hópihék szállnak.

(ha elmondanám, hinnéd-e - hogy nyugtalan
türelemmel míg élek, csak téged várlak?)
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2017-01-22 12:25:15, vasárnap
 
  P. Pálffy Julianna

Rád gondolok

Bohókás kedvemben,
- csak neked -
szivárványt rajzolok,
mint nyári zápor
vízcseppjein át, ezernyi
szín zuhog;
kékkel - reményt festek,
sárgával - örömet, vidáman
pepecselek rá ilyen-olyan
zöldeket, keverek mellé
egy kis lilát - Hahó! Kedves,
kérsz hozzá pisztáciát? -
Csillagok kedvére,
ezüst folyót varázsolok,
aranyszálból eltéphetetlen
hálót fonok, fehérrel
békítem az emlékeket,
fekete, csak papírra vetett
betű lehet,
bíbor jelent boldogot,
gyöngyház selyme enyhít
bánatot

Neked adom a színeket,
neked szivárványt rajzolok,
pirosan mosolyog vissza
minden csepp, ha rád gondolok.

(... nem kell kérned, álmaid
szélére úgyis csipkét horgolok)
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2017-01-16 20:52:28, hétfő
 
  P. Pálffy Julianna

A csókod...

A csókod mézízű varázs - s én -
a méz, édes mámorát szeretem,
minden csókodban azt keresem,
ha ajkad az ajkamra simul,
ott érzem az ízét, hol finoman, hol
vadul.

Oly puha, oly bizsergető,
forrón szenvedélyes, mindent kérő,
néha, mint az alászálló hópihék,
a vállam éppen csak, éppen hogy
megérintették.

Barangoltak a testemen, dombokon
és íveken, lobogó tüzeket gyújtva bennem,
hogy kívánjam, hogy kérjem, engem is
vigyél magaddal, hiszen csókraboddá
lettem.

Elkárhoztam érte, bűnömül ne vegye
senki, ki nem érezte a csókod ízét,
nem tudhatja milyen az - Téged -
igaz szerelemmel a szívében, őszintén
szeretni.

Az én szívemben ott él a szerelem,
szirmait bontó, gyönyörű rózsa,
elvarázsoltál, megbabonáztál, hogy
örökkön-örökké éhes legyek, arra a
mézédes csókra.
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2017-01-03 14:36:19, kedd
 
  P. Pálffy Julianna

Milyen ?

olyan ez,
mint amikor
hallod még a zenét,
elkábít és felemel,
de magába zár,
nem enged el,
csak egy sóhaj,
egy apró szúrás,
tudod, hogy messze jár,
s ott belül, a szívedben
érzed azt, ami fáj;
olyan ez,
mint amikor
aranyló mezőkön átlibben
a szélfútta virágszirom,
színes kis cseppek
nefelejcs vagy liliom,
egyenként peregnek,
a kérdésekre nincs válasz:
szeretsz? - szeretlek?
olyan ez,
mint amikor
tavaszi erdőn madár dalol,
tudod, hogy álom,
de benne vagy valahol,
a másik feled, a másik éned,
s nem gondolsz soha rá,
hogy könnyesen keserű
lehet, az ébredésed;
olyan ez,
mint amikor
magával sodor a tenger,
élethajó ringat, úszik el,
állsz a hófehér vitorla alatt,
- búcsút intesz a kezeddel -
de őrzöd tovább, mert
benned él, mert együtt élsz
az egyetlen, a felejthetetlen,
édesen fájó szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2017-01-01 08:38:56, vasárnap
 
  P. Pálffy Julianna

Mindig veled ébredek

Hajnalban mindig
a szívemben ébredek.

Pereg a film. Álmom
utolsó filmkockáin
még téged rendez a
tudattalatti vágy,
mert képzeletben is -
csak téged vetítelek.
Magán(y)mozit forgatok
- miközben elmaradt
csókjaid, ölelésed néma
lüktetéssel ébresztenek
és hiányod gyűrt párnája
vasal arcomra ráncokat,
rajzol rám plusz éveket.
Nappalok eltagadott
magányperceinek fekete-
fehér szalagját festem
át - tiéd a főszerep -
csak miattad színesek
a pillanatfelvételek.

Hajnalban mindig, a
szívemben Veled ébredek.
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2016-11-23 10:08:13, szerda
 
  P Pálfi Julianna

Szeretlek

Lángoló örvénybe zuhanok,
de nincs mélység, mert tartanak
ölelő karok,
ajkamra csókok édesednek,
nincs sehol szebb zenéje
a csendnek,
mellettem alszol, mozdulatlan nézlek,
meg sem rebbenek, titokban,
szerelemmel igézlek.

Álmod, most én őrzöm, az enyém,
mint mosolyod, a szád
szegletén,
előbb, még vándorolt az ajkad,
de rögtön visszakérted, amit
adtak,
hogy én is Veled álmodhassam,
mi a szerelem, s a szívem,
neked adjam.

Ezerszer elmondott édes szavak,
ezerszínű szerelemfátyollal
beborítanak,
vágyam didereg egyre jobban,
mégis olvadok - ölelő karjaid közt -
forró nyár lobban,
mert, elég egy érintése a kezednek,
elég egy szó, egy sóhaj - csak ennyi:
Szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P. Pálffy Júlianna
  2016-08-16 09:07:55, kedd
 
  P.Pálffy Julianna

Őrizz meg!

Ajkamon halk sóhajjal
pillék szárnya rebben,
ahogy én mondom,
nem mondhatja soha
senki szebben - csak ölelj,
ne engedd el a kezemet,
s én halkan súgom, forró
szenvedéllyel a nevedet;
napsugárral lehelek csókot
a szádra - Hopp! - itt egy
apró harmatcsepp, derengő
hajnal édesen kacagó lánya,
táncoló kis szivárvány,
boldog színek karneválja,
amott, holdfénnyel kergetőznek
fényes csillagok,
nézz rám Kedves! -
ez mind-mind, én vagyok.

Ne engedj el, őrizz!
- tovább nem harcolhatok -
szívemet adtam, szívedért
- igaz szerelmet adhatok.

A csókod mézízű varázs - s én -
a méz, édes mámorát szeretem,
minden csókodban azt keresem,
ha ajkad az ajkamra simul,
ott érzem az ízét, hol finoman, hol
vadul.

 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2016-08-06 12:52:20, szombat
 
  P.Pálffy Julianna

Tegnap,ma,holnap...

Seretném meglopni a holnapot.
Percnyi bizonyosságot csennék
csak türelmetlen magamnak,
fehér botként mint a vaknak -
támaszul.

Csapongó képzeletem mámorba
fúlt felén, rabul ejtett gyönyörpillék
repkednek zabolátlanul, áhítva
tenyered melegét, vélt szabadságra
vágyva.

(Tiéd-szerelem. Ezernyi lepkébe
zárva)

Nélküled időtlenül. Veled, örökre.
Éhed, szomjad csábított örömre,
míg meztelen lelkem cicomáztad
könyörtelenül, aggattál rám ólomba
mártott terheket.

Zaklatott képzelet - átüt véremen.
Ajkad méze kísért, mennybe emel,
majd kortyonként józan valóságba
taszít. Lopnám a holnapot. Veled.
Nélküled megvakít.

Szeretlek.
Tegnap, ma, holnap.
Egyszerűen csak így.
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2016-07-30 12:05:14, szombat
 
  P.Pálffy Julianna

Érezned kell!

- ha ígértem volna, de nem! -
Nem ígéret volt, csöndes szóval
mondtam el mennyire szeretlek,
lelkem adtam szelíd szerelemmel -
ha kellek, ha vársz, én is kereslek.
Múlhatnak a napok, s nyárestékbe
hiába olvad őszi lombok aranya,
Te döntheted el, szikrázhat-e még
borostyán-smaragd szemedben,
szemem kék ígéretű mámora?
Féltékenyen őrzött emlékek közt,
erdők rejtett bája, szénaillatú tisztás,
égő, szenvedélyes bíborvágyak,
- neked is érezned kell, parázslik még! -
az út végén én állok s téged várlak.
Nem számít, hogy tolvaj éjszakák
lopják a fényt szürke háztetők
felett, nem számítanak a vaksin
hunyorgó csillagok, ha csipkés
szélű felhők szélén majd, nekünk
hímeznek szivárványt az angyalok.


 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
P.Pálffy Julianna
  2016-07-18 13:45:35, hétfő
 
  P.Pálffy Julianna

Szeretlek

Lángoló örvénybe zuhanok,
de nincs mélység, mert tartanak
ölelő karok,
ajkamra csókok édesednek,
nincs sehol szebb zenéje
a csendnek,
mellettem alszol, mozdulatlan nézlek,
meg sem rebbenek, titokban,
szerelemmel igézlek.

Álmod most, én őrzöm, az enyém,
mint mosolyod, a szád
szegletén,
előbb még vándorolt az ajkad,
de rögtön visszakérted, amit
adtak,
hogy én is Veled álmodhassam,
mi a szerelem, s a szívem,
neked adjam.

Ezerszer elmondott édes szavak,
ezerszínű szerelemfátyollal
beborítanak,
vágyam didereg egyre jobban,
mégis olvadok - ölelő karjaid közt -
forró nyár lobban,
mert, elég egy érintése a kezednek,
elég egy szó, egy sóhaj - csak ennyi:
Szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  P.Pálffy Julianna  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1147 db bejegyzés
Összes: 4282 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1131
  • e Hét: 10234
  • e Hónap: 48636
  • e Év: 169372
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.