Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Elszámolás
  2016-01-26 21:15:27, kedd
 
 
Sinka István :
...... ......... Elszámolás


Elszámolok ma mindenkivel
és mindenkinek hite szerint
adok a pásztor lelkivel.
A görbének, az egyenesnek,
adok minden hazug barátnak,
akik messzirül kezet fognak
s közelről az útamba állnak.
A szeplősnek adok - pördülj kopasz!
A nagynak is - nesze a hátam!
Igaz, kicsi rész, de ennyi jut,
meg lépcsőnek alád oda álltam.
Belőlem mindenkinek jut
rogyásig. Kaphattok... adok ma soknak.
Én fa vagyok és az ágaim
újra-meg újra lombosodnak.
Előttem papír. Neveket jegyzek,
Számoltam. Most már szivarra gyújtok.
...Csak halkabban ti, kis tekergők:
taposok ám, ha hozzám nyúltok.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István  
Csöndesek az ő léptei
  2014-06-18 19:18:59, szerda
 
  Van Gogh: Lány az erdőben
...... ...........


Dsida Jenő (1907-1938):
...... ......... Csöndesek az ő léptei


Ismeritek őt, a keskenyarcú
gyermeket? Szerelmes leányomat?
Csöndesek az ő léptei,
akár elalvó gondolataim.

Az erdőből jő.
Havas levelek röpködik
körbe tétova útján,
fonnyadt, szomorú, ezüst angyalok.

Házak közé érkezik alkonyatra.
A puha, kék sötétség
bolyhosan símul teste köré.
Homlokán kigyúlad a csókom.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István  
A daloló lány
  2014-06-18 19:06:49, szerda
 
  ...... ........... ........


Sinka István
...... ........A daloló lány

A daloló lány
szavában
ott fénylik
a Duna ezüst szalagja,
a búzaföldek csendje,
a bor aromája,
az első
vajúdás szent
tűzkínú perce,
szín, fény,
szüreti mámor,
a ballagó
csordák esti mélasága,
a csatába
indulók néma remegése,
a tenger mélysége, a
csillagok magassága
és az a
hang,
amit együtt és mindörökké
csak az
Alföld napja dalol.

Seregszemle, 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István  
Szállnak a vadlibák
  2014-06-18 17:41:52, szerda
 
  ...... .........


Sinka István
...... ........Szállnak a vadlibák

Bocskoros, rongyos nagyapám,
hogy nem szólhatott a világnak,
elsírta hát panaszait
az égbeszálló vadlibáknak.

Ősz volt talán s hold fürdette
rőt haját a puszta csendjén,
míg a libák messzi, magosan
úsztak a csillagos estén.

Ő csak állott...haján a fény,
bocskorán meg csillant a por
s körötte a csorda álmát
ringatta halkan az akol.

S panaszkodott...szakállas álla
szinte lángolt a hold fényén,
ahogy állt az akol előtt
ezeréves sorsa mélyén.

Két nagy jobbágykeze ingott,
hangját csendbe fútta a szél
- a vadlibák tovatűntek
s csörgött a fákon a levél.

Avval felelt neki a táj,
s panaszával maradt maga
- helyette most én várom, én,
hogy hátha felel az éjszaka.

...Csörögjetek sárga lombok,
csörögjetek ma énnekem,
mert hiába futnék tőletek,
jön az erdő s rét velem.

És legyek döngnek és dong a szél,
a puszta mélyén éj a világ,
s mint a lelkem a semmibe,
szállnak ma is a vadlibák.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István  
Anyám balladát táncol
  2014-06-18 17:33:07, szerda
 
  ...... ......


Sinka István
...... ........ANYÁM BALLADÁT TÁNCOL

Egyszer volt szép az anyám tánca,
mikor kendőjét gyepre hányta,
a Korhány vizénél, Pusztapándon,
s bokázó lába pásztortűznél,
öles apám örömére
szállt, mint illat a virágon.
De gyönyörű lábán víg figurát
eredő táncába ő se vitt,
csak mutatta ringó mozdulattal
halálba járó őseit.
Mert ugyanaz sírt fel a flótán,
hogy meghaltak azok ima nélkül,
nagy szakállal, akasztófán.

S hajnaltájon, lengő szélben,
hogy fény nyíllott két nyárszemében,
elébe raktak tíz szál gyertyát,
hat másikat meg karikába. -
Közöttük anyám ott sugárzott,
s kis csizmája lángot vert át.
Az ősi ritmust pásztorok fütyölték...
Kettő-kettő felállott szélrül,
jelezve, hogy a csúfolt ős
szép feje most halálba révül.
S a holtak szemét, ahogy lezárták:
ezt a sirató, örök búcsút
a nyárfák alatt már öten járták.

Akkor meg, mikor sírt nyitnak,
közéjük lendül hatodiknak
apám is, kinek lépteit
úgy mérte az öt táncoló,
mint ki utolsó fordulattal
az egész műbe értelmet vitt...

Mikor a gyertyák porig égtek,
még anyám eljárta a végét:
egy szál virág körül koszorút táncolt...
A juhászok meg már csak nézték,
hogy az égen hold ballag át
s csudálja nagy, fehér szemmel
anyám lábán a balladát.
 
 
0 komment , kategória:  Sinka István  
Ballada a Körözs mentén
  2013-01-16 22:46:59, szerda
 
 
Sinka István
Ballada a Körözs mentén


Két anyóka feketében
gyászol a Körözs mentében.
Jár az egyik nyolc ökre,
koldus mégis mindörökre.
Másiknak van három tyúkja
s szegénységből gyalogútja.

Az ökrösnek szép lánya volt,
szép homlokán pihent a hold.
A tyúkos hű fiat nevelt,
vállán egy nagy csillag hevert.
Mind a kettő gyönyörű volt -
találkoztak: Csillag és Hold.

Találkoztak, el is vesztek,
kár, hogy szerelembe estek.
Csillagnak lett Hold a rabja,
s nem volt éje nem volt napja.
Aki gazdag ökrös asszony,
azért az hogy átkozhasson,

ha lányára néz a legény
s szegény asszony fia szegény.
Jaj, mért is volt fehér háza
s mért nyolcas ökörigája?
Mért ásatott téglás kútat,
lányának halálba útat.

Anyja talán el se hitte,
mikor a gyászkocsi vitte.
Szegény asszony egy csillaga,
eltűnt az is egy éjszaka.
Mondják: nekiment a rétnek
s onnan a folyó vizének...

Két anyóka feketében
sír a nagy Körözs mentében.
Van a gazdagnak nyolc ökre,
mégis messzi néz örökre.
Messzi néz és hallgatózik,
hogy a szegény átkozódik.



 
 
0 komment , kategória:  Sinka István  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 54 db bejegyzés
Összes: 4796 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 264
  • e Hét: 2896
  • e Hónap: 44516
  • e Év: 106292
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.