Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
Őszt rajzolok…
  2017-09-20 06:06:43, szerda
 
  Link




Nagy Ilona: Őszt rajzolok...

Tudod, ha festhetek egyetlenegy percet,
akkor őszt rajzolok színes fák alatt,
amiben a napfény levelet ölelget,
és még szalmasárgán ébred fel a Nap,

lábam alá avart - olyan zizzenőset -
melyben süncsaládok álmot alszanak,
arany lombesőt a kéregbarna földnek,
mi megvédi majd a vattahó alatt,

harmatlepte gyepre bazsalikom zöldet,
hogy a rőt levelek jobban látsszanak,
fák alá terítőt, tarka-avarszőttet,
amin napsugarak festőt játszanak,

színes levelekből vidám asztalcsokrot,
álmodó sétányra barna gesztenyét,
fák alatt lapuló galagonya bokrot,
levélejtőernyőt, madárberkenyét,

őszi szélkeringőt, levelekkel pergőt,
piros padra fényt, magam mellé téged,
körénk csendet rejtő, szantálvörös erdőt...
ha megfesthetek egyetlenegy képet.

 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Csak perceket lophattam...
  2017-09-09 17:41:44, szombat
 
  Nagy Ilona

Csak perceket lophattam...

Megint csak perceket lophattam a nyárból...
úgy hagyott itt most is, mint eső a cseppeket,
újra fázni félek... a lucskos, őszi sártól,
ha nem találom benne szerető kezed.

Lásd, mellettem is csak elosont az élet,
mint sunyi tolvajok a sötét, szűk utakon,
s mire rádöbbentem, már rég nincsenek fények,
csak az ősz kopog be ködrejtett ablakon.

Kócsagfehér felhők intenek most búcsút,
és bokron átlopódzó, bujkáló sugarak,
eszembe juttatják, mi nem volt... s ami elmúlt,
s lassan köröttem is mállanak a falak...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Nyárbúcsú
  2017-09-09 17:40:12, szombat
 
  Link



Nagy Ilona
Nyárbúcsú

Láttam, ahogy indul, de még visszaint,
mosolyától pirosabb lett a pad,
vállán általvetett hosszú ujjú ing
jelezte felém, tovább nem marad.

Míg elsétált a kitaposott nyomon,
sovány melegét húzta a gyepen
és fülembe súgta, jön majd a rokon
- hogy bánatomból csöppnyit elvegyen.

Úgy ment, mint nincstelen, se zsák se csomag,
körötte szelet dúdoltak a fák,
s fáradt nyomait csókolták az utak
ahogy múlttá lépett, a semmin át.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Még simogat…
  2017-09-09 17:36:51, szombat
 
  Link




Nagy Ilona
Még simogat...

Vártam, tudod... de már őszre hajlik,
szétviszi az elszáradt magot,
madárdal sem minden reggel hallik,
s gyakrabban csukom az ablakot.

Harmat üli reggelre a zöldet,
gyöngyfehérre kopott már a Nap,
eső is ejt hidegrázós könnyet,
és a szél is gyorsabban szalad.

Sütkéreznek még a fák a téren,
csilingelve csüng a sok levél;
későnyári kora ősznek érzem,
még simogat, de már nem ígér...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Megőrült a szél…
  2017-08-11 19:32:31, péntek
 
  Nagy Ilona
Megőrült a szél...

Azt hiszem, ma megőrült a szél,
kotort, kavart, vitte a mocskokat,
jajongva repült a rozsdamart levél,
s nem találta párját a fák alatt.
Kapaszkodtam én is - magamba tán -,
mert sehol sincs a tíz-ujj- összeér...
Ketten siettek, úgy bújt a lány,
s a férfi szólt. Kedvesem, ne félj!
Ordítanék, de csak repül a sál,
kabátom alatt felsikít a szél,
kócolt hajamba beletúr a fáj...
s könnycsepp repül tovább a semmiér'.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Boldogságnak apró gyöngye...
  2017-07-28 19:19:05, péntek
 
 

Nagy Ilona (pirospipacs)
Boldogságnak apró gyöngye...

Olyan messze lett a távol,
karnyújtása végtelen,
szemem előtt egyre tágul,
s nem éri el két kezem.

Amíg vártam türelemmel,
megfáradt az énekem,
szemeimnek csillogása
elosont az éveken.

Boldogságnak apró gyöngye
eltűnt szinte nyomtalan,
szétszóródott régi emlék
összeroppant hangtalan.

Megsárgultak már a képek,
poros lett a színpadom,
hangom, mint a szél kabátja,
s megfakult a sóhajom.

Ha tavasz jön, új virággal,
s lágy eső hoz harmatot,
megtalálhatsz kinn a réten,
mint mezei pipacsot...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Szép gondolatok...
  2017-07-14 13:40:17, péntek
 
  "A csend mindig üzen valamit, csak mi nem mindig értjük, de amikor megszólal bennünk, olyankor létrehoz egy végtelent, egy színes, széles ívű folyamot."
(Nagy Ilona - Pirospipacs)




"Az ember olyan, mint a gyémánt. Képes mindaddig megbújni a szürke tömegben, amíg valaki felszínre nem hozza belőle a csillogást."
(Nagy Ilona - Pirospipacs)



Link




Nagy Ilona (Pirospipacs):
Majd egyszer...

Egyszer majd elfogadok mindent úgy, ahogy van. Nem kérdezek többé miérteket, és nem vágyom lehetetlenre. Nem zavar a távolság, és nem riaszt a közelség sem. Mindegy lesz az itt és az ott. Nem nézek többé üres tekintetekbe, és nem fogom hiányolni a csillogást a szemetekből. Elhiszem azt, hogy így jó a világ. Mert az emberek és a világ olyan amilyen. Nem több. Nem keresek új utakat, nem sírok és nem is félek többé. Nem vágyom ölelésekre, nem akarom visszatekerni az óramutatót, s nem... egyáltalán nem. Elfogadom... Majd egyszer... Amikor megszűnik köröttem a világ. Persze, az már nem én leszek.




Nagy Ilona (Pirospipacs):
Alkony

Nyugszik a fény. Még átfut a lombon,
s kacsintóst játszik fák tetején,
sunnyog az alkony árnyékba-botlón,
s földre simul a gyepnek ölén.

Ánizskék fut a lenszínű égre,
tollfelhő ágyaz gyolcs pihenőt,
s mielőtt mindent rongy-feketébe
bugyolál, fest egy naplemenőt.

Vedlik a nyárzöld, tűnik a sárga,
utolsó csókra gyúl a tető
- talán már senkit, semmi se vár ma...
Tolvaj az alkony. Naptemető.





Link







Nagy Ilona (Pirospipacs):
Ha túlról nézem...

Ma összegyűjtöm még a kincseket,
színekbe szőtt csendszürke hangomat,
táncoló felhőt, tajtékzó vizet,
és lecsendesített vad orkánokat,

pillangóseregtől zsongó réteket,
zümmögő méhet, írzöld lombokat,
piros fonállal fércelt életet,
feslett kabátot, kopott gombomat,

borvörös-bársonyt álmodó szívet,
ősz aranyába fészkelt titkomat,
nevesincs szigetről elsodort követ,
szélkócolt bokrot, pocakos dombokat,

Ma összegyűjtöm még a ,,kincseket",
sorokba gyűrt ,,semmivolt" hangomat,
hogy elmúláskor magaddal vihesd,
ha túlról nézem a földi partokat...


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Hol a percnek párja...
  2017-06-11 05:57:19, vasárnap
 
  Nagy Ilona: Hol a percnek párja...

A vén folyó mennyi titkot őriz...
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat... csendesen.

Kenderszínű, vén Tiszának hátán,
napsugarak, apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz... egy sziromtutajon.

Öreg tölgyek hűvös árnyékában,
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh' mit láttak nyári éjszakákban...
mert én ma, már csendben titkolom.

S a Holtágnak, földig omló fái,
fűzfafüggöny, békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái...
vízre hajló, milliónyi ág.

Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom...
gondolatom most is hozzád tart.

Néma víznek lassú mormolása,
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort... többé nem lelem.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Csillagfényű…
  2017-05-08 06:49:08, hétfő
 
  Nagy Ilona
Csillagfényű...


Költő lennél? Akkor írj egy
anyák napi verset!
Írd meg azt, hogy milyen szép volt,
mily életre-termett,
hogy csillogott szem-melege
kívánságod lesve,
s mint fésülte barna haját
megfáradtan este.

Írd bele, hogy szerette az
illatos virágot,
napfényt, melyik huncutul a
szája szélén játszott,
s azt a nótát, mely hallatán
mindig tudott sírni
- azt a májust, mit azóta
sem tudtál megírni...

Írd meg azt is, mennyit dalolt,
ha víg volt a kedve,
hangjára kelt sárgarigó,
cikázott a fecske,
s hogy szerette jó apádat,
mint imádott élni,
s miként tudott nagy bajban is
az Úrban remélni...

Hazudd azt, hogy anyák napján
anyák sosem halnak,
mert az Isten sem engedne
árnyékot e napnak,
hazudd csak, hogy örömöket
morzsolnak a könnyek...
Úgysem tudják, hogy a tied
(egy májusi anyák napján)
csillagfényű gyöngy lett.





Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Elengedtelek...
  2017-02-21 13:38:07, kedd
 
 
Elengedtelek...

Elengedtelek...
mint fényt a csillagok,
s nem tudlak követni, mert erőm elhagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csend a sóhajom,
könnyekbe fojtottan, tűzpiros hajnalon.

Elengedtelek...
mint ma a tegnapot,
tulipán a szirmát, mit porba hullatott.
Úgy engedtelek el...
mint levele a fát,
alája terítve szeretet paplanát.

Elengedtelek...
mint árnyék a Napot,
nehogy eltakarja, inkább utat hagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csodás pillanat,
magamba zárva, mint ládikát a lakat.

Elengedtelek...
mint éjszakát a csend,
hogy elgurult gyöngyként csillogjon a rend.
Kérlek hát ne félj...!
van még ki Rád vigyáz,
hiszen csak én engedtelek el... senki más.

Nagy Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 24 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 42 db bejegyzés
e év: 589 db bejegyzés
Összes: 9108 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 671
  • e Hét: 8753
  • e Hónap: 37952
  • e Év: 478516
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.