Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Szép gondolatok...
  2017-07-14 13:40:17, péntek
 
  "A csend mindig üzen valamit, csak mi nem mindig értjük, de amikor megszólal bennünk, olyankor létrehoz egy végtelent, egy színes, széles ívű folyamot."
(Nagy Ilona - Pirospipacs)




"Az ember olyan, mint a gyémánt. Képes mindaddig megbújni a szürke tömegben, amíg valaki felszínre nem hozza belőle a csillogást."
(Nagy Ilona - Pirospipacs)



Link




Nagy Ilona (Pirospipacs):
Majd egyszer...

Egyszer majd elfogadok mindent úgy, ahogy van. Nem kérdezek többé miérteket, és nem vágyom lehetetlenre. Nem zavar a távolság, és nem riaszt a közelség sem. Mindegy lesz az itt és az ott. Nem nézek többé üres tekintetekbe, és nem fogom hiányolni a csillogást a szemetekből. Elhiszem azt, hogy így jó a világ. Mert az emberek és a világ olyan amilyen. Nem több. Nem keresek új utakat, nem sírok és nem is félek többé. Nem vágyom ölelésekre, nem akarom visszatekerni az óramutatót, s nem... egyáltalán nem. Elfogadom... Majd egyszer... Amikor megszűnik köröttem a világ. Persze, az már nem én leszek.




Nagy Ilona (Pirospipacs):
Alkony

Nyugszik a fény. Még átfut a lombon,
s kacsintóst játszik fák tetején,
sunnyog az alkony árnyékba-botlón,
s földre simul a gyepnek ölén.

Ánizskék fut a lenszínű égre,
tollfelhő ágyaz gyolcs pihenőt,
s mielőtt mindent rongy-feketébe
bugyolál, fest egy naplemenőt.

Vedlik a nyárzöld, tűnik a sárga,
utolsó csókra gyúl a tető
- talán már senkit, semmi se vár ma...
Tolvaj az alkony. Naptemető.





Link







Nagy Ilona (Pirospipacs):
Ha túlról nézem...

Ma összegyűjtöm még a kincseket,
színekbe szőtt csendszürke hangomat,
táncoló felhőt, tajtékzó vizet,
és lecsendesített vad orkánokat,

pillangóseregtől zsongó réteket,
zümmögő méhet, írzöld lombokat,
piros fonállal fércelt életet,
feslett kabátot, kopott gombomat,

borvörös-bársonyt álmodó szívet,
ősz aranyába fészkelt titkomat,
nevesincs szigetről elsodort követ,
szélkócolt bokrot, pocakos dombokat,

Ma összegyűjtöm még a ,,kincseket",
sorokba gyűrt ,,semmivolt" hangomat,
hogy elmúláskor magaddal vihesd,
ha túlról nézem a földi partokat...


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Hol a percnek párja...
  2017-06-11 05:57:19, vasárnap
 
  Nagy Ilona: Hol a percnek párja...

A vén folyó mennyi titkot őriz...
sétálok a parti köveken,
neki bármit elmesélek én is,
ezer éve hallgat... csendesen.

Kenderszínű, vén Tiszának hátán,
napsugarak, apró fodrokon,
a hídlábnál egy erősebb hullám,
sóhajt visz... egy sziromtutajon.

Öreg tölgyek hűvös árnyékában,
mennyit hancúroztunk egykoron,
vajh' mit láttak nyári éjszakákban...
mert én ma, már csendben titkolom.

S a Holtágnak, földig omló fái,
fűzfafüggöny, békalencseágy,
szerelmeknek titkos, kis tanyái...
vízre hajló, milliónyi ág.

Ringó nádas visz végig a tájon,
kanyarogva bóbiskol a part,
hová vitted vén Tisza az álmom...
gondolatom most is hozzád tart.

Néma víznek lassú mormolása,
visszavisz az időtengelyen,
keresem, hogy hol a percnek párja,
mit elsodort... többé nem lelem.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Csillagfényű…
  2017-05-08 06:49:08, hétfő
 
  Nagy Ilona
Csillagfényű...


Költő lennél? Akkor írj egy
anyák napi verset!
Írd meg azt, hogy milyen szép volt,
mily életre-termett,
hogy csillogott szem-melege
kívánságod lesve,
s mint fésülte barna haját
megfáradtan este.

Írd bele, hogy szerette az
illatos virágot,
napfényt, melyik huncutul a
szája szélén játszott,
s azt a nótát, mely hallatán
mindig tudott sírni
- azt a májust, mit azóta
sem tudtál megírni...

Írd meg azt is, mennyit dalolt,
ha víg volt a kedve,
hangjára kelt sárgarigó,
cikázott a fecske,
s hogy szerette jó apádat,
mint imádott élni,
s miként tudott nagy bajban is
az Úrban remélni...

Hazudd azt, hogy anyák napján
anyák sosem halnak,
mert az Isten sem engedne
árnyékot e napnak,
hazudd csak, hogy örömöket
morzsolnak a könnyek...
Úgysem tudják, hogy a tied
(egy májusi anyák napján)
csillagfényű gyöngy lett.





Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Elengedtelek...
  2017-02-21 13:38:07, kedd
 
 
Elengedtelek...

Elengedtelek...
mint fényt a csillagok,
s nem tudlak követni, mert erőm elhagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csend a sóhajom,
könnyekbe fojtottan, tűzpiros hajnalon.

Elengedtelek...
mint ma a tegnapot,
tulipán a szirmát, mit porba hullatott.
Úgy engedtelek el...
mint levele a fát,
alája terítve szeretet paplanát.

Elengedtelek...
mint árnyék a Napot,
nehogy eltakarja, inkább utat hagyott.
Úgy engedtelek el...
mint csodás pillanat,
magamba zárva, mint ládikát a lakat.

Elengedtelek...
mint éjszakát a csend,
hogy elgurult gyöngyként csillogjon a rend.
Kérlek hát ne félj...!
van még ki Rád vigyáz,
hiszen csak én engedtelek el... senki más.

Nagy Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Harmatcsepp...
  2017-02-21 13:35:51, kedd
 
  Harmatcsepp...

Tudod...
én már nem félek,
csak tiszavirágként élek.
Nem fáj semmi, nincs talány,
egy szív sajog még néha tán...
s éjre éj jön... nap után.

Vagyok...
tán egy gondolat,
egy csöppnyi kő a part alatt,
mint álomkép létezem...
kezem nem fogja senki sem,
harmatcsepp az életem.

Élek...
mint egy kis levél,
csak lebegve az életér'
kapaszkodom lét után...
mit elsodor egy szél bután,
s éjre éj jön... nap után.

Nagy Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Hajnal hasad...
  2017-02-21 13:33:52, kedd
 
  Hajnal hasad...

Szinte minden nap látom a Hajnalt,
amint leveti csipkeköntösét,
és gyengéden, sirályszürke hajjal,
öleli a tér álmos emberét.
Hangtalan oson, s oly észrevétlen,
mégis, most itt érzem a bőrömön,
s tudom, hogy ti még alusztok éppen,
de nekem léptem már a hűs kövön.

Szeretem a Hajnalt ahogy ébred,
mert láthatom sejtelmes arcait,
mikor a Nap még fák között lépked,
aludni küldve az éj hangjait.
Kristályharmatát széthinti végre,
páfrányzöldben szunnyadó lombokon,
s oxidvörössel festi az égre,
most új nap kél az alvó bokrokon.

A tinta égnek, lenkékre mossa
libatollmeleg csillagpaplanát,
s barit felhőket húz a magasba,
hogy űzzék a királykék éjszakát.
Dalol, suttog, s csengettyű hangokon,
most felcsókol szendergő arcokat...
s a patakban, sófehér habokon,
egy csipketiszta... új Hajnal hasad.

Nagy Ilona




Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Jégvirág
  2017-02-21 13:32:08, kedd
 
 



Jégvirág

Bezárta bimbóit hangtalan,
csillogott fehéren, hamvasan,
nem volt illatos, kábító...
csak gyolcsfehér, mint a hó.

Vakított mint a gleccserek,
egyre nőtt, mint a kisgyerek,
megrajzolt apró bokrokat,
csipkézett álomszép fodrokat.

Gyengéden nyitotta szirmait,
üvegre karcolva titkait...
leolvadt némán, csendesen,
s eltűnt a téllel... teljesen.

Ha egyszer mégis visszatér,
megismered, mert cinkfehér,
nem volt más, csak egy jégvirág,
de benne volt a fél világ.

Nagy Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
...zúzmara...
  2016-11-29 06:36:41, kedd
 
 

Szerző: pirospipacs (Nagy Ilona)

...zúzmara...
Néztem a kopasz fát, és sajnáltam. Mennyire fekete, és semmi nincs rajta ami megvédené a zord időjárástól. Magányos, és számkivetett. Ott állt egyedül, sajnálatraméltón,... szinte könyörgött, hogy meglegítse meg valaki,... vagy egyszerűen csak szóljanak hozzá. Kicsit távolabb egy karcsúbb fa állt, szürkén, és fázósan, de szeliden, és csendben viselte a hideg telet. Olajbarna törzsük fáradtan kapaszkodott a földbe, dohánybarna ágaik pedig kopaszan meredtek az ég felé, miközben a fagyos pára csillogot rajtuk.

Ők most csak téliálmot alszanak, mint a nagy barnamedvék, akik bebújnak a hideg tél elől meleg kuckójukba, és minden szomorúságot átalszanak. Amikor elszenderülnek még vidám a Föld, és mire felébrednek ujjáéled. A fáknak is ezt kell tenniük, aludniuk kell. Maradnak hát, és tűrik, hogy viharok tépjék ágaikat, s hideg karcolja törzsüket. Színüket elvette az Ősz, és meg kell várniuk a Tavaszt, hogy újból fellélegezhessenek. Addig bizonyára arra gondolnak, hogy megint szép lesz majd minden,... mert lesz meleg, és napsütés,... rügyfakadás, és virágözön, énekesmadarak, és gerlék serege.
Az éjjel, mégis mintha csoda történt volna. Reggelre a fákon, milliónyi, fátyolfehér, aprócska jégcsap bújt egymáshoz, és vakító, gyapotfehér hócsipke takarta be őket. A zúzmara szirmai olyanok voltak, mint a piciny hegycsúcsok szorosan összebújva. Egyszínű csoda, mégis hihetetlenül szép. A fehérnek egyszerű, vakító szépsége. Mint a régi horgolt terítők, amit a nagymamák mindig gyolcsfehérre mostak, és keményre vasaltak, mert ünneplő volt, éppúgy,... mint a ma reggeli utca.

A zúzmara olyan, mint a tündérek megfagyott sóhaja, melyek elszálltak az éjszakában, de közben találkoztak Jégapó hideg lehelletével, s ezért csak fagyos kiáltás lehetett belőlük. Ekkor megálltak dermedten a levegőben, s utolsó erejükkel a növényekre feküdtek, szorosan, egymásbabújva. Ma reggelre egy törékeny, de gyönyörű táj fogadott,... láthattam a természet sóhajokban megfagyott szívét, s a két kopasz fa mosolygott rám...




Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Szép gondolatok...
  2016-11-21 07:18:03, hétfő
 
 
"Az ember olyan, mint a gyémánt. Képes mindaddig megbújni a szürke tömegben, amíg valaki felszínre nem hozza belőle a csillogást."
( Ilona Nagy/pirospipacs )



Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
Csend ül…
  2016-05-05 07:06:57, csütörtök
 
  Nagy Ilona:
Csend ül...

Mondani akartam, hogy ébredt a nap,
sugárban lopózott lombos fák alatt,
és a langyos eső csendben csengetett,
levelekre pottyant, kicsit reszketett,

s azt is, hogy a rigó magányosan várt,
aztán padra ugrott, nagy körökben járt,
s hogy az orgonákon megcsillant a csepp,
és a gyöngyvirágnak sok testvére lett,

és a víz hozott egy édes illatot,
de a kopasz ágon galamb gubbasztott...
Mondani akartam. De most nem tudom,
mert épp ez a nagy csend ül a vállamon...



Link


 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ilona (pirospipacs)  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 67 db bejegyzés
e év: 487 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 960
  • e Hét: 14514
  • e Hónap: 48780
  • e Év: 355270
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.