Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Szabolcsi Erzsébet
  2017-04-15 08:40:41, szombat
 
  Szabolcsi Erzsébet

Hunyorgunk

Szavak és álmok
tábor tüzei pislognak
elakadt expedíciók
daltalan éjszakáin.
Tüzet mesélnek a csillagok,
gyújtanának lelkes sóhajokat
zihálva kósza szellő futamok,
nyújtanának lángoló ágat
dalra fakasztó hajnalok.
Távolról villámló tekintetekre
csak az éj zeng szimfóniát.
Lopakodó borzongás elől
sugarak fényébe burkolóznánk.
Takarj be álmaiddal,
remegő szavaiddal,
dúdolj óvó melengető
meséket, növessz fölém
becéző rózsa lugast,
burkolj illatos felhőkbe,
s lángokat álmodik újra föléd
a didergő rügybe fagyott
zúzmarás lélek...
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Erzsébet
  2017-04-06 08:07:26, csütörtök
 
  Szabolcsi Erzsébet

Új nap

Rámkopogott a hajnal,
gyöngéden megérintett,
súgott egy-két szép szót,
s én félálomban követtem,
még duruzsolt fülemben álmom,
még pilláim mögött képek vonultak,
még lüktetett bennem valami túlvilági zene,
még nehezen szakadtam el a varázslattól,
még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba,
s akkor megéreztem az új nap illatát,
akkor hűs friss szelek cirógattak,
akkor felcsendült egy új dallam,
akkor résnyire nyílt szemem
felfedezte a felszökő fényt,
a valóság színes felhőit,
s jó volt megéreznem
az új nap csodáit...
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Erzsébet
  2017-03-31 11:06:05, péntek
 
  Szabolcsi Erzsébet

Tükröm

Tükröm legyél.
Lássam arcom rezdülését a szemedben.
Lássam lelkem legmélyét is az arcodon.
Érezzem minden gondolatomat általad.
Lássam magamat benned.
Tükröm.
Apró üvegcserepekre hullnál, ha odacsapnék,
szétesnél darabokra, s csörömpölve csapódnának
földhöz szemcséid.
A szilánkok felsebeznék gyenge bőrömet.
Felszedegetném mindet egyenként.
Óvatosan. Vigyázva, minél több szilánkot megtaláljak.
Összeraknálak. Pontosan összeillesztenélek.
Gondosan, alaposabban megterveznélek, elrendeznélek.
Ki ne maradjon valami. Kárba ne vesszen semmi.
Mozaiktükör. Üvegcserepekből, szilánkokból, sok-sok
szeretetből összerakva tükröm lennél újra.
Általam, véremből, gondoskodásomból újjászületve.
Tükröm, lelkem tükre.
Szivárványhártyamozaik.
Lélekvár.
Tükörtorony.
Tükröm, vigyázok rád.
Tükröm, te hideg és éles, meleg szavaimmal,
lázas kezeimmel tisztogatlak.
Csillogj örökké.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Zsóka
  2017-03-22 08:56:08, szerda
 
  Szabolcsi zsóka

Ha megérint...

Csak egy leheletnyi kincs,
mit idesodort a szél,
csak egy furcsa üzenet,
amiről a szél mesél,
csak egy pihe puha szó,
csak egy hang, egy zümmögés,
s bőrömön pihen a lágy,
csókba zárt szent ölelés..

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Erzsébet
  2017-03-06 08:48:13, hétfő
 
  Szabolcsi Erzsébet

Mégis ...

Ne szólj,
szól helyetted a csend.
Ne nézz,
hunyt pillád mögött vagyok.
Ne hívj,
hívnak az álmaink.
Ne keress,
hisz úgyis ott vagyok.

Szólj,
fújja hangod felém a szél!
Nézz,
szemed tükrében ragyogok.
Hívj,
érezzem, hogy lobogva vársz.
Keress,
szeress, lásd melletted vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Zsóka
  2017-02-10 14:05:37, péntek
 
  Szabolcsi Zsóka

Tovatűnt..

Arcodon lopakodó könnycsepp
alásuhan, s gyöngyözve lehull.
A kérges talaj meglágyul,
meghajlik talpad alatt.
Bársony leplet bocsát rád az éj,
s te megbocsátod tűnő titkait.
Tündöklő álom ragyog fel a múlt
tűnékeny párájából.
Párnád telesírtad, s mégsem
jött a megváltó élet.
Élsz még, kedves arc,
harcod hol tart épp?
Képek jönnek és mennek,
s az idő újabb árkokat váj
arcomra a készülő
újabb könnycseppeknek...
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Erzsébet
  2016-12-15 06:27:34, csütörtök
 
 
Szabolcsi Erzsébet

Szikrák ...

Haldokló vágyak hamvai között
árva párnám itta éji könnyem.
Parázs született tenyeremben, mikor
véletlenül bőrödhöz értem.
Pezsdült az érben lüktető hiány,
s a magányos órák rám meredtek:
Mit csinálsz, hajlongó bús virágszál?
Szirmaid mily fény felé nevetnek?
Nyiladozó álmok feszítik ajkam,
szólnék, de csak tátogok vakon,
s hogy mit dalol fölöttem holdas éjem,
könnyes vágyódással hallgatom.
Jöjj, jöjj, éjillatú mámor,
tenyeremben bizsergve éled az ér.
Jöjj, jöjj, mámorillatú éj,
szikrázó pipacsokról mesélj!
Érik az álomtalan hajnal,
hajladoznak harmatos fűzfák,
éled az angyaltalan álom,
s álmodja sóhaját egy friss ág.
Jöjj, jöjj, perzselő hajnal,
tüzedre lobbanó lángom felel,
jöjj, jöjj, hajnali parázs,
lángnyelved nyáródát énekel.
Lobogj nekem láng, ősi szikra,
tűzeső járja a lelkemet át,
szikrázz, tükrömben csillanó sugár,
ezerszerezd új tavasz kacaját!


 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Erzsébet
  2016-12-14 20:35:51, szerda
 
  Szabolcsi Erzsébet

Boldog morzsák

Derengő álmok közt ránk hulló
hajnali fény csillan csapzott hajadon.
Arcodon még boldog morzsák
mosolyognak.
Csak pillantásom simogat.
Talán megérzed.
Szemed lehunyva nyújtod
felém kezed.
Összekulcsolódunk.
A kíváncsi napfény glóriába fon minket.
Nekünk születik a reggel.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Erzsébet
  2016-12-09 10:42:31, péntek
 
  Szabolcsi Erzsébet

Hunyorgunk ...

Szavak és álmok
tábortüzei pislognak
elakadt expedíciók
daltalan éjszakáin.
Tüzet mesélnek a csillagok,
gyújtanának lelkes sóhajokat
zihálva kósza szellőfutamok,
nyújtanának lángoló ágat
dalra fakasztó hajnalok.
Távolról villámló tekintetekre
csak az éj zeng szimfóniát.
Lopakodó borzongás elől
sugarak fényébe burkolóznánk.
Takarj be álmaiddal,
remegő szavaiddal,
dúdolj óvó melengető
meséket, növessz fölém
becéző rózsalugast,
burkolj illatos felhőkbe,
s lángokat álmodik újra föléd
a didergő rügybefagyott
zúzmarás lélek...
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Szabolcsi Erzsébet
  2016-12-05 08:20:35, hétfő
 
  Szabolcsi Erzsébet

Tovatűnt...

Arcodon lopakodó könnycsepp
alásuhan, s gyöngyözve lehull.
A kérges talaj meglágyul,
meghajlik talpad alatt.
Bársony leplet bocsát rád az éj,
s te megbocsátod tűnő titkait.
Tündöklő álom ragyog fel a múlt
tűnékeny párájából.
Párnád telesírtad, s mégsem
jött a megváltó élet.
Élsz még, kedves arc,
harcod hol tart épp?
Képek jönnek és mennek,
s az idő újabb árkokat váj
arcomra a készülő
újabb könnycseppeknek...
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1147 db bejegyzés
Összes: 4282 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1294
  • e Hét: 10397
  • e Hónap: 48799
  • e Év: 169535
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.