|
2016-01-13 20:51:51, szerda
|
| |
| |
Szabó Kila Margit
...... ...........A szerelem sziget.
Álmodok egy gyönyörű álmot, verdes, küzd,
mint kismadár.
Csoda káprázat ragyog, suhan a hegyen, bércen át.
Hosszú évek után a régi, mámorérzés felzokog.
Kacag a csönd, sodor az emlék, lágy hulláma fellobog.
Hol van a szerelem szigete? Lecsukom a szemem pilláját,
ezrnyi gondolattal fürkészem reményem csillagát.
Éj leplén reszketve látom, a szép, csillogó kristályát.
Megcsillan egy édes drága kép, érzem forró szikráját.
Kezem nyújtom a semmibe és fölkavarja vágyamat.
Suttogok. Nem létezel! Sóhaj ring, öleli álmomat.
Szárnyal ábrándokkal messze, vissza - visszaszáll mámora.
Lobogó fényed repít, és éget a múlt pillanata.
Homályos csendben elveszett szavak, üres illúzió.
Szellemed szárnya álom felleg, reménytelenség árnya.
Kővé dermedt szív feledtet és hallgat hosszú év után.
A múlt pillanatát őrizem, bánat szendereg csupán.
Az idő végtelen szava zeng, a csaló ábránd ringat.
Teliholdas éj meséi Rólad, s esti szellő símogat.
S álmomat álmodom egy csodás, szép Szerelem - szigetről,
mely az éj leple alatt Hozzád vezet, és örökké tart.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szabó Kila Margit |
|
|
|
|
|
xMagazin
Offline
