Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Távolból
  2015-05-27 20:39:57, szerda
 
  ...... ........


Szabolcska Mihály:
...... ........... ..............Távolból


Miért száll nyugatnak,
Mért nem megy keletnek
Fehér hattyú nyája,
Fent a fellegeknek ?

Csak egyet is látnék,
A ki arra szállna,
Hogy' ültetném fel a
Lelkemet reája.

A borongó égnek
Vándor föllegével.
Kicsiny falunk felett,
Hogy szállana még el . . .

De ezek meg hátha
Onnan kerekedtek ?
Szép halavány felhők
Honnan, hova mentek ?

Honnan, hova szálltok ?
- Ugye, a Tiszáról ?
- Ugy-e, édes anyám
Fehér homlokáról ? . . .

Nem onnan, nem onnan!
Ha onnan szállnátok,
Meg is értenétek,
Meg is állanátok.

Felettem álmátok,
Édes vigyázassál,
�--rök szeretettel,
�--rök aggódással.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Vihar a pusztán
  2013-10-24 00:05:32, csütörtök
 
  Munkácsi Mihály: Vihar a pusztán
...... ........... ...........


Szabolcska Mihály:
...... ...........VIHAR A PUSZTÁN


A rónaság felett
Morajló fellegek
Gomolyganak sötéten,
Rút viharmadarak
Vígan vijjonganak
A maguk elemében!

S úgy csap elő-elő
Egy-egy fenyegető
Villám-újj a magosbúl,
Mintha nyomába már
Ott járna a halál
Végítéletnapostul!

- Idelent azalatt
A pusztán hallgatag
Nagy, méla nyugalom van,
Itt-ott a magasabb
Kórék ha inganak,
A föld, az áll nyugodtan!

Mert ő van bár alul:
Az anyaföld az úr;
Fönt a vihar mulandó,
Ma még uralkodik,
De lesz-e holnapig?
Az idő változandó.

...A dörgés majd elül,
Állj rendületlenül
Én édes rónaságom,
Lármáját föl se vedd,
Láttál te rémesebb
Időt is a világon!
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
A kisfiam
  2013-08-31 00:09:19, szombat
 
 
Szabolcska Mihály
A KIS FIAM...

A kis fiam szörnyen pajkos,
A mihaszna.
Sokszor alig bír vele az
Édes anyja,
S ekkor nekem kell talpra állni,
Magyarosan megrégulázni.

Ilyenkor én haragosan,
Szemrehányón,
Szörnyülködöm e példátlan
Rosszaságon;
S ráolvasom bízvást, előre:
Hogy sohse lesz semmi belőle!

Ám ezalatt, valahogy bent
A szívembe',
Mintha egy-egy kedves emlék
Rám nevetne,
S látnám a régi-régi multam:
- Én is szakasztott ilyen voltam!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Jókai
  2013-08-31 00:07:04, szombat
 
 
Szabolcska Mihály
JÓKAI.

Mikor kimondom a nevét: szívemben
Álmok varázsát érezem,
S valami édes, bűbájos igézet
Játszadozik velem.
Elvész előlem a rideg valóság,
El ez az egész látható világ,
Valami más, tisztább világba járok,
Körülölelnek melegebb sugárok,
S mosolyog rám ezer csodavirág!

Milyen világ ez! Hasonló a földhöz,
De más, - gyönyörűségesebb:
Balzsamosabb, kékebb a levegője,
Sugára fényesebb.
Mennyboltja mélyén bűvölőn ragyognak
Nagy, ábrándos nézésű csillagok.
S míg föltekintesz hozzájuk merengve:
Megbabonáznak egész életedre.
Fényük örökké lelkeden ragyog.

S milyen a népe ennek a világnak!?
Erősek, szépek, jók, nagyok:
Lelkem kibontja szárnyát: hadd lehessek
Olyanná, mint azok!
Ti talpig hősök, férfijellemek ti,
Ti földiségen túlnőtt alakok:
Valódiságtok én nem mércsikéltem,
Csak veletek rajongtam, küzdtem, égtem...
S ti mintaképnek úgy beváltatok!

A nő: a férfi eszményképe itten.
Naptiszta, glórjás ideál,
Kihez a küzdő ifjú szíve, lelke
Csak imádkozni jár.
Ez a világ a tiszta szerelemnek
Meleg, családi, nyájas otthona.
- Óh szerelem, gyötrelmes-édes álom:
Nem álmodott át költő e világon
Jókainál gyönyörűbben soha!

Mélyen hajolj meg, hazám ifjúsága,
Mikor kimondod a nevét.
A szerelemnek Ő hadd hintse rátok
Első igézetét!
Könyvei: csupa liliomsziromból,
Szerelme mind: >Énekek éneke<...
Az Azrák törzse sohse hal ki végkép',
Míg itt veszi szerelme mintaképét
Az ifjú és szelíd szerelmese!

- Óh hányan áldjuk hű emlékezéssel;
Lelkét, világát, álmait.
Kik itt lettünk rajongó hívetekké:
Szabadság, haza, hit!
És bár az élet nagy tömkelegében
Ezt a világot nem igen lelem:
Csak hadd maradjak a hívője ennek.
S a kis cselédim ha fölcseperednek,
Őket is Jókaihoz vezetem!

*

Óh Jókai, mi örök büszkeségünk,
Szórd ránk öröklő fényedet.
S ha valaha e nemzet életét majd
Túléli a neved:
Hirdesse híred akkor is világgá
Az eljövendő századokon át,
Hogy az a nép, mely Jókait termette,
Halálosan, s halálig szerette
Eszményeit, szabadságát, honát!!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Változatok
  2013-08-31 00:02:28, szombat
 
 
Szabolcska Mihály
VÁLTOZATOK.

Vajjon mi lesz a hulló virágból?
Vajjon mi a nyári napsugárból?
S dalából az énekes madárnak?
- A mi szép volt: semmivé nem válhat.

...Virágiból a hulló mezőknek:
Tán mosolygó lányálmok szövődnek.
Fehér álmok, fehér nyoszolyákon,
Álomtalan, édes éjszakákon.

S a nyári nap meleg sugarára:
Rátalálni egy-egy pillantásra
Sok ránk eső lelkes szem tűzében,
Puha, meleg, napos nézésében!

A madarak nótája se vész el.
Meglelkesül csengő rímeléssel
Álmodozó poéták dalában.
S száz szerelmi, szótlan vallomásban!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Szeptember
  2013-08-31 00:00:15, szombat
 
 
Szabolcska Mihály
SZEPTEMBER.

Meleg még az ég boltozatja,
De már a színét hagyogatja.
A lomb is ritkul, halaványul...
S oda a legszebb dal a fákrul.

A déli nap erőlködik még,
Hogy hátha a réginek hinnék.
Mindegy, - a nyárnak vége lesz már,
Akárhogy is, szeptember ez már!

Sohse erőlködj, nap barátom,
Ez a mi sorsunk a világon.
A lángok lángja hevíthet bár:
Ellobog a láng, elszáll a nyár!

- Ám túl a lombok ritkulásán,
A nyárvégi sugár fogyásán:
Megtelik a lelkem reménynyel,
Ez őszi táj költészetével...

Nyárvégi nap sugára, hullj rám,
Nyárvégi lombsátor, borulj rám.
Tanítsatok meg bízni engem,
Egy eljövő, szebb kikeletben!



 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Két sír
  2013-08-30 23:57:31, péntek
 
 
Szabolcska Mihály
KÉT SIR.

Kijárok a temetőbe gyakran,
Pap vagyok, s hajh, sűrűn halottam van, -
S éveken át, - mióta kijárok,
Két sírhalmot nagyon megvigyázok.

Az egyiken fekete márványból
Gyönyörű szép, nagy emlékkő gyászol.
De mellette évek óta eddig,
Búslakodni sohse láttam senkit!

A másik sír a szomszédságában
Szinte elvész a nagy kő árnyában.
A fejfája kézzel van faragva...
- Szegény ember nyughatik alatta.

De ez a sír tele van virággal,
Frissen szedett tarka vadvirággal,
S valakit ott szomorún, zokogva,
Sokszor látok a sírra omolva.

- S én majdani nyugovó helyemnek,
Ezt kívánnám, ezt a szegényebbet...
Sírunk felett semmi kő nem ér fel:
A szeretet egy meleg könyjével!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Magda
  2013-08-30 23:50:57, péntek
 
 
Szabolcska Mihály
MAGDA

A vasúti kocsi ablakába
Egy lánynév van belekarcolászva:
>Magda<, >Magda<... Mintha csak élnének
A vonások, s virágból lennének.

Aki írta - látom a szívemmel, -
Tele volt a lelke szerelemmel.
Szerelemmel, rozmaring virággal
Elválásuk édes bánatával!...

... És rám borul lassan, észrevétlen
Én reám is édes emlékképpen:
Az a tavasz - messziről is áldom, -
Amilyen több nem lesz a világon!

Tél az idő, de körültem mintha
Rózsabokros kikelet virítna...
- Magda, Magda, az Isten megáldjon,
Hű szeretőd hamar rád találjon!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Késő tavasz
  2013-08-30 23:47:41, péntek
 
 
Szabolcska Mihály
KÉSŐ TAVASZ.

A kikelet hová lett!
Én Uram, én teremtőm.
Maholnap itt a május,
S még egy fa sem virágos,
Még egy levélke sincs az erdőn!

Hol késhet a tavasz, hol?
- Bolondos jókedvében
Valahol ott rekedt tán,
Egy tündér szerecsen lány
Szerelmetes, bűvös körében.

S ott érthetetlenül, most
A fák virágosabbak.
Alattuk öntudatlan:
Csók kétszer annyi csattan,
S a vadvirágok bokrosabbak!

Mi meg, mint a virrasztó
Asszony a korcs urára,
Várunk aggódva itten:
"Hol késhet Uramisten?"
S haraggal gondolunk reája.

- De bárhogy szidjuk is most,
Tudom, mikor belebben:
A múltat megbocsátva,
S mindkét karunk kitárva,
Fogadjuk ujjongó örömmel!

Pedig nem jön vezeklőn.
- Muzsikaszó nyomába',
Hetykén, vígan dalolva,
Öntelten mosolyogva
Jön majd, virágokat dobálva!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Rákóczi koporsójánál
  2013-08-30 23:44:39, péntek
 
 
Szabolcska Mihály
RÁKÓCZI KOPORSÓJÁNÁL.

Visszajöttél, hazajöttél végre,
&#187;Hazánk szentje, szabadság vezére!&#171;
Véget ért hát nagy hontalanságtok,
Kétszázéves nehéz bujdosástok.

Hogy elmentél, zöld erdők harmatát
Hó lepte be piros csizmád nyomát.
S oda fagyott a nagy zuzmarába
Szabadságunk bimbós rózsafája.

De a neved bűbájos emléke
Tovább virúlt nemzeted lelkébe'.
S ki érettünk legtöbbet szenvedtél:
Szabadságunk eszményképe lettél!

Eltörhették a tárogatónkat,
Megtilthatták álmodni is rólad,
Csak te voltál a szívdobogásunk,
A legszentebb titkos imádságunk.

Csodás hittel, édes meseszóban
Regélgették a magyar kunyhókban:
Az üstökös újra tündököl még...
Hej Rákóczi egyszer visszajön még!

S ha valahol elszét e hazába'
Lobbot vetett a szabadság vágya,
Ha valami szívünk föltüzelte,
Azt mondtuk rá: a Rákóczi lelke!

Újra kezdett dicső küzdelmünkben
A te lelked lángolt a szívünkben.
Nagy fényedről tisztán rád ösmertünk,
Csakhogy akkor Kossuthnak neveztünk.

- Hazajöttél végre valahára,
Szabadságunk bolygó fénysugára.
S poraidat ha már visszahoztuk:
Lelkedet is haza imádkozzuk.

S valahára méltók leszünk hozzád;
A tied lesz egész Magyarország.
A te lelked lesz már a vezére:
A szabadság igéretföldére!

 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 528 db bejegyzés
Összes: 5270 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 936
  • e Hét: 3723
  • e Hónap: 18505
  • e Év: 546216
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.