Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Levél Szemere Miklóahoz
  2015-07-12 20:05:51, vasárnap
 
 
Szász Károly:
Levél Szemere Miklóshoz
Szabad-Szállás, 1866. szept. 27.



Miklós! jegyezd meg, ugy irám minap:
,,Ha még igérem egyszer, elmegyek."
S tanúbizonyságot te tégy magad:
Igértem-e? Nem én, egy szóval is!
Hallgattam, mint a zabban a haris,
Hiába vártad levelem' (ha vártad!)
S igy vád alá se foghatsz. Q. e. d

Nem ugy akartam én! De most, mivel
Megint nyakamba zúdult az a jó
,,Homo proponit, et Deus disponit":
Már csak kivallom, mit tervezgetek.
Miskolczrul (ott ha Lévay Józsinál
Ki ön költői szárnyát tépte meg
Egy főjegyzői tollért - nyájason
S vidámon egy napot tölték vala).
Vattára mentem volna. Ott kocsim'
A falu-végen hagyva, porlepett
Csizmával, izzadtán kopogtatok
Az Endre ajtaján : - ,,Bocsánatot,
Bizonyos ügyben Diós Győrbe kell
Utaznom, - épen a falu alatt
A kerekem ketté tört, valamely
Becsületes polgártárs ide utalt,
Hogy a tekinte's urnak lesz talán
Egy hever kerekje, - én Heves
Megyébül, Tisza-Derzsrül - ott lakom -
Kis Péter a nevem, - remélhetem
Bocsánatát, alkalmatlankodásomért -? "
Megláttam volna, hogy' fogad, csikorgó
Talicskájából rozzant kereket
Ha kunyorálok, a poéta! Szépen
Festem magamnak a megismerés,
Egymás nyakába borulás, a rég várt
Ölelkezés kéjét - satöbbi és
A többi . . . Hogy fut a szelid Tini,
A serdül szép Margit, halovány
Gézácska, mind előmbe, - s én, zokogva
S mosolygva, őket hogyan ölelem.
És a kerék, az mintha csakugyan
El volna törve, ott áll két napig,
S egyet se fordul . . .


Hanván (arra száll
Tovább e képzelt boldog utazás)
Három nap ülök a Mihály nyakán ,
S ha kidobással fenyegetne is
Haragja: folyvást azt őrlőm fülébe,
Hogy nem beteg! beteg testében is
Szép lelke ép, magasra szárnyaló,
Törhetlen, és ha látja lángoló
Szerelmemet: megteszi kedvemért,
Hogy három nap ne nyögje, sőt ne is
Érezze kínját. Szép szelid nejét
Mosolyra késztem, visszahíva hű
Emléke elébe azt a szép időt,
Midőn körünkben, Kőrösön valának,
Idúna élt, a kedves kis Juliska
Fürgélkedett, Aranynak még arany
Kedélye megvolt, s boldogok valánk
Mindannyian; mindannyi közt csak én
Vagyok, hajh, boldog, boldogabb mint akkor!
A többi - elment, vagy nehéz csapás
Betegje, néma, szomoru, levert!
Bár oszthatnám meg üdvömet velök!

Most már tehozzád visz a vándor-ut,
Miklós! - Nem a kolnában üldögélsz, a
Csürkös hegy oldalán, a szenelő
Pirosló lángi mellett, sem a bércz
Magasait nem járod már hahózva
Szarvas vagy őz után; - de mit nekem
Hegy, kolna, szüret, szenelő, vadászlak!
- Téged kereslek én csak, semmi mást.
Itthon vagy? Ott is bekopogtatok,
S ismétlem a játékot: utazó
Poéta, Szegfű Aladár vagyok,
Ki erre járva, nem mulaszthatám el,
Tisztelni honunk egyik koszorus -
,,Ugyan hagyd azt, öcsém!" riadsz reám;
Mig én, tovább nem állhatván, kaczagni
Kezdek s kivallom: voltakép ki az, ki
Kebledre dől, és négy nap (látod e
Progressiót?) nem tágit oldaladtól
S család-körödből, ahová magát
Befészkelé. . .

Mindebből semmi sem lett!
Szép pipafüst közt volt gondolva, és
Olylyá lett, mint a pipafüst! -
Mondám előbb: az Isten ,,disponál" -
S azért vagyok pap : hogy fejem' lehajtva
Fogadjam ő felsége rendelését!

A sik alföld habzó kalászú dús
Vetése mind, egy éjjel, elfagyott:
(Hejh, szebb s dusabban biztató vetés is
Fagyott el annál e siralmas évben!)
Inség dul, nincs a népnek kenyere,
Jajgatva járnak utczáinkon az
Éhes csoportok. Fiainkat, a
Jó kenyérkeresőket, az eszeveszett
Harcz ezrenként söpörte el. De még
Nem volt elég! Most házról házra jár
Az öldökl angyal. S mely Izraelt
Kimélte hajdan, most a hűveket sem
Kiméli. (A Botond ősz dalnokát,
A nagy munkának már Nébó-hegyén
Vágá ki, s azt a bájos, édes angyalt,
Kit nem csupán övéi siratának
Szivök-szakadva, de mind, a ki csak
Ismerte és üdült szelid szeme
Nyájas tüzén, kit én is mint barátnét
Forró könyékkel váltig siratok).
- Itt is, hová az Ur beállított
Kis szőlejébe, dúl irtóztatón;
S naponta tiz-husz sirba én dobom
A legelső marok port; hiveim,
- Mint a kaszatul a fű rendei -
Tömött sorokba' dűlnek; köztük én,
A megvert pásztor, a vigasz szelid
Szavával és a részvét égető
Könyével állok. Áldott feleségem
Fél, félt, naponkint szinte mint halottat
Sirat, de még egyszer se tarta vissza,
Hogy ne tegyem meg a mi kötelesség.
Forró imánk hiába verdesi
Törött szárnyával a bezárt eget,
Még a csapás nem szünik, egyre több
A tátogó sir; (oh szörnyü, mikor
Egyszerre tiz koporsó fedelén
Dördül meg a kemény rög!) és a nép
Virága vész, az Isten angyalának
Bús szárny-ütése kit megcsapkodott!

A kik szivemhez legközelb: azokból
(Ma még dicsekhetem, holnap vajjon
Elmondhatnám-e még?) nem vett adót.
De nékem is megölt már egy mosolygó
Reményemet: - láthatni titeket!
Mert a mikorra szünik a csapás
És szegre akaszthatom palástomat,
Akkor legelső : kis lánykáimért
Fogok röpülni, a kiket nagyanyjok
ölébe rejténk e vérengező
Vad héja körme elől, de a kikért
Az édes anyjok (és apjok) szive
Már szinte megszakad. S akkorra már
Elmul a szép ősz s hulló lombja közt,
Mint széttépett ökörnyál, úszdogál
Az én fantázia szőtte tervem is! .. .

Azért ne félj! ha késik is barátod;
Sem azt a sirt, a nyájas dombtetőn,
Sem azt a tört kedélyü öreget
(Ezekkel fenyegettél!) nem találja;
Hanem talál: vidám Anakreont,
Ki ősz fürtébe (már ha voln' az is!)
Rózsát s borágot mosolyogva fűz,
S az ifjakat megszégyenitve, még
A régi kedvvel zöngi énekét
S vigan koczintja a koszorus pohárt!
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Angyal és ördög
  2014-11-11 23:05:54, kedd
 
  ...... ........... .....


Szász Károly (1829-1905):
...... ........ Angyal és ördög


A fejedelem szólt a művészhez:
,,Két képet fess nekem művész!
Én vert arannyal megfizetlek,
Ha mindkettő kedvemre lész.
Egyikre fesd a legszebb angyalt,
Minő csak a mennyben lehet;
A másikra az ördögöt fesd,
Minőnek őt te képzeled."
A művész véve a parancsot,
Nemes szerényen meghajolt,
Szép homlokán felgyúlt az eszme,
De ajka egy hangot se szólt.
Vevé a vásznat, a festéket,
És a teremtő ecsetet,
Elzárkózott csendes lakába,
És éjet napot összetett.
Készült a két kép, de munkában
Nem látta őket senki sem,
Félkészülőben vágyott volna
Bírálni sok kíváncsi szem.
De végre fejedelme elébe,
Viszi munkáját a művész,
- El van leplezve mind a kettő -
,,Uram a kettős munka kész."
,,Vegyétek le a leplet róla!"
Parancsolá a fejedelem.
Sok kéz lenyúlik; de előlép
Maga a művész hirtelen:
,,Megengeded uram, a leplet
Magam vegyem le" szól ekép,
S leleplezi az egyiket... Oh!
Mely ragyogó, eszményi kép!
Bájos leánykép, melynél szebbet
Nem látott soha földi szem:
Mennyei öröm fénylik arcán,
Ajkán mosolyg a szerelem,
És szemének kék tükörében
- Mit fel nem zavar szenvedély -
Feneketlen s még is átlátszó
Tengerszem mosolyg: a kedély.
Fehér homloka derűjében
Egy cherub tisztasága van,
Selyem hajának szála oly fény,
Melynek árnyéka is arany.
Keblét emeli a lehelet,
Kezét imára kulcsolá;
S bár szárnya nincsen, hogy repüljön,
De mégis égből szállt alá.
A fejedelem jóváhagyólag
Intett fejével, és szemét
A képről a művészre, aztán
A tömegen jártatva szét,
Szólt: ,,szebb alakot álmaimban
Sem láttam ennél óh művész!
Leplezd le már az ördög képét,
Jutalmad fejedelmi lész!"
De a művész szigorú szemmel
Végigtekint saját művén...
,,Ha ti nem leltek hibát benne;
De annál többet lelek én.
Mosolya hideg, szeme lankadt,
Homlokán nincs elég varázs..."
S fölleplezvén az ördög képét
Büszkén kiált: ,,Ím itt a más!"
S az ördög képét még kiváncsibb
Szemekkel kémli a tömeg.
Keresi szarvát, hosszú farkát,
Sötét szemeitől remeg,
De ámulat! a szörny helyett egy
Gyönyörű arc mosolyg elé,
A százszor fényesbb kép előtt el-
Homályosul az angyalé.
Derültebb homlokán a fénynek
Részegítőbb varázsa ég.
Szemében vakítóbb a sugár,
És csábítóbb a szendeség.
Míg arcán reszket mámor és kéj,
Zilán kibontott fürtivel
Villanyfolyam szikrázva játszik...
Úgy epeszt és úgy ingerel!
És mintha ajka félig nyitva
Lihegne titkos kéj után,
És szeme álmodozni hívna
Homályos édes éjszakán,
S mintha az arcon, egy veszélyes
Örvénybe összefolyna ott
Mind, ami édest és halálost
Az őrült vágy álmodhatott.
,,Ez hát az ördög? felkiáltnak,
Egy angyalnál szebb női kép!"
De csendet int a fejedelem most;
És a művész eléje lép:
"értelek - mond - igazad van;
Jutalmad bizton felvehetd,
Egy szép asszony szívünknek angyal
És ördög egyaránt lehet!"

...... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Fülemüle dal
  2014-11-11 19:24:55, kedd
 
  ...... ........... ........


Szász Károly: (1829-1905):
...... ............ Fülemile dal



Kicsi fülemile dalol,
Elrejtőzve, ki tudja hol?
Nem hallja más, csak én hallom
S szívem elmereng a dalon.
Fekszem a zöld fűbe' hanyatt,
Rengő bokor árnya alatt;
A madár mindegyre dalol,
Kihallik a bokor alól.
S amint szertehordja a szél,
Szívemben is visszhangja kél,
Szívem kellő közepében:
Olyan búsan, olyan szépen!
Azt énekli az a madár:
Egyszer van az életben nyár,
S mikor eltöltöd a nyarat,
Csak a száraz lombja marad!
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Az anya és gyermeke (1883)
  2012-05-06 20:39:56, vasárnap
 
  ...... ........... ........... ........... ...........


Szász Károly:
...... ......... Az anya és gyermeke (1883.)



Kis gyermek édes anya ölben.
Hogy' játsz', enyelg a kis bohó!
Kedvének anyja is hogy' örvend,
És mindkettő oly boldog, oh!
Madár nem örvend úgy fiának,
Kis bimbajának rózsa nem;
Nem fér közéjök gond, se bánat...
- Oh, tartsd meg őket, istenem!

Rózsát ha csak szellők is rázzák:
Már széthull a virágszirom;
Pajkos gyerek a fecske házát
Leszúrja - s palotája rom.
A boldogságnak oly kevés kell
hogy menten semmivé legyen,
A legparányibb érintéssel...
- Oh tartsd meg őket, istenem!

Anya, csak örvendj gyermekednek!
Gyermek, anyádnak csak örülj!
Angyalok védnek titeket meg
Látatlanúl lengvén körül.
Bár boldogságtok öntudatlan,
Van egy szem, ott az égbe' fenn,
Mely örömét találja abban...
- Megtartod, úgy-e, istenem!

(Forrás: Vasárnapi Ujság 1883. jan.7.)


 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
Hazámhoz
  2012-03-15 19:35:06, csütörtök
 
  ......


Szász Károly
...... ..........HAZÁMHOZ.

Hírt sem hallok már felőled,
Erdős, völgyes szép hazám,
Most, hogy távol vagyok tőled,
Most szeretlek igazán.
Azt a völgyet, azt a bércet
Sohasem felejthetem
S kél szivemben vágyó érzet,
Hogy pihenjek kebleden.

Semmi, semmi ki nem pótol,
El nem mossa képedet!
Kérdem a sebes folyótól:
Hogy' hagyott el tégedet?
Kérdem a szálló madártól:
Tán kiszáradt a berek,
Hogy tőled ő is elpártol,
Mint a hűtlen emberek?

Gondolom: a nehéz felhő
Arcod özvegy fátyola;
Gondolom: a síró szellő
Egy ismerős furulya.
Gondolom: a virágillat
Esdő sóhajod talán. -
S pásztortűz az a kis csillag
Kék havasod oldalán.

Téged látlak minden képben,
Mely felém száll messzirül;
A sík rónán minden lépten
Bércek árnya leng körül.
Búcsuzó anya fiának
Egy ereklye-képet ad -
S az, habár az évek szállnak,
Mindig kebelén marad.

...... .......

 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 261 db bejegyzés
Összes: 5003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 730
  • e Hét: 12064
  • e Hónap: 40452
  • e Év: 295133
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.