Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
x
  2012-06-02 10:31:35, szombat
 
 



Finta Éva - Forráspont

Állnak az úti zsivajban
zöldszinű lombozat-ingek
sistereg rajtuk az ólom
sistereg rajtuk a permet
s fulladoz rajtuk a por.

Városi lángfejű vermek.
Nyüzsög alattuk az úttest
nyüzsög alattuk az aszfalt
teste hevére borultan
rezge szinek vonalakkal -
mozdul a léggel a látvány.

Az oszlopra rászáll egy angyal.
Mestere légnemű felleg.
Issza az égi szivárványt
permeteső s bogarakkal
telnek az alkonyi termek.

Link



 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva  
x
  2010-02-21 20:02:58, vasárnap
 
 



FINTA ÉVA - Quo vadis, Domine?

Péter bárkáját rakja rendbe
S a merítőhálót szárítja, rendezi
Alámeríti holnap hajnalban
Mikor a Gennezareti-tavon megjelenik a Nap aranykorongja
S a társai is előjönnek a mozduló fényből.
Még nem tudja magáról, hogy kicsoda
Még úgy tudja, a neve Simon
És az a dolga, hogy halásszon hajnalonként
Napestig máskor, ha úgy esik.
Jónás fia Simon még nem látja a képet
Amit majd néhány évtized után
Mikor Néró fejjel lefelé
Saját kérésre így
Keresztre feszítteti.
Nem látja még, akit ismerni sem ismer
S akit majd ő nevez meg nemsokára
Krisztust, ahogy elmegy mellette a vesztőhely felé haladva
Mert másodszor is megfeszíttetné magát, ha Péter közbe nem lép
Ha Péter szégyene közbe nem lépne
Át nem venné tőle ezt a boldogtalan véget.
Nem látja még Jézust
Akit pedig meg fog kérdezni abban a döntő pillanatban:
,,Quo vadis, Domine?"
Hová mégy, Uram?
A szenvedést most Péter fogja fel
Mint a bolondok, fejjel lefelé lóg majd
És nem dicsőül meg koszorús fényben
Csak a lánya veri magát ostorral, kenderkötéllel
Mert a fájdalommal jegyezte el magát.
Quo vadis, Domine? -
Ezt Róma felé haladva is fel kellett volna tennie valakinek
Önmagának elsősorban
Hiszen majd annyi kép zsong képzeletében a jövőről
Annyi apokaliptikus megrendülés
A bevégeztetés minden pokla
Az újrakezdés kivédhetetlen körtánca
Talán mennie sem kellene egyik irányba sem
Antiochiában, Korinthoszban, egyre megy
Mégis Róma vonzza, mint az elkerülhetetlen
Ott dolga van,
Miként a tavon, az oltár mellett, az országutakon
A szépszavú prédikátor most embereket jár halászni
Útjai, miként a láncszemek
Napjai, miként a láncszemek
Sorsa, miként a láncszemek
S a via Appián még ő kérdezi Jézust
A feltámadottat:
Quo vadis, Domine?
Hová mégy, Uram?...

Link
Jan van Rillaert the Elder - Domine, quo vadis


--------------------------------------------------------------------------------- ------------



...... ........... ............



Finta Éva - Mintha Sylvia Plath...

jönne a lépcsőn a szürke falak szorító hűvösében
a fordulóban megkoppantaná a falburkolatot
szemével megkapargatná a festékrétegeket
valami ősi ösztönből miként kincset keresünk
értékeket a kopott felületek alatt
valami eltűnt ragyogást aminek lennie kellett
minden ragyogott egykor a születés pillanatában legalább
vagy lehet hogy illúzió ez a ragyogáskeresés
miként rozsdás fényű hajának elszürkülése
arcának belülről szennyeződő szine
mert a kínnal megtelt lélek mérge átüt a szöveten rostokon is
s a fiatal kar-láb-csípő a test teljes minősége
beáll az árulók közé kínzásra ítélni viselőjét.
Jön lassan a lépcsőn talán papucsban a lába
fejében verset hord a magáét és Ted sorait
aki róla is csak annyit tudott meg amit a szomszédasszony
akihez illetlenség bekopogni vagy sosem látogatni meg.
Ted gonosz szemvillanásai és gonosz versei róla
ha vannak ilyenek vagy lesznek ilyenek
zavaros szerelmei mélységhiányos tombolása
a test anyagában a világ anyagában az anyag világában
és semmi a pillák párája mögül előkúszó kétségbeesésből
nem állítja meg az élet kupolás-oltáros kelléktára
csak hull önnön jövője felé mindent magával borítva
a mélység kettényílt csipesze felé
mint ki elitta minden emlékét minden hitét
csak valami cinikus ragyogás van a szája felett
ami fekete.
Sylvia jön le a lépcsőn karjában a gyerekkel
mögötte a másik fogja szoknyája csücskét
lassan lépegetnek a nyikorgó lépcső szuvas deszkáin
egyre közelebb a bejárati ajtóhoz
mert a tenger hívó robaja ideér
csak a könyörület nem ér el ide
nem áll meg a sors csattogó robogása
vonszolja magával ezt a nőt aki már minden volt
így döntése sincs semmivé kell lennie.

Link


--------------------------------------------------------------------------------- --------

.........



Finta Éva - Remete lét
...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ...... ...... ............Sylvia Plathnak

Világok álldogálnak egymagukban
próféták, szónokok és remeték
csupa megváltás eltitkolt alakban
csupa szándék és csupa eltökélt
kényszer, amelynek rangja ismeretlen
gazdája titkos, célja elfedett
és mind a többi örök ellenében
magának akar múltat és jelent.

Megsebzett tükrök: arcuk és szemük
kapálóznak egy békés mindörökben
s kiáll bordájuk élein a szög.
Érinthetetlen mind, érinthetetlen.
Kivárnám, hiszen nincs bennem harag.
Megszólíthatna, lehetne velem.
Övé lehetnék, hogyha élni hagy.
Osztozhatnánk olykor: tiéd, enyém.

De fenn a Göncöl vagy a Jupiter
a Plútó, Szaturnusz, Merkur vagy a Mars
nem engedi, hogy elüljön a csel.
A Holdra bízza a megbékülést
amelyre Júlia szívét se bízta.
És szétpereg az írásban a jel
a szóban elsiklik az üzenet
s csak áruházak nyílnak, nem szivek.

Link


-----------------------------------------------------------------





Finta Éva - Sivatag

A Hold növekedőben akárcsak az este
és minden csillag a helyén
hó szikráztatja a sivatagi csendet
takarja takargatnivalóinkat
általánosít mintha összetartoznának
a teremtés selejtjei és a remek
igazán érdemleges valamik
a csorba árok a csorba tető
a barokk templomtorony
s az ötágú útkeresztezodés
semmibe torkollása öt irányba.

Elhinném ha mondanád
hogy itt megállt az Isten
itt mindenki megáll
még a szívverés is lelassúdik
a légzés is ellégtelenül
öt irányba nem jutni sehová
nagy kísérlet az elvéreztetésre...
Szépen meghalni csak gyorsan lehet -
a haldoklás időtartama megfelezi
az élet időtartamát.

Link


------------------------------------------------------------


Finta Éva

Szapphó a szirten ...... ......



Képzelem halványeres alkonyatban
vén idő márványköve partra téved
kék fodor habzik el a vízhatáron
s fut fel a parthoz.

Szobra már széttört nagy idők futásán
habra hab mosták husa-bőre vásznát
gömbölyű lett már a szilánkra tördelt
kő meg a csontok.

Hull a kék vízmélybe a kép sudáran
látni még parthoz tapadó ruháját
só levét melyből ki se bújhat végképp
rajta marad s boldog.

Csak a vers mértéke örök s a versek
korcs szavak kortársak irígy ajkáról
szétesnek testét fogadó malomban
mérgük nem ér célt.

Nagy titok fodrozza vizünket így is:
mérce hogy lett asszonyi sorsa mellett
s ily kevés emlék folyosó-homályán
mit üzen folyvást...

Nem is ő ver már ütemet a tenger
csobbanás-hangját tititázza versben
összetört dal kőpora ázik árván
tengerdényben.

Link
Szapphó


-------------------------------------------------------------------
 
 
1 komment , kategória:  Finta Éva  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4802
  • e Hét: 20620
  • e Hónap: 84890
  • e Év: 1780775
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.