Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2012-05-27 09:52:41, vasárnap
 
  Finta Éva
Alakzatok nélkül

Ma is írna receptre a szerző verset
Szepes Erikának a könyve előttem
Szakácskönyvemben lapozgatok ilymód
Gyertek anapesztusok palimbacchiusok s mások
Krétikusok amphibrachiszok sorra
Elvesztem ma úgyis Ariadné fonalát
S kilépek andalgó alakzataitokból ugyancsak.

Nézegetem felgyűjtött verseim tömegét
Mifenének mondom mifenének e halmazat ismeg
Majd újraolvasom polcaim anyagát s érzem
Milyen hasztalan múlik a mindent újrakezdő örökké

Ha semmi nyoma a tettenérésnek a napnak
Ha semmi nyoma lábam itt-taposó lépteinek
Ha semmi nyoma barackfám rám-figyelő tudatának.

Ma lenyírjuk a kerti füvet és a rózsát
Megkötözöm ne hajoljon földig
Megigazgatom birodalmam széteső határait
Megcsinosítom konyhámat és a bejárati lépcsőt
Kidobom a kidobásra ítélt melléktermék-szagu holmit
Átalakítom magamat fenyőtobozzá barackmaggá
S várom kikelésem majdani nagy kikeletjét.

Talán így kell élnie az embernek okosan
Vagy egész másként is remekül igazi
Ez a bőr tart össze ötvenhárom éve és ebben
Nincs alkalom változtatni s ha lenne is abban
Lenne-e másik a lélek s a szándék lenne-e más?
Az égbolt sem tudja fog-e esni ma éjjel
S a szél sem lesz-e vihar ma mennydörgés jégeső...





 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva 1.  
x
  2012-04-12 16:10:29, csütörtök
 
  Finta éva
Jung meg én

(Kuplé a XXI. századból)

Baselban ahol az irodalom
nagybecsü tudóssal játszadozott
felsejlett mestermű mesterfokon
s a kutya se jósolta volna meg azt
mit főz a költő a tudat alatt
hogy egymásra talál majd két vélemény
s találkozunk:
Jung meg én.

De egykor egy régen volt pillanaton
(alfában lehettem heteken át)
agyamban felébredt a tartalom
a mindenség hangjával megszólított
bátorrá tette a versmondatot
és azóta becsukott szemem egén
mindent tudunk:
Jung meg én.

Játszódhat velem a történelem
magához emel vagy földbe tapos
itt él a minden tudása velem
a mindenség tintáját szívja agyam
kezében toll vagyok tudattalan
keríthet kívülről széthullt erény
feltámadunk
Jung meg én.

Kerékbe törhet ami szenvtelen
mellőzhet vallás és nagyhatalom
nem marad magára a szellemem
befogad mindaz mi összerakott
s kifogják lényegem ha meghalok
hisz ott leszek én is az űr közepén
tudat alatt
Jung meg én.

 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva 1.  
x
  2011-10-10 10:24:49, hétfő
 
  FINTA ÉVA
Kettős ballada kicsiknek és nagyoknak

Begörcsöl tollamon a szó
dünnyög egy régi indokot:
magát végzi ki a bakó
miközben máson háborog.
Én meg világot álmodok
bár hasztalan mert nem hiszi
kinek bolygója nem forog
hogy nem lehet nagy a kicsi.

Arcomra púdert rakva vár
festi kilétem elnevez
arca előtt egy kártyavár
s kettőjük közt bádoglemez
nem érzi nem tudja mi ez
miről le kéne mondani
így aprít darabol felez
s reméli: nem nagy a kicsi.

Szemével nézem meg magam
rám nyálzott vétkét vetkezem
tudom hogy minden hasztalan
rettegi ami idegen
a többlet itt értéktelen -
mindent apróra váltani
ez a legvégső győzelem
és öröm: nem nagy a kicsi.

Szerettem volna nagy hegyet
folyókat tavakat utat
tájat amiben lehetek
háborítatlan és szabad
foghatok szöcskét és halat
elengednem is emberi
s nem orrol és meg sem tagad
ki látja: a nagy nem kicsi.

Mindez túlzottan vakmerő
pofátlan tévhit volt tudom
kijár érte a hangerő
s minden alantas alkalom
méltán tépázza alakom
ha már szeretni nem meri
mert írva is vagy úgy tudom
bajos ha a nagy nem kicsi.

Most Mozart muzsikája zeng
és nekem fáj a nagy futam
(itt nem pop és nem rock a trend
s ezért sem szégyenlem magam) -
akár az Isten szólna le
mert Salieri mérgezi
bűbájos bajtársukat e'
mivelhogy nagy és nem kicsi.


Utóirat (is van):

Nem pazarolnám rá a szót
hisz volna miről vallani
ha tippet adnának a jók:
hogyan legyen nagy a kicsi.

 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva 1.  
x
  2011-07-23 19:14:51, szombat
 
  FINTA ÉVA

Az eltűnésről

Szabó Istvánnak, helyette

Hová tűnt Demon Hill?
De hová tűnt Demon Hill?
És hová tűnt Váci Miska? -
űrkérdések űrlap nélkül
a férjemtől.
Szétkerekezi magát a történelem
mindenirányú tekergéssel,
és átgondoltan megfontolatlanul,
ahogy rábiggyeszt csapdáira
fejeket, neveket, eseményeket,
besöpri az aprót a végén,
a ráadást, a lemaradt, senkinek sem kell
egyebet,
s elvonul koedukált vermeibe, termeibe,
ágyaiba, agyaiba
egyedül, vagy párosan, vagy többedmagával.
Obszcén ötleteivel már nem csak játszadozik -
meg is kísérli őket, meg is kísérti őket,
a szemünk láttára mégpedig,
hiszen itt senki sem hisz
a szemének.
A szemétnek sem hisz senki,
pedig mindenki hiteltelenül hiszékeny,
olvadásponton, fagyponton, de vegetálásközelben
minden teremtés,
pedig már kívülről tudja a Teremtő
a receptet:
hogyan gyártson selejtes embert, hogyan zsenit,
s ha kell, hogyan keverje a kettőt,
s hogyan darálja át a mákdarálón a többit:
a közönyösöket, a sokakat, a sajnálkozókat,
az alattomosakat, a félszegeket, az együgyűeket,
a gondtalanokat, a gondolattalanokat,
a bámészkodókat, az akciós ostobákat,
akik benne nyakig mindenben,
és mégis még a peremén sem,
hiszen ott értelemmel kéne
megtölteni a befelé vezető utat.
Hová tűnt tehát Demon Hill,
a sivatag végtelen tükörlapján
hová káprázik emlékezetünk,
hová tűnt Váci Miska?

 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva 1.  
x
  2010-08-15 04:31:22, vasárnap
 
 
Finta Éva - Vallomás

A XXI. század költői

(Petőfi Sándornak küldöm)

Barátom! - mondanám szívemből:
kettőt fordultak századok,
s mégis, mint akik elaludtak:
szerzőink némultan nagyok.
Ó, nem, poéta nincs, vagy gyáva,
gyáva csupán a lét, a kor.
Mindnek ráléptek lábujjára,
s most sajog és sír valahol.

Itt minden elhúzott felettünk:
repülő, vadliba, iram,
s mi itt ragadtunk, számlálgatván,
mennyi a versben a ficam.
Irgalmatlan és ismeretlen
velünk a jelen, a jövő.
Mi volt, ha nem lett semmi szebben,
s mi van, ha nincsen rá idő?...

Én mondanám: ne add fel, Bajtárs!
Vagyunk, leszünk, nem maradunk
örökkön fiókokba gyűrve,
bár, kétségtelen, hogy halunk.
De elhiszi magát a szó is,
miért ne hinnénk mi neki?
Felírták neved is az égre,
azt szélvész el nem kergeti.

Itt nincs kosár, mert hazavitték
minden érában valakik,
itt nincsen bőség, zsebre vágták,
roskadnak svédasztalaik
a keveseknek, akik éppen
bennünket szolgálnak nagyon.
S mi oly hálásak vagyunk érte,
hogy övék pénz és hatalom.

Sötét középkor tört reánk itt,
szegény, buja és ostoba.
Lefejez, meglop, rosszra csábít,
s házunkban van az otthona.
Hitetlenkedhetsz, drága Ifjú,
ki semmiért mindent adott.
Mi most naponta megtanuljuk
hogy lőjünk célpontra - bakot.

Megállnunk kell, és nem rohannunk.
Szétnéznünk, merre is vagyunk.
És tájolóval megkeresni
szétszórt önérzetünk, fajunk.
És új Isten kéne. A régi
elgázolt és cserbenhagyott.
Egy új század tört ablakán át
vizsgálgatjuk, ki a halott.





 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva 1.  
x
  2010-06-01 11:24:53, kedd
 
  Beteg a Hold

Finta Éva

Beteg a Hold, erőtelen
csak lóg az égen fénytelen
valakit elvitt, megfogott
sötét halállal itatott
s most ott lépked - a csillagok
elhúzódnak, alig ragyog
mindegyik, csupa kék-sötét
mered ránk - kihunyt az ég.

Beteg a Hold, és félelem
csukódik ránk. A tételen
hogy magával vitt valakit
már semmi törvény nem segít.
Beteg, halálos harapás
vérezteti az éjszakát
és didereg a nyár-meleg
fölötte füstölő lebeg.

Valakit elvitt ma a Hold
és beteg lett, és megvakult
és fényevesztetten pihen
csukott szeme a kerteken
nem szól a táj sem, csak vacog
nem őrzik ma az angyalok.
Kedvesem, vigyázz nem szabad
csak jóra fordítni magad.

 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva 1.  
x
  2010-02-17 15:34:20, szerda
 
 
Finta Éva
Sírfelirat lehetne
egy emlékoszlopon
a bátrak temetőjében

Hosszu vitéz vereség!
Mily ártatlan a te orcád!
Mily nagyok a te füleid
s ó mily nagy a te szád és a gyomrod!
Jámbor győzteseket
derékban átnyalábolsz
megpörgeted őket a déli verőben
az északi jeges fuvallatban
csak a langymelegben nem.
Kaján pofádon zsíros öröm
nyeled portyád
vérükkel enyhíted szomjad.
Nos én kicsi győztes
itt állok lábaid előtt
zsugorodva a tájba
félelmeim bugyra: működő gyomor
nagyításban látom elolvadásom
a sósav tengerében.

De kiénekelek innen is
mint a bátrak
akik ötvenen mentek bizony
és várok mint Arany János
hogy utánam nyúl egy szigony.





 
 
0 komment , kategória:  Finta Éva 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 259
  • e Hét: 11105
  • e Hónap: 40198
  • e Év: 2515382
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.