Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
A lombok fundamentuma
  2014-04-15 07:46:08, kedd
 
  Gulyás Pál
A lombok fundamentuma

Ahogy az udvaron a fák
nyugodtan állnak helyükön,
mint hallgatag fakír, kinek
szemében nincs már semmi könny:
lelkednek csöndes lombjai
úgy néznek mély, szemeden át...
Kár volna háborítani
a lombok fundamentumát!

Nézz ki az ablakon, az ég
rád szórja kristályzáporát!
Óriási üveg a lég,
kápráztató varázspohár,
melyben ember és növény
egy mondhatatlan álmot érez...
Aludj velük te is, szegény,
s ne nyúlj az álmok gyökeréhez!
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Hegedűszó az erdőn
  2014-04-15 07:45:09, kedd
 
  Gulyás Pál
Hegedűszó az erdőn

Ki hegedül a fákon át,
honnan jön ez a dallam?
Itt a csend szórja mákonyát
s itt fekszik az udvarban
a rózsaszínű makk, amely
kettéhasadva várja,
hogy egy kéz fölemelje majd
a lombok távolába.

Mily lágyan süpped az avar,
ha lépek jobbra-balra!
De most egészen megzavar
egy hegedű hatalma!
Itt a béke zsong s az ágakon
remegnek pókfonálok...
De most a fák között a hang,
mint lassú vér szivárog.

Ki hegedül a fákon át,
e dal forrása hol van?
Itt a csend vonja sátorát
fölém a néma lombban.
S míg hallgatom a fák alatt,
e zene honnan árad:
agg törzsükön fényt váltanak
a messzi égi tájak.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Apám
  2014-04-15 07:44:22, kedd
 
  Gulyás Pál
Apám

Nyár volt. A délutáni ég szeméből
egy csillogó könnycsepp esett,
utána reszkető zápor porozta
a viruló vidékeket.
Az állomásról egy akácos erdőn
keresztül kellett hazatartani,
de beteg voltam, nagybeteg s kesergőn
aléltak el testemnek tagjai.
Apám, az én szakállas zord apám,
a zúgó fák előtt megállt és aztán
széles vállát felém hajlítva így szólt:
"Kapaszkodj csak belém, fiacskám!"
És úgy cipelt a záporon keresztül,
mint gyönge lombjukat a nagy sudár fák.
Azóta húsz év telt el és én most is
érzem erős szívének dobbanását.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Mit akar a világ?
  2014-04-15 07:43:33, kedd
 
  Gulyás Pál
Mit akar a világ?

Mit akarnak a lombok,
mit akarnak a felhők?
Mit akar fent az árnyas
égbolt, e néma ernyő,
hogy eltakarja tőlünk
csillaggal és azúrral,
kék villámnyelveket
öltögető
vad égiháborúval
az Istent, ki után
piros szívünk oltára
reszkető fájdalomgomolyt
ereszt a magasságba?

Mit akar a föld barna
titokzatos anyagja?

Mit akar a mély tenger
hullámverő haragja?

Mit akarnak a lassan
csuszamló férgek itt lent?

Mit akar a világ, hogy
eltakarja az Istent?
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Bolygók
  2014-04-15 07:41:44, kedd
 
  Gulyás Pál
Bolygók

Bolygó a Föld, a Nap körül forog.
Mint egy bánatos éjjeli bogár,
a sugárzó mennyei sátorok
között a Föld sötéten szálldogál.

Az ember is bolygó: a néma sír
bolygója. A homályban hontalan
szemléli a tartományok kinyílt
virágait s letűnik nyomtalan.

Óh, mennyi bolygó van! Tolonganak
egymás hátán vadul, míg nesztelen
a hegyeken túl áldozik a Nap
s az éj komor fejfája megjelen.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Egy régi vers a felhőről
  2014-04-15 07:41:05, kedd
 
  Gulyás Pál
Egy régi vers a felhőről

Ó be szépen száll a felhő
ott a fáknak tetején,
tele van rózsaszín fénnyel,
s most megáll egy jegenyén.

Honnan jött elő a felhő?
Honnan jött és merre megy?
Úgy küldték őt is világgá,
mint az anyám engemet?



Link


 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
A halott akác
  2014-04-15 07:38:39, kedd
 
  Gulyás Pál
A halott akác

Egy fa meghalt, a többi él:
ne kérdezd, hogy miért.

Kimentem az udvarra és
körülfolyt a sötét.

A csillagok égtek csupán
a fák magas csúcsán.

Olyan rejtelmes volt a perc,
valamit ünnepelt.

Templom volt a lét mély homálya,
melynek nincs kupolája.

Ott állt az öt magas akác,
némábban, mint a ház.

Közöttük egy levéltelen
komor volt végtelen.

Nem volt szívében már lehellet,
de mégis állt a többi mellett.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
A fák lassú szíve
  2014-04-15 07:37:56, kedd
 
  Gulyás Pál
A fák lassú szíve

Reggel volt. A természet ébredése: -
a fák magasba ringó ágai,
a légben szerteröppenő galambok,
a pókhálók sokszínű csillogása,
a Nap, az ősi Nap folyton növekvő
kohója: - lelkemben egy mondhatatlan
szomorúságnak verte cimbalomját.
Ott ültem a szobámban és a könyvek
prizmáin át forgattam a világot.
Az udvaron édes petúniák
tárták ki lányságuk titokzatos
álmát a láthatatlan szellemeknek.
S az ablakomon át az illatok
hullámverése lelkem ostromolta.
Kimentem az udvarra és az öt
öreg akác mohos tövébe álltam: -
ők látták játszi gyermekévemet
s a balga ifjú büszke szárnyverését.
S a szívre gondoltam, az ő nyugodt,
lassú szívükre, melynek a mulandó
időben nem hallatszik dobbanása.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
A jegenyeakác tövében
  2014-04-15 07:37:15, kedd
 
  Gulyás Pál
A jegenyeakác tövében

Egy jegenyeakác tövében álltam,
Nagy zizegő akác volt. Tetején
őrködött lángsisakkal s lángruhában
az utolsó sugárzó esti fény.

Ilyen akácok zúgnak a regékben...
Letörtem egy ágát s a levelen
a nyár fogyó tüzénél megidéztem
árnyékod, óh hatalmas szerelem!
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
A viharzó diófa
  2014-04-15 07:29:27, kedd
 
  Gulyás Pál
A viharzó diófa

Egy diófához vitt az utam.
Nincs harsona, kürt, hogy micsoda futam,
micsoda lobogás,
micsoda robogás
volt ez a fa,
pedig állt egy helyben erős dereka.

Nem emberek kísértek utamon:
egy-egy szőlőtő, egy-egy üde lomb.
Alattam a por
milliárdja omolt
cigánykereket,
míg fenn a vidám Nap rámnevetett.

Egyszer csak villámot vert az ég,
megereszti a felhők lángszekerét!
Mint harcparipák,
tombolt a világ:
bérc, róna, berek...
Nyargaltak a tarkaruhás elemek.

Ott állt a fa elszántan, szabadon!
Zuhogott, zakatolt a fa, mint malom:
forgatta levelét,
rengette tetemét,
hidrafejét,
rohamozta a szélvihar ércerejét.

Száz karral hiába ragadta meg őt
a százkarú, ködsisakú levegő:
keserű gyökere
menekült lefele,
hol a halál
töltötte talpaiba italát.

Már fenn a szivárvány bontotta puhán
színeit a felhők várkapuján...
S mint harci vitéz,
vért ontani kész,
a fa vert szaporán:
száz ágboga száz repülő buzogány!

Rém volt ez a fa, mint rém a bölény,
mely őrjöngve fut börtöne rengetegén!
Az elrobogó
Föld felrohanó
dühe volt ez a fa,
pedig állt egy helyben erős dereka!
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 534 db bejegyzés
Összes: 9055 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1085
  • e Hét: 7454
  • e Hónap: 47595
  • e Év: 424116
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.