Belépés
foldinefehereva.blog.xfree.hu
Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes. földes éva
2010.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
Még érdemes...
  2022-11-17 23:01:52, csütörtök
 
 


Kamarás Klára:
Még érdemes...

Akármi fáj,
akárhogy fáj,
míg van kiért
és van miért,
addig még élni érdemes.

Bár hajunk már régen deres,
az ember mindig célt keres.
Amíg munkál a képzelet,
van színvarázslatötleted,
amíg öröm az alkotás,
addig mindig van folytatás...

Enyém a dal, a vers, mégis hiába
kiáltanám szét a világba:
a barátság örök!
Végül azt is befedik a rögök.
De addig?
Addig érdemes!

Forrás:.poet.hu magyar versek

 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Találkozás a Mesterrel
  2022-10-22 15:50:13, szombat
 
 


Kamarás Klára :
Találkozás a Mesterrel Álom

Ma éjszaka leült mellém a Mester,
s kérdőre vont, talán egy cseppnyi gúnnyal:
- Mondd, mit képzelsz magadról, most ki vagy?
Én nem töprengtem, rögtön válaszoltam:
- Én... én vagyok! Hiszen ez így igaz!
- És ki az "én"?
Erre csak késve szóltam.
Fejem lehajtva mondtam:
- Nem tudom.
- Azt tudod-e, ki voltál újszülöttként?
Megszégyenülten súgtam:
- Nem tudom.

Két zárt tenyerét tartotta elém s szólt:
- Mondd, mi van benne!
- Én ezt sem tudom.
- Egyikben új dió, másikban egy kavics
vagy cseppnyi gyémánt,
de csiszolatlan, nemrégen találtam.
Ennyi elég, hogy felismerd magad.

- Most már tudom. Az vagyok, aki voltam.
Gyémánt, kavics? Dió? Kár töprengeni rajta,
mi bennem volt, csak annyit adhatok,
de hogy kibontsam, fényét... vagy egészét,
egy Mester kellett.
A műved vagyok.

 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Állj félre Sors
  2022-10-22 15:30:13, szombat
 
 


Kamarás Klára:
ÁLLJ FÉLRE SORS

Állj félre Sors... Idő... Halál...,
mert annyi minden várna még!
Csak munka volt az életem,
s belém szakadt a szó, a kép.

Ne fuss szekér velem tovább!
Megállnék még. Pár pillanat
helyett pár év... az is kevés,
hogy elmondjam, mi még maradt,

vagy csak a fényt lássam tovább,
mi rám süt most, s az illatot
érezzem, mit ezer virág
hint rám, mit egyszer itt hagyok.

Ez nem virág? Nem napsugár?
Tömjén és gyertyák illata...?
Fáradtan megadom magam.
Hol vagy hazám? Van még haza?
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Magyar módi
  2022-01-05 22:14:20, szerda
 
 


Kamarás Klára
Magyar módi

Hiába minden törvény, rendelet...
itt többé semmi, semmi nem lehet
az, ami volt.
Lelkünk megtört, folt hátán csupa folt,
hiába énekeljük, hogy már meglakolt
minden bűnért e fajzat.
Beteg gyökérből ép csíra se hajthat,
nem hogy gyümölcsként érjen szép jövő.
Most is a túlélés a fő,
és hogy mi lesz tovább, az eb se bánja,
hisz` a ma élő azt már úgyse látja!



 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Megbecsülve
  2022-01-05 22:09:29, szerda
 
 


Kamarás Klára
Megbecsülve

Igazságot kerestél, vén bolond?
Ha megtaláltad, gyerünk, rajta! Mondd!
Látod, az időt pocsékoltad. Kár!
Csacsi voltál, így lettél agg szamár!
Csak ülj közénk. Lásd, terítve az asztal,
s bár az se hiszi szavad, ki magasztal,
szükség van rád, mint partin egy bohócra,
hogy ne gondoljunk mindig csak melónkra.
Fecsegj, mondj verset vagy egy víg novellát,
mi meg koccintunk közben, persze, nem rád.
Rekedt vagy már, de ebben a zsivajban
úgyse tűnik fel, ha valami baj van.

Még van borunk, te meg már hazamennél?
Jó éjszakát! Vigyázz, hogy el ne essél!




 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Késői ébredés
  2022-01-05 21:03:22, szerda
 
 


Kamarás Klára
Késői ébredés

A gyerekkor mégiscsak gyerekkor!
Békében, háborúban eltelt.
Édes keserűség annak,
ki nem éhezett, nem fázott,
a lövegek robaját átaludta.
Emberi sorsokról távoli füstöt
hozott csak a szél.

Felnőttként, 45 szürke, magányos évem,
elmúltál hasztalan csörgedezéssel!
Apró örömök, gondok, kötelesség...
Maradt 18-20 év kibontakozásra.

Repült az idő. Nem tudom, belefért-e
minden, mit a sors kimondani rám rótt?
Késő. Megkoptak már szavaim.




 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Három özvegy balladája
  2022-01-04 18:56:34, kedd
 
 


Kamarás Klára:
Három özvegy balladája

Három özvegy áll a sarkon,
isten tudja, mit fecsegnek,
órák óta tart a pletyka,
megszólása embereknek.

Három özvegy. Víg beszédnek
nincs közöttük vége-hossza,
aki elment, siránkozás
többé vissza úgyse hozza!

Ha nagy-néha szóba kerül?
Szebb az emlék, mint az élet.
Maga festi mind a három,
magának a vágyott képet.

- Milyen is volt? Minden éjjel
ölelése hozott álmot -
így dicsekszik, kit az ura
nap-nap után ütött vágott.

- Hű voltam, mint szent az égben -
szól a másik, az a beste,
kit a szomszéd ölelt, ha az
ura nem volt otthon este.

- Más asszonyra rá se nézett,
engem végig úgy imádott...
(Hej, pedig sok bokor alja
mesélhetne, hogy mit látott!)

Már csak ez maradt, csak ennyi,
ábrándok és festett képek.
A könnyek rég felszáradtak.
Három özvegy, három élet...
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
A gyerekkori emlékek
  2021-11-29 16:51:13, hétfő
 
 


A XX. század nagy történelmi tragédiáit az egyéni életek történetei teszik mélységesen fájdalmassá... Soha be nem gyógyuló sebeket őrzünk, melyek újra és újra felszakadva gyötörnek, amíg csak élünk.
A gyerekkori emlékek felélednek és értelmet nyer mindaz, ami akkor éppen csak elsuhant felettünk.

Kamarás Klára

 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Mit csináltatok a padláson?
  2021-11-29 15:43:50, hétfő
 
 


Kamarás Klára: részlet

- Mit csináltatok a padláson?
- Játszottunk, csak játszottunk.
- Mit lehet játszani abban a porban?
- Doktorost, hogy én vagyok a beteg, Gyurka pedig a doktor. Csak megvizsgált...
- Majd adok én neked vizsgálatot. Talán még le is vetkőztél? - és belemarkolt a lány hajába, hogy maga felé fordítsa, és a szemébe nézzen.
- Nem! Nem! Csak a bugyimat húztam le!
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
Hajléktalan az éjféli misén
  2021-11-29 15:30:54, hétfő
 
 


Kamarás Klára:
Hajléktalan az éjféli misén

Ide csak melegedni jöttem
kinn hull a hó, s az éj hideg.
Ruhám kopott, hát tőlem itt is
elhúzódnak az emberek.

Az imákból már rég kikoptam,
a hangom is olyan rekedt...
Itt ének száll feléd, s imádság
velük szárnyalni nem merek.

Régi imáim elfeledtem,
pedig nagyanyám oktatott...
de itt a tömjénfüstös éjben
valami fájón felragyog.

Igen..., hazudtam..., loptam..., ittam.
Volt asszonyom, de elhagyott...
A gyermekem..., ki tudja hol van?
Talán még él... talán halott.

Én nem kérek már semmi kincset.
Adtál, s elszórtam eleget...
csak hadd maradjak itt a fényben,
s jusson nekem is szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Kamarás Klára  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 29 
2022.10 2022. November 2022.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 54 db bejegyzés
e év: 1370 db bejegyzés
Összes: 6554 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 153
  • e Hét: 153
  • e Hónap: 25055
  • e Év: 303845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2022 TVN.HU Kft.