Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Ballán Mária
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
Terdik Tamás: Egy hosszú és rögös út, ősi szkíta betűinkhez
  2018-02-21 22:48:10, szerda
 
  Drága jó igaz lelkű magyar testvéreim, honfiak és honleányok. Hogy megértsétek mondanivalómat, meg kell, hogy értsétek azt a fogalmat, hogy nemzeti önazonosság tudat. Mit is jelenthet egy ember számára ez a kifejezés/fogalom?

Bevezető Gondolatok

Semmi mást nem jelent mint egy lelki és szellemi vágyat, amely arra ösztönzi az emberi lényt, hogy visszatérjen ősi gyökereihez, hagyományaihoz.


Nálunk magyaroknál ez különösen fontos, mert gondoljunk csak bele abba, hogy amíg egy átlag magyar embert nem érdekli nemzetének ősi gyökere és hagyománya, addig egy tót, román, vagy zsidó ember számára az ősi gyökér és a hagyomány szent és sérthetetlen. Vegyünk példát ezekről a népekről. Legyen nekünk is ősi gyökerünk és hagyományunk szent és sérthetetlen. Ha nem vagytok tisztában ezzel a fogalommal, akkor sem kell szégyenkeznetek, mert nem a ti hibátok. De a felelősség a tiétek. Ismerjétek meg, legyetek jó és tiszta lelkű magyarok, akik büszkék gyökerükre, hagyományaikra. Hiszen a magyar nemzetnek egy szomorú sorsú történelme van, s ez mellett az elmúlt közel 200 esztendő során, gonosz lelkű és gonosz szándékú emberek többé-kevésbé sikeresen elvágtak minket ősi gyökereinktől. Ez is egy folyamat része annak, amit egy szóval kell jellemeznünk: TRIANON. Ezek után a szörnyű események, tragédiák után nem csodálkozhatunk azon, hogy magyar nemzetünk/népünk hitét vesztve éli mindennapjait, s azt hisszük, hogy a különböző függőségeket okozó készítmények, értsd: alkohol, kábítószer, cigaretta, okostelefon, facebook stb; majd csillapítják azt a hiányérzetet ami lelkünkből fakad. Ez a hiányérzet pedig a nemzeti önazonosság tudat, amelyet semmilyen függőségeket okozó készítmények nem pótolhatnak. A nemzeti önazonosság tudat, az, amelyet a biztonságos családi háttér és családi szeretet mellett meg kell kapnia egy magyar fiatalnak ahhoz, hogy nemzete/népe jövőjét biztosítani tudja. Hiszen minden nemzetnek/népnek ez biztosítja jövőjét.

E sorok írója úgy gondolja, hogy minden valami miatt történik. Mindenkinek kell, hogy legyen egy feladata/küldetése, amit itt a földi világban teljesítenie kell. Mert így rendelte el az Istenanya és az Isten.

Eddigi életutam az ősi szkíta betűkhöz


A magam példájával szeretném ezt bemutatni. Már kiskamasz koromban nehezen tudtam beilleszkedni az iskolai közösségbe és nehezen tudtam barátkozni. Akkor még nem értettem, de így most közel a 28-ik esztendőmhöz megértettem ennek az egésznek a lényegét. Megértettem, hogy az Istenanya és az Isten ezt a fontos dolgot írta be az Én nevem mellé a sorsok nagykönyvébe. Ez pedig ősi szkíta betűink őrzése. Úgy gondolom, hogy azok az események amelyek eddigi földi életem során történtek velem, rávezetek e csodálatos feladatra/küldetésre itt a földi világban. Meggyőződésem, hogy költő és író óriásainknak is azért alakult úgy az élete itt a földi világban ahogy alakult, mert rá kellett jönniük, hogy mi a földi feladatuk/küldetésük.

A magam tapasztalataiból kiindulva mondom, hogy sok mindennel próbálkoztam, például: festés, rajzolás, billentyűs hangszer használata. De egyik sem tartott sokáig nálam, mert nem igazán volt türelmem, kitartásom és érzékem sem ezekhez az élethivatásokhoz. Először még ősi szkíta betűinknél is hasonló volt a helyzet. Úgy 17 esztendős lehettem, amikor először találkoztam e csodálatos betűkkel, viszont a megtanulásáról akkor hamar letettem. S most 11 esztendő elteltével, amikor ezeket a sorokat írom, rá kellett jönnöm, hogy akkor még nem érettem meg arra az Égiek által nekem szánt küldetésre: HOGY ŐSI SZKÍTA BETŰINK ŐRZŐJE LEGYEK. Legjobb tudásom szerint most már úgy érzem, hogy megérettem erre a csodálatos nemzetszolgálatra.

Már kicsi koromban érdekelt a történelem, s nagyon szeretek olvasni. Ugyanakkor a kamaszkor furcsa játékot űz minden fiatallal. Ekkor mondunk vagy teszünk olyan buta dolgokat, amelyeket így most már érett fejjel eszünk ágában nincs mondani vagy megtenni. Sokszor hibáztattam én is mást a saját butaságaim miatt. Sokszor gondoltam, s talán néha ki is mondtam azt a kérdést, hogy miért erre a helyre születtem? S azt is hozzátettem, hogy miért nem mondjuk Amerikában születtem? Így közel 28 esztendősen azt gondolom, hogy EZ A KAMASZKOR HATÁSA VOLT. Drága jó igaz lelkű magyar testvéreim! Higgyétek el, hogy sokszor bennem is felvetődik a bizonytalanság. De ezen úrrá kell lennünk mindannyiunknak mert ahhoz, hogy jó magyarok legyünk: magyarul kell élni, érezni, gondolkodni. Minden cselekedetünkkel nemzetünket/népünket kell szolgálni. Nem különb nálunk az orosz, a perzsa vagy a zsidó nép. De velünk ellentétben ők a saját nemzeti önazonosság tudatuk, hagyományaik szerint élnek, éreznek, gondolkodnak (annak ellenére, hogy jóval fiatalabb nemzetek/népek mint mi vagyunk). S nem azt csinálják mint jelenleg a magyar nemzet/nép többsége, hogy mindig másoknak akar megfelelni. Ezért azt mondom: MAGYAR NEMZET! A SAJÁT NEMZETI ÉRTÉKEID, KULTÚRÁD, HAGYOMÁNYAID MINDENNÉL LEGYEN ELŐBBRE VALÓ! De ugyanezeket tartsd tiszteletben más nemzeteknél/népeknél is!

Mindegy az, hogy milyen közéleti tömörülés irányítja hazánkat. A NAP AKKOR IS FEL KELL ÉS LENYUGSZIK. Én úgy érzem és hiszem, hogy még jönni fog egy jobb és szebb kor a magyar nemzet/nép számára. Nem tudni mikor, de jönni fog. De ez csak rajtunk múlik.

Rátaláltam az életutamra


E sorok írója először is szeretne köszönetet mondani, Vanyáné Kalocsai Mária környei fejlesztőtanárnak akitől nagyon sok segítséget és jó tanácsot kapott, s ennek hatására elindulhatott azon az úton amelyen életútját végig kell járnia.

Már 4 esztendeje annak, hogy az Égiek közbeavatkozásával megismertem ősi szkíta betűinket. Ez 2014 Fergeteg (Január) havában történt. Ugyanis kezembe akadt Kovácsné Szilvási Éva-Kerek a világ rovással című könyve. Attól a hónaptól kezdve foglalkozom ősi szkíta betűinkkel, sőt már a kezdetekor képes voltam mondatokat is leróni e csodálatos ősi hagyatékunkkal. A későbbiekben tovább fejlesztettem képességeimet és olyan kiváló emberek/tudósok, kutatók könyveiből folytathattam ősi szkíta betűink elsajátítását mint Forrai Sándor, Friedrich Klára, Szakács Gábor, Szondi Miklós, Fischer Károly Antal. A sok tanulás és gyakorlás után, büszkeséggel mondom, hogy elértem célomat, mert Rovásíró lettem. Sok szöveget készítettem ősi szkíta betűinkkel, sok összerovást rajzoltam, vannak készített szövegeim amelyekhez magam készítettem rajzokat (egyik rajzomnál Édesanyámtól, Kovács Annától kértem és kaptam segítséget). Friedrich Klára, Szakács Gábor és Szondi Miklós rovásírás kutatókkal, villámleveles kapcsolatban állok. Rengeteg támogatást, ösztönzést és jó tanácsot kaptam tőlük eddigi munkám során. Amelyet ezúton is köszönök nekik. Nagy öröm az életemben, hogy Klári nénivel, Gábor bácsival, Molnár V. Jóska bácsival már személyesen is találkozhattam. Utóbbi személy néplélekrajz kutató. A 2017-es esztendő egy olyan fordulatot hozott számomra, amellyel úgy vélem megismert a rovó társadalom. Ugyanis létrehoztam az Az Ősi Rovásírás Gondolatmegosztó Oldala nevű világhálós honlapot. Ez a honlap eme örökségért végzett eddigi munkásságom gyümölcse, mert ha nem lettem volna olyan kitartó mint amilyen voltam, ez a világhálós oldal sohasem jöhetett volna létre. Legutóbbi fontos esemény számomra, hogy a Forrai Sándor Rovásíró Kör tiszteletbeli tagja lettem.

De még mindig rengeteg a tenni valóm. A célom az, hogy megmentsem az utókor számára ezt a nemzeti kincset, s általam is minél többen ismerjék meg. Viszont még bőven van hová fejlődnöm, s dolgozok keményen földi életemen során, s talán a jövő nemzedékeinek hon fiai és honleányai büszkén emlegetik majd a nevemet, ha a földi életútjuk az ősi szkíta betűinknek az őrzése lesz.

Nemzetépítő Gondolatok

A legfőbb célom, hogy a magyarság egy büszke és erős nemzet/nép legyen. Drága jó igaz lelkű magyar testvéreim! Ebből az írásomból is láthatjátok, hogy a magyar egy erős nemzet/nép lehet, ha az akar lenni. Azt kell megőrizni ami a sajátunk és nem más nemzet/nép után menni. Nem akarok én senkit sem rábeszélni arra, hogy ősi szkíta betűinkkel foglalkozzék. De ahogy boldog emlékű Badiny Jós Ferenc professzor mondta, "az a magyar aki nem dolgozza ki magában az ő értékeit az elveszett."

Ezért azt mondom nektek drága jó igaz lelkű magyar testvéreim: Nézzetek jól a szívetekbe, hallgassátok minden dobbanását, s rá fogtok jönni arra, hogy mik a ti belső értékeitek amit ki kell dolgoznotok magatokban.

Teremtsetek értékeket, mely magyar nemzetünk/népünk jövőjét szolgálja. S teremtsetek értékeket mely az emberiség jövőjét szolgálja.

"Higgyetek az Istenanyában, higgyetek az Istenben, s higgyetek a magyar nemzet/nép ősi erejében. Egyenesedjünk ki, s legyünk azok akik régen voltunk, egy igaz lelkű erős nemzet/nép. Hiszen szkíta őseink vére csordogál ereinkben. A világ elnyomott nemzeteinek/népeinek csak akkor vívjuk ki a tiszteletét és a megbecsülését ha hiszünk önmagunkban, hiszünk saját feltámadásunkban." //Terdik Tamás//

"Köszönöm az egész családomnak azt a sok támogatást, amit tőlük kaptam és kapok ahhoz, hogy ott álljak ahol most állok." //Terdik Tamás//

Terdik Tamás



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor: Hatodik levél
  2018-02-10 20:54:10, szombat
 
  Idézet: "A muszlim hódítók már elérték a második céljukat, zsigeri félelmet ültettek az európai emberekbe, akik talán már soha nem fognak úgy élni, mint korábban. Még Magyarországon sem, pedig itt még nem történt terrorista támadás."

Nem Lehet Más a Politika
(HATODIK LEVÉL)

Kedves Unokaöcsém!

Örülök, hogy helyesled a 2018-as választásokkal kapcsolatban előző levelemben ismertetett irányelveinket. Ám nyugtalanságot tükröző válaszod láttatja, hogy ekörül, és a világban is sűrűsödnek az események, van mit egyeztetnünk.

Merthogy minden országra kiható sorsdöntő fordulatok következtek be Európában, s a folytatás még drámaibb irányt vehet. Magyarország napjai enélkül sem lennének esemény-telenek. A válaszodban érintett kérdések tematikus boncolgatásával megpróbálom érzékeltetni az irányelveinknek megfelelő várható döntéseink hátterét, céljait és megfogalmazni soros intelmeimet.

Kivel és merre tartsunk?

A politika állandó kérdése, hogy ha egyedül nem megy a hatalomba jutás, akkor kivel és milyen alapon. Ez a lényege a kérdésednek, mármint hogy miért ,,törleszkedik" - ahogy fogalmazol - az LMP a Fidesz-KDNP-hez, érzékeltetve, hogy kötnének vele koalíciós megállapodást?

Először is gratulálok, hogy észrevetted mi folyik a színfalak mögött. Erre az önmagukat profinak tartó politikusok jó része sem jött még rá. Másodszor emlékeztetlek, előző leveleimben kifejtettem, hogy az ellenzék melléfogásai, torzsalkodásai, egyénieskedései, zűrzavaros állásfoglalásai miatt nincs más hatalomba kerüléssel kecsegtető lehetőségünk, mint elnézni, ám a legmesszebbmenőkig javunkra fordítani a Fidesz-KDNP elkerülhetetlennek látszó győzelmét, ügyelve rá, nehogy ismét kétharmados legyen, azaz koalícióra kényszerüljön, s lehetőleg az LMP-vel. A tapogatódzások alapján nem mondhatom, hogy elképzeléseink találkoznak, de idegenkedést sem tapasztalunk kiszemelt partnerünk részéről, s nem hivatalos érintkezéseink sűrűsödnek.

Az a fura helyzet állt elő, hogy bár az LMP-re összpontosítom elem-zésemet, mégis mindenekelőtt a Jobbikról kell szólnom. Az egyre önállót-lanabb, de önhittebb, magát áldozatkésznek mutató, de jobb sorsra ér-demtelenné vált Jobbikot most sok mindenre rávehetnénk, hiszen zavarodott, elkeseredett, hogy nincs esélye hatalomra jutni. Annak ellenére sem, hogy egyes vezetői már zsidó- és cigány barátságukról beszélnek, no meg hogy ők azok, akik aztán igazán törleszkednek.

Bárkihez! A mi emberünkké válónak remélt Vona által kierőszakolt ,,lélekváltás" oly mély válságba sodorta a pártot, hogy nemcsak szavazóik tábora csökkent rohamosan (a sajátjaik jó része elvből nem szavaz rájuk, a volt ellenfelek pedig bizalmatlanságból), hanem a szakadás is a levegőben lóg. Egyes vezetők ismételgetik, hogy ,,egyedül kívánjuk leváltani a Fideszt, egyedül készülünk kormányra. Senkivel nem kötünk választási szövetséget, és senkivel nem működünk együtt a választások során". Ugyanakkor mások készségüket fejezik ki a Momentummal és az LMP-vel tárgyalásra közös jelöltekről. Könnyűszerrel rávehetnénk őket partnerségre, de ez most az ő számukra járna haszonnal, mi pedig távolabb kerülnénk a kitűzött célunktól. Ám taktikából nem utasíthatjuk el a párbeszédet velük sem.

Látjuk azonban, hogy a Jobbik felajánlott csatlakozása ,,bárkihez, aki Orbánt meg akarja dönteni", nemcsak elkeseredett, hanem a párt egész múltját megkérdőjelező apolitikus lépés. Hozzájuk nem törleszkedhetünk akkor sem, ha jelenleg még a legnagyobb ellenzéki párt. Ugyanis parttalan ajánlkozása éppen az ellenségének beállított Fidesz-KDNP-nek jön kapóra.

Apropó, kiolvasom a leveledből, barátaiddal együtt finoman megkérdőjelezitek előző leveleim állításait, miszerint a Jobbik hiteltelen pálfordulásaiban valamilyen módon benne van a Fidesz keze. Nem pártszintű megállapodásra, hanem arra gondolok, hogy néhány vezető, tagságaik tudta nélkül, egymás kezére játszik. De magatok is ítéljétek csak meg tárgyilagosan, mi történik. A Jobbik számunkra kedvezőnek tűnő vargabetűje az égvilágon semmit nem javított az ellenzék hely-zetén. Sőt, az egyébként is uralkodó zavart fokozta, elmélyítette a nézet-eltéréseket. Ez pedig kinek az érdeke? Senki másnak, mint a Fidesz-KDNP-nek. Az is gyanús, hogy a Fidesz csak antiszemitizmussal és ci-gányellenességgel vádolja a Jobbikot, holott az igazi baj nem ez, hanem hogy letért a nemzeti útról. Ezt azonban, nem véletlenül, ,,elnézi" neki, a választókat pedig nem emlékezteti rá.

Gondolkodjatok hát, gyermekeim! Jó tanítványai voltatok a Jobbikot kóserré szentelő Heller Ágnesnek, lelkes olvasói az agyonkitüntetett, de Orbánt mégis a Ceausescu sorsával megfenyegető Konrád Györgynek, drukkoltok a nem válogatós fajta Csintalan Sándornak, szívesen hallgatjátok, hogy a nagy SZDSZ-rajongó Koncz Zsuzsa énekesnő elfajultnak nevezi a magyar népet és nyelvet, de nem kell feltétlenül kitartaniatok a korral és a vak elfogultságukkal járó téveszméik mellett. (Még a Soroséi mellett sem, amire majd kitérek). Volt rá okunk, hogy bízzunk Vonában, de a rövid idő alatti többszöri és ekkora horderejű köpönyegforgatás igencsak gyanús. Sejthető, hogy nem mehet végbe csak úgy magától, nem egyetlen személy agyában született politikai művelet, s nem is lehet akkora hatalma, hogy egyedül véghezvigye. Főleg olyan körülmények között, amikor Vona egyre meddőbb szélkakaskodása láttán a valamennyire is gondolkodó jobbikos és jobbikos szavazó részére éppen az vált nyilvánvalóvá, hogy a Jobbiknak sokkal, de sokkal nagyobb választási esélyei lennének, ha az eredeti politikai vonalán maradt volna.
Hibbant gondolat a néppártosodás vonalán támadni a Fideszt, amelynek politikája éppen e talajon erősödött meg, s e közeget uralja ma is. Illetve ilyesminek csak akkor van értelme, ha a vergődő, s magát nemrég ,,a magyar demokrácia utolsó bástyájának" minősítő Vona a Fidesz győzelmét akarja fortélyos módon elősegíteni. Azaz, ugyanazt célozza meg, mint az LMP: kikényszerített koalícióval a Fidesz-KDNP hátán bejutni a hatalomba. Engem ez nemcsak megrémít, hanem fel is háborít, mert a gátlástalansága szinte már meghaladja a miénket! Így a Jobbik az LMP legveszélyesebb konkurensévé lépett elő. Gyorsan tettünk is róla, hogy az LMP széllelbélelt vezetői ne kapják be a horgot, de azt se mutassák ki, hogy rájöttek a stiklire. Azt is megakadályozzuk, hogy a Jobbik másokkal kössön szövetséget.

És az MSZP, vagy a DK? - kérdezitek. Ugyan! Hiába pazaroljuk rájuk erőfeszítésinket, a múlt pártjai. Főleg egymással küzdenek, nyilvánvalóan kormányképtelenek, s az esedékes választásokon (mivel mi most már minden erőnkkel az LMP-t támogatjuk) talán még együtt sincs annyi esélyük, mint a meggyengült Jobbiknak. Karácsonyt, Zugló polgármesterét, csak azért, mert egykor az LMP frakcióvezető-helyettese volt, személyesen még csak támogatnánk, mint közös miniszterelnök jelöltet, de a baloldali széthúzás miatt ő még Botkánál is gyengébben muzsikál. A Párbeszéd társelnökeként a párt miniszterelnök-jelöltje volt, tető alá hozta a jelentételen Együtt-PM koalíciót, amely azonban még az MSZP-vel együtt is jövőtlen. Egyébként ez a divatba hozott kormányfő-jelölés, mint intézmény is ésszerűtlen, a jelöltek pedig egytől egyig széllel béleltek, felkészületlenek és azok is maradnak. Ezért veszélyes számunkra a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), benne a nemzeti konzultációk, azaz a Fidesz-KDNP törekvése, hogy ne egyéneket, hanem a lakosságot készítse fel és hívja fel támogatásra.

Más pártokra nem érdemes nemcsak az erőfeszítést, a szót is vesz-tegetni. A kéretlen, izgága, s a feltűnési viszketegség, pénzhajsza, vagy ismert/ismeretlen irányítók által uszított felelőtlen ficsúrokra, mint a Mo-mentum bikái, gondolni sem érdemes. Pusztahencsén leégtek az első vá-lasztásukon; a jelöltjük nyíltan ötezer forintot fizetett egy szavazatért. Ezek csak az ellenzéket és közvetetten minket járatnak le. Demokrácia ide, vagy oda, ha módomban állna, alaposan ellátnám a bajukat. Pláne elnézném, ha ezt a Fidesz-KDNP tenné meg helyettünk. Viszont nem vise-lem el, hogy ehelyett a szabadkőművességet, meg a szcientológiát kezdik piszkálni, mert ők a mi nélkülözhetetlen ötödik hadosztályunk; nélkülük nem érhettük volna el eddigi sikereinket sem.

Következésképpen egyedül a Fidesz-KDNP az, amelynek a hátán az LMP belovagolhat a hatalomba. Az LMP a mi pártunk akkor is, ha pillanatnyilag szeleburdi szájhősök vezetik. Megsúgom, sokra aztán őket sem becsülöm. Tisztes korom ellenére alijáznék Izraelbe, ha valami véletlen folytán az a Szél Bernadett lenne a miniszterelnök, aki csúnyán elszólta magát, hogy Magyarország jövője ,,a hálózatos működésben" rejlik. Ugyanis a közvélemény most csak egyetlen hálózatot láthat; a Sorosét. Azt meg jogosan velünk köti össze. Ám a botladozásoktól függetlenül minden eszközzel (a hangsúly a mindenen) igyekszünk felturbózni a jobb híján sajátunkként kezelendő LMP-t.

Vértestvérünk, Ron Werber izraeli kampány-szakértő szerződtetése az LMP-hez hozhat valamit a konyhára, bár az ő neve igencsak kompro-mittált, hiszen az MSZP gyűlöletkampányát ő vezette, s a közvélemény tudja, most ugyanazt teszi az LMP színeiben. Mégsem véletlenül kértük fel. Ugyanis ha valakit nem jellemez semmi, de semmi gátlásosság, akkor ő az és ő meg is fog tenni minden tőle telhetőt. De tartok tőle, az is kevés lesz, ha csak a kiszemelt koalíciós partner nem mutat némi hajlandóságot, vagy nem sikerül kényszerhelyzetbe hozni. Az LMP feltupírozását szolgálta a legcsinosabb képviselőnőnek tartott MSZP-s Demeter Márta átülése is az LMP-be. Ám az ő bemutatkozásával is megjártuk. Bár kijelentette,"Sokkal jobban szeretem, ha a mondandómra figyelnek, s nem a külsőmre", civakodó és dőre mondókáit hallva (,,ma Magyarországon Orbán Viktor jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot" vagy: ,,Miniszterelnök úr, önök ülni fognak!"), mégis csak a csinosságát tudom méltatni. Mint értesülhettetek a sajtóból, dolgozunk azon is, hogy az MSZP-ből Bárándy Gergely és néhányan mások is átlépjenek az LMP-be. Csak így, mesterségesen felturbózva, állnak vissza az egykori MDF-el szembeforduló, antalli és horni MSZP-SZDSZ koalícióra valamelyest hasonlító hatalmi viszonyok; ez lenne számunkra a legkényelmesebb, mert bent vagyunk a hatalomban, de különösebb felelősséget nem kell viselnünk. Nagyon körültekintőnek kell lennünk. Az LMP mindenoldalú támogatása annál fontosabb, mert ha a Fidesz-KDNP koalícióra kényszerül, az ingadozó, s a hatalomért mindenre képes Vonát és társait ismerve, az sem kizárható, hogy a Jobbikkal teszi.

Ezért jó lenne, ha az LMP elegendő szavazatot kapna az Országgyűlésbe bejutáshoz, de ebben nem lehetünk biztosak. Dugig van azonban pénzünk és egyéb bevethető eszközünk. Egyes közvélemény-kutatóknál máris feltuningoltuk az LMP-t jóval 5% fölé. A pénz - a mi pénzünk - az úr már ebben az országban is. De még mennyire! (Látjátok, szabállyá válik, hogy nem azok fizetik meg az okozott károkat, lopásokat, csalásokat, sikkasztásokat, akik elkövetik, hanem a költségvetés, azaz a sokat emlegetett adófizetők. Nekünk nagyon jól jön, hisz a mieink szinte mindig érintettek).
Egyébként hálásaknak kellene lennünk Vonának és irányítóinak, avagy titkos szövetségeseinek is, mert a régi Jobbik volt az egyetlen párt, amely leleplezte mesterkedéseinket, szembe mert szállni törekvéseinkkel, és mi, azt nem mondhatom, hogy féltünk, de bizony tartottunk tőle. Így aztán - a végére hagyva a csattanót - elárulom nektek, hogy az emlegetett titokzatos erő mellett mi is nyakig benne vagyunk az eredeti Jobbik felszámolásában, de ezt nem kürtöljük szét. Látnotok kell, a hatalomban való részesedésünkről van szó. Remélem, eltanultátok tőlem, hogy nem hamarkodunk el semmit, nem kötelezzük el magunkat egyszer s mindenkorra; számunkra a politikában nem létezhet örök barát, vagy ellenfél, csak örök saját érdek.

Mindezek az eljárások - igazatok van - nem jók, nem szépek, nem is igazságosak, de hasznosak. Mert nem Lehet Más a Politikánk, mint az LMP felpörgetése és hatalomba juttatása bármilyen módon!

Látható politikusok és láthatatlan irányítóik

Többször emlegettem az irányítókat, ezért részletezem, hogy értsé-tek, miről van szó. A Jobbiknál maradva, Vona Gábor - ahogy egy cikkben olvastam - ,,a belvárosi zsidó értelmiséggel és a peremmegyei cigánysággal megtámogatva" a látható vezető, de valahol van egy láthatatlan irányítója, aki lehet a mieink közül való, de lehet más is. Jól tudjuk, a háttérhatalmi irányítók, mind a világpolitikában, mind a nemzeti politikákban láthatatlanok, alapvetően mi véreink, de ezt sem híreszteljük. Ahogy a Soros-terv írásban és gyakorlatban egyaránt látható, mégis azt híreszteljük, hogy nem létezik. Hadd hadakozzon csak a magyar politika üresjáratban, s a fontosabb kérdésekre ne jusson ideje, ereje.

Minden lebontható látható, vagy láthatatlan okokra és okozatokra, így az LMP és a Jobbik törleszkedései is. Ezért az irányítás problémakörét vizsgáljuk meg más oldalról is. Szüntelenül halljuk - saját szemünkkel is örömmel látjuk - hogy Magyarországon zsidó reneszánsz megy végbe, nem pedig magyar újjászületés. Ennek láttán, sajnos, egyre többen és egyre nyíltabban beszélnek róla, hogy kiépült a zsidó háttérhatalom, amelynek semmi sem drága, bárkit felhasznál, bárkivel szövetséget köt, hogy szétroncsoljon mindent, ami magyar, tétovázás és eszközökben válogatás nélkül ellehetetlenítsen, vagy megsemmisítsen mindenkit, aki szembeszáll vele, akkor is, ha valaha szövetségese volt. Nemzet-idegeneknek neveznek bennünket, ami nekünk ugyan nem újság, hiszen jól tudjuk, kik vagyunk. Azt is pontosan tudjuk, kik és kifélék a magyarok. Ám az egyes személyekről sokszor nem tudható, állásfoglalásaik tudatosak-e, vagy tévesek. Politikánknak, sajnos, mindig akad lelkes, de kéretlen szócsöve is. Mindenkit nem tudok felsorolni, de így jár el a túlzásoktól nem visszariadó Tamás Gáspár Miklós, s a politikában amatőrnek megmaradt Heller Ágnes. Szekundánsaik a Momentum pillanatemberei, no meg az étteremfoglaló Gulyás, újabban a ,,V18" elnevezésű régebbi politikusok csoportja. Szeretnének tenni valamit, de nem tudják mit. Állítom ezt ak-kor is, ha a többségük zsidó, de aki nem zsidó, az is a mi hívünk. Póttevékenység mind. Bár néha rokonszenves is lehet, amit tesznek, ám mi nem kértük őket e szerepre; de nem is önként teszik, valakik őket is irányítják, s valakikhez ők is törleszkednek. Feleslegesen, mert Magyarországon már mi vagyunk az irányítók. No, nem mi, a végrehajtók, akiket ismersz, mint én, Zoltai Gusztáv, Köves Slomó, Heisler András, hanem a mások. A mieink, akik láthatatlanok, de messzebb látnak nálunk. Ámde még ők is törleszkednek; azokhoz, akiket pénzügyi világelitként, háttérhatalomként ismer a világ. E törleszkedésből ered a helyi hatalmuk.

Megértem, hogy nyugtalanít benneteket a látható politikusok és a láthatatlan irányítók összjátékában tetten érhető látszat, hogy a táborunk nem egységes sem globálisan, sem országon belül. Az előbbi példákat megemésztve, vegyétek észre, hogy a nyomulásunknak mindig van legalább két vonulata: egy világméretű háttérhatalmi, és egy nemzeti vonalon futó.

Közöttük látszólag nincs összhang, de bonyolult, akár ellentmondásosnak tűnő, menetközben mindig egyeztetett összjáték van. Megfigyelhetitek a Magyarországgal szemben alkalmazott kis politikánkban, illetve Izrael nagypolitikájában: Soros nyílt támadása és Netanjahu szövetségesi felkínálkozása Magyarországnak, illetve a V4-nek. Oroszországgal szemben is ez érvényesül: Soros ellene, de Netanjahu még Putyinhoz is elment. Az USA is ezt teszi: az egyiket a puhuló Trump, a másikat a keménykedő Soros valósítja meg. Két vonalon futó, de egységes po-litikáról, az irányítóik összjátékáról van szó minden esetben. Ez az összjá-ték mostanában egyre inkább polgárháborúk kirobbantására irányul, ezért mindenhol igen fontos a belső ellenzékek, az ötödik hadoszlopunk megmentése, további kiépítése és állandó erősítése bármilyen eszközzel és áron. Magyarországon ezzel az összjátékkal tehettük tönkre az MDF-t, a MIÉP-et, a Jobbikot. És a felsorolásnak még nincs vége!

Az irányítók döntik el, kiket kell pillanatnyilag támadni, vagy tá-mogatni, függetlenül attól, hogy az illetőknek elméletileg igaza van-e, vagy sem. Tehát joggal vetitek fel azt is, hogy e kiismerhetetlen konstellációban hol áll Soros. Nézzük.

Mégiscsak sáros a Soros

A láthatatlan irányítók Sorosnak is dirigálnak. Bár pénzhatalmával és összeköttetéseivel élve önállóskodhat, a nagypolitikában nem magánember, hanem egyben ő is irányított szereplő. Az ebből adódó ellentmondások miatt nemegyszer mind ellenfelei, mind irányítói szemében következetlennek tűnik. Végső soron az is, hiszen az önmaga által felmagasztalt ,,nyílt társadalom" eszméjét cáfolja meg, amikor büntetni akarja azokat az országokat, amelyek azt nem fogadják el. Tevékenysége ezért vált ki növekvő ellenállást a világban. Mintegy harminc országban, köztük Izraelben, nemkívánatos személy (ez szüli az olyan félreértéseket, mintha ő Izrael-ellenes lenne), sőt intézkedések és perek folynak ellene magában az USA-ban is. Oroszországban pedig elfogató parancsot is adtak ki ellene az alkotmányos rend veszélyeztetése, az ellenzék (és Ukrajna) pénzelése miatt. Emlékezhettek rá, hogy Magyarországon már Kádár is ellenezte Soros alapítványát. Ez itt, úgymond, ,,haladó hagyomány". Nincs is mit tagadni rajta, hogy európai nemzeti szemmel nézve, ha Kalergi a szellemi bűnöző, Soros a gyakorlati. Ahogy értelmezem a megnyilvánulásait, ezt ő maga sem tagadja, s nem is törődik vele.

Szemlélteti ezt, hogy nemcsak a magyar kormány ellene irányuló plakátkampányát, hanem nemzeti konzultációját is odavetetten antiszemita propagandának minősítette. Ennek bizonyítása azonban meghaladja a képességeit, lehetőségeit, ezért tovább nem is foglalkozik vele. Mindössze annyit tehet, mint egyik utóbbi cikkében, hogy letagadja a határok megnyitásának követelését. Holott korábban önmaga írta: ,,A mi tervünk a menekültek védelmét célozza, és a nemzeti határokban látja ennek akadályát." A migrációs válság kezelésére folyamatosan nemzetek, azaz határok feletti megoldást sürget. Másik nem szerencsés nyilatkozatában arról beszélt, ,,Én nem vagyok Magyarországon, de az emberek, akiket támogatok, ott vannak", s ,,nagy rizikót vállalnak a civil szöcájeti" intézményei és egyénei! Szerencsére alig figyeltek fel árulkodó kijelentésére, miközben sokan támadták egyéb, támadásra alkalmatlanabb nyilatkozatait. Például azt a szájukba adott mesterséges kérdést ragozzák, hogy van-e Soros-terv, vagy nincs. Jóllehet fenti kijelentésével ő maga válaszolja meg; e szavain nincs is mit kiforgatni, csak érvként kellene idézni. De nem idézik. Egyébként is teljesen lényegtelen, hogy írásban lefektetett, vagy szóban egyeztetett elképzelések szerint, de az EU folytatja Európa iszlamizálását, népességének keverését, ha nem a Soros, akkor a Kalergi terv szerint. Magyarország az EU teljes jogú tagja, szembeszáll vele, mégsem veszik figyelembe álláspontját, inkább, ahogy a gójok mondják, ,,a nem is euró-pai jöttment" Soros újabb ötleteit fogadják el, és Magyarországot bünte-tik. E folyamat szereplői is láthatók, az irányítói nem, vagy csak sejthetők.

Ami nekem nem tetszik, hogy mindezek alapján nemcsak Magyarország, hanem a világ arról győződik meg, hogy Soros zsidó, nem pedig magyar érdekeket képvisel. Akárcsak azok is, akik Magyarországon, s a világban őt támogatják és irányítják. Nem tetszik, de vállalnunk kell. Ez a mi XXI. századi sorsunk az örök sorstalanságunkban. Nem akarlak Soros ellen hangolni benneteket, hiszen a mi emberünk. Mások másképpen láthatják a helyzetet, sokak számára pedig mindez ki sem derül. Csak azt akarom elérni, hogy mindent nyitott szemmel nézzetek és gondolkodjatok a lehetséges pro és kontrán.

Tegyétek ezt annak tudatában, hogy a Soros által támogatott muszlimok első célja - ahogy a mi galíciai elődeinké is volt - betelepülésük, jelenlétük és szociális-vallási igényeik elfogadtatása. Ez várakozáson felül gyorsan sikerült, hála a Soros-féle egyetemek, s a szcientológusok által felkészített ötödik hadosztályunknak, amely előkészítette Az európai terepet, s változatlanul szabadon folytathatja illegális tevékenységét a legtöbb országban a nemzeti kormányokkal szemben. Persze, jól látjátok, a demokratikus kereteket rég túllépték. Ez nem ellenzék, hanem ellenség, s nem összeesküvés elmélet, hanem maga az összeesküvés. Ezért ki kell mondanom, nem történhet más, mint polgárháborús megoldás. Magyarország, a V4-ek, most még kivételféle, mert rugkapálódznak ellene.

A muszlim hódítók már elérték a második céljukat, zsigeri félelmet ültettek az európai emberekbe, akik talán már soha nem fognak úgy élni, mint korábban. Még Magyarországon sem, pedig itt még nem történt terrorista támadás. Az emberek este nem mernek kimenni, félnek kocogni a parkokban, nem mernek önfeledten ünnepelni, kénytelenek teljesen szokatlan biztonsági intézkedések közepette élni. Elég, ha Londonban, Párizsban, vagy Brüsszelben valaki elkiáltja magát, hogy ,,Jaj, lőnek!" és kész a tömegpánik. De egy hét múlva már kiáltania sem kell, elég, ha rémülten hátranéz és elkezd futni. Nyugat-Európában már a rettegés uralkodik az ünnepi forgatagban, az utcán, a közlekedési eszközökön. S akármennyire is igyekeznek a gyengülő V4-ek, a rettegés hozzájuk is beszivárog. A magyar politikusok egykori szóhasználatával élve, ugyanúgy ,,be fog gyűrűzni", mint azelőtt is begyűrűzött minden negatívum. Ez is visszafordíthatatlan.

A történelemből ismeritek, mi a végeredménye az idegen betolakodásnak. Az angolszászok az egész észak-amerikai kontinenst gyarmatosították, s az indiánokat állati kegyetlenséggel majdhogynem kiirtották. Hasonló módon jártak el a kontinens déli részén a spanyol és a portugál gyarmatosítók. De említethetem az ismétlődő palesztinai műveleteinket is. Senki nem zárhatja ki, sőt a jelek nagyon is erre mutatnak, hogy az Európába betolakodó muszlimoknak, illetve a mögöttük álló erőknek ugyanez a szándéka az európaiakkal kapcsolatban. A divatos politikai ki-szólással élve, egyikük sem az európai múltat akarja végképp eltörölni, hanem a jelent. Már az eddigi beözönlésük is jóvátehetetlen, visszafordít-hatatlan társadalompolitikai következményekkel jár. Ez bekövetkezik Ma-gyarországon is, akkor is, ha a magyar politikusok rossz magyarsággal váltig ismételgetik, hogy Magyarország nem ,,bevándorló ország". Nyelv-tanilag, stilisztikailag, értelmileg és politikailag egyaránt értelmetlen és hibás. Akárcsak a köztudatban ugyancsak bevetett ,,migrációs kontinens". Egy ország nem lehet sem bevándorló, sem kivándorló. A magyar nyelv sokat emlegetett gazdagsága és kifejezőképessége ellenére nem tudnak találni nyelvtanilag és tartalmilag megfelelő kifejezést. Az pedig jámbor óhaj, hogy a magyarok meghatározhassák ,,kivel éljenek együtt". Ezt mi nem kifogásoljuk, inkább csak megelégedéssel állapítjuk meg, ugyanis hallgatólagosan azt fogadtatja el a gójokkal, hogy valakikkel együtt kell élniük. Persze, velünk! És lassan már a kínaiakkal is, akik immár minket is kezdenek szorongatni, no meg az alaptörvényben megnevezett tizenhárom nemzeti kisebbséggel. A magyarok helyében nagyon elgondolkodnék azon a tényen (sokan feszegetik is), hogy a letelepedési kötvényekkel sokkal több idegent telepítettek be, mint amennyit az EU-kvóta szerint fogadni kellett volna. A magyar lakosság tehát már annyira kevert - s e folyamat napjainkban is erőteljesen folyik - hogy a magyarság sorsa már meg van pecsételve. Minket azért sem zavar, ha hangsúlyozzák, joguk van eldönteni, kikkel élnek együtt, mert nézzük csak, a magyar történelem folyamán kik döntöttek e kérdésben? Hát nem a nép, hanem a kormányra került néhány politikus. Senki fel nem vetette, hogy sem választott, sem kinevezett szerv nem dönthet e kérdésekben, csakis a nép, nemzeti konzultációval, vagy más módon. Bárki is tette, csak a nemzet felhatalmazásával dönthetett volna a hosszú ideje folyó zsidó és a megindult kínai betelepülésről. Ennek vizsgálatához, vagy pláne felülvizsgálatához azonban már - szerencsénkre- túl késő hozzákezdeni, ezért írhatok róla nyíltan.

Ide tehát már tényleg nem kell muszlim betelepülés a nép kevere-déséhez, a nemzeti lét megszüntetéséhez. Egyrészt mi kézben tartjuk a kérdést, másrészt nem akarunk konkurenseket ebben sem. Mi már állam vagyunk az államban, s biztonságosan elvégezzük egyedül is az esedékes tennivalókat. Ezért támogatjuk a kormány említett álláspontját és feltehetőleg ezért is ilyen az álláspontja. Realista, s nyilván látja az elkerülhetetlent. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az agyelszívás, s a magyarok kivándorlása is akadálytalanul folytatódik, akkor még optimistábbak lehetünk a távlati terveink tekintetében. Azt hiszitek, véletlen, hogy a MEASZ a tavaly novemberi rendezvénye így hirdette magát: ,,választ keres arra, hogy Magyarországnak van-e jövője Európában".

De térjünk vissza Sorosra. Az említett és említetlen ezernyi nyilván-valóan nem a magyar hazafiak javát szolgáló ténnyel összhangban a Wesley János Lelkészképző Főiskola öt professzora: Iványi Gábor lelkész, Lukács Péter oktatáskutató, Majsai Tamás teológus, Nagy Péter Tibor szociológus, valamint Szilágyi Gál Mihály filozófus levelet írt a Nobel díjat odaítélő bizottságnak, amiben több ország ellenzéki szervezeteinek nyúj-tott támogatásáért Soros Györgyöt javasolják Nobel Békedíjra. Esélye sincs, mondjátok? Miért, Kertész Imrének volt esélye? Dehogyis! Nekünk volt pénzünk és befolyásunk! A fentiekben említett összjáték lényege, hogy a Soros emberei, akik a mi embereink is, minden vonalon támadásban vannak. Még túl is játszhatják a szerepüket, semmi bántódásuk nem esik, mert mögöttük állunk.

Kinek a zsidaja, kinek a magyarja

Ha netán nincsenek magyar barátaitok, törekedjetek rá, hogy legyenek. Éspedig tüntetően magyar barátaitok, s ti is tüntetően legyetek magyarok barátai. Az én magyar barátaim közül egyesek tartósan, mások felvillanásszerűen, de emlékezetes politikai teljesítményt nyújtottak, amit magyarok nem felejtenek el. Ma is rájuk köszönnek az utcán. Szük-ségem van rá, hogy ismerjem a véleményüket, s őket is érdekli az én véleményem. Ritka eset az ilyen őszinte a törekvés mindkettőnk részéről. Jellemes, értelmes, eredeti személyiségek. Ezeréves hagyomány, utolérhetetlen történelmi tapasztalat, széleskörű politikai tájékozottság, ősi tisztesség és eltökélt józanság birtokosai. Nyugodt alkotó szellemi hátteret képeznek, amit a Fidesz-KDNP helyében nem hagynék könnyelműen figyelmen kívül. Mi meg tűzzel-vassal el szeretnénk pusztítani, de mintha ettől csak erősödne. A rendszerint általam kezdeményezett beszélgetések után az a nyomasztó érzésem, ők szednek ki többet belőlem, nem én belőlük. Pedig ők őszintén az igazat mondják, én meg ötölök-hatolok, vagy hazudok. Irigylem őket, ami a szívükön, az a szájukon; mindig az igazat mondhatják, ezért lehetnek feledékenyek is, soha senki nem fogja őket hazugságon kapni. Nekem meg kétségbeesetten észben kell tartanom, kinek, mikor, mit hazudtam.

Alapvetően támogatják a Fidesz-KDNP-kormány politikáját, de né-hány kérdésben ők képviselnek igazi ellenzéki álláspontot. Felháborodnak, hogy miközben a kormány kérésünkre sorozatosan újít fel zsidó temetőket és zsinagógákat Magyarországon, de még a szomszédos országokban is, halálos betegeket hónapos, vagy féléves várakozó listára íratnak fel, mert az egészségügyre nem jut elég pénz. Nekem szegezik a kérdést, magyar életek terhére miért követelünk ilyesmit, mikor ráadásul a zsidók miben-miben, de pénzben nem szenvednek hiányt. Csak kitérő választ tudok adni, azt nyögdécselem, hogy magyar kormányszervek döntenek így, de tudom, hogy ezzel éppen a kérdésük lényegét kerülöm meg. Nem vagyok félős, sem gátlásos, de velük szemben nem vállalnék nyílt politikai harcot. Ha megérjük, s a mi ügyünk eljut odáig, sajnálni fogom őket, amikor érdekeink védelmében el kell őket lehetetleníteni, vagy, Jehova ne add, nem csak a politikai színpadról kell őket eltüntetni.

Ma azonban még egymás kölcsönös elfogadásáról beszélünk, de valójában én követelem ki, hogy ők minden tekintetben fogadjanak el, s részesítsenek előnyben, védelemben, ám nekem eszem ágában sincs hasonlóan eljárni. Ti is tudjátok, ez általánosságban is jellemző a zsidó-magyar viszonyra. Kényszerhelyzetben vagyunk, mert gyakorlatilag nem járhatunk el kulturáltabban, mint a muszlimok, hiszen azzal a végcélunkat sodornánk veszélybe. De talán nekünk mégis sikerülhet majd fájdalom-mentesebben megtenni, amit meg kell tennünk. Igaz, a végeredményt illetően a magyarok mégsem járnak jobban.

Kulcspozícióink terebélyesedő hálózata és mindinkább elkülönülő ér-dekeink intézményesítése folyamatosan szűkíti a magyar nemzeti érdekek érvényesülését. Azonban ennek a puszta észrevételezését is eleve antiszemitizmusnak állítjuk be. Felőlünk a magyarok lehetnek oroszellenesek, németellenesek, amerikaellenesek, muszlimellenesek. Akár Orbán-ellenesek. Olvashattátok, nem egy magyar újságíró már tematizálta Orbán eltávolítását, sőt meggyilkolását is! És a hajuk szála nem görbült nekik sem! Mint ahogy gyakorlatilag a meggyilkolását kilátásba helyező Konrádnak sem esik majd semmi bántódása. A magyarok tehát bárkik lehetnek, csak zsidóellenesek nem. Elértük, hogy az antiszemitizmus legkisebb gyanúja esetén büntetés vár rájuk. Mi viszont, egyénileg és immár intézményesen is lehetünk magyarellenesek minden hivatalos észrevételezés nélkül, büntetés pedig fel sem merülhet. Ám ha a magyar az őt évek óta becsapó zsidóra kimondja, hogy zsidó, a Tett és Védelem nevű szervezetünk (vagy a Soros Közép-Európai Egyeteméhez szorosan kapcsolódó, de a TEV által létrehozott Brüsszel Intézet) feljelenti, a magyar bíróságok engedelmesen elítélik. A TEV létrehozását Köves Slomó testvérünk, az EMIH elnöke kezdeményezte, aki 2012 óta a Magyar Honvédség tábori főrabbija is, s magunk között mondhatom, Zoltaival együtt a kormány zsidaja. Olyan szervezet viszont nincs Magyarországon, amely a magyarellenes jelenségeket ,,monitorozná". E jelenségeket nem büntetik, a magyarkodást igen. Nemcsak a Jobbik lehet rá a példa, hanem azok a kisebb-nagyobb szerveződések, amelyek magyarabbak akarnak lenni, köztük a bennünk is félelmet keltő Magyar Gárda, amelyiknél - magunk között szólva - mostanában nem is létezett hitelesebb gój, vagy magyar szervezet. Szemünkben nagy érdeme a kormánynak, hogy ha nem is tüntette el, de teljesen a háttérbe szorította. Annál inkább értékeljük, mert hasonló szervezet sok országban van, és igencsak hatékonyan működik. A muszlim betolakodás fényében növekszik is rájuk az igény.

A fentiek fényében nem lehet túlértékelni a Zsigmond király Egye-tem megszerzését a Köves Slomó által vezetett EMIH által. Természetesen állami politikai és pénzügyi segédlettel, ahogy egyéb - akár mondvacsinált - céljainkra is gyakorlatilag annyi pénzt tudunk kicsikarni, amennyit akarunk.

(Tudjátok, hogy külön költségvetési tétel vagyunk. Nehogy túlzásnak vegyétek, de mindezt úgy is felfoghatjuk, hogy törleszkedik hozzánk a magyar állam). Ennek az egyetemnek egyes tanárai harcias Orbán-ellenességet tanúsítanak, akármilyen tantárgyat is adnak elő. Az Óbudán két egyetemet is alapító Zsigmond király nevének akadálytalan lecserélése pedig Milton Friedman magyar zsidó származású Nobel-díjas amerikai közgazdászéra, akinek semmi köze az egyetemhez, sokatmondó jelképes győzelem. Annak ellenére, hogy az EMIH kötelezettséget vállalt az egyetem profiljának megőrzésére, csodálkoznék, ha magyar hazafiságra nevelnék a hallgatókat. Történik mindez azzal együtt, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen elértük a holokauszt kötelező tantárggyá minősítését, s e szempontból az ELTE-n is jó pozíciókkal rendelkezünk. Folytatja munkáját a Soros Közép-európai Egyeteme is. Biztosított hát nemcsak az utánpótlásunk, hanem a szellemi életet még inkább uraló értelmiségünk újratermelődése. Van jövője ennek az országnak, csak az már még kevésbé lesz magyar jövő. A hozzánk törleszkedés legújabb - szerintem visszataszító - példája, hogy a szent korona visszakapásának 40. évfordulója alkalmával rendezett tudományos konferencián az életét Izraelben és az USA-ban leélő Schneider Arthur főrabbi mondott videó-köszöntőt. Még nem tudom, egyeztették-e ezt valamelyikünkkel, de magyar barátaimat mélységesen lehangolta, hogy azokról, akik évtizedek óta foglalkoznak a koronázási ékszerek témakörével (Zétényi Zsolt és sokan mások), egyszerűen elfeledkeztek. Ahogy barátaim részletezték - igyekszem pontosan idézni - ,,a kormány egymilliárd forintot különített el a megemlékezésre, de őket a közelében sem láttuk a konferenciának és a hatalmas pénzeknek". Arra is rámutattak, hogy az alkotmány szerint a szent korona ,,megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét", de a másokhoz való törleszkedő megemlékezés sérti a szellemét. Egyet kell értenem velük, mindez a nemzeti koronázási ékszerek megcsúfolása, s jogosan váltja ki a magyarok dühét. Nem becsülöm sokra azokat, akik ezt kigondolták, jóváhagyták és felvállalták. Jobb lett volna, ha Schneider is elővette volna a jobbik eszét. A magyarellenes provokációk veszélyeztetik eddigi eredményeinket és a végcélunkat. Ugyanígy megkérdőjelezem Komoróczy Géza történész testvérünk előreszaladó és megalapozatlan ,,tudományos" állítását is, miszerint már Árpád fejedelem is zsidó volt. Győzelemittasságunkban lassan eljutunk oda, hogy ez az ország nemcsak zsidó lesz, hanem már eredetileg is az volt. Félő, hogy az ilyesmik elleni, bármennyire is fáj nekünk, de jogos gój indulat egyszer csak rajtunk csapódik ki.

Összességében azonban elégedett vagyok a dolgok alakulásával. Ugyanakkor, ahogy titeket, nagyon nyugtalanít engem is, hogy a kormány elkezdett magyar emberekről, családokról, nemzetről beszélni, sőt intézkedni érdekükben. Sajnos, nem eredménytelenül. Még magyar Magyarországról, sőt a kereszténység védelmezéséről is nyíltan szól. Orbán legutóbb írásában leszögezi, a magyaroknak nemcsak felebarátaikat, hanem önmagukat is szeretniük kell, meg hogy a szabadságnak magyar szabadságnak kell lenni. Bár ezek csak szavak, de nagyon nem tetszenek nekem, nagyobb óvatosságra intenek.

Mi azonban uraljuk és uralni is fogjuk a helyzetet. A hírközlő eszkö-zök többsége közvetlenül az embereink kezében van! (Milyen több sajtó-szabadságot akartok még? Ne higgyetek a nyugati médiának; náluk most hamisítás, hazugság, takargatás és cenzúra uralkodik. Szálljatok már le e témáról!) A pénzügyi hatalmunkról nem is beszélve. Pillanatnyilag azzal kell elégedetteknek lennünk, hogy a gój magyarok mindezzel eleve másodrangú állampolgárokká váltak a saját hazájukban, mi pedig, a hajdani jöttment és jogtalan betelepültek elsőrangú és privilegizált állampolgárok vagyunk az ő hazájukban.

De ez számukra, ha már nem is a kezdet, még nem a kielégítő végső állapot, de e folyamat már olyan erős, hogy nyíltan kimondhatjuk: visszafordíthatatlan. Ám az óvatosság és körültekintő eljárás sohasem árt.

A soros intelmem tehát az, hogy a sikereink ellenére, el ne bízzátok magatokat. Átgondoltan, s a lehető legrafináltabban fogalmazzatok és valósítsátok meg a leveleimben körvonalazott választási irányelveinket, minél több kulcspozíciót foglaljatok el, hogy ott helyben ti lehessetek a háttérbeli irányítók, a helyi háttérhatalom.

Jahve irányítsa lépteiteket.
Nagybátyád.

- - -
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.
- - -

Megjelent a KAPU 2018/1. számában.



Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Badiny Jós Ferenc: Boldogasszonyunk és Isten Fia
  2017-12-17 21:01:36, vasárnap
 
  Boldogasszonyunk és ,,Isten Fia"

Badiny Jós Ferenc ÉLETMŰSOROZAT VIII. BOLDOGASSZONYUNK ÉS ,,ISTEN FIA" Ami hitvilágunk első Édesanyját - ISTEN -ANYÁNKAT - Szűz- Máriát csak nagyon későn fogadta el magáénak a Saultól indult ún. "keresztény,vallás". Miként leírom ,Jézus Királya Pártus Herceg"c. könyvemben, a 431-ben megtartott Ephezusi Zsinat adja meg Máriának az ISIS-i rangot, a "FÉNY-SZÜZE" méltóságát.

Az eddig ismertetett "FENY-SZENTHAROMSÁG" keletkezése valójában Nagy Konstantin munkája, aki a Kr. u. 325-ben összehívott Níceai Zsinaton meghozatja azt a határozatot, hogy Jézust Istennel egylényegűnek kell tekinteni". Ez lett azután az ún. "keleti kereszténységnek" az alaptétele, és így jól folytatódott András apostol munkája, akit a "keletiek" ma is vallásuk alapítójának tisztelnek. Így azt is mondhatjuk, hogy ez a "keleti" és a "Fény Szentháromságát" valló kereszténység ismerte és tudatosította Jézus Urunknak az "ANI-KU" kinyilatkoztatását.

Az Ephezusi Zsinat határozatát én "reformációnak" nevezem a szidókereszténységben, hiszen ebben az időben már erős a sauli ideológiára felépített és "Istenanya nélküli" Szentháromság vallási szervezete. Igen sokat kell kutatni ahhoz a keleti kereszténységben, hogy megtudjuk, melyik "császár-egyházfő" vette át a római hit szentháromságát és zárta ki az "Istenanyát" .

De foglalkozzunk mi csak a saját értékeinkkel, ahol bizony fontos és szinte "első" az Adiabani pártus királyi hercegnő testében földre szállt Isten-Anya, a mi hitvilágunk Édesanyja. Hogy miértpontosan a Pártus Birodalom királyi hercegnője kapta Istenünk üdvterve szerint azt a feladatot, hogy az "ISTEN FIÁNAK", a "FÉNY FIÁNAK" földi Édesanyja legyen, azt is megtaláljuk az ősi hagyomány bizonyítékaiban.

A TELJES TANULMÁNY AZ ALÁBBI LINKEN OLVASHATÓ:


Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Csurka István: A végső cél a Magyarság kipusztítása
  2017-12-04 19:14:36, hétfő
 
  A MIÉP elnöke, Csurka István 1998. február 8-án a következőket írta: " A végső cél a Magyarság kipusztítása."





Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.

Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora.

A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak.

A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között.

Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja - kormányai régen elárulták.

A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát - medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.

Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni.
Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk .
Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk."


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor : Ötödik levél (VÁLASZTÁSI INTELMEK)
  2017-11-11 23:29:38, szombat
 
  Sütő Gábor * Ötödik levél (VÁLASZTÁSI INTELMEK)

idézet: "A múlt ma még sokak életében a szocialista rendszerbe nyúlik vissza. Ugyanis természetesen, akárcsak a mai rendszerben, régiben is mindenki volt valaki: vezető, vagy beosztott, tartótiszt, vagy ügynök, verőlegény, vagy szenvedő alany, egyszóval, mai szemmel nézve, bűnös, vagy áldozat"...
Kedves Unokaöcsém!

Nagyon hasznosnak bizonyul a levelezésünk. Én tájékoztatást kapok a vidéki kötelékeink gondolatvilágáról, ti pedig hasznosíthatjátok irányelvszerű intelmeimet. Mégis felemás érzésekkel fogadtam a legutóbbi leveledben felvetett, évekkel ezelőtt lefutott kérdést, amely nyílván okkal, vissza-visszatér a politikai csatározások napirendjére: az állítólag ismét esedékes rendszerváltásról van szó. Értem én, hogy e fogalom alatt most nem a társadalmi rendszer, hanem az eltúlozva Orbán-rendszerré előléptetett berendezkedés felváltásáról beszélnek. Elsősorban az ellenzékiek és a politikailag meghatározhatatlan handabandázó huszonéves percemberkék (pontosabban pillanatemberkék, hiszen maguk is momentumnak nevezik a klikkjüket), akiknek pozitív program eleve nem is juthat az eszükbe, mert őket már így nevelték, vagyishogy, némi büszkeséggel mondhatnám, neveltük! Kezdik azt hinni, hogy önállósulhatnak, s mindenekelőtt az 1%-os eredmény, vagy egy képviselő parlamentbe juttatásával járó állami dotáció érdekeli őket. Nagy részük óhaja az említett neveltetésük révén őszinte ugyan, de meghirdethető program nélkül, az igencsak ágaskodó egyéni ambícióik és a győzelembe vetett bizalmuk hiánya miatt, a tőlünk és a Sorostól kapott támogatás ellenére sem képesek többre botrányok okozásánál, legkevésbé egységbe tömörülni. Így semmi esélyük nincs még helyi részleges győzelemre sem, nemhogy kormány-, vagy rendszerváltásra. Ezért igyekeznek erőszakosan élezni a politikai küzdelmet, valamint külföldi támogatást szerezni, hátha a zavarosban kecsegtetőbb eredménnyel halászhatnak. Külföldre exportálják belső vitáinkat, a belső választási harcba meg igyekeznek külföldi szervezeteket bevonni. Ez egyébként az egész ellenzékre jellemző beleértve az EU-képviselőiket is. Támogathatnánk a törekvéseiket nyíltabban, erőteljesebben, hiszen, gyakorlatilag mi magunk növesztettük őket a nyakunkra, ha lenne rá esély, hogy legalább koalíciós kormányzásra kényszeríthetnénk a Fidesz-KDNP-t, de pillanatnyilag ilyen koalíció vezetésére egyetlen ellenzéki párt sem alkalmas. A Jobbik számára, amíg tényleg a jobbik volt, mutatkozott némi lehetőség, de Vona és rosszul ítélő cinkosai elpuskázták (köztük Heller Ágnes, aki elhamarkodottan ölelte őket örökifjú keblére, vagy Simicska, aki minden teketória nélkül lekorrumpálta őket). Tartok tőle, hogy mindezek következtében a dolgok némileg kezdenek át- illetve visszarendeződni, mert mindezek okán széthullóban az MSZP, Gyurcsány ismét kiügyeskedi a ,,Gyurcsány, takarodj!" jelszó országos elterjedését, a többiek folytatják a vegetálást, de érthetően megindult a jelenleg kis pártnak számító MIÉP mozgolódása is, ami, a magyarokat ismerve, vélhetően az erősödésével járhat.

Az ócsárolásra is érdemtelen huszonéves percemberkék kinevelése olyan hatásos volt, hogy még a zsidó értelmiség egy részének is megzavarta a fejét, amin meg azért nem csodálkozom, mert nem egy esetben a fiacskáikról, rokonaikról van szó. A retyerutyaság alapján, egymást bátorítva, magabiztosan nyilatkoznak olyan kérdésekről is, amelyeknek nemcsak nem szakértői, hanem még felületesen sem értenek hozzá. (Például Paks bővítése, ami nekünk sem tetszik, de tagadhatatlanul a kormány egyik legjelentősebb sikere, akkor is, ha bizonyos hazai, de elsősorban külföldi erők kígyót-békét kiabálnak rá, sőt zsarolni igyekeznek, hiszen nem áll összhangban az érdekeikkel). Nyilatkozataik mögött a rokoni, vagy cinkostársi kapcsolatokon túl sértettség, túlérzékenység, telhetetlenség, az általuk vélt fősodorhoz való igazodás, de, megismételem, főleg a ránk és a neveltjeinkre jellemző féktelen gátlástalanság húzódik meg. Felkészületlenségükkel párosuló megalapozatlan önbizalmuk miatt azonban nemcsak nekünk, önmaguknak sem tesznek jót. Meg kellene érteniük, meg is fogjuk értetni velük, hogy vissza kell fogniuk önmagukat. (Néhány baloldali pártban már lámpavasat emlegetnek, meg sajnálkoznak, hogy egyes bírálóik még élnek, stb.)

Mindezek ugyancsak azt támasztják alá, nem olyan rendszerváltásról van szó, mint 1989/90 körül, hanem kormányváltásról, ami azonban ezúttal a kormánypártoknak és az ellenzéki pártoknak az ország életbevágó kérdéseire adott válaszaik éles szembenállása és a külföldi érdekek közrejátszása miatt bizony mégis több lenne, mint kormányváltás. Már ha hagynánk megvalósulni. E megjegyzésemen ne csodálkozzatok, merthogy bármennyire is kívánatos az Orbán-kormány leváltása, mindezek okán, ha ezek a mostani, nagyrészt jövevény-szagú ellenzéki törekvések megvalósulhatnának, nem kívánatos rendszer szintű változásokkal (visszatérés a vadkapitalizmushoz, iszlám beözönlés, meg az említett lámpavas) járnának, kormányozhatatlanná válna az ország, ami beláthatatlan következményekre vezethetne, s amelyek minket is sújtanának, és sokat kellene kínlódnunk velük. Engem éppen e várható fejlemények gondolkodtatnak el. De feltehetőleg titeket is, és szüli bennetek a kételyeket, hogy a feszült és drámai fordulatokkal fenyegető nemzetközi és belső helyzetben a Fidesz-KDNP-kormány újraválasztására, vagy leváltására kell-e törekednetek. Annyiban igazatok van a felvetéssel, hogy a gójok szóhasználatával élve, magyarmiskásan neki kell veselkednünk, hogy megalapozottan kidolgozzuk az érdekeinket hosszabb távon szolgáló helyes álláspontunkat. (Ez alatt ne csak a magyarországi zsidóság, hanem általában a diaszpóra és főleg Izrael érdekeit, különösen a Magyarországgal kapcsolatos távlati tervünket értsétek mindig). Megnyugtatlak benneteket, ezen már javában dolgozunk, s néhány iránymutató, árnyalataiban még változható részletet megelőlegezek. Persze, közvetetten, inkább csak az 1989/90-es rendszerváltásból vett példák utólagos, de előremutatónak szánt elemzésével teszem.

A folyamat áttekinthetősége és érthetősége végett kissé távolabbról, de idevágó, s egyébként a leveledben is szereplő súlyos kérdések elemzésével célszerű indítanunk. Nem először írod, szeretnétek tudni, mi az igazság az ügynök kérdésben, s hogy szerintetek ,,az ügynök-kérdés - Orbán kérdés!" Érteni vélem, mi mindenre gondoltok, amikor e problémakör nem hagy benneteket nyugodni. Némi ráció van is benne, de az előttetek jórészt takarva maradt belső harcok és személyi összefonódások ismeretének hiányában vakvágányra futtok. Értsétek meg végre, hogyha bárkit, akár a kíváncsiságotokat olyannyira ingerlő Orbánt beszervezték, vagy sem, az ma már érdektelen és nemcsak Orbán-kérdés (talán egyáltalán nem is az), hanem elsősorban zsidó kérdés. Legalábbis majdnem minden esetben zsidó kérdés is, mert vagy az egyik, vagy a másik oldalon a mieink az érdekelt felek. Ennek következtében, ha valaki, legyen az akárki, akadályozza az ügynökök azóta egyébként agyonhamisított listájának közzétételét, nem önmagát, vagy messze nemcsak önmagát, hanem elsősorban a zsidó ügynökök tömegét védi. Ezért nekünk egyáltalán nem kellene fontoskodnunk, még kevésbé hőzöngenünk e téma kapcsán.

Csodálkozom is rajta, hogy ezt még az SZDSZ-kedő mostani pártunknak tekintett LMP önmagukat a kelleténél jobban előtérbe toló, mindent mindenkinél jobban tudónak tartó, ezért mindenbe feleslegesen belekotyogó szeleskedő társelnökei sem értik. A Tett és Védelem nevű szervezetünk, no meg a Mazsihisz talán valamivel taktikusabban értelmezi a megváltozott körülményeket és alkalmazkodik hozzájuk, de a gój igaz és a zsidó hasznos közötti választás nekik sem mindig sikerül. A Tett és Védelem magyarok elleni feljelentgetései, például, csak a velünk szembeni ellenszenvet növelik, különösen annak láttán, hogy a bíróságok ügybuzgón sietnek elmarasztalni, sőt elítélni az általunk feljelentett magyarokat. Ugyanis olyan társadalmi rendszerben élünk, amelyben a tőke az úr, ezért minden áru, beleértve a (bírói) lelkiismeretet is. A lelkiismeret szentségére és szabadságára lehet ugyan hivatkozni, de nem érdemes, mert úgysem vezet eredményre, vagy ellentétes eredményt szül. A nem éppen jó hírnévnek örvendő Ron Werber testvérkénk újbóli megjelenésével az éppen ebből kiinduló és összeálló Soros-Werber-Szél trió talán képes lesz valami komolyabb teljesítményre. Akár zsidó elhivatottságból, akár kényszerűen, de támogatnunk kell őket; ugyanis mindenképpen biztosítanunk kell, hogy ne csak bejussanak/bejussunk a parlamentbe, hanem komoly pozíciókat szerezzenek/szerezzünk.

Azt viszont természetesnek tartom, hogy a Momentum említett okoskodó ,,fegyőrei" és hülyegyerekei, meg a polgárilag engedetlenkedő és táborozó Gulyás Márton, az ordenáré fenyegetésben nagymester Simicska Ádám gyerek és társaik, akiket nagy jóindulattal politikailag csecsemőknek nevezhetünk, ezt sem értik, hiszen zavaros fogalmuk is alig van róla, hogy miről is van szó. Mégis bele-beleköpnek a levesünkbe, amíg egyszer el nem kapjuk a töküket. Akkor majd megtudják, mi fán terem a dió. Ne csodálkozzatok e véleményemen sem. Ők gyanút keltően önállósodnak és túl harsányan kormányellenesek. Hiszen láthatjátok, a rendőrség oly körültekintően jár el velük szemben, annak ellenére, hogy lépten-nyomon súlyosan megsértik a közrendet, s oly pimaszul kihívóak, hogy érzésem és néhány barátom szerint a baloldal bomlasztásának céljával valamely kormányszerv keze is benne lehet e kíméletességben.

Hogy a hírneves hittársunk, Soros keze, illetve pénze benne van, az nem is kérdés. Ma még inkább csak a fővárosban ügyeskednek, de a választások közeledtével vidéken is megjelenhetnek és bárkit provokálhatnak. Ha nem tudnám, hogy a mieink a hangadók közöttük, azt mondanám, hogy ezek még nálunk is gátlástalanabbak. Ha szembekerültök velük, szövetségesként kezeljétek őket, de ne hagyjátok rászedni magatokat, legyetek igencsak körültekintőek, addig is, amíg lefékezzük őket.

Néhány ellenzéki pártocskával szemben is van hasonló természetű sejtésem. Nevetséges, de a politológus elemzések szerint a 2018-as választásokon e kis országban közel négyszáz párt akar indulni. De akármit is harsognak, véssétek az agyatokba, ez mindegyikük részére kizárólag pénzkereseti kérdés. Hobbipártok; kisebb gondjuk is nagyobb, mint a kormányváltás, amiről prédikálnak. Sajátságos bohózat, amelyen még nevetni sem lehet. Nehogy azzal töltsétek az időtöket, hogy méricskélitek, melyik mit mond. Másnap már úgyis az ellenkezőjét állítja. De nem csak a néhány százalékos kis pártocskákkal szemben van rossz érzésem. Hiszen még az MSZP (a gój Botkával együtt, aki önmaga is szorgalmasan dolgozott a bukásán, de akinek - Jegyezzétek meg! - nem utolsó sorban gój mivolta miatt is buknia kellett) és a Jobbik (a bármennyire is zsidósodni akaró, de gójnak maradó akarnok Vonával az élén) egyaránt olyan gyerekes dolgokat művel, hogy ha nem tudnánk, hogy a mieink is ott állnak a pártjaik mögött (nem személyesen ő mögöttük) nem bíznánk meg bennük. Ez a közvélemény előtt láthatatlan kötelék magyarázza, hogy szavakban majdhogynem elérzékenyülten szónokolnak a baloldali/ellenzéki egység szükségességéről, de a háttérben szinte összehangoltságot sejtetően ellene dolgoznak. Ebbe az irányba hat (és tolja a szavazókat), hogy pozitív program helyett megállás nélkül lopással és hazugsággal vádolják a kormányt. Ám nem látom, hogy akárcsak egy komoly lopást is be tudtak volna bizonyítani bíróság előtt. Viszont az ő régebbi és mostani lopásaik sorozatban derülnek ki, miközben a kormány politikája a köznépnek egyre inkább tetszik. Akkor hát kire fog szavazni a magyar? Ítéljétek meg magatok.

Nos, ezzel az önmagában is szövevényes, túlbonyolított ügynök-kérdéssel sokkal szorosabban összefonódik, mint gondolnátok, az általatok ugyancsak piszkálgatott elszámoltatás kérdése. Olyannyira, hogy magam is megdöbbenek rajta, de csak kísértetiesen hasonló okfejtéssel vagyok képes válaszolni a számtalanszor és sokak által beígért elszámoltatás elmaradásának a miértjeitekre is. Azt jól látjátok, hogy a mély kibogozhatatlan összefüggés logikus, hiszen az érintett személyek köre vagy azonos, vagy szervesen kapcsolódik ugyanehhez a brancshoz. Biztos vagyok benne, hogy az elszámoltatást hangosan követelők sem igazán akarják azt, hiszen közülük is sokakat érintene. Ha megvizsgáljuk gazdasági-pénzügyi, politikai, sőt a sohasem feledendő, a potenciális ellenfelekkel leszámolás szempontjából is, csak ezt tudjuk megállapítani. Ezzel az összefonódással függenek össze a jogsértő, de általunk támogatott titkosítások is. A parlament által az elszámolásról elfogadott Zétényi-Takács törvény hatályba lépését nem más, mint a mi Göncz Árpádunk akadályozta meg. (Csak zárójelben és magunk között: tulajdonképpen tényleg rendszerváltásra lenne szükség ahhoz, hogy az ügynök-kérdés tisztázása és az elszámoltatás megtörténjen). A leleplezendő és elszámoltatandó körök képviselői, hála a körültekintő intézkedéseinknek, jórészt eltűntek ugyan a közéletből, de még a Terror Házának a terrorizmust Szállasiékkal kezdő falain sem szerepelnek. Sem az elkövetők, sem az áldozatok között. Így aztán, nem véletlen szerencsénkre, Szamuely és a Lenin-fiúk 1919-es országjáró statáriális bíráskodásainak, de 1946-1949 között az AVO, illetve az AVH (amelyeket Rákosiék eleve úgy alakítottak ki, hogy gój magyarok alig-alig kerültek bele, legfeljebb a verőlegények közzé, hogy majd később mindent rájuk lehessen fogni) bosszúállóinak és áldozatainak nagy része is névtelen maradt. De azt is biztosan tudjátok, hogy 1946-ban és akkortájt majdhogynem csendben kivégeztek két magyar miniszterelnököt is, tizenkét minisztert, több tucat katonai vezetőt és másokat. Sem ők sem és kivégzőik nem szerepelnek a Terror Házában. Nem baj, hiszen az a lényeg, hogy embereink elvégezték a dolgukat, amelyet dicső elődeink rájuk testáltak, minek ezt nyilvánosan dokumentálni. Akárcsak ezt követően a Kádár-rendszerben ügynökként dolgozó véreink is ugyanígy jártak el. Úgy érzem azonban, ti fájlaljátok zsidó történelmünknek e részleteit. Persze, hogy nem volt szép dolog, de a politikában a szépség nem létező kritérium. Nem volt szép az a Tiszaeszlár sem, amit ránk akartak fogni, meg a nyilasok és Horthy zsidóüldözése sem. De még így sem vagyunk kvittek máig. A gójok hetedíziglen bűnhődése napirenden marad. Értsétek meg: a terrorra terror a válasz, akkor is, ha ők csak visszaütöttek. Slussz-passz. Szálljatok le a témáról.

Elnézést e kifakadásért, de ennyi évtized után mindezt már lerágott csontként kell elfogadtatni a gójokkal, nem pedig még nekünk is ezen rágódni. Ráadásul magam is megjárhatom, ha további részletek kerülnek nyilvánosságra. De ha jól sejtem, közületek sem mindenki makulátlan (ha akad egyáltalán), s nem jártok jól az ilyesféle kutakodásokkal, főleg ha a jövőtök lehetséges alakulását nézzük. A múlt ma még sokak életében a szocialista rendszerbe nyúlik vissza. Ugyanis természetesen, akárcsak a mai rendszerben, régiben is mindenki volt valaki: vezető, vagy beosztott, tartótiszt, vagy ügynök, verőlegény, vagy szenvedő alany, egyszóval, mai szemmel nézve, bűnös, vagy áldozat. Ők azok, akik most is ellenfelek, habár nagy részük a mai helyzetben már szövetséges, s ha nem is uralják, akkor sem félvállról vehető részesei a politikának. S ne feledjétek, hogy ez minden oldalra érvényes, de főleg az ellenzékre. Tetszik, nem tetszik, számos vezető pozíciót, a kulcspozíciók jó részét kétes múltú zsidó és gój alakok foglalják el, és sikeresen butítják ma is a gójokat. Minket nem, akkor sem, ha az említett bűnök ránk is vonatkoznak, talán még fokozottabb mértékben, de mi elnézzük egymásnak.

A 2018-as választásokra felkészülésetekhez jöjjön egy kis módszertani útmutatás, ami a rendszerváltás kellő értékeléséhez is nélkülözhetetlen. Azt látjátok, a rendszerváltás kisiklott, de úgy érzem a kérdéseitekből, az okait nem eléggé ismeritek. Néhány húzásunk lényegéről még tudnotok kell. A magyarok azt remélték, az MDF vezetése alatt végre teljesen az övék lesz az ország. Nehogy azt higgyétek, hogy egyszerű volt az MDF ügyvezető elnöki posztjára az alapítók és a közvélemény bizalmát élvező Bíró Zoltánt ,,politikailag korrekten" eltávolítani. A környezete segítségével rábeszéltük, ne nehezítse az MDF és kormánya helyzetét azzal, hogy az MSZMP tagja volt. Holott őt kizárták az MSZMP-ből, és nem is nagyon akadt nála predesztináltabb jelölt az elnöki posztra. Ezrek MSZMP-tagsága senkit nem zavart, ezért nagy mutatvány volt, hogy mi meg éppen ebből az érdeméből csináltunk buktatót, majd olyan személyt állítottunk a helyére, aki, ha nem is volt a mi emberünk, rávehetőnek tűnt arra, hogy elnéző legyen velünk szemben, azaz, ne a fellelkesült magyarok oldalára, hanem, ha egy kicsit megszorongatjuk, a mi oldalunkra álljon. A célra kiszemelt ifjabb Antall Józsefnek (a zsidómentő idősebb Antall József fiának) eredetileg semmi köze nem volt az MDF-hez, de kiéreztük, hogy a szabadkőművességéből kifolyólag minderre hajlandónak mutatkozhat. S valahogy (Nem tudom, konkrétan hogyan, de benne volt a kezünk, ahogy egyik szabadkőműves felettesem nekem rebesgette) még az is elintéződött, hogy Antall elfogadtatását ne mi, hanem a gójok által megbízhatónak tekintett Csoóri Sándor költő kezdeményezze. Ezért és így csináltunk Antallból MDF-elnököt, majd miniszterelnököt. Várakozásainkkal ellentétben azonban nagyobb nyomásnak kellett alávetni, hogy nekünk kedvező irányba tegyen lépéseket. A kormánya megalakítását követően beletelt majdnem egy hét, míg végül Antall az MDF-en, saját pártján átlépve, megkötötte az MDF-SZDSZ paktumot. Magyar szempontból nézve klasszikus árulás volt (akárcsak később Horné, hiszen az MSZP egyedül is alakíthatott volna kormány, de ő is koalícióra lépett az SZDSZ-el), de mi igencsak nagyra értékeltük, mert így jutottunk hatalomhoz ismét, még jelentősebbhez, mint a rendszerváltás előtt. Ezért érezték és mondogatták Csurkáék, majd őket követve sokan mások (vannak, akik még ma is mondogatják), hogy nem volt rendszerváltás. Ez persze butaság, mert a szocializmust kapitalizmus, sőt, hála az SZDSZ-nek, vadkapitalizmus váltotta fel, amelyben mi a vérünkben lévő gátlástalanságot szabadon engedve, úgy érvényesültünk, ahogy akartunk. Ebből a mi sajátos szűk szempontunkból nézve, tényleg nem volt rendszerváltás, legalábbis számunkra.

Bíróra visszatérve, látjátok, ő hallgatott a felébresztett lelkiismeretére és lemondott. De arra is emlékeztek biztosan, hogy amikor Hornnak a parlamentben a szemére hányták, hogy pufajkásként fegyverrel harcolt a szocialista rendszer védelmében, eszébe sem jutott a lelkiismeret, hanem azzal válaszolt, hogy ,,Na és?" Utána pedig ugyancsak lelkiismeretlenül kiárusította az országot. Mindkét politikus eljárása a javunkat szolgálta, a lelkiismeretes és a gátlástalan is; legfeljebb azt latolgathatjátok, melyikben volt nagyobb a mi érdemünk, vagy melyikük eljárása volt számunkra a hasznosabb. Amire az a válasz, hogy az EU brüsszeli központjában Horn-terem van, és nem Bíró-terem. No meg az, hogy Antall beemelése az MDF töréspontjának bizonyult, akkor is, ha Antall kezdeti megnyilvánulásai látszólag az MDF szellemiségében fogantak. Ettől kezdve azonban az MDF fejlődési vonala, majd elnökeinek színvonala egyre süllyedt, mígnem a nevetségesbe fulladt. Többet mondok: az MDF lefegyverzése, más szóval a rendszerváltás kisiklatása, töréspont volt Magyarország számára is. Az eredeti MDF irányítása nyomán ma Magyarország lehet, hogy sokkal, de valamivel mindenképpen magyarabb lenne, mi pedig egy picikét rosszabbul élnénk.

Előbb azonban kritikus helyzet alakult ki, mert az akkor félelmetesnek tűnt ,,négy Cs", azaz Csengey Dénes, Csurka István, Csoóri Sándor és Cseres Tibor, de sokan mások is ráéreztek a paktum veszélyre, csak már későn. A ,,négy Cs", főleg az élenjáró Csengey és a nagy ravasz Csurka, ebben - mint ahogy sok más kérdésben is - nem tévedett. Ezért mindenre nagyon oda kell figyelnünk állandóan, mert ilyen fineszes gójok mindig akadnak. Valamennyi megszólalásuk és írásuk életveszélyes volt számunkra. De a gyakorlatba átültetésre nem volt meg a kellő erejük. A vak szerencse is a kezünkre játszott, mert - Mit ad Jahve! - Csengey fiatalon, 38 éves korában, minden előjel nélkül, korai és titokzatos, de ahogy az orvosok megállapították, természetes halállal kiesett a sorból, stílusosan pont a névnapján. Csoóri meg mindig kezelhetőbb volt. Ezért Csurka sem sok támogatást kapott Csoóritól, Cserest meg nagyon lefoglalta az Írószövetség elnöki posztja. Csurka így egyedül maradt, s egy idő után, az erőviszonyok megváltozását látva, talán elég akarata sem volt már a kilátástalan harchoz. Persze, ennek ugyancsak volt a magyarázata is. Szerencsére jó érzékkel beépítettünk mellé egy ..., hogy is mondjam, szóval, egy számára rokonszenves háttérhatalmi személyt, akin keresztül nem sikerült ugyan letéríteni őt a minket sarokba szorító szellemi vonaláról, de a gyakorlati politikában, amiben baleknak bizonyult, kisiklattuk, s ami még fontosabb, sikerült szétvernünk a MIÉP-et is. Igaz, akkor emiatt Csurka már nem is aggódott, talán még örült is, mert felfogta, milyen helyzetbe került, ezért a veszett fejsze nyeleként, kéretlenül a Fideszbe próbált kapaszkodni. Bár ezzel a saját pártját árulta el, számára ez tűnt a tűrhető és némileg perspektivikus megoldásnak. De már ez is késői volt, s a Fidesz sem úgy reagált, ahogy ő elvárta volna.

Nos, bizonyára nem csodálkozok rajta, hogy ilyen tapasztalatok birtokában a MIÉP szellemi utódjaként induló, velünk szembeforduló és elég erősnek tűnő Jobbik élére is, nagyon óvatosan, több lépésben és áttételes módszerekkel olyan embert kellett ültetnünk, akiből kinézhető volt, hogy ha vargabetűkkel is, de rátéríthető az antallihoz hasonló útra. (Kissé túlzás a szellemi jelző is és az utódpárt is, de azért nem teljesen melléfogás, mert kezdetben a két párt közötti személyi átfedés jelentős volt és együtt is működtek). Mint láthatjátok, a Jobbikban zsidó szempontból nézve, pillanatnyilag minden rendben és jó irányban halad.

A tanulság mindebből, amit mindig ismételgetek nektek, hogy mindig, de most különösen arra kell ügyelnünk, hogy se a politikában, se más területeken ne nőjenek ki kiemelkedő gój személyiségek. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat az egyre magyarabbá váló országban. Ám amint az elmondottak bizonyítják, a politikában elég jól haladunk. De emlékeztethetlek titeket arra is, a maga idejében sikerrel megakadályoztuk, hogy az énekesnők közül messze kiemelkedő Zalatnay Sarolta ne birtokolhasson saját tv-csatornát, a színházak élére ne nevezhessenek ki gój igazgatót, vagy a volt juhászbojtár Stadler József ne lehessen sikeres vállalkozó, és sorolhatnám. E vonatkozásban ti is legyetek nagyon elővigyázatosak.

Mindemellett, az egyeztetés hiánya miatt, akadnak politikai baklövéseink is. Mindenki másképp látja a dolgokat, de néhányunk melléfogásának komoly következményei lehetnek és vannak is. Ilyennek tartom Komoróczy Géza zsidó történész professzor állítását, miszerint Árpád fejedelem zsidó volt. Erre, természetesen, nincs semmi bizonyíték, s csak arra jó, hogy hergelje a magyarokat és szülje az antiszemitizmust. Ez utóbbira ugyan mindig szükségünk van, de a honfoglalást azért már ne sajátítsuk ki. Gerő András történészünk is rendszeresen és harcosan túlhangsúlyozza az általa ,,zsidó szempontnak" nevezett problémakört. Legfrissebb példa rá, hogy akkor támadja a Jobbikot, amikor Vona egyebet sem tesz, mint tényekkel és szavakkal tudtunkra adja, hogy ,,bárkivel kész összefogni a Fidesz ellen", azaz szavakban sikerült kialakítani az ellenzéki egységet. Ám Gerő a túlméretezett harcosságával éppen a még törékenynek sem nevezhető ellenzéki egységet kockáztatja. Akkor is, ha a ,,szövetség" a Jobbikkal nyilvánvalóan csakis átmeneti lehet. A néhány évvel ezelőtt Gerő által szerkesztett többkötetes ,,Antiszemita közbeszéd" is kétes értékűnek bizonyult, mert népszerűsítette a magyarok között azokat, akik szót mertek emelni a nyomulásunk ellen. Kihívó provokációnak vélem, hogy közülünk egyesek támogatják cigány tartomány létrehozását négy északkeleti megyében, ami először még a szocializmus utolsó éveiben merült fel. Aztán, a roma büszkeség napján véletlenül sem magyar, de még csak nem is cigány, hanem egy zsidó politikus, Majtényi László volt ombudsman, tart a romákról egekig magasztaló beszédet. Ezek ugyanolyan politikai botlások, mint hogy a kormányra joggal neheztelő MVSZ, az általatok is emlegetett Patrubány és Drábik vezetésével Trianon százéves évfordulója alkalmából Magyarországon és a világon szétszórt magyarság körében aláírás gyűjtésével akarja a kormányt rávenni, hogy álljon ki Trianon ellen és kérje nemzetközi fórumokon a trianoni diktátum revideálását. Szó se róla, a századik évforduló kiváló alkalom erre, de minél eredményesebb lesz a kampány, annál inkább fenyegeti a Visegrádi Négyek Netanjahu beépülése által már egyébként is meggyengített egységét. (Ezt mi nem bánjuk, a példát csak a hasonlat kedvéért idéztem).

De nem segít, hanem árt nekünk az általatok bálványozott Csintalan Sándor is. Tény ugyan, ahogy írjátok, mindig önkéntesen segített nekünk, mert a tv-ben, ha a partnere csak érintőlegesen is zsidó vonatkozású kérdést feszegetett, ő azonnal leintette, vagy lekapcsolta az illetőket. De emlékezzetek csak vissza, melyik pártnak nem segített még, beleértve a Jobbikot is? Most meg 360 fokos fordulattal visszakéredzkedik az MSZP-be, egykori pártjába, sőt egy évre az elnökségét is vállalná. Fiacskáim, érzitek a komikumot abban, hogy valaki egy évre akar elnök lenni? A tragikum pedig az, hogy elérheti, hiszen e pártban egyre kevesebben vannak olyanok, akik még nem voltak az elnökei. Csintalant a HÍR TV ,,Szabadfogás" című önmutogató műsorában már rég csatasorba állították, most pedig, igaz már csak ,,180 fok" címmel, de saját műsort is kapott. Elég egyszer megnéznetek, rájöttök, hogy Csintalan tényleg csintalan, ami a tv-ben ellenjavallt állandó gesztikulálásán és izgágaságán tetten érhető. Jókat mulattam azon is, hogy új műsorának háttérben talányos okból egy kisvonat jár megállás nélkül. Mozdonyvezetője azonban nincs, utasai sincsenek, csak fontoskodó barátotok képe vigyorog az utolsó kocsi utolsó ablakában. Az már csak ráadás, hogy a vonat kerekei nem forognak, hanem csúsznak a hullámvasúthoz hasonlóan dimbes-dombos felszínre épített sínen, s maga a szerelvény mindig csak egy irányba halad: balra. Nekem a rákosista ötvenes évek táncos csasztuskáját juttatta eszembe: ,,Hegyek-völgyek között zakatol a vonat ..."! Körülbelül ilyen szintű a műsor tartalmilag is.

Azért idéztem fel az általatok is említett fenti eseteket, hogy rámutassak, számunkra nem az a lényeg, hogy valakinek igaza van-e, vagy sem, hanem, hogy az eljárása az adott körülmények között hasznos-e számunkra, vagy nem. Ugyanis ezzel is úgy állunk, mint ahogy a lelkiismerettel kapcsolatban az előbb kifejtettem. Számunkra huszadrangú, de azt is mondhatnám, lényegtelen kérdés, hogy valakinek úgymond elvben, vagy történelmileg igaza van-e, vagy nem. Zsidók vagyunk, azt kell néznünk, hogy az adott pillanatban a kiállás, az állásfoglalás mit hoz nekünk a konyhára, és főleg elősegíti-e az országgal kapcsolatos mindig szem előtt tartandó távlati céljainkat.

Ehhez kapcsolódóan osztom is, meg nem is a tárgyalt témánkkal ugyancsak szorosan összefüggő nézeteiket, miszerint Európának (hangsúlyozottan beleértve mind a nyugati, mind a keleti részét) évszázadok óta két európai néppel volt és van baja: a németeket büntetni, megszelídíteni a magyarokat pedig elnyomni, kiirtani akarták és nyugodtan mondhatom, ma is akarják. A történelem folyamán pénzügyi eszközökkel és politikai téveszmékkel éppen e céllal zavarták őket bele két világháborúba. A németek megszelídítése most előbbre tart, mert az ,,angyali" Merkel, meg a mögötte álló szabadkőművesek ügyes és hatékony húzásai miatt e folyamat felgyorsult. A hasamat fogom a röhögéstől, mert láthattátok, a németeket olyan helyzetbe hozták, hogy két zsidó közül választhattak maguknak kancellárt. Ezt, a pénz és a téveszmék mellett azzal is biztosították, hogy mind a CDU-CSU-ban, mind a PSD-ben számos vezető poszton nem német németek ülnek. Ezért a vezető európai politikusok megengedhetik, hogy látszólag mégis Németország uralhassa Európában a politikát, s a gazdaságot. Sőt Európa ,,megújítását" kezdeményezhette és vezetheti. Ennek azonban veszélyes eredménye is lett. A Bundestagba bejutott egy német német párt, az AfD. Ezzel megdőlt az uniópártok filozófiája, miszerint ,,tőlünk jobbra csak a fal van". Ezért aggasztja az AfD még a teológiai akrobata jezsuita Ferenc pápát is.

Némileg hasonló volt a helyzet Magyarországon is, amíg a MIÉP és a Jobbik, illetve a Fidesz-KDNP előre nem tört. Az előzőekben ismertettem, hogy a MIÉP-et és a Jobbikot már sikerült kiiktatnunk, de a Fidesz-KDNP, bár merőben más a helyzete, mint az AfD-nek, változó erősséggel ugyan, de magyarkodik, s egyre inkább tekintélyt szerez nemcsak az országban, hanem Európában is, az pedig különösen nyugtalanító, hogy nem csak a keleti részén. Mint látjátok, Brüsszel a napirendjére is tűzte őket, s most melléjük kerül az AfD is. A ,,rendszer- és kormányváltó" szándékokat mindezen tények ismeretében kell irányítanunk, illetve alakítanunk.

Ha már az EU-nál tartunk, bár többször váltottunk már róla szót, ki kell térnem rá ismét, ha ezúttal nagyon röviden is. Emlékeztek, már a kezdet kezdetén megmondtam, hogy az EU nem lesz európai, hanem az amerikai-izraeli érdekek függvényévé válik. Kétkedtetek benne, de most láthatjátok, én pedig kifejezett örömmel állapítom meg, hogy még túl is teljesítette a jóslatomat. Ma már nemcsak az időközben mérsékelt eredeti céljaitól eltérő, hanem azokkal ellentétes akciókat hajt végre, nem unióként viselkedik, nem védi, hanem támadja a tagállamait. Érdekes és számunkra reménykeltő, hogy az EU-központban felütötte a fejét a brüsszelitisz járvány. Már ledöntötte a lábáról a lengyel Tuskot, az uniós képviselők jó részét, de még a sokak által horvát bánnak nevezett magyar Navracsicsot is. Ennek a szigorúan zárt körben terjedő előkelő nyavalyának az a legjellemzőbb tünete, hogy okkal-oktalanul azt hajtogatják, nincs Soros-terv, nincs migráns kvóta, miközben mindegyiket engedelmesen és hangyaszorgalommal hajtják végre. Magyarországon meg a tolerancitisz ütötte fel a fejét, minek következtében ma már nem kevésbé megszállt ország, mint a nyugat-európaiak, hiszen a közel háromszázmilliárdos kerítés csak a muszlimokat tartja távol. Nyugat-Európába az iszlámok özönlenek úgymond törvénytelenül, ide meg a zsidók, a kínaiak és mások, törvényesen, de a közvélemény tájékoztatása nélkül. A formai különbséget én is látom, de kíváncsi vagyok rá, ti látjátok-e a lényegi különbséget? A mi ,,történelmi" csendes betelepülésünk rendben van, de a rendszerváltás óta felgyorsult a kínaiaké. A magyar illetékeseket ez láthatólag nem zavarja, de minket egyre inkább. A főváros és a nagy városok tele vannak kínai éttermekkel és üzletekkel, sőt minden jelentősebb településen is megjelentek már. Törvényszerű, ezért tartok tőle, a magyarok egyszer megsokallják és ellátják a baját azoknak, akik ezt engedélyezik és elnézik, és akkor mi zsidók is eszükbe jutunk. Sok más mondanivalóm lenne még az EU-ról, de majd egy másik levélben.

A sikereink mellett számolnunk kell azzal is, hogy a kormány magyarságvédő külpolitikája, valamint családtámogató és nemzeti konzultációs belpolitikája hozza az eredményeket és hozni fogja a szavazatokat is. Ez ellen most még nem sokat tudunk tenni. Ugyanakkor éppen ez a politika a mi kezünkbe is ad egy fegyvert: valamennyi szomszédos országban mindig akadunk szövetségesekre, hiszen a Fidesz-KDNP-kormány magyarságvédő politikáját sehol sem nézik jó szemmel, főleg a katalán válság után. Ám e lehetőségek kiaknázása igencsak elővigyázatos és alapos körültekintést igényel, mert visszafelé is elsülhet, és nem is megy egyik napról a másikra.

Mindezek okán abban egyetértek veletek, hogy ez nem a mi kormányunk, illetve, fogalmazzunk pontosabban, nem annyira a mi kormányunk, mint a magyaroké, de utat kell engednünk neki, akkor is, ha pillanatnyilag az újraválasztásuk nemcsak nekünk, sőt elsősorban nem nekünk, hanem a gój magyaroknak az érdeke. Óvatosan, de ezt akár nyíltan is hangoztathatjuk, hiszen a gój közvélemény szerint, amit a zsidók támogatnak, az csak rossz, amit elleneznek, az pedig csak jó lehet nekik. Tehát ezzel is csökkenthetjük a Fidesz-KDNP-re szavazók számát, s talán elérhetjük, hogy ne legyen kétharmaduk és mégis rákényszerüljenek valamilyen koalícióra. Lehetőleg az LMP-vel.

Remélem, már megtanultatok olvasni a soraim között, s az ártatlannak tűnő megjegyzéseim mögött is megérzitek a gátlástalan nyomulásunkat szolgáló célzatos utasítás-féléket. Tartok tőle, hogy a figyelmesebb gój olvasók is, de nem probléma, mert gátlástalanságban úgysem érnek utol bennünket sohasem. A gójok egy ponton túl már csak eredménytelen véráldozatokat tudnak hozni, ahogy többször láthattátok a történelmük folyamán. Persze, ha rosszul alakulnak a dolgok, mindez a mi részünkről is áldozatokkal jár majd, de az újabb kvázi holoáldozatokért is hetedíziglen fognak bűnhődni, és - ami a legfontosabb - fizetni. A kormánypárti politikusok lépten-nyomon esküdöznek, hogy zéró toleranciát teremtenek az antiszemitizmus ellen. (Az ellenzékiek e kérdésben át is engedik az első helyet a Fidesz-KDNP-nek, amely láthatóan érti az összjátékot). Szerencsénkre ezért esik kevés szó az erősödő zsidó-cigány lopakodó magyarellenesség ellen. Azt azonban meg kell hagyni, hogy az utóbbi időben a kormánypártok a szomszédos országokban és az EU részéről növekvő magyarellenesség ellen szólnak és tesznek is. Kellemetlen lenne számunkra ha itthon is elkezdenék. Ennek a veszélye most fennáll. Sajnos, egyre közismertebbé válik az is, hogy az egyik fő működési területünk, a szabadkőművesség átszövi a pártokat, sőt hogy a parlamentben ott ülnek a szabadkőműves vezetők. Nevükön még csak egy-kettő ismert, de a jelenlétük már nem titok a közvélemény előtt. Főleg azt követően, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is rosszallóan beszélt a parlamentben a szabadkőművesekről. Mindez leleplezi a törekvéseinket, korlátozza a működési területünket és óvatosságra int.

Én pedig befejezésül titeket arra intelek, hogy ne azokon az egyébként megkérdőjelezhető akcióinkon és cselvetéseinken rágódjatok, amelyeket felfedtem előttetek, hanem a megvalósításukat elősegítő módszertant értsétek meg, és főleg sajátítsátok el, mert 2018-ban szükségünk lehet rá. Mindezt szem elől nem tévesztve nyugodtan folytathatjátok az igazság (célirányosabban fogalmazva a zsidó igazság) keresését is. Önmagában az nem árt, tanulhattok belőle, segíthet benneteket abban, hogy melléfogás nélkül, de fortélyosan a nekünk hasznos mellé állhassatok, s a levelem elején megfogalmazott összetett érdekeink szellemében segíthessétek elő a sikereinket a sokszor elkerülhetetlenül kényes ügyeinkben.

Várom a leveledet. Jahve áldjon!

Nagybátyád.

---

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.

/Megjelent a KAPU 2017/10. számában/


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor : A KIHALÁS KULTUSZA
  2017-10-03 21:10:30, kedd
 
  Csala-Vér és Szív-Árván összemelegedőben:
- Te most fiú vagy, vagy lány?
- Miért, ha tetszem, nem mindegy?

A KIHALÁS KULTUSZA
(A SZEXUÁLIS KISEBBSÉG NYOMULÁSA)

A világpolitikai elemzések már jó ideje tényként kezelik, hogy létezik konkréten meghatározható, többnyire név szerint is ismert bankárdinasz-tiákból összeálló világelit, amely nemzetközinek álcázott nyilvános és is-mert segédszervezeteket, de világméretű nehezen beazonosítható hálózatot is működtet. A háttérhatalomnak nevezett magánhatalomról van szó, amely a nemzetállamok megsemmisítésére törekszik. Nem a kormányok, hanem e néhánytucatnyi dinasztia felelős a biztonságunkat folyamatosan fenyegető veszélyekért, zavarért, bizonytalanságért, amelyek nemcsak áttekinthetetlenné teszik a világ fejlődését, hanem talán az emberiség legnagyobb válságát idézik elő. A közember előtt egyre inkább fel is sejlik, hogy az emberiség iránytűje az önfelszámolás irányba mutat. Félő, hogy nem is téved.

A túlsúlyban lévő neoliberális hírközlő eszközök nemcsak elhallgatják e veszélyeket, hanem tudatosan másfelé terelik közvéleményünk figyelmét, sugallják, hogy mindenkinek csak az egyéni önmegvalósítással kell törődnie. Lényegében ez a parancsuralmi törekvés érződik ki a világelit megnevezés értelmezhetőségéből is. A világi jelző pontatlan, mert az elitnek közismerten érzékelhető szabadkőműves és kitapintható vallási-faji vonulata van. Maga az elit szó pedig méltatlan, mivel akiket takar, úgy vélik, hogy egyrészt a termelőerők fejlettségi szintje, másrészt a túlnépesedés miatt az emberiség legalább kétharmadára nincs szükség. Különösebben nem is titkolják, hogy a megsemmisítését nemcsak kívánatosnak, hanem sürgősen megoldandó feladatnak tekintik. E célt elérendő, háborúkat provokálnak (amin a mindkét félnek szállító hadiiparuk tovább gazdagszik), járványokat terjesztenek (szakértői vélemények szerint az AIDS és az ebola ilyen céllal mesterségesen keltett betegségek) és sok más módszerrel (világrészméretű polgárháborúval fenyegető, jelenleg Európát sújtó népvándoroltatás) is kísérleteznek. Egyre jelentősebb fegyverükké válik az emberiség szaporodását fokozódó mértékben akadályozó szexuális korcsosulások és betegségek minél széleskörűbb terjesztése is. Ennek eredményeként világszerte szembesülünk az emberi társadalom alapját megingató, a jövőjét negatívan befolyásoló, az emberi élet teljes újraér-telmezésére irányuló ármányos szexuális és álpolitikai jelenségekkel. A szexuális korcsosulásokra rábeszélő irodalom nagysága ma már vetekszik a politikai irodalommal.

E mozgalom, a rendszerváltást követően, hazánkban is nemcsak feltűnően gyorsan öltött tömeges méreteket, hanem egyre erőszakosabban kormány-, sőt társadalomellenes politikai erővé is szerveződött. A hírközlő eszközökre ráerőltetett angol gender (nem, nemi) és pride (büszke, büszkeség) elnevezéssel jelöli önmagát, ami eleve utal eredetére; még véletlenül sem keletről érkezett. Büszkék a másságukra, mégsem merik az eredeti magyar megnevezéseik valamelyikén nevezni önmagukat. A mindenre kapható magyarországi illetéktelenek, neoliberálisok, nemzet-idegenek és általában az ellenzékiek pedig kész örömmel átvették, sajátjuknak tekintik az idegen kifejezéseket és túláradó lelkesedéssel igyekeznek hozzáillő fajtalan tartalommal megtölteni. Mozgalmuk hatalmas hangerővel, óriási külföldi támogatással, gyorsuló ütemben, egyre szélesebb előjogokat követelve és elérve, politikai szereplővé lépett elő. Kifigurázza, ellenzi és törekszik megsemmisíteni a hagyományokat, tisztességet, erkölcsöt, józan észt. Sajnos, sikerrel. Mert hagyjuk, s mert szerény ellenző megnyilvánulásainkra a kormányszervek és a hatóságok eléggé el nem ítélhető módon még minket intenek le.

E véleményünket fenntartva, a kialakult helyzet és a belőle fakadó feladataink kellő megértéséhez, kiinduló pontként mégis, mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, amihez e kérdés tárgyalásakor és megoldása folyamán mindig tartanunk kell magunkat: elismeréssel kell adóznunk, sőt támogatnunk kell a Fidesz-KDNP kormány népességpolitikáját. Nevezetesen a magyar kisebbségek megőrzését szülőföldjükön és kulturális értékeink mentését mind a hét szomszédos országban, a magyar állampolgárság felvételét, valamint a tőkés keretek engedte családerősítő politikát.

Ám éppen e helyes politika fényében érthetetlen az illetékes hatóságainknak és rendészeti szerveinknek a nemi korcsosulások kultuszának védelmét szolgáló (Esetleg rejtett okokból kénysze-rű?) ténykedése, ami pártatlansággal nézve is szembefordulás társadalmunk elvárásával és érdekével. Ugyanis nem látunk rá elfogadható magyarázatot, hogy éppen azokkal szemben lépnek fel barátságtalanul, akik tiltakoznak és tenni akarnak az elkorcsosult szexuális mozgalmakkal, magamutogató, ízléstelen, a társadalmat tudatosan provokáló kártékony megmozdulásokkal szemben. Emiatt fenntarthatatlan ellentmondásos helyzet áll elő: utódok nemzésére eleve képtelen szexuális mozgalmak vélemény- és szólásszabadsága több mint teljes, a nemzetmegtartó természetes hajlamúaké korlátozott. Így hát, sajnos, nem egyedül rajtunk áll, megszólalunk-e, vagy csendben maradunk, míg az életidegen eszméket és gyakorlatot terjesztők, a szabadossággal élve, azt tehetik, amit csak akarnak, avagy amire külföldről utasítják őket.
A rendőrség védőkordonnal óvta a legutóbbi felvonulásukat is, és az ellentüntető Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom maroknyi tiltakozó kordonját bontotta fel a Lánchídon, a hírek szerint meg is bírságolta őket. A hírközlő eszközeink többsége a szükségesnél bővebben és kedvcsinálóan tudósított a felvonulásról, de természetesen elhallgatták, vagy elítélték a HVIM becsülendő ellenszegülését. Népszerűsítették viszont, hogy az MSZP elnöke és miniszterelnök-jelöltje közös közleményben jelentette be, a párt vezetése részt vesz a homoszexuális vonuláson, amit azonban ők sem mertek a nevén nevezni. Az EU-tagállamok, valamint az elszakíthatatlan Izrael-USA páros és más országok nagykövetségei - amelyek az európai népek létérdekeit fenyegető kérdésekben meg sem szólalnak - halaszthatatlan diplomáciai feladatnak tartották, hogy érzelmes hangú sajtóközleményben üdvözöljék és támogassák a nemtelen menetet. Sokadik arcátlan is kihívó beavatkozás belügyeinkbe, amelyet ismét szó nélkül hagytunk.

Mivel a rendőrségi védernyő tagadhatatlan közismert tény, annál inkább sajnálatos. Amennyi szavazatot jogosan hoz a kisebbségbe szakadt magyarság és a családokat segítő népességpolitika, ez a védernyő annyit el is visz, s ne kerteljünk, ugyancsak jogosan. Az élesedő és érezhetően szokatlanul keménynek ígérkező választási harc szempontjából az ellentmondásos gyakorlat még inkább megkérdőjelezhető, sőt meg is kérdőjelezendő, a helyesnek tartott demográfiai kormánypolitika elsődlegesnek tekintendő támogatása mellett is.

Ám ezt sem tehetjük vakon. Látnunk kell, hatalmas hazai és nemzetközi nyomás nehezedik a kormányunkra, hatóságainkra, ezért körültekintő, tisztességes, de határozott módon támogatnunk kell őket, hogy ebben az egyre égetőbb kérdésben is helyes úton haladhassanak. Kár, hogy újabb nemzeti konzultáció, vagy más formában nem igénylik a közvélemény segítségét. Mégis, a szorongatott helyzetüket felismerve, segítő szándékkal mondjuk ki, hogy e szexuálisnak feltüntetett szervezkedésekkel kapcsolatos demokratikusnak szánt tűrésük, sőt a védőpajzs emelése a társadalomellenes szervezkedés fölé, s eközben az ellene irányuló egészséges megnyilvánulások korlátozása, elfojtása antidemokratikus a természetes hajlamú nagy többséggel szemben. Nyomós okokból az. Ugyanis a védernyőt élvező politika, eredője és kifutása lényegi irányát tekintve, nemzetellenes, ember- és emberiségellenes. Udvariaskodásnak, mellébeszélésnek nincs helye, mert csak az eddigi negatív folyamatokat erősítené, azaz további kárt okozna minden érintett félnek, beleértve magukat a szexuális korcsosulásokat méltató és erőltető egyéneket és szervezeteket.

Mindezek okán nagyobb tudatosságot és energiát kell fektetnünk e küzdelembe, mint amilyen erőszakot alkalmaznak pride genderék a természetes hajlamú társadalmunkkal szemben. A hatósági szavakban elítélés is érne valamit, ha lenne akárcsak erre is bátorság, bár e körmönfont nemzetközi összeesküvés ellen messze nem lenne elég. Ám parancsolóan elengedhetetlen kiindulópont, amely annál fájdalommentesebb lehet, minél előbb teszik meg. A kormány, a hatóságok, a rendvédelmi szervek mintha nem vennék észre, hogy e mozgalmak őellenük is politizálnak. Mi több, az illetékeseknek már be kellett volna látniuk, hogy egyre inkább a nemzeti megmaradásunk elkerülhetetlenül és késedelem nélkül megoldandó kérdéséről van szó. Ma már nem a túlfeszített szexuális mozgalmaknak, hanem a társadalmunknak kell küzdenie a velük szemben immár elvesztett egyenjogúságáért. Ők ugyanis már túlnyerték magukat, olyan előjogokat harcoltak ki, amelyeket a saját hatóságaink még akkor sem adnának meg nekünk, ha követelnénk. Ezzel maga a helyzet is korcsosult. Az egyenlőség jelszava alatt a kiforgatott szexualitáson is túlmutató idegen és ártalmas gyakorlatot, hagyományainkkal, lelkiségünkkel, nemzeti céljainkkal ellentétes káros téveszméket erőltetnek társadalmunkra. Mivel elindítóik és mozgatóik ugyanazon erők, amelyek az emberiség alapvető védelmi eszköze, a nemzetállamok elleni népvándoroltatást is megszervezték, a céljaik is ugyanazok. Ezért érdekütközés esetén hatóságainknak ingadozás nélkül a nagy többség érdekeit kell előnyben részesíteniük, a társadalomnak pedig nem szabad neheztelő, de egyben iránymutató szó nélkül eltűrnie az ellenkező irányba mutató központi intézkedéseket.

De nézzük meg kissé részletesebben, kikről is van szó. A nemi korcsosulások elnevezése a történelem folyamán többször változott (pederaszta, buzi, buzeráns, homoszexuális, szodomita, egyneműek szerelme, mássági, homokos, meleg, de az angol gay, vagy queer is közismert), a gyakorlati tartalmuk pedig egyre változatosabb lesz. Megdöbbentő, de nemzetközi kutatások adatai szerint a férfiak egyharmada és a nők 13%-a életében legalább egyszer már átélt orgazmust azonos nemű partnerrel. Túlzónak tűnő internetes számítások szerint a homoszexualitás az országok 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. Az országok 30%-a toleráns iránta, azaz nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. Csak 10%-ot tesznek ki azok az országok, ahol tiltják és rendszabályokat hoznak ellene. Magyarázó elemzést igényel az a tény, hogy a nemi problémákkal élők néhány évtizede még sokkal kevesebben voltak, azok is elhallgatták, titkolgatták másságukat, boldogultak, ahogy tudtak, és senki nem bántotta őket. Ma már viszont minden társadalmi normán túlterpeszkedő büszkélkedéssel vállalják (coming out) a korcsosulásukat, sőt magasabb rendűnek tartják magukat, elkülönülő érdekeik védelmére szövetkeznek, szervezkednek, nyomulnak.

Legtöbbször az LMBTQI betűszóval jelölik magukat. Kifejtve: leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, queerek és interszexu-álisok. A bővített változata LMBTQIAOP, ahol az A aszexuálisokat, az O omniszexuálisokat, a P pedig pánszexuálisokat jelöl. Az első hárommal feltehetően mindenki tisztában van, viszont a többi már keményebb dió, de itt nem célunk a részletesebb elemzésük. Bár nagyképűen hasonlítják magukat a szivárványhoz, tényleg sokszínűek. A szivárványban csak nyolc szín van: vörös, narancssárga, sárga, sárgászöld, zöld, kékeszöld, kék, lila, s mindig ugyanazok a színek alkotják, és ugyanabban a sorrendben következnek. A lila mindig alul, a vörös pedig felül van. A melegeknél ennél sokkal több a színárnyalat, s egyáltalán nincs elhelyezkedési szabály; minél szertelenebbül keverednek és henteregnek, annál melegebb a helyzet. Már ahogy ők értelmezik. Ráadásul rohamosan mutálódnak; legújabb közléseik szerint már ötvenhat féle korcsosulás létezik, de figyelmeztetnek, hogy ezek közül némelyik már önmaga is ernyő- és gyűjtőfogalom. Mindezt már igencsak körülményes lenne az MLBTQIAOP rövidítésbe beszúrni, mivel a további hosszabbítása kiejthetetlenné tenné. Pedig, ha ez sikerülne, ők, akik egyébként is büszkék az említett ,,ötvenhatjukra", dicsekedhetnének a világ leghosszabb rövidítésével is. (Steffen Königer a brandenburgi AfD - Alternatíva Németország számára - képviselője szellemesen bemutatta, hogy a politikai korrektség szempontjából nézne ki. Felszólalását kezdve, tisztelettel megnevezte valamennyit. Felsorolása közben az elnök közbeszólt, hogy térjen a tárgyra, mire ő talpraesetten visszaválaszolt, hogy még nem fejezte be a címzettek megszólítását sem. Nagy taps közben folytatta a felsorolást, majd, a tárgyra térve, azt egyetlen mondatban fogalmazta meg: ,,Nem fogadom el a javaslataikat.")

Nyilván büszkék arra is, hogy a legutóbbi fővárosi felvonulásuk internetes meghirdetésében így lázítottak a megnyitóra: ,,Szabad-e vagy?" Az elemi iskolások is tudják, hogy a magyar nyelvben az ,,e" kérdőszócskát az ige után írjuk kötőjellel, nem pedig a jelző után, vagy más helyre. Pedig az MLBTQIAOP-osok számára igazán nem mindegy, hogy bizonyos dolgokat hová szúrnak be. Aztán ugyanígy folytatták: ,,3,8 ezer ember ott lesz ∙ 6,4 ezer érdeklődő." Vajon az MLBTQIAOP-osok szerint ez három egész nyolc tized és hat egész négy tized ember hány ember? Így aztán, önmaguk mellett a nyelvtant és a számtant is megrontják. Ám végső céljuk az egész társadalom lezüllesztése. Ezt célozza az illetékes illetéktelenek igazolhatatlan engedélyezése következtében a Soros-féle Közép-európai Egyetem (CEU) után gender-studies indítása a "társadalmi nemek tanulmánya" mesterképzés elnevezéssel az ELTE-n is. Eddig mindössze tíz jelentkezőt tudtak összeverbuválni, ezért várják a pótjelentkezéseket. Még véletlenül sem magyarul hirdetik ezt sem. Talán azért sem, mert a ,,nemek tanulmánya" számunkra azonnal kifejezőbben mutatná, miről is van szó. A nemzetközinél is nemzetközibb gender-ideológia ugyanis bármennyire is hihetetlen, támadja az emberi lét természetességét, a férfi és nő egységét (nem veszi tekintetbe a férfiak és nők közti természetes különbségeket, a nők szingli kultuszát dicsőíti), elősegíti a társadalom alapjának, a házasságnak és a családnak a lerombolását, az abortuszt, a gyerekek korai szexuális rontását. Hatására a bölcsőtől a mesekönyveken, a játékokon, a gyermekpornográfián, a filmeken, az egészségkárosító élelmiszereken, kozmetikumokon, a lombik-bébi ellenzésén át a spermiumölő légi permetezésekig, de még a politikában is tervszerűen folyik a férfiatlanítás és vele párhuzamosan a nőiesítés, illetve a nemi korcsosulások dicsőítése.

Ma már gyakori kísérőjelenség a nemátalakítás is. Ez ugyan műtétileg lehetséges, felelőtlenül végzik is, de biológiailag lehetetlen. Ahogy a nemi szerveinknek úgy az agyunknak is teljesen különböző férfi és női tulajdonságai, jellemzői vannak, amelyek a műtéttel nem tűnnek el, ám összeegyeztethetetlenül ütköznek a testen végzett művi másságosításokkal. Akik erre merészkednek, nem változnak férfiból nővé vagy fordítva, mindössze elnőiesített férfiak és elférfiasított nők lesznek. Az ilyen sebészi beavatkozás nem más, mint együttműködés a beteg mentális zavarával, melyben az aljas szándék szép szólamok mögé rejtőzik, egészséges emberekből emberi roncsokat farag. Ám a gender lobby igyekszik akadályozni e ferde elmélet bírálatát is, sőt minden ellenvéleményt gyűlöletbeszédnek bélyegez. Kiépült nemzetközi és nemzeti érdekvédelmi szervezetei a törvények kierőszakolt megváltoztatásán és a hírközlő eszközökön keresztül rámenősen és furtonfurt terjesztik téveszméiket. Sem mások jogaira, sem a külsőségekre nem adnak.

Gyakorlati nyomulásuk szégyentelenül és akadálytalanul folyik a társadalom minden szegletében, főleg a kizárólagosan részükre fenntartott klubokban, szalonokban, páholyokban, szállodákban. A budapesti Király utcában is felbukkant már olyan szálloda, ahol közönséges halandókkal, azaz tiszteletre méltó női, vagy férfi tulajdonságokkal rendelkezőkkel szóba sem állnak. Csakis nemzetközi meleg-klub tagsági igazolvánnyal rendelkezőket fogadnak, hogy nyugodtan tölthessék az éjszakát, a dolgok mélyére hatolhassanak, kedvükre sarkantyúzhassák egymást, kettesben, vagy többesben. Itt akár keresztbe is tehetnek; ők is egymásnak, vagy mások is nekik. Az országban pedig már egész sor homoszexuális érdekvédelmi szervezet jött létre. (Leszbikus Egyesület, Háttér Társaság a Melegekért, Dél-Alföldi Meleg Baráti Kör, Első Magyar Meleg Alapítvány, Flamingó Kör - Leszbikus és Meleg Fiatalok Klubja, Keshergay Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport, Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság, Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért, Pápai Menedék Baráti Társaság, Szivárvány Misszió Alapítvány, Zalai Csoport, Műegyetemi Meleg Kör, Szimpozion Baráti Társaság, Együtt Egymásért Egyesület, VándorMások, stb.)

Nehéz eldönteni, melyik európai ország jár elől a korcsosulások terjesztésében, de mintha az északi és a nyugati országok jeleskednének, a közép-európaiak alig maradnak le tőlük, s érdekes, hogy éppen a forróvérű déliek valamivel jobban ragaszkodnak önmagukhoz, a saját nemiségükhöz. Érdemes belekukkantani az utolérhetetlen svéd gyakorlatba. Komoly jogi problémaként kezelik, hogy a férfiaknak rákell térni az ülve pisilésre (ám eszükbe sem jut, hogy a teljes egyenjogúsághoz a nőknek kellene megengedni az állva pisilést), tiltják az apuka és az anyuka szót és a legelképesztőbb természetellenes szexuális kérdéseket vetik fel. Állítják, hogy a gyermekeket csupán a testi jegyeik alapján nem szabad fiú, vagy lány ,,sztereotip nemi szerepére" nevelni, hanem a döntést rájuk kell bízni. A svéd nyelvben külön-külön személyes névmás jelöli a nőneműt (,,hon") és a hímneműt (,,han"), a közelmúltban azonban hivatalosan bevezették a semleges nemű ,,hen" szót. A Liberális Párt ifjúsági szervezete javasolja, hogy a legalább 15 éves testvérek közötti szexuális kapcsolat legyen legális, s legyen jogi lehetősége az embernek arra is, hogy még életében megengedhesse holttestének szexuális kapcsolatra történő felhasználását. (Svéd meleget a hidegre!) A svéd, a német és több más törvényhozás igent mondott a homokosok házasságára is. (Németországban azonban az állampolgárok adatait nyilvántartó számítógépes rendszereket nem volt idő átprogramozni. Emiatt, ha papíron is egymáséi akar lenni két fiú, vagy két lány, az egyiküknek papíron ellenkező neművé kell válnia, különben nem hivatalos az egész. Meleg helyzet!)

Történelmileg, társadalmilag, biológiailag, de minden létező szempontból elfogadhatatlan, romboló és egészségtelen, hogy két azonos nemű ember családnak színleli önmagát. Különösen, ha még fogadott gyermek nevelésére is igényt tartanak. E szerencsétlen gyermeknek olyasmin kell átesnie, túltennie magát, hogy pajtásaitól eltérően, két apja lesz, de nem lesz anyja, vagy két anyja lesz, de apa nélkül kell felnőnie. Eleve áldozat lesz, nem beszélve egyéb, e körben lehetséges rendhagyó szexuális szekálás elviseléséről, amelyek őt is emberi ronccsá tehetik. Az ilyen fiatalok, a ,,szüleikkel" együtt, erkölcsileg nem szilárdak, ide-oda csapódnak, s előbb-utóbb lezüllenek, társadalmi problémává válnak.

Aki azt reméli, hogy ennél rosszabb már nem lehet, irtózatosan téved. A közelmúlt meghökkentő híre, hogy tizenöt marokkói megerőszakolt egy szamarat. Ez a nemi eljárás némi pontosítást igényelne, de nélküle is el kell ismerni, hogy ezt már igazán nehéz felülmúlni. Ámde Németország és Dánia nem csüggedt, hanem még ezt is túlszárnyalta: e két országban hivatalosan intézményesítettek kuplerájokat, ahol állatokkal lehet szeretkezni. Egyelőre talány, hogy csak férfiak nőstény állatokkal, vagy nők is hím állatokkal, de a férfi-női egyenlőség oly melegen ajánlott, hogy előbb-utóbb így lesz. Egy kis bökkenő azért akad, lévén, hogy az állatvilágban csak hím és nőstény létezik; semleges nemű, korcs nincs, és a nemátalakítás sem dívik. De az állatkuplerájok megnyitása az első lépés afelé, hogy mindez ott is megjelenhessen, s biztosítva legyen az ő kihalásuk is. Mivel magasan fejlett nyugati országokról van szó, az említett intézmények nyílván minden igényt kielégítenek. Bizonyára akadnak is, akik kíváncsiak rá, hogyan bírja az elefánt az embertelen terhelést, eléri-e a zsiráf az orgazmust, hogyan éli meg az egér, hogy nem ő bújik az egérlyukba, hanem az ő lyukába bújnak, a kígyót pedig melyik oldalról kell körüludvarolni, nehogy mérges legyen. Nyílik rá alkalom annak kitapasztalására is, milyen fekvés esik a teknősbékán, és hogyan érhető tetten a melegség a hidegvérű állatokon, sőt remélhetőleg gondoskodnak arról is, hogy az önkínzók (mazochisták) tapintatosan félrevonulhassanak a sündisznóval. Alighanem baromi nagy erőfeszítéseket tesznek rá, hogy kielégítsék mind az ötvenhat féle lehetséges megközelítést, az elő- ás utójátékokat is beleértve. Kiváltképpen arra, hogy csüggesztő szomorújáték elkerülése végett az orális szexhez csak növényevőket alkalmazzanak

Sorjáznak a fentiekhez hasonló rátukmáló hírek. Mit mondhat rájuk a természetes hajlamú és józaneszű ember? Egyetlenegyet, de találót. - Állati! Ezek mellett már Bivalybasznád is elbújhat!

Nem véletlen, hogy a természet az emberi nem fennmaradásához kötötte a legnagyobb élvezetet. A nemi korcsosulások terjesztésének, a kéjvadászat hajhászásának eredője viszont a kihalás irányába mutat. Az interneten is fellelhető orvosi elemzések szerint a befogadásra teremtett női nemi szerv erős, kifinomult védekező immunrendszerrel rendelkezik a vírusokkal és a betegséget hurcoló betolakodókkal szemben. A genderék által igénybe vett emberi szervek, a végbél és a férfi nemi szerv viszont eleve ürítésre teremtetett, ezért nincs ilyen védekező mechanizmusa, minek okán a betegséget kiváltó vírus akadálytalanul behatolhat, amennyiben az egyik fél hurcolja. Az internetes orvosi elemzések rá is mutatnak, hogy a konkrét korcsosulástól függően az elfajzott nemi érintkezés a test olyan részén folyik, amely nem befogadásra, hanem ürítésre szolgál, ezért ott nincs védekező mechanizmus a vírusok megsemmisítésére, vagy eltávolítására. Ami a legbosszantóbb, hogy nincs berendezkedve az orgazmus átélésére sem, viszont a partner az Illatos úton érezheti magát. Ezért ha az egyik fél fertőzött, a betegség akadálytalanul terjed. A kihalás kultuszát elősegítő lelkiismeretlen világelit ügynökei e körülménnyel élnek vissza, mikor mindezek magukévá tételére késztetik az új nemzedékeket, kezdve a nemi érettséghez még nem is közelítő óvodásokkal.

Külön elemzést érdemelne, hogy a Vatikán és az egyházak gyakorlatilag miért lapítanak e problémakörben, amit végső soron inkább támogatásnak lehet tekinteni, mint ellenzésnek, főleg, ha idegenszerűnek tűnő Ferenc pápa meghökkentő kinyilatkozásaira gondolunk. A Katolikus Katekizmus szerint pedig a homoszexualitás ,,rendetlenségnek" számít, a természet törvénye ellen való, mert a nemi aktusból kizárja az élet továbbadását. Az Ószövetség is elítéli a homoszexualitást, Mózes pedig tettlegesen is büntettette. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Közismert, hogy e folyamatban a művészetekbe, az irodalomba, a közéletbe befurakodott zsidó szexológia játszik alapvető szerepet. Mivel a hírközlő eszközöket is nagyrészt ők uralják, a korcsosulások népszerűsítésében, terjesztésében is élen járnak, s a tetejében mindazt, ami a szemünk előtt zajlik, próbálják normálisnak beállítani, sőt tudományos köntösbe bújtatni. Az egyet nem értést és ellenzést pedig diszkriminációnak nyilvánítják, sőt bocsánatkérést követelnek miatta.

Nem akarjuk, nem is akarhatjuk, hogy másságiak mások legyenek, ha már egyszer másoknak születtek, vagy bebeszélés, elbolondítás miatt azzá váltak. Ám amíg csak fintorgunk és félrenézünk, vagy csak nevetünk rajtuk, s ártalmatlannak tekintjük a fészkelődésüket, addig a rejtélyes módon kinevelt és önjelölt törzsfőnökeikkel, a társadalmunk züllesztőivel együtt agresszívan nyomulnak. Nálunk már nagyon rossz a helyzet, de talán mégsem annyira, mint néhány nyugat-európai országban. Bár időben már nem tudunk lépni, rendkívül fontos, hogy lépjünk, amíg még tudjuk, hogy fiúk és lányok vagyunk. Nemcsak a politikában, hanem az egészségügyben is tettekre van szükség. Az Európai Unió 2015-ben a bruttó nemzeti termék 7,2 százalékát fordította egészségügyre; Magyarország pedig alig több mint 5 százalékát. Az egészségügyre emiatt sem szabad sajnálnunk a pénzt; a felzárkózás minimális parancsoló szükséglet, de még az sem lesz elég a minden jel szerint tragikus végkifejlet megakadályozására, ha megfelelő közigazgatási intézkedésekre nem kerül sor.

Mindennek okán, akárcsak a népvándoroltatás elleni harcot, ezt a küzdelmet sem lehet tessék-lássék módon vívni, illetve a veszélyt, vagy az ellenfelet lekicsinyelni. Itt is csak a mindenkivel szemben egyformán - s az érted, de nem ellened szellemében - folytatott eltökélten következetes eljárás lehet eredményes. A további visszavonulás, vagy a harc közbeni meghátrálás végzetes lehet a végső kimenetel szempontjából. Csak a népi-nemzeti akaratra támaszkodó és azt - akár nemzeti konzultáció keretében - mozgósító megingathatatlan politikai vonal kerülhet ki belőle győztesen. S úgy, hogy az valamennyi magyar állampolgár közös győzelme legyen, nem tévesztve szem elől, hogy a harc az emberiség rosszakarója, a világelit ellen folyik. E tekintetben más népekben is minden bizonnyal közösségvállalásra találunk. Ezért a kormány számára minden támogatást meg kell adnunk ehhez, a kormánynak pedig a ma még nagy többséget alkotó természetes hajlamú magyarok szándékait kell szentesítenie. Köpködjenek ránk - ahogy a betolakodó migránsok ügyében is teszik - amennyit akarnak a tévúton járó, téveszmét követők hazai és külföldi hadakozó, izgága páváskodó képviselői. Vissza fog hullani rájuk, ahogy a migránsok esetében is történik.

A nemi különbözőséggel élő honfitársaink minden szempontból egyenjogú állampolgárok, de egy szemernyivel sincs és nem is szabad több jogot biztosítani nekik, mint a természetes hajlamú honfitársainknak. A leghatározottabban vissza kell utasítani antidemokratikus és természetellenes követeléseiket, s ha pedig beleszédült zabolátlan vezetőik túllépnek a hagyományos társadalmi normákon és határokon, nemzetünk érdekében a tiltásuktól, büntetésüktől sem szabad visszariadni. Nem engedhetjük meg, hogy szellemi, politikai, jogi, gyakorlati fölénybe kerüljenek a természetes hajlamúakkal szemben. Másságuk semmilyen tekintetben nem jogosíthatja őket többre, mint amivel a természetes hajlamú nagy többség rendelkezik, s érdekütközés esetén pedig mi sem természetesebb, mint hogy az utóbbiak vannak előnyben. Az idegenszívű, antiszociális és lezüllött erők által kialakított torz helyzetben ugyanis már kifejezetten arra kell ügyelni, hogy e nagy többség jogai ne csorbuljanak tovább. Merthogy jelenleg az iránytű az ide kapcsolódó közismert viccesnek szánt kiszólás irányába mutat: ha így haladunk, a nemi korcsosulás hamarosan kötelező lesz. Ezen ma már nem nevetnünk kell, hanem késlekedés nélkül ellenlépéseket kell foganatosítanunk. Mégsem e betegségekben szenvedő és az önkifejeződésüket természetszerűleg ugyancsak kereső embereket kell elítélnünk és elszigetelnünk - akiket egyetértésük esetén gyógyítani kell - hanem a vezetőiknek szegődötteket, a betegségeket, elfajzásokat terjesztő gyakorlatot és népszerűsítését politikává emelőket.

Mindezt átgondolva, korunk tendenciáival együtt értékelve, sem a fentiek, sem az alábbi következtetés nem tekinthető túlzásnak. Széleskörűen, nyíltan, minden demokratikus eszközzel élve, tudatosítanunk kell, hogy a nemi korcsosulások és betegségek szándékos terjesztése, az ártatlan fiatalok természetellenességre buzdítása és molesztálása, különösen, ha még kétes és érdemtelen politikai, valamint egyéb előjogok követelésével is párosítják, összességében, irányultságában, távlatilag (a magyarság ellen más vonalakon is folyó fenyegető támadásokkal és sötét politikai játszmákkal összefonódva) nemzetünket a kihalás irányába kényszeríti. Szép és elfogadott felismerés, hogy az élet a szent, nem a kihalás, de a kihalás érvényesül, ha nem teszünk az életért.

---

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró

/Megjelent a KAPU 2017/9. számában/


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor: Harmadik levél (Intelmek nem csak jobbikosoknak)
  2017-06-05 21:26:38, hétfő
 
  Idézet: "Emlékszel, előző levelemben e témakörhöz kapcsolódóan írtam, s fontossága miatt megismétlem: mindennapos feladatunk őrködni rajta, hogy minél kevesebb sikeres, vagy makulátlan gój politikus nőjjön ki. Akit pedig a közvélemény ilyennek ismer el, azt provokáljuk, kompromittáljuk, hogy pártoljanak el tőle"...

Kedves Unokaöcsém!

Örülök, hogy kedveled leveimben ,,a kissé vad zsidó nézeteket, s a zsidókra nem jellemző szókimondó nyersességet". Ezekből ezúttal sem lesz hiány. Az a hasznuk, hogy a mieink nemcsak élvezik, hanem a vadságban meglátják a nyers valóságot, a szókimondásban pedig megértik a követendő irányt. Az egyre zaklatottabb és feszültebb helyzetben mindkettőre fokozott szükségünk van. Figyelmesen olvassátok hát levelemet, s a félig-meddig kibontott hátsó szándékokat is átgondoltan (,,Jó ez nekünk, zsidóknak?") értelmezzétek, mert a vadság és a szókimondás sem teszi lehetővé, hogy mindenről teljesen leplezetlenül írjak. Esetenként csak célzok bizonyos dolgokra a mieink naprakészen tartása céljával, hiszen nyilvánosságra kerülő levélről van szó. Nem akarok vele újabb frontot nyitni önmagunk ellen, habár ebben az országban már olyan pozícióban vagyunk, hogy akár ezt is megengedhetnénk magunknak. Ellenerők ugyan akadnának nagyobbak is, mint amelyekkel elbírnánk, ám - szerencsénkre - a gójokban továbbra sincs mersz, mármint nyíltan a túlhatalmunk és a nyomulásunk ellen irányuló mersz. Ami pedig talán még fontosabb, a vezetőik nemcsak nem bátorítják őket erre, hanem le is intik, ha valaki mégis ilyesmire merészkedik.

Nehogy rosszal indítsunk, kezdjük a Jobbikkal, az egyetlen párttal, amely folytatott, de most bámulatba ejtő módon teljesen felhagyott a hasonló merész tevékenységével. Pálfordulása olyan fontos következményekkel jár a belpolitikában, hogy nem lehet túlértékelni. Írod is, te sem látod át világosan mi történik a Jobbikkal, de úgy érzed, valami pofonegyszerű agyonálcázott közjáték megy végbe, csak a logikájára nem tudsz rájönni. A Jobbik mozgalomként és kezdetben pártként hiteles volt, egyértelmű eszmevilággal rendelkezett, ha az ellenünk irányult is, ma pedig politikailag zavaros, hajlandóságot mutat összeállni bárkivel, még velünk is. Ideológiája ide-odalógiává torzult (Nagyon tetszik a találó kifejezésed!), ami gyanút keltő hatalmi ügyeskedésre utal. Végül frappánsan összegezed, hogy érted is, meg nem is, s e folyamat valahonnan ismerősnek tűnik számodra.

Nekem is hasonló a benyomásom, s rájöttem, az okára. Annak idején a MIÉP-ben lejátszódott folyamatra emlékeztet, amikor a beépített háttérhatalmunk sikeresen tönkretette az erőssé vált, de a kényszerű politikai irányváltás miatt megroggyant nemzeti pártot. Lényegében ugyanez a háttérhatalmi művelet ismétlődik a félig-meddig utódjának tekinthető Jobbikban is. Ahogy a MIÉP vergődése, úgy a Jobbik vargabetűi mögött sem országépítő, vagy nemzetvédő logika, hanem politikai ravaszkodás, egyéni ambíciók és téves számítás húzódik meg. Ezekbe, bár előidézői között vagyunk, még nem látunk eléggé bele, de az alábbiakban tárgyalandóinkból némileg körvonalazódnak. Összpontosítsunk hát ezúttal a Jobbikra, s hozzá kapcsolódó lényeges időszerű kérdésekre.

A sok kusza, ám egyre kevésbé félreérthető esemény lényegesebbjei nem is annyira a párt, mint az elnöke körül zajlanak. Talán már 2013 óta, amikor Vona Gábor, Szegedi Csanád volt alelnökük zsidó származásának a kitudódásakor kijelentette, "Ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről". Igazad van, politikus részéről ilyen értelmezhetetlen közlés igencsak szokatlan. Ha Vona nem zsidó, akkor teljesen értelmetlen, hiszen nem derülhet ki, hogy zsidó. Értelme csakis akkor lenne, ha ő zsidó. Ám valójában - hacsak nem tévedünk mégis - inkább antiszemitának álcázott politikusból filoszemitává váló, vagy önmagát annak láttatni akaró hataloméhes személlyel állunk szemben. Ezért ma sem óvakodna attól, hogy hasonló kijelentést tegyen. Az ilyen gyökeres átváltozási folyamat azonban csakis ellentmondásos lehet. A szerves részét képező ravaszkodást, zavarodottságot mutatja Vona izgága csapkodása, vergődő útkeresése. Ez mindenekelőtt a történelemben betöltött szerepének szembetűnő túlértékelésében nyilvánul meg. Látványos példáiként elkeseredettnek tűnő kísérleteket tesz rá, hogy hazai, sőt nemzetközi közéleti személyiséggé növessze ki magát. A pálfordulásának kezdeti időszakában, egy lengyel újságnak adott interjújában, előállt a TTT külpolitikai doktrínával (Tengertől Tengerig Tengely), mintha elfelejtette volna, hogy a TTT (Tiltás, Tűrés, Támogatás) az Aczél-féle kultúrpolitika jelszava volt, így eleve nem arathat vele sikert. Nem is lett a tengelyből semmi. A Visegrádi Négyeket is csak zavarta volna. (Nem akarok elébe vágni a dolgoknak, de mostanában meg némelyek már SSV, azaz Soros-Simicska-Vona tengelyt emlegetnek). Ebbe a kategóriába tartozik, hogy erőlteti a bizonytalan tartalmú és kétes kimenetelű kapcsolatokat a Budapestre akkreditált külföldi nagykövetekkel. Tolakodó üdvözletet küldött Trumpnak is a megválasztása alkalmából. Csakhogy megválasztott elnököknek általában a funkcióban lévő elnökök és miniszterelnökök küldenek üdvözletet, vagy olyan neves személyiségek, akiknek legalább a létezéséről tud a címzett. Elképzelem, hogy Trump első és egyetlen kérdése a munkatársaihoz csak az lehetett, hogy ki az a Vona?

A feltűnően gyarapodó kínai és holland kolónia mellett Magyarországon az alaptörvényben felsorolt 13 nemzeti kisebbség él. Sokan diszkriminációnak, vagy pozitív diszkriminációnak tarthatják, hogy a zsidók nem szerepelnek közöttük, de nekünk ez így előnyös. Vona azonban egy zsidó ünnep alkalmából éppen nekik küldött üdvözletet, véletlenül sem a sváboknak, vagy a szlovákoknak. E kezdeményezése is sikertelen volt, mert Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség elnöke nyílt levélben visszautasította, s kioktatta, hogy előbb ki kellene jelenteni, eddig "tévedtek, gyalázatos rossz úton jártak". Vona "elkeserítőnek" tartotta a választ, ami azt mutatja, hogy nem ismer minket, avagy - ami azért valószínűbb - személyi céljainál fogva szemet huny a nyomulásunkon. Akárhogy is van, vele együtt mindenki vegye tudomásul, hogy mi nem a megbocsátás népe vagyunk, hanem a bosszúé. Stratégiai céllal szüntelenül követeljük a bocsánatkérést, de ismersz-e egy esetet is, amikor akár csak taktikai meggondolásból is megbocsátottunk volna bárkinek? S nem is fogunk! De elvárjuk, hogy megállás nélkül esedezzenek bocsánatunkért. A múlt rendszerben a marxizmus-leninizmust tettük minden nyilvános politikai beszéd, vagy írás elkerülhetetlen összetevőjévé ("vörös faroknak" nevezték), ma pedig a holokausztot és az érte történő bocsánatkérést (akkor is, ha "sárga faroknak" nevezik). És a gójok teljesítenek is. Emlékezz vissza, a rendszerváltás utáni magyar vezetők - Horn Gyula különösen - hányszor kértek bocsánatot, de egyszer sem kaptak. Egyébként, önmagunkban, lelki békénk érdekében, mi már rég elfeledtük a holokauszt áldozatait, a naponkénti emlegetésük csak a gojok bűntudatának fenntartását célozza. Nem is eredménytelenül. Horn után, a Jobbik pálfordulása mellett, márciusban Nagy Andor tel-avivi nagykövet kijelentette, hogy Magyarországon egyre fokozódik és elharapódzik az antiszemitizmus. (És még mindig nagykövet, ami a befolyásunkat mutatja!) Húsvét előtt Rogán Antal szögezte le, hogy a magyarok sosem feledhetik el, ami történt, mert velük történt, nemzeti tragédiájuk a holokauszt. Ugyanezt a szellemet tükrözte Pintér Sándor belügyminiszter beszéde a holokauszt áprilisi emléknapján. Vagy nézd át, kormánytényezők a visszautasítás mellett is milyen érzelmes és odaadó magyarázkodással reagáltak Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnökének felszólalására, amelyben antiszemitizmussal vádolta meg Orbánt. Kell ennél több? Ám nehogy eltéveszd a választ; az előbbiek értelmében persze, hogy kell! Vég nélkül!

Vonára visszatérve, tájékozatlanságára utal az a bejelentése is, hogy európai polgári kezdeményezést indít az "egyenlő munkáért, egyenlő bért" elv általános érvényesítéséért, mivel a bérunió igazságos és esélyt jelent az EU megváltoztatására. Megvalósíthatóságát azonban semmivel nem tudta alátámasztani. Nincs is rá semmi esély. Az EU-ban, ha megmarad, lehet jelentéktelenebb reformokat végrehajtani, de a lényegét nem lehet megváltoztatni. Egyébként sem az a baj, hogy a bérszínvonal nem zárkózott fel, hanem az általános gazdasági-pénzügyi szint, és az nem is fog. Nem kell ahhoz marxistáknak lennünk, hogy lássuk, az EU nem a munka, hanem a tőke - mondhatnám a tőkénk - érdekeit érvényesítő szervezet, s mint ilyen, igazságosságra sohasem fog törekedni; pont ellenkezőleg. Ezért üres és megtévesztő fogás, amikor Vona aláírásgyűjtéssel akarja megváltoztatni a kapitalizmust. Megsúgom neked, az sem valószínű, hogy akad még megvásárolható EU-vezető, nemzeti politikus, hivatalos személy, újságíró, politológus, vagy akár közéleti személyiség, hiszen, a háttérhatalmunk technikáját ismerve, szinte mindegyiknek van már gazdája. Ezek sohasem fognak arra húzni, amerre Vona akarja, de arra sem, amerre a Visegrádi Négyek szeretnének haladni.

A fentiekben rejlik a magyarázata annak is, hogy végső soron az EU elősegíti a keresztények irtását is, ami Európában csak kezdődik, de Afrikában és Közel-Keleten már javában folyik; hivatalos adatok szerint 2016-ban kilencvenezer keresztényt gyilkoltak meg. Ilyen körülmények között, magunk között szólva, nevetséges, hogy a baloldali ellenzék, a Helsinki Bizottság, a TASZ és néhány más civilnek mondott szervezet, az EU-val karöltve abból csinál ügyet, hogy a magyar határőrök két betolakodó afgánnal szemben nem jártak el kellő szolgálatkészséggel, s ezért megbírságolták Magyarországot, a magyar hatóságok pedig a két határőrüket azért, hogy rosszul teljesítették a kötelességüket. A kilencvenezer keresztényért pedig nem szól a harang. Minket ugyan ez nem zavar, de tanulságos eset, mert mutatja, milyen ereje van annak, ha egy sugallatot beültetünk a gojok fejébe. Az EU gyakorlatilag tűri a keresztények irtását, a felbujtókat pedig békén hagyja. Ez sokatmondó tény. Sorosék láthatólag kellően kioktatták őket a teendőiket illetően. Az eredmény az, hogy bár a migránsok minden nemzetközi szabályt és emberi normát felrúgnak, az általunk irányított nemzetközi sajtót mégis a migránsok elleni ,,rendőri túlkapások" uralják. Az is kész vicc, hogy Magyarországon kívül egyetlen EU-tagállam sem védi a schengeni határokat, de még a saját nemzeti határaikat is alig. Lovagiasan ezúttal is csak Magyarország védi Európát, amely viszont ismét hálátlan. De nekünk ez is az is a kezünkre játszik. Hálatlanok lesznek azok a migránsok is, akik pedig a határmenti tranzit zónában olyan luxus körülmények között élhetnek, amelyekről sok magyar csak álmodozhat.

A Jobbik ma már hallgat róla, hogy az EU vezetői olyan árulást és embertelenséget követnek el, hogy ha a fideszesek idiótának, s egyben haza- és nemzetárulónak minősítik őket, még akkor is messze vannak a valós minősítésüktől. El kell ismernünk, Orbánnak nemcsak magyar szempontból, de Európa létérdekeit tekintve is igaza volt, amikor ellenezte Juncker megválasztását és szembefordult Merkellel, hiszen az ,,arab tavasz" mintájára ,,európai tavaszt" rendeznek. Nemcsak nem védekeznek, hanem elősegítik az Európa és a kereszténység elleni támadásokat. Végül is nekünk ez sem rossz, mert gyengíti a lehetséges ellenfeleinket, vagy ellenségeinket. De ezt is csak magunk között, mert kifelé akkor is népszerűsítenünk és védenünk kell az EU vezetőit, ha ez egyre kényelmetlenebb. Ugyanis ragozhatják, ahányféleképpen akarják, de nekünk - miheztartás végett - el kell ismernünk, az EU azért nem tudja megvédeni a határait a muszlim betolakodóktól, mert nem is akarja, holott az invázió már a kezelhetetlenség határán van. Az EU jelenlegi vezetői faji politikát folytatnak, aminek érdekében még terrorizáló (egyelőre csak politikai) fenyegetést is gyakorolnak azon tagállamok ellen, amelyek nem akarnak betolakodókat befogadni. Mi ezt csak üdvözölni tudjuk. De csak csendben tegyük!

Aztán itt vannak a jobbikos vezetők által nem kifejtett, de lépten-nyomon felmagasztalt ,,európai" és ,,XXI. századi követelmények" a kormánypolitikával szemben. Ezek ugyanolyan értelmetlenek, mint hogy ha kiderül, hogy zsidó vagyok, lemondok. Ugyanis, mondd meg már nekem, mitől lesz egy követelmény európai, vagy XXI. századi? De említhetem, hogy Vona az ügynök-kérdés kapcsán, a rendszerváltás után negyedszázaddal (!), azt az azonnali kérdést tette fel a parlamentben Orbánnak, hogy ,,Lehet-e más a rendszerváltozás?" Nem is értem a kérdését, de a megfogalmazásából kiérzem az LMP hatását. Ma már talán nem is érdemes lovagolni az ügynök-kérdésen. Egyrészt túl sok idő telt el, másrészt elvonja a figyelmet a mai égető kérdésekről. Ráadásul minden rendszerben mindenki volt valaki. Vona ki merné-e mondani, hogy nem volt, s most sem ügynök? A csicskás is ügynök a maga nemében. Egyébként nekünk nagyon kedvez, hogy Vonáék (de egyes fideszes vezetők is) elő- előhozakodnak az ügynök-kérdéssel, a munkásőrség, vagy a kommunisták régi bűneivel, hiszen ezzel elterelik a figyelmet a jelen eseményeiről, holott rájuk, sőt az országra ezek hatnak és nem az előbbiek. Akik ezt művelik, azonnal halkabbra fognák a hangjukat, ha valakik azt kezdenék feszegetni, hogy most kik az ügynökök, és nincsenek-e jóval többen, mint a régi rendszerben? Ennek lenne értelme, de ilyen veszély nem fenyeget. S ezt, persze, mi elsőként elleneznénk.

Céltévesztett és mesterkélt Vonának az úgyszintén a másik oldalra átszökkent, s a hagyományait eláruló Magyar Nemzetben megjelent Néplélek és nemzettudat című írása is, amelynek végkövetkeztetése, hogy ,,A nép a nemzet, a nemzet a nép." A magyar nemzeti gondolat ismert képviselői, köztük Veres Péter, Németh László, Bibó István, egyaránt (és persze nemcsak érthetőbben, hanem színvonalasabban is) ezt a nép-nemzeti vonalat képviselték, így ebben sincs semmi új. Mi pedig élesen szemben állunk e vonulattal. Fejtegetéseit még az LMP volt (de ma is valós) vezetője, Schiffer András is értelmetlennek találta. Pedig ők most udvarolnak egymásnak.

E kérdéssel kapcsolatban még annyit, hogy magunk között kinevetjük, sőt megvetjük ugyan a gender és egyéb mássági, szektás, vagy kisebbségi szervezetecskéket, de óvatosan támogatjuk őket, mert minél elaprózottabb a társadalom, annál jobb nekünk. A szocializmusban, főleg a Kádár-rendszer legsikeresebb éveiben e szempontból némileg szorultabb helyzetben voltunk, mert az egypártrendszer következtében erősebb és akcióképesebb volt a magyar (a gój) nemzeti egység, mint most. Nekem ez határozott véleményem - hiszen valamicskét szenvedtem is miatta - de neked is lehettek már hasonló ,,élményeid", s talán példákkal is alá tudod támasztani. Ezért nekünk nem kell sem népi, sem nemzeti tudat, még ha a vezeklő Vona javasolja is, hanem csak minél elaprózottabb és egymással szembenálló pártok, szervezetek és csoportok. Főleg a jobboldalon, de e tekintetben jobb, ha a baloldalon is ugyanez uralkodik. Elismeréssel adózunk annak, hogy az egyre kisebbé és gyengébbé váló baloldali ellenzéki pártok nem az ország javára szolgáló alkotást, teremtést ösztönzik, hanem olyannyira a tagadás, az ellenkezés, az akadályozás, a szabotázs az ellenségeskedés vezeti őket, hogy ez már a közvélemény előtt is világos, ezért egyre ellenszenvesebbek. Gondolatok helyett rendre hamis beállításokat és hazugságokat ismételgetnek. Egyértelműen Soros pártjára állnak, sőt őt a demokráciával azonosítják, ahogy teszi, például, a Hír-TV-s ,,Szabadfogás". E kormányellenességre szakosodott műsorban olyan nevetséges támadásokat is hallhatunk, hogy ,,a törvényes nem legitim", stb. Az ellenzéki vezetők a hadakozásuk hevében nem érzik, hogy mindez ellenjavallt, mert utal rá, hogy sajátos csoportérdek uralja az eljárásaikat. Ez teszi ki a mindennapjaikat, ami csak az emberek által érzékelhető kárt okoz mind nekik, mind az országnak. Ugyanúgy az is, hogy az EU-ban a saját országuk ellen szavaznak, sőt büntetőeljárásokat kezdeményeznek ellene, amit más országok képviselői meg nem tennének. Ezeket kerülni kellene, vagy elhallgatni, de ők még dicsekszenek is vele. Nekik mindezért nincs jövőjük ebben az országban, de éppen mindezért egyelőre rászolgálnak a feltétel nélküli támogatásunkra. Akkor is, ha közvetve ez ránk is rossz fényt vet, hisz a közvélemény előtt világos, hogy gyakorlatilag szövetségesek vagyunk. Ám keresve sem állíthatnánk nagyobb akadályokat a nemzeti egység útjába, hiszen mindez nemcsak a gójoknak, nekik is csak hátrányokkal és fenyegetésekkel jár, s mi ismét a nevető harmadik kényelmes szerepében a háttérben maradhatunk.

Ne feledd azt sem, hogy Vona éppen a migránsok betelepítése elleni fideszes alkotmánymódosítást akadályozta meg, amelyet röviddel azelőtt ő maga kezdeményezett, hazaárulónak nevezve azokat, akik nem szavazzák meg. Ezen a jobbikos tortán az a hab, hogy nyilatkozataiban zsinagógák, hanem mecsetek építését is támogatja.

Hozzád hasonlóan jókat derülök én is, amikor a Jobbikhoz kötődően a kormányt vádolják, a társadalmat meg ijesztgetik az orosz titkosszolgálatok állítólagos növekvő jelenlétével és befolyásával. Először is a sok jelenlévő titkosszolgálat közül miért pont az oroszt választják ki mindig? Kinek az érdeke ez? Nem a magyaroké, az biztos. Másodszor, nevetséges, de sokan mégis elhiszik, hogy az oroszok befolyásolták az amerikai elnökválasztástól kezdve az EU helyzetén, a közép-európai hangulaton át Orbánig mindent és mindenkit. Ez szüli az olyan mulattató helyzeteket, hogy az említett ,,Szabadfogás" c. műsorban ismételgetik, hogy ,,Ne legyünk orosz gyarmat!", Szeles, akarom mondani Szél Bernadett, az LMP társelnöke pedig fennhangon hirdeti Paks kapcsán, hogy ,,A kormány Putyin zsebében van", és balgán azt kérdezgeti, vajon Petőfi egyetértene-e Pakssal. Megnyugtathatjuk őket: Magyarország nem lesz orosz gyarmat, mert már EU-gyarmat. Harmadszor, megsúgom, az orosz titkosszolgálat csak szeretne annyira jelen lenni, mint az izraeli, amely befolyásolta és befolyásolja mindazt, amiről eddig szó esett. Az amerikai, vagy pláne az angol és a német titkosszolgálatok csak utánunk következnek. Negyedszer, a szerepüket túlértékelő ellenzéki pártocskák és a hangoskodó kétes indíttatású csoportocskák a kormány pontatlan ,,Állítsuk meg Brüsszelt!" jelszavával szemben (Ugyanis nem a belga fővárost, hanem az EU-t szeretné megállítani) az ,,Állítsuk meg Moszkvát!" jelszót vetette be. Ezzel ugyan egyet kell értenünk, de nevetséges. Az EU-t még csak-csak meg lehet állítani, de ha Moszkva megindul, őt nem. Ettől még mi is nagyon tartunk. Jobb nem bőszíteni az orosz medvét.

Ide kapcsolódóan két kérdést még meg kell említenem. Az első a Jobbikhoz kapcsolódik: Kovács Béla immár bohózatba illő kémügye. Állítólag több ország titkosszolgálata évek óta figyeli, ám a mai napig nem tudták lebuktatni, de még csak vádiratot sem tudtak összeeszkábálni ellene. Ha tényleg kém, ki hiszi mindezt el? Ráadásul neki EU-s munkaköri feladata a kapcsolatok tartása a volt szocialista országokkal. Lehet ez sokminden, csak nem kémügy, hanem azon túlterjedő politikai játszma, hiszen a Jobbik politikai vargabetűitől függetlenül évek óta fel-felmerül, de érezhetően nincs benne olyan fél, amelyik a lezárását akarja. A második, hogy szerintem Orbán nem akar Putyin szövetségese lenni. Egyszerűen figyelembe veszi elsősorban a gazdasági érdekeket, és hát a politikai realitásokat is. Magyarországnak az EU-ban nem sikerült felzárkóznia és nem is fog sikerülni (Más volt szocialista országoknak sem). Az EU-t ellenkező céllal hozták létre. Nem jótékonykodó a természete. Nekünk nagyon nem tetszik, hogy Orbánék ezt felismerték, különösen, hogy a keleti nyitással és egyebekkel tenni is akarnak ellene. Nem először ismerem el, hogy a maguk módján helyesen járnak el, de azért nehogy Orbán-hívő legyél! Ezzel csak arra hívom fel a figyelmed, hogy elfogulatlanul ismernünk kell a tényeket ahhoz, hogy minden esetben a nekünk megfelelő elfogultsággal értékelhessünk és dönthessünk minden helyzetben. Ha Orbán nem is tart bennünket ellenfélnek, mi őt eltávolítandó ellenfélnek tartjuk. Ezt ő is tudja, hiszen bemérhető, hogy akár Brüsszelből, akár Párizsból, vagy Berlinből jönnek az ellene irányuló támadások, valahol mi mindig ott állunk ezek mögött.

Végül ugyancsak felelőtlenségnek és elbizakodottságnak tűnik Vona kijelentése, miszerint akkor is lemond, ha a 2018-as parlamenti választásokat a Jobbik nem nyeri meg. Pedig ezt nemcsak a közvélemény tarja kizártnak, hanem már párt tagsága is. Akár ne is lebegtesse a lemondását olyan sokáig, hiszen látszólag minden oldalon bizalmat vesztett. Mégis gondolkodjunk el, tényleg minden oldalon-e? Lehet-e komoly oka rá, hogy meghökkentő állításokat és olyan kockázatos fordulatokat tegyen, mint Novák Előd alelnöknek, a párt zászlóvivőjének eltávolítása, aki egyedül sokezer szavazatot hozott a pártnak. Végtére egy párt elnöke csak nem beszél hebehurgyán a levegőbe és nem mutat be légtornász politikai attrakciókat minden indok és cél nélkül.

Bár nem zárható ki, hogy mindez a szavazóbázis növelését célzó választói centrumba törekvés jele, a háttérben kell még lennie valami nagyon is nyomós oknak; valaminek, vagy valakiknek, ami, vagy akik mindezt megkövetelték. Teszem azt, ha jelentős, vagy ő előtte annak tűnő politikai erő elhitette vele, hogy ha más lelkületet ad a Jobbiknak, azaz kiirt belőle mindent, ami még valamelyest emlékeztet a MIÉP-re, akkor erős hazai és nemzetközi támogatást fog kapni. Mondjuk, ő válthatja le Orbán Viktort, avagy Orbán legalább arra kényszerül, hogy vele koalícióban kormányozzon, s fékezze az EU vezetőknek sok gondot okozó unortodox ,,magyarságát". Megérzésem szerint a fordulatában játszhat szerepet az a körülmény is, hogy Vona kezdetben maga is Fidesz-tag volt. Mindig is az volt a benyomásom, hogy a Fidesz nem csak annyira és nem csak úgy lehet érintett, netán érdekelt ebben e fordulatban, ahogy az első pillanatban és a szavak szintjén látszik. Már az előző levelemben is céloztam rá, mindehhez óhatatlanul, de egyelőre kitapinthatatlanul köze lehet a Fidesznek. Erről még most sem tudok konkrétebbet mondani, de kitartok mellette.

Még kevésbé lehet elvetni azt a lehetőséget, hogy az előbb említett mézesmadzagot húzogató erő mégsem a Fidesz, hanem, ...hanem, ... mondjuk, a sokat szidott, de láthatatlan háttérhatalmunk. Puszta feltételezés, de esetleg erre utalhat Vona Gábor hvg.hu-nak adott sokatmondó nyilatkozata is, miszerint ,,miniszterelnökként, ha kell, átadna holokauszt-emlékművet." Bizony sokak számára elgondolkodtató lehet, hogy miért pont így és kiknek ajánlotta újdonsült önmagát, nem pedig úgy mutatkozott be, mint a magyar nemzeti érdekek védelmezője, ahogy azelőtt tette. Azon nem csodálkozom, hogy az MSZP, a DK, vagy főleg az LMP a mi álláspontunkat tartja mérvadónak, hiszen tele vannak a mieinkkel, de a Jobbikra ez nem jellemző. Magyarázatként kapcsolódhat ide az is, hogy a közeli szabadkőműves felettesem szerint annak idején zsidó személyek tucatjai szúrták ki Vona akkor még vitathatatlanul antiszemita egyéniségét, mert kinézték belőle, hogy a körülmények és egyebek /hangsúly az egyebeken/ ügyes alakításával kiformálhatnak belőle egy filoszemita politikust, anélkül, hogy ezt önmaga észrevenné, és hogy minél hitelesebbnek tűnjön, ezt a saját érdemének tekintse. Ám erről sem mondhatok egyelőre többet, annál inkább mivel nem saját kútfőből származik. Akárhogy is alakult, ne higgye senki, hogy gyermekjáték volt, s egyik pillanatról a másikra történt, de azt sem, hogy nincs benne buktató és kockázat.

Akármelyik eset forog fent, szinte bizonyossággal megállapítható, hogy nemzetidegen szövetségesre talált. Márpedig pontosan ez a lényeg: ez kelt még nagyobb zavart a Jobbikban, s ezzel az országban is. A jelek szerint, az ellenzék nagy örömére, és elégedettségünkre, Vona ezt elérte.

Mindezekre a vargabetűkre a politikusok nagy része azt mondaná, egyetlen ,,logikus" magyarázat van rájuk, a pártérdek. Ám ez nyilvánvalóan túlzás, mivel a párt tagsága az elnöke tudtára adta, hogy mindez nem érdeke. Tehát más szinten kell keresnünk a magyarázatot. Csoportérdek? Bár a Jobbik vezetésének egy csoportja egyetértést mutat kifelé, s biztosan vannak, akik ezt tényleg egyetértőleg, de olyanok is, akik alkalmazkodásból teszik. Itt már megélhetési kérdésről is szó van, ezért ők le fogják beszélni Vonát a lemondásról, mert ha ő lelép, vele együtt buknak. Tehát még alacsonyabb szintre kell mennünk: maradnak az egyéni érdekek, amelyek inkább kitapinthatóak. Ezek érvényesítésével manőverezték olyan helyzetbe a Jobbikot, hogy már nem lehet jobboldali pártnak nevezni. A tagság továbbra is az, de a vezetés, ha nem is vált baloldalivá, vak ellenzékiségből, vagy egyéni ambíciókból afelé húz. Ez vonja maga után a növekvő, bár az egyelőre csak szóbeli agresszivitásukat a politikai ellenfeleikkel, és a statáriális eljárásukat az eredeti elveik mellett kitartó szervezeteikkel és tagjaikkal szemben.

Apropó, panaszkodsz, hogy nem tudsz fogást találni a kormánypárti Lőrinc nagyvállalkozó gój partnereden, mert sem az udvarlásra, sem a provokálásra nem fejti ki nézeteit a Jobbik filoszemita fordulatával kapcsolatban, így nem tudod, hogyan viszonyulj hozzá. Gyermekem, a kérdésedben a válasz, ami egyben ősi bevált taktikánk, s amelynek ismerete és főleg alkalmazása kötelező! Gój - mondod. Ebből kell kiindulnod. Ha egy gój bármi jelét is adja annak, hogy tudja, hogy zsidó vagy - kirekesztő! Ha pedig semmi jelét nem adja - burkolt antiszemita! Amennyiben az érdekeink megkívánják, senki nem menekülhet valamelyik vádunk alól. Ma már elértük, hogy a zsidó csak dicsérhető, mert ha szidalmazzák, vagy akárcsak egyszerűen rosszat mondanak róla, azonnal előkerül az "antiszemitizmus" bunkója. Ti is tartsátok mindig készenlétben. Alkalmazd csak nyugodtan. Nyilatkozz teljesen szenvtelenül minden olyan kérdésben, amelyben nem viselsz felelősséget. Minél inkább össze kell zavarni a gojokat, el kell őket bizonytalanítani. Főleg a vezető egyéniségeiket. A gójok nem jönnek rá, hogy hideg polgárháború folyik, pedig ma még eldönthetnék a harc kimenetelét, ha tudatára ébrednének, hogy harcban állnak.

Emlékszel, előző levelemben Link e témakörhöz kapcsolódóan írtam, s fontossága miatt megismétlem: mindennapos feladatunk őrködni rajta, hogy minél kevesebb sikeres, vagy makulátlan gój politikus nőjjön ki. Akit pedig a közvélemény ilyennek ismer el, azt provokáljuk, kompromittáljuk, hogy pártoljanak el tőle. Az ésszerűen és normálisan eljáró politikusokat, sőt általában az embereket, bármilyen eszközzel és áron védekezésre kell kényszerítenünk. A példák a szemed előtt zajlanak. Támadhatatlan és feddhetetlen gój személyiségnek nincs szabad út. E távlati célok érdekében a legfőbb vezető politikusok mellett is ott vannak a felfedhetetlen embereink, akik kolléga, beosztott, tanácsadó, szakértő, jóakaró, vagy barát minőségben fellépve rábeszélnek, vagy lebeszélnek, ahogy az adott esetben az érdekeink megkövetelik.

Magyarországról kitekintve pedig, joggal tartasz Trumptól, de nézz azért körül a környezetében, és vedd észre a hátrálását, amit szemléltet az első száz napjában a választási ígéretei és a tettei közötti nagyon is elgondolkodtató különbség. Látod, elértük azt is, hogy kitegye a szűrét az antiszemita Gorka Sebestyénnek. Ugyanakkor mi az USA-ban és minden országban igyekszünk a saját embereinket minél jobb kulcspozícióba helyezni. Ha odafigyelsz, már Európa elleni ,,szent háborúról" hallhatsz fenyegető kijelentéseket. Nem véletlen, egy ideje már sokan nyíltan tárgyalják az internetes fórumokon, hogy kinek kit és hogyan kell eltávolítania, vagy akár megölnie, legyen az Orbán, vagy Trump. A témakör befejezéséül, és ezt is csak úgy magunk között: soha ne veszítsd szem elől azt sem, hogy a leghatékonyabb antiszemiták egyébként is a gojokkal együttműködő és asszimilálódásra hajlamos zsidók. Ők a legtöbbször kisemberek, vagy nagy művészek, akik megbékélnek az asszimiláló gój hatalommal. Mindkettőjükért kár, mégis legalább ki kell közösítenünk őket, de jobb, ha ellenük is a legerőteljesebben lépünk fel. Ilyen áldozatokat ismét kell vállalnunk és majd újfent a gójokkal fizettetjük meg.

Valahogy úgy, ahogy bonyolult áttételeken át sikerült beugratnunk a Fidesz-KDNP vezetőit olyan kétes akciókba, amelyekből csak vesztesen kerülhettek ki. Emlékezz a net-adóra, a népszavazásra a migrációs kvótáról, az alkotmánymódosítás meghiúsulására, az elvetélt ebadóra, vagy az olimpiai pályázat visszavonására. (Vigasztalásul megrendezhetik a Maccabi zsidó olimpiát, amit már elvállaltak, bár semmiféle magyar nemzeti érdek nem fűződik hozzá. Ezt a közvélemény növekvő követelése ellenre sem fogják lemondani, mert világraszóló botrányt csapnánk). Észre sem veszik, hogy olyan ügyeket kezdeményezünk csendben, amelyek egészpályás támadás előkészítését célozzák. Emiatt a sorozatos, de sokszor megalapozatlan vádjainkra sem képesek igazán lehengerlően válaszolni. Még az ellenréveiket is a mi fogalmi keretünkön belül öntik szavakba és a védekező jelleg uralkodik bennük. Áttételesen, de ide kapcsolódik, hogy a fideszesek láthatólag azt sem is sejtik, egyszer még majd milyen nagy szükségük lenne a betiltott Magyar Gárdára és más önvédelmi csoportokra, amelyek rugalmasabban tevékenykedhetnének, s még bennünket is meghátrálásra kényszeríthetnének, nem is beszélve a randalírozó mássági és kisebbségi csoportokról. Nem véletlen, hogy hasonlóak minden országban léteznek, s folyamatos tömeg- és hatósági támogatást élveznek. Magyarországon pedig a "közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése szabálysértés" néven kriminalizálják és büntetik.

Mi pedig, élve a mulasztásaikból adódó kedvező helyzettel, ugyanakkor, a fundamentalista neoliberalizmus módszereit követve, rendszeresen botrányokat keltünk annak ,,bizonyítására", hogy a pártfogoltjainkkal együtt üldözésnek vagyunk kitéve. Mint látod, olyan ügynökhálózattal, kapcsolattartási és mozgósítási eszközökkel rendelkezünk, hogy ma már képesek vagyunk nemzetközi résztvevőkkel tüntetéseket szervezni a kormány ellen. Most éppen a Soros budapesti CEU egyetemét változtattuk ilyen eszközzé, mert Orbánék észrevették, hogy hatékonyan dolgozik a nemzetállamok ellen, sőt a migráció elősegítésében is. Nagyon jól tudjuk, szó sincs a CEU megszüntetéséről, de ezzel vádoljuk/vádoltatjuk őket, ám még ilyen hamis vádra sem képesek megsemmisítő választ adni. Orbán ugyan a parlamentben és az EU-ban is bejelentette, hogy nem akarják megszüntetni a CEU-t, de mi, ki fapofával, ki ártatlan képpel, folytatjuk az alaptalan vádaskodásainkat a megszüntetési szándékukról és, láthatod, eredményesek vagyunk; a világközvélemény nagy része, köztük az EU, nekünk hisz, a hisztériakeltésünk mellé áll. Pedig a CEU tényleg törvényfeletti és a saját kádereinket képezi. De mert ezt korlátozni akarják, igyekszünk lázadást szítani. Beépített és az egyes alkalmakra betelepített provokátoraink ebben kiváló munkát végeznek, amit nagyban segít, hogy a Jobbik az ellenzéki pártokkal együtt az Alkotmánybírósághoz fordult a CEU védelmében. Az egyetem privilegizált helyzete megvédendő, mert felforgatóképző, amire az unortodox és egyre magyarabb Orbán-kormány elleni harcunkban nagy szükség van. Akkor is, ha minden fontos ellenzékivé vált civil szervezetben, több egyetemen, a baloldali pártokban, a szcientológiai, a szabadkőműves, de még a szexuális mozgalmacskákban is a mi puszi és buzi pajtásaink ülnek vezető pozíciókban. (Tervezzük zsidó tagozatok létrehozást a fontosabb politikai szervezetekben és pártokban is, de ez még a jövő zenéje, bár kezdeti eredményeink már vannak). Igaznak tekinthetitek Raffay könyveit és nyilatkozatait is, miszerint a Parlamentben pedig a bal- és jobb oldalon egyaránt jelentős számban szabadkőművesek ülnek, sőt az egyik párt elnöke a páholy elnökségének tagja. Ők irányítják a kulturális- és oktatás világát, minek eredménye a gójoknak sugallt önmegvalósítás a nemzettudat terhére.

A naiv gójok Sorost támadják, holott Soros messze nem egyedül végzi mindezt, de nekünk éppen az a jó, ha vele nevesítik az akcióinkat és így továbbra is a háttérben maradhatunk. Ők meg vitatkozgathatnak róla, hogy Soros, vagy Trump irányítja az amerikai külpolitikát, avagy két amerikai külpolitika van. Mi azonban tudjuk, hogy egy van, amit félig-meddig a mi pénzügyi háttérhatalmunk irányít. Ha pedig számunkra valami mégis balul ütne ki, mivel Soros zsidó - ráadásul magyar zsidó - származását kihasználva olyan világméretű antiszemitázásba csapunk, hogy arról kódulnak, ami az EU-ban már el is kezdődött.

Mindennek okán hihetetlen jelentősége van, hogy a Jobbikkal megerősödött a Soros-gárda. A CEU neveltjei az egyébként bírságolást érdemlő, de mégis állami költségvetési támogatást élvező szekták és civil szervezetek bőkezű pénzelése és támogatása mellett valójában közös felforgatást végeznek. De ez folyik Macedóniában, Ukrajnában, még Oroszországban is, s mindenhol, ahol az érdekeink megkövetelik. A gójok pedig olyan szamarak, hogy a rendszerváltás óta gavallér demokratizmussal elősegítik az ellenségeik kiképzését. Nézd meg, a civil, illetve a nemkormányzati szervezeteink egyre inkább urai a helyzetnek. A gójok demokratizmusa oly mértékű, hogy nem is a magyar nevükön, hanem az angol rövidítésükkel (NGO) endzsíounak nevezik őket; ezt teszi még az ECHO TV-ben az őket támadó Sajtóklub is. Ezt jó jelnek tartjuk, mert ezáltal még tekintélyesebbek, s azzal az előnnyel is jár, hogy emiatt sokan azt sem értik, miről folyik a szó, s oda sem figyelnek rájuk. Így aztán az egyébként is gyenge kormányzati ellenpropagandának alig van hatása. Az efféle demokrácia nem más, mint politikai öngyilkosság.

Emiatt zavartalanul kialakulhatnak a párhuzamos társadalmak.

Mindezek következtében az igazságszolgáltatást is valamiféle politikailag korrekt demokratizmus irányítja. Túl sokszor keletkezik ilyen benyomás ahhoz, hogy csak látszatnak tartsuk. Vedd csak az enyhe, vagy utólag enyhített ítéleteket a bűnöző cigányok, illetve az ítéletek hiányát az oligarchák ellen. Zsidók meg egyetlen kipattant botrányban sem szerepelnek, legalábbis úgy alakítják a dolgokat, hogy ha van is benne zsidó, a kilétük nem válik köztudottá a közvélemény előtt. Pedig hát te is tudod, a botrányok, főleg pénzügyi visszaélések, alig történnek a közreműködésünk nélkül. Azt is biztosra lehet venni, hogy becsületes munkával senki sem válhatott, válhat milliomossá. Ezt a közvélemény is látja, s ezért van mégis támogatása a kormány szociális politikájának, és sokan nem hisznek az általunk hirdetett korrupciójukban és lopásukban.

A legfontosabb intelmemet utoljára hagytam. A fentiek esetenként a Jobbik bírálatának tűnhetnek, de nem bírálatként mondom, hiszen mindez a kezünkre játszik, hanem a politikai színpad hátterét akarom számotokra megvilágítani. Mindig tartsd is szem előtt, hogy a Fidesz-KDNP kormány egyetlen lehetséges szövetségesének, a Jobbiknak a saját jövőjére nézve is kétes fordulata után már nem a kormány, hanem Magyarország és a magyar nemzet sorsáról van szó, ezért nagy erők mozdulhatnak meg. Lehet, hogy tévedek, de a kormány sorsa feltehetőleg eldőlt. A gójok a demokratizmusban képesek versenyezni velünk, de gátlástalanságban - amihez, a pozíciónkat erősítve a Jobbik jelenlegi vezetése is csatlakozott - nem tudják a lépést tartani velünk. Csak azt szajkózzák, hogy mások jogának tiprásával nem lehet jogot érvényesíteni. Mi meg az ellenkezőjét valljuk, mert ennek gyakorlata emelt ki bennünket, s tarja fenn párhuzamos társadalmunkat. Vagy, ha úgy tetszik, államunkat az államban. Ezért az előnyökre és pozíciókra törekvésünknek továbbra is felül kell bírálnia bennünk minden etikai-erkölcsi meggondolást. (Idézem Sorost: ,,Nem érzem maga bűnösnek azért, mert erkölcstelen dolgokban veszek részt.") Arra kell törekednünk, hogy sem a Jobbik, sem mások ne gondolkodhassanak ésszerűen, számunkra kellemetlen tényeket, sikereket ne közölhessenek, csak elfogult, gyűlöletkeltő, harcias véleményeket egymásról, Oroszországról és Putyinról. Mint a sokasodó politológusok, vagy a megélhetési politikusok, valamint újabban bevetett, nekem ellenszenves, de támogatandó migráció- és melegpárti percember urfik-kurafik, akik szenvedélyesen támadják Orbánt, mert nemet mer mondani az EU egyébként tényleg bárgyú és öngyilkos politikájára. A helyzet kritikussá válhat bármely pillanatban, és ma még sokesélyes. Mindemellett arra vigyázzunk tehát különösen, hogy az egész szépen alakuló reményteli Judapest nehogy Iszlámpestté, vagy Budhapestté váljon, de ne legyen Brüsszel-fiók sem. Ez a mi kizárólagos felségterületünk; itt nem lehet szó mások párhuzamos társadalmáról, csak a miénkről. Ez lebegjen a szemetek előtt, akármilyen kérdést elemeztek. Remélem, mindezek fényében értitek, hogy e taktikánk mögött milyen stratégiai cél húzódik meg.

Ha fontos kérdések kapcsán kételyek merülnek fel köreitekben, írjál, szívesen ellátlak benneteket további intelmekkel.

Jahve áldjon! Ölel Unokabátyád.

- - -

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.

- - -

Megjelent a KAPU folyóirat 2017/5 számában.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Nyílt levél az Országházban ülőknek
  2017-05-30 20:28:28, kedd
 
  Én mindig úgy tudtam, hogy a Parlamentben ülésezők az ország, a nép, a lakosság érdekeit képviselik. Azt is tanították, hogy eme elfoglaltság nem más, mint szolgálat, ami kötelez. Nem egyéni érdekek, hanem a közösség érdekeit figyelembe véve mindig a többségért hozunk döntést.

Az ország nevét meg lehet változtatni, de ettől még a lelkiség nem változik meg. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy nem a nemzet életkörülményeinek javításán fáradoznak. Minden mélyrepülésben van.

A világ számtalan országa tiltakozik a bolygóméretű tevékenység - geoengineering, közismert nevén chemtrail - által rendkívül módszeresen kémiai anyagot szóró repülőgépek ellen.

Okos tudósok és politikusok révén tudjuk, hogy ez nem más, mint világméretű vegyi háború az emberiség ellen. Az állandó vegyi permetezés létezése már régóta nyilvánvaló, és a világ számos kormánya által is elismert tény. A "chemtrail" kulcsszóra olyan elképesztő mennyiségű és sokrétű bizonyító anyag található az interneten is, aminek hamisítása képtelenség volna.

A "geoengineering" kulcsszóra - hasonlóan nagy mennyiségeben - hivatalos magyarázatok is megtalálhatók a "nem létező" jelenségre.

Röviden úgy lehetne jellemezni a helyzetet, hogy kizárólag a magyar Parlamentben ülők nem tudnak róla.

Ha egyszer a Parlament büféjéből kijövet felnéznének az égre, talán látnák az órákig tartó és fokozatosan felhővé váló csíkokat.

Nem furcsa, hogy az Uniós szabályok szerint bizonyos anyagokat tilos mérni a levegőben?

Azt is "tudjuk", hogy "Magyarországon nincsenek jelen" a MONSANTO génmanipulált vetőmagjai és halálos permetszerei, a MONSANTO mégis kitüntetésben is részesült, olyan nagyon magas adót fizetett az országunknak.
GMO vetőmag és "növényvédő szer" előállító és forgalmazó​ ​ 66 országban tevékenykedik - 700 különböző néven​ ​.

Kínában 800 000 tonna glifozátot termelnek évente​.
Az USA-ban a takarmány 88%-a, a szója pedig 93%-génkezelt!
Észak- és Dél-Amerikában 85 millió hektáron termelnek "Roundup ready" glifozát-rezisztens szóját, amit Kínába és Európába exportálnak az intenzív állattenyésztéshez. A haszonállatokban hatalmas mennyiségű a glifozát maradvány.

Magyarországra évente 550-600 ezer tonna takarmányszója érkezik dél Amerikából, ennek 95%-a GMO.

A MONSANTO 1997 óta tevékenykedik Magyarországon. 14 milliárd forintot ruházott be Nagyigmándon. A Monsanto Hungaria Kft. növényvédő szerek forgalmazásával és vetőmag termesztéssel foglalkozik. 6500 hektáron 1,3 millió zsák vetőmagot állít elő. 2012-ben 35 milliárd forintos bevétele volt.

Mikola mégis elárulta, hogy "persze most is vannak génmódosított termékek Magyarországon, például az állatok takarmányában, de ezeket nem itt állítják elő, hanem importáljuk". Tehát a nagyban reklámozott és "alkotmányos szintre emelt" úgynevezett "GMO-mentességünk" tehát pusztán csak arra vonatkozik, hogy ilyen termékeket nem szabad előállítani az országban. Import GMO-s táppal szabad etetni az állatokat - amelyeket aztán levágunk és megeszünk.

A Parlament büféjében nem?

Egy 2013-as felmérés alapján 18 EU nagyvárosban a vizeletpróbák 44%-ában glifozátot találtak.
Magyarországon a minták 30%-a volt pozitív. Az USA-ban 8x magasabb értéket találtak - ez a követendő minta?

Arra emlékeztetném Önöket, Kedves Parlamentben Ülők, hogy Önök esküt tettek a szolgálatra, az országunkra, s ha valaki ezt nem teljesíti, azt esküszegőnek nevezik.

Lehet, hogy Önök arra számítanak, hogy a káosz idején családtagjaikkal elvonulnak a jól kiépített, sokszintes alagútrendszerekbe, s ha majd tiszta lesz a levegő, a felszínre jönnek? ​ ​
Egy kietlen világba érkeznének.

Nem árt, ha tudják, bankszámláikat nem viszik magukkal, amikor meghalnak, maradnak a villák, a földterületek, és a kimenekített offshore-pénzek is. Odaát "önerőből" kell rendezni a számlájukat.
Minden tettnek nyoma van! Talán még nem késő...

"Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges. És akinek jelleme van......
A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!... Mert most ők jönnek...A rútak.
A tehetségtelenek. A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van."

- ezt teszik önök most.

Egy ember , aki emberhez méltó életet szeretne élni.
123 456 789
2017.05.22



Forrás : Link




Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Kalergi - Neki köszönhetjük a migránsokat és Európa bukását
  2017-05-22 19:56:13, hétfő
 
  100 éve eltervezte, ami most zajlik. - Talán a magyar politika ismerte fel Európa kormányai közül a legtisztábban a kontinens jövőjét folyamatosan fenyegető veszélyeket. Ismert, hogy Európa kettős nyomás alá került.

Az első saját extrém liberálisai, és a szabadkőművesek által már a megvalósítás mezejére vitt Kalergi-terv aktualizált változata. Az 1920-as években Coudenhove Kalergi(1884-1972), a rendkívül színes családi összetételű, eredetileg osztrák-magyar diplomata, majd német politikus megfogalmazott koncepciója szerint Európában egy vegyes, európai-ázsiai-afrikai összetételű népességnek kell kialakulnia.

E téves elképzelés mai értelmezése szerint multietnikussá-multikulturálissá kell válnia Európa eredetileg többnyire homogén és keresztény hagyományú nemzetállamainak. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi európai politikai elitek jelentős csoportjai már nem a hagyományos európai keretekben tervezik, vázolják fel jövőképüket. A másik tényező pedig az Ázsia és Afrika bizonyos régiói, államai demográfiai robbanásából, törzsi-vallási konfliktusaiból következő, Európa felé irányuló-irányított migráció.


Az törvényszerű, hogy a demográfiai robbanás sok esetben lehetetlenné teszi az amúgy is korlátozott életfeltételeket, ez felerősíti a törzsi és vallási konfliktusokat, ez a következő évtizedekben akár tíz- és százmilliós migrációt indíthat el Európa felé. Ekkora tömegek beteljesíthetik a Kalergi-tervet, végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltoztathatják Európa etnikai és vallási összetételét. Ez pedig véget vethet Európa eddigi történetének, az évszázadok alatt létrejött civilizációjának, kultúrájának, jogrendszerének.

Igen sajnálatos, szomorú példa Svédország mára kialakult helyzete. Az ország a korábbi évtizedekben, rendkívül fejlett gazdaságára építve páratlanul magas szintű szociálpolitikát épített ki. Ez volt a ténylegesen szociáldemokrata modell, az 1986 elején megölt miniszterelnök, Olaf Palme nevéhez társított ,,svéd szocializmus", melyet mintegy három évtizeddel ezelőtt szellemes viccek állítottak párhuzamba a ,,létező szocializmussal".

Valakik rejtett, több évtizedes sikeres aknamunkája eredményeképp a svéd identitásképből szinte már kiszorult Gusztáv Adolf és XII. Károly nagy királyok alakja, ellenben bekerült az ,,emberi jogok" túldimenzionálása. Ennek valódi tartalma mindenféle társadalmi, szexuális és egyéb deviancia, az idegen kultúrák, a migráció iránti felfokozott érzékenység és megértés.

Donald Trump, az USA a civilizált világ számára új perspektívákat felvázoló elnöke mára Svédország iszlamizációjáról beszél. A svéd nagyvárosok ,,no go" enklávéiban már az iszlám hit agresszív értelmezői a meghatározóak. A bevándorló, fiatal, műveltnek nem minősíthető tömegek fogékonyak a vallás fanatikus, agresszív értelmezésére, a befogadó állam alapértékeit támadják.

Kalergi 1922-ben, Bécsben alapította meg a Pán-Európai Mozgalmat melynek célja egy “Új Világrend" létrehozása volt, melynek vezető államai az Egyesült Államok és a vele szövetséges, föderális államok lennének. E terv szerint a világkormány létrehozásának első lépése az európai integráció megindítása lenne. A kezdeményezés legelső támogatói között voltak olyan cseh politikusok is, mint Tomáš Masaryk és Edvard Beneš, az anyagi alapot a dúsgazdag bankár Max Warburg teremtette meg a 60 000 márka pénzbeli adományával. A Pán-Európai Mozgalmat Ignaz Seipel osztrák kancellár és Ausztria későbbi miniszterelnöke Karl Renner vezette. Később olyan francia politikusok támogatták a mozgalmat, mint Léon Bloum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi.
Az európai fasizmus felemelkedésével a Kalergi tervet törölték és a Pán-Európai Mozgalmat szétverték, de a második világháború után, hála Kalergi fáradhatatlan és őrült tevékenységének, Winston Churchill és a B'nai B'rith elnevezésű zsidó szervezet támogatásának és olyan neves lapok médiatámogatásának, mint amilyen a New York Times, a tervet végül elfogadja az Egyesült Államok kormánya. Ennek erdeményeképp a CIA végül belekezdett a terv végrehajtásába.

A Kalergi-terv





Könyvében - melynek címe: "Praktischer Idealismus" - Kalergi rámutat, hogy a jövő Európáját nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egy fajta ember alatti ember, mely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye.

Kalergi egyértelművé teszi, hogy Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli gyökértelen és soknemzetiségű sokaság melyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tudna uralkodni.
Kalergi első lépésben az európai nemzetek önrendelkezési joguktól való megfosztását hirdette, a későbbiekben ezen nemzetek kiirtását tűzte ki célul tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgalmak révén. Ahhoz, hogy Európát egy új vezető réteg akadálytalanul uralhassa, Kalergi egy feketékből, ázsiaiakból és fehérekből álló új, homogén faji keveréknépesség létrehozását hirdette. De ki lesz ezen a népességen uralkodó új elitréteg? Kalergi erről is felvilágosít minket:

A jövő embere kevertfajú lesz, a mai kor faji csoportjai és társadalmi osztályai lassan, fokozatosan eltűnnek a tér és idő beszűkülése, az előítéletesség megszűnése miatt. Az eurázsiai-negroid faj a jövő, mely küllemében leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlít. Ennek a fajnak a létezése fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani. Európa a judaizmus elpusztítása helyett - akarata ellenére -, kiművelte és erőssé tette ezt a népet, hogy ezen mesterségesen előidézett fejlődési irány során a jövő társadalmi elitjét képezzék. Egyáltalán nem meglepő, hogy az a nép, mely a gettók börtönéből szabadult, vált Európa új szellemi arisztokráciájává. Európa gondoskodása megteremtett tehát egy új, modern arisztokráciát, azokban az időkben, amikor a hagyományos európai, feudális arisztokráciát végleg szétzúzta a zsidó emancipáció. (a Francia Forradalom mészárlásai nyomán)

Bár Richard Kalergi nevét egyetlen tankönyv sem említi meg, az ő elgondolásai képezik az Európai Unió eszmei alapját. A különböző etnikai kisebbségeket előtérbe helyező és védő intézkedések és jogszabályok összessége azzal a céllal született meg, hogy elősegítse az afrikai és ázsiai népesség európaiakkal való keveredését, hogy elpusztítsák identitásunkat, hogy Európa teljes népességét egy fajta keverék, mulatt fajjá homogenizálják. Ezen intézkedéseknek nem humanitárius célja van, hanem az, hogy megvalósítsák az emberiség eddigi legnagyobb népirtását, melyet a kíméletlen multikulturalista rezsim akar elkövetni. Minden második évben kiosztják a Coudenhove-Kalergi Európa díjat azoknak az európaiknak, akik élvonalában álltak ennek a bűnös tervnek a végrehajtásában. A díjat többek közt olyan politikusoknak is megítélték, mint Angela Merkel és Herman van Rompuy.

A genocídiumra - azaz népirtásra - való szüntelen uszítás szerves részét képezi az ENSZ felhívásainak, mivel a világszervezet állandó jelleggel bevándorlók millióinak befogadását követeli Európától, hogy enyhítsenek az úgynevezett “demográfiai válságon". Az ENSZ New York-i kirendeltségének egy 2000 év január havában közzétett jelentése szerint - címe: "Immigration replacement: A solution to declining and aging population" - Európának 2025-ig 159 000 000 bevándorlóra van szüksége.

Az ember elgondolkozik azon, honnan jöhetnek ezek a számok, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy nekünk X év múlva Y számú bevándorlóra van "szükségünk". Könnyű belátni, hogy a "demográfiai válságot" bőkezű családtámogatási rendszerrel, családbarát értékrend közvetítésével és a családromboló devianciák hirdetésének a szankcionálásával könnyedén meg lehetne oldani. Nyilvánvaló, hogy az Európán kívüli génállomány beáramlása tönkreteszi népeink genetikai örökségét, a bevándorlásnak hála egyszer megszűnünk létezni, mint egyedi faji és etnikai csoport. A különböző deszegregációs, multikulturalista és “rasszizmus" ellenes intézkedéseknek az egyedüli célja az, hogy eltorzítsák népünket, hogy olyan ember alatti emberekké váljunk, akiknek nincs nemzeti identitása, saját kultúrája és történelme. Röviden összefoglalva a Kalergi tervben foglaltak alapozzák meg a mindenkori kormányok azon intézkedéseit és jogi szabályozóit, melyek a honos Európai népesség tömeges bevándorlással való megsemmisítését tűzték ki célul. G. Brock Chisholm az Egészségügyi Világszervezet egykori vezetője mesterien elsajátította a Kalergi terv doktrínáját, ez teljesen egyértelmű a hangoztatott álláspontja alapján: "Amit fontos lenne megtenni az, hogy mindenhol korlátozzuk a születések számát és népszerűsítsük a - rasszok közötti - vegyes házasságokat a célból, hogy létrejöjjön egy globális emberfaj, egy olyan világban, melyet egy központi kormány fog teljes egészében irányítani. "

Végkövetkeztetések

Ha körbenézünk korunk multikulturális társadalmában, nyilvánvalóvá válik, hogy Kalergi terve a végkifejletéhez közeleg, mivel napjainkban Európa összeolvadása zajlik a harmadik világgal. A faji keveredés pestise évente többezer kevert fajú gyermek megszületését eredményezi, ők “Kalergi gyermekei". A fősodratú média a félretájékoztatás és a bevándorláspárti álhumanitárius propaganda kettős nyomásával akarja a honos európai embereket szüntelenül a saját örökségük, identitásuk és származásuk megtagadására kényszeríteni.

A dolgozók millióit megnyomorító globális kapitalizmus tányérnyalói szakadatlanul arról akarnak minket győzködni, hogy identitásunk megtagadása egy “nemes", haladó és humanitárius cselekedet, hogy az ún. “rasszizmus" bűn és elítélendő. Mindezt azért teszik, mert mindannyiunkból vak, atomizált fogyasztókat akarnak nevelni, akik nem rontják nekik a “bizniszt". Napjainkban minden eddiginél fontosabb a rendszer hazugságai ellen küzdeni, hogy felébresszük az európai népek forradalmi küzdőszellemét, hogy kiálljanak nemzeti önrendelkezési és önszerveződési jogukért és felkeljenek a multikultikulturalista elnyomatás ellen! Mindenkinek látnia kell, hogy az európai integráció valójában csendes népirtás az európai gyökerű népek ellen, tehát nincs más választásunk, csak a forradalmi küzdelem létünkért, családjainkért, minden más alternatíva a nemzethalált jelenti!


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
A liberalizmusról ( a cion bölcseinek szemével)
  2017-05-22 19:49:10, hétfő
 
  A liberalizmus (szabadelvűség) hívei szerint az egyetlen igazi szabadság, a kényszerektől való mentesség szabadsága. A liberalizmus minden formája úgymond a szabadságot védi, csak éppen mást és mást értenek szabadság alatt, persze kérdés kinek a szabadságáról van szó, egyáltalán: az valódi-e? A továbbiakban azt szeretném bemutatni a ,,Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" alapján, hogy a közfelfogás szerint 1789. július 14. -én, a párizsi Bastille bevételének időpontjával útjára indult világfelforgató liberális eszme, mire is szolgál valójában.




Nyitóképen: Egy párizsi épületen a forradalom jelszavai, melyek kiegészültek a ,,demokráciában" - mondhatnám demodiktatúrában - ma már szokványos megfigyelés tárgyi jelképével. (A demodiktatúra a demokrácia és a diktatúra szavak összeolvasztásából kreálva, de jelenthetne bemutatott diktatúrát is, ugyanis amit ma a diktatúrákból látunk, az csak kedveskedő előzetes, vagyis kismiska ahhoz képest ami jövőben lesz, ha a jegyzőkönyvekben foglaltak megvalósulnak! Ott már teljesen értéktelen lesz az egyén élete!)

"Emlékezzenek a francia forradalomra, amelynek mi adtuk a “nagy" jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk mûve volt." (3. jegyzőkönyv)

"A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá." (1. jegyzőkönyv)


Szabadság, egyenlőség, testvériség a ,,nagy" francia forradalom híres jelszavai (franciául: Liberté, Égalité, Fraternité) ,,igazi" hamis-gyöngyök, amint azt az idézet mondatban maguk a cionisták is elismerik! Arra, hogy mire szolgálnak ezek a téveszmék, azt nagyon pontosan megfogalmazzák:

"Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a “szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként mûködtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját." (1.jegyzőkönyv)

Hasonlítsuk össze a francia hamis jelszavakat pl. I. Ferenc osztrák császár és magyar király jelmondatával: Justitia est regnorum fundamentum! /Az igazságosság az országok alapja/. (A felirat ma is olvasható a bécsi Hoffburg bejárata fölött.) Vajon melyik áll közelebb az élethez? A ,,szabadság, egyenlőség testvériség" jelszavakat nagyon sokan még ma is természeti törvényként határozzák meg, holott szerintem ez teljességgel hamis! A természet törvényei álláspontom szerint: Haza, Család, Igazságosság! Ha valaki kételkedne ebben, nézze meg az egyfajta kolóniákban élő emlősállatok, vagy akár méhek, hangyák ,,társadalmi" viselkedését, egymáshoz való viszonyukat. Ha pl. esetleg a Kalergi terv megvalósíthatóságára lenne valaki kíváncsi a liberalizmussal meg nem fertőzött vöröshangyáknál, helyezzen a bolyba nagy csoport feketehangyát, majd kísérje figyelemmel mi fog történni! Vagy elűzik azokat, vagy megölik! És ez igaz akkor is, ha a feketehangya bolyba vöröshangyákat helyezünk! Persze nekik könnyű! Mit tudnak ők a liberalizmusról?

"Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét. A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, párt-szeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet." (10. jegyzőkönyv)

Nézzük mire jó a liberális téveszme elterjesztése:

"Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk."(9. jegyzőkönyv)

"Mihelyt elismerték majd uralmunkat, a liberálisok, az utópisták, az álmodozók végképp eljátszották kisded játékaikat. Addig is azonban még jó szolgálatokat tesznek nekünk. Ezért továbbra is le fogjuk kötni gondolataikat új és látszólag haladó fantasztikus elméletek mindenfajta hiú ötletével: mert addig csavarjuk el teljes sikerrel az ostoba gójok fejeit a haladásról szóló frázisokkal, amíg nincs közöttük egy sem, aki képes felfogni, hogy ez a szó az igazságtól való eltérést takar mindazon esetekben, amikor nem anyagi törekvésről van szó, mert igazság csak egy van, és ebben haladásnak nincs helye. Mint minden megtévesztő gondolat, a haladás is az igazság elhomályosítására szolgál, hogy azt ne ismerje senki, kivéve minket, Isten Kiválasztottait, az igazság őrzőit" (13. jegyzőkönyv)


Manapság a ,,látszólag haladó fantasztikus elméletek mindenfajta hiú ötlete" közé sorolnám a klímaváltozást és a Föld melegedésének okaként a széndioxid megjelölését, (igaz újabban három éven belüli mini jégkorszakról is beszélnek) Európa őslakosságának feltétlenül szükséges génfrissítési igényét (a muszlim hordával), stb.

Henry Ford, 1921.- ben tett nyilatkozata a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvéről":

2Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel. Tizenhat évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen mostanáig. Most is összhangban vannak."


Van még kérdés?


Madarász László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 69 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 232 db bejegyzés
Összes: 23173 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3193
  • e Hét: 3193
  • e Hónap: 185677
  • e Év: 407511
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.