Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
Csurka István: A végső cél a Magyarság kipusztítása
  2017-12-04 19:14:36, hétfő
 
  A MIÉP elnöke, Csurka István 1998. február 8-án a következőket írta: " A végső cél a Magyarság kipusztítása."





Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.

Ez a kor, amelyben élünk különösen az, ami ránk következik a jövendő században a Népvándorlás kora.

A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak.

A nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik ezt a népvándorlást, mert ez az érdekük. Az USA a NATO-n keresztül már beérkezett Európa közepébe, és most a saját igényeinek megfelelően néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között.

Erre pillanatnyilag sajnos Magyarország a legalkalmasabb, mert kasztja - kormányai régen elárulták.

A trianoni határok között Magyarországon húszmillió ember is elfér, de belátható időn belül ebből csak hétmillió lesz a magyar és négymillió cigány, a többi kilenc pedig mindenféle vegyes, akkor Magyarország nemzetközi néplerakat lesz itt a Kárpát - medence közepén, nagyjából ugyanannak a nemzetközi kozmopolita rétegnek a vezetése alatt, mint ma.

Nagyon keserű lesz akkor Magyarnak születni.
Megbélyegzettség, üldözés, megszégyenítés és a teljes Magyar történelem eltagadása lesz az osztályrészünk .
Nyelvünk helyén vartyogást hallhatunk."


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor : Ötödik levél (VÁLASZTÁSI INTELMEK)
  2017-11-11 23:29:38, szombat
 
  Sütő Gábor * Ötödik levél (VÁLASZTÁSI INTELMEK)

idézet: "A múlt ma még sokak életében a szocialista rendszerbe nyúlik vissza. Ugyanis természetesen, akárcsak a mai rendszerben, régiben is mindenki volt valaki: vezető, vagy beosztott, tartótiszt, vagy ügynök, verőlegény, vagy szenvedő alany, egyszóval, mai szemmel nézve, bűnös, vagy áldozat"...
Kedves Unokaöcsém!

Nagyon hasznosnak bizonyul a levelezésünk. Én tájékoztatást kapok a vidéki kötelékeink gondolatvilágáról, ti pedig hasznosíthatjátok irányelvszerű intelmeimet. Mégis felemás érzésekkel fogadtam a legutóbbi leveledben felvetett, évekkel ezelőtt lefutott kérdést, amely nyílván okkal, vissza-visszatér a politikai csatározások napirendjére: az állítólag ismét esedékes rendszerváltásról van szó. Értem én, hogy e fogalom alatt most nem a társadalmi rendszer, hanem az eltúlozva Orbán-rendszerré előléptetett berendezkedés felváltásáról beszélnek. Elsősorban az ellenzékiek és a politikailag meghatározhatatlan handabandázó huszonéves percemberkék (pontosabban pillanatemberkék, hiszen maguk is momentumnak nevezik a klikkjüket), akiknek pozitív program eleve nem is juthat az eszükbe, mert őket már így nevelték, vagyishogy, némi büszkeséggel mondhatnám, neveltük! Kezdik azt hinni, hogy önállósulhatnak, s mindenekelőtt az 1%-os eredmény, vagy egy képviselő parlamentbe juttatásával járó állami dotáció érdekeli őket. Nagy részük óhaja az említett neveltetésük révén őszinte ugyan, de meghirdethető program nélkül, az igencsak ágaskodó egyéni ambícióik és a győzelembe vetett bizalmuk hiánya miatt, a tőlünk és a Sorostól kapott támogatás ellenére sem képesek többre botrányok okozásánál, legkevésbé egységbe tömörülni. Így semmi esélyük nincs még helyi részleges győzelemre sem, nemhogy kormány-, vagy rendszerváltásra. Ezért igyekeznek erőszakosan élezni a politikai küzdelmet, valamint külföldi támogatást szerezni, hátha a zavarosban kecsegtetőbb eredménnyel halászhatnak. Külföldre exportálják belső vitáinkat, a belső választási harcba meg igyekeznek külföldi szervezeteket bevonni. Ez egyébként az egész ellenzékre jellemző beleértve az EU-képviselőiket is. Támogathatnánk a törekvéseiket nyíltabban, erőteljesebben, hiszen, gyakorlatilag mi magunk növesztettük őket a nyakunkra, ha lenne rá esély, hogy legalább koalíciós kormányzásra kényszeríthetnénk a Fidesz-KDNP-t, de pillanatnyilag ilyen koalíció vezetésére egyetlen ellenzéki párt sem alkalmas. A Jobbik számára, amíg tényleg a jobbik volt, mutatkozott némi lehetőség, de Vona és rosszul ítélő cinkosai elpuskázták (köztük Heller Ágnes, aki elhamarkodottan ölelte őket örökifjú keblére, vagy Simicska, aki minden teketória nélkül lekorrumpálta őket). Tartok tőle, hogy mindezek következtében a dolgok némileg kezdenek át- illetve visszarendeződni, mert mindezek okán széthullóban az MSZP, Gyurcsány ismét kiügyeskedi a ,,Gyurcsány, takarodj!" jelszó országos elterjedését, a többiek folytatják a vegetálást, de érthetően megindult a jelenleg kis pártnak számító MIÉP mozgolódása is, ami, a magyarokat ismerve, vélhetően az erősödésével járhat.

Az ócsárolásra is érdemtelen huszonéves percemberkék kinevelése olyan hatásos volt, hogy még a zsidó értelmiség egy részének is megzavarta a fejét, amin meg azért nem csodálkozom, mert nem egy esetben a fiacskáikról, rokonaikról van szó. A retyerutyaság alapján, egymást bátorítva, magabiztosan nyilatkoznak olyan kérdésekről is, amelyeknek nemcsak nem szakértői, hanem még felületesen sem értenek hozzá. (Például Paks bővítése, ami nekünk sem tetszik, de tagadhatatlanul a kormány egyik legjelentősebb sikere, akkor is, ha bizonyos hazai, de elsősorban külföldi erők kígyót-békét kiabálnak rá, sőt zsarolni igyekeznek, hiszen nem áll összhangban az érdekeikkel). Nyilatkozataik mögött a rokoni, vagy cinkostársi kapcsolatokon túl sértettség, túlérzékenység, telhetetlenség, az általuk vélt fősodorhoz való igazodás, de, megismételem, főleg a ránk és a neveltjeinkre jellemző féktelen gátlástalanság húzódik meg. Felkészületlenségükkel párosuló megalapozatlan önbizalmuk miatt azonban nemcsak nekünk, önmaguknak sem tesznek jót. Meg kellene érteniük, meg is fogjuk értetni velük, hogy vissza kell fogniuk önmagukat. (Néhány baloldali pártban már lámpavasat emlegetnek, meg sajnálkoznak, hogy egyes bírálóik még élnek, stb.)

Mindezek ugyancsak azt támasztják alá, nem olyan rendszerváltásról van szó, mint 1989/90 körül, hanem kormányváltásról, ami azonban ezúttal a kormánypártoknak és az ellenzéki pártoknak az ország életbevágó kérdéseire adott válaszaik éles szembenállása és a külföldi érdekek közrejátszása miatt bizony mégis több lenne, mint kormányváltás. Már ha hagynánk megvalósulni. E megjegyzésemen ne csodálkozzatok, merthogy bármennyire is kívánatos az Orbán-kormány leváltása, mindezek okán, ha ezek a mostani, nagyrészt jövevény-szagú ellenzéki törekvések megvalósulhatnának, nem kívánatos rendszer szintű változásokkal (visszatérés a vadkapitalizmushoz, iszlám beözönlés, meg az említett lámpavas) járnának, kormányozhatatlanná válna az ország, ami beláthatatlan következményekre vezethetne, s amelyek minket is sújtanának, és sokat kellene kínlódnunk velük. Engem éppen e várható fejlemények gondolkodtatnak el. De feltehetőleg titeket is, és szüli bennetek a kételyeket, hogy a feszült és drámai fordulatokkal fenyegető nemzetközi és belső helyzetben a Fidesz-KDNP-kormány újraválasztására, vagy leváltására kell-e törekednetek. Annyiban igazatok van a felvetéssel, hogy a gójok szóhasználatával élve, magyarmiskásan neki kell veselkednünk, hogy megalapozottan kidolgozzuk az érdekeinket hosszabb távon szolgáló helyes álláspontunkat. (Ez alatt ne csak a magyarországi zsidóság, hanem általában a diaszpóra és főleg Izrael érdekeit, különösen a Magyarországgal kapcsolatos távlati tervünket értsétek mindig). Megnyugtatlak benneteket, ezen már javában dolgozunk, s néhány iránymutató, árnyalataiban még változható részletet megelőlegezek. Persze, közvetetten, inkább csak az 1989/90-es rendszerváltásból vett példák utólagos, de előremutatónak szánt elemzésével teszem.

A folyamat áttekinthetősége és érthetősége végett kissé távolabbról, de idevágó, s egyébként a leveledben is szereplő súlyos kérdések elemzésével célszerű indítanunk. Nem először írod, szeretnétek tudni, mi az igazság az ügynök kérdésben, s hogy szerintetek ,,az ügynök-kérdés - Orbán kérdés!" Érteni vélem, mi mindenre gondoltok, amikor e problémakör nem hagy benneteket nyugodni. Némi ráció van is benne, de az előttetek jórészt takarva maradt belső harcok és személyi összefonódások ismeretének hiányában vakvágányra futtok. Értsétek meg végre, hogyha bárkit, akár a kíváncsiságotokat olyannyira ingerlő Orbánt beszervezték, vagy sem, az ma már érdektelen és nemcsak Orbán-kérdés (talán egyáltalán nem is az), hanem elsősorban zsidó kérdés. Legalábbis majdnem minden esetben zsidó kérdés is, mert vagy az egyik, vagy a másik oldalon a mieink az érdekelt felek. Ennek következtében, ha valaki, legyen az akárki, akadályozza az ügynökök azóta egyébként agyonhamisított listájának közzétételét, nem önmagát, vagy messze nemcsak önmagát, hanem elsősorban a zsidó ügynökök tömegét védi. Ezért nekünk egyáltalán nem kellene fontoskodnunk, még kevésbé hőzöngenünk e téma kapcsán.

Csodálkozom is rajta, hogy ezt még az SZDSZ-kedő mostani pártunknak tekintett LMP önmagukat a kelleténél jobban előtérbe toló, mindent mindenkinél jobban tudónak tartó, ezért mindenbe feleslegesen belekotyogó szeleskedő társelnökei sem értik. A Tett és Védelem nevű szervezetünk, no meg a Mazsihisz talán valamivel taktikusabban értelmezi a megváltozott körülményeket és alkalmazkodik hozzájuk, de a gój igaz és a zsidó hasznos közötti választás nekik sem mindig sikerül. A Tett és Védelem magyarok elleni feljelentgetései, például, csak a velünk szembeni ellenszenvet növelik, különösen annak láttán, hogy a bíróságok ügybuzgón sietnek elmarasztalni, sőt elítélni az általunk feljelentett magyarokat. Ugyanis olyan társadalmi rendszerben élünk, amelyben a tőke az úr, ezért minden áru, beleértve a (bírói) lelkiismeretet is. A lelkiismeret szentségére és szabadságára lehet ugyan hivatkozni, de nem érdemes, mert úgysem vezet eredményre, vagy ellentétes eredményt szül. A nem éppen jó hírnévnek örvendő Ron Werber testvérkénk újbóli megjelenésével az éppen ebből kiinduló és összeálló Soros-Werber-Szél trió talán képes lesz valami komolyabb teljesítményre. Akár zsidó elhivatottságból, akár kényszerűen, de támogatnunk kell őket; ugyanis mindenképpen biztosítanunk kell, hogy ne csak bejussanak/bejussunk a parlamentbe, hanem komoly pozíciókat szerezzenek/szerezzünk.

Azt viszont természetesnek tartom, hogy a Momentum említett okoskodó ,,fegyőrei" és hülyegyerekei, meg a polgárilag engedetlenkedő és táborozó Gulyás Márton, az ordenáré fenyegetésben nagymester Simicska Ádám gyerek és társaik, akiket nagy jóindulattal politikailag csecsemőknek nevezhetünk, ezt sem értik, hiszen zavaros fogalmuk is alig van róla, hogy miről is van szó. Mégis bele-beleköpnek a levesünkbe, amíg egyszer el nem kapjuk a töküket. Akkor majd megtudják, mi fán terem a dió. Ne csodálkozzatok e véleményemen sem. Ők gyanút keltően önállósodnak és túl harsányan kormányellenesek. Hiszen láthatjátok, a rendőrség oly körültekintően jár el velük szemben, annak ellenére, hogy lépten-nyomon súlyosan megsértik a közrendet, s oly pimaszul kihívóak, hogy érzésem és néhány barátom szerint a baloldal bomlasztásának céljával valamely kormányszerv keze is benne lehet e kíméletességben.

Hogy a hírneves hittársunk, Soros keze, illetve pénze benne van, az nem is kérdés. Ma még inkább csak a fővárosban ügyeskednek, de a választások közeledtével vidéken is megjelenhetnek és bárkit provokálhatnak. Ha nem tudnám, hogy a mieink a hangadók közöttük, azt mondanám, hogy ezek még nálunk is gátlástalanabbak. Ha szembekerültök velük, szövetségesként kezeljétek őket, de ne hagyjátok rászedni magatokat, legyetek igencsak körültekintőek, addig is, amíg lefékezzük őket.

Néhány ellenzéki pártocskával szemben is van hasonló természetű sejtésem. Nevetséges, de a politológus elemzések szerint a 2018-as választásokon e kis országban közel négyszáz párt akar indulni. De akármit is harsognak, véssétek az agyatokba, ez mindegyikük részére kizárólag pénzkereseti kérdés. Hobbipártok; kisebb gondjuk is nagyobb, mint a kormányváltás, amiről prédikálnak. Sajátságos bohózat, amelyen még nevetni sem lehet. Nehogy azzal töltsétek az időtöket, hogy méricskélitek, melyik mit mond. Másnap már úgyis az ellenkezőjét állítja. De nem csak a néhány százalékos kis pártocskákkal szemben van rossz érzésem. Hiszen még az MSZP (a gój Botkával együtt, aki önmaga is szorgalmasan dolgozott a bukásán, de akinek - Jegyezzétek meg! - nem utolsó sorban gój mivolta miatt is buknia kellett) és a Jobbik (a bármennyire is zsidósodni akaró, de gójnak maradó akarnok Vonával az élén) egyaránt olyan gyerekes dolgokat művel, hogy ha nem tudnánk, hogy a mieink is ott állnak a pártjaik mögött (nem személyesen ő mögöttük) nem bíznánk meg bennük. Ez a közvélemény előtt láthatatlan kötelék magyarázza, hogy szavakban majdhogynem elérzékenyülten szónokolnak a baloldali/ellenzéki egység szükségességéről, de a háttérben szinte összehangoltságot sejtetően ellene dolgoznak. Ebbe az irányba hat (és tolja a szavazókat), hogy pozitív program helyett megállás nélkül lopással és hazugsággal vádolják a kormányt. Ám nem látom, hogy akárcsak egy komoly lopást is be tudtak volna bizonyítani bíróság előtt. Viszont az ő régebbi és mostani lopásaik sorozatban derülnek ki, miközben a kormány politikája a köznépnek egyre inkább tetszik. Akkor hát kire fog szavazni a magyar? Ítéljétek meg magatok.

Nos, ezzel az önmagában is szövevényes, túlbonyolított ügynök-kérdéssel sokkal szorosabban összefonódik, mint gondolnátok, az általatok ugyancsak piszkálgatott elszámoltatás kérdése. Olyannyira, hogy magam is megdöbbenek rajta, de csak kísértetiesen hasonló okfejtéssel vagyok képes válaszolni a számtalanszor és sokak által beígért elszámoltatás elmaradásának a miértjeitekre is. Azt jól látjátok, hogy a mély kibogozhatatlan összefüggés logikus, hiszen az érintett személyek köre vagy azonos, vagy szervesen kapcsolódik ugyanehhez a brancshoz. Biztos vagyok benne, hogy az elszámoltatást hangosan követelők sem igazán akarják azt, hiszen közülük is sokakat érintene. Ha megvizsgáljuk gazdasági-pénzügyi, politikai, sőt a sohasem feledendő, a potenciális ellenfelekkel leszámolás szempontjából is, csak ezt tudjuk megállapítani. Ezzel az összefonódással függenek össze a jogsértő, de általunk támogatott titkosítások is. A parlament által az elszámolásról elfogadott Zétényi-Takács törvény hatályba lépését nem más, mint a mi Göncz Árpádunk akadályozta meg. (Csak zárójelben és magunk között: tulajdonképpen tényleg rendszerváltásra lenne szükség ahhoz, hogy az ügynök-kérdés tisztázása és az elszámoltatás megtörténjen). A leleplezendő és elszámoltatandó körök képviselői, hála a körültekintő intézkedéseinknek, jórészt eltűntek ugyan a közéletből, de még a Terror Házának a terrorizmust Szállasiékkal kezdő falain sem szerepelnek. Sem az elkövetők, sem az áldozatok között. Így aztán, nem véletlen szerencsénkre, Szamuely és a Lenin-fiúk 1919-es országjáró statáriális bíráskodásainak, de 1946-1949 között az AVO, illetve az AVH (amelyeket Rákosiék eleve úgy alakítottak ki, hogy gój magyarok alig-alig kerültek bele, legfeljebb a verőlegények közzé, hogy majd később mindent rájuk lehessen fogni) bosszúállóinak és áldozatainak nagy része is névtelen maradt. De azt is biztosan tudjátok, hogy 1946-ban és akkortájt majdhogynem csendben kivégeztek két magyar miniszterelnököt is, tizenkét minisztert, több tucat katonai vezetőt és másokat. Sem ők sem és kivégzőik nem szerepelnek a Terror Házában. Nem baj, hiszen az a lényeg, hogy embereink elvégezték a dolgukat, amelyet dicső elődeink rájuk testáltak, minek ezt nyilvánosan dokumentálni. Akárcsak ezt követően a Kádár-rendszerben ügynökként dolgozó véreink is ugyanígy jártak el. Úgy érzem azonban, ti fájlaljátok zsidó történelmünknek e részleteit. Persze, hogy nem volt szép dolog, de a politikában a szépség nem létező kritérium. Nem volt szép az a Tiszaeszlár sem, amit ránk akartak fogni, meg a nyilasok és Horthy zsidóüldözése sem. De még így sem vagyunk kvittek máig. A gójok hetedíziglen bűnhődése napirenden marad. Értsétek meg: a terrorra terror a válasz, akkor is, ha ők csak visszaütöttek. Slussz-passz. Szálljatok le a témáról.

Elnézést e kifakadásért, de ennyi évtized után mindezt már lerágott csontként kell elfogadtatni a gójokkal, nem pedig még nekünk is ezen rágódni. Ráadásul magam is megjárhatom, ha további részletek kerülnek nyilvánosságra. De ha jól sejtem, közületek sem mindenki makulátlan (ha akad egyáltalán), s nem jártok jól az ilyesféle kutakodásokkal, főleg ha a jövőtök lehetséges alakulását nézzük. A múlt ma még sokak életében a szocialista rendszerbe nyúlik vissza. Ugyanis természetesen, akárcsak a mai rendszerben, régiben is mindenki volt valaki: vezető, vagy beosztott, tartótiszt, vagy ügynök, verőlegény, vagy szenvedő alany, egyszóval, mai szemmel nézve, bűnös, vagy áldozat. Ők azok, akik most is ellenfelek, habár nagy részük a mai helyzetben már szövetséges, s ha nem is uralják, akkor sem félvállról vehető részesei a politikának. S ne feledjétek, hogy ez minden oldalra érvényes, de főleg az ellenzékre. Tetszik, nem tetszik, számos vezető pozíciót, a kulcspozíciók jó részét kétes múltú zsidó és gój alakok foglalják el, és sikeresen butítják ma is a gójokat. Minket nem, akkor sem, ha az említett bűnök ránk is vonatkoznak, talán még fokozottabb mértékben, de mi elnézzük egymásnak.

A 2018-as választásokra felkészülésetekhez jöjjön egy kis módszertani útmutatás, ami a rendszerváltás kellő értékeléséhez is nélkülözhetetlen. Azt látjátok, a rendszerváltás kisiklott, de úgy érzem a kérdéseitekből, az okait nem eléggé ismeritek. Néhány húzásunk lényegéről még tudnotok kell. A magyarok azt remélték, az MDF vezetése alatt végre teljesen az övék lesz az ország. Nehogy azt higgyétek, hogy egyszerű volt az MDF ügyvezető elnöki posztjára az alapítók és a közvélemény bizalmát élvező Bíró Zoltánt ,,politikailag korrekten" eltávolítani. A környezete segítségével rábeszéltük, ne nehezítse az MDF és kormánya helyzetét azzal, hogy az MSZMP tagja volt. Holott őt kizárták az MSZMP-ből, és nem is nagyon akadt nála predesztináltabb jelölt az elnöki posztra. Ezrek MSZMP-tagsága senkit nem zavart, ezért nagy mutatvány volt, hogy mi meg éppen ebből az érdeméből csináltunk buktatót, majd olyan személyt állítottunk a helyére, aki, ha nem is volt a mi emberünk, rávehetőnek tűnt arra, hogy elnéző legyen velünk szemben, azaz, ne a fellelkesült magyarok oldalára, hanem, ha egy kicsit megszorongatjuk, a mi oldalunkra álljon. A célra kiszemelt ifjabb Antall Józsefnek (a zsidómentő idősebb Antall József fiának) eredetileg semmi köze nem volt az MDF-hez, de kiéreztük, hogy a szabadkőművességéből kifolyólag minderre hajlandónak mutatkozhat. S valahogy (Nem tudom, konkrétan hogyan, de benne volt a kezünk, ahogy egyik szabadkőműves felettesem nekem rebesgette) még az is elintéződött, hogy Antall elfogadtatását ne mi, hanem a gójok által megbízhatónak tekintett Csoóri Sándor költő kezdeményezze. Ezért és így csináltunk Antallból MDF-elnököt, majd miniszterelnököt. Várakozásainkkal ellentétben azonban nagyobb nyomásnak kellett alávetni, hogy nekünk kedvező irányba tegyen lépéseket. A kormánya megalakítását követően beletelt majdnem egy hét, míg végül Antall az MDF-en, saját pártján átlépve, megkötötte az MDF-SZDSZ paktumot. Magyar szempontból nézve klasszikus árulás volt (akárcsak később Horné, hiszen az MSZP egyedül is alakíthatott volna kormány, de ő is koalícióra lépett az SZDSZ-el), de mi igencsak nagyra értékeltük, mert így jutottunk hatalomhoz ismét, még jelentősebbhez, mint a rendszerváltás előtt. Ezért érezték és mondogatták Csurkáék, majd őket követve sokan mások (vannak, akik még ma is mondogatják), hogy nem volt rendszerváltás. Ez persze butaság, mert a szocializmust kapitalizmus, sőt, hála az SZDSZ-nek, vadkapitalizmus váltotta fel, amelyben mi a vérünkben lévő gátlástalanságot szabadon engedve, úgy érvényesültünk, ahogy akartunk. Ebből a mi sajátos szűk szempontunkból nézve, tényleg nem volt rendszerváltás, legalábbis számunkra.

Bíróra visszatérve, látjátok, ő hallgatott a felébresztett lelkiismeretére és lemondott. De arra is emlékeztek biztosan, hogy amikor Hornnak a parlamentben a szemére hányták, hogy pufajkásként fegyverrel harcolt a szocialista rendszer védelmében, eszébe sem jutott a lelkiismeret, hanem azzal válaszolt, hogy ,,Na és?" Utána pedig ugyancsak lelkiismeretlenül kiárusította az országot. Mindkét politikus eljárása a javunkat szolgálta, a lelkiismeretes és a gátlástalan is; legfeljebb azt latolgathatjátok, melyikben volt nagyobb a mi érdemünk, vagy melyikük eljárása volt számunkra a hasznosabb. Amire az a válasz, hogy az EU brüsszeli központjában Horn-terem van, és nem Bíró-terem. No meg az, hogy Antall beemelése az MDF töréspontjának bizonyult, akkor is, ha Antall kezdeti megnyilvánulásai látszólag az MDF szellemiségében fogantak. Ettől kezdve azonban az MDF fejlődési vonala, majd elnökeinek színvonala egyre süllyedt, mígnem a nevetségesbe fulladt. Többet mondok: az MDF lefegyverzése, más szóval a rendszerváltás kisiklatása, töréspont volt Magyarország számára is. Az eredeti MDF irányítása nyomán ma Magyarország lehet, hogy sokkal, de valamivel mindenképpen magyarabb lenne, mi pedig egy picikét rosszabbul élnénk.

Előbb azonban kritikus helyzet alakult ki, mert az akkor félelmetesnek tűnt ,,négy Cs", azaz Csengey Dénes, Csurka István, Csoóri Sándor és Cseres Tibor, de sokan mások is ráéreztek a paktum veszélyre, csak már későn. A ,,négy Cs", főleg az élenjáró Csengey és a nagy ravasz Csurka, ebben - mint ahogy sok más kérdésben is - nem tévedett. Ezért mindenre nagyon oda kell figyelnünk állandóan, mert ilyen fineszes gójok mindig akadnak. Valamennyi megszólalásuk és írásuk életveszélyes volt számunkra. De a gyakorlatba átültetésre nem volt meg a kellő erejük. A vak szerencse is a kezünkre játszott, mert - Mit ad Jahve! - Csengey fiatalon, 38 éves korában, minden előjel nélkül, korai és titokzatos, de ahogy az orvosok megállapították, természetes halállal kiesett a sorból, stílusosan pont a névnapján. Csoóri meg mindig kezelhetőbb volt. Ezért Csurka sem sok támogatást kapott Csoóritól, Cserest meg nagyon lefoglalta az Írószövetség elnöki posztja. Csurka így egyedül maradt, s egy idő után, az erőviszonyok megváltozását látva, talán elég akarata sem volt már a kilátástalan harchoz. Persze, ennek ugyancsak volt a magyarázata is. Szerencsére jó érzékkel beépítettünk mellé egy ..., hogy is mondjam, szóval, egy számára rokonszenves háttérhatalmi személyt, akin keresztül nem sikerült ugyan letéríteni őt a minket sarokba szorító szellemi vonaláról, de a gyakorlati politikában, amiben baleknak bizonyult, kisiklattuk, s ami még fontosabb, sikerült szétvernünk a MIÉP-et is. Igaz, akkor emiatt Csurka már nem is aggódott, talán még örült is, mert felfogta, milyen helyzetbe került, ezért a veszett fejsze nyeleként, kéretlenül a Fideszbe próbált kapaszkodni. Bár ezzel a saját pártját árulta el, számára ez tűnt a tűrhető és némileg perspektivikus megoldásnak. De már ez is késői volt, s a Fidesz sem úgy reagált, ahogy ő elvárta volna.

Nos, bizonyára nem csodálkozok rajta, hogy ilyen tapasztalatok birtokában a MIÉP szellemi utódjaként induló, velünk szembeforduló és elég erősnek tűnő Jobbik élére is, nagyon óvatosan, több lépésben és áttételes módszerekkel olyan embert kellett ültetnünk, akiből kinézhető volt, hogy ha vargabetűkkel is, de rátéríthető az antallihoz hasonló útra. (Kissé túlzás a szellemi jelző is és az utódpárt is, de azért nem teljesen melléfogás, mert kezdetben a két párt közötti személyi átfedés jelentős volt és együtt is működtek). Mint láthatjátok, a Jobbikban zsidó szempontból nézve, pillanatnyilag minden rendben és jó irányban halad.

A tanulság mindebből, amit mindig ismételgetek nektek, hogy mindig, de most különösen arra kell ügyelnünk, hogy se a politikában, se más területeken ne nőjenek ki kiemelkedő gój személyiségek. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat az egyre magyarabbá váló országban. Ám amint az elmondottak bizonyítják, a politikában elég jól haladunk. De emlékeztethetlek titeket arra is, a maga idejében sikerrel megakadályoztuk, hogy az énekesnők közül messze kiemelkedő Zalatnay Sarolta ne birtokolhasson saját tv-csatornát, a színházak élére ne nevezhessenek ki gój igazgatót, vagy a volt juhászbojtár Stadler József ne lehessen sikeres vállalkozó, és sorolhatnám. E vonatkozásban ti is legyetek nagyon elővigyázatosak.

Mindemellett, az egyeztetés hiánya miatt, akadnak politikai baklövéseink is. Mindenki másképp látja a dolgokat, de néhányunk melléfogásának komoly következményei lehetnek és vannak is. Ilyennek tartom Komoróczy Géza zsidó történész professzor állítását, miszerint Árpád fejedelem zsidó volt. Erre, természetesen, nincs semmi bizonyíték, s csak arra jó, hogy hergelje a magyarokat és szülje az antiszemitizmust. Ez utóbbira ugyan mindig szükségünk van, de a honfoglalást azért már ne sajátítsuk ki. Gerő András történészünk is rendszeresen és harcosan túlhangsúlyozza az általa ,,zsidó szempontnak" nevezett problémakört. Legfrissebb példa rá, hogy akkor támadja a Jobbikot, amikor Vona egyebet sem tesz, mint tényekkel és szavakkal tudtunkra adja, hogy ,,bárkivel kész összefogni a Fidesz ellen", azaz szavakban sikerült kialakítani az ellenzéki egységet. Ám Gerő a túlméretezett harcosságával éppen a még törékenynek sem nevezhető ellenzéki egységet kockáztatja. Akkor is, ha a ,,szövetség" a Jobbikkal nyilvánvalóan csakis átmeneti lehet. A néhány évvel ezelőtt Gerő által szerkesztett többkötetes ,,Antiszemita közbeszéd" is kétes értékűnek bizonyult, mert népszerűsítette a magyarok között azokat, akik szót mertek emelni a nyomulásunk ellen. Kihívó provokációnak vélem, hogy közülünk egyesek támogatják cigány tartomány létrehozását négy északkeleti megyében, ami először még a szocializmus utolsó éveiben merült fel. Aztán, a roma büszkeség napján véletlenül sem magyar, de még csak nem is cigány, hanem egy zsidó politikus, Majtényi László volt ombudsman, tart a romákról egekig magasztaló beszédet. Ezek ugyanolyan politikai botlások, mint hogy a kormányra joggal neheztelő MVSZ, az általatok is emlegetett Patrubány és Drábik vezetésével Trianon százéves évfordulója alkalmából Magyarországon és a világon szétszórt magyarság körében aláírás gyűjtésével akarja a kormányt rávenni, hogy álljon ki Trianon ellen és kérje nemzetközi fórumokon a trianoni diktátum revideálását. Szó se róla, a századik évforduló kiváló alkalom erre, de minél eredményesebb lesz a kampány, annál inkább fenyegeti a Visegrádi Négyek Netanjahu beépülése által már egyébként is meggyengített egységét. (Ezt mi nem bánjuk, a példát csak a hasonlat kedvéért idéztem).

De nem segít, hanem árt nekünk az általatok bálványozott Csintalan Sándor is. Tény ugyan, ahogy írjátok, mindig önkéntesen segített nekünk, mert a tv-ben, ha a partnere csak érintőlegesen is zsidó vonatkozású kérdést feszegetett, ő azonnal leintette, vagy lekapcsolta az illetőket. De emlékezzetek csak vissza, melyik pártnak nem segített még, beleértve a Jobbikot is? Most meg 360 fokos fordulattal visszakéredzkedik az MSZP-be, egykori pártjába, sőt egy évre az elnökségét is vállalná. Fiacskáim, érzitek a komikumot abban, hogy valaki egy évre akar elnök lenni? A tragikum pedig az, hogy elérheti, hiszen e pártban egyre kevesebben vannak olyanok, akik még nem voltak az elnökei. Csintalant a HÍR TV ,,Szabadfogás" című önmutogató műsorában már rég csatasorba állították, most pedig, igaz már csak ,,180 fok" címmel, de saját műsort is kapott. Elég egyszer megnéznetek, rájöttök, hogy Csintalan tényleg csintalan, ami a tv-ben ellenjavallt állandó gesztikulálásán és izgágaságán tetten érhető. Jókat mulattam azon is, hogy új műsorának háttérben talányos okból egy kisvonat jár megállás nélkül. Mozdonyvezetője azonban nincs, utasai sincsenek, csak fontoskodó barátotok képe vigyorog az utolsó kocsi utolsó ablakában. Az már csak ráadás, hogy a vonat kerekei nem forognak, hanem csúsznak a hullámvasúthoz hasonlóan dimbes-dombos felszínre épített sínen, s maga a szerelvény mindig csak egy irányba halad: balra. Nekem a rákosista ötvenes évek táncos csasztuskáját juttatta eszembe: ,,Hegyek-völgyek között zakatol a vonat ..."! Körülbelül ilyen szintű a műsor tartalmilag is.

Azért idéztem fel az általatok is említett fenti eseteket, hogy rámutassak, számunkra nem az a lényeg, hogy valakinek igaza van-e, vagy sem, hanem, hogy az eljárása az adott körülmények között hasznos-e számunkra, vagy nem. Ugyanis ezzel is úgy állunk, mint ahogy a lelkiismerettel kapcsolatban az előbb kifejtettem. Számunkra huszadrangú, de azt is mondhatnám, lényegtelen kérdés, hogy valakinek úgymond elvben, vagy történelmileg igaza van-e, vagy nem. Zsidók vagyunk, azt kell néznünk, hogy az adott pillanatban a kiállás, az állásfoglalás mit hoz nekünk a konyhára, és főleg elősegíti-e az országgal kapcsolatos mindig szem előtt tartandó távlati céljainkat.

Ehhez kapcsolódóan osztom is, meg nem is a tárgyalt témánkkal ugyancsak szorosan összefüggő nézeteiket, miszerint Európának (hangsúlyozottan beleértve mind a nyugati, mind a keleti részét) évszázadok óta két európai néppel volt és van baja: a németeket büntetni, megszelídíteni a magyarokat pedig elnyomni, kiirtani akarták és nyugodtan mondhatom, ma is akarják. A történelem folyamán pénzügyi eszközökkel és politikai téveszmékkel éppen e céllal zavarták őket bele két világháborúba. A németek megszelídítése most előbbre tart, mert az ,,angyali" Merkel, meg a mögötte álló szabadkőművesek ügyes és hatékony húzásai miatt e folyamat felgyorsult. A hasamat fogom a röhögéstől, mert láthattátok, a németeket olyan helyzetbe hozták, hogy két zsidó közül választhattak maguknak kancellárt. Ezt, a pénz és a téveszmék mellett azzal is biztosították, hogy mind a CDU-CSU-ban, mind a PSD-ben számos vezető poszton nem német németek ülnek. Ezért a vezető európai politikusok megengedhetik, hogy látszólag mégis Németország uralhassa Európában a politikát, s a gazdaságot. Sőt Európa ,,megújítását" kezdeményezhette és vezetheti. Ennek azonban veszélyes eredménye is lett. A Bundestagba bejutott egy német német párt, az AfD. Ezzel megdőlt az uniópártok filozófiája, miszerint ,,tőlünk jobbra csak a fal van". Ezért aggasztja az AfD még a teológiai akrobata jezsuita Ferenc pápát is.

Némileg hasonló volt a helyzet Magyarországon is, amíg a MIÉP és a Jobbik, illetve a Fidesz-KDNP előre nem tört. Az előzőekben ismertettem, hogy a MIÉP-et és a Jobbikot már sikerült kiiktatnunk, de a Fidesz-KDNP, bár merőben más a helyzete, mint az AfD-nek, változó erősséggel ugyan, de magyarkodik, s egyre inkább tekintélyt szerez nemcsak az országban, hanem Európában is, az pedig különösen nyugtalanító, hogy nem csak a keleti részén. Mint látjátok, Brüsszel a napirendjére is tűzte őket, s most melléjük kerül az AfD is. A ,,rendszer- és kormányváltó" szándékokat mindezen tények ismeretében kell irányítanunk, illetve alakítanunk.

Ha már az EU-nál tartunk, bár többször váltottunk már róla szót, ki kell térnem rá ismét, ha ezúttal nagyon röviden is. Emlékeztek, már a kezdet kezdetén megmondtam, hogy az EU nem lesz európai, hanem az amerikai-izraeli érdekek függvényévé válik. Kétkedtetek benne, de most láthatjátok, én pedig kifejezett örömmel állapítom meg, hogy még túl is teljesítette a jóslatomat. Ma már nemcsak az időközben mérsékelt eredeti céljaitól eltérő, hanem azokkal ellentétes akciókat hajt végre, nem unióként viselkedik, nem védi, hanem támadja a tagállamait. Érdekes és számunkra reménykeltő, hogy az EU-központban felütötte a fejét a brüsszelitisz járvány. Már ledöntötte a lábáról a lengyel Tuskot, az uniós képviselők jó részét, de még a sokak által horvát bánnak nevezett magyar Navracsicsot is. Ennek a szigorúan zárt körben terjedő előkelő nyavalyának az a legjellemzőbb tünete, hogy okkal-oktalanul azt hajtogatják, nincs Soros-terv, nincs migráns kvóta, miközben mindegyiket engedelmesen és hangyaszorgalommal hajtják végre. Magyarországon meg a tolerancitisz ütötte fel a fejét, minek következtében ma már nem kevésbé megszállt ország, mint a nyugat-európaiak, hiszen a közel háromszázmilliárdos kerítés csak a muszlimokat tartja távol. Nyugat-Európába az iszlámok özönlenek úgymond törvénytelenül, ide meg a zsidók, a kínaiak és mások, törvényesen, de a közvélemény tájékoztatása nélkül. A formai különbséget én is látom, de kíváncsi vagyok rá, ti látjátok-e a lényegi különbséget? A mi ,,történelmi" csendes betelepülésünk rendben van, de a rendszerváltás óta felgyorsult a kínaiaké. A magyar illetékeseket ez láthatólag nem zavarja, de minket egyre inkább. A főváros és a nagy városok tele vannak kínai éttermekkel és üzletekkel, sőt minden jelentősebb településen is megjelentek már. Törvényszerű, ezért tartok tőle, a magyarok egyszer megsokallják és ellátják a baját azoknak, akik ezt engedélyezik és elnézik, és akkor mi zsidók is eszükbe jutunk. Sok más mondanivalóm lenne még az EU-ról, de majd egy másik levélben.

A sikereink mellett számolnunk kell azzal is, hogy a kormány magyarságvédő külpolitikája, valamint családtámogató és nemzeti konzultációs belpolitikája hozza az eredményeket és hozni fogja a szavazatokat is. Ez ellen most még nem sokat tudunk tenni. Ugyanakkor éppen ez a politika a mi kezünkbe is ad egy fegyvert: valamennyi szomszédos országban mindig akadunk szövetségesekre, hiszen a Fidesz-KDNP-kormány magyarságvédő politikáját sehol sem nézik jó szemmel, főleg a katalán válság után. Ám e lehetőségek kiaknázása igencsak elővigyázatos és alapos körültekintést igényel, mert visszafelé is elsülhet, és nem is megy egyik napról a másikra.

Mindezek okán abban egyetértek veletek, hogy ez nem a mi kormányunk, illetve, fogalmazzunk pontosabban, nem annyira a mi kormányunk, mint a magyaroké, de utat kell engednünk neki, akkor is, ha pillanatnyilag az újraválasztásuk nemcsak nekünk, sőt elsősorban nem nekünk, hanem a gój magyaroknak az érdeke. Óvatosan, de ezt akár nyíltan is hangoztathatjuk, hiszen a gój közvélemény szerint, amit a zsidók támogatnak, az csak rossz, amit elleneznek, az pedig csak jó lehet nekik. Tehát ezzel is csökkenthetjük a Fidesz-KDNP-re szavazók számát, s talán elérhetjük, hogy ne legyen kétharmaduk és mégis rákényszerüljenek valamilyen koalícióra. Lehetőleg az LMP-vel.

Remélem, már megtanultatok olvasni a soraim között, s az ártatlannak tűnő megjegyzéseim mögött is megérzitek a gátlástalan nyomulásunkat szolgáló célzatos utasítás-féléket. Tartok tőle, hogy a figyelmesebb gój olvasók is, de nem probléma, mert gátlástalanságban úgysem érnek utol bennünket sohasem. A gójok egy ponton túl már csak eredménytelen véráldozatokat tudnak hozni, ahogy többször láthattátok a történelmük folyamán. Persze, ha rosszul alakulnak a dolgok, mindez a mi részünkről is áldozatokkal jár majd, de az újabb kvázi holoáldozatokért is hetedíziglen fognak bűnhődni, és - ami a legfontosabb - fizetni. A kormánypárti politikusok lépten-nyomon esküdöznek, hogy zéró toleranciát teremtenek az antiszemitizmus ellen. (Az ellenzékiek e kérdésben át is engedik az első helyet a Fidesz-KDNP-nek, amely láthatóan érti az összjátékot). Szerencsénkre ezért esik kevés szó az erősödő zsidó-cigány lopakodó magyarellenesség ellen. Azt azonban meg kell hagyni, hogy az utóbbi időben a kormánypártok a szomszédos országokban és az EU részéről növekvő magyarellenesség ellen szólnak és tesznek is. Kellemetlen lenne számunkra ha itthon is elkezdenék. Ennek a veszélye most fennáll. Sajnos, egyre közismertebbé válik az is, hogy az egyik fő működési területünk, a szabadkőművesség átszövi a pártokat, sőt hogy a parlamentben ott ülnek a szabadkőműves vezetők. Nevükön még csak egy-kettő ismert, de a jelenlétük már nem titok a közvélemény előtt. Főleg azt követően, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is rosszallóan beszélt a parlamentben a szabadkőművesekről. Mindez leleplezi a törekvéseinket, korlátozza a működési területünket és óvatosságra int.

Én pedig befejezésül titeket arra intelek, hogy ne azokon az egyébként megkérdőjelezhető akcióinkon és cselvetéseinken rágódjatok, amelyeket felfedtem előttetek, hanem a megvalósításukat elősegítő módszertant értsétek meg, és főleg sajátítsátok el, mert 2018-ban szükségünk lehet rá. Mindezt szem elől nem tévesztve nyugodtan folytathatjátok az igazság (célirányosabban fogalmazva a zsidó igazság) keresését is. Önmagában az nem árt, tanulhattok belőle, segíthet benneteket abban, hogy melléfogás nélkül, de fortélyosan a nekünk hasznos mellé állhassatok, s a levelem elején megfogalmazott összetett érdekeink szellemében segíthessétek elő a sikereinket a sokszor elkerülhetetlenül kényes ügyeinkben.

Várom a leveledet. Jahve áldjon!

Nagybátyád.

---

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.

/Megjelent a KAPU 2017/10. számában/


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor : A KIHALÁS KULTUSZA
  2017-10-03 21:10:30, kedd
 
  Csala-Vér és Szív-Árván összemelegedőben:
- Te most fiú vagy, vagy lány?
- Miért, ha tetszem, nem mindegy?

A KIHALÁS KULTUSZA
(A SZEXUÁLIS KISEBBSÉG NYOMULÁSA)

A világpolitikai elemzések már jó ideje tényként kezelik, hogy létezik konkréten meghatározható, többnyire név szerint is ismert bankárdinasz-tiákból összeálló világelit, amely nemzetközinek álcázott nyilvános és is-mert segédszervezeteket, de világméretű nehezen beazonosítható hálózatot is működtet. A háttérhatalomnak nevezett magánhatalomról van szó, amely a nemzetállamok megsemmisítésére törekszik. Nem a kormányok, hanem e néhánytucatnyi dinasztia felelős a biztonságunkat folyamatosan fenyegető veszélyekért, zavarért, bizonytalanságért, amelyek nemcsak áttekinthetetlenné teszik a világ fejlődését, hanem talán az emberiség legnagyobb válságát idézik elő. A közember előtt egyre inkább fel is sejlik, hogy az emberiség iránytűje az önfelszámolás irányba mutat. Félő, hogy nem is téved.

A túlsúlyban lévő neoliberális hírközlő eszközök nemcsak elhallgatják e veszélyeket, hanem tudatosan másfelé terelik közvéleményünk figyelmét, sugallják, hogy mindenkinek csak az egyéni önmegvalósítással kell törődnie. Lényegében ez a parancsuralmi törekvés érződik ki a világelit megnevezés értelmezhetőségéből is. A világi jelző pontatlan, mert az elitnek közismerten érzékelhető szabadkőműves és kitapintható vallási-faji vonulata van. Maga az elit szó pedig méltatlan, mivel akiket takar, úgy vélik, hogy egyrészt a termelőerők fejlettségi szintje, másrészt a túlnépesedés miatt az emberiség legalább kétharmadára nincs szükség. Különösebben nem is titkolják, hogy a megsemmisítését nemcsak kívánatosnak, hanem sürgősen megoldandó feladatnak tekintik. E célt elérendő, háborúkat provokálnak (amin a mindkét félnek szállító hadiiparuk tovább gazdagszik), járványokat terjesztenek (szakértői vélemények szerint az AIDS és az ebola ilyen céllal mesterségesen keltett betegségek) és sok más módszerrel (világrészméretű polgárháborúval fenyegető, jelenleg Európát sújtó népvándoroltatás) is kísérleteznek. Egyre jelentősebb fegyverükké válik az emberiség szaporodását fokozódó mértékben akadályozó szexuális korcsosulások és betegségek minél széleskörűbb terjesztése is. Ennek eredményeként világszerte szembesülünk az emberi társadalom alapját megingató, a jövőjét negatívan befolyásoló, az emberi élet teljes újraér-telmezésére irányuló ármányos szexuális és álpolitikai jelenségekkel. A szexuális korcsosulásokra rábeszélő irodalom nagysága ma már vetekszik a politikai irodalommal.

E mozgalom, a rendszerváltást követően, hazánkban is nemcsak feltűnően gyorsan öltött tömeges méreteket, hanem egyre erőszakosabban kormány-, sőt társadalomellenes politikai erővé is szerveződött. A hírközlő eszközökre ráerőltetett angol gender (nem, nemi) és pride (büszke, büszkeség) elnevezéssel jelöli önmagát, ami eleve utal eredetére; még véletlenül sem keletről érkezett. Büszkék a másságukra, mégsem merik az eredeti magyar megnevezéseik valamelyikén nevezni önmagukat. A mindenre kapható magyarországi illetéktelenek, neoliberálisok, nemzet-idegenek és általában az ellenzékiek pedig kész örömmel átvették, sajátjuknak tekintik az idegen kifejezéseket és túláradó lelkesedéssel igyekeznek hozzáillő fajtalan tartalommal megtölteni. Mozgalmuk hatalmas hangerővel, óriási külföldi támogatással, gyorsuló ütemben, egyre szélesebb előjogokat követelve és elérve, politikai szereplővé lépett elő. Kifigurázza, ellenzi és törekszik megsemmisíteni a hagyományokat, tisztességet, erkölcsöt, józan észt. Sajnos, sikerrel. Mert hagyjuk, s mert szerény ellenző megnyilvánulásainkra a kormányszervek és a hatóságok eléggé el nem ítélhető módon még minket intenek le.

E véleményünket fenntartva, a kialakult helyzet és a belőle fakadó feladataink kellő megértéséhez, kiinduló pontként mégis, mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, amihez e kérdés tárgyalásakor és megoldása folyamán mindig tartanunk kell magunkat: elismeréssel kell adóznunk, sőt támogatnunk kell a Fidesz-KDNP kormány népességpolitikáját. Nevezetesen a magyar kisebbségek megőrzését szülőföldjükön és kulturális értékeink mentését mind a hét szomszédos országban, a magyar állampolgárság felvételét, valamint a tőkés keretek engedte családerősítő politikát.

Ám éppen e helyes politika fényében érthetetlen az illetékes hatóságainknak és rendészeti szerveinknek a nemi korcsosulások kultuszának védelmét szolgáló (Esetleg rejtett okokból kénysze-rű?) ténykedése, ami pártatlansággal nézve is szembefordulás társadalmunk elvárásával és érdekével. Ugyanis nem látunk rá elfogadható magyarázatot, hogy éppen azokkal szemben lépnek fel barátságtalanul, akik tiltakoznak és tenni akarnak az elkorcsosult szexuális mozgalmakkal, magamutogató, ízléstelen, a társadalmat tudatosan provokáló kártékony megmozdulásokkal szemben. Emiatt fenntarthatatlan ellentmondásos helyzet áll elő: utódok nemzésére eleve képtelen szexuális mozgalmak vélemény- és szólásszabadsága több mint teljes, a nemzetmegtartó természetes hajlamúaké korlátozott. Így hát, sajnos, nem egyedül rajtunk áll, megszólalunk-e, vagy csendben maradunk, míg az életidegen eszméket és gyakorlatot terjesztők, a szabadossággal élve, azt tehetik, amit csak akarnak, avagy amire külföldről utasítják őket.
A rendőrség védőkordonnal óvta a legutóbbi felvonulásukat is, és az ellentüntető Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom maroknyi tiltakozó kordonját bontotta fel a Lánchídon, a hírek szerint meg is bírságolta őket. A hírközlő eszközeink többsége a szükségesnél bővebben és kedvcsinálóan tudósított a felvonulásról, de természetesen elhallgatták, vagy elítélték a HVIM becsülendő ellenszegülését. Népszerűsítették viszont, hogy az MSZP elnöke és miniszterelnök-jelöltje közös közleményben jelentette be, a párt vezetése részt vesz a homoszexuális vonuláson, amit azonban ők sem mertek a nevén nevezni. Az EU-tagállamok, valamint az elszakíthatatlan Izrael-USA páros és más országok nagykövetségei - amelyek az európai népek létérdekeit fenyegető kérdésekben meg sem szólalnak - halaszthatatlan diplomáciai feladatnak tartották, hogy érzelmes hangú sajtóközleményben üdvözöljék és támogassák a nemtelen menetet. Sokadik arcátlan is kihívó beavatkozás belügyeinkbe, amelyet ismét szó nélkül hagytunk.

Mivel a rendőrségi védernyő tagadhatatlan közismert tény, annál inkább sajnálatos. Amennyi szavazatot jogosan hoz a kisebbségbe szakadt magyarság és a családokat segítő népességpolitika, ez a védernyő annyit el is visz, s ne kerteljünk, ugyancsak jogosan. Az élesedő és érezhetően szokatlanul keménynek ígérkező választási harc szempontjából az ellentmondásos gyakorlat még inkább megkérdőjelezhető, sőt meg is kérdőjelezendő, a helyesnek tartott demográfiai kormánypolitika elsődlegesnek tekintendő támogatása mellett is.

Ám ezt sem tehetjük vakon. Látnunk kell, hatalmas hazai és nemzetközi nyomás nehezedik a kormányunkra, hatóságainkra, ezért körültekintő, tisztességes, de határozott módon támogatnunk kell őket, hogy ebben az egyre égetőbb kérdésben is helyes úton haladhassanak. Kár, hogy újabb nemzeti konzultáció, vagy más formában nem igénylik a közvélemény segítségét. Mégis, a szorongatott helyzetüket felismerve, segítő szándékkal mondjuk ki, hogy e szexuálisnak feltüntetett szervezkedésekkel kapcsolatos demokratikusnak szánt tűrésük, sőt a védőpajzs emelése a társadalomellenes szervezkedés fölé, s eközben az ellene irányuló egészséges megnyilvánulások korlátozása, elfojtása antidemokratikus a természetes hajlamú nagy többséggel szemben. Nyomós okokból az. Ugyanis a védernyőt élvező politika, eredője és kifutása lényegi irányát tekintve, nemzetellenes, ember- és emberiségellenes. Udvariaskodásnak, mellébeszélésnek nincs helye, mert csak az eddigi negatív folyamatokat erősítené, azaz további kárt okozna minden érintett félnek, beleértve magukat a szexuális korcsosulásokat méltató és erőltető egyéneket és szervezeteket.

Mindezek okán nagyobb tudatosságot és energiát kell fektetnünk e küzdelembe, mint amilyen erőszakot alkalmaznak pride genderék a természetes hajlamú társadalmunkkal szemben. A hatósági szavakban elítélés is érne valamit, ha lenne akárcsak erre is bátorság, bár e körmönfont nemzetközi összeesküvés ellen messze nem lenne elég. Ám parancsolóan elengedhetetlen kiindulópont, amely annál fájdalommentesebb lehet, minél előbb teszik meg. A kormány, a hatóságok, a rendvédelmi szervek mintha nem vennék észre, hogy e mozgalmak őellenük is politizálnak. Mi több, az illetékeseknek már be kellett volna látniuk, hogy egyre inkább a nemzeti megmaradásunk elkerülhetetlenül és késedelem nélkül megoldandó kérdéséről van szó. Ma már nem a túlfeszített szexuális mozgalmaknak, hanem a társadalmunknak kell küzdenie a velük szemben immár elvesztett egyenjogúságáért. Ők ugyanis már túlnyerték magukat, olyan előjogokat harcoltak ki, amelyeket a saját hatóságaink még akkor sem adnának meg nekünk, ha követelnénk. Ezzel maga a helyzet is korcsosult. Az egyenlőség jelszava alatt a kiforgatott szexualitáson is túlmutató idegen és ártalmas gyakorlatot, hagyományainkkal, lelkiségünkkel, nemzeti céljainkkal ellentétes káros téveszméket erőltetnek társadalmunkra. Mivel elindítóik és mozgatóik ugyanazon erők, amelyek az emberiség alapvető védelmi eszköze, a nemzetállamok elleni népvándoroltatást is megszervezték, a céljaik is ugyanazok. Ezért érdekütközés esetén hatóságainknak ingadozás nélkül a nagy többség érdekeit kell előnyben részesíteniük, a társadalomnak pedig nem szabad neheztelő, de egyben iránymutató szó nélkül eltűrnie az ellenkező irányba mutató központi intézkedéseket.

De nézzük meg kissé részletesebben, kikről is van szó. A nemi korcsosulások elnevezése a történelem folyamán többször változott (pederaszta, buzi, buzeráns, homoszexuális, szodomita, egyneműek szerelme, mássági, homokos, meleg, de az angol gay, vagy queer is közismert), a gyakorlati tartalmuk pedig egyre változatosabb lesz. Megdöbbentő, de nemzetközi kutatások adatai szerint a férfiak egyharmada és a nők 13%-a életében legalább egyszer már átélt orgazmust azonos nemű partnerrel. Túlzónak tűnő internetes számítások szerint a homoszexualitás az országok 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. Az országok 30%-a toleráns iránta, azaz nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. Csak 10%-ot tesznek ki azok az országok, ahol tiltják és rendszabályokat hoznak ellene. Magyarázó elemzést igényel az a tény, hogy a nemi problémákkal élők néhány évtizede még sokkal kevesebben voltak, azok is elhallgatták, titkolgatták másságukat, boldogultak, ahogy tudtak, és senki nem bántotta őket. Ma már viszont minden társadalmi normán túlterpeszkedő büszkélkedéssel vállalják (coming out) a korcsosulásukat, sőt magasabb rendűnek tartják magukat, elkülönülő érdekeik védelmére szövetkeznek, szervezkednek, nyomulnak.

Legtöbbször az LMBTQI betűszóval jelölik magukat. Kifejtve: leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, queerek és interszexu-álisok. A bővített változata LMBTQIAOP, ahol az A aszexuálisokat, az O omniszexuálisokat, a P pedig pánszexuálisokat jelöl. Az első hárommal feltehetően mindenki tisztában van, viszont a többi már keményebb dió, de itt nem célunk a részletesebb elemzésük. Bár nagyképűen hasonlítják magukat a szivárványhoz, tényleg sokszínűek. A szivárványban csak nyolc szín van: vörös, narancssárga, sárga, sárgászöld, zöld, kékeszöld, kék, lila, s mindig ugyanazok a színek alkotják, és ugyanabban a sorrendben következnek. A lila mindig alul, a vörös pedig felül van. A melegeknél ennél sokkal több a színárnyalat, s egyáltalán nincs elhelyezkedési szabály; minél szertelenebbül keverednek és henteregnek, annál melegebb a helyzet. Már ahogy ők értelmezik. Ráadásul rohamosan mutálódnak; legújabb közléseik szerint már ötvenhat féle korcsosulás létezik, de figyelmeztetnek, hogy ezek közül némelyik már önmaga is ernyő- és gyűjtőfogalom. Mindezt már igencsak körülményes lenne az MLBTQIAOP rövidítésbe beszúrni, mivel a további hosszabbítása kiejthetetlenné tenné. Pedig, ha ez sikerülne, ők, akik egyébként is büszkék az említett ,,ötvenhatjukra", dicsekedhetnének a világ leghosszabb rövidítésével is. (Steffen Königer a brandenburgi AfD - Alternatíva Németország számára - képviselője szellemesen bemutatta, hogy a politikai korrektség szempontjából nézne ki. Felszólalását kezdve, tisztelettel megnevezte valamennyit. Felsorolása közben az elnök közbeszólt, hogy térjen a tárgyra, mire ő talpraesetten visszaválaszolt, hogy még nem fejezte be a címzettek megszólítását sem. Nagy taps közben folytatta a felsorolást, majd, a tárgyra térve, azt egyetlen mondatban fogalmazta meg: ,,Nem fogadom el a javaslataikat.")

Nyilván büszkék arra is, hogy a legutóbbi fővárosi felvonulásuk internetes meghirdetésében így lázítottak a megnyitóra: ,,Szabad-e vagy?" Az elemi iskolások is tudják, hogy a magyar nyelvben az ,,e" kérdőszócskát az ige után írjuk kötőjellel, nem pedig a jelző után, vagy más helyre. Pedig az MLBTQIAOP-osok számára igazán nem mindegy, hogy bizonyos dolgokat hová szúrnak be. Aztán ugyanígy folytatták: ,,3,8 ezer ember ott lesz ∙ 6,4 ezer érdeklődő." Vajon az MLBTQIAOP-osok szerint ez három egész nyolc tized és hat egész négy tized ember hány ember? Így aztán, önmaguk mellett a nyelvtant és a számtant is megrontják. Ám végső céljuk az egész társadalom lezüllesztése. Ezt célozza az illetékes illetéktelenek igazolhatatlan engedélyezése következtében a Soros-féle Közép-európai Egyetem (CEU) után gender-studies indítása a "társadalmi nemek tanulmánya" mesterképzés elnevezéssel az ELTE-n is. Eddig mindössze tíz jelentkezőt tudtak összeverbuválni, ezért várják a pótjelentkezéseket. Még véletlenül sem magyarul hirdetik ezt sem. Talán azért sem, mert a ,,nemek tanulmánya" számunkra azonnal kifejezőbben mutatná, miről is van szó. A nemzetközinél is nemzetközibb gender-ideológia ugyanis bármennyire is hihetetlen, támadja az emberi lét természetességét, a férfi és nő egységét (nem veszi tekintetbe a férfiak és nők közti természetes különbségeket, a nők szingli kultuszát dicsőíti), elősegíti a társadalom alapjának, a házasságnak és a családnak a lerombolását, az abortuszt, a gyerekek korai szexuális rontását. Hatására a bölcsőtől a mesekönyveken, a játékokon, a gyermekpornográfián, a filmeken, az egészségkárosító élelmiszereken, kozmetikumokon, a lombik-bébi ellenzésén át a spermiumölő légi permetezésekig, de még a politikában is tervszerűen folyik a férfiatlanítás és vele párhuzamosan a nőiesítés, illetve a nemi korcsosulások dicsőítése.

Ma már gyakori kísérőjelenség a nemátalakítás is. Ez ugyan műtétileg lehetséges, felelőtlenül végzik is, de biológiailag lehetetlen. Ahogy a nemi szerveinknek úgy az agyunknak is teljesen különböző férfi és női tulajdonságai, jellemzői vannak, amelyek a műtéttel nem tűnnek el, ám összeegyeztethetetlenül ütköznek a testen végzett művi másságosításokkal. Akik erre merészkednek, nem változnak férfiból nővé vagy fordítva, mindössze elnőiesített férfiak és elférfiasított nők lesznek. Az ilyen sebészi beavatkozás nem más, mint együttműködés a beteg mentális zavarával, melyben az aljas szándék szép szólamok mögé rejtőzik, egészséges emberekből emberi roncsokat farag. Ám a gender lobby igyekszik akadályozni e ferde elmélet bírálatát is, sőt minden ellenvéleményt gyűlöletbeszédnek bélyegez. Kiépült nemzetközi és nemzeti érdekvédelmi szervezetei a törvények kierőszakolt megváltoztatásán és a hírközlő eszközökön keresztül rámenősen és furtonfurt terjesztik téveszméiket. Sem mások jogaira, sem a külsőségekre nem adnak.

Gyakorlati nyomulásuk szégyentelenül és akadálytalanul folyik a társadalom minden szegletében, főleg a kizárólagosan részükre fenntartott klubokban, szalonokban, páholyokban, szállodákban. A budapesti Király utcában is felbukkant már olyan szálloda, ahol közönséges halandókkal, azaz tiszteletre méltó női, vagy férfi tulajdonságokkal rendelkezőkkel szóba sem állnak. Csakis nemzetközi meleg-klub tagsági igazolvánnyal rendelkezőket fogadnak, hogy nyugodtan tölthessék az éjszakát, a dolgok mélyére hatolhassanak, kedvükre sarkantyúzhassák egymást, kettesben, vagy többesben. Itt akár keresztbe is tehetnek; ők is egymásnak, vagy mások is nekik. Az országban pedig már egész sor homoszexuális érdekvédelmi szervezet jött létre. (Leszbikus Egyesület, Háttér Társaság a Melegekért, Dél-Alföldi Meleg Baráti Kör, Első Magyar Meleg Alapítvány, Flamingó Kör - Leszbikus és Meleg Fiatalok Klubja, Keshergay Magyar Zsidó Leszbikus és Gay Csoport, Lambda Budapest Meleg Baráti Társaság, Öt Kenyér Keresztény Közösség a Homoszexuálisokért, Pápai Menedék Baráti Társaság, Szivárvány Misszió Alapítvány, Zalai Csoport, Műegyetemi Meleg Kör, Szimpozion Baráti Társaság, Együtt Egymásért Egyesület, VándorMások, stb.)

Nehéz eldönteni, melyik európai ország jár elől a korcsosulások terjesztésében, de mintha az északi és a nyugati országok jeleskednének, a közép-európaiak alig maradnak le tőlük, s érdekes, hogy éppen a forróvérű déliek valamivel jobban ragaszkodnak önmagukhoz, a saját nemiségükhöz. Érdemes belekukkantani az utolérhetetlen svéd gyakorlatba. Komoly jogi problémaként kezelik, hogy a férfiaknak rákell térni az ülve pisilésre (ám eszükbe sem jut, hogy a teljes egyenjogúsághoz a nőknek kellene megengedni az állva pisilést), tiltják az apuka és az anyuka szót és a legelképesztőbb természetellenes szexuális kérdéseket vetik fel. Állítják, hogy a gyermekeket csupán a testi jegyeik alapján nem szabad fiú, vagy lány ,,sztereotip nemi szerepére" nevelni, hanem a döntést rájuk kell bízni. A svéd nyelvben külön-külön személyes névmás jelöli a nőneműt (,,hon") és a hímneműt (,,han"), a közelmúltban azonban hivatalosan bevezették a semleges nemű ,,hen" szót. A Liberális Párt ifjúsági szervezete javasolja, hogy a legalább 15 éves testvérek közötti szexuális kapcsolat legyen legális, s legyen jogi lehetősége az embernek arra is, hogy még életében megengedhesse holttestének szexuális kapcsolatra történő felhasználását. (Svéd meleget a hidegre!) A svéd, a német és több más törvényhozás igent mondott a homokosok házasságára is. (Németországban azonban az állampolgárok adatait nyilvántartó számítógépes rendszereket nem volt idő átprogramozni. Emiatt, ha papíron is egymáséi akar lenni két fiú, vagy két lány, az egyiküknek papíron ellenkező neművé kell válnia, különben nem hivatalos az egész. Meleg helyzet!)

Történelmileg, társadalmilag, biológiailag, de minden létező szempontból elfogadhatatlan, romboló és egészségtelen, hogy két azonos nemű ember családnak színleli önmagát. Különösen, ha még fogadott gyermek nevelésére is igényt tartanak. E szerencsétlen gyermeknek olyasmin kell átesnie, túltennie magát, hogy pajtásaitól eltérően, két apja lesz, de nem lesz anyja, vagy két anyja lesz, de apa nélkül kell felnőnie. Eleve áldozat lesz, nem beszélve egyéb, e körben lehetséges rendhagyó szexuális szekálás elviseléséről, amelyek őt is emberi ronccsá tehetik. Az ilyen fiatalok, a ,,szüleikkel" együtt, erkölcsileg nem szilárdak, ide-oda csapódnak, s előbb-utóbb lezüllenek, társadalmi problémává válnak.

Aki azt reméli, hogy ennél rosszabb már nem lehet, irtózatosan téved. A közelmúlt meghökkentő híre, hogy tizenöt marokkói megerőszakolt egy szamarat. Ez a nemi eljárás némi pontosítást igényelne, de nélküle is el kell ismerni, hogy ezt már igazán nehéz felülmúlni. Ámde Németország és Dánia nem csüggedt, hanem még ezt is túlszárnyalta: e két országban hivatalosan intézményesítettek kuplerájokat, ahol állatokkal lehet szeretkezni. Egyelőre talány, hogy csak férfiak nőstény állatokkal, vagy nők is hím állatokkal, de a férfi-női egyenlőség oly melegen ajánlott, hogy előbb-utóbb így lesz. Egy kis bökkenő azért akad, lévén, hogy az állatvilágban csak hím és nőstény létezik; semleges nemű, korcs nincs, és a nemátalakítás sem dívik. De az állatkuplerájok megnyitása az első lépés afelé, hogy mindez ott is megjelenhessen, s biztosítva legyen az ő kihalásuk is. Mivel magasan fejlett nyugati országokról van szó, az említett intézmények nyílván minden igényt kielégítenek. Bizonyára akadnak is, akik kíváncsiak rá, hogyan bírja az elefánt az embertelen terhelést, eléri-e a zsiráf az orgazmust, hogyan éli meg az egér, hogy nem ő bújik az egérlyukba, hanem az ő lyukába bújnak, a kígyót pedig melyik oldalról kell körüludvarolni, nehogy mérges legyen. Nyílik rá alkalom annak kitapasztalására is, milyen fekvés esik a teknősbékán, és hogyan érhető tetten a melegség a hidegvérű állatokon, sőt remélhetőleg gondoskodnak arról is, hogy az önkínzók (mazochisták) tapintatosan félrevonulhassanak a sündisznóval. Alighanem baromi nagy erőfeszítéseket tesznek rá, hogy kielégítsék mind az ötvenhat féle lehetséges megközelítést, az elő- ás utójátékokat is beleértve. Kiváltképpen arra, hogy csüggesztő szomorújáték elkerülése végett az orális szexhez csak növényevőket alkalmazzanak

Sorjáznak a fentiekhez hasonló rátukmáló hírek. Mit mondhat rájuk a természetes hajlamú és józaneszű ember? Egyetlenegyet, de találót. - Állati! Ezek mellett már Bivalybasznád is elbújhat!

Nem véletlen, hogy a természet az emberi nem fennmaradásához kötötte a legnagyobb élvezetet. A nemi korcsosulások terjesztésének, a kéjvadászat hajhászásának eredője viszont a kihalás irányába mutat. Az interneten is fellelhető orvosi elemzések szerint a befogadásra teremtett női nemi szerv erős, kifinomult védekező immunrendszerrel rendelkezik a vírusokkal és a betegséget hurcoló betolakodókkal szemben. A genderék által igénybe vett emberi szervek, a végbél és a férfi nemi szerv viszont eleve ürítésre teremtetett, ezért nincs ilyen védekező mechanizmusa, minek okán a betegséget kiváltó vírus akadálytalanul behatolhat, amennyiben az egyik fél hurcolja. Az internetes orvosi elemzések rá is mutatnak, hogy a konkrét korcsosulástól függően az elfajzott nemi érintkezés a test olyan részén folyik, amely nem befogadásra, hanem ürítésre szolgál, ezért ott nincs védekező mechanizmus a vírusok megsemmisítésére, vagy eltávolítására. Ami a legbosszantóbb, hogy nincs berendezkedve az orgazmus átélésére sem, viszont a partner az Illatos úton érezheti magát. Ezért ha az egyik fél fertőzött, a betegség akadálytalanul terjed. A kihalás kultuszát elősegítő lelkiismeretlen világelit ügynökei e körülménnyel élnek vissza, mikor mindezek magukévá tételére késztetik az új nemzedékeket, kezdve a nemi érettséghez még nem is közelítő óvodásokkal.

Külön elemzést érdemelne, hogy a Vatikán és az egyházak gyakorlatilag miért lapítanak e problémakörben, amit végső soron inkább támogatásnak lehet tekinteni, mint ellenzésnek, főleg, ha idegenszerűnek tűnő Ferenc pápa meghökkentő kinyilatkozásaira gondolunk. A Katolikus Katekizmus szerint pedig a homoszexualitás ,,rendetlenségnek" számít, a természet törvénye ellen való, mert a nemi aktusból kizárja az élet továbbadását. Az Ószövetség is elítéli a homoszexualitást, Mózes pedig tettlegesen is büntettette. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Közismert, hogy e folyamatban a művészetekbe, az irodalomba, a közéletbe befurakodott zsidó szexológia játszik alapvető szerepet. Mivel a hírközlő eszközöket is nagyrészt ők uralják, a korcsosulások népszerűsítésében, terjesztésében is élen járnak, s a tetejében mindazt, ami a szemünk előtt zajlik, próbálják normálisnak beállítani, sőt tudományos köntösbe bújtatni. Az egyet nem értést és ellenzést pedig diszkriminációnak nyilvánítják, sőt bocsánatkérést követelnek miatta.

Nem akarjuk, nem is akarhatjuk, hogy másságiak mások legyenek, ha már egyszer másoknak születtek, vagy bebeszélés, elbolondítás miatt azzá váltak. Ám amíg csak fintorgunk és félrenézünk, vagy csak nevetünk rajtuk, s ártalmatlannak tekintjük a fészkelődésüket, addig a rejtélyes módon kinevelt és önjelölt törzsfőnökeikkel, a társadalmunk züllesztőivel együtt agresszívan nyomulnak. Nálunk már nagyon rossz a helyzet, de talán mégsem annyira, mint néhány nyugat-európai országban. Bár időben már nem tudunk lépni, rendkívül fontos, hogy lépjünk, amíg még tudjuk, hogy fiúk és lányok vagyunk. Nemcsak a politikában, hanem az egészségügyben is tettekre van szükség. Az Európai Unió 2015-ben a bruttó nemzeti termék 7,2 százalékát fordította egészségügyre; Magyarország pedig alig több mint 5 százalékát. Az egészségügyre emiatt sem szabad sajnálnunk a pénzt; a felzárkózás minimális parancsoló szükséglet, de még az sem lesz elég a minden jel szerint tragikus végkifejlet megakadályozására, ha megfelelő közigazgatási intézkedésekre nem kerül sor.

Mindennek okán, akárcsak a népvándoroltatás elleni harcot, ezt a küzdelmet sem lehet tessék-lássék módon vívni, illetve a veszélyt, vagy az ellenfelet lekicsinyelni. Itt is csak a mindenkivel szemben egyformán - s az érted, de nem ellened szellemében - folytatott eltökélten következetes eljárás lehet eredményes. A további visszavonulás, vagy a harc közbeni meghátrálás végzetes lehet a végső kimenetel szempontjából. Csak a népi-nemzeti akaratra támaszkodó és azt - akár nemzeti konzultáció keretében - mozgósító megingathatatlan politikai vonal kerülhet ki belőle győztesen. S úgy, hogy az valamennyi magyar állampolgár közös győzelme legyen, nem tévesztve szem elől, hogy a harc az emberiség rosszakarója, a világelit ellen folyik. E tekintetben más népekben is minden bizonnyal közösségvállalásra találunk. Ezért a kormány számára minden támogatást meg kell adnunk ehhez, a kormánynak pedig a ma még nagy többséget alkotó természetes hajlamú magyarok szándékait kell szentesítenie. Köpködjenek ránk - ahogy a betolakodó migránsok ügyében is teszik - amennyit akarnak a tévúton járó, téveszmét követők hazai és külföldi hadakozó, izgága páváskodó képviselői. Vissza fog hullani rájuk, ahogy a migránsok esetében is történik.

A nemi különbözőséggel élő honfitársaink minden szempontból egyenjogú állampolgárok, de egy szemernyivel sincs és nem is szabad több jogot biztosítani nekik, mint a természetes hajlamú honfitársainknak. A leghatározottabban vissza kell utasítani antidemokratikus és természetellenes követeléseiket, s ha pedig beleszédült zabolátlan vezetőik túllépnek a hagyományos társadalmi normákon és határokon, nemzetünk érdekében a tiltásuktól, büntetésüktől sem szabad visszariadni. Nem engedhetjük meg, hogy szellemi, politikai, jogi, gyakorlati fölénybe kerüljenek a természetes hajlamúakkal szemben. Másságuk semmilyen tekintetben nem jogosíthatja őket többre, mint amivel a természetes hajlamú nagy többség rendelkezik, s érdekütközés esetén pedig mi sem természetesebb, mint hogy az utóbbiak vannak előnyben. Az idegenszívű, antiszociális és lezüllött erők által kialakított torz helyzetben ugyanis már kifejezetten arra kell ügyelni, hogy e nagy többség jogai ne csorbuljanak tovább. Merthogy jelenleg az iránytű az ide kapcsolódó közismert viccesnek szánt kiszólás irányába mutat: ha így haladunk, a nemi korcsosulás hamarosan kötelező lesz. Ezen ma már nem nevetnünk kell, hanem késlekedés nélkül ellenlépéseket kell foganatosítanunk. Mégsem e betegségekben szenvedő és az önkifejeződésüket természetszerűleg ugyancsak kereső embereket kell elítélnünk és elszigetelnünk - akiket egyetértésük esetén gyógyítani kell - hanem a vezetőiknek szegődötteket, a betegségeket, elfajzásokat terjesztő gyakorlatot és népszerűsítését politikává emelőket.

Mindezt átgondolva, korunk tendenciáival együtt értékelve, sem a fentiek, sem az alábbi következtetés nem tekinthető túlzásnak. Széleskörűen, nyíltan, minden demokratikus eszközzel élve, tudatosítanunk kell, hogy a nemi korcsosulások és betegségek szándékos terjesztése, az ártatlan fiatalok természetellenességre buzdítása és molesztálása, különösen, ha még kétes és érdemtelen politikai, valamint egyéb előjogok követelésével is párosítják, összességében, irányultságában, távlatilag (a magyarság ellen más vonalakon is folyó fenyegető támadásokkal és sötét politikai játszmákkal összefonódva) nemzetünket a kihalás irányába kényszeríti. Szép és elfogadott felismerés, hogy az élet a szent, nem a kihalás, de a kihalás érvényesül, ha nem teszünk az életért.

---

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró

/Megjelent a KAPU 2017/9. számában/


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor: Harmadik levél (Intelmek nem csak jobbikosoknak)
  2017-06-05 21:26:38, hétfő
 
  Idézet: "Emlékszel, előző levelemben e témakörhöz kapcsolódóan írtam, s fontossága miatt megismétlem: mindennapos feladatunk őrködni rajta, hogy minél kevesebb sikeres, vagy makulátlan gój politikus nőjjön ki. Akit pedig a közvélemény ilyennek ismer el, azt provokáljuk, kompromittáljuk, hogy pártoljanak el tőle"...

Kedves Unokaöcsém!

Örülök, hogy kedveled leveimben ,,a kissé vad zsidó nézeteket, s a zsidókra nem jellemző szókimondó nyersességet". Ezekből ezúttal sem lesz hiány. Az a hasznuk, hogy a mieink nemcsak élvezik, hanem a vadságban meglátják a nyers valóságot, a szókimondásban pedig megértik a követendő irányt. Az egyre zaklatottabb és feszültebb helyzetben mindkettőre fokozott szükségünk van. Figyelmesen olvassátok hát levelemet, s a félig-meddig kibontott hátsó szándékokat is átgondoltan (,,Jó ez nekünk, zsidóknak?") értelmezzétek, mert a vadság és a szókimondás sem teszi lehetővé, hogy mindenről teljesen leplezetlenül írjak. Esetenként csak célzok bizonyos dolgokra a mieink naprakészen tartása céljával, hiszen nyilvánosságra kerülő levélről van szó. Nem akarok vele újabb frontot nyitni önmagunk ellen, habár ebben az országban már olyan pozícióban vagyunk, hogy akár ezt is megengedhetnénk magunknak. Ellenerők ugyan akadnának nagyobbak is, mint amelyekkel elbírnánk, ám - szerencsénkre - a gójokban továbbra sincs mersz, mármint nyíltan a túlhatalmunk és a nyomulásunk ellen irányuló mersz. Ami pedig talán még fontosabb, a vezetőik nemcsak nem bátorítják őket erre, hanem le is intik, ha valaki mégis ilyesmire merészkedik.

Nehogy rosszal indítsunk, kezdjük a Jobbikkal, az egyetlen párttal, amely folytatott, de most bámulatba ejtő módon teljesen felhagyott a hasonló merész tevékenységével. Pálfordulása olyan fontos következményekkel jár a belpolitikában, hogy nem lehet túlértékelni. Írod is, te sem látod át világosan mi történik a Jobbikkal, de úgy érzed, valami pofonegyszerű agyonálcázott közjáték megy végbe, csak a logikájára nem tudsz rájönni. A Jobbik mozgalomként és kezdetben pártként hiteles volt, egyértelmű eszmevilággal rendelkezett, ha az ellenünk irányult is, ma pedig politikailag zavaros, hajlandóságot mutat összeállni bárkivel, még velünk is. Ideológiája ide-odalógiává torzult (Nagyon tetszik a találó kifejezésed!), ami gyanút keltő hatalmi ügyeskedésre utal. Végül frappánsan összegezed, hogy érted is, meg nem is, s e folyamat valahonnan ismerősnek tűnik számodra.

Nekem is hasonló a benyomásom, s rájöttem, az okára. Annak idején a MIÉP-ben lejátszódott folyamatra emlékeztet, amikor a beépített háttérhatalmunk sikeresen tönkretette az erőssé vált, de a kényszerű politikai irányváltás miatt megroggyant nemzeti pártot. Lényegében ugyanez a háttérhatalmi művelet ismétlődik a félig-meddig utódjának tekinthető Jobbikban is. Ahogy a MIÉP vergődése, úgy a Jobbik vargabetűi mögött sem országépítő, vagy nemzetvédő logika, hanem politikai ravaszkodás, egyéni ambíciók és téves számítás húzódik meg. Ezekbe, bár előidézői között vagyunk, még nem látunk eléggé bele, de az alábbiakban tárgyalandóinkból némileg körvonalazódnak. Összpontosítsunk hát ezúttal a Jobbikra, s hozzá kapcsolódó lényeges időszerű kérdésekre.

A sok kusza, ám egyre kevésbé félreérthető esemény lényegesebbjei nem is annyira a párt, mint az elnöke körül zajlanak. Talán már 2013 óta, amikor Vona Gábor, Szegedi Csanád volt alelnökük zsidó származásának a kitudódásakor kijelentette, "Ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről". Igazad van, politikus részéről ilyen értelmezhetetlen közlés igencsak szokatlan. Ha Vona nem zsidó, akkor teljesen értelmetlen, hiszen nem derülhet ki, hogy zsidó. Értelme csakis akkor lenne, ha ő zsidó. Ám valójában - hacsak nem tévedünk mégis - inkább antiszemitának álcázott politikusból filoszemitává váló, vagy önmagát annak láttatni akaró hataloméhes személlyel állunk szemben. Ezért ma sem óvakodna attól, hogy hasonló kijelentést tegyen. Az ilyen gyökeres átváltozási folyamat azonban csakis ellentmondásos lehet. A szerves részét képező ravaszkodást, zavarodottságot mutatja Vona izgága csapkodása, vergődő útkeresése. Ez mindenekelőtt a történelemben betöltött szerepének szembetűnő túlértékelésében nyilvánul meg. Látványos példáiként elkeseredettnek tűnő kísérleteket tesz rá, hogy hazai, sőt nemzetközi közéleti személyiséggé növessze ki magát. A pálfordulásának kezdeti időszakában, egy lengyel újságnak adott interjújában, előállt a TTT külpolitikai doktrínával (Tengertől Tengerig Tengely), mintha elfelejtette volna, hogy a TTT (Tiltás, Tűrés, Támogatás) az Aczél-féle kultúrpolitika jelszava volt, így eleve nem arathat vele sikert. Nem is lett a tengelyből semmi. A Visegrádi Négyeket is csak zavarta volna. (Nem akarok elébe vágni a dolgoknak, de mostanában meg némelyek már SSV, azaz Soros-Simicska-Vona tengelyt emlegetnek). Ebbe a kategóriába tartozik, hogy erőlteti a bizonytalan tartalmú és kétes kimenetelű kapcsolatokat a Budapestre akkreditált külföldi nagykövetekkel. Tolakodó üdvözletet küldött Trumpnak is a megválasztása alkalmából. Csakhogy megválasztott elnököknek általában a funkcióban lévő elnökök és miniszterelnökök küldenek üdvözletet, vagy olyan neves személyiségek, akiknek legalább a létezéséről tud a címzett. Elképzelem, hogy Trump első és egyetlen kérdése a munkatársaihoz csak az lehetett, hogy ki az a Vona?

A feltűnően gyarapodó kínai és holland kolónia mellett Magyarországon az alaptörvényben felsorolt 13 nemzeti kisebbség él. Sokan diszkriminációnak, vagy pozitív diszkriminációnak tarthatják, hogy a zsidók nem szerepelnek közöttük, de nekünk ez így előnyös. Vona azonban egy zsidó ünnep alkalmából éppen nekik küldött üdvözletet, véletlenül sem a sváboknak, vagy a szlovákoknak. E kezdeményezése is sikertelen volt, mert Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség elnöke nyílt levélben visszautasította, s kioktatta, hogy előbb ki kellene jelenteni, eddig "tévedtek, gyalázatos rossz úton jártak". Vona "elkeserítőnek" tartotta a választ, ami azt mutatja, hogy nem ismer minket, avagy - ami azért valószínűbb - személyi céljainál fogva szemet huny a nyomulásunkon. Akárhogy is van, vele együtt mindenki vegye tudomásul, hogy mi nem a megbocsátás népe vagyunk, hanem a bosszúé. Stratégiai céllal szüntelenül követeljük a bocsánatkérést, de ismersz-e egy esetet is, amikor akár csak taktikai meggondolásból is megbocsátottunk volna bárkinek? S nem is fogunk! De elvárjuk, hogy megállás nélkül esedezzenek bocsánatunkért. A múlt rendszerben a marxizmus-leninizmust tettük minden nyilvános politikai beszéd, vagy írás elkerülhetetlen összetevőjévé ("vörös faroknak" nevezték), ma pedig a holokausztot és az érte történő bocsánatkérést (akkor is, ha "sárga faroknak" nevezik). És a gójok teljesítenek is. Emlékezz vissza, a rendszerváltás utáni magyar vezetők - Horn Gyula különösen - hányszor kértek bocsánatot, de egyszer sem kaptak. Egyébként, önmagunkban, lelki békénk érdekében, mi már rég elfeledtük a holokauszt áldozatait, a naponkénti emlegetésük csak a gojok bűntudatának fenntartását célozza. Nem is eredménytelenül. Horn után, a Jobbik pálfordulása mellett, márciusban Nagy Andor tel-avivi nagykövet kijelentette, hogy Magyarországon egyre fokozódik és elharapódzik az antiszemitizmus. (És még mindig nagykövet, ami a befolyásunkat mutatja!) Húsvét előtt Rogán Antal szögezte le, hogy a magyarok sosem feledhetik el, ami történt, mert velük történt, nemzeti tragédiájuk a holokauszt. Ugyanezt a szellemet tükrözte Pintér Sándor belügyminiszter beszéde a holokauszt áprilisi emléknapján. Vagy nézd át, kormánytényezők a visszautasítás mellett is milyen érzelmes és odaadó magyarázkodással reagáltak Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnökének felszólalására, amelyben antiszemitizmussal vádolta meg Orbánt. Kell ennél több? Ám nehogy eltéveszd a választ; az előbbiek értelmében persze, hogy kell! Vég nélkül!

Vonára visszatérve, tájékozatlanságára utal az a bejelentése is, hogy európai polgári kezdeményezést indít az "egyenlő munkáért, egyenlő bért" elv általános érvényesítéséért, mivel a bérunió igazságos és esélyt jelent az EU megváltoztatására. Megvalósíthatóságát azonban semmivel nem tudta alátámasztani. Nincs is rá semmi esély. Az EU-ban, ha megmarad, lehet jelentéktelenebb reformokat végrehajtani, de a lényegét nem lehet megváltoztatni. Egyébként sem az a baj, hogy a bérszínvonal nem zárkózott fel, hanem az általános gazdasági-pénzügyi szint, és az nem is fog. Nem kell ahhoz marxistáknak lennünk, hogy lássuk, az EU nem a munka, hanem a tőke - mondhatnám a tőkénk - érdekeit érvényesítő szervezet, s mint ilyen, igazságosságra sohasem fog törekedni; pont ellenkezőleg. Ezért üres és megtévesztő fogás, amikor Vona aláírásgyűjtéssel akarja megváltoztatni a kapitalizmust. Megsúgom neked, az sem valószínű, hogy akad még megvásárolható EU-vezető, nemzeti politikus, hivatalos személy, újságíró, politológus, vagy akár közéleti személyiség, hiszen, a háttérhatalmunk technikáját ismerve, szinte mindegyiknek van már gazdája. Ezek sohasem fognak arra húzni, amerre Vona akarja, de arra sem, amerre a Visegrádi Négyek szeretnének haladni.

A fentiekben rejlik a magyarázata annak is, hogy végső soron az EU elősegíti a keresztények irtását is, ami Európában csak kezdődik, de Afrikában és Közel-Keleten már javában folyik; hivatalos adatok szerint 2016-ban kilencvenezer keresztényt gyilkoltak meg. Ilyen körülmények között, magunk között szólva, nevetséges, hogy a baloldali ellenzék, a Helsinki Bizottság, a TASZ és néhány más civilnek mondott szervezet, az EU-val karöltve abból csinál ügyet, hogy a magyar határőrök két betolakodó afgánnal szemben nem jártak el kellő szolgálatkészséggel, s ezért megbírságolták Magyarországot, a magyar hatóságok pedig a két határőrüket azért, hogy rosszul teljesítették a kötelességüket. A kilencvenezer keresztényért pedig nem szól a harang. Minket ugyan ez nem zavar, de tanulságos eset, mert mutatja, milyen ereje van annak, ha egy sugallatot beültetünk a gojok fejébe. Az EU gyakorlatilag tűri a keresztények irtását, a felbujtókat pedig békén hagyja. Ez sokatmondó tény. Sorosék láthatólag kellően kioktatták őket a teendőiket illetően. Az eredmény az, hogy bár a migránsok minden nemzetközi szabályt és emberi normát felrúgnak, az általunk irányított nemzetközi sajtót mégis a migránsok elleni ,,rendőri túlkapások" uralják. Az is kész vicc, hogy Magyarországon kívül egyetlen EU-tagállam sem védi a schengeni határokat, de még a saját nemzeti határaikat is alig. Lovagiasan ezúttal is csak Magyarország védi Európát, amely viszont ismét hálátlan. De nekünk ez is az is a kezünkre játszik. Hálatlanok lesznek azok a migránsok is, akik pedig a határmenti tranzit zónában olyan luxus körülmények között élhetnek, amelyekről sok magyar csak álmodozhat.

A Jobbik ma már hallgat róla, hogy az EU vezetői olyan árulást és embertelenséget követnek el, hogy ha a fideszesek idiótának, s egyben haza- és nemzetárulónak minősítik őket, még akkor is messze vannak a valós minősítésüktől. El kell ismernünk, Orbánnak nemcsak magyar szempontból, de Európa létérdekeit tekintve is igaza volt, amikor ellenezte Juncker megválasztását és szembefordult Merkellel, hiszen az ,,arab tavasz" mintájára ,,európai tavaszt" rendeznek. Nemcsak nem védekeznek, hanem elősegítik az Európa és a kereszténység elleni támadásokat. Végül is nekünk ez sem rossz, mert gyengíti a lehetséges ellenfeleinket, vagy ellenségeinket. De ezt is csak magunk között, mert kifelé akkor is népszerűsítenünk és védenünk kell az EU vezetőit, ha ez egyre kényelmetlenebb. Ugyanis ragozhatják, ahányféleképpen akarják, de nekünk - miheztartás végett - el kell ismernünk, az EU azért nem tudja megvédeni a határait a muszlim betolakodóktól, mert nem is akarja, holott az invázió már a kezelhetetlenség határán van. Az EU jelenlegi vezetői faji politikát folytatnak, aminek érdekében még terrorizáló (egyelőre csak politikai) fenyegetést is gyakorolnak azon tagállamok ellen, amelyek nem akarnak betolakodókat befogadni. Mi ezt csak üdvözölni tudjuk. De csak csendben tegyük!

Aztán itt vannak a jobbikos vezetők által nem kifejtett, de lépten-nyomon felmagasztalt ,,európai" és ,,XXI. századi követelmények" a kormánypolitikával szemben. Ezek ugyanolyan értelmetlenek, mint hogy ha kiderül, hogy zsidó vagyok, lemondok. Ugyanis, mondd meg már nekem, mitől lesz egy követelmény európai, vagy XXI. századi? De említhetem, hogy Vona az ügynök-kérdés kapcsán, a rendszerváltás után negyedszázaddal (!), azt az azonnali kérdést tette fel a parlamentben Orbánnak, hogy ,,Lehet-e más a rendszerváltozás?" Nem is értem a kérdését, de a megfogalmazásából kiérzem az LMP hatását. Ma már talán nem is érdemes lovagolni az ügynök-kérdésen. Egyrészt túl sok idő telt el, másrészt elvonja a figyelmet a mai égető kérdésekről. Ráadásul minden rendszerben mindenki volt valaki. Vona ki merné-e mondani, hogy nem volt, s most sem ügynök? A csicskás is ügynök a maga nemében. Egyébként nekünk nagyon kedvez, hogy Vonáék (de egyes fideszes vezetők is) elő- előhozakodnak az ügynök-kérdéssel, a munkásőrség, vagy a kommunisták régi bűneivel, hiszen ezzel elterelik a figyelmet a jelen eseményeiről, holott rájuk, sőt az országra ezek hatnak és nem az előbbiek. Akik ezt művelik, azonnal halkabbra fognák a hangjukat, ha valakik azt kezdenék feszegetni, hogy most kik az ügynökök, és nincsenek-e jóval többen, mint a régi rendszerben? Ennek lenne értelme, de ilyen veszély nem fenyeget. S ezt, persze, mi elsőként elleneznénk.

Céltévesztett és mesterkélt Vonának az úgyszintén a másik oldalra átszökkent, s a hagyományait eláruló Magyar Nemzetben megjelent Néplélek és nemzettudat című írása is, amelynek végkövetkeztetése, hogy ,,A nép a nemzet, a nemzet a nép." A magyar nemzeti gondolat ismert képviselői, köztük Veres Péter, Németh László, Bibó István, egyaránt (és persze nemcsak érthetőbben, hanem színvonalasabban is) ezt a nép-nemzeti vonalat képviselték, így ebben sincs semmi új. Mi pedig élesen szemben állunk e vonulattal. Fejtegetéseit még az LMP volt (de ma is valós) vezetője, Schiffer András is értelmetlennek találta. Pedig ők most udvarolnak egymásnak.

E kérdéssel kapcsolatban még annyit, hogy magunk között kinevetjük, sőt megvetjük ugyan a gender és egyéb mássági, szektás, vagy kisebbségi szervezetecskéket, de óvatosan támogatjuk őket, mert minél elaprózottabb a társadalom, annál jobb nekünk. A szocializmusban, főleg a Kádár-rendszer legsikeresebb éveiben e szempontból némileg szorultabb helyzetben voltunk, mert az egypártrendszer következtében erősebb és akcióképesebb volt a magyar (a gój) nemzeti egység, mint most. Nekem ez határozott véleményem - hiszen valamicskét szenvedtem is miatta - de neked is lehettek már hasonló ,,élményeid", s talán példákkal is alá tudod támasztani. Ezért nekünk nem kell sem népi, sem nemzeti tudat, még ha a vezeklő Vona javasolja is, hanem csak minél elaprózottabb és egymással szembenálló pártok, szervezetek és csoportok. Főleg a jobboldalon, de e tekintetben jobb, ha a baloldalon is ugyanez uralkodik. Elismeréssel adózunk annak, hogy az egyre kisebbé és gyengébbé váló baloldali ellenzéki pártok nem az ország javára szolgáló alkotást, teremtést ösztönzik, hanem olyannyira a tagadás, az ellenkezés, az akadályozás, a szabotázs az ellenségeskedés vezeti őket, hogy ez már a közvélemény előtt is világos, ezért egyre ellenszenvesebbek. Gondolatok helyett rendre hamis beállításokat és hazugságokat ismételgetnek. Egyértelműen Soros pártjára állnak, sőt őt a demokráciával azonosítják, ahogy teszi, például, a Hír-TV-s ,,Szabadfogás". E kormányellenességre szakosodott műsorban olyan nevetséges támadásokat is hallhatunk, hogy ,,a törvényes nem legitim", stb. Az ellenzéki vezetők a hadakozásuk hevében nem érzik, hogy mindez ellenjavallt, mert utal rá, hogy sajátos csoportérdek uralja az eljárásaikat. Ez teszi ki a mindennapjaikat, ami csak az emberek által érzékelhető kárt okoz mind nekik, mind az országnak. Ugyanúgy az is, hogy az EU-ban a saját országuk ellen szavaznak, sőt büntetőeljárásokat kezdeményeznek ellene, amit más országok képviselői meg nem tennének. Ezeket kerülni kellene, vagy elhallgatni, de ők még dicsekszenek is vele. Nekik mindezért nincs jövőjük ebben az országban, de éppen mindezért egyelőre rászolgálnak a feltétel nélküli támogatásunkra. Akkor is, ha közvetve ez ránk is rossz fényt vet, hisz a közvélemény előtt világos, hogy gyakorlatilag szövetségesek vagyunk. Ám keresve sem állíthatnánk nagyobb akadályokat a nemzeti egység útjába, hiszen mindez nemcsak a gójoknak, nekik is csak hátrányokkal és fenyegetésekkel jár, s mi ismét a nevető harmadik kényelmes szerepében a háttérben maradhatunk.

Ne feledd azt sem, hogy Vona éppen a migránsok betelepítése elleni fideszes alkotmánymódosítást akadályozta meg, amelyet röviddel azelőtt ő maga kezdeményezett, hazaárulónak nevezve azokat, akik nem szavazzák meg. Ezen a jobbikos tortán az a hab, hogy nyilatkozataiban zsinagógák, hanem mecsetek építését is támogatja.

Hozzád hasonlóan jókat derülök én is, amikor a Jobbikhoz kötődően a kormányt vádolják, a társadalmat meg ijesztgetik az orosz titkosszolgálatok állítólagos növekvő jelenlétével és befolyásával. Először is a sok jelenlévő titkosszolgálat közül miért pont az oroszt választják ki mindig? Kinek az érdeke ez? Nem a magyaroké, az biztos. Másodszor, nevetséges, de sokan mégis elhiszik, hogy az oroszok befolyásolták az amerikai elnökválasztástól kezdve az EU helyzetén, a közép-európai hangulaton át Orbánig mindent és mindenkit. Ez szüli az olyan mulattató helyzeteket, hogy az említett ,,Szabadfogás" c. műsorban ismételgetik, hogy ,,Ne legyünk orosz gyarmat!", Szeles, akarom mondani Szél Bernadett, az LMP társelnöke pedig fennhangon hirdeti Paks kapcsán, hogy ,,A kormány Putyin zsebében van", és balgán azt kérdezgeti, vajon Petőfi egyetértene-e Pakssal. Megnyugtathatjuk őket: Magyarország nem lesz orosz gyarmat, mert már EU-gyarmat. Harmadszor, megsúgom, az orosz titkosszolgálat csak szeretne annyira jelen lenni, mint az izraeli, amely befolyásolta és befolyásolja mindazt, amiről eddig szó esett. Az amerikai, vagy pláne az angol és a német titkosszolgálatok csak utánunk következnek. Negyedszer, a szerepüket túlértékelő ellenzéki pártocskák és a hangoskodó kétes indíttatású csoportocskák a kormány pontatlan ,,Állítsuk meg Brüsszelt!" jelszavával szemben (Ugyanis nem a belga fővárost, hanem az EU-t szeretné megállítani) az ,,Állítsuk meg Moszkvát!" jelszót vetette be. Ezzel ugyan egyet kell értenünk, de nevetséges. Az EU-t még csak-csak meg lehet állítani, de ha Moszkva megindul, őt nem. Ettől még mi is nagyon tartunk. Jobb nem bőszíteni az orosz medvét.

Ide kapcsolódóan két kérdést még meg kell említenem. Az első a Jobbikhoz kapcsolódik: Kovács Béla immár bohózatba illő kémügye. Állítólag több ország titkosszolgálata évek óta figyeli, ám a mai napig nem tudták lebuktatni, de még csak vádiratot sem tudtak összeeszkábálni ellene. Ha tényleg kém, ki hiszi mindezt el? Ráadásul neki EU-s munkaköri feladata a kapcsolatok tartása a volt szocialista országokkal. Lehet ez sokminden, csak nem kémügy, hanem azon túlterjedő politikai játszma, hiszen a Jobbik politikai vargabetűitől függetlenül évek óta fel-felmerül, de érezhetően nincs benne olyan fél, amelyik a lezárását akarja. A második, hogy szerintem Orbán nem akar Putyin szövetségese lenni. Egyszerűen figyelembe veszi elsősorban a gazdasági érdekeket, és hát a politikai realitásokat is. Magyarországnak az EU-ban nem sikerült felzárkóznia és nem is fog sikerülni (Más volt szocialista országoknak sem). Az EU-t ellenkező céllal hozták létre. Nem jótékonykodó a természete. Nekünk nagyon nem tetszik, hogy Orbánék ezt felismerték, különösen, hogy a keleti nyitással és egyebekkel tenni is akarnak ellene. Nem először ismerem el, hogy a maguk módján helyesen járnak el, de azért nehogy Orbán-hívő legyél! Ezzel csak arra hívom fel a figyelmed, hogy elfogulatlanul ismernünk kell a tényeket ahhoz, hogy minden esetben a nekünk megfelelő elfogultsággal értékelhessünk és dönthessünk minden helyzetben. Ha Orbán nem is tart bennünket ellenfélnek, mi őt eltávolítandó ellenfélnek tartjuk. Ezt ő is tudja, hiszen bemérhető, hogy akár Brüsszelből, akár Párizsból, vagy Berlinből jönnek az ellene irányuló támadások, valahol mi mindig ott állunk ezek mögött.

Végül ugyancsak felelőtlenségnek és elbizakodottságnak tűnik Vona kijelentése, miszerint akkor is lemond, ha a 2018-as parlamenti választásokat a Jobbik nem nyeri meg. Pedig ezt nemcsak a közvélemény tarja kizártnak, hanem már párt tagsága is. Akár ne is lebegtesse a lemondását olyan sokáig, hiszen látszólag minden oldalon bizalmat vesztett. Mégis gondolkodjunk el, tényleg minden oldalon-e? Lehet-e komoly oka rá, hogy meghökkentő állításokat és olyan kockázatos fordulatokat tegyen, mint Novák Előd alelnöknek, a párt zászlóvivőjének eltávolítása, aki egyedül sokezer szavazatot hozott a pártnak. Végtére egy párt elnöke csak nem beszél hebehurgyán a levegőbe és nem mutat be légtornász politikai attrakciókat minden indok és cél nélkül.

Bár nem zárható ki, hogy mindez a szavazóbázis növelését célzó választói centrumba törekvés jele, a háttérben kell még lennie valami nagyon is nyomós oknak; valaminek, vagy valakiknek, ami, vagy akik mindezt megkövetelték. Teszem azt, ha jelentős, vagy ő előtte annak tűnő politikai erő elhitette vele, hogy ha más lelkületet ad a Jobbiknak, azaz kiirt belőle mindent, ami még valamelyest emlékeztet a MIÉP-re, akkor erős hazai és nemzetközi támogatást fog kapni. Mondjuk, ő válthatja le Orbán Viktort, avagy Orbán legalább arra kényszerül, hogy vele koalícióban kormányozzon, s fékezze az EU vezetőknek sok gondot okozó unortodox ,,magyarságát". Megérzésem szerint a fordulatában játszhat szerepet az a körülmény is, hogy Vona kezdetben maga is Fidesz-tag volt. Mindig is az volt a benyomásom, hogy a Fidesz nem csak annyira és nem csak úgy lehet érintett, netán érdekelt ebben e fordulatban, ahogy az első pillanatban és a szavak szintjén látszik. Már az előző levelemben is céloztam rá, mindehhez óhatatlanul, de egyelőre kitapinthatatlanul köze lehet a Fidesznek. Erről még most sem tudok konkrétebbet mondani, de kitartok mellette.

Még kevésbé lehet elvetni azt a lehetőséget, hogy az előbb említett mézesmadzagot húzogató erő mégsem a Fidesz, hanem, ...hanem, ... mondjuk, a sokat szidott, de láthatatlan háttérhatalmunk. Puszta feltételezés, de esetleg erre utalhat Vona Gábor hvg.hu-nak adott sokatmondó nyilatkozata is, miszerint ,,miniszterelnökként, ha kell, átadna holokauszt-emlékművet." Bizony sokak számára elgondolkodtató lehet, hogy miért pont így és kiknek ajánlotta újdonsült önmagát, nem pedig úgy mutatkozott be, mint a magyar nemzeti érdekek védelmezője, ahogy azelőtt tette. Azon nem csodálkozom, hogy az MSZP, a DK, vagy főleg az LMP a mi álláspontunkat tartja mérvadónak, hiszen tele vannak a mieinkkel, de a Jobbikra ez nem jellemző. Magyarázatként kapcsolódhat ide az is, hogy a közeli szabadkőműves felettesem szerint annak idején zsidó személyek tucatjai szúrták ki Vona akkor még vitathatatlanul antiszemita egyéniségét, mert kinézték belőle, hogy a körülmények és egyebek /hangsúly az egyebeken/ ügyes alakításával kiformálhatnak belőle egy filoszemita politikust, anélkül, hogy ezt önmaga észrevenné, és hogy minél hitelesebbnek tűnjön, ezt a saját érdemének tekintse. Ám erről sem mondhatok egyelőre többet, annál inkább mivel nem saját kútfőből származik. Akárhogy is alakult, ne higgye senki, hogy gyermekjáték volt, s egyik pillanatról a másikra történt, de azt sem, hogy nincs benne buktató és kockázat.

Akármelyik eset forog fent, szinte bizonyossággal megállapítható, hogy nemzetidegen szövetségesre talált. Márpedig pontosan ez a lényeg: ez kelt még nagyobb zavart a Jobbikban, s ezzel az országban is. A jelek szerint, az ellenzék nagy örömére, és elégedettségünkre, Vona ezt elérte.

Mindezekre a vargabetűkre a politikusok nagy része azt mondaná, egyetlen ,,logikus" magyarázat van rájuk, a pártérdek. Ám ez nyilvánvalóan túlzás, mivel a párt tagsága az elnöke tudtára adta, hogy mindez nem érdeke. Tehát más szinten kell keresnünk a magyarázatot. Csoportérdek? Bár a Jobbik vezetésének egy csoportja egyetértést mutat kifelé, s biztosan vannak, akik ezt tényleg egyetértőleg, de olyanok is, akik alkalmazkodásból teszik. Itt már megélhetési kérdésről is szó van, ezért ők le fogják beszélni Vonát a lemondásról, mert ha ő lelép, vele együtt buknak. Tehát még alacsonyabb szintre kell mennünk: maradnak az egyéni érdekek, amelyek inkább kitapinthatóak. Ezek érvényesítésével manőverezték olyan helyzetbe a Jobbikot, hogy már nem lehet jobboldali pártnak nevezni. A tagság továbbra is az, de a vezetés, ha nem is vált baloldalivá, vak ellenzékiségből, vagy egyéni ambíciókból afelé húz. Ez vonja maga után a növekvő, bár az egyelőre csak szóbeli agresszivitásukat a politikai ellenfeleikkel, és a statáriális eljárásukat az eredeti elveik mellett kitartó szervezeteikkel és tagjaikkal szemben.

Apropó, panaszkodsz, hogy nem tudsz fogást találni a kormánypárti Lőrinc nagyvállalkozó gój partnereden, mert sem az udvarlásra, sem a provokálásra nem fejti ki nézeteit a Jobbik filoszemita fordulatával kapcsolatban, így nem tudod, hogyan viszonyulj hozzá. Gyermekem, a kérdésedben a válasz, ami egyben ősi bevált taktikánk, s amelynek ismerete és főleg alkalmazása kötelező! Gój - mondod. Ebből kell kiindulnod. Ha egy gój bármi jelét is adja annak, hogy tudja, hogy zsidó vagy - kirekesztő! Ha pedig semmi jelét nem adja - burkolt antiszemita! Amennyiben az érdekeink megkívánják, senki nem menekülhet valamelyik vádunk alól. Ma már elértük, hogy a zsidó csak dicsérhető, mert ha szidalmazzák, vagy akárcsak egyszerűen rosszat mondanak róla, azonnal előkerül az "antiszemitizmus" bunkója. Ti is tartsátok mindig készenlétben. Alkalmazd csak nyugodtan. Nyilatkozz teljesen szenvtelenül minden olyan kérdésben, amelyben nem viselsz felelősséget. Minél inkább össze kell zavarni a gojokat, el kell őket bizonytalanítani. Főleg a vezető egyéniségeiket. A gójok nem jönnek rá, hogy hideg polgárháború folyik, pedig ma még eldönthetnék a harc kimenetelét, ha tudatára ébrednének, hogy harcban állnak.

Emlékszel, előző levelemben Link e témakörhöz kapcsolódóan írtam, s fontossága miatt megismétlem: mindennapos feladatunk őrködni rajta, hogy minél kevesebb sikeres, vagy makulátlan gój politikus nőjjön ki. Akit pedig a közvélemény ilyennek ismer el, azt provokáljuk, kompromittáljuk, hogy pártoljanak el tőle. Az ésszerűen és normálisan eljáró politikusokat, sőt általában az embereket, bármilyen eszközzel és áron védekezésre kell kényszerítenünk. A példák a szemed előtt zajlanak. Támadhatatlan és feddhetetlen gój személyiségnek nincs szabad út. E távlati célok érdekében a legfőbb vezető politikusok mellett is ott vannak a felfedhetetlen embereink, akik kolléga, beosztott, tanácsadó, szakértő, jóakaró, vagy barát minőségben fellépve rábeszélnek, vagy lebeszélnek, ahogy az adott esetben az érdekeink megkövetelik.

Magyarországról kitekintve pedig, joggal tartasz Trumptól, de nézz azért körül a környezetében, és vedd észre a hátrálását, amit szemléltet az első száz napjában a választási ígéretei és a tettei közötti nagyon is elgondolkodtató különbség. Látod, elértük azt is, hogy kitegye a szűrét az antiszemita Gorka Sebestyénnek. Ugyanakkor mi az USA-ban és minden országban igyekszünk a saját embereinket minél jobb kulcspozícióba helyezni. Ha odafigyelsz, már Európa elleni ,,szent háborúról" hallhatsz fenyegető kijelentéseket. Nem véletlen, egy ideje már sokan nyíltan tárgyalják az internetes fórumokon, hogy kinek kit és hogyan kell eltávolítania, vagy akár megölnie, legyen az Orbán, vagy Trump. A témakör befejezéséül, és ezt is csak úgy magunk között: soha ne veszítsd szem elől azt sem, hogy a leghatékonyabb antiszemiták egyébként is a gojokkal együttműködő és asszimilálódásra hajlamos zsidók. Ők a legtöbbször kisemberek, vagy nagy művészek, akik megbékélnek az asszimiláló gój hatalommal. Mindkettőjükért kár, mégis legalább ki kell közösítenünk őket, de jobb, ha ellenük is a legerőteljesebben lépünk fel. Ilyen áldozatokat ismét kell vállalnunk és majd újfent a gójokkal fizettetjük meg.

Valahogy úgy, ahogy bonyolult áttételeken át sikerült beugratnunk a Fidesz-KDNP vezetőit olyan kétes akciókba, amelyekből csak vesztesen kerülhettek ki. Emlékezz a net-adóra, a népszavazásra a migrációs kvótáról, az alkotmánymódosítás meghiúsulására, az elvetélt ebadóra, vagy az olimpiai pályázat visszavonására. (Vigasztalásul megrendezhetik a Maccabi zsidó olimpiát, amit már elvállaltak, bár semmiféle magyar nemzeti érdek nem fűződik hozzá. Ezt a közvélemény növekvő követelése ellenre sem fogják lemondani, mert világraszóló botrányt csapnánk). Észre sem veszik, hogy olyan ügyeket kezdeményezünk csendben, amelyek egészpályás támadás előkészítését célozzák. Emiatt a sorozatos, de sokszor megalapozatlan vádjainkra sem képesek igazán lehengerlően válaszolni. Még az ellenréveiket is a mi fogalmi keretünkön belül öntik szavakba és a védekező jelleg uralkodik bennük. Áttételesen, de ide kapcsolódik, hogy a fideszesek láthatólag azt sem is sejtik, egyszer még majd milyen nagy szükségük lenne a betiltott Magyar Gárdára és más önvédelmi csoportokra, amelyek rugalmasabban tevékenykedhetnének, s még bennünket is meghátrálásra kényszeríthetnének, nem is beszélve a randalírozó mássági és kisebbségi csoportokról. Nem véletlen, hogy hasonlóak minden országban léteznek, s folyamatos tömeg- és hatósági támogatást élveznek. Magyarországon pedig a "közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése szabálysértés" néven kriminalizálják és büntetik.

Mi pedig, élve a mulasztásaikból adódó kedvező helyzettel, ugyanakkor, a fundamentalista neoliberalizmus módszereit követve, rendszeresen botrányokat keltünk annak ,,bizonyítására", hogy a pártfogoltjainkkal együtt üldözésnek vagyunk kitéve. Mint látod, olyan ügynökhálózattal, kapcsolattartási és mozgósítási eszközökkel rendelkezünk, hogy ma már képesek vagyunk nemzetközi résztvevőkkel tüntetéseket szervezni a kormány ellen. Most éppen a Soros budapesti CEU egyetemét változtattuk ilyen eszközzé, mert Orbánék észrevették, hogy hatékonyan dolgozik a nemzetállamok ellen, sőt a migráció elősegítésében is. Nagyon jól tudjuk, szó sincs a CEU megszüntetéséről, de ezzel vádoljuk/vádoltatjuk őket, ám még ilyen hamis vádra sem képesek megsemmisítő választ adni. Orbán ugyan a parlamentben és az EU-ban is bejelentette, hogy nem akarják megszüntetni a CEU-t, de mi, ki fapofával, ki ártatlan képpel, folytatjuk az alaptalan vádaskodásainkat a megszüntetési szándékukról és, láthatod, eredményesek vagyunk; a világközvélemény nagy része, köztük az EU, nekünk hisz, a hisztériakeltésünk mellé áll. Pedig a CEU tényleg törvényfeletti és a saját kádereinket képezi. De mert ezt korlátozni akarják, igyekszünk lázadást szítani. Beépített és az egyes alkalmakra betelepített provokátoraink ebben kiváló munkát végeznek, amit nagyban segít, hogy a Jobbik az ellenzéki pártokkal együtt az Alkotmánybírósághoz fordult a CEU védelmében. Az egyetem privilegizált helyzete megvédendő, mert felforgatóképző, amire az unortodox és egyre magyarabb Orbán-kormány elleni harcunkban nagy szükség van. Akkor is, ha minden fontos ellenzékivé vált civil szervezetben, több egyetemen, a baloldali pártokban, a szcientológiai, a szabadkőműves, de még a szexuális mozgalmacskákban is a mi puszi és buzi pajtásaink ülnek vezető pozíciókban. (Tervezzük zsidó tagozatok létrehozást a fontosabb politikai szervezetekben és pártokban is, de ez még a jövő zenéje, bár kezdeti eredményeink már vannak). Igaznak tekinthetitek Raffay könyveit és nyilatkozatait is, miszerint a Parlamentben pedig a bal- és jobb oldalon egyaránt jelentős számban szabadkőművesek ülnek, sőt az egyik párt elnöke a páholy elnökségének tagja. Ők irányítják a kulturális- és oktatás világát, minek eredménye a gójoknak sugallt önmegvalósítás a nemzettudat terhére.

A naiv gójok Sorost támadják, holott Soros messze nem egyedül végzi mindezt, de nekünk éppen az a jó, ha vele nevesítik az akcióinkat és így továbbra is a háttérben maradhatunk. Ők meg vitatkozgathatnak róla, hogy Soros, vagy Trump irányítja az amerikai külpolitikát, avagy két amerikai külpolitika van. Mi azonban tudjuk, hogy egy van, amit félig-meddig a mi pénzügyi háttérhatalmunk irányít. Ha pedig számunkra valami mégis balul ütne ki, mivel Soros zsidó - ráadásul magyar zsidó - származását kihasználva olyan világméretű antiszemitázásba csapunk, hogy arról kódulnak, ami az EU-ban már el is kezdődött.

Mindennek okán hihetetlen jelentősége van, hogy a Jobbikkal megerősödött a Soros-gárda. A CEU neveltjei az egyébként bírságolást érdemlő, de mégis állami költségvetési támogatást élvező szekták és civil szervezetek bőkezű pénzelése és támogatása mellett valójában közös felforgatást végeznek. De ez folyik Macedóniában, Ukrajnában, még Oroszországban is, s mindenhol, ahol az érdekeink megkövetelik. A gójok pedig olyan szamarak, hogy a rendszerváltás óta gavallér demokratizmussal elősegítik az ellenségeik kiképzését. Nézd meg, a civil, illetve a nemkormányzati szervezeteink egyre inkább urai a helyzetnek. A gójok demokratizmusa oly mértékű, hogy nem is a magyar nevükön, hanem az angol rövidítésükkel (NGO) endzsíounak nevezik őket; ezt teszi még az ECHO TV-ben az őket támadó Sajtóklub is. Ezt jó jelnek tartjuk, mert ezáltal még tekintélyesebbek, s azzal az előnnyel is jár, hogy emiatt sokan azt sem értik, miről folyik a szó, s oda sem figyelnek rájuk. Így aztán az egyébként is gyenge kormányzati ellenpropagandának alig van hatása. Az efféle demokrácia nem más, mint politikai öngyilkosság.

Emiatt zavartalanul kialakulhatnak a párhuzamos társadalmak.

Mindezek következtében az igazságszolgáltatást is valamiféle politikailag korrekt demokratizmus irányítja. Túl sokszor keletkezik ilyen benyomás ahhoz, hogy csak látszatnak tartsuk. Vedd csak az enyhe, vagy utólag enyhített ítéleteket a bűnöző cigányok, illetve az ítéletek hiányát az oligarchák ellen. Zsidók meg egyetlen kipattant botrányban sem szerepelnek, legalábbis úgy alakítják a dolgokat, hogy ha van is benne zsidó, a kilétük nem válik köztudottá a közvélemény előtt. Pedig hát te is tudod, a botrányok, főleg pénzügyi visszaélések, alig történnek a közreműködésünk nélkül. Azt is biztosra lehet venni, hogy becsületes munkával senki sem válhatott, válhat milliomossá. Ezt a közvélemény is látja, s ezért van mégis támogatása a kormány szociális politikájának, és sokan nem hisznek az általunk hirdetett korrupciójukban és lopásukban.

A legfontosabb intelmemet utoljára hagytam. A fentiek esetenként a Jobbik bírálatának tűnhetnek, de nem bírálatként mondom, hiszen mindez a kezünkre játszik, hanem a politikai színpad hátterét akarom számotokra megvilágítani. Mindig tartsd is szem előtt, hogy a Fidesz-KDNP kormány egyetlen lehetséges szövetségesének, a Jobbiknak a saját jövőjére nézve is kétes fordulata után már nem a kormány, hanem Magyarország és a magyar nemzet sorsáról van szó, ezért nagy erők mozdulhatnak meg. Lehet, hogy tévedek, de a kormány sorsa feltehetőleg eldőlt. A gójok a demokratizmusban képesek versenyezni velünk, de gátlástalanságban - amihez, a pozíciónkat erősítve a Jobbik jelenlegi vezetése is csatlakozott - nem tudják a lépést tartani velünk. Csak azt szajkózzák, hogy mások jogának tiprásával nem lehet jogot érvényesíteni. Mi meg az ellenkezőjét valljuk, mert ennek gyakorlata emelt ki bennünket, s tarja fenn párhuzamos társadalmunkat. Vagy, ha úgy tetszik, államunkat az államban. Ezért az előnyökre és pozíciókra törekvésünknek továbbra is felül kell bírálnia bennünk minden etikai-erkölcsi meggondolást. (Idézem Sorost: ,,Nem érzem maga bűnösnek azért, mert erkölcstelen dolgokban veszek részt.") Arra kell törekednünk, hogy sem a Jobbik, sem mások ne gondolkodhassanak ésszerűen, számunkra kellemetlen tényeket, sikereket ne közölhessenek, csak elfogult, gyűlöletkeltő, harcias véleményeket egymásról, Oroszországról és Putyinról. Mint a sokasodó politológusok, vagy a megélhetési politikusok, valamint újabban bevetett, nekem ellenszenves, de támogatandó migráció- és melegpárti percember urfik-kurafik, akik szenvedélyesen támadják Orbánt, mert nemet mer mondani az EU egyébként tényleg bárgyú és öngyilkos politikájára. A helyzet kritikussá válhat bármely pillanatban, és ma még sokesélyes. Mindemellett arra vigyázzunk tehát különösen, hogy az egész szépen alakuló reményteli Judapest nehogy Iszlámpestté, vagy Budhapestté váljon, de ne legyen Brüsszel-fiók sem. Ez a mi kizárólagos felségterületünk; itt nem lehet szó mások párhuzamos társadalmáról, csak a miénkről. Ez lebegjen a szemetek előtt, akármilyen kérdést elemeztek. Remélem, mindezek fényében értitek, hogy e taktikánk mögött milyen stratégiai cél húzódik meg.

Ha fontos kérdések kapcsán kételyek merülnek fel köreitekben, írjál, szívesen ellátlak benneteket további intelmekkel.

Jahve áldjon! Ölel Unokabátyád.

- - -

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.

- - -

Megjelent a KAPU folyóirat 2017/5 számában.


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Nyílt levél az Országházban ülőknek
  2017-05-30 20:28:28, kedd
 
  Én mindig úgy tudtam, hogy a Parlamentben ülésezők az ország, a nép, a lakosság érdekeit képviselik. Azt is tanították, hogy eme elfoglaltság nem más, mint szolgálat, ami kötelez. Nem egyéni érdekek, hanem a közösség érdekeit figyelembe véve mindig a többségért hozunk döntést.

Az ország nevét meg lehet változtatni, de ettől még a lelkiség nem változik meg. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy nem a nemzet életkörülményeinek javításán fáradoznak. Minden mélyrepülésben van.

A világ számtalan országa tiltakozik a bolygóméretű tevékenység - geoengineering, közismert nevén chemtrail - által rendkívül módszeresen kémiai anyagot szóró repülőgépek ellen.

Okos tudósok és politikusok révén tudjuk, hogy ez nem más, mint világméretű vegyi háború az emberiség ellen. Az állandó vegyi permetezés létezése már régóta nyilvánvaló, és a világ számos kormánya által is elismert tény. A "chemtrail" kulcsszóra olyan elképesztő mennyiségű és sokrétű bizonyító anyag található az interneten is, aminek hamisítása képtelenség volna.

A "geoengineering" kulcsszóra - hasonlóan nagy mennyiségeben - hivatalos magyarázatok is megtalálhatók a "nem létező" jelenségre.

Röviden úgy lehetne jellemezni a helyzetet, hogy kizárólag a magyar Parlamentben ülők nem tudnak róla.

Ha egyszer a Parlament büféjéből kijövet felnéznének az égre, talán látnák az órákig tartó és fokozatosan felhővé váló csíkokat.

Nem furcsa, hogy az Uniós szabályok szerint bizonyos anyagokat tilos mérni a levegőben?

Azt is "tudjuk", hogy "Magyarországon nincsenek jelen" a MONSANTO génmanipulált vetőmagjai és halálos permetszerei, a MONSANTO mégis kitüntetésben is részesült, olyan nagyon magas adót fizetett az országunknak.
GMO vetőmag és "növényvédő szer" előállító és forgalmazó​ ​ 66 országban tevékenykedik - 700 különböző néven​ ​.

Kínában 800 000 tonna glifozátot termelnek évente​.
Az USA-ban a takarmány 88%-a, a szója pedig 93%-génkezelt!
Észak- és Dél-Amerikában 85 millió hektáron termelnek "Roundup ready" glifozát-rezisztens szóját, amit Kínába és Európába exportálnak az intenzív állattenyésztéshez. A haszonállatokban hatalmas mennyiségű a glifozát maradvány.

Magyarországra évente 550-600 ezer tonna takarmányszója érkezik dél Amerikából, ennek 95%-a GMO.

A MONSANTO 1997 óta tevékenykedik Magyarországon. 14 milliárd forintot ruházott be Nagyigmándon. A Monsanto Hungaria Kft. növényvédő szerek forgalmazásával és vetőmag termesztéssel foglalkozik. 6500 hektáron 1,3 millió zsák vetőmagot állít elő. 2012-ben 35 milliárd forintos bevétele volt.

Mikola mégis elárulta, hogy "persze most is vannak génmódosított termékek Magyarországon, például az állatok takarmányában, de ezeket nem itt állítják elő, hanem importáljuk". Tehát a nagyban reklámozott és "alkotmányos szintre emelt" úgynevezett "GMO-mentességünk" tehát pusztán csak arra vonatkozik, hogy ilyen termékeket nem szabad előállítani az országban. Import GMO-s táppal szabad etetni az állatokat - amelyeket aztán levágunk és megeszünk.

A Parlament büféjében nem?

Egy 2013-as felmérés alapján 18 EU nagyvárosban a vizeletpróbák 44%-ában glifozátot találtak.
Magyarországon a minták 30%-a volt pozitív. Az USA-ban 8x magasabb értéket találtak - ez a követendő minta?

Arra emlékeztetném Önöket, Kedves Parlamentben Ülők, hogy Önök esküt tettek a szolgálatra, az országunkra, s ha valaki ezt nem teljesíti, azt esküszegőnek nevezik.

Lehet, hogy Önök arra számítanak, hogy a káosz idején családtagjaikkal elvonulnak a jól kiépített, sokszintes alagútrendszerekbe, s ha majd tiszta lesz a levegő, a felszínre jönnek? ​ ​
Egy kietlen világba érkeznének.

Nem árt, ha tudják, bankszámláikat nem viszik magukkal, amikor meghalnak, maradnak a villák, a földterületek, és a kimenekített offshore-pénzek is. Odaát "önerőből" kell rendezni a számlájukat.
Minden tettnek nyoma van! Talán még nem késő...

"Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép.
És aki tehetséges. És akinek jelleme van......
A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!... Mert most ők jönnek...A rútak.
A tehetségtelenek. A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van."

- ezt teszik önök most.

Egy ember , aki emberhez méltó életet szeretne élni.
123 456 789
2017.05.22



Forrás : Link




Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Kalergi - Neki köszönhetjük a migránsokat és Európa bukását
  2017-05-22 19:56:13, hétfő
 
  100 éve eltervezte, ami most zajlik. - Talán a magyar politika ismerte fel Európa kormányai közül a legtisztábban a kontinens jövőjét folyamatosan fenyegető veszélyeket. Ismert, hogy Európa kettős nyomás alá került.

Az első saját extrém liberálisai, és a szabadkőművesek által már a megvalósítás mezejére vitt Kalergi-terv aktualizált változata. Az 1920-as években Coudenhove Kalergi(1884-1972), a rendkívül színes családi összetételű, eredetileg osztrák-magyar diplomata, majd német politikus megfogalmazott koncepciója szerint Európában egy vegyes, európai-ázsiai-afrikai összetételű népességnek kell kialakulnia.

E téves elképzelés mai értelmezése szerint multietnikussá-multikulturálissá kell válnia Európa eredetileg többnyire homogén és keresztény hagyományú nemzetállamainak. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi európai politikai elitek jelentős csoportjai már nem a hagyományos európai keretekben tervezik, vázolják fel jövőképüket. A másik tényező pedig az Ázsia és Afrika bizonyos régiói, államai demográfiai robbanásából, törzsi-vallási konfliktusaiból következő, Európa felé irányuló-irányított migráció.


Az törvényszerű, hogy a demográfiai robbanás sok esetben lehetetlenné teszi az amúgy is korlátozott életfeltételeket, ez felerősíti a törzsi és vallási konfliktusokat, ez a következő évtizedekben akár tíz- és százmilliós migrációt indíthat el Európa felé. Ekkora tömegek beteljesíthetik a Kalergi-tervet, végérvényesen és visszafordíthatatlanul megváltoztathatják Európa etnikai és vallási összetételét. Ez pedig véget vethet Európa eddigi történetének, az évszázadok alatt létrejött civilizációjának, kultúrájának, jogrendszerének.

Igen sajnálatos, szomorú példa Svédország mára kialakult helyzete. Az ország a korábbi évtizedekben, rendkívül fejlett gazdaságára építve páratlanul magas szintű szociálpolitikát épített ki. Ez volt a ténylegesen szociáldemokrata modell, az 1986 elején megölt miniszterelnök, Olaf Palme nevéhez társított ,,svéd szocializmus", melyet mintegy három évtizeddel ezelőtt szellemes viccek állítottak párhuzamba a ,,létező szocializmussal".

Valakik rejtett, több évtizedes sikeres aknamunkája eredményeképp a svéd identitásképből szinte már kiszorult Gusztáv Adolf és XII. Károly nagy királyok alakja, ellenben bekerült az ,,emberi jogok" túldimenzionálása. Ennek valódi tartalma mindenféle társadalmi, szexuális és egyéb deviancia, az idegen kultúrák, a migráció iránti felfokozott érzékenység és megértés.

Donald Trump, az USA a civilizált világ számára új perspektívákat felvázoló elnöke mára Svédország iszlamizációjáról beszél. A svéd nagyvárosok ,,no go" enklávéiban már az iszlám hit agresszív értelmezői a meghatározóak. A bevándorló, fiatal, műveltnek nem minősíthető tömegek fogékonyak a vallás fanatikus, agresszív értelmezésére, a befogadó állam alapértékeit támadják.

Kalergi 1922-ben, Bécsben alapította meg a Pán-Európai Mozgalmat melynek célja egy “Új Világrend" létrehozása volt, melynek vezető államai az Egyesült Államok és a vele szövetséges, föderális államok lennének. E terv szerint a világkormány létrehozásának első lépése az európai integráció megindítása lenne. A kezdeményezés legelső támogatói között voltak olyan cseh politikusok is, mint Tomáš Masaryk és Edvard Beneš, az anyagi alapot a dúsgazdag bankár Max Warburg teremtette meg a 60 000 márka pénzbeli adományával. A Pán-Európai Mozgalmat Ignaz Seipel osztrák kancellár és Ausztria későbbi miniszterelnöke Karl Renner vezette. Később olyan francia politikusok támogatták a mozgalmat, mint Léon Bloum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi.
Az európai fasizmus felemelkedésével a Kalergi tervet törölték és a Pán-Európai Mozgalmat szétverték, de a második világháború után, hála Kalergi fáradhatatlan és őrült tevékenységének, Winston Churchill és a B'nai B'rith elnevezésű zsidó szervezet támogatásának és olyan neves lapok médiatámogatásának, mint amilyen a New York Times, a tervet végül elfogadja az Egyesült Államok kormánya. Ennek erdeményeképp a CIA végül belekezdett a terv végrehajtásába.

A Kalergi-terv





Könyvében - melynek címe: "Praktischer Idealismus" - Kalergi rámutat, hogy a jövő Európáját nem az Óvilág honos népei birtokolják majd, hanem egy fajta ember alatti ember, mely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye.

Kalergi egyértelművé teszi, hogy Európa népeit sárga mongoloid népekkel és harmadik világbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli gyökértelen és soknemzetiségű sokaság melyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tudna uralkodni.
Kalergi első lépésben az európai nemzetek önrendelkezési joguktól való megfosztását hirdette, a későbbiekben ezen nemzetek kiirtását tűzte ki célul tömeges bevándorlás és etnikai szeparatista mozgalmak révén. Ahhoz, hogy Európát egy új vezető réteg akadálytalanul uralhassa, Kalergi egy feketékből, ázsiaiakból és fehérekből álló új, homogén faji keveréknépesség létrehozását hirdette. De ki lesz ezen a népességen uralkodó új elitréteg? Kalergi erről is felvilágosít minket:

A jövő embere kevertfajú lesz, a mai kor faji csoportjai és társadalmi osztályai lassan, fokozatosan eltűnnek a tér és idő beszűkülése, az előítéletesség megszűnése miatt. Az eurázsiai-negroid faj a jövő, mely küllemében leginkább az ősi egyiptomiakra hasonlít. Ennek a fajnak a létezése fogja a népek és egyének sokféleségét felváltani. Európa a judaizmus elpusztítása helyett - akarata ellenére -, kiművelte és erőssé tette ezt a népet, hogy ezen mesterségesen előidézett fejlődési irány során a jövő társadalmi elitjét képezzék. Egyáltalán nem meglepő, hogy az a nép, mely a gettók börtönéből szabadult, vált Európa új szellemi arisztokráciájává. Európa gondoskodása megteremtett tehát egy új, modern arisztokráciát, azokban az időkben, amikor a hagyományos európai, feudális arisztokráciát végleg szétzúzta a zsidó emancipáció. (a Francia Forradalom mészárlásai nyomán)

Bár Richard Kalergi nevét egyetlen tankönyv sem említi meg, az ő elgondolásai képezik az Európai Unió eszmei alapját. A különböző etnikai kisebbségeket előtérbe helyező és védő intézkedések és jogszabályok összessége azzal a céllal született meg, hogy elősegítse az afrikai és ázsiai népesség európaiakkal való keveredését, hogy elpusztítsák identitásunkat, hogy Európa teljes népességét egy fajta keverék, mulatt fajjá homogenizálják. Ezen intézkedéseknek nem humanitárius célja van, hanem az, hogy megvalósítsák az emberiség eddigi legnagyobb népirtását, melyet a kíméletlen multikulturalista rezsim akar elkövetni. Minden második évben kiosztják a Coudenhove-Kalergi Európa díjat azoknak az európaiknak, akik élvonalában álltak ennek a bűnös tervnek a végrehajtásában. A díjat többek közt olyan politikusoknak is megítélték, mint Angela Merkel és Herman van Rompuy.

A genocídiumra - azaz népirtásra - való szüntelen uszítás szerves részét képezi az ENSZ felhívásainak, mivel a világszervezet állandó jelleggel bevándorlók millióinak befogadását követeli Európától, hogy enyhítsenek az úgynevezett “demográfiai válságon". Az ENSZ New York-i kirendeltségének egy 2000 év január havában közzétett jelentése szerint - címe: "Immigration replacement: A solution to declining and aging population" - Európának 2025-ig 159 000 000 bevándorlóra van szüksége.

Az ember elgondolkozik azon, honnan jöhetnek ezek a számok, melyek azt hivatottak bizonyítani, hogy nekünk X év múlva Y számú bevándorlóra van "szükségünk". Könnyű belátni, hogy a "demográfiai válságot" bőkezű családtámogatási rendszerrel, családbarát értékrend közvetítésével és a családromboló devianciák hirdetésének a szankcionálásával könnyedén meg lehetne oldani. Nyilvánvaló, hogy az Európán kívüli génállomány beáramlása tönkreteszi népeink genetikai örökségét, a bevándorlásnak hála egyszer megszűnünk létezni, mint egyedi faji és etnikai csoport. A különböző deszegregációs, multikulturalista és “rasszizmus" ellenes intézkedéseknek az egyedüli célja az, hogy eltorzítsák népünket, hogy olyan ember alatti emberekké váljunk, akiknek nincs nemzeti identitása, saját kultúrája és történelme. Röviden összefoglalva a Kalergi tervben foglaltak alapozzák meg a mindenkori kormányok azon intézkedéseit és jogi szabályozóit, melyek a honos Európai népesség tömeges bevándorlással való megsemmisítését tűzték ki célul. G. Brock Chisholm az Egészségügyi Világszervezet egykori vezetője mesterien elsajátította a Kalergi terv doktrínáját, ez teljesen egyértelmű a hangoztatott álláspontja alapján: "Amit fontos lenne megtenni az, hogy mindenhol korlátozzuk a születések számát és népszerűsítsük a - rasszok közötti - vegyes házasságokat a célból, hogy létrejöjjön egy globális emberfaj, egy olyan világban, melyet egy központi kormány fog teljes egészében irányítani. "

Végkövetkeztetések

Ha körbenézünk korunk multikulturális társadalmában, nyilvánvalóvá válik, hogy Kalergi terve a végkifejletéhez közeleg, mivel napjainkban Európa összeolvadása zajlik a harmadik világgal. A faji keveredés pestise évente többezer kevert fajú gyermek megszületését eredményezi, ők “Kalergi gyermekei". A fősodratú média a félretájékoztatás és a bevándorláspárti álhumanitárius propaganda kettős nyomásával akarja a honos európai embereket szüntelenül a saját örökségük, identitásuk és származásuk megtagadására kényszeríteni.

A dolgozók millióit megnyomorító globális kapitalizmus tányérnyalói szakadatlanul arról akarnak minket győzködni, hogy identitásunk megtagadása egy “nemes", haladó és humanitárius cselekedet, hogy az ún. “rasszizmus" bűn és elítélendő. Mindezt azért teszik, mert mindannyiunkból vak, atomizált fogyasztókat akarnak nevelni, akik nem rontják nekik a “bizniszt". Napjainkban minden eddiginél fontosabb a rendszer hazugságai ellen küzdeni, hogy felébresszük az európai népek forradalmi küzdőszellemét, hogy kiálljanak nemzeti önrendelkezési és önszerveződési jogukért és felkeljenek a multikultikulturalista elnyomatás ellen! Mindenkinek látnia kell, hogy az európai integráció valójában csendes népirtás az európai gyökerű népek ellen, tehát nincs más választásunk, csak a forradalmi küzdelem létünkért, családjainkért, minden más alternatíva a nemzethalált jelenti!


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
A liberalizmusról ( a cion bölcseinek szemével)
  2017-05-22 19:49:10, hétfő
 
  A liberalizmus (szabadelvűség) hívei szerint az egyetlen igazi szabadság, a kényszerektől való mentesség szabadsága. A liberalizmus minden formája úgymond a szabadságot védi, csak éppen mást és mást értenek szabadság alatt, persze kérdés kinek a szabadságáról van szó, egyáltalán: az valódi-e? A továbbiakban azt szeretném bemutatni a ,,Cion bölcseinek jegyzőkönyvei" alapján, hogy a közfelfogás szerint 1789. július 14. -én, a párizsi Bastille bevételének időpontjával útjára indult világfelforgató liberális eszme, mire is szolgál valójában.




Nyitóképen: Egy párizsi épületen a forradalom jelszavai, melyek kiegészültek a ,,demokráciában" - mondhatnám demodiktatúrában - ma már szokványos megfigyelés tárgyi jelképével. (A demodiktatúra a demokrácia és a diktatúra szavak összeolvasztásából kreálva, de jelenthetne bemutatott diktatúrát is, ugyanis amit ma a diktatúrákból látunk, az csak kedveskedő előzetes, vagyis kismiska ahhoz képest ami jövőben lesz, ha a jegyzőkönyvekben foglaltak megvalósulnak! Ott már teljesen értéktelen lesz az egyén élete!)

"Emlékezzenek a francia forradalomra, amelynek mi adtuk a “nagy" jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk mûve volt." (3. jegyzőkönyv)

"A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá." (1. jegyzőkönyv)


Szabadság, egyenlőség, testvériség a ,,nagy" francia forradalom híres jelszavai (franciául: Liberté, Égalité, Fraternité) ,,igazi" hamis-gyöngyök, amint azt az idézet mondatban maguk a cionisták is elismerik! Arra, hogy mire szolgálnak ezek a téveszmék, azt nagyon pontosan megfogalmazzák:

"Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a “szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként mûködtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját." (1.jegyzőkönyv)

Hasonlítsuk össze a francia hamis jelszavakat pl. I. Ferenc osztrák császár és magyar király jelmondatával: Justitia est regnorum fundamentum! /Az igazságosság az országok alapja/. (A felirat ma is olvasható a bécsi Hoffburg bejárata fölött.) Vajon melyik áll közelebb az élethez? A ,,szabadság, egyenlőség testvériség" jelszavakat nagyon sokan még ma is természeti törvényként határozzák meg, holott szerintem ez teljességgel hamis! A természet törvényei álláspontom szerint: Haza, Család, Igazságosság! Ha valaki kételkedne ebben, nézze meg az egyfajta kolóniákban élő emlősállatok, vagy akár méhek, hangyák ,,társadalmi" viselkedését, egymáshoz való viszonyukat. Ha pl. esetleg a Kalergi terv megvalósíthatóságára lenne valaki kíváncsi a liberalizmussal meg nem fertőzött vöröshangyáknál, helyezzen a bolyba nagy csoport feketehangyát, majd kísérje figyelemmel mi fog történni! Vagy elűzik azokat, vagy megölik! És ez igaz akkor is, ha a feketehangya bolyba vöröshangyákat helyezünk! Persze nekik könnyű! Mit tudnak ők a liberalizmusról?

"Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét. A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, párt-szeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet." (10. jegyzőkönyv)

Nézzük mire jó a liberális téveszme elterjesztése:

"Hogy a gójok intézményeit ne semmisítsük meg idő előtt, nagyon óvatosan nyúlunk hozzájuk és egyelőre csak az azok mechanizmusát mozgató rugók végeit ragadtuk meg. Ezek a rugók szigorú, de igazságos rendérzékben testesültek meg, mi a liberalizmus kaotikus féktelenségével helyettesítettük őket. Kezünk benne van a törvényhozásban, a választások lebonyolításában, a sajtóban, az egyén szabadságában, mindenekfelett azonban a nevelésben és a közoktatásban, mivel ezek az igazi szabadság sarokpillérei. Félrevezettük, elszédítettük és elrontottuk a nemzsidó fiatalságot azáltal, hogy olyan elvek és elméletek alapján neveltük, amelyekről tudjuk, hogy helytelenek, de amelyeket mégis a lelkére kötöttünk."(9. jegyzőkönyv)

"Mihelyt elismerték majd uralmunkat, a liberálisok, az utópisták, az álmodozók végképp eljátszották kisded játékaikat. Addig is azonban még jó szolgálatokat tesznek nekünk. Ezért továbbra is le fogjuk kötni gondolataikat új és látszólag haladó fantasztikus elméletek mindenfajta hiú ötletével: mert addig csavarjuk el teljes sikerrel az ostoba gójok fejeit a haladásról szóló frázisokkal, amíg nincs közöttük egy sem, aki képes felfogni, hogy ez a szó az igazságtól való eltérést takar mindazon esetekben, amikor nem anyagi törekvésről van szó, mert igazság csak egy van, és ebben haladásnak nincs helye. Mint minden megtévesztő gondolat, a haladás is az igazság elhomályosítására szolgál, hogy azt ne ismerje senki, kivéve minket, Isten Kiválasztottait, az igazság őrzőit" (13. jegyzőkönyv)


Manapság a ,,látszólag haladó fantasztikus elméletek mindenfajta hiú ötlete" közé sorolnám a klímaváltozást és a Föld melegedésének okaként a széndioxid megjelölését, (igaz újabban három éven belüli mini jégkorszakról is beszélnek) Európa őslakosságának feltétlenül szükséges génfrissítési igényét (a muszlim hordával), stb.

Henry Ford, 1921.- ben tett nyilatkozata a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvéről":

2Az egyetlen nyilatkozat, amit a Jegyzőkönyvekről hajlandó vagyok közzétenni az, hogy ezek összhangban vannak a fejleményekkel. Tizenhat évesek, és mindvégig összhangban voltak a világhelyzettel egészen mostanáig. Most is összhangban vannak."


Van még kérdés?


Madarász László


Forrás: Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Sütő Gábor : Kisebbségek és másságok rémuralma
  2017-04-03 22:58:06, hétfő
 
  A politikai korrektség háttere / A nemek ,,forradalma"? / Olimpia nem, ´ Games igen? / A magyar kisebbségeket nem pártfogolják / Korunk hősei a migránsok? / Ellenszél: Putyin, Orbán, Trump / Van-e teendőnk? /

(KIK VALÓJÁBAN A SZÉLSŐSÉGESEK?)


A körülhatárolatlan tartalmú, s éppen ennek okán a nemzetellenes neoliberalizmus és baloldaliság trónjára emelt politikai korrektség nevében ma még nemcsak lepocskondiáznak, hanem meg is büntetnek bennünket, ha jöttmentnek, betolakodónak, homokosnak, leszbikusnak, négernek, színesnek, cigánynak, másvallásúnak, zsidónak nevezzük azokat, akik pedig azok, s akiket évszázadokon át, a sértés szándéka nélkül így neveztünk. Mégis nevezzük őket ugyanígy a jövőben is, ugyancsak a sértés szándéka nélkül. Merthogy az emberi társadalomban kialakult rend szerint, egymás megértése céljából, mindenkit és mindent nevezünk valahogy, s lehetőleg a legtalálóbban. Így ésszerű, hiszen semmilyen tekintetben nem születünk egyformának, sem egyenlőnek (nemünkre, kinézetünkre, képességeinkre, lehetőségeinkre nézve és számtalan más tekintetben), ezért a különbségtétel természetes. Semmi megalázó nincs benne, hiába is próbálják bebeszélni nekünk. (A mindenki egyenlő elvnek csak az igazságszolgáltatásban kellene uralkodnia, ott meg a jelenlegi társadalmi rendszerben inkább a gazdasági-pénzügyi uralom, a kisebbségeket és másságokat előtérbe toló háttérhatalom akarata érvényesül; az igazságot nekik szolgáltatják). Egyébként, ha az embereket, szervezeteket, problémákat, jelenségeket, nem lehetne nevükön nevezni, akkor nem is tudnánk őket felismerni, minősíteni, kezelni. Káosz uralkodna el a társadalomban. Ezért eleve álszenteskedés megbotránkozni bármely elnevezésen, érinthetetlenné tenni bárkit, viszont a hozzájuk kapcsolódó tényeken és tetteken annál inkább lehet és kell vitatkozni. Ráadásul maguk az említettek is, hol hivalkodóan, hol harciasan, de jogosan, sőt egyre büszkébben annak, vagy ahhoz közelállónak vallják magukat, ahogy nevezzük őket. Méghozzá, ugyanezzel érvelve, előjogokat követelnek és szereznek, sőt intézményesített szellemi-politikai, vallási, szexuális, faji terrorjukkal egyre számottevőbb jogtalan anyagi, megnyilvánulási és egyéb előnyhöz jutnak a többségi társadalommal szemben. Gyakorlatilag a saját fenekedő, acsarkodó, szekírozó és követelődző szellemiségükben rátelepszenek a közállapotra, a közhangulatra, sőt egyre érezhetőbben ezzel fenyegetik a közhatalmat is. Kikövetelik, hogy az önmagában érdem nélküli mivoltuk jogcímén elnézően kezeljük társadalomellenes eljárásaikat, mindenkivel és mindennel szemben védelmezzük őket, önbecsülés helyett őket becsüljük, egyszóval folyamatos pozitív diszkriminációt várnak el. Túl azon, hogy eredendően mindenféle, az esetleg néha indokoltnak tűnő pozitív diszkrimináció is eleve megbélyegzi a benne részesülőket, sérti az emberi egyenlőség elvét, s nem összeegyeztethető a törvény előtti egyenlőséggel sem, ,,az egyenlőbbek" egyre nyíltabban és agresszívabban leminősítenek, lenéznek bennünket, gúnyolódnak rajtunk. Nemcsak nem hajlandók semmiféle toleranciára, hanem idegen önazonosságot iparkodnak belénk plántálni, gátlástalan és visszataszító eljárásaikkal, kihívó és ízléstelen vonulásaikkal, mértéktelenségükkel és mohóságukkal, visszaéléseikkel, romlott életvitelükkel, nem is titkolt magyarellenességükkel provokálnak bennünket. Számos európai országban pedig az erőszakos eljárásaik, sőt az egyre gyakoribb fegyveres terrorizmusuk által teremtett légkörben a hadiállapot körülményei között kell megtartani a karácsonyi, újévi és egyéb hagyományos ünnepeket.

Ámde hiába dédelgetik a kisebbségeket és a másságokat, őket nem érdekli sem a valóság, sem az igazság, sőt e magatartásukat, tehát az elidegenedést a természettől és a társadalomtól, világszerte uralkodóvá akarják tenni. Iparkodnak elérni, hogy a nemzeti érzelmű és természetes hajlamú nagy többség ne a valóságot lássa és vallja, hanem azt, amit ők sugallnak neki. Ne azt higgye, amit lát és hall, és ne aszerint járjon el, hanem képmutatóan szóljon és cselekedjen. A képmutatás azonban félreértést és békétlenséget szül, sőt mindaddig, amíg hagyjuk törtetni a politikai korrektséget, még az igazmondás is csak ugyanazt szülheti.

A politikai korrektségen lovagló izgágaság felmérhetetlen szellemi, mentális, politikai, anyagi és egyéb károkat okoz az országnak és minden tisztességes állampolgárnak, megsérti a törvényeinket, hagyományainkat, az emberi normákat és a jó ízlést, nyugtalanságban tartja a közéletet. Mintegy ráadásul, olyan tragikus következményekkel járó ,,modern" fertőző betegségeket is terjeszt, amelyek ellen ma még nincs biztosan ható ellenszer. Ezért a kisebbségek és másságok széleskörűen ,,népszerűsített" beállítottsága és hadakozó ténykedése összességében (Tehát nem önmagukban a velük született, s mind társadalmilag, mind orvosilag kezelhető adottságaik) ember- és társadalomellenesnek minősíthető, így ez az igazi szélsőséges magatartás. Ezt még tetézik is azzal, hogy mindemellett minket tartanak szélsőségesnek, sőt elviselni sem akarnak bennünket. Pedig a rendre illetéktelennek bizonyuló egyes illetékeseink gyávasága és megalkuvása miatt, a legtöbbjüket közvetve, de sokszor közvetlenül is a mi munkánk tartja el. Mindennek okán létérdekünk, hogy véget vessünk a kisebbségek és másságok rémuralmának.

Ma még dühöng, acsarkodik e természet-, ember- és társadalomellenes szélsőségeket összeesküvő szárnya alá vevő, s a pénzügyi és szabadkőműves háttérhatalom és a neoliberális, baloldali párbajsegédjeik által a világra erőltetett izgága és békétlen politikai korrektség rémuralma, ám szerencsére elkezdett düledezni.

A politikai korrektség háttere

Mi is, honnan tűnt elő, s miért uralkodhatott el a politikai korrektség alattomos és kártékony téveszméje és vált a kisebbségeket és másságokat maguk előtt toló háttérhatalom fegyverévé?

Az emberiséget tragikus tévútra tuszkoló csalóka téveszme olyan szóhasználatot, nyelvezetet, viselkedést, gondolkodást, azaz átfogó társadalompolitikai magatartást próbál ránk erőltetni, amely elkerüli, ködösíti, sértésnek állítja be az etnikai, szexuális, vallási, kulturális és egyéb kisebbségi-mássági személyek és közösségek, de még a földrajzi elnevezések eddig általánosan elfogadott megnevezését is, sőt egyáltalán említését. (Teljesen indokolatlan, hogy mi magyarok az ezeréves Pozsonyt Bratislavának, Kolozsvárt pedig Clujnak mondjuk). Tehát a kialakult közérthetőség rovására fogalmaz, eleve inkorrektnek, elítélendőnek, sőt büntetendőnek tekinti a közhasználatú megnevezéseinket. Nemcsak követeli a kisebbségek és a másságok iránti össztársadalmi toleranciát, hanem azt végtelenként és egyoldalúan fogja fel; minden kiügyeskedett előnyt szerzett jognak tekint, amitől soha többé nem lehet őket megfosztani; ahhoz csak hozzátenni lehet.

Mindez elvben mélyen sérti a demokrácia elvét, gyakorlatilag pedig elsősorban a természetes hajlamú és nemzeti érzelmű többséget, azaz voltaképpen felborítja a nemzetállamok társadalmi rendjét. Nem is kell ahhoz politikusnak lenni, hogy az ember ilyesmit ne fogadjon el. Elég józanul gondolkodni.

Valószínű, hogy a ,,politikailag korrekt" kifejezést először 1793-ban az USA-ban, jogi eljárásban használták, majd szórványosan az angolszász országokban más területeken is elterjedt. A második világháború alatt a Japánnal szembeni háborús bánásmód kapcsán jelent meg az amerikai katonai nyelvezetben. Később a nyugati baloldal ezzel jellemezte a vak sztálinistákat. Zavaros értelemben szerepelt Mao-Ce-tung piros könyvecskéjében is. Az 1970-es, 80-as években az új baloldal, a feministák, a lázadó diákok és a magukat ,,haladónak" tartó értelmiségiek politikai ellenfeleikkel szemben használták. Legújabban pedig a szabadkőműves-zsidó pénzügyi háttérhatalom és a szolgálatában álló neoliberálisok és baloldaliak a nemzetállamok elleni közös harcukban tűzték zászlajukra. Ugyanezen politikai erők hozták divatba a magyar nyelvben is, s az ő sajátos érdekeiket szolgáló gondolatrendőrséggé szeretnék alakítani.

Magát a politikai korrektséget, az angol PC (political correctness) rövidítést átvéve, a köznyelvben érthetetlen ,,píszí" rövidítésként emlegetik, hogy minél misztikusabbnak és tisztelendőnek tűnjön. A rendszerváltást követő években ennek szellemében rosszallónak minősítették és a roma szóval helyettesítették az önmagában nem sértő cigány elnevezést, ami felesleges és fura nyelvi bonyodalmakhoz vezetett. A nagy számban megjelent vallási csoportokra pedig a köznyelvi szekta helyett a kisegyház kifejezést vezették be, és sorolhatnánk a naponta hallott közismert megtévesztő nyelvi és egyéb ,,újításokat". E nyomás alatt nemrég az EMMI is szerkesztett belső használatra egy meglehetősen mulattató, de képtelen magyar-magyar szószedetet, szerencsére azonban az ajánlott helyettesítő kifejezéseik többsége a gyakorlatban nem talált elfogadásra, ám félő, hogy az ötlet nem halt el.

Európában semmiképpen, sőt a nyelvi újítások mellett a szemünk előtt folynak az önfeladó, öngyilkos eljárások: az egészséges nemzeti önvédelmi reflexek elsorvasztása, sőt tiltása, a tolerancia félreértelmezése és mindent felülíróvá emelése, a véleményterror önkéntes elfogadása, sőt túlteljesítése, egyszóval kifejezetten az önmegsemmisítés. A betolakodóknak megfelelési kényszert önként vállalva, ezrével születnek a jóvátehetetlen károkat okozó gaztettek. A keresztény templomok és emlékhelyek tömeges lerombolása, keresztény ünnepek, mint a karácsony átnevezése, semmibe vétele, sőt tiltása. Már a keresztnév kifejezés ellen is hadakoznak, és egyéb önpusztító idióta döntéseket hoznak. Még az aprópénzgyűjtő persely hagyományos disznó formája ellen is tiltakoznak, mert az állítólag sérti az sérülékeny lelkületűkről egyébként semmilyen bizonyítékkal nem szolgáló betolakodó muszlimokat. Akárcsak a kereszt a Real Madrid címerében, amit rögvest el is távolítottak. Még megbotránkoztatóbb, hogy az egyházak is lemondanak egyes jelképeikről, hagyományaikról, sőt lassan-lassan idegen isteneket imádnak élükön a mai Vatikánnal, pedig a ,,píszí" őrültséggel szemben fontos ellensúlyt képezhetnének.

Különösen dívik mindez Franciaországban, ahol a betolakodók rendszabályozása és kiutasítása helyett golyóálló üvegfallal veszik körül az Eiffel-tornyot, hogy legalább ott ne követhessenek el terrorcselekményt. Inkább elcsúfítják a fővárosukat, nevetségessé teszik önmagukat, mintsem követnék a magyar példát. Manuel Valls volt francia miniszterelnök 2016-os gyalázatos behódoló rasszista szavainak szellemében járnak el a muszlimokkal szemben is: ,,Ha 100 ezer spanyol származású francia elmenne, sosem mondanám, hogy Franciaország már nem Franciaország. Azonban, ha 100 ezer zsidó hagyja el Franciaországot, Franciaország nem lesz többé Franciaország." Mernek kicsik lenni. De ne essünk tévedésbe, nem a francia nemzet, hanem a jelenlegi vezetőik egy része. A Figaróban közzétett kemény szavú nyilatkozatban már a francia diplomáciai kar is fellázadt a Hollande-kormány külpolitikája ellen.

Angliában a szülészek kezdeményezték az ,,anya" szó kerülését, s a várandós nők ,,kismamának“ szólítását, mert állítólag sérti a transzszexuálisak jóérzését, a tolerancia hiányát feltételezi a nemüket megváltoztatókkal szemben. Az ,,várandós anyuka, édesanya vagy nevelőanya" kifejezéseket ugyancsak ki kell szorítani, mert önmagukban ,,kirekesztőek és elavultak". Ehelyett a semleges hangzású ,,állapotos ember" vagy a ,,terhes személy" használatát ajánlják. ,,Bár a terhes emberek többsége magát nőként határozza meg, nem lehetünk kirekesztőek azokkal a transzszexuális férfiakkal sem (biológiailag nő, de identitásában férfi), akik jobban örülnének, ha 'állapotos személyként', nem pedig 'várandós anyukaként' utalnánk rájuk" - állítják. Szerintük már maga a férfi vagy nő kifejezés is sértő, helyette az ,,alárendelt nemként" kell utalni a születési adottságból fakadó nemi állapotra.

Nem ez azonban az első eset. Még 2011-ben jelentette be az amerikai külügyminisztérium, hogy az útleveleken lecserélik az édesanya, illetve édesapa kifejezéseket, és helyettük semlegesnek minősített megjelölést használnak. Az édesanya és az édesapa helyett az ,,egyes számú szülő" és ,,kettesszámú szülő" elnevezés kerül a dokumentumba. A minisztérium közleménye szerint ,,ez az előrelépés annak érdekében történt, hogy nemileg semleges leírást biztosítsunk egy gyermek szüleiről, és ezzel elismerjük a különböző típusú családok létét".

A svédországi Egalia (Egyenlőség) óvodában pl. nincsenek ,,kisfiúk" vagy ,,kislányok", csak ,,barátok". A mesterséges megszólításokban megnyilvánuló svéd kezdeményezés a nemi sztereotípiáktól mentes nevelésre irányul. Ugyanitt ,,semleges", vagy ,,harmadik nemű" illemhelyek kialakításán és azon is tépelődnek, hogy a férfiaknak is az ülve pisilés javallott. (Olyan kezdeményezésről azonban még nincs hír, hogy a nőket rábeszéljék az állva pisilésre, pedig az igazi egyenjogúság ezt is megkövetelné, avagy nem?)

Azonban akár tetszik a szexuális másságoknak, akár nem, nem avult el, hogy a gyermeket nők szülik, s a várandósság idején ők kismamák, nem pedig ,,terhes személyek". Terhes, sőt egyre terhesebb személyek a normalitás határán túllépő másságiak és kisebbségiek. Egyelőre kisebbség, mert - szerencsére - ők vannak kevesebben a józan, de érthetetlen módon csendes többséghez képest, amelynek ki kellene mondani végre, hogy mindegyikük elmehet az egyes számú meg a kettesszámú szülőjéhez panaszkodni, vagy sündörögni. Azokkal együtt, akik azon törik a fejüket, hogy milyen marhaságot találjanak ki kínjukban, s tovább borzolják a kedélyeket. És az a baj, hogy szokott nekik sikerülni. Az ellentmondókat nácinak, szélsőségesnek, rasszistának, nacionalistának nyilvánítják, megbélyegzik, háttérbe szorítják. A legtöbbször nem is találnak hatékony ellenállásra. A gondolkodásra képtelen, csak az önmegvalósításával törődő és fajilag vegyes emberfajt akarnak kitenyészteni, ami az emberi társadalom pusztulásához vezethet.

Ma már nálunk is minduntalan kiérezhető a ,,píszí" a hírközlésben, a közéletben, a politikában. Bosszantó, hogy még a művészeti zsűrik is ennek megfelelően hozzák a döntéseiket, amiket ráfognak a manipulálható közönség-szavazatokra. Olyanokat juttatnak tovább, akik nagy része az angolra, vagy az olaszra hasonlító nyelven gajdol és rikoltozik, miközben vonaglik és dobálja magát a színpadon. A filmfesztiválokon azok nyernek, akik a sajátságos kisebbségi-mássági óhajoknak mennek elébe. Zajlik a zsidóságukkal és a magyarellenességükkel kérkedők kitüntetése. Még hivatalos állami megnyilatkozásokban is elő-előfordul kisebbségek és másságok, de még a Habsburgok méltatása is.

Egyes tv-vitaműsorok egymást múlják felül a hasonló értelmetlen, de hangzatos megtévesztő megállapításokkal. (Tisztelet azoknak, akik komolyan veszik a feladatukat, mint az Echo TV hasonló programjai). A megtévesztőkhöz tartozik a Heti Hetes, a ,,megújult" Civil Kaszinó, a Sas-kabaré, a Szabadfogás, stb. Ez utóbbiban, például, elhangzott a lehetetlenség határát a túloldalról súroló állítás, miszerint ,,Orbán Viktor polgárháborút indított az ország ellen" (Egyesek hidegháborút hallottak, de a logikátlanságukat tekintve majdnem mindegy). Ezt a televíziós különítményt az elnevezésével összhangban érezhetően egyetlen cél vezérli; Orbán szapulása szabadfogással, azaz bármilyen módon. Ezt viszont összeszokottan, rutinosan, egyetértésben végzik, s ha véletlenül valamelyikük erről elfeledkezik, vagy tényleg igyekszik helyesen látni a helyzetet, azonnal lehurrogják, ott helyben kiközösítik. Többségükben árnyalatnyi törekvés sem kitapintható arra, hogy valamelyest is kiegyensúlyozottan, tárgyilagosan magyarázzák a helyzetet a nézőknek. A szocializmusban az ilyesmit megvadult kispolgári nézeteknek minősítették. Akkor is a kisebbségi-mássági, avagy az őket feltétel nélkül istápoló ide-odalógusok (Majdnem gondolkodókat írtam) álltak mögöttük. A ,,Szabadfogásban" elhangzottak ezért csak azokkal a pódiumukra festett torz arcfestményekkel vannak összhangban, amelyek mögött ülnek a műsor szereplői. Egyik-másik arcfestmény szaggatott vonallal függőlegesen ketté is van vágva, mintha skizofréniára utalna. De lehet, hogy mindez csak a mostanában divatba jött kisebbségi-mássági művészietlen kifejezési és rendzavarási szabadosság része. Semmiképpen nem árt azonban felhívni a figyelmüket rá, hogy a lakossági kezdeményezésre létrejött, a hideg idő ellen ruhanemű felajánlásával védekezést nyújtó ,,Szabadfogas" mozgalom nemcsak egy ékezettel különbözik tőlük, hanem utat mutat a felesleges, a szavak csűrésével-csavarásával és nagyotmondással foglalkozó, önmagukat politológiainak tartó gyülekezeteknek. Feltűnő, hogy a hasonló összesereglések eszeveszetten sokasodnak, pedig semmi szükség rájuk. A kisebbségi-mássági törekvések mellett burjánzásuknak az is oka lehet, hogy nem intellektuális-gondolkodási képesség és tisztességes tájékoztatási szándék kell hozzájuk, hanem csak tudálékosság, készség frázisok pufogtatására és a kormány intézkedéseinek ócsárlására. A közéletet mérgező nézeteik, szégyent nem ismerő eljárásaik udvarlábasok az egyre ésszerűtlenebbé váló SZDSZ-utód ellenzék és a szabadkőműves-zsidó pénzügyi háttérhatalom ügynökei által híreszelt téveszmékkel.

A nemek "forradalma"?

A kisebbségi-mássági vonalon fut a feminizmus és a legújabban megjelent őrület, az úgy nevezett nemi mozgalom is, amely politikailag korrekten ,,gender movementnek" hívandó, hogy előkelőbb, misztikusabb, s eleve tekintélyuralmi legyen. Már számos szervezetük van, amelyek szerint immár a félszázat is meghaladja a titokzatos módon újként megjelenő és sokasodó faji jellegű másság-változatok, azaz a nemi korcsosulások száma, amelyeket mind messzemenően tiszteletben kellene tartanunk. (Egyes források szerint a számuk jelenleg pontosan 58. Az igazi pontosítandó kérdés azonban az, hogy hirtelenjében vajon milyen okoknál fogva szaporodtak fel világszerte? Talán mert tudatosan és tervszerűen terjesztik?) A nemi másságok közelebbről meghatározatlan ,,modern és nyitott társadalmat" követelnek, de valójában másságivá, azaz természetellenessé akarják tenni a jelenlegi társadalmat, ám semmiképpen sem jobbá. A tevékenységük középpontjában is a megfoghatatlan politikai korrektség nemi téren történő abszolút védelmezése és immár "tudományos" terjesztése áll, azaz ugyancsak a világra akarják erőltetni a társadalomellenes hamis tudatukat. Kihívó és gusztustalan pózolásukkal önmaguk elismerik, hogy nem olyanok, mint a többség. Akkor azonban azt is el kell fogadniuk, hogy a többség nem olyan, mint ők, ezért ajánlatos lenne, hogy meghúzzák magukat mássági mivoltukban, ahogy azelőtt tették. Sokan talán már nem is emlékeznek rá, hogyan is volt mindez nem is olyan régen, amikor többség, kisebbség, másság tudtak egymásról, de békében éltek egymás mellett, mert nem emelték kultusszá a nemi korcsosulásokat. E mássági agyalágyultság nálunk most abban csúcsosodott ki, hogy az ELTE-n ,,Társadalmi nemek tanulmánya mesterképzési szak" indul. Az idegenül ,,Gender Studies" néven futó mesterképzés (ízlelgessük egy kicsit a ,,mesterképzés" szót, meg hogy a szexuális nemeket immár a ,,társadalmi nemek" rangjára emelték) állítólag társadalomtudományi alapokon nyugvó interdiszciplináris program, melynek középpontjában a társadalmi nemek közötti viszonyok és a társadalmi struktúra közötti kölcsönhatások elméletileg megalapozott és szisztematikus módszertani apparátussal történő probléma-orientált vizsgálata áll. A szárnyaló fogalmazás ellenére e kezdeményezésnek semmi köze a tudományokhoz, annál több az ember- és ezen belül a férfiellenes okoskodáshoz, miközben nemlétezőnek tekinti a nők által is elkövetett szóbeli, lelki, fizikai erőszakot. Gyakorlatilag nemi háborút indít, ami tragikus következményekkel járhat. Semmiképpen nem forradalom, talán inkább ellenforradalom; de akármelyik is, a válaszunk legyen ,,Nem!" Bizonyosan ebben a szellemben született az üdvözlendő kormánydöntés családtudományi szak indításáról a Corvinus egyetemen. Mindezek miatt egyre kérdésesebb, hogy a rendőrség és a kormányszervek miért védelmezik a nyomuló kisebbségeket és másságokat, illetve miért azokat rendszabályozzák, büntetik, akik szembe mernek szállni társadalomellenes megnyilvánulásaikkal. Egyre sürgetőbb, sürgessük is, hogy minél előbb találják meg a helyes utat: a másságok-kisebbségek is, de a kormányszervek mindenképpen.

Olimpia nem, Maccabi Games igen?

Országunk az ötkarikás játékok hét alapítója közé tartozik. Ezért az 1896-os első modernkori olimpia színhelyéül szóba jött a millenniumi ünnepségekre készülő Budapest is, de már ekkor hasonló méltatlan vita bontakozott ki, mint jelenleg. Majd 1914-ben a NOB Budapestnek ítélte az 1920-as játékok rendezési jogát, amire az ismert 1919-es nemzetellenes események miatt nem kerülhetett sor. Aztán ígéretet kaptunk rá. hogy 1948-as játékok helyszíne Budapest lesz, de a politika ismét közbeszólt. A gáncsolók mindig ugyanabból a kisebbségi-mássági körből kerültek ki, akárcsak a maiak: alapvetően a szabadkőműves-zsidó kapcsolódású, külföldi mintákra hangolódó, a nemzeti érzéstől és érdekektől elszakadt baloldali-liberális politikai erők. Ők akadályozták meg az 1996-os világkiállítást is. Ezúttal a semmiből (Vagy ismét a Soros György-félék pénzéből?) ripsz-ropsz megjelent Momentum Mozgalom, amely akárcsak a fő hazai pártolója, az LMP, ugyanazon a kisebbségi-mássági vonalon fut, mint az SZDSZ, a rendszerváltás utáni legkártékonyabb magyarellenes párt. Nem az ország helyzetének megkönnyítésére, nem nemzeti sikerekre törekednek, hanem a tagadás és a merjünk kicsik lenni téveszme bajnokai ők is. Ám ugyanezzel a hévvel támogatnak bármiféle kisebbségi-mássági rendezvényt, nyílván a tervezett budapesti zsidó olimpiát is. Ki tudja, talán még összefüggés is lehet a feltétlen tagadásuk és a valószínűnek látszó feltétel nélküli igenlésük között. Netán még az olimpiától visszalépésünk és a Maccabi Olimpia között is létezhet holmi egyelőre ismeretlen összefüggés. Nem azért mondatták-e le velünk az olimpiát, hogy a zsidó olimpiára fordíttathassanak minden pénzt és erőfeszítést?

A budapesti olimpia hívei e kérdésben is olyanokkal állnak tehát szemben, akiknek nincsenek gátlásaik. S mindez csak kívülről látszik kisszerű politikai játszmának - ahogy némelyek akár tévedésből, akár álcázásként próbálják beállítani - a háttérben az a nagy kérdés, hogy megengedhető-e a magyarságnak világraszóló sikerélmény. Ugyanis csak egyetérteni lehet Az Ybl-díjas építészmérnök Jánossy Péter Sámuel véleményével: ,,Minden egy forint, amit az olimpiára költünk, a multiplikáló hatás miatt 12 forintot hozna be a költségvetésbe. A GDP 3 százalékról megugrana 6-7 százalékra. Ez lehetővé tenné a bérfelzárkóztatást a Nyugattal szemben. Az olimpia megerősítené, egyesítené a V4-eket, akiket be lehetne vonni a rendezésbe. Mi a lenézett, szétlopott volt szocialista országok megerősödnénk lelkileg és gazdaságilag. Az aláírásgyűjtés nemzetellenes uszítás. Ne hagyjuk magunkat. Hajrá magyarok!"

Hajrázzunk tehát, s mindenki lássa be, hogy mindezek okán, magyar fejjel gondolkodva, az egyetlen logikus hazafias parancsoló lépés csak az lehet, ha az olimpiától visszalépéssel összhangban a kormány visszavonja az 2019. július 29 és augusztus 7 közötti Maccabi Games Budapesten, népszavazás, vagy nemzeti konzultáció nélkül elvállalt megrendezését is.

A rendezvényre, ugyancsak a megkérdezésünk nélkül szánt 2,1 milliárd forintos támogatást pedig az árva magyar műemlékek védelmére fordítja, amelyek porladoznak, miközben a zsidó emlékművek és emlékhelyek mindinkább beborítják a fővárost és az országot. Annál inkább követelő így eljárni, mert a tagadhatatlanul rasszista alapon szervezett olimpia magával az olimpiai eszmével ellentétes, hiszen kirekesztő alapon különbözteti meg az embereket, csak zsidó sportolók részvételét teszi lehetővé. (Ők pedig még az ellen is tiltakoznak, és sértőnek minősítik, hogy a zsidó temetőben keresztény is fekszik). Túl ezen, számunkra nemzetbiztonsági kockázatot jelent, mert törvényszerűen ide vonzza a terroristákat. Ráadásul már eddig is túl sok ,,nemzetközi" zsidó szervezet összejövetelének adtunk helyet - ugyancsak a magyar nép megkérdezése nélkül - amelyek egytől egyig magyarellenes és kormányellenes szellemben zajlottak, de - példátlan módon - még csak szóvá sem tettük. Pedig nem nehéz belátni, hogy a folyamatossá és uralkodóvá vált nemcsak szükségtelen, hanem kártékony filoszemitizmus a kisebbségek-másságok rémuralmát erősíti.

A tagadhatatlanul rasszista jelleget viselő, betolakodásnak minősülő zsidó olimpia Budapesten megtartása ellen már mozgalom szerveződik az Interneten és a közéletben. Támogassuk, adjunk neki lendületet, s más módon is próbáljuk elősegíteni a kormány kívánatos döntését.

Természetesen semmi kifogás nem merülhet fel az ellen, ha valamely nemzet sporteseményt szervez külföldre szakadt leszármazottainak - bár más példa nemigen akad rá - de mi sem természetesebb, mint hogy ilyen rendezvénynek az anyaország, azaz a Maccabi Gamesnek maga Izrael adjon helyet. Ugyanis kifejezett rasszizmusnak minősíthető önmagában az a fondorlatos igény is, hogy a rendezvényeiket harmadik országokban akarják megtartani. A magyar nemzetet igencsak szétszabdalta ugyanaz a szabadkőműves háttérhatalom, ám eszünkbe sem jutna, hogy Tel-Avivban rendezzünk magyar olimpiát, de még Pozsonyban, vagy Kolozsváron sem. Tisztafejűek és mértéktartók maradunk, nem hozunk más országokat olyan kellemetlen helyzetbe, hogy nemet kelljen mondaniuk. Jelenleg pedig van elég gondunk, ne vegyük a nyakunkba másokét, ne vállaljunk felesleges kiadásokat, munkát, beláthatatlan kockázatot. Ilyen lépés logikusan következik a határozott és mindenki által változatlanul támogatandó eljárásunkból is, ahogy a betolakodó migránsok ellen megvédjük a határunkat és az EU határait. Senki nem veheti zokon, hogy sem az arcátlanul, sem a sandán betolakodók között nem teszünk megkülönböztetést.

E lépés annál inkább parancsoló, mert mostanában, nem tudni milyen jogcímen, de a Tett és Védelem nyíltan rasszista indíttatású zsidó szervezet mellett bizonyos jogi és erőszakszervek is üldözni kezdenék azokat, akik magyarabb Magyarországot akarnak, ezért szólnak, főleg, ha tesznek is valamit. Ez egybeesik az elkülönülést kultiváló egyes zsidó szervezetek és vezetők elképzelésével, miszerint nem a magyarság, hanem a sokszínűség - azaz a megosztottság - jelent biztonságot a zsidóság számára. Szemükben minden nemzeti önvédelem antiszemitizmus, a zsidókat észrevevő és megnevező magyar pedig náci. Szerintük és hazai baloldali-neoliberális támogatóik szerint ez a ,,szélsőségesség" csak úgy küzdhető le, ha az európai civilizációt felváltja egy kevert hitű, kultúrájú, fajú, gyökértelen szürke népség, amelytől a zsidóságnak nem kell tartania. Féltékenyen dolgoznak is rajta, hogy a hasznos idióták szintjére süllyesszék a magyarokat is. A történelem folyamán a rasszista zsidó álláspontot mindig is jellemezte az igény, hogy minden befogadó országnak a zsidó érdekek szerint kell átalakulnia, akkor is, ha a nemzete sérül vagy belepusztul.

A hazánkban regisztrált kisebbségieknek (érdekes módon a sokasodó zsidó szervezetek ellenére a zsidóságot nem sorolták közéjük, holott éppen ők különülnek el leginkább) és a másságiaknak örülniük kellene, hogy egyenjogúak, az elképzeléseik szerint élhetik az életüket akkor is, ha bizonyos vonatkozásokban óhatatlanul elkülönülnek. Ennek ellenére természetesen megkérdőjelezhetetlen, hogy az állampolgáraink etnikailag nem magyar eredetű része teljes egyenjogúságot élvez (Valljuk ezt annak ellenére, hogy a magyar kisebbségeket egyetlen szomszédos országban sem így kezelik, sőt kifejezetten faji meggondolásokból akadályozzák a létüket), de vitán felül áll, hogy előjogokat nem követelhetnek. Azt is tudomásul kell venniük, a kormányszerveinknek pedig következetesen, kivételezés nélkül érvényesíteniük kellene, hogy érdekütközés esetén a magyar nemzeti érdek a mérvadó. E tételt alkotmányozási szintre kell emelnünk, mivel jelenleg egyes kisebbségek és másságok tekintetében ez fordítva van.

Mindezek okán mostanában túl sok politikailag korrekt, azaz részrehajló, igazságtalan bírósági ítélet, vagy ítélet enyhítése születik, mintha csak létezne valami elkülönülő háttérhatalom a magyar jogi karban is. Elismerten hoztak nem egy téves ítéletet. Akad politikailag kifejezetten inkorrekt is, mint a Budaházyé. Azt meg még minősíteni is nehéz higgadtan, hogy a törvény szerint 3 év jár a zsidóság történelmének egyetlen eseménye, a holokauszt valamely részletének akár indokolt megkérdőjelezéséért, vagy nemzetidegenek által gyűlöletbeszédnek nyilvánított kijelentésért, de csak 1 egy év a magyar nemzeti jelképek gyalázásáért. Sajnos, ma ez a 3:1 javukra arány az uralkodó az élet szinte minden területén, mégis ők a legkövetelődzőbbek. Klikkek, csoportok, sőt személyek mondvacsinált ,,joga" akadályozza a közösségi jog érvényesülését. Szégyen a törvényhozókra, akik ezt kialakították, még nagyobb szégyen azokra, akik elnézik, és szégyen valamennyiünk számára, hogy hagyjuk a politikai korrektség intézményesített és törvényesített garázdálkodását. Ugyanakkor részükről naponta elhangzik az antiszemitizmus vádja, az izraeli nagykövetek rendszeresen beavatkoznak a belügyeinkbe. Mindez tűrhetetlen, de az illetékeseink tűrik. Ezért fordulhat elő büntetlenül olyasmi, hogy a tel-avivi magyar nagykövet a hazánkban ,,egyre fokozódó és elharapódzó antiszemitizmusról" beszél az izraeli hivatalos személyeknek. És még mindig nagykövet; félő, hogy az is marad.

A magyar kisebbségeket nem pártfogolják

Érthető, hogy mind a kormányok, mind a társadalmi erők szabadulni akarnak az atom-világháborúval fenyegető politikai-ideológiai szembenállástól, de ez nem jelenthet korlátlan pragmatizmust, vagy toleranciát. Minél több tagja van az EU-nak és a NATO-nak, esetleg annál inkább lehet érvényesíteni a nemzeti érdekeket és törekvéseket. Éppen ezért rajtunk kívül senki nem adja ingyen a támogatását e szervezetekbe belépéshez. Külpolitikai szempontokból ellenjavallt, mégis folyik a magyar kisebbséggel, de Magyarországgal is nyilvánvalóan barátságtalan, ráadásul ukrán taggal alig rendelkező ukrajnai felső vezetés melletti feltétel nélküli rendszeres magyar kiállás. Arra a nemzeti érdekek helyett ,,értékalapú" Martonyi-féle külpolitikára emlékeztet, amely kezdeményezően, minden feltétel nélkül hivatalos magyar nemzeti érdekké nyilvánította több szomszédos és környékbeli ország EU-, vagy NATO-csatlakozását, de amiért soha semmi ellentételezést nem kértünk, s nem is kaptunk. Minket senki nem támogat feltétel nélkül, sőt egyre több feltételt szabnak. Ennek fényében kérdéses, akár kül-, akár belpolitikai szempontból jó-e az nekünk, ha az ukránok vízummentesen jöhetnek be hozzánk, mikor e lépést még az EU és Oroszország sem szorgalmazza.

Emlékezni kell rá, semmilyen haszonnal nem járt számunkra, hogy Romániát is minden feltétel nélkül hozzásegítettük EU-tagsághoz és más nemzetközi pozíciókhoz. Nem kaptunk cserébe semmit, sőt azzal fenyegetnek bennünket, hogy a Tiszáig tolják ki a határukat! A magyar-román viszonyt sem az rontotta el, hogy 2016. december 1-i ünnepi fogadásaikon - ami nekünk gyásznap - nem jelenhettek meg a magyar diplomaták, ami kapcsán a kisebbségiek-másságiak ismét csak támadták a kormányt. Persze, lehetett volna kisebb csinnadrattával, bejelentés nélkül végezni. Ám ettől függetlenül csak zavart és kárt okoznak azok, akik az intézkedést, mindentől elszigetelten vizsgálva, elmarasztalják.

Számon kell tartanunk azt is, hogy az EU vezetőinek egyszer sem jutott eszébe a majd egy évszázada rossz helyzetben lévő magyar kisebbségek ügye, pedig sokkal inkább korlátozzák őket, mint a migránsokat. Nem érzékelik, hogy egyre szükségesebb a székely autonómia, miközben kezüket-lábukat törik a muszlim migránsokért és a régebben betelepültekért. Pedig az elszakított magyarság nem csökkenő problémái nagyon is valós és égető európai kérdések, amelyeknek még a nyugat-európai országokban is van bizonyos támogatottsága. Mindennek ellenére is akadnak, főleg ellenzékiek és nemzetidegenek, akik ,,több Európát" akarnak.

Korunk hősei a migránsok?

A népvándoroltatásban érintettek, mind az európaiak, mind azok, akik önként, vagy kényszerből elhagyják hazájukat, a háttérhatalom, konkrétebben az amerikai-izraeli politika áldozatai. A migránsok többsége azonban nem menekült, hanem gyakorlatilag betolakodó. Politikai menekült alig van közöttük, ilyenről nem is hallunk. Kiképzett terrorista annál több. A legtöbb migránsnak már van kisebb-nagyobb hazai, vagy európai priusza. Társadalmi, vallási, szexuális és egyéb nézeteik integrálhatatlanok az európai kultúrába, hiszen erkölcsi köntösbe bújtatott keresztényellenességről és fehérember-ellenességről van szó, beözönlésük pedig honfoglaló jellegű. Faji háború fenyegetésével kell szembenéznünk, ami egyes afrikai és közel-keleti országokban gyakorlatilag már folyik is.

Kártékony minden más megközelítés és minősítés, amivel a hívogatóik és simogatóik mentegetik őket. A berlini terrortámadásra például Gyurcsány azonnal kijelentette, hogy nem látnak terroristát minden migránsban. Ez önmagában helyesnek hangzik, csakhogy átgondoltan képmutató, mert egy konkrét véres terrortámadás elítélése helyett az elvont elv hangoztatása éppen a lényegről vonja el a figyelmet. Persze nem minden betolakodó terrorista, de politikai naivitás, vagy tudatos félrevezetés ilyen helyzetben ezzel előhozakodni. Más baloldali és neoliberális ellenzékiek is lényeget megkerülő módon reagálnak az ismétlődő terrorista akciókra. A jelenlegi hazai jobb- és baloldali ellenzék álláspontja gyanúsan közel áll a kisebbségi-mássági törekvésekhez, s a külföldi befolyásolási szándékok elősegítéséhez. A hazaárulástól sem visszariadó, s a problémáink megoldásáért semmit sem tevő, de szószátyárkodásban verhetetlen ellenzéki pártocskák és egyes civil szervezetek által teremtett állandósított nyugtalan légkör, csatazaj mögött sajátos célok követése folyik: rombolják, pusztítják mindazt, amit a természet és a társadalom évezredek alatt létrehozott. Napjainkban ez abban csúcsosodott ki, hogy még véletlenül sem nemzeti érzelmű magyar embert jelölnek köztársasági elnöknek sem, hanem olyan személyt, akinek ismert a migráns-simogatókhoz kötődése. Mindez Brüsszelből is eszelős megerősítést kap; mostanában Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azt hirdeti, hogy nem a migránsok, hanem Donald Trump, Kína és Oroszország jelenti a veszélyt. Újra is választották annak ellenére, hogy a lengyel kormány megvonta tőle a bizalmát. Avagy éppen ezért?

Ennél már csak Juncker, Merkel és híveik álláspontja erkölcstelenebb, akik a háttérhatalom érdekeit védik, nem elkötelezettek az európai népek, még a saját népeik mellett sem. Merkel eljárása a legbecstelenebb, aki ellátogatott a berlini terrorista akció helyszínére és részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak, azaz úgy tett mintha nem az általa folyamatosan hívott betolakodók rémtetteiről lenne szó, holott a terrorista akcióknak távirányított zombi minőségében éppen ő az egyik fő okozója. Politikája következtében Németország ma már a zsidók mellett a muszlimok kedvenc országa is lett, s a németek immár abban a kegyben részesülnek, hogy hamarosan két filoszemita közül választhatnak kancellárt: Merkel, vagy Schulz. A maga nemében ez történelmi eredmény, csak éppen ugyanolyan rossz útra tereli őket, mint a fasizmus. A nemzetrontó törekvések keretében a Merkel által vezetett "kereszténydemokrata" CDU-ban Midu (Muslime in der Union) néven még muszlim csoportosulás is alakult. Sajtóhírek szerint az alakuló ülésén az ,,Allah akbar" felkiáltás is elhangzott.

A terroristák, a hangoztatott ideológiájukkal összhangban, a gyakorlatban éppen azzal mutatják ki valódi európaellenes, keresztényellenes és fehér ember elleni szándékaikat, hogy még az őket hívó és kifejezetten szeretettel fogadó országok népe ellen is véres terrortámadásokat követnek el. Ahogy egyébként, a történelem tanulsága szerint, az agresszorokhoz hasonlóan, a betelepülők és a betolakodók is elsőként mindig a szálláscsinálóikkal végeznek. A legfelsőbb német politikusok - akik láthatólag arra büszkék, hogy immár semmire nem büszkék, s lassan már azt sem tudják, hogy fiúk-e, vagy lányok - és a hírközlő eszközeik jó része joggal tarthatnak ettől, hiszen gyakorlatilag azonosultak a politikai korrektség követelményeivel és igyekeznek meggyőzni a német, sőt az európai társadalmakat annak üdvözítő mivoltáról. Mi több, iparkodnak takargatni és eltussolni mind migránsok, mind a kisebbségek és másságok által elkövetett bűncselekményeket. Szerencsére nem feltételezhető, hogy ez kitörlődik a német nemzet tudatából, de átmenetileg olyan súlyos következményekkel is jár, hogy ma már a németek menekülnek Németországból és felmerül az erkölcsi-politikai társadalmi felbomlás veszélye.

Nem sorolható kifejezetten a politikai korrektség körébe, de ugyanolyan megtévesztő és félrevezető, hogy mostanában még a nemzeti érzelmű politikai erők is szinte egyedül a kisebbségek és a másságok bálványának hitt Soros Györgyöt látják az Európa számára gyászos fejlemények mögött. Nem vitás, hogy főszereplőként ott áll, de egyedül neki sem annyi pénze, sem akkora hatalma nem lenne, hogy mindazt megtegye, ami a népvándoroltatás és a sajátos igényeket általános emberi jogoknak beállító civil szervezetek lázítása kapcsán zajlik. Ő is csak az igazi tettesek, a szabadkőműves-zsidó pénzügyi háttérhatalom ügyeletes faltörő kosa. Talán éppen az a fő feladata és szerepe, hogy elvonja a világ figyelmét erről a háttérhatalomról.

Magyarország a világ előtt bebizonyította, hogy a migráns beözönlés csak akkor állítható meg, ha a nemzetállamok megvédik a határaikat, hiszen az EU tagállamok (elsősorban Görögország, Olaszország és maga Németország) egyszerűen nem teljesítik szerződéses kötelezettségeiket a schengeni határ védelmére. Enélkül Európa átjáróház mindenkinek, a terroristáknak is. Annak fényében, hogy a már itt lévő migránsokkal pedig se a franciák, se a németek nem tudnak mit kezdeni, mégis folytatják a fogadásukat, nyugodtan állítható, hogy a jelenlegi vezetőik továbbra sem akarnak foganatosítani intézkedéseket országaik és Európa idegen megszállása ellen. Egyesek még azt is el akarják hitetni velünk, hogy a migránsokat keblükre ölelő országok nincsenek döntési helyzetben, mivel úgy érzik, jóvátételt kell fizetniük a gyarmatosításért. Ám ki hiszi el, hogy az annak idején véres kegyetlenséggel végrehajtott és jelenleg más módszerekkel, de ugyanolyan kegyetlenséggel folytatott újragyarmatosításért hirtelen lelkiismeret-furdalás kerítette őket hatalmába. Jogos lenne, hogy fizessenek, de hagyják ki belőle a közép-európai országokat, amelyeknek sohasem volt gyarmatuk, de még hasonló gondolatuk sem, sőt maguk is a kizsákmányoltjaik közé tartoztak és tartoznak ma is, az EU ellenére is.

Az EU és sok nyugat-európai politikus a tolerancia jegyében naponta próbál lenyomni a torkunkon hajmeresztő ,,újításokat", de ideje megálljt parancsolni a hagyományainkat és a természet rendjét romboló hangoskodásnak. A szellemi-lelki gyarmatosítást támogató kisebbségi és mássági vezetők pedig e politikusok párbajsegédjei. Együtt hihetetlenül nagy károkat okoznak a nemzeteinknek. Érthetetlen, hogy miért tűrjük a rendre illetéktelennek bizonyuló illetékes szervek és politikusok garázdálkodását, ahelyett, hogy összefognánk és véget vetnénk az összeeszkábált korcs szellemi-lelki és politikai rémuralomnak.

De megközelítendő e kérdés más oldalról is. Bizonyos személyek, időnként még egyes hatóságok részéről is feltűnő túlérzékenység és megalapozatlan jogi-közigazgatási erőszakos eljárási készség mutatkozik minden olyan személy, szervezet, vagy kezdeményezés ellen, amelyben a magyar szó szerepel. A magyar szót - értve alatta a nemzeti érdekeink megfogalmazását, védelmét és érvényesítését - azonban egyetlen választott, vagy kinevezett személy, illetve szervezet sem sajátíthatja ki, főleg nem büntethet másokat azok képviseletének a szándékáért. Ellenkezőleg, védelmezni és egyetlen hatalmas folyamba kell csatornázni a magyarság kifejeződési formáit és törekvéseit.

Ellenszél: Putyin, Orbán, Trump

Kezdettől fogva volt ellenszél, sokféle, s mára szerencsére felerősödőben van. Gyorsan világossá vált ugyanis, hogy a politikai korrektség a szabadkőműves-zsidó pénzügyi elit, a háttérhatalom fegyvere, s az érintett országokban megindult a harc a nyomulása ellen. Számos országban, köztük olyan nagyhatalmakban, mint Oroszország és Kína, teret sem engedtek neki. Az ellenszél egyik jele volt az összeesküvés elméletek megjelenése. Az ellenük indított megveszekedett támadások pedig azt jelezték, hogy jó irányba fúj. Az összeesküvés elméletek (konteo, azaz konspirációs teóriák) ugyanis leleplezték, hogy a világunkban zajló események célja más, mint ahogy a politika és a hírközlő eszközök be próbálják állítani. A háttérhatalmi, valamint kisebbségi-mássági erők ezért emlegetik gúnyosan és próbálják alaptalannak beállítani az összeesküvés elméleteket. Az elméletek azonban mindig jelenségek, események, folyamatok kapcsán és csak akkor keletkeznek, ha ezek és a hivatalos magyarázatuk között jelentős a különbség, viszonyuk ellentmondásos, vagy nincs is magyarázat. Tehát az alapvető ok mindig maga az esemény. Nem születik összeesküvés elmélet összeesküvés ténye, legalábbis alapos gyanúja nélkül. Az Oroszország és Magyarország ellen állandósult támadások, a Trump elleni fenyegetések, az intézkedéseivel szembeni ellenállás, az európai nemzetállamok elleni migráns betolakodás brüsszeli segítése egyaránt a szervezettség jeleit mutatják, arra engednek következtetni, hogy a háttérhatalmi összeesküvésnek még olyan részletei vannak, amelyek világraszóló meglepetést okoznak, amikor kiderülnek

Az ellenszél eseményei közül, a sokasodó spontán egyéni és tömegmegmozdulások mellett, említésre méltó, hogy 2014 júniusában, a nyilvánosság teljes kizárásával, Bécsben létrejött egy Ellen-Bilderberg elnevezésű nemzetközi szervezet. (A Bilderberg-csoport a világ legbefolyásosabb bankárait, üzletembereit, politikusait tömöríti, akik 1954 óta minden évben összegyűlnek a szabadkőműves-zsidó pénzügyi háttérhatalom irányvonalának meghatározására). Kezdeményezője Konsztantyin Malofejev orosz iparmágnás. Részt vesz benne a francia Marion-Maréchal Le Pen (Jean-Marie Le Pen unokája), Heinz Christian Strache, az Osztrák Szabadságpárt elnöke, Volen Sziderov, a bolgár idegenellenes Attaka-párt alapító elnöke, a melegházasság ellen lobbizó Családok Világkongresszusa (WCF), a horvát jobboldal több képviselője és más nemzetközi közéleti szereplők. Az Ellen-Bilderberg kifejezetten Brüsszel ellen és a nemzeti államok mellett politizál. Putyin levelet intézett a konferenciájukhoz. (Magyar politikus részvételéről nincs hír, de a moszkvai előkészítő értekezletükön megfigyelői minőségben részt vett Prőhle Gergely államtitkár-helyettes. - Internetes források szerint a néppártosodása előtt némi kapcsolat volt a Jobbikkal is). A szervezet támogatja Oroszország politikáját, ellenzi a migrációt, az állami terrorizmust, fellépést tervez a szabadkőműves-zsidó pénzügyi háttérhatalom ellen. Malofejev célja összehozni az európai és az orosz jobboldali értelmiséget, arisztokráciát és üzletembereket, hogy ,,közös keresztény válaszok szülessenek Európa kapcsán". A szépen hangzó általános cél konkrétan azt jelenti, hogy Malofejev és a Szent Balázs Alapítványa ,,a meleg lobby" ellen harcol, mert szerinte ma ez jelenti a legnagyobb veszélyt az európai keresztény kultúrára. Mindez jól hangzik, de bizonyos ellentmondásosságra utal, hogy az 1815-ös Szent Szövetséget tekintik példaképnek. Törekvéseik nagy része helyesnek és támogatandónak tűnik, de értékelésükkel célszerű kivárni.

Ennél sokkal fontosabb jelenség, a Visegrádi Négyek egységes, az EU jelenlegi vezetésétől markánsan elkülönülő álláspontja és az érezhetően növekvő szerepe a migráció kérdésében is, valamint az, amit néhány hírközlő eszköz elhamarkodottan, vagy célzatosan ,,Putyin-Orbán-Trump tengelynek" nevez. Ilyen tengely, természetesen, nem létezik, de bizonyos kérdések hasonló kezelése megfigyelhető, ami mindenképpen üdvözlendő.

Közülük Trump szerepeltetése igényel némi magyarázatot. Az USA-ban súlyos társadalmi problémává vált a fizikai munkás fehér férfiak elégedetlensége helyzetük folyamatos romlása miatt, lévén, hogy a tőke gátlástalan profithajhászása érdekében a könnyebben kizsákmányolható feketék, a latin-amerikaiak és a nők ,,pozitív diszkriminációját" részesítette előnyben. Ők lettek Trump támogatói szemben Hilary Clinton ,,píszí" taposómalmaival. A fehér amerikai polgár, ha a külpolitikára is odafigyelt, érdekes fejleményekkel szembesülhetett. Az USA az iraki kormányt támogatta az Iszlám Állam elleni harcban, holott az Iszlám Állam éppen az USA és Izrael segítségével jött létre, csak úgy tettek, mintha szemben állnának vele, bár az a Szaúd-Arábia, amelyet viszont szerettek, az USA-tól kapott fegyverekkel támogatta az Iszlám Államot. Asszad szíriai elnököt sem szerették, támogatták az ellene harcolókat, kivéve az Iszlám Államot, amely pedig tényleg harcolt Asszad ellen. Iránt sem szerették, habár Irán támogatta az iraki kormányt az Iszlám Állam elleni harcban. Mintha Obama és Clintonné azt akarta volna elérni, hogy az ellenségeik vereséget szenvedjenek, de úgy, hogy ne ha az ellenük harcoló ellenségeik győzzenek, akiket ők még kevésbé szeretnek. De Szaddam Huszein és Oszama bin Laden is szövetségesük volt, mégis halálos ellenséggé váltak és ki is végeztették őket. Az amerikai polgár tehát képtelen volt eligazodni, s úgy látja, veszélyes az USA barátjának lenni. Főleg ha még eszébe jut, mindez azzal kezdődött, hogy megszálltak két országot is, hogy kiűzzék onnan a terroristákat, akik nem is voltak ott, amíg ők oda nem mentek azzal az ürüggyel, hogy kiűzzék őket. Obama - akinek a teljes anyakönyvi nevéből mind önmaga, mind hívei mindig kihagyják a leglényegesebbet, a Husseint - hét országot bombázott (Afganisztán, Irak, Líbia, Pakisztán, Szomália, Szíria, Jemen), Izraellel együtt támogatta az ,,arab" tavaszt és az Iszlám Állam létrehozását, azaz tömeggyilkos, ám a ,,píszí" értelmében mégis Nobel-békedíjat érdemelt. Mivel mindezen józan ésszel képtelen eligazodni, az amerikai polgár azon töpreng, tényleg amerikai gondolkodásmódról és érdekekről van-e szó.

Távolról mindez rémesen hasonlít a hazai baloldali-neoliberális pártocskák ,,egységére", amelyben nekünk kellene eligazodnunk. Már ha fontosnak tartanánk. Az egyik kész mindenkivel együttműködni, csak az a kis párt és XY ne legyen közöttük; a másik is kész az egységre, csak az a harmadik és NN ne legyen benne; ez utóbbi is kész egységre lépni, de XY nélkül nem; a negyedik is az egység híve, de kizárná belőle azokat, akik másokkal nem értenek egyet, és így tovább. Vívják a maguk szűk érdekvédelmi, erős kisebbségi-mássági jeleket viselő harcukat, a nemzetről pedig teljesen elfeledkeznek. És ebben ugyanúgy őszinték, mint az amerikai megfelelőik; még a szóhasználatukban is kerülik a nemzet szót.

Az amerikai polgárra visszatérve, a konkrétumukat újból áttekintve, rá is jön: izraeli, pontosabban szabadkőműves-zsidó háttérhatalom érdekei irányították az előző amerikai kormányokat, amiről egyre többet hall, s meg is dicséri önmagát, hogy nem érti a politikájukat, sőt nem is akar vele egyetérteni. Inkább Trumpra szavaz hát, mert logikusabb dolgokat hall tőle: ,,Három kézkezetmos-zombizóna van, amit amerikai politikusok jobban szeretnek békén hagyni: a közjóléti kiadások, a Wall Street és a Pentagon. A közjólétisektől jönnek a szavazatok, a Wall Streettől a semmiből teremtett pénz, a Pentagonból pedig a csinált ellenségek és a biztonság látszata." De még az is tetszik neki, hogy Trump kijelenti: "Én továbbra is kiszámíthatatlan akarok maradni", mert ő ebben éppen a ,,píszível" szembeni kiszámíthatóságot tapintja ki, és ezt tartja az új elnök erősségének. Azt is kiérzi az új elnökből, hogy megakadályozza az USA széthullását, mely folyamat a kisebbségi-mássági elnökségek alatt meg is indult, amire nemcsak orosz, hanem amerikai és más tudományos elemzések is figyelmeztettek.

A hazai hírközlő eszközök többsége vak gyűlölettel viseltetik Putyinnal, Orbánnal és Trumppal szemben. Nyíltan ,,tematizálják" eltávolításukat, de még esetleges meggyilkolásukat is, ami mutatja, hogy a háttérhatalom mi mindenre képes. Tény, hogy Trump nem politikusi nevelést kapott, de lehet, éppen ezért válhat államférfivá, ahogy a kezdeti lépései sejtetik, bár a végleges értékeléssel esetében is célszerűbb kivárni. Trump az ellenfelei legártatlanabb megfogalmazása szerint megosztó ember. Ezt az értékelést óvatlanul egyes jobboldali gondolkodók is elfogadják. Pedig ez logikai bukfenc: ugyanis láthattuk, a ,,píszí" az eleve megosztó, s annak védelmében most Trumpot, Putyint és Orbánt próbálják előttünk megosztóként feltüntetni.

Van-e teendőnk?

Mindenekelőtt tudatosodjon bennünk, hogy az egyre sokasodó kisebbség és másság ,,teremtésének" és kivételezett helyzetbe juttatásának politikája kártékony és baljóslatú, talán egyenesen végzetes stratégiai célokat követ. A pénzügyi szabadkőműves-zsidó háttérhatalom ezúton akarja ,,megoldani" az általa másképpen megoldhatatlannak látott problémákat: a túlnépesedés eltúlzott és a tőke érdekei szerinti kezelését, valamint a nemzeti államok megszüntetését, pontosabban a többségi nemzeti egység megteremtésének megakadályozását az egyes országokban. E céljai elérésére kialakított ideológiai, szexuális, vallási, faji és politikai terror már-már polgárháborúval fenyegeti Európát, de lehet, hogy a világunkat is. A migránsok nem is titkolják, nemcsak azért jönnek - a háttérhatalom nemcsak azért küldi őket - hogy jobban éljenek, hanem hogy megteremtsék a saját, előbb párhuzamos, majd uralkodó társadalmi rendszerüket, megsemmisítsék a kereszténységet és a fehér fajt. Bűn lenne elfelejtenünk, hogy ez parancsként a zsidó és a muszlim szentírásokban egyaránt szerepel; ha most szemben is állnak egymással, e kérdésben szövetségesek velünk szemben. (Sem az iszlám, sem a zsidó elit nem emelte fel a szavát sem az Európában elkövetett iszlám terrorista akciókkal, sem a világban beindult véres keresztényellenes üldözéssel szemben). Saját belső bitangjainkkal közösen e három erő akarja felőrölni a magyar Magyarországot is. Ezért kell mindenképpen és haladéktalanul megállítani, sőt visszafordítani e folyamatot. Mivel az életünkről van szó, azt is mondhatnánk, hogy a rendelkezésünkre álló bármi módon és áron. Különben Magyarország, de Európa is elvész. Hatalmas harc bontakozott ki a ,,píszí" hívei és ellenzői között minden nemzetközi fórumon; ha akarnánk, akkor sem maradhatnánk ki. Ám átéltük mi már a forradalom exportját, a demokrácia exportját, és át kell élnünk a már régebben betelepültek segítségét élvező másvallású népesség exportját is.

Mi magyarok régóta e politikai-gazdasági, vallási és természetellenes célokat követő pszichológiai-mentális hadviselésének célpontjai vagyunk, amely olyan erővel és kifinomultsággal folyik, hogy nem eléggé érzékeljük, de eljött az ideje, hogy felfogjuk végre és léphessünk is. Kigyomlálják, sőt gondolatbűnné nyilvánítják a hagyományos józan ész szerinti gondolkodást, s kiirtanak az általuk teremtetett mesterséges helyzet elleni minden ellenállást, lázadást, sőt a másféle gondolatokat is elkezdték gyilkolni. Eljutottak a szellemi terrorig, sőt kierőszakolták annak a büntetését, amit ők gyűlöletbeszédnek nyilvánítanak. Még azt is elérték, hogy a magyar közéletet mindig jellemző vicceket is politikailag inkorrekten tiltják, sőt büntetik. Orbán Viktor a legkedveltebb céltáblájuk, de célpontjuk minden nemzeti érzelmű és természetes hajlamú magyar, főleg az értelmiségiek. Itt van tehát az ideje, hogy a leghangosabban felemeljük végre tiltakozó szavunkat, és tegyünk is nemzetünk érdekében. Ne maradjunk le a történelemről, lássuk előre, hogy néhány év múlva csak annyit tehetünk (sokadszorra történelmünkben), hogy ostorozzuk magunkat a hajdani tétlenségünkért. Kerüljük el, éljünk a világban körvonalazódó kedvező lehetőségekkel.

Természetesen, ne a mások iránti tiszteletünk és az idegenek iránti figyelmességünk felszámolása kerüljön sem az állampolgári, sem a kormányzati törekvéseink központjába, hanem megkérdőjelezhetetlenül a magyar nemzeti érzésünk és érdekeink, s akkor eleve a helyére kerül minden. Már azzal is ebbe az irányba mozdulunk ki, ha a maga módján és a maga helyén mindenki a természetes emberi és a magyar nemzeti törekvések mellett áll ki. Szavakban is, tettekben is és megingathatatlanul. Ne becsülje le senki a saját lehetőségeit. Érjük el, hogy ne azok írják a történelmünket, akiknek pénzük van minden mesterkedésre, vagy akiknek a magyar állampolgárság csak álcázás, hanem, akik félreérthetetlenül bizonyítják, hogy nemzetünk javát akarják. Ellenfeleink folyamatosan nemzetellenes éllel követnek el agressziót az értelemtől és az érzelemtől kezdve az egészségen és a közügyeken át az anyanyelvig szinte minden ellen, ami a természetes hajlamú és nemzeti érzelmű emberek sajátja. Tiltják a bírálatot, a szabad vélemény-nyilvánítást, s meg szeretnének fosztani bennünket a védekezés jogától. Gúnyolják, kinevettetik, ellenzik és akadályozzák a kormánynak az ügyeskedéseik ellen foganatosított intézkedéseit. Orbán-Putyin-Trump szövetségen köszörülik a nyelvüket. Harsogják, ugyan mit tud tenni Orbán Viktor, s olyan kis ország, mint mi. Emlékezzünk azonban Szentgyörgyi Albert meglátására, hogy ,,Minden ország akkora, amennyivel hozzájárul az emberiség fejlődéséhez, függetlenül attól, hogy a térképen mekkora terület jelöli helyét a világban." S mi jelenleg példamutatóan járulunk hozzá Európa és a kereszténység védelméhez, ezzel mindannyiunk jobb jövőjéhez. Ezért járjunk csak hazánkban és a világban nyitott szemmel, tudatosan, büszkén és bizakodva. Romboló idegen téveszméktől ne sajnáljuk a keresetlen szavakat. Azokat támogassuk szavunkkal, szavazatunkkal és tettünkkel, akik nemzeti elkötelezettségéről meggyőződtünk. Ma még félelemből, politikai meggondolásból sokan nem mutatják igazi önmagukat, de ha pozícióba juttatjuk őket, többen és erősebbek leszünk. Önmagától semmi sem fog menni, csak ha cselekszünk, feledve minden bizonytalanságot, kishitűséget, amivel a szabadkőműves háttérhatalom a kisebbségek és a másságok segítségével be akar oltani bennünket.

A kisebbségiek pedig őrizzék meg a kultúrájukat, legyenek méltó állampolgárok; a másságiak éljék a maguk életét csendben és rendben, ahogy régen tették, s ha akarják és lehetséges, gyógyíttassák a betegségüket. Mindehhez az összes támogatást megkapják azzal, hogy éppen a nemzeti összefogásunk eszméje szünteti meg a politikai, faji és más előítéleteket.

Mindannyian legyünk tisztában vele, hogy mit hoz a jövő, az nem magától az előreláthatatlan jövőtől függ, hanem tőlünk, valamennyi-ünktől; ennek tudatában cselekedjen és járjon el mindenkinek a maga helyén és környezetében. Segítsünk kialakítani a kormány által politikai célként meghirdetett új nemzetpolitikát, s ne engedjünk a nemzeti önrendelkezésből. A tudományos, szakmai és politikai gyakorlat ismeretében a jövő sejtése felelősséget ró tehát, mindenkire, különösen az írástudókra. Egyénileg nem vagyunk döntéshelyzetben, szavunkat azonban fölemelhetjük, s a szűkebb környezetünkben intézkedhetünk is. Tartsunk rá megfellebbezhetetlen jogot, hogy őszintén kifejezhessük érzelmeinket, méltósággal ítélhessünk, kimondhassunk, amit látunk, minősíthessük, amit hallunk, s mindenekelőtt követeljük meg, hogy a mi szavaink és tetteink legyenek az iránymutatóak mind a politikában, mind a társadalmi életben. S ha erre tudatosan törekszünk, döntéshelyzetbe kerülhetünk, elősegíthetjük a kormány helyes törekvéseinek hatékonyabb megvalósítását. Legyen közös gondunk, hogy ne a természetes nemzeti társadalom sajátjának számító ,,anya" szó, hanem a kisebbségek és másságok rémuralma kerüljön minél előbb a történelem süllyesztőjébe.

- - -

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró.

- - -

(Megjelent a Kapu 2017/3 számában.)

Sütő Gábor



Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
A Monsanto tulajdonába került a magyar termőföld
  2017-03-28 20:49:14, kedd
 
  A földárverés után végül a Monsanto tulajdonába került a magyar termőföld / Az Orbán-kormány az egyik oldalon lazítana a génkezelt-növényekkel kapcsolatos tiltáson, míg a másik oldalon sikerült magyar termőföldhöz juttatni a vegyipari cégből magát vetőmaggyártóvá átnevező Monsantot.

A Földet a gazdáknak! program nemcsak arra volt kiváló terep, hogy a földesurak birtokkoncentrációját elősegítse, a kisebb birtoktestek segítségével is sikerülhetett a különböző tőkeérdekeltségeknek elérnie a célját.

Egy ilyen zsebszerződésre emlékeztető eset után sikerült a Monsantonak magyar termőföld tulajdoni jogához jutnia, ezzel bővítve a hazai birtokait.

Még Magyar Zoltán, a Jobbik agrárpolitikusa vitte a parlament elé azt a különös ügyet, igaz, akkor még nem lehetett tudni, hogy emögött a Monsanto áll.

Az amerikai cég magyar leányvállalata bővíteni szerette volna Komárom-Esztergom megyei, nagyigmándi vetőmagüzemét. A szomszédos bábolnai oldalon, az üzemtől csak egy úttal elválasztva egy 86,76 hektáros állami föld terült el. Ebből szeretett volna magának egy darabot a társaság, de erre nem kapott lehetőséget a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől. Utóbbi azonban nem sokkal később megosztotta a területet: három darab háromhektáros részt kihasított belőle, és értékesítette őket három különböző magánszemélynek, emlékeztet keddi cikkében a Magyar Nemzet.

Hamarosan már egy tulajdonosa volt a három parcellának: a háromhektáros ingatlanokat a tulajdoni lapok szerint a bábolnai bejelentett lakcímmel bíró Bernáth István földműves vette meg, már 2014-ben. Bernáth István a parcellákat 2015 elején összevonta a már meglévő 1,9 hektárjával, így összesen 10,98 hektár földje lett. A földműves 2016 elején ugyanakkor már szántó és géptároló művelési ágra kért engedélyt az adott területre, idén január 17-én pedig épület létesítésének feljegyzése iránti kérelemmel élt. Ennek nyomán a korábbi szántóföld ma már ,,kivett telephely, udvar, géptároló és parkoló" minősítésű, és a Monsanto Hungária Zrt. tulajdona a tulajdoni lapra feljegyzett széljegy szerint. A földműves ugyanis eladta a területet a multinak, amely korábban hiába próbálta megszerezni, tudta meg a lap.

,,A hivatalosan GMO- és zsebszerződés ellenes magyar kormány a jelek szerint maga asszisztált ahhoz, hogy a Monsanto tovább terjeszkedhessen Magyarországon, ráadásul állami földön. Az ügy ismét rámutat a Fidesz-KDNP totális hiteltelenségére: maga vesz részt zsebszerződésekben és a GMO terjedésében, miközben ellenkezőjét prédikálja. Az LMP feljelentést tett az ügyben, és várja, hogy az bűnüldöző szervek kivizsgálják az ügyet"

- reagált az esetre közleményében Sallai Róbert Benedek, az ökopárt szakpolitikusa.

Arról viszont nincsen információk, hogy az állami földterület mennyiért cserélt gazdát, és hogy végén a Monsanto mennyit fizetett érte. Szépen összeállanak a mozaikdarabkák:

Nyílt lapokkal: a Földművelésügyi Minisztérium lazítana a GMO-mentességünkön

Az FM 2016 61/2016. (IX. 15.) számú rendelete, amely a GMO-mentességre utaló jelölést határozza meg, elég világosan fogalmaz:

"A GMO-mentességre utaló jelöléssel ellátott növényi eredetű takarmány és élelmiszer GMO-t legfeljebb 0,1%-ban tartalmazhat, feltéve, hogy a GMO az Európai Unióban forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik és a takarmányban vagy élelmiszerben való előfordulása véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen".

Most ezt a 0,1 százalékos szintet akarja a magyar felelős/nemzeti/polgári/keresztény tárca 0,9 százalékra emelni. Ez azt jelenti, hogy abban az élelmiszerben, amit a fogyasztó GMO-mentesnek gondol, és ennek tudatában vesz le a polcról, biztosan tartalmazni fog génkezelt alkotóelemet.

Forrás: vilaglato.info

Admin: A Monsanto és a Bayer AG fúziója miatt a magyar föld végül is így német tulajdonba kerül majd. Ezzel a megoldással a Monsanto lehetőséget kapott vetőmagüzemének bővítésére, így a ma még többnyire GMO mentes - Magyarországon termelt - vetőmagokat nagyobb mennyiségben tudja kivinni azokba a pl. EU-n kívüli országokba, ahol tiltják a GMO-val fertőzött magvak vetését, és helyette GMO-val fertőzöttel tudja elárasztani Hazánkat! "Köszönjük" "magyar" kormány, hogy mindent elkövettek népünk egészséges élelmiszerrel történő ellátása ellen! Ajánljuk olvasóink figyelmébe a honlapunkon megjelent korábbi írást: Ezt akartátok?! Megkapjuk...


Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
Elhallgatott Jézus előtti tény, kereszt-ény Köristenség
  2017-02-26 19:21:29, vasárnap
 
  Hova tűnt Vörös Győző ím már hat évvel ezelőtti szenzációs felfedezése? Hova süllyesztették a tudást, a tényt, ami minden kétséget kizáróan bizonyítja, egyértelművé tette, hogy a Szent Korona Pantokrátora ősi köristenség jelkép, hogy Jézus születése előtti az a kép, amelyet Jézus képeként és mint Pantokrátor őriz a világ egyetlen Szent Koronájaként megnevezett ereklye, ereklyénk?

Miért nincs újabb kutatásról hír? Miért hallgatják el - ha már tudták rég, ha nem - a korona kutatás, a keresztény műveltség egyik, ha nem a legjelentősebb felfedezését?

A Szent Korona Pantokrátorát egyiptomi királysírban is megtalálták

A hazai sajtó új ellenszenzációja 2012 nyarán keltett az olvasókban felháborodást. Egyik neves napilapunk a következőket írta: "nem királysírt fedeztek fel a magyarok Egyiptomban?" A cím tartalmával nem lett volna semmi gond, ha a végén kérdőjel helyett felkiáltójel szerepel.


Igen, a fenti cikkből és a vezényszóra beinduló ellentámadásból egyértelműen megtudhattuk, hogy a magyarokkal ismét baj van. Királysírt utoljára egy Karol Michailovszky nevű lengyel kutató talált, 1964-ben. Vörös Győző Hogy miért is volna baj, azt csak a thébai templom körüli események ismeretében ítélhetjük csak meg. Foglaljuk tehát össze, mi is történt Thébában?





Egy fiatal magyar, aki egyébként nem régész, hanem egyiptológus, Vörös Győző - Kákossy tanítvány - engedélyt kapott az egyiptomi kormánytól, hogy a Királyok Völgyében feltáró munkát végezzen az úgynevezett Thot-hegyen. Ezt a munkát 1995 őszétől 1997 tavaszáig el is végezték. Montuhotep fáraó 4000 éves téglatemplomát tárták fel, természetesen csapatmunkában, ahol a régész Pudleiner Rezső és a csapat többi tagja is jelentős szerepet kapott. A kutatás vezetője az elvégzett munkáról 1997 őszén az Egyptien Archeology című londoni szaklapban számolt be.

2011. januárjában azonban valami rendkívüli történt Thébában. Vörös Győző kiváló szakmai érzékkel észrevette, hogy a Thot-hegy tulajdonképpen egy természetes piramis és kikövetkeztette, hogy abban (az eddigi gyakorlat szerint) fáraósírnak is kellene lennie. Hamarosan meg is találta a bejáratot egy 35 méter magas sziklafalon. Amikor oda feljutottak láthatták, tapasztalták, hogy hatalmas föld alatti termek vannak belül, egy hatalmas, teljesen kifosztott szarkofággal. A rablók a sziklasírt már régen kisöpörték, így értékes objektumokat és szokásos egyiptológiai leleteket ott nem találtak.

Tekintettel azonban arra, hogy Vörös Győző engedélye nem erre a területre szólt, szervezett és feltáró kutatást itt nem végezhetett, kénytelen volt azzal megelégedni, hogy bejárták és lefényképezték a termeket. Az egyik helyiségben nagy örömükre egy Kopt-szentélyt fedeztek fel, a falon egy ember nagyságú Pantokrátor-képpel, melyet a fiatal tudós időközben megjelent Templom Théba koronáján című könyvében színes képpel be is mutatott. A fiatal magyar a fenti címen írt könyvében beszámolt a kinti munkáról, Montuhotep Szenhkáré templomáról és a sziklasírról, melyről feltételezhető, hogy a templomtulajdonos fáraó sírja lehetett. Ugyanakkor beszámolt a Pantokrátor-képről, mellyel kapcsolatban - igen helyesen - összefüggést látott Boldog Özséb fehércsuhás pilisi pálosaival.




Tébai kápolna "Pantokrator" mennyezeti freskóval

Eddig a tények, s a velük kapcsolatos hírek megmozgatták az ország közvéleményét, amely az elmúlt években egyre kiéhezettebben fordul az ősi múltunk és őstörténelmünk felé. Megmozgatták azonban a politikát is, hiszen Orbán Viktor fogadta a fiatal tudóst, és megígérte az új kormány támogatását tevékenysége folytatására. Megmozdult a hazai média is és örömmel mutatta be - szokásos, bár lelkendező és szenzációt tálaló felvezetésben a valóban jelentős munka eredményeit. Ezek következtében Vörös Győző sztár lett, magyarul: a nemzet észrevette, hogy van közünk az egyiptológiához és Egyiptomhoz, sőt örömmel vette tudomásul, hogy az áttörést a fiatalok vitték végbe. És végül megmozdult a szakma is, amelynek mindez nagyon nem tetszett. Megszólaltak a szakmai nagyok, akik addig észre sem vették Vörös Győző munkáját, és még az akadémiai sajtótájékoztatóra sem figyeltek oda.

A fiatal csapat nagy sikere miatt azonban azonnal reagálni kellett, és az eddig semleges nagyok egyszerre csak ágyúval kezdtek tüzelni a fiatal tudósra. Szemére hányták, hogy királysír felfedezéséről beszél, holott nincsenek bizonyítékai. Szemére hányták, hogy - komoly eredmény nélkül - hatalmas felhajtást csinált maga körül. Továbbá azt, hogy kisajátította magának a fentebb még nem létezőnek minősített eredményeket, és munkatársait, nevezetesen Pudleiner Rezső régészt kirekesztette a sikerből. Maga a szakma nagyfőnöke, Szabó Miklós professzor, az Akadémia régészeti bizottságának vezetője is nyilatkozott. Közölte a lelkendező társadalommal, hogy az a bizonyos Vörös Győző nevű magyar egy uzurpátor, azaz bitorló. De egyébként sem régész - ilyen végzettsége nincs -, hanem csak egy mezítlábas egyiptológus.

Ennek a hivatalos szakvéleménynek az alapján a nagyérdemű közönség most már hiteles forrásból is megtudhatta, hogy Vörös Győző tulajdonképpen nem más, mint egy “szélhámos", aki királysír-feltalálónak adja ki magát, pedig legjobb esésben is csak mázlista, amúgy pedig tiszteletlen kezdőnek tekinthető.
Nyilatkozott Kákosy professzor is, aki szakmailag megalapozatlannak és etikátlannak minősített a Vörös Győző-i hencegést. Ez a vélemény meglepő, mivel Vörös Győző könyvének éppen ő volt a lektora.

Ha Kákosy prof. úr eredménytelennek és fennhéjázónak találta a Templom Théba koronáján című könyvet, akkor bőven lett volna ideje és módja kételyeit először a tanítványának, majd a nyilvánosságnak is elmondani. Ugyanez a véleményem egyébként Pudleiner Rezső régészről is, aki a csapat második embere volt, és minden lehetősége meglett volna, hogy szakmai vonalon leleplezze a hamisításokat.

Szerkesztői megjegyzés a hozzászólások és némi utána olvasás után: Kákossy professzor nem támadhatta Vörös Győzőt, mivel korábban meghalt. Ellentétben a fentiekkel, "Kákossy nagyra becsülte Vörös Győzőt, legjobb tanítványának tartotta". A vonatkozó hozzászólás alább olvasható.

Link

Ez a felismerés érdekes módon csak akkor érett publikálásra alkalmas szakvéleménnyé, amikor egy láthatatlan karmester beintett, és a szakma, valamint a liberális média "felfedezte", hogy súlyos professzionális és etikai hibák, sőt mulasztások terhelik Vörös Győzőt. Ha egy verébre a szakma ágyúval kezd lődözni , annak fontos okának kell lennie. Az okok többnyire háromfélék lehetnek: emberi, szakmai és politikai okok. Úgy ítélem meg, hogy jelen esetben a szakmai és emberi okok összevágnak, ezt szakmai féltékenységnek nevezik. Honnan veszi magának a bátorságot egy szakmai senki (Szabó prof. szerint bitorló), hogy régészeti diploma nélkül, alig 25 évesen megtaláljon egy királysírnak is valószínűsíthető fáraósírt. Azt ugyanis utoljára egy Karol Michailovszky nevű lengyel kutató talált, 1964-ben. ( III. Thutmosis fáraó halotti templomát.) Castiglione László (1964), Kákosy László (1983) és az úgynevezett Ramesszida-program óta senki sem ért el Egyiptomban számottevő eredményt. A szakma érzékenysége és féltékenysége tehát alapvetően érthető. De a felfedezés óta már több, mint két esztendő telt el. Vajon miért nem tudott róla a szakma? Netán senkit sem érdekeltek az ott történtek? Ugyanis az elmúlt években elég sokan jártak náluk. Úgy tűnt, hogy mindent ismernek, hisz a szakma, a média és közéleti személyiségek sorra látogatták a Vörös-team-et, de eddig senkinek sem szakmai, sem emberi ellenvetése nem volt velük szemben. A szakma felháborodása tehát indokolatlannak látszik, arról nem is beszélve, hogy nevetséges az a feltételezés, miszerint Vörös Győző reklámkampányt szervezett volna maga körül. Netán a magas kutatói fizetésből? Aztán éppen itt, Magyarországon, ahol a média a liberálisok zsebében van, akik zsigerből utasítanak vissza mindent, ami magyarnak tűnik?

Nem, a média logikusan viselkedett, mert a szenzáció - amit részben ők maguk keltettek - a lapok érdeke. De talán a kormányváltás és az Orbáni gesztus is belejátszott ebbe, így nincs benne semmi rendkívüli. Ami viszont nagyon is elgondolkoztató: az a hirtelen össztűz, amit a jelenleg külföldön lévő ifjú tudósra zúdítottak, ahelyett hogy előbb egy hazai szakmai fórumon vitatták volna meg, hogy történt-e szakszerűtlenség vagy éppen bitorlás, hisz ez már súlyos vád, amit bizonyítani kellene. Az a véleményem, hogy itt másról, sokkal többről van szó. Egy látszólag véletlen dologról, a Pantokrátor képről, melyet Vörös Győző bemutatott, ésBoldog Özséb a Pálos rend alapítója amellyel kapcsolatban az is kiderül, hogy megtalálási helye valószínűleg egy proto-keresztény templom, mely mintegy 1600 éves lehet, így a benne lévő feliratok és képek is ebből a korból valók.




Boldog Özséb a Pálos rend alapítója

Kiderült közben az is, hogy ezek a ma koptnak mondott keresztényeket akkor anakorétáknak nevezték, akik - számtalan vélemény szerint - az eredeti Jézus-hit követői voltak. Ezeknek a vezetője volt (állítólag) az a thébai Szent Pál, aki az ottani fehér-szerzetesek rendjét megalapította. Aligha véletlen viszont az, hogy a fehér csuhás magyar Pálos rend megalapítója, Boldog Özséb éppen róla nevezte el a magyar pálos (pilisi) rendet.
Az egyiptomi fehér szerzetesrend is pálos rend volt, csak hát ott őket Bálosnak (Pálosnak), vagy Pilisi-nek (Philistin-nek) nevezték. És ne feledjük, hogy Árpád fővárosa a Pilisben volt, valamint azt sem, hogy Árpád papsága és szolgálattevő udvari törzse a Pilisiek (a Pálos-Bálosok) voltak.
Ezt bizonyítja az a történelmi tény, hogy a kicsinyke Pilis megye volt az ország első megyéje, míg csak a keresztény vallás fel nem oszlatta, és a fővárost el nem vitték erről a tájról. Az egyiptomi anakorétákat másként manicheusoknak nevezték. Ők ugyanis a Mani-kus vallásnak, az egyistenhitnek a képviselői voltak, akik az Apa-Anya-Fiú háromszentségét hirdették. Tagadták viszont a római zsidó-keresztény egyház paulinus tanait és az ősi napisteni erkölcsöket vallották. Éppen ezért eretneknek minősültek, akiket a katolikus egyház V. századi győzelme után Ázsia- és Európa-szerte üldöztek és gyilkoltak. Ez volt az oka annak, hogy Egyiptomban is a föld alá kényszerültek. (Ne feledjük, Pantokrátor a Szent Koronánhogy ez idő tájt égettek fel az ősi könyvtárakat, így az alexandriait is, hogy megsemmisítsék az ősi napisteni vallási iratokat, és a Jézus tevékenységével kapcsolatos egyiptomi és arameus okmányokat.)





Tulajdonképpen itt jutottunk el a lényeghez. A feltételezhető királysír egyik termében volt ezeknek az első Jézus-hitűeknek az egyik temploma. Ebben a templomban szerepel egy rendkívül fontos jelkép, a Pantokrátor-kép, ami tulajdonképpen Jézus-Istent jeleníti meg, nevezetesen a partus-avar keleti ornamentikával. Ennek a thébai Pantokátornak azonban van egy nagy baja: azonos a magyar korona felső Isten-Pantokrátorával, egy díszes trónuson ülnek, egyazon kultikus pózban. Jobb kezüket parthus módra üdvözlésre emelik, bal kezükkel a Könyvet (a Törvénytáblát) tartják. Fejük körül glória látható, melynek egyaránt három belső sugárnyalábja van. Az istenalaktól jobbra és balra a Napnak és a Holdnak az ábrája van, ami az Őstérnek, a Csillagrendszernek az uralmát jelenti. (A magyar korona Jézus-Pantokrátorának a glóriájában csak két sugárnyaláb van, és más a feliratos ábra. Mindezek szinte kísérteties pontossággal egyeznek meg egy állítólag 600 éves intervallum ellenére.) A thébai Pantokrátort ugyanakkor egy körlánc veszi körbe és a főalak alatt két egyenlő karú kereszt látható.




Jézus a Szent Koronán

Ez az egyiptomi Pantokrátor óriási felfedezés. Ennek léte nemcsak azt jelenti, hogy a kereszténység első 400 éve másként alakult, mint azt ma tanítják, hanem az úgynevezett proto-keresztény vallások szerepének átértékelése is szükségessé válik. A thébai Pantokrátor semmiképpen sem "keresztény" Pantokrátor. Sokkal inkább “körösteni", vagyis Kör-isteni Atya, a Nap és Hold főistene a neve. (A keresztény szó akkor nem létezett, illetve nem is létezhetett, mert a kereszténység nem a kereszttől kapta a nevét, hiszen ez csak a 400-as években jelent meg mint jelkép. A Kriszt-nek vagy Christ-nek nevezett Krisztus Köristent jelent, akárcsak a Christien-nek, Kristian-nak írt nevek, melyek az ősi magyar nyelven Kör-istent jelentenek. - szerkesztői megjegyzés: ezzel a betoldással persze bátran vitatkozhat bárki, aki egy kicsit foglalkozott már a témával, de ez itt most ne legyen vitatéma!) Ez az aligha vitathatóan 1600 éves Pantokrátor van jelen a magyar koronán, melyet ma pápai koronának tanítanak, s a koráról éppen napjainkban folyik éles vita.Csomor Lajos és Pap Gábor ugyanis egységes avar koronáról beszélnek, ami azt jelenti, hogy Árpád előtti korban készült, tehát minimálisan is a VIII. században, de inkább előtte.

A hivatalos és akadémikus tudomány ezt kétségbe vonja, és azt bizonygatja, hogy a korona maximum az 1200-as években készülhetett. Sőt azt is sugallják, hogy a mai formáját II. József korában hamisították össze, amiben lehet igazság, ami a hamisításokat illeti. Szerkesztői megjegyzés: több képet egyértelműen kicseréltek a Szent Koronán a Habsburgok uralkodásának idején, amelynek éppen - "Mah-Méh-királynő" (?) Nimród korona- Nagyboldogasszony esett áldozatul.




Nimród koronaként számon tartott koronakincs (Bagdad) Herodotos: "az Ister felett lévő országot méhek birtokolják"

A Vörös Győző-i Link "világbotrány" azonban összedönti ezeket a magyarellenes hamisításokat és torzításokat. Meg kell ugyanis válaszolni az alapkérdést: mit keres egy anakorétamanicheus Atyaisten-Pantokrátor (nem Jézus az, mert a nap és hold a főistent jelenti) a magyar koronán, vagy ha fordítva teszem fel a kérdést: Mi köze van az avar-hun-magyar koronának Egyiptomhoz? A válasz erre a második kérdésre is nagyon kellemetlen, mert azt kell mondani, hogy: sok. Badiny Jós Ferenc és mások is arról beszélnek, hogy a Kárpát-medencében méheknek nevezett nép élt valaha. Badiny Jós Ferenc prof. ezt a mah-gar névvel indokolja. Az egyiptomi fáraók és istenek mézeskas alakú koronát viseltek, melyet kétoldalt méhszárnyak vesznek körül, és belőle egy kunkor, a méh csápja emelkedett ki.

Szerkesztői megjegyzés: Childerich meroving uralkodó sírjának és a Kárpát-medencében és az eurázsiai pusztán (sztyeppén) feltárt szkíta, szarmata, avar, magyar sírok míves arany (ott méh) mellékleteiről már ne is beszéljünk?!

Mindennek felvetése azonban pontosan úgy tilos, mint a sumér-magyar kapcsolatok létezése, és a róla való beszélgetés is, akadémikus körökben. Az egyiptomi kapcsolat felvetése pedig már ennél is nagyobb bűn. Vörös Győző a szó szoros értelmében a méhkasba nyúlt, mert az ősegyiptomi igazság egy szeletét tette le a közvélemény asztalára. A feltárt történelmi tényeket továbbra is elhallgatják.



Forrás : Link
 
 
0 komment , kategória:  Magyar Megmaradásért  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 69 db bejegyzés
e év: 1402 db bejegyzés
Összes: 22850 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3259
  • e Hét: 23073
  • e Hónap: 90320
  • e Év: 2219848
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.