Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Imre Flóra
  2018-02-13 10:55:24, kedd
 
  Imre Flóra

L'adieu
Vas István emlékének

letéptem ezt már tudhatod
az ösvény itt sötétbe téved
a rím tudja a mondatot
halott az ősz és várni téged

és várni itt a fák alatt
a Dunakorzó gesztenyéi
kis Lou egy levél sem marad
fekete-fehérre cseréli

az ősz az ősz a nyár hevét
kialszik minden nemsokára
a víz elfolyó messzeség
az ősz halott hó hull a fára

levert diófa bánata
az öröm ráadás a jajra
mi volt csak volt idő szaga
a szót sincs ami visszacsalja

az éj leszáll a rúd mihez
a csillagok vannak kikötve
halott az ősz a hó neszez
többé sose és mindörökre
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2018-01-18 10:37:40, csütörtök
 
  Imre Flóra

Mennyi éve

mennyi éve mennyi arcban
mennyi színjátszó alakban
tó fölött és hegy tövében
poklok közt egy foltnyi éden
ahol mégis ahol holnap
ahol biztos hajnalodhat
ahol mindegy merre honnan
ragyogásban megtiportan
ha kudarc is hogyha szégyen
víz fölött sziklák tövében
száz alakban száz szerepben
csak mi ketten csak mi ketten
és ha elmúlt mennyi év is
te meg én csak újra mégis
az idő nincs már sehol se
nézz az égre nézz a földre
nézd kitágult horizontját
pőre örökkévalóság
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2018-01-14 10:44:19, vasárnap
 
  Imre Flóra

Lassan megöregszik

Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud.

 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2017-11-14 13:21:24, kedd
 
  Imre Flóra

Tatjana levele

(tizenöt évvel öregebben)

Talán elmondhatja a dal,
amit a próza sose merhet,
egyikünk se oly fiatal,
hogy eleresszük a szerelmet.

Jött, ránk nézett és elszaladt.
Hátha vissza lehetne csalni,
hátha lehet a nap alatt
valami még- amennyi, annyi.

Szorongsz, ahogy én is szorongtam,
míg írtam ezt a levelet.
Rejtőzz el itt a két karomban.

Kis herceg, gyere közelebb,
engedd el magadat nyugodtan.
Majd én vezetem a kezed.

 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2017-11-14 13:10:19, kedd
 
  Imre Flóra

A kapu

Így állunk némán, bronzba öntve,
Annak a kapunak két oldalán.
Opálos ég fekszik a csöndre,
A homokon lustán kúszik a láng.

Tudjuk, érezzük mind a ketten.
Üvegesen vibrál a levegő.
A fény mindegyre élesebben
Rajzolja vázunk vonalát elő.

Kétfelől feszítve az íven.
Végtelen messze sólyom árnya ing.
Állunk higgadtan, gyönyörűen,
S a lépésről álmodnak izmaink.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2017-11-12 11:19:56, vasárnap
 
  Imre Flóra

A szenvedély, a szenvedés

a szenvedély a szenvedés
de az idő olyan kevés

vajon hová vajon mikor
átsüt a nap az ágakon

az ámulat a félelem
egyedül és mezítelen

csak a gyönyör a fájdalom
vajon hová nincs semmi nyom

a szenvedés a szenvedély
a fák között sziszeg a szél

vajon mikor vajon hova
belep a por az út pora

 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2017-11-11 13:10:45, szombat
 
  Imre Flóra

Nos hát, a lélek

Nos hát, a lélek földi testre vágyik,
Mely érinthet és megérinthető.
Théra csenevész, lázgyötörte fáit
Összemossa a mézsűrű idő.

A formák már-már elviselhetetlen
Feszüléssel tülekednek a szemben.
Egy kockaforma, szemcsés, barna kő.

A lélek nézne, de nincs még, amit lát.

Aztán egyszerre gáttalan kiárad
Ez a telített, néma tárgyiasság,
És fákat lát, kiszáradt, görbe fákat,
Sárgás sziklákat, napsütötte házak
Éles fehérjét, és ahogy megállnak
A szamarak a fal mellett, a testük
Kékes, groteszk árnyékát a világos
Porban domborún, hogy a déli nap süt.

És lát, valamiképp önkívületben,
Megfényesülnek hirtelen a dolgok.
Terek nyílnak, tágas, messzibe oldott,
Tiszta vonalak, frissen és fedetlen.

És amikor csaknem a tapintásig
Elér már, a hamvas, kívánatos
Héjhoz, egyszerre elhagyja a látás.

A lélek földi, földi testre vágyik.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2017-11-10 09:09:12, péntek
 
  Imre Flóra

Zélus

és ha egy nap, és ha egy pillanat
ha megváltottál, nem hagyhatsz magamra
ha megtagadod tőlem magadat
ha csak egy nap, ha csak egy pillanat
már méltóvá tettél a kárhozatra

nem érezte a kő gyökér marását
sulykoló hullámot a parti szikla
honnan is tudhatná a fény hiányát
az a szem, ami nem volt soha nyitva

és ha egy nap, és ha egy pillanat
mennyi, amíg egy gerinc összeroppan
míg beomlanak a kráterfalak
az-e még, ami, hogyha darabokban

kivilágosodott, nem lehet másképp
belülről gyújtották ki a csodák
kell, hogy örökké, ha egyszer ajándék
nem engedhet el, aki megbocsát

az a nyílt tér fölfelé; lefelé is
és ha egy nap, és ha egy pillanat
micsoda tündöklés, ha mágia mégis
hová legyen, ki látta arcodat

...
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Imre Flóra
  2017-02-24 07:39:07, péntek
 
  Imre Flóra

Ki nem mondani

a szavakat ki nem mondani könnyebb
könnyebb nem írni le a sorokat
félig olvasva becsukni a könyvet
kihúzni azt ami még megmaradt
nem járni végig ezt a hosszú völgyet
és félrehúzódni a gondolat
elől mielőtt netán testet ölthet
húnyt lélekkel várni az ég alatt
mert ismertünk minden történetet
bárcsak lehetne ezt itt nem ismerni
hogy milyen úton és merre vezet
nem tartani már számon azt hogy mennyi
indulat nélkül nézni hogy pereg
perc nap és év minden és semmi semmi
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
imre Flóra
  2017-02-01 07:02:10, szerda
 
 
Imre Flóra:

Lassan megöregszik..

Az ember lassan megöregszik,
A jövőnél már fontosabb a múlt.
Nem jön felénk, ami előttünk fekszik,
Csak könyörtelen elmarad az út.

Ha sötét is, nem félünk a jövőtől.
Nem is sötét, üres. A szerelem
Többé már nem követelőző,
Gyöngéd csupán. Fut velünk a jelen.

Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki.
A szerelem is néz csak, nem remél.
Az úton egyedül kell végigmenni.
Visszahúzódik minden, ami él.

A szerelem komor, kék mélyút.
Nem lángol már. De fájni még tud.
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 175 db bejegyzés
e év: 1080 db bejegyzés
Összes: 7648 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 312
  • e Hét: 12767
  • e Hónap: 47459
  • e Év: 268253
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.