Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
x
  2012-01-10 20:10:17, kedd
 
  Tripoliszi diadalének
szerző: Gabriele D'Annunzio, fordító: Kosztolányi Dezső

Ó, tömjén, illat a puszták homokján,
ó, messze táj és messze-messze partfok,
vad és fakó, mint vörhenyes oroszlán:

ércek, kalászok, gazdagon kavargók,
ó, aranyhajú Berenice álma!
Ti vívtátok ki mind, ti hősi kardok!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Alkonyulnak a bánatok s enyésznek.
Álmos gödörbe tétlenül ki gázol,
hogy szembenéz a lélek és a végzet?

Itália, riadj, riadj, te bátor!
Dalold a tengert százszor és ezerszer,
a dalt, a dalt az óperenciákról,

mint amikor marcona lárma vert fel
és tűzbe, vérbe mind azt ordította:
,,Tengerre!" s belereszketett a tenger.

És már nyilait is a hajónak orra
s a kapitány szívét tüze reája
s indult az evező és a vitorla.

,,Segíts, Urunk", szól a szavak dagálya.
,,Szent Sír, segíts, most indulunk te Hozzád."
A Tengerünkön így dalolt a gálya.

A zúgó időn nézlek, édes ország.
,,Segítsd, Uram, a vízen és a földöftí"
Kiáltva emeld fel tündöklő orcád.

S csatázz a vízen és földön örökké.


 
 
0 komment , kategória:  Gabriele D'Annunzio 1.  
x
  2012-01-08 05:14:08, vasárnap
 
  A nap keselyűje
szerző: Gabriele D'Annunzio, fordító: Kosztolányi Dezső

Ha elmerengek olykor álmodozva
s lángként lobog a lomha levegő,
ha hull a csendben a fenyőfa tobza
s a fán a gyantálé sziszegve fő,

ha mezei tilinkó sír a lápon,
zizeg a vadzab és a tengeri,
szivembe száll egyszerre egy bús álom,
beléje markol s el nem engedi.

Dicsőség, ó napszomjas keselyű,
viszel, karmoddal a keblem fogod,
míg el nem érem a vad partfokot.

Felnézek ekkor, szívem keserű
és zárt szemem vöröslő ködin át
látom, véremtől fénylik a világ.


 
 
0 komment , kategória:  Gabriele D'Annunzio 1.  
x
  2010-02-27 11:58:49, szombat
 
  Dal
szerző: Gabriele D'Annunzio, fordító: Kosztolányi Dezső

Az álmatag égen
a Hold teje csorran:
a lomb a fasorban
hozzá epedez föl
fehéren.

Neszt visz tova fájón
a szél, a tűnő is,
és bőg az ünő is,
párját hívogatja
a tájon.

Az égi úrasszony
jön s véle a vágyak,
hangok, pihe-lágyak
s nem hallja az édes
panasz-szóm.

Hol mámora ringott,
még gödrös a párna,
és nélküle árva,
testvértelenek mind
a bimbók.

De nincs, aki szívem
csókkal telehinti...
Ó szív s szemeim ti,
haljunk meg az éjbe,
szelíden.


 
 
0 komment , kategória:  Gabriele D'Annunzio 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1294
  • e Hét: 17112
  • e Hónap: 81382
  • e Év: 1777267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.