Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
A gólyához
  2016-02-24 09:14:25, szerda
 
  ...... .........


Tompa Mihály:
...... ..........A gólyához



Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsugár és síró patak;
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van, s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;
Ne menj a tóra, vértől áradott;
Toronytetőkön nézvén nyughelyet,
Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb, ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted;
Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:
A kidűlt fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megutálni is kénytelen legyen!
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Szőlőhegyen
  2015-10-02 09:10:54, péntek
 
  Tokaj szőlőhegy
...... .......


Tompa Mihály:
...... .......... Szőlőhegyen



Rövid életét az ember
Csak bánattal élje?
Hajts ki, hajts ki örömemre
Szőlő venyigéje!
Gyönge hajnalszin piroslik
Most az uj levelkén:
Nedve csillogó, tüzes lész
Mint a déli napfény.

Ifjuságom gondtalan volt
S nem becsűle téged;
De most véled mindhalálig
Tartó frigyre lépek.
Hajlik a kor s kél az ember
Annyi búra, bajra!
- Amint vénül a fa, jobban
Szúr a tüske rajta.

A tavasznak nyár hevében
Fonnyad el virága;
Őszi dértől lészen a nyár
Gazdag lombja sárga:
Minden éket önfejéről
Bár az év letépett:
Meghagyá az aranyszemü
S rózsaszin gerézdet.

Fényes álmainkra gond jő,
A sziv tettre lobban;
Mindennel felhágy az ember
Végre kedvhagyottan.
S örömet ha semmiben már
Nem talál a jámbor:
A borongós őszre mégis
Marad - egy pohár bor.

Ritka seb, melyet begyógyit
A sors, aki vágta;
Ugy adá a bort, hogy abban
Lenne orvossága;
S bár a sebre ebben is csak
Rövid gyógyulás van:
Jól esik, hogy tartja éde
Meleg zsibbadásban.

Hajlik a kor, és borongva
Jő az est feléje!
Hajts ki, hajts ki örömemre
Szőlő venyigéje!
A bor lángja hogy derengjen
Az öreg bus kedvén,
Mint az alkony fellegén, a
Rápirosló napfény. -
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Madarak módjára
  2015-05-27 21:03:31, szerda
 
  ...... ...........


Tompa Mihály:
...... ..........Madarak módjára.



Az idő már őszre fordult,
Erdő lombja gyérül. -
Magas fűszál virradatra
Megőszül a dértül.
Ki egy nyájas kort, szeretve
És dalolva végze:
A madárnak szél s esőben
Omlik egybe fészke.


A vidám, de kurta évszak
Elöérzetével:
Szárnyasoknak fürge népe
Nagy-sietve fészkel.
Édes vágya teljesültét
Epekedve várja . . .
S alkot, épit hevenyében,
- Madarak módjára.

Ez, megszáll a zöld vetésben
S rög megett tanyázik,
Gyenge bástya, mely esőben
Könnyen széjjel-ázik.
S mit a szél is földre hajlít,
Elmetél a sarló:
Buza szára oly törékeny
S ótalomra gyarló.

Az, lakást a kert zugában
Csak közelre néz ki,
Nincs gyanuja, mely lakatlan
Tájra menni készti.
Erősségül hordva tüskét,
Kényelemre pelyhet:
Megvan a lak, - benne minden
Megvan, ami kellett.

Uti sár a fészke ennek,
S nem törődik avval:
Hogy a melyre felragasztja:
Magas, ódon a fal. -
Annak, jó a tó vizére
Törve hajló gyékény,
Hányatván a szél s dagálynak
Vészes, csalfa kényén. -


Az idő már őszre fordult,
Nap világa hűlve;
Bús az élet arcza, gyorsan
Omlik össze műve.
S a madár, bár lássa fészkét
Eltiporva földig:
Építménye pusztulásán
Meg nem illetődik.

Mihelyt elmult a komor tél
S pezsg az élet árja:
Öt, az erdő, lombos ágán
Édesgetve várja;
Mihelyt a sziv hő, családi
Érzelemre gyulad:
Maga is, a maradék is
Könnyen rakhat ujat.

Gondja, tiszte nem soká tart,
S nincs szivére kötve:
A jövendő nemzedéknek
Bármi sorsa, üdve.
Felnövelvén a kiszállni
Nyugtalan családot:
Ennek ajkán nem leend ő
Átkozott, sem áldott.

A nyomort, a maradéknál
Nem tetézi szégyen:
Hogy az ősök alkotványa
Csorgó, düledékeny.
Nincs ok a kimultak álmát
Háboritni váddal:
Hogy megronták a jövendőt
Léhaságuk által. -

Az idő már őszre fordult,
A fa lombja sárgul;
Madárfészek elhagyatva
Lefordul az ágrul.
Meg-megzúdul a fagyos szél
Gunyoló nótája:
- Balga nép, a percznek épit,
Madarak módjára! !

1865.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Pünkösd reggelén
  2015-05-25 20:01:44, hétfő
 
 
Tompa Mihály
...... ..........Pünkösd reggelén


Vígan mosolyog a föld határa,
Az ég felett tiszta, kék:
Mintha e napját a világnak
Ott fenn is megünnepelnék!
Ah, a mosolygó föld, derült menny
Sötét, borúlatos nekem:
Kórágyon fekszik szenvedő nőm,
Terítőn kedves gyermekem!

Virít a rózsa és a hajnal
Harmatja még kelyhén ragyog:
Az ünneplő sereggel én is
Pünkösti rózsát szaggatok!
S halotti koszorúba fűzve,
Bús harmatot hint rá szemem:
Kórágyon fekszik szenvedő nőm,
Terítőn kedves gyermekem!

A népnek arcán ájtatos csend,
Szívén vallásos buzgalom:
És rajta a szent nap díszére
Fehér, piros köntös vagyon!
Én gyászban járok, bánatomnak
Sötét ruháját viselem:
Kórágyon fekszik szenvedő nőm,
Terítőn kedves gyermekem!

Búsan szól az ünnep harangja...
S míg más az úr házába mén,
Hogy elmélkedjék a legelső
Pünkösd csudás történetén:
Ah, addig a mély fájdalom szól
Emésztő lángnyelven velem...
Kórágyon fekszik szenvedő nőm,
Terítőn kedves gyermekem!

Hová nézzek?szeretteimből
Egyik beteg, másik halott,
Nem enged álmot annak a kín,
Emez végképp elszunnyadott,
Ott a bús zaj, itt halálcsend
Egyképp sebet vág lelkemen...
Kórágyon fekszik szenvedő nőm,
Terítőn kedves gyermekem!

Letört fájáról életemnek,
Letört az egyik lombos ág:
Enyészetes forró szelével
Sárgítja a kór másikát.
S ha még ez is...száradj ki akkor
Lombtalan bús fa, életem...
Kórágyon fekszik szenvedő nőm,
Terítőn kedves gyermekem!


 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tavasszal
  2014-08-20 19:21:38, szerda
 
  ...... ...........


Tompa Mihály:
...... .........Tavaszszal (1854.)
(A korabeli helyesírás meghagyásával!)


Vidul a föld ábrázatja,
A jó Isten megmutatja
Néked ember, hogy szeret!
Adván ujra kenyeret.

Gazdagon rügyeztek a fák,
S majdan bimbaik kinyitják;
S őszre termett ágai
Földig fognak hajlani.

Télen által kik megéltek:
Járnak a jó dolgos méhek;
S nem soká a puszta sejt
Méztől lészen drága, telt.

Szemzik már a szőlő-tőke,
Örvend szivünk jó előre,
Mikor hordó, átalag:
Musttal telve állanak.

A meleg hó lágy pelyhében
Megmaradt az őszi szépen,
És ha nem jő rá csapás:
Vidám lész az aratás.

Eregesd ki a jószágot,
Készits ekét, készits jármot!
Szánts, vess, - törd az ugarat,
A ki nem vet, nem arat!

Munkásság az élet sója
Végromlástól melly megójja;
S csak az, a ki nem hevert:
Várhat áldást és sikert.

Ne légy mégis vak reménynyel!
Okosan nézz észre széllyel:
Az esztendő mit adott?
- S nyugtán dicsérd a napot!
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Hárfám
  2014-08-14 21:44:08, csütörtök
 
  ...... ...........


Tompa Mihály
...... ...........Hárfám



"Hárfám, ne zengj szerelmet,
Feledd örökre azt!
Lásd, szívem- és szememből
Bút és könyűt fakaszt;
Felőle, húrjaidról
Emlékezet ha kel:
Miként a holt pacsirta,
Némulj örökre el!

Lágy hangokon, ne tűntesd
Elém a hitszegőt!
Nyájas reménye, melyet
A szív magára szőtt,
Lefoszlott, mint lefoszlik
Fájáról a virág,
Ha éltén őszi éjnek
Gyilkos haragja rág!"

És fájó szívem álma
Vad rengetegbe vitt,
Hol felleg ússza a bérc
Repkényes ormait,
Hol titkos édes hangon
Susog minden levél,
S vándor fuvalmak ajka
Tündér regét regél.

Ott a magány ölére
Simulva biztosan:
Enyhületért szememnek
Könyhullatásiban.
Megtelt csordultig a szív,
S addig hevült, dagadt,
Mig érzeménye buzgó
Énekben felfakadt.

S míg énekeltem nagy,
Dicső természetet:
Szerelmem ihleté át
A szíves éneket;
A felvont húr zenéjén
Általfuvalt heve,
És rajta a dal újra
Szerelmi dal leve.

E hárfa énekének
Míg álom-élte tart,
Míg el nem fog borulni
A ciprus árnya rajt:
A húrok zengzetében
Életre költ dalát,
Mindenható szerelem,
Te hasd, ihlessed át!

1844
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Első szerelem
  2014-08-14 05:40:26, csütörtök
 
  Mayer Von Bremen képe
...... .............


Tompa Mihály
...... .........Első szerelem



Emlékszem még, emlékszem reája,
Ifjuságom boldog szép korára!
Fényes napja és könnyü fellegével,
Azt az időt hogy felejteném el?

Rengő habján játszva vitt az élet,
Azt sem tudtam: melyik partra nézzek?
Vigan mentem, mint a könnyü csolnak,
- Örvény és szirt eltakarva voltak.

Suttogó lomb, csattogó madárdal
Boldogságnak adta lelkem által:
Éjjelenként édes, nyájas álmak
Nyilt, virágos téren hordozának.

Mikor csendes nyári szürkületben
Üldögéltünk a lugasba\' ketten:
Hogy átölelt lágy fehér kezével...
Azt az órát hogy felejteném el?

És nem láttam őtet én azóta,
Két felé vált életünknek úta:
Élsz-e, hol vagy, jó leányka? bánat
Szép orcádra nem borít-e árnyat?

Bár örömre, búra hitt az élet:
Én megőrzöm mindörökre képed!
S hű ölén a házi boldogságnak,
Emlékeim közt gyönyörködve látlak!

Mint mikor már messze tünt a sajka
S nem látszik csak a vitorla rajta:
Messziről a múltnak képe lebben,
S mosolyg szám a szép emlékezetben.

És gyakorta gondolok reája,
Ifjuságom s szerelmem korára:
Fényes napja s tiszta kék egével,
Azt az időt hogy felejteném el!?
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Némuljatok meg. . .
  2014-08-14 05:37:11, csütörtök
 
  ...... ...........


Tompa Mihály
...... .........Némuljatok meg...

Némuljatok meg kishitűek,
Baljóslatok gyász varjai!
Kik e hazának rosz jövendőt
Szerettetek csak jóslani,
Hol láttátok, hogy este légyen,
Ha még csak a dél közeleg?
Ki roszat kivánt e hazának:
Az Isten verje meg!

Szeretjük a békét, legyen béke!
De a harctól sem rettegünk;
Éljünk, ha él a szent szabadság,
Ha vesz, vesszen bennünk s velünk!
A népszabadság földje szántva!
Ültessetek, ültessetek!
Ki abba boldogságot ültet:
Az Isten áldja meg!

Isten jóvoltából megértük
A várva várt boldog napot:
Hogy nem a születés, de érdem
Előtt emelünk kalapot;
Most már ember lesz minden ember,
S tesz egy boldog nagy nemzetet,
Ki mást akarna e hazával:
Az Isten verje meg!
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Madárfészek
  2014-08-14 05:32:19, csütörtök
 
  ...... ............


Tompa Mihály
...... ..........Madárfészek


Szerelemnek, boldogságnak
Csendes, kis tanyája!
Hogy elbúttál a bokornak
Ernyős zugolyába!
Jobb is itt, mint a magasban!
Vész van ott, - s az ágrul
Hamarabb hull ősszel a lomb,
Hamarabb lesárgul.
Kél, fut a nap rejtekedbe
Nem lövel be fénye:
Minek is? a boldogságnak
Nincs szüksége fényre.
S mig lakód a bájoló dalt
Fent repülve zengi:
Jobb, hogy ily alant hazáját
Nem gyanítja senki.

Békességnek kis hajléka:
Boldog, aki benned:
Bizalomnak, szerelemnek
Karjain pihenhet!
Ahol este a dalos pár
Összebúva szépen:
Álma a nap gyönyörének
Lágy viszhangja lészen.
Mennyi, mennyi édes álom,
Milyen tiszta hűség!
S hozzá, mind a kis család nő,
Mily öröm vegyűl még!
S ha ártó kéz bolygatott meg,
A vész összetépett:
Féltő, hű gond orvosolja
Károd, szenvedésed.
S ha feletted végre a zöld
Sátor össze-omlott:
Ölt magára kikeletkor
Ujra zsenge lombot.
Boldog, akit hívsz öledbe,
Boldog aki benned
A hűségnek, bizalomnak
Karjain pihenhet!
- De pirúl az ember arca,
Sorsodat ha látja:
Szerelemnek, boldogságnak
Csendes, kis tanyája!
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
Tavaszdal
  2014-03-11 19:20:27, kedd
 
  ...... .........


Tompa Mihály
...... ...........Tavaszdal

Darvak röpülnek át
Kinyilt folyók felett,
Hirdetve hangosan
A várt kikeletet;

És bár a föld kopár,
Szinetlen a vidék,
Kéken sugárosan
Mosolyg alá az ég.

A földben élni kezd
Ezer mag és csira,
S kibúni vágy a nap
Meleg sugárira;

Lombos lesz a liget,
Virágos a mező,
S ezer vidám gyönyört
Talál az érező.

Óh csak nekem jöend
Hiában a tavasz;
Az én virágomat
Nem adja vissza az.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 54 db bejegyzés
Összes: 4796 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1353
  • e Hét: 2543
  • e Hónap: 44163
  • e Év: 105939
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.