Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Fetykó Judit: A kapun túl
  2017-02-22 08:41:05, szerda
 
  Fetykó Judit:

A kapun túl


A kapun túl, az mindig hajnal?
Vagy este, vagy éjszaka?
Izzó nap szikrázó fénye,
vagy képzeletem az maga?

A kapun túl, ha nyílik, tárul,
beenged egy más ez világ,
mi képzelettel, vággyal társul,
teret, időt egyszerre lépve át.

A kapun túl, ha oda bemegyek,
tér nyílik, egyszerre közel-távol,
előre, vissza bármit nézhetek,
minden kitárul, minden kitárul.
 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Emlékezés
  2016-11-11 03:48:15, péntek
 
  Fetykó Judit:

Emlékezés

Volt, hogy november elei délutánon,
Mikor a nap ragyogott az őszi tájon,
Felszedtük a diót, eresz alatt hevert,
Gurult, zörgött, koppant, vele a zsák megtelt.
Eljöttek aztán a hideg éjjelek,
Hozták a szelek a havat, a telet.
Diótöréssel teltek délutánok.
Hogy süthessünk, mint anyáink, kalácsot.

 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Nappali homály
  2015-02-11 07:17:14, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Hull a hó
  2015-02-08 07:16:43, vasárnap
 
  Fetykó Judit:

Hull a hó


Hull a hó, hull, lassan szitál,
halkan, zizegve földre száll,
a tél mára megérkezett,
pelyhesfehér a havas csend.

Lassan hulló hóesésben
lépeget az ünnep szépen,
halkan kopog minden házon;
Béke legyen a világon!

Béke, étel, meleg szoba,
hova belép a Jézuska,
minden házat megkeresve,
hol várják őt az ünnepre.

Fehér, hamvas téli éjben,
minden menyasszonyfehérben,
karácsonyfa a szobában,
mindegyikünk otthonában.

Érintetlen fehér dunna
alá van a táj bebújva.
Ünnep van. Halk neszezéssel
hull a hó, s repül a széllel.
 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Ablakból
  2014-11-26 04:17:05, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Éjszaka
  2014-06-26 18:48:30, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Pirkadatkor
  2014-05-14 07:02:01, szerda
 
  Fetykó Judit:

Pirkadatkor


Pirkadatkor, mikor még alszik a város,
Az éj a hajnal színével épp határos
Fordul feketéből kékbe majd bíborba,
lilába, aztán narancsba vész el, váltva
magát fehérbe a fény - alszik a város...
Pirkadatkor, mikor még alszik a város,
édes, könnyű a lég -, mint parfümös dámák
egyre ontják viráguk illatát a fák:
orgona, jázmin, bodza, gesztenye, a hárs;
s leng, remeg, virágait ontva az akác,
fehér-rózsaszínben a gesztenye éke,
csúcsosan integet a kékké vált égre.
Még édes, tiszta, még fél órán át hajnal,
míg alszik, hallgat a város, s semmi szaggal
nem töri meg ezt az illatorgiát a forgalom;
még az apró virágú olajfűz gallyon
is épphogy csak megébredt a sok-sok bogár...
pirkadatkor... mikor színt vált a fénysugár
 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: A tékozló fiú
  2014-03-10 07:15:56, hétfő
 
  Fetykó Judit:

A tékozló fiú


(novella versben)
A bátyám alig szól, ajka néma, nem kívánt vendége lettem,
vissza már nem léphetek a napra, amikor világgá mentem.
Csábított kaland, az ismeretlen, hívott, vonzott a csillogás,
hamis barátok rabja lettem, cédákra költöttem sok mínát.
Dicsértek, biztattak, mily bátor, elszánt , derék az ilyen legény,
s én hittem nekik, nem látva meg, hogy bűn az, mi szemükben erény.
Vonzott mulatság, — s én fizettem – a leghíresebb szajha kellett,
a tisztességet kinevettem, ily kedvhez céda hazudott szerelmet.
Gúnyoltam hitet és becsületet, minden eskümet megszegtem,
mi tisztességet tanultam otthon, kérkedve, önként feledtem.
Mohó voltam, a minden kellett, kevés volt nekem a fél világ.
A jussomat keveselltem, hitemben biztatott a társaság.
Apám, fivérem elfeledtem, távoli tájon oly könnyű ez,
és már könnyű voltam, s könnyedén költöttem el minden pénzemet.
Akkor eljött az igazi ördög, barát, bíztató képiben,
s felajánlott némi kölcsönt, folytathassam addigi életem.
Barátnak hittem, jóakarónak — segítettek a vályúig.
Apám megbocsát, én nem magamnak. S mit gondolhatnak ők ma itt?

Izzik, forró a föld,
a nap perzsel, vakít,
fakult a nyári zöld,
az ősz betakarít.

Ujján apám gyűrűje díszlik! Én sose kaptam ingyen semmit!
Irigy vagyok, hogy azt merem hinni, szereti benne, mit nem hisz?
Legyen hát, egyen, hisz a szolga sem halhat éhen e birtokon,
de Isten bocsássa meg nekem, már testvéremnek nem hívom.
Szólítom nevén, egy asztalnál eszünk, együtt mondjuk az imát,
minden reggel azzal ébredek, hogy tán a lelkem is megbocsát.
Engem is csábít, vonz az ismeretlen — irigylem tán a sok tivornyát?
Szajhák csókjára vágyom? Nem hiszem! És most jaj neki! Ó jaj nekem!

Fordul lassan a Föld,
a nap ma is lemegy.
Virrad, ragyog a zöld,
a fényben üzenet.

Mi lesz, ha majd ismét elindul, hitét széthordja, vagy mást követ,
vagy tagadóvá válik végképp, elhagyva mindent, mit követett?
Mondhatom akkor is fiamnak, hogy bocsásson meg újból neki,
ha ismét megmártózva piszokban megtér, s ajtaját zörgeti?
Imádkozom naponta érte, hogy ne húzza vissza őt a sár,
s ha az Úr meghallgat, remélem fiam nem lesz többé halott már.
Hibás vagyok, mert elengedtem, átadtam a ráeső vagyont,
vén fejjel nekem kellett tudni, a tapasztalatlan vágy csak ront.
Hajdan, ifjan engem is vonzott, csábított kaland, a nagyvilág,
de rájöttem, időben felismertem, a vágy nem a valóság.
Gyakran nehéz volt. Berzenkedtem, kerestem, hol a minden,
akkor értettem meg igazán, mikor fiam halottnak hittem.

Tavaszi rügyekben
indul az új élet,
lenn a gyökerekben
él az új ígéret.

Álmomban Fulvia táncol, övén aranypénzből van a szoknya,
Kivillantja meztelen testét a muszlin rafinált anyagja.
Nevető társaság vesz körül, mind rám üríti kupáját,
a bor tükrében magam látom, hallom a disznók visítását.
Ébredek, s mi vonzott akkor, émelyítve szaggatja a csendet.
Segítsetek! Mert jaj nekem! Nem bírom el ezt a szörnyű terhet!
A gyűrű égeti ujjam! Nem illet! Ez nem az én érdemem.
Ha százszor élnék, akkor sem érnék annyit, hogy az enyém legyen.
A láva megdermedt, kidobott magából az az izzó hullám,
a pokol tüze el nem égetett, pernyéje hidegen hullt rám.

Fordul lassan a Föld.
Virrad. Ragyog a zöld.
Indul az új élet.
Él az új ígéret.

Távol tűztől, forróságtól, mit fűtött, hajtott telhetetlen vágy,
Istenem, Uram, Istenem, hallgasd meg kérlek, e félszeg imát!
Szavak spontán egymásutánja, imának kevés félszeg fohász,
mindig érzem szeretetét, tékozlóként is szeret, megbocsát.
Hív a hajnal, a harmatos fűszál, az állatoktól gazdag rét,
eddig nem éreztem, nem szerettem így a föld friss leheletét.

Távoli tájban, abban a házban
gyógyítsd meg szíved. S ha ragyog hited,
gyújts gyertyát te is, fény lesz benned is.
 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Egyoldalú telefonbeszélgetés
  2014-03-09 08:53:33, vasárnap
 
  Fetykó Judit:

Egyoldalú telefonbeszélgetés


- Hogy hogy vagyok? Haldoklok csendesen...
Szemem előtt hol sárga villódzás
Hol fokozódó homály jön velem.
- ...... ........... ........... ........... ........
- Tudom, tudom... ... de ez valami más!
Oly ismerős és mégis idegen,
különös, hogy nincs benne rémítő,
csupán nyugalom... semmi félelem.
Gyönyörködtet is, s vonz ez az erő,
vonz, beszippant, én meg csak engedem...
-...... ........... .............
- Hiszen mit is akarhatnék még itt?
- ...... ........... ........... ..........
- Igen. Igaz! Írhatnék még sokat...
verseket, meg... Ugyan! Kinek számít?
Néhányotokhoz köt csak gondolat...
- ...... ........... ........... .........
- Ne gyere! Gondolj rám, aki voltam!
Ne akard látni ezt a vén testet!
- ...... ........... ........... ......
- Légy önző! Ha most vigasztalódtam
tőle, s az árny a fény még elenged...
- ...... ........... ........... .........
... Ó! Már ebben a testi valómban
idegenként élek minden percet.
Ütemet vesztve ráng ez a vén hús,
e valamikori testi szívem,
s az a másik oldal egyre csak húz,
gyönyörködtet is, s érzem határát,
s nem bírom vinni már tovább magam,
e vén lélek engedetlen vázát...
- ...... ........... ..........
- Visszarángatnál? Tudom magányát,
s félek, mi lesz vele, ha nem leszek...
... minden csak neki terheli vállát,
itt nincs férfi, csak szertelen gyerek...
- ...... ........... ..........
- Látom, önző vagy. S ez most jól esik.
Meg az, hogy hazug szóval nem ígérsz
jobbulást... ... Akarom. Hátha segít,
mint annyiszor... de tudd: csak kín e lét!...
- ...... ........... ........... .......
- Tudom. Tudom... Most ez valami más....
... oly ismerős és mégis idegen,
... csak biztass, hogy írjam majd meg... S meglásd!
... de vonz, beszippant... én meg engedem...
 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
Fetykó Judit: Szél
  2014-01-07 10:24:40, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fetykó Judit  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 2484 db bejegyzés
Összes: 28913 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4916
  • e Hét: 4916
  • e Hónap: 120161
  • e Év: 1344366
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.