Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
x
  2012-10-29 17:58:06, hétfő
 
  Balázs Tibor
Szöcskebánat
Meghívtak egy hangyabálba,
hű, de pazar, láss csodát,
Hangya Anna s Hangya Panna
rendezte a fogadást.

Összegyűlt a hangyanépség,
mindenünnen hemzsegett,
uccu neki - fenegyerek -,
húztam a hegedűmet.

A hangyák jókat zabáltak,
már a gyomrom is zenélt:
hiányzott a reggeli, a
tízórai s az ebéd.

Hangya Anna, Hangya Panna
semmivel meg nem kínált,
csak egy székkel, ha már állva
nem bírom a muzsikát...

Nahát, én se voltam restebb,
a bál kellős közepén
úgy megszöktem, mint egy szöcske,
azazhogy, pont úgy... mint én...
Balázs Tibor









 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2012-10-20 20:32:02, szombat
 
  Balázs Tibor
Ébredés

Fehér vagy. Fakó fehér; s tested ismét bőr fedi.
Szennytől bűzlesz, s zörgő csontod nyugalmát sosem leli.

Úr vagy ismét. Úr a földön.
Bálvány vagy, kire csók hull égve,
S párkák sikolyától részeg táncosok
Ölelik körbe hamvas testedet.

Ez kellett hát, ennyi csak,
S a kínzó fájdalom enyhülése minden sebet eltakar.
Már nincsen semmi. Fehér minden.
A régi zaj elhallgatott.

Mily jó volt, míg a zűrzavarban, öntudatlan
Tettek vitték tovább erőtlen, satnya testedet.
Nem szóltak, s szemed is csak bágyadtan fénylett,
Míg néha-néha egy apró mosoly játszott fáradt ajkadon.

Elvittek, s mozdulnod sem kellett, csak
Csöndesen csordogáltál lefelé egy
Lassú folyó pihe-puha ágyán.



 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2012-10-12 17:10:15, péntek
 
  Balázs Tibor
Imago
Ne légy a társam, Mary Loo,
Ne szeressél, Marie-Anette,
ha szél vagyok, I`m not for you,
s szélcsendem is csak egy szonett.

Atyám tamilként szingaléz,
anyácskám transzszilvindián,
engem szétszéledt szél becéz
hét szilvafám húrozatán.

A kiskocsmákban tzimborák
nyüvik a vánnyadt hegedűt:
szárnyaszegett melódiák,

Égbe szállnak fáim velük...
Mary Loo, nem vagy senki sem,
Marie-Anette, Önt képzelem.
Balázs Tibor
(A vers korábbi változata a 90-es évek elején jelent meg Nagyváradon.)



 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2011-10-17 22:06:40, hétfő
 
  Balázs Tibor


Magam

Soká hittem, hogy énekelek,
S ez lesz jövőm záloga.
Elcsépelt szavak, s kelekótya
Érzelmek; özönvízszerű sora
Vezetett;

Ide, erre a papírra.

Korán lett bölcsnek, s koldusnak,
Kinek szívében király vére csörgedez.
Képzeltem magam.

Soká tűnődtem, míg tűnődésem
Végre célhoz ért.
Amit nyertem; az idő.
Melyet már nem elmém rabol.

Énekelek, s ez jó.

Kellem, hisz' adomány.
De nem érdem!
S millió betű sem hozza el,
Mit kis gyermekként kértem.

A tett,
Mire, ígérem, büszke leszek.
Ha én leszek kiről
Jómagam énekelek.

De akkor már nem lesz cél,
S velem senkinek sem dolga.
Hisz' nem leszek több, semmi;
Mint gyöngyök közt a korpa.





 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2011-09-18 16:20:55, vasárnap
 
 
Balázs Tibor

Álomjáték avagy a hetedik ébredés
I.
Mint a Szentiván-éjt az álom,
tündérek árnya leng körül
Valamelyiket kitalálom,
nemlétből hová menekül?

Oda, ahol a képzeletnek
megannyi tündérkertje leng,
s óperenciás tengeremnek
morajlásán áthallik, cseng -

bong és andalít zenéje?
Olyan ez, mint a hárfák éje,
ha a mester elszenderült,

s a végakkord alámerült
álmába és kíséri szépen;
tündér az árnyát sosem-létben.

II.

Tündér az árnyát sosem-létben
óvja bármi bogáncstól, sártól,
és nem hagyhatja semmiképpen
befeketíteni más árnytól

Játék ez, melyben sejtelem
és kitárulkozás lehet,
netán-tán a négy őselem
küld rejtjeles üzenetet;

álomtalanul hallani,
s úgy kéne nem bevallani,
hogy ne lehessen fele más,

mint egy regéből áthallás
arról, hogy mint engem az álom,
önmagamat is így próbálom.

III.

Önmagamat is így próbálom
kényszerre bírni bármi ellen,
ami felé ha gravitálnom
muszáj, magam legyek az ellen,

hogy önmagamban szétziláljam
azt a legelső menedéket,
amit ezerszer megtaláltam,
s ezeregyedszer is megvédett

A sejtetést is megőrizni
az ébredő kertek neszéből:
Tündér Ilona surran épen

ki a fene se vad kezéből;
és hány alma ért be az éjben,
kitalálni egy ébredésben.

IV.

Kitalálni egy ébredésben
őselemek hívó szavát,
a szárnyaszegett levegőben
aláhulló est madarát,

s a mezítelen anyaföld
miként vajúdja fiait,
míg a távolban - megregölt
táborok tüze már vakít,

és énekelik a kövek,
ha mossák a forrásvizek
azt az újszülött dallamot,

mi sírásban fogantatott.
Sodródom, s halkan dalolok,
hiszen csak porszemnyi vagyok.

V.

Hiszen csak porszemnyi vagyok
s mégis megőriz a világ,
tudod: aprócska csillagok,
kis hercegek, egy szál virág

A méretek immár csak bennem
lesznek emberszabásúak,
és külön végtelenségemben
futhatnak végtelen utak,

bennem kígyóznak az ösvények,
amelyeken úgy lépkedek,
tudva, hogy magam felé már

csak önmagamtól érkezem, bár
porszemnyi álmomban, vagy ébren
sodródom földben, vízben, légben.

VI.

Sodródom földben, vízben, légben,
s énvelem sodródik a föld,
hisz úgy vagyok rész az egészben,
hogy az egész csak bennem ölt

magára tükröződő formát
Egy nárcisztikus ébredésben
a víz bennem csodálja arcát
és visszajelzi - milyen szépen!

amit nélkülem nem tehet
üzenetté a képzelet:
hogy szálljon velem a madárdal

légüres térbe, hol madár hal?!
Már zuhanó porszem vagyok,
de a tűzben felcsillanok.

VII.

De a tűzben felcsillanok,
emlékezetem kiszolgáltat:
"isa por és hamu" vagyok
s hordom magamban a máglyákat

Emlékezetem áruló
világokat ébreszt velem,
hunyó parázsra hull a hó,
még ég s már fázik a kezem.

Lekaszabolt fák csonkjai
letört ujjakkal mutogatnak:
egyszerre áldozatai

s szolgálói a máglyahadnak;
halad a had és én csak nézem,
ha nem adatott meg elégnem.

***

Mint a Szentiván-éjt az álom,
tündér az árnyát sosem-létben,
önmagamat is így próbálom
kitalálni egy ébredésben,

hiszen csak porszemnyi vagyok,
sodródom földben, vízben, légben,
de a tűzben felcsillanok,

ha nem adatott meg elégnem.
Balázs Tibor





















 
 
5 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2011-08-19 17:09:36, péntek
 
  A cápáról
Fáj a cápa zápfoga,
nincs neki műfogsora.

Hogyha műfogsora lenne,
nem fájlalná... szégyenkezne...
Balázs Tibor



































 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2011-02-11 09:05:32, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... (#5) 2011-02-11 03:20:35

Balázs Tibor

M e g é r k e z é s A q u i n c u m b a
(részletek)

Prológus


Vagyok a kezdetekben,
pergamenekre írva,
semmissé tett egekben
törtarany, bálvány, mirha,

lehetnék Remus, Álmos,
hűbérúr, zerge, pásztor,
és minden, ami átmos,
Pátmosz lehetnék százszor,

látomásokba írnék,
s honolnék szofizmákban,
játszhatnám azt: ellesték,
mit görögként elzártam.

Vagyok néptribun, jóslat,
és patrícius, kerge,
Karthágó felé caplat
hajóim szürke serge,

s vagyok tomis is, császár,
száműzött imperátor,
Ovidius, és rám vár
egy test, hogy gladiátor

legyek, és én, én, Brutus tőre,
és légió a nevem,
rávésve holdidőre,
s rámírva: ibidem.

Mert Verecke és Róma
nem enged olyan távol,
mint szép humanióra
az ontikus magánytól,

vagyok hát préda, pannon
sámánhiány, iromba
csodaszarvas-pentatlon,
s érkezem Aquincumba.



A készenléti Róma


Az inventárium:

földművelők és pásztorok,
egynéhány filozopter,
historiográfus,
magister és
poéta,
patríciusok,
háromszázak, a vének,
néptribunusok, vétók,
a plebs, a plebs, a plebs,

a ligetek és szántók,
a hétdomb,
a városfalak,
az utak,
a bibliothékák,
a provinciák,
az arénák,
a gladiátorok,
a király és
a császár és
az ő aprócska ujja,
a templomok,
az istenek,

ez itt a lajstrom,
a kadaszter,
a sorolás,
a tényállás,
a regiszter,

ez lenne Róma?
Ez lenne az inventárium?

A földművelők regéiben
nyújtózó napfelkelték,
a pásztorok riadt sortűz-jelei
a megfutamított éjszakában,
a marcusaureliusokban
lakhatást nyert aforizmák,
az ovidiusokban megöröklődő
tomisok, pontus euxinusok,
a rabszolgalányok erotikus
álmaiban szublimáló patríciusok,

a vének hajában elfehérlő csendek,
s a vétó utáni csend, ha
kimondatott, a plebs, ha iromba,
a plebs, ha szép,

a plebs: ha nép,

a ligetek és szántók
elfekvőn a historiográfusok
könyveiben,
a hétdomb: a hét nap,
a hét évszázad,
a polisz falain
kívül rekedtek pogány kisrómái,
az utak, az egekből esedező
járványok,
a római jog betűit böngésző
civilizációk könyv-tárai,

a provinciák, hispániák,
galliák, pannóniák,
melyeken kívül nincsen élet,
s az arénákban a Mutató Ujj,
s a két gladiátor
halálra-életre,
exitusra,
a létező kinnlévőségére,

az emberi résre, melyen még
kitekinthetsz: a templomok örök
nosztalgiája és a hét főbűnök
között ütött résre,

az istenek és a feléjük bűvösen tekintő
istennők közé szorult földi halandó létre,

míg befogad
a Forum Romanum,
a Hyde-park,
a Hősök tere,
és az Agora,

így áll össze a leltár,
és így áll készen Róma.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2010-12-19 04:20:36, vasárnap
 
  Balázs Tibor: Váradi ballada

Divina, dolce - mondanám,
s tenném hozzá, hogy: Várad,
de nem teszem, nem tehetem,
Pannonius, bocsánat.

Téged oltárához emelt,
s reneszánsz tápon tartott,
tőlem elcsent egy égi jelt,
el jogart, széplányt, s lantot.

'89-ben elzavart,
Pestig zavart e város,
s kit szédített a Pece-part,
Párisban tért magához.

Porhinteném dicséretit,
s ő is dojnázna* rólam.
Várad... hisz én kuliztam itt.
Státusszimbólum voltam:

c e m e n t e s- z s á k, kit könnyedén
hordott vállán egy bozgor**,
édes teherből lettem én
hontalan pesti doktor.

Cementes-zsák, kivel filosz
dobálózik, hogy hátha,
a stigma-írók beveszik
egy esettanulmányba.

Talicska, malter, vasbeton
hordta össze az Énem,
s megkötöttem a flaszteron,
szocreál édenében.

Pecuniát is csörgetett
nekem e díszes státus,
épp annyit, hogy köpönyeget
váltsak, ha jő Medárdus,

Másra herdáltam e vagyont,
játssztam "honi élőzsdén":
hajnali háromtól már ott
álltam a tejsor élén!

Három-négy liter is csurrant-
cseppent nekem e léből,
és baksisért, a pult alatt
dupla adag: kenyérből.

Divina, dolce - szólani
ilyet nekem nem illik,
hiszen abban, hogy "elzavart",
túl sok a "tudniillik":

tehetségtelen voltam én
hirdetni szép igéket,
melyektől az a fényes kor
egyszercsak besötétlett,

s vala az én vétkem: a szám
sem tudtam volt befogni,
fegyverbe vont múzsái közt
sem tudtam hallgatózni.

Divina, dolce - így esett,
dobjuk sutba a pátoszt,
valljam be hűtlenségemet:
én löktem el e várost,

s hogy van-e lelkiismeret-
furdalás ezért bennem:
igen, van, de csak az az egy:
előbb kellett vón tennem,

cementes-zsákkal hátamon,
számban zablával, végül,
olybá lettem én, mint aki
kiszállt egy Dalí-képbül.

Húsz év után azt mondanám
mégis, hogy kössünk békét,
hisz az egy másik Várad volt,
s én éltem túl - szegénykét.

Divina, dolce - mondanám,
de nem csak "kishalált" ad:
kétezerkilenc májusán
elkaparta Anyámat.

* dojnázna: doinát, szép román népdalt énekelne,
** bozgor: hazátlan, a magyarokra mondták Romániában,





 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2010-11-20 05:38:45, szombat
 
  BALÁZS TIBOR


Balázs Tibor
Neveink szétszóratva a poliszokban





Róma ideája
benne él-e Rómában,

kívül van-e
Rómán,

és ki hazudja,
és ki hazudtolja:
patria ubi bene,

a poliszok önmaguk
ideái-e,
az ideák maguk
lehetnek-e
poliszok,

vagy csak a poéta tudja
ráolvasni a poliszra
az ő örök nevét,
az ő szava veti-e szét
a polisz lényegét,

az ő szaván áll-e össze
a széteső világ
képzeteivel,
üzeneteivel,
kodifikált
törvényeivel,
ex lex
állapotaival
s az egeket
széthabzsoló
istenekkel,

az ő szavában
ébred-e a rabszolga, a
patrícius, a novícius,
a gésa,
a sámán,
az enciklopédista,
az egzisztencialista,
a gnosztikus,
a rétor,

s az ő szavába süllyed-e
atlantisz, trianon,
a poéta ad-e
a poliszoknak
nevet, és ő hívja-e
vissza a kényszerből
a képzetet,

van-e a szavain túl
való és valóság,
ami innen van,
s ami nevet kapott,
az-e az aquincumi
metafizika,
a balázstibori
hermenetika,

mit névvel ölelt,
névvel fertőzött,
mit névvel bejárt,
mit névvel elkendőzött,
mit névvel legyőzött,
mit nevében lakott,
az-e a lét?

És ő mondja-e ki
önnön
vae victis-ét?

 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
x
  2010-06-08 07:42:01, kedd
 
  Balázs Tibor

Helyszínkeresés

Holnap, a sirálylakta délen,

holnap, az éjnek hajlatán,

amikor szinte észrevétlen

kezedből nő ki a platán,



talán hajnali széljáráskor,

kidőlt vitorlák szegletén,

hol koránkelő monszun, zápor

mossa az írást "másik én ",



mikor a Hargita ölébe

anyátlanul búvó patak

elkeveredik a lőrébe



s elhunynak az aranyhalak,

vándorútjukról visszatérten

válladra szállnak, észrevétlen



a madarak.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Tibor 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 181
  • e Hét: 21266
  • e Hónap: 101142
  • e Év: 2112238
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.